Emlékezet. ​Idegenség. Zsidók ​és más idegenek

Angyalosi Gergely - Romtalanítás
"Romtalanítás" ​ez többféle értelemben: a kíméletlenül múló idő által folyamatosan rongálódó szövegek el- és betakarítása, ám a romok építőanyagként való felhasználására tett kísérlet is egyúttal. Jó esetben ugyanis ezek a látszólag alkalomhoz kötött, önmagukban záródó írások feltárhatják addig ismeretlen vonatkozásaikat is. Tudatos elrendezésükkel (meg némi szerencsével) kirajzolhatják bizonyos elméleti problémák folyamatosságát éppúgy, mint egyfajta "mozgó irodalomtörténetnek" legalább a sejtelmét. Az összegyűjtésnek természetesen van kockázata is. Előfordulhat, hogy az egyes írások nem nyílnak meg egymás közelségétől, nem alakulnak ki közöttük újabb erővonalak. Az is bizonyos, hogy egy kötetbe zárva szinte az olvasó szeme elé tárják szerzőjük előítéleteit, ízlésének vagy gondolkodásmódjának korlátait; aki csupán azzal vigasztalhatja magát, hogy néha ezekből is lehet tanulni. Akárhogyan is, az "állagvédelemmel" mindenképpen érdemes megpróbálkozni. (Angyalosi Gergely)

E. M. Cioran - Egy ​kifulladt civilizációról
E. ​M. Cioran (1911-1995) franciául író, román származású filozófus, esszéíró, moralista többszólamú életművet hozott létre. 1934-ben A kétségbeesés csúcsa című esszéjéért megkapta az elsőkötetes íróknak járó díjat. Francia nyelven tizenegy könyvet írt. A válogatás ízelítőt kíván adni Cioran történelemszemléletéből, az európai világ jelenségeit kísérő pesszimizmusából, a szabadságból, a teremtésből. Néhány irodalommal foglalkozó írását is közli, amelyekben Cioran az alkotásról, az életről és a halálról vall. Provokálóak a vallásról szóló írásai. A végtelen szabadság hiányával küszködő európai ember a teremtést véli a szabadság döntő és eredendő pillanatának, de elegendő kilépni az európai kultúra keretei közül, s kiderül, hogy a teremtés nem a teremtő jóságával, szabadságával, nagylelkűségével magyarázható, hanem a hiányérzetével. Cioran a gnosztikusok nyomán elfogadja a gonosz teremtő képzetét. Az ördög nem szenved a szabadság hiányától, nem akarja lerázni magáról a rettegés terhét, beéri önmagával, ő az, aki az egész teremtésben jól érzi magát. Cioran a legnagyobb rossznak a hazugságot tartja, amellyel az emberek körbepólyálják létezésüket és életüket. Cioran kényelmes, bevett igazságainkat rombolja. Szándékosan provokáló, ellentmondásra ingerlő, eredeti gondolatai széles ívű látomást festenek korunkról.

David Bordwell - Elbeszélés ​a játékfilmben
David ​Bordwell a kortárs amerikai filmtudomány egyik legjelentősebb alakja. Elméleti munkásságának jelen kötet kiemelkedő darabja, amennyiben - először a filmelmélet történetében - átfogó igénnyel dolgozza föl a filmes elbeszélés problémáját és hoz létre olyan elméleti keretet, amely a filmtörténet egészére kiterjed. Elmélete kettős gyökerű: egyrészt a kognitív pszichológia "konstruktivista" felfogásán, másrészt a század eleji orosz formalista iskola által kialakított kategóriákon nyugszik. Bordwell szerint a film elbeszélése alapvetően a néző aktivitásán alapul. A film "kulcsokat" ad a néző kezébe, amelyek segítségével következtetéseket vonhat le a történetre vonatkozólag. A film történetét, a "fabulát" valójában nem a film, hanem a néző "hozza létre" azoknak a jelzéseknek az alapján, amelyeket a filmben talál. A film története nincs sehol megfogható módon jelen - mondja Bordwell -, nekünk kell, egy bonyolult hipotézisalkotó folyamat során felépítenünk azt. A könyv kitűnő, aprólékos elemzésekkel mutatja be, hogyan működik ez az újraalkotó folyamat, s hogyan változnak szabályai a különböző műfajokban és korszakokban. A mű második része a sajátos elbeszélőmódokat tárgyalja. Bordwell szerint a filmelbeszélői "etalont" a klasszikus hollywoodi film hozza létre - ez a par excellence elbeszélő filmtípus -, s ehhez képest beszélhetünk a különféle filmművészeti irányzatok, alkotásmódok elbeszélőtechnikáiról. Bordwell könyvének különös erénye ez a nagyon érzékeny módszer, amellyel a filmek narrációs felépítését, fogásait, "trükkjeit" elemzi. A mű ezáltal válik revelatívvá a filmteoretikusok szűkebb körén túl a film iránt érdeklődő diákok és tanárok számára is.

Konrád György - Európa ​köldökén
„Jólesik ​fölfedezni, hogy azzal is megértjük egymást, aki nagyon különbözik tőlünk. Egy szerető, akinek alig értem a nyelvét, egy ókori kínai filozófus, egy ausztrál kikötőmunkás kézfogása egy tengerparti kocsmában, egy öreg néger szaxofonos mosolya. Az a legjobb bennünk, ami túlhatol rajtunk és eljut a másik emberhez. A szóbeli és szótlan megértés, amely átmegy a határokon.” „Minden regényíró a maga módján foglalkozik műfaja nézőpontjából a cselekmény, az akció, a kaland problémájával. Kézenfekvő: a létezés mint kaland. Az írói túlélés mint kaland. Az alkalmazkodás és elrugaszkodás dilemmája. Realizmus és radikalizmus. Középeurópaiság: a bennünk hordozott, kivethetetlen dilemmák tudatosítása. Nincsenek a huszadik századi kelet-közép-európai történelemben folyamatos hagyományok. Ránk kényszerítődött a változás. Állandóan átmeneti állapotban élünk. Kétszáz éve tart ebben a régióban a késleltetett átmenet a polgári társadalomba. Ha kétszáz éve átmenetben élünk, akkor vajon nem éppen ez a tartós valóság?” „De miért is ne jönne közbe valami trauma? Most először lenne szerencsénk? Nehezen hihető. Miért ne robbanna fel a kísérleti palack? Nem lehetetlen, hogy a demokratikus nyitás ismét kijárási tilalommal és internálásokkal végződik. Hány embert kell letartóztatni, hogy ismét csend legyen? Nem szoktunk túl nagy számot mondani, ha erre fordul a szó.”

Heller Ágnes - A ​"zsidókérdés" megoldhatatlansága
Heller ​Ágnes négy tanulmányt tartalmazó kötete az úgynevezett zsidókérdést feszegeti kétezer esztendő távlatában. Igyekszik a jelen kérdéseit a hosszú időtartam, a long durée perspektívájába helyezni. Ez a könyv arról szól, hogy mindig lesznek olyanok, akik zsidónak, azaz zsidónak is választják magukat.

Bikácsy Gergely - Bolond ​Pierrot különös kalandja I.
„Bikácsy ​Gergely szereti a mozit, mindenekelőtt a francia filmet, azon belül is az új hullámot s elsősorban Godard-t. A szerzőnek ez a cseppet sem komolytalan jellemzése a kötet lényegére utal: szubjektív filmtörténetet olvasunk, egy mozibolond filmtörténetét.” (Gelencsér Gábor)

Rugási Gyula - Korszakok ​párbeszéde
"A ​korszakok párbeszéde - egyetlen ember sorsára kivetítve - életformák és életstratégiák párbeszédét jelenti; bármelyik valósul is meg a szemünk előtt, mindenképpen ünnepi pillanat(ok)nak lehetünk a tanúi. A móéddal jelzett ünnepi pillanatok létrejötte nem tekinthető a véletlen művének, hanem sokkalta inkább egy, a múltban elhangzott, s a jövő felől folyamatosan megerősített ígéret manifesztumának. Ennyiben viszont e szerény könyvecske nem minősül többnek, mint néhány, az iméntiek során értelmezett pillanat felelevenítésének, végső soron tehát a véletlen művének, még akkor is, ha az írások egybegyűjtése tudatos gesztust fejez ki azok iránt, akiknek az itt olvasható esszék létrejöttüket köszönhetik." Rugási Gyula tanulmánykötete az elmúlt tíz év során napvilágot látott, zsidó tárgyú esszéit foglalja egybe. Az ókortól napjainkig ívelnek a művek, történeti és vallásfilozófiai szempontból mégis egységesek.

