Pedig ​olyan szépen éltek

Papp Olivér - Verőcei ​emlékeim
„Mindenkinek ​hallani kellene egyszer az életben, amint a csendes, füstszagú, ragyogó téli reggelen vonat fütyül a verőcei állomásnál. Hallani kellene a templom mélabús, átfagyott első harang-pendüléseit, amint elúsznak az ébredező falu felett. Hallani kellene, amint a kora reggel tavaszi virágillatában Szabó bácsi a bolt redőnyét húzza fel. A lovak patáinak szikrázóan friss hangját, a vékony ostorpattanást... A Duna hűvös, kortalan szaladását, hullámainak csengő partra futását. Kora őszi estelőket, mikor az egykori „Imre”- parkban összegyűltek az öregasszonyok, átbeszélni a gondterhes jelent, rövidke jövőt és parttalan múltat. Látni, amint Pallman Imre bácsi Boross bácsival kártyázik ugyanott – hallom a lecsapott kártyalapok hangját még most is, harminc év távolából…”

Bartos Zsuzsa - Alkonyőrzők
Veled ​vagy ellened? Zóra egy fiatal lány, aki géntervezett és tökéletes – lenne. Csakhogy selejtes, és már csak pár hónap maradt már csak az életéből. Különleges bűnözőként most új feladatot kap, az utolsó természetesen született kislányt kell megmentenie. _Vajon igaz, hogy a szerelem mindent legyőz?_ Ardan az egyik utolsó természetes apa, a lányát nem ismeri; ám amikor megtudja, hogy elrabolták, olyan próbatétel vár rá, ami talán az életébe kerülhet. _Meddig hajszol egy ősi késztetés?_ Tarik mélyen sebzett. Öt éve keresi hasztalan Zórát, képtelen elfogadni, hogy elvesztette őt. Tariknak nagy hatalma van, és mindenáron meg akarja óvni a régi értékeket, ám a helyzet kicsúszik az irányítása alól. _Képes lesz jó döntést hozni? Szembeszáll-e a saját megszállottságával?_ A kemény világ kemény hősöket kíván, és már a jövő a tét. _Vajon sikerül megmenteni?_ Küzdj mindhalálig! A kötet a negyedik Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes műve.

Lackfi János - Csihi-Puhi ​és Kerek Perec
Késsel, ​villával, ollóval, körömreszelővel nem lehet szép, egyenes botokat vágni. Pedig éppen az kellene Kőrisnek és Akácnak a csihi-puhi játékhoz. Még szerencse, hogy feltűnik Gesztenye, a kis krokodil, akinek a szájában egy egész fűrész van. Szörnyedelmes háború következik, de valaki azért megőrzi a hidegvérét.

R. Simor Katalin - Elmondom ​magamnak
Anyaölmeleg. ​Ez a szép magyar szó illeti leginkább R. Simor Katalin könyvét. Egy olyan asszony munkája ez, aki meleg szeretettel végzi választott hivatását, és elhivatott odaadással vállalja az anyaságot. Minden szava szívközelien szép és olyan tisztán cseng, int a karácsonyi ünnepek üvegharangja. A szerzőt 2008-ban Debrecen Város Sajtódíjával tüntették ki.

Bak Rita - Csillaganya
Bak ​Rita verseiben a hangulat nemcsak lelki, hanem létállapot is. Az érzékletek, megfigyelések, reflexiók egységet alkotnak, ahogyan az objektivitás és szubjektivitás összefonódik. Az észleletek rendkívül pontosak és kifejezőek, de mégis van bennük valami elvontság. Ez a szemlélet akár a távol-keleti látásmódra is emlékeztethet, mégis teljesen európai módon. Bak Rita verseskötete ily módon kultúraközi közegben is megszólalhat úgy, hogy az olvasó saját létére is árnyalt és kifinomult értelmet tud adni általa. Mivel a költőt elsősorban a létbevetettség foglalkoztatja, az emberi együttlét kérdései a szorosan vett társas kapcsolatokra helyeződnek. A felnövekvés, a család emlékezete jelenik meg a versekben ugyanolyan érzékenységgel és árnyaltsággal, mint a természeti képek. (Payer Imre)

Szil Ágnes - Életünk ​legszebb napja
Hamisítatlan ​Szil-kötetet tart kezében az olvasó. Ez már önmagában is garancia a jóra. A szerző korábbi, Tangram című könyvének „ultrarövidprózájához” hasonlóan az itt következő félszáz novellára ugyancsak jellemző a kirakósjáték-szerű építkezés, a feszesség, koncentráltság és letisztultság. Az _Életünk legszebb napja_ szinte mindegyik szövegében dominálnak a hátrahagyott, de teljes egészében fel nem dolgozott múlt képei, alapfogalmai, rögeszméi. Emellett számos novella kulcsfogalma a devalváció, ezzel együtt alapfeltevésük, hogy a korábbi, fényes állapotok nem hozhatók vissza, az értékekhez nem lehet visszatérni, csak az marad számunkra, hogy fájdalmasan emlékezhetünk rájuk. Mindezekkel együtt sem tekinthetjük Szil Ágnes kötetét borúlátónak, mert a megannyi szépre csiszolt költői kép, hasonlat, és az írónőtől megszokott fanyar, ámde hihetetlenül felszabadító humor – ha szabad ilyen elszálltan fogalmaznunk – ünnepé teszi az olvasást.

Szántó T. Gábor - Édeshármas
Egy ​mester, egy tanítvány és egy nő próbálnak kikeveredni életük zsákutcáiból az ezredforduló Budapestjének jellegzetes helyszínein: az Újlipótvárosban, a Duna-parton, divatos bárokban vagy éppen romkocsmákban, a zsidónegyed sikátoraiban. Hol együtt, hol külön, hol egymást segítve, hol egymás elől menekülve keresik a választ: hogy viseljék el a szerelmet, az életet és a halált? Keresik a választ: kiléphetnek-e a múlt árnyékából, vagy holtig magukban hordozzák? Keresik a választ: hogy lehet így élni és szeretni?

Szabó R. Ádám - Rozsé ​kalandjai
Főhősünk, ​mielőtt eldöntötte volna, hogy detektív szeretne lenni vagy inkább író, meg szeretett volna inni egy vagy két pohár bort, csak nem tudta, hogy vörös vagy fehér legyen, ezért egy kis tépelődés után átnyújtotta névjegyét a pincérnek, aki rögtön kitalálta, mit óhajt a vendég: Rozsé, természetesen. Kalandnak ez talán kevés, életnek olykor éppen elég. Viszont amikor benyúlt a zsebébe és észrevette, hogy sem a készpénzt tartalmazó, sem a bankkártyáit rejtő tárca nincs a zsebében, mélyen elgondolkozott. Aztán az is eszébe jutott, hogy egyáltalán nincs pénze. Kaland lesz ez a javából, gondolta. Végül is mindegy, hogy az ember író vagy detektív, csak jól kell csinálni. A hely és az idő erre fölöttébb alkalmas. A többi úgyis csak irodalom.

Grecsó Krisztián - Angyalkacsinálás
Dokumentje ​kell, hogy legyen az embernek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak. Dokumentet. Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Csupa lélekvesztő hamisságot. Egyetlen egyszer örökített meg valamit a való dolgokból: tévedésből tette. Ha figyelmesen olvassuk dokumentjét, észrevehetjük, annál a pontnál megtörik a valóság. Az már mese... Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról, 1996-ban jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában.

Oláh Gábor - 27 ​méter elszabadulás
És ​akkor megtörtént. Átszakadt minden vasakadály, a silbakok lelkileg is összetörtek, acéloszlopok hajoltak meg, üvegtáblák hullottak szikrázó morzsákra, szép volt ugyan, de hiába, ostornyeles lámpák tértek ki döbbenten, és a vonat kifutott az utcára, előre, át a virágok kővázáin, lezakatolt a lépcsőkön, szaladt az utcán, menekültek a rémült emberek, elengedték egymás kezét, a vonat nekik esett, akár egy eszét vesztett fenevad, és aztán bódultan, kábán megtorpant. Eddig tartott a lázadás. A hírneves elszabadulás. De akkor is, egyszer mégis sikerült, ha csupán 27 métert is, de megtette. Sín nélkül. Mozdony nélkül. Menetrend nélkül. Kalauz nélkül. Utasok nélkül. Az eset valójában 1962. október negyedikén, 14 óra 21 perckor történt. Pontosabban akkor ért véget, mert a történés maga korábban kezdődött...

Fejős Éva - Szeretlek, ​Bangkok
_Rendhagyó_ _útinapló_ _egy_ _egzotikus_ _világról_ _és_ _a_ _női_ _lélekről_ Akkoriban ​kezdtem a „szökésről” ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter – én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és – bár sosem jártunk tengerparton a családommal – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen „megszöktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennemés körülöttem; a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Somogyi Feri - Nők ​meg csalás
Egy ​felmérés szerint már nem a férfiak a hűtlenebbek. A párkapcsolatban élő nők több mint fele megcsalja a partnerét. Hogyan? Miért? Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni ez a könyv. Ötven meg egy novella tíz fejezetben. A könyv vezérfonala az ész és az ösztönök küzdelme. Hétköznapi hősök botladoznak, bolyonganak az élet és a lélek sűrű erdejében. A tudatalattiban. Múltban és jelenben. A pillanatban. Itt a földön, és a mennyben is. Most és mindörökké. Ezt kínálja ez a kötet.

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Fitos Adrián - Készülődés
"Novellák. ​Egymásba tükröződő, titokzatos terek és élethelyzetek. Vidéki lakótelepek, angol kikötővárosok, nagyvárosi bulihelyszínek. A különös ismétlődések azt eredményezik, hogy azt érezzük, ahol most sétálunk, ott már jártunk egyszer. A szövegek más-más emberi viszonyrendszert járnak körül, de az aprólékos leírásokat körülvevő hézagok mintha szövegről szövegre ugyanazok lennének. Mintha ugyanaz a csend, ugyanaz a hiány fogadna elbeszélésről elbeszélésre. Talán a titkot megjelenítő természeti elemek (tenger, erdő, állatok) lírai státusza miatt érezzük úgy, hogy táj-képek, a haldoklás különféle stációi közt bolyongunk. Bármilyen változatosak is a szereplők és a helyszínek, úgy érezzük, mindig ugyanazt kergetik. Vagy ugyanoda térnek vissza. A visszatérés és az emlékezés különösen hangsúlyos ezekben a novellákban. Az emberek éreznek és cselekszenek - vagy beszélnek, téblábolnak, meghalnak, a sorrend nem is számít - miközben a természet (helyettük is) megtörténik. Amikor nincs meg, olyankor hol van? Mélyebb helyre megy? Fitos Adrián már-már versciklus módjára építkező novellafüzérét az érzékelés ünnepélyes élessége is összeköti. Ahogy ki is mondatik - az alany: állítmány. A saját idejükkel elszámolni nem tudó, a felnőtté válás csapdahelyzetei között fulladozó hősök mindig kitengenek abból, amit épp csinálnak. Mint a fiatal test a langyos szélben lobogó ingből. Nekik is sokszor megadatik, hogy csak úgy megtörténjenek. Akár nemzedéki tablónak, akár egy misztikus utazás dokumentumainak tekintjük ezeket a novellákat, nem csalódunk. Olyan egyéni helyzeteken túlmutató intenzitással találkozunk, ami talán csak a zene sajátja." (Bánki Éva) k

Heller Ágnes - New ​York nosztalgia
"Nem ​voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia" - vallja Heller Ágnes a könyv előszavában. Mindezek a hiányzó pillanatok kerülnek bemutatásra, az olykor naplók szövegéből kinövő műben. Heller egyszerre válaszol a "mi történt ma?" és a "milyen New York?" kérdésére. Hol nőcisen, praktikusan: turkálókról, a ruhatár és büfé nélküli színházakról, hol a szellemi oldalát leírva: képzőművészeti, színházi, zenei élményeket sorjáz. Csapongón vezet körbe, mintha csak egy lakást mutatna be, a benne megforduló emberekkel, a benne megélt történetekkel együtt.

Závada Péter - Ahol ​megszakad
A ​Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.

Farkas Ildikó - A ​japán modernizáció ideológiája
Éppen ​150 éve annak, hogy Japán több évszázados elszigeteltsége után 1868-ban meghirdette a "Felvilágosult kormányzás" (Meidzsi) korszakot, melynek során sikeresen modernizálódott, és már a 19. század végére a nyugati nagyhatalmakkal egyenrangú helyet vívott ki magának. Japán második világháború utáni fejlődése igazolta, hogy mindez nem puszta véletlenek egybeesésének volt köszönhető. Az ország 19-20. századi modernizációjának értelmezése, sikerességének magyarázata évtizedek óta foglalkoztatja a Japánnal foglalkozó kutatókat. Jelen kötet is ehhez a kérdéskörhöz kíván adalékokat nyújtani, de nem "klasszikus" történelemkönyv, elsősorban nem a politikai vagy gazdasági történésekkel foglalkozik, hanem a japán történeti fejlődés értelmezésének lehetőségeivel. Ebben elsősorban az egyedi jelleget, a japán történeti kontextus és tapasztalat, valamint a kultúra társadalmi és politikai struktúrákat meghatározó specifikumait vizsgálja, de mindezt a globális folyamatok és viszonyok rendszerébe helyezve, a fejlődési és modernizációs modellek tekintetbevételével próbálja elemezni. A kötet központi témája a kulturális hagyomány kérdése, amely kulcsszerepet játszott abban, hogy Japán a modernitást az akkori nyugati nagyhatalmaktól eltérő módon valósította meg, és ezzel elsőként mutatta fel a lehetőségét egy, a "nyugatitól" különböző modernizációs fejlődési modell létének. FARKAS MÁRIA ILDIKÓ egyetemi docens történelem, angol és japán szakon végzett az ELTE-n, majd történelemtudományból szerezte meg PhD fokozatát. A KRE BTK Keleti Nyelvek és Kultúrák szak oktatója, oktatási és kutatási területe a modern japán történelem, a japán-magyar kapcsolatok története, a japán kultúrtörténet és összehasonlító kultúratudomány.

Szabó Magda - Tündér ​Lala
Irisz ​tündérkirálynő örök birodalma fölött beborult az ég: haragszik a varázsló, a hatalmas erejű szereket kotyvasztó vén Aterpater. Hiába öltötte fel a legszebb alakját - fövenyszőke hajú daliaként toppant a szép Irisz elé -, hiába festette ábrándos pillantású kékre eredetileg gonosz-piros szemét: a kétszázezer éves kérő kosarat kapott. S hogy miért? Az igazat kiáltó egyszarvú kis Gigi jóvoltából az országhatárokon belül ez már nem titok: a testőrök nagyszerű kapitánya, a délceg Amalfi áll az ügy hátterében. De kockázatos dolog egy varázslót kikosarazni. Aterpater - akinek már a körme is ősz az öregségtől - nagy ellenfél. És látszólag könnyű a dolga, mert rejtélyes módon eltűnik a királyi jogar. Elcsenője nem más, mint a tündéranya-szomorító kis Lala, Irisz szemefénye. Lala, aki nem szeret rubintáncot járni, aki soha nem akar szappanbuborékba utazni, aki Simon sassal barátkozik, és akinek - deríti ki diadalmasan a varázslói röntgenkészülék - emberszíve van. Ez pedig, a törvények értelmében igen nagy baj. És Irisz úgy érzi minden elveszett... A varázslatosan szép meseregény gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt maradandó élmény.