Dr. ​Sally

P. G. Wodehouse - Golfőrültek
P. ​G. Wodehouse eddig magyarul meg nem jelent golftörténeteinek első kötetét tarthatja kezében az olvasó, amelyben az író szeretetteljes iróniával figurázza ki az angolok egyik "régi mániáját", a golf iránti elvakult rajongást.

P. G. Wodehouse - Psmith ​Amerikában
Psmith ​és Mike, a két cambridge-i egyetemista jó barát, nyári szünidejét Amerikában tölti; a krikettbajnok, csapatával az országot járja, Psmith magányosan unatkozik New Yorkban - míg csak hagyományos szerencséje össze nem hozza a Meghitt Percek című jámbor családi magazin nekikeseredett ifjú szerkesztőjével, Billy Windsorral. A kalandos kedvű Psmith - aki arisztokratikus stílusát "szocialista" meggyőződéssel ötvözi - természetesen itt és most is megtalálja a kedvére való feladatot: az unalmas lapocska felvirágoztatását egybeköti egy ígéretes ökölvívó-tehetség, bizonyos Bütyök Brady karrierjének egyengetésével, valamint a New York-i nyomornegyedekből tetemes sápot húzó szőrös szívű Mr. Ismeretlen leleplezésével. Mindez nem kevés veszedelemmel, sok mulatságos megpróbáltatással, és természetesen végül is sikerrel jár - Psmithnek egy bandaháború kapcsán ugyan odavész dédelgetett kalapja, de ő erkölcsi győztesként kerül ki a csatából. Wodehouse egyik korai Psmith-regénye ma is elevenen hat, nem utolsósorban Révbíró Tamás ezúttal is bravúros fordításának.

P. G. Wodehouse - Az ​ellopott levélnehezék
Egy ​amerikai milliomos különös szenvedélynek hódol: tizennyolcadik századi francia levélnehezékeket gyűjt. Amikor látogatóba érkezik elszegényedett angliai rokonához, kiderül, hogy az birtokában van egy ilyen példánynak, ám az angol törvények értelmében családi ereklyét börtönbüntetés terhe mellett tilos eladni. Így aztán igen furmányos módon cserél gazdát a becses műtárgy. Közben persze szerelmek is szövődnek: két szerelmespár is szerepel a regényben. A legfurcsább figura azonban minden bizonnyal egy végrehajtó – merthogy elszegényedett angol főurakhoz, sajna, ilyenek is bejáratosak –, aki szakácsnőkkel beszélgetve úgy lehel életet a társalgásba, hogy megkéri a kezüket… Amerikai kiadója ezzel a fülszöveggel bocsátotta útjára a pompás művet: „A Wodehouse-rajongók számára a szerzőnek csupán háromféle osztályozása létezik: jó, jobb és legjobb. Kiadónknak örömére szolgál, hogy ezúttal a szerző «legjobb»-jainak egyikét nyújthatjuk át a kedves Olvasónak.”

P. G. Wodehouse - Egy ​pelikán Blandingsben
„Hosszú, ​elkeseredett harcot kellett vívni az elemekkel. Nem várt nehézségek tornyosultak elénk. Gyanús sarkokon kellett befordulnunk. De most már minden megoldódott, és én úgy érzem magam, mintha egy színdarab ért volna végéhez, olyasfajta, amilyet franciák tudnak a legjobban írni: kissé szentimentális, egyszerre könnyes és mosolygós. Amint e pohár borral a kezemben üldögélek, végigperegnek előttem az elmúlt események. És most pohárköszöntő kívánkozik ide, lezárásul. Igyunk a Pelikán Klubra, amelynek óvó szárnyai alatt megtanultam megőrizni lélekjelenlétemet, és állni a sarat minden helyzetben, ezenkívül mindig egy hajszálnyival gyorsabban gondolkozni, mint az ellenfelem. Ürítsük poharunkat a Pelikán Klubra” – emeli fel poharát Mr. Galahad Threepwood, Lord Emsworth viharos múltú öccse, a család fekete báránya, egy személyben Blandings jó szelleme, aki minden nehézségen felülkerekedik, a blandingsi kastély mohlepte falai közt dúló viharokat lecsendesíti, a szerető szíveket összeboronálja P. G. Wodehouse-nak, Blandings örökbecsű krónikásának ebben a szívvidító regényben.