Ismeretlen szerző - Magyarok ​a kultúráért
A ​katasztrofális elbánást, mely bennünket Trianonban ért, csak az magyarázhatja, hogy azok, akik a békét diktálták, nem ismertek, illetőleg félreismertek bennünket. Olyan beállításban voltunk előttük ismeretesek, amint ellenséges szomszédaink, akik osztozkodni akartak a zsákmányon, bennünket nekik lefestettek. Minket meg sem hallgattak, csak mint vádlottat idéztek ítélőszékük elé, anélkül, hogy védekezésre módot adtak volna. Szóról-szóra valónak fogadták el a vádlók egyoldalú állításait és kihirdették előttünk a majdnem halálos ítéletet. Félrevezetett bíráink nem tudták, kit ítéltek el. Nem tudták, hogy a világháború előidézésében nincs részünk. Nem eszméltek rá, hogy mi védtük meg a művelt Nyugatot a török hódítás ellen, és azt sem vették figyelembe, sőt terhünkre írták, hogy rajtunk törtek meg a bolsevizmus hullámai. A szinte halálra ítélt magyar nemzet azonban nem tette meg vádlóinak azt a szolgálatot, hogy kimúljon. A történelemben párját ritkító energiával talpra állott, tenger akadályon győzedelmeskedve egyensúlyba jutott, és most immár ezeréves hagyományaihoz méltó módon folytatja megakadt életét, kövezi tovább a civilizáció országútját.

Heinrich Rickert - A ​filozófia alapproblémái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Giorgio Agamben - A ​profán dicsérete
„A ​profán fertőző. Egyetlen érintés elég ahhoz, hogy megtörje a varázst, és visszahelyezze a használatba azt, amit a szent elkülönített és kővé dermesztett.” „A profanáció azt jelenti, hogy megteremtjük a hanyagság e speciális formájának lehetőségét, amely figyelmen kívül hagyja a szent és a profán különválasztását. Sőt, talán nem is hagyja figyelmen kívül, inkább csak sajátos módon próbálja használni.” Sajátos módon, mint például a játék, és nem is egyszerűen a játék, hanem a cselekvő játék (ludus) a rítus, a szójáték (jocus) pedig a mítosz paródiájaként. „Itt azonban nem elhanyagolásról vagy gondatlanságról van szó, hiszen a figyelem egyetlen formája sem állhatja ki az összehasonlítást a játszó gyermek odafigyelésével, hanem a használat egy új formájáról, melyet a gyermekek és a filozófusok tanítanak az emberiségnek.” Giorgio Agamben mondatainak szépsége és lenyűgöző sokrétegűsége különös csemege azok számára, akiknek a filozofálás, ha csemege is, de mindennapi csemege. Szakértő filozófusok számára pedig egyszerűen megkerülhetetlen. A szerző Európa- és Amerika-szerte elismert filozófus, aki nemcsak radikális gondolkodó, hanem radikális cselekvő is, hiszen például 2003-ban – az amerikai kormány külpolitikája elleni tiltakozásképpen – lemondott a New York-i Egyetemre szóló kinevezéséről. 2006-ban elnyerte a Charles Veillon Alapítvány európai esszédíját (Prix Européen de l’Essai Charles Veillon). Ez az első magyarul megjelent kötete.

Gyenge Zoltán - Zarathustra ​és Viktor Eremita
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szécsi Gábor - Szabó Tibor - A ​filozófia keresztútjain
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sárkány Péter - A ​filozófia mint praxis
Meggyőződésem, ​hogy korunk bölcseletének megújulása aligha képzelhető el az életbölcselethez való visszatalálás nélkül. Jelen kötet ez irányba tesz komoly lépéseket. Mint kiderül belőle, valójában a filozófia görög kezdeteitől érvényes célkitűzésről van szó, filozófia és élet kapcsolatáról....

Erdély Miklós - A ​filmről
Erdély ​Miklós (1928-1986) válogatott írásainak kötete tartalmazza az összes filmmel kapcsolatos, életében publikált írását (tanulmányokat, kritikákat, elemzéseket), s minden kéziratos és sokszorosított filmtervét, filmnovelláját, melyeknek autentikus kézirata vagy annak tekinthető másolata a hagyatékban fellelhető volt. A kötet felépítése - a bevezető interjút leszámítva -egyetlen szempontot követ: az írásokat keletkezésük időrendjében közli, mert bármely egyéb csoportosítás torzította volna azt az igen sokrétű, gazdag összefüggésrendszert, mely a terjedelmet és műfajt tekintve is igen sokféle szöveget épp az időbeli egymásra-következés mentén áthatja. Az eligazodást segíti a kötet végén.

Szabolcsi Miklós - A ​clown, mint a művész önarcképe
Az ​esszé-tanulmány a clown-művész-önarckép felbukkanásáról, előfordulásairól, jelentésváltozatairól szól az irodalom, a képzőművészet, a film, továbbá a zene kiemelkedő és jellemző alkotásainak vizsgálatával. A kiindulási pont Watteu Gilles-ám az előképeket még régebbi korszakokban, Shakespeare bohócai és a commedia dell'arte világában kereste a szerző. A modern bohócok a 19. század harmincas éveiben kezdtek megjelenni, az udvari bolond helyét ekkortól vette át lassanként a clown. A 19. század második felének clowntörténete elsősorban Baudelaire költészetével és a Goncourt testvérek egyik regényének elemzésével folytatódik. Amit ők elkezdtek, azt folytatta két nagy francia költő, Verlaine és Jules Laforgue. A századvégen alkotott művek közül Nietzsche és Cézanne alkotásait veszi szemügyre a szerző. A téma zenei megjelenésének elemzésével folytatódik a könyv Verditől Schönbergig. A clown megjelenítése a 20. század elején bontakozik ki a legmagasabb művészi színvonalon Picassónál és Chagallnál, Apollinaire költészetében és Kafka prózájában, valamint a magyar novella egyik gyöngyszemében, Karinthy Frigyes Cirkuszéban. A század derekán Thomas Mann több ismert hősében, Klee és Miro képein, rajtuk kívül pedig számos követőjük művészetében variálódnak a clown-figurák. Az európai és a magyar művészek motívumértelmezésének elemzésében egészen Fellini filmjeiig jut el a mű. Munkája tanulságait sorra véve a "clown mint a művész önarcképe" motívum helyét a történeti folyamatban a félmúltra teszi a szerző. Arra az időszakra, amely a modern művészet kialakulásának válságos korszaka, s amely társadalmi rendszerek és formák eltűnését, újak megjelenését látta a "modernség" kezdeteinek, a 19. századvég és utóélete világának idejére.

Orbán Jolán - Derrida ​írás-fordulata
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Peter ​Greenaway korai rövidfilmjei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Fehér Ferenc - Heller Ágnes - Márkus György - Diktatúra ​a szükségletek felett
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​szerelem
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nyirkos Tamás - Bevezetés ​a világvégéhez
"Ha ​például nem az egyén vagy a szűkebb közösség rövid távú jövőjéről tudakozódunk a jósoknál, hanem a világ hosszabb távú jövőjéről általában, akkor nemigen kezdhetjük mással, mint azzal a kérdéssel, hogy egyáltalán mit is tekintünk jövőnek. Talán furcsának tűnik, de a jelen, a múlt és a jövő elválasztása abban a formában, ahogy azt ma a legtöbben felfogjuk, minden, csak nem magától értetődő." Páratlanul szellemes és érdekfeszítő filozófiai/kultúrtörténeti esszé misztikáról, ezskatológiáról, középkorról és sok egyébről...