P. G. Wodehouse - Megőrült, ​Jeeves?
A ​bonyodalom avval kezdődik, hogy Gussie Fink-Nottle London utcáin bóklászik Mephistónak öltözve, és akkor éri el tetőpontját, amikor holtrészeg állapotban ünnepi beszédet mond a Market Snoodsbury Gimnázium díjátadó ünnepségén. Mindezek előzménye, hogy Bertie Wooster régi cimborája beleszeretett Madeline Bassettbe, az igencsak extravagáns leányzóba, de a tarajos gőtékhez sokkal jobban ért, mint a nőkhöz. Bertie természetesen a segítségére siet, de bár ne tenné! A megoldás kulcsa ismét Jeeves, az inasok gyöngye, akinek egyszersmind sínre kell tennie Bertie unokahúga, Angela, nagynénje, Dália néni, és francia főszakácsuk, Anatole sorsát is. És persze, nem mellékes körülményként, fölbukkan a történetben egy fehér zakó is...

P. G. Wodehouse - Hölgy ​a pácban
A ​nagy nevettető regényének színhelye ezúttal is egy főúri kastély, valahol a gyönyörű angol vidéken, egy nagy park közepén. A kastély ura Lord Marshmoreton, akinek legfőbb szenvedélye a kertészkedés, és rosszul tűri nővére, Lady Caroline zsarnoki uralmát. A szigorú hölgy a kastély valamennyi lakójának életét szeretné a maga képére és hasonlatosságára formálni - de ez itt is éppoly kevéssé sikerül, akárcsak Wodehouse többi regényében: a fiatalok nem tűrik, hogy hajlamaik ellenére összeboronálják őket a "megfelelő" partnerrel, ki-ki megy - vagy menne - a maga útján, és természetesen ebből rengeteg bonyodalom származik. Így kerül a pácba a címben szereplő hölgy, Lord Marshmoreton leánya, Maud, aki titkos találkára igyekszik, és eközben kénytelen üldözője elől egy idegen úr taxijában keresni menedéket... Wodehouse a tőle megszokott bűvészi biztonsággal bonyolítja a sokágú cselekményt, és csak a regény legeslegvégén lélegezhetünk fel - de erről ne többet! Aki elolvassa a mulattató históriát, minden kérdésre választ kap, és véges-végig remekül szórakozik a kacagtatónál kacagtatóbb epizódokon.

P. G. Wodehouse - Bravó, ​Jeeves!
Az ​ifjú Pincérfiú Klubban sajátos szokás dívik: tagjai - komornyikok és urasági inasok - kötelesek bejegyezni a klub nagykönyvébe gazdáik zűrösebbnél zűrösebb kalandjait. Hősünkről, Bertram Wilberforce Woosterről például nem kevesebb, mint tizennyolc sűrűn teleírt oldal található benne a páratlanul zseniális Jeeves tollából. Valódi politikai dinamit, gondolhatnák az effélékben járatosak, és igazuk is lenne. Pláne, ha az ominózus kötetnek épp akkor kél lába, amikor Dahlia néni lakhelyén, Market Snodsburyben időközi választásokat tartanak. Természetesen ezúttal is Jeevesre vár a feladat, hogy kiutat találjon a bekövetkező kalamajkákból, s áldásos közreműködése nyomán lehetővé váljon, hogy: Bertie barátunk (egyrészt) kívül maradjon a Wormwood Scrubsi fegyintézet rácsain, és (másrészt) távol maradjon az oltárrácsoktól, azaz megússza a házasságot a szentimentális Madeline Bassette-tel (aki szerint valahányszor egy tündér kifújja picurka nóziját, kisbaba jön a világra); Dahlia néni elkerülje, hogy végromlás, pusztulás és kétségbeesés jusson osztályrészéül; az undok és smucig pénzmágnás, L. P. Runkle alaposan megkapja a beosztását; s úgy általában érzékenységek orvoslódjanak (beleértve Augustus macskáét is).

P. G. Wodehouse - Hajómágnás ​a pácban
Ha ​Bertie-n múlna, soha nem menne Steeple Bumpleigh közelébe, ahol félelmetes nénikéje, Agatha él férjével, Percy bácsival. Ám Jeeves az ő ellenállhatatlan modorában meggyőzi, hogy látogassa meg bácsikáját, és segítse ki egy fölöttébb kínos helyzetben. Steeple Bumpleighban azonban Bertie összefut Stilton Cheeswrighttal. A régi cimbora Florence-nak, Bertie volt menyasszonyának udvarol, és szent meggyőződése, hogy Bertie-nek a lányra fáj a foga. Ráadásul, mintha ez nem volna elég, az is kiderül, hogy a jó öreg Stilton rendőrnek állt, és ő képviseli a rendet és törvényt Steeple Bumpleighban. Wodehouse terjedelmes életművének e gyöngyszemét először olvashatják magyarul az angol humor kedvelői.

P. G. Wodehouse - Halihó, ​Jeeves!
Bertram ​Wooster Londonban és New Yorkban számtalan furcsánál furcsább szituációba kerül a pöttöm Bingó, Agatha néni, valamint más barátok és rokonok elképesztő kalandjai révén, amelyekbôl többnyire az inasok inasa, Jeeves találja meg a ki vezető utat. Pöttöm Bingó állandóan szerelmi lázban ég, hőseink ékszerrablásokba bonyolódnak, Bertie kénytelen szerelmes regények női írójának kiadni magát. Agatha néni pártfogoltját, a „tökfej Cyril”-t pedig a világot jelentő deszkáktól kell megszabadítani. Az események a forrpontot is elérik, amikor a lóversenypályákra vezet hőseink útja, meg a vidéki Anglia falvaiba, ahol nem csak a tiszteletesek prédikációinak időtartamára kötnek fergeteges körülmények között fogadásokat, hanem más, különleges versenyszámokra is.

P. G. Wodehouse - A ​kék ruhás lány
Románcok ​és intrikák nevettető forgataga egy vidéki angol kastélyban, ahol egy Gainsborough-miniatűr eltűnik, és néhány szerelmes szív egymásra talál. Az életmű e kései darabjából áradó vérbeli és fergeteges humor azonnal magával sodorja a gyanútlan olvasót, aki persze örülhet, hogy csak külső szemlélője a mulattató, ámde viszontagságos eseményeknek. Igaz, az élet unalmasan csordogálna, ha Percy, a hivatali kifutófiú nem érti félre egy festmény címét, ha Mrs. Bernadette (Barney) Clayborne nem lenne kleptomániás, ha Jerry West nem veszik össze Jane Hunnicuttal az Onapoulos és Onapoulos kontra Lincolnshire-i és Keleti Megyék Üvegpalackozó Társaság bírósági ülésén, ha Crispin Scrope-nak lenne pénze, ha Vera Upshaw nem írna regényeket és nem akarna férjhez menni, akkor… Akkor viszont eggyel kevesebb lenne egy nagyszerű Wodehouse regénnyel.

P. G. Wodehouse - Dinamit ​bácsi
Frederick ​Altamont Cornwallis Twistleton, ismertebb nevén Lord Ickenham, a korát meghazudtolóan életvidám és energikus brit arisztokrata azt tartja élete vezérlő elvének, hogy kedvességet, fényt kell sugároznia embertársai életébe - akár akarják, akár nem... "A jókedvű jótevő"-ként megismert és megkedvelt, zabolátlan főrend most unokaöccse, Reginaid "Pongo" Twistleton életét akarja sínre tenni, mert a fiatalember elhamarkodott frigyre készül, és ezt az elszánt jótevő igazán nem engedheti. Leleményes terveivel iszonyúan kínos helyzetekbe hozza környezetének tagjait - illetve szédületesen mulatságos helyzetekbe. Attól függ, honnan nézzük. A regény lapjain a Wodehouse-menazséria különleges figurái vonulnak fel - az álnéven regényeket író, villámló tekintetű menyasszony, Hermione Bostock és megátalkodottan zord atyja, Sir Aylmer Bostock (Alsó-Hátasztán nyugalmazott kormányzója)... A pipogya Bill Oakshott, aki félénksége ellenére felfedező expedíción vesz részt az Amazonas mentén... Pongo Twistleton, aki legszívesebben szintén egy másik földrészre menekülne nagybátyja jóindulata elől... Sally Painter, az elbűvölő, fiatal szobrásznő... Említést érdemel még néhány mellszobor, egy zsák ékszer, meg egy fiatal rendőr, aki az emlékezetes agárversenyen letartóztatta Lord Ickenhamet és Pongót. Ő - mi sem természetesebb - a szobalánynak udvarol, és történetesen Harry Potternek hívják - de csupán névrokon.

P. G. Wodehouse - A ​rút rendőr románca
A ​könyv tíz történetet tartalmaz, a wodehouse-i humor megannyi remekbe szabott mintadarabját. Egy rigorózus erkölcscsősz aggleány végzetesen félreértelmezi öngyilkosságra készülő munkaadója búcsúpusziját; egy szórakozott ifjú fűzfapoétának megrögzött szokása, hogy a papírkosárba dobja égő cigarettáját; egy kétballábas fiatalember titokban vett tanórákon elsajátított tudással szeretne születésnapi meglepést szerezni ifjú arájának; egy dühös hattyú egy háztetőre kergeti fel az észbeliekkel meglehetősen szerényen megáldott Bertie Woostert -csakhogy néhányat említsünk a komikum alapjául szolgáló motívumok közül. Megtudhatjuk továbbá, hogy milyen is egy igazi tőröl metszett baseballrajongó, hogy miként született Shakespeare Hamlet című darabja, hogy milyen az, amikor egy csúnya, morózus, nagy talpú és törött orrú zsernyák szerelemre gerjed, és mély életbölcsességre tehetünk szert, egy magát társaságiként meghatározó kutya egyesszám első személyben elmondott élettörténetéből.

P. G. Wodehouse - Szárnyasdisznók
A ​regényben Lord Emsworth szerelmes lesz, és jó néhány órán keresztül komolyan foltolgatja, hogy újra megházasodik! Öccse, a nagyméltóságú Galahad ezenközben ifjú párocskák életét teszi rendbe, ahogy szokta: úgy, hogy attól kódulnak. Szomszédjuk, az ármányos lelkületű Sir Gregory Parsloe is házassági terveket fontolgat, ami azért különösen kínos, mert a nősülés fogyókúrát von maga után - sőt maga előtt... Blandings Császárnője pedig, a világirodalom leghíresebb sertése az Odüsszeia óta, jámboran készül a következő nagy megmérettetésre... Azt azonban, hogy mi az a Slanki, és hogy a szerelmesekre milyen sors vár, semmiképpen sem árulhatjuk el!

P. G. Wodehouse - Valami ​sumákság
Keggs ​csupán kezdő komornyik volt még, amikor kihallgatott egy titkos tanácskozást dúsgazdag munkaadója és annak vendégei között. A tizenegy pénzmágnás azzal a céllal adott össze egyenként ötvenezer dollárt, hogy fiaik közül az örökölje majd a kamatos kamattal jócskán megnövekedett összeget, aki a legutolsóként nősül meg. Huszonhat évvel később, amikor csupán ketten vannak már versenyben, az időközben nyugalomba vonult exkomornyik elérkezettnek látja az időt, hogy pénzzé tegye értékes ismereteit. Ravasz tervet eszel ki, hogy minél nagyobb sápot húzhasson az üzletből. A két fiatalember egyike, a multimilliomos, ám elképesztően fukar és pénzéhes Roscoe Bunyan, mihelyt tudomást szerez a dologról, nyomban kiadja az útját bájos menyasszonyának, aki történetesen Keggs unokahúga. Az érdekes és mulatságos események egyik központi alakja Lord Uffenham, az elszegényedett és - Wodehouse regényeiben gyakori figura - kissé kelekótya brit főrend, aki egészen eredeti módon boronálja össze bájos unokahúgát, Jane-t egy szegény, ám igen rokonszenves fiatalemberrel. Váratlan fordulatok követik egymást, galád fondorlatok szövődnek, s színre lép Percy Pilbeam, a peches kopó is, akinek ténykedése nyomán fontos levelek és okiratok emelődnek el. Ilyenformán Keggs komornyik feladata jóval nehezebbnek bizonyul a vártnál, mivel lépten-nyomon történik VALAMI SUMÁKSÁG...

P. G. Wodehouse - Jeeves ​szabadságon
Dahlia ​néni vidéki kúriáját sajátos vendégek szerencséltetik: A. Upjohn, Bertie Wooster egykori iskolaigazgatója, akitől hősünk gyakorta kapott hat kiadósat egy nádpálcával, mely csípett, mint a kígyó, és mart, mint a vipera; ennek mostohalánya, Phyllis, akinek nem túl bőkezűen mérte a gógyit a Teremtő; Mrs. Cream, a sikeres krimiírónő, aki maga is félelmetesen Sherlock Holmes-szerű; ennek fia, a gyanús előéletű Willie, aki Phyllisnek csapja a szelet; Roberta Wickham, Bertie exmenyasszonya, aki soha nem hagyja leáldozni a napot anélkül, hogy valami észveszejtő stiklit ne eszelne ki; R. ("Pácolt") Herring, Bertie kenyeres pajtása és hajdani iskolatársa, aki könyvkritikusként alaposan leszedte a keresztvizet Upjohn nemrég megjelent memoárjairól; s végül Sir Roderick Glossop elmespecialista, aki ezúttal álkomornyikként gyűjti dilinóssági észleleteit. Továbbá okvetlenül említést érdemel Tökmag kutya és Augustus macska, akiknek szintén fontos szerep jut a komikus események alakításában. Ha egy Wodehouse-regényben effajta vendégsereg gyűlik egybe, akkor biztosra vehető, hogy kalaplepottyanási időn belül módfelett mulatságos bonyodalmak veszik kezdetüket. Ám ezekkel most Bertie barátunk Jeeves segítsége nélkül kénytelen megbirkózni, s talán mondanunk sem kell, igen csekély sikerrel. A zűrös események tetőpontján azonban az odaadó Jeeves félbeszakítja szabadságát, s a dolgok lüktető centrumába siet, hogy szállítsa a megoldást - éspedig roppant kacagtató végkifejlettel.

P. G. Wodehouse - Köszönöm, ​Jeeves!
Berti ​Wooster hangszeres tanulmányokat folytat: bendzsólelézni tanul- szomszédai nagy-nagy bosszúságára, és Jeeves komornyik oly mélységes sajnálatára, hogy kénytelen megválni gazdájától. Így hősünk vidékre vonul vissza, hogy ott bérelt villája magányában átengedje magát a bendzsózás örömeinek. Ám minthogy valósággal vonzza a zűrösnél zűrösebb bonyodalmakat, itt sincs része sokáig nyugalomban. Villája szerelmi légyott helyszínévé válik, fölöttébb kompromittáló következményekkel Bertie számára. Emberrablás, hajóról való fortélyos szöktetés, cipőpasztával bekent arcú dilidoktor - van itt minden, ami csak alkalmas rá, hogy kacagásra ingereljen. Hajmeresztő komplikációk követik egymást, melyek közül ízelítő gyanánt most legyen elég csupán annyi, hogy hősünk villája porig ég, s új inasa, akin midőn beiszik, bolsevista hevület vesz erőt, konyhakéssel hajkurássza, égve a vágytól, hogy megismerkedjék belső szerveinek színével. Az utolérhetetlenül zseniális Jeeves azonban ezúttal sem okoz csalódást, s végül mindent elboronál.

P. G. Wodehouse - Valami ​új
P. ​G. Wodehouse regényeinek kedvelt színhelyén, a blandingsi kastélyban ezúttal is pezseg az élet. Emsworth grófja, ez a rokonszenves arisztokrata, most is népes vendégsereget gyűjt maga köré. Mr. Peters, a dúsgazdag, ám gyomorbajos amerikai, bájos leánya, Aline – Lord Emsworth kisebbik fiának, Freddie Threepwoodnak újdonsült jegyese -, George Emerson, a gyarmati szolgálatban edzett biztonsági tiszt és mások a kastély „legális vendégei” – de akadnak „besurranók” is: a szobalánnyá vedlett energikus Miss Valentine, és az inasszerepben nem egészen kitûnő alakítást nyújtó Mr. Marson – civilben detektívtörténetek kiagyalója. A bonyodalom ezúttal nem holmi értékes ékszer, avagy a minden ékkőnél becsesebb, díjnyertes koca eltulajdonítása körül zajlik: most egy nagy értékû szkarabeusz jár (enyves) kézrõl kézre. Hogy eközben kapcsolatok bomlanak fel, és új szerelmek szövõdnek – azt ugyebár említenünk sem kell a Wodehouse-regények kedvelőinek. A regényt ezúttal is Révbíró Tamás szellemes fordítása és Hegedűs István illusztrációi teszik még élvezetesebbé.

P. G. Wodehouse - Tavaszi ​bezsongás
Lord ​Shortlands nyakán a grófi címen-kastélyon kívül még egy szerinte "egekig bűzlő" vizesárok is ott van koloncnak, és ő az egész cucctól, úgy, ahogy van, szőröstül-bőröstül, boldogan megválna kétszáz fontért. Ennyiért ugyanis már kap Londonban egy kocsmát, és ezzel végre elnyerheti szíve választottja, a szakácsné kezét. Ám neki a titulus mellé vajmi kevés pénz jutott, így anyagilag teljesen legidősebb lányától függ. Lady Adela azonban apját igencsak rövid pórázon tartja, amitől őlordsága lassan már kezd kissé bezsongani...

P. G. Wodehouse - Jeeves ​majd megoldja
„Mindazon ​bennszülött legények, vízilovak, orrszarvúak, pumák, zebrák, alligátorok és bivalyok, akikkel hosszú pályafutása során kapcsolatba került, hihetetlennek tartották volna, hogy MacHizick kapitány masszív állkapcsa képes úgy le-fittyedni, mint egy szál főtt spárga, de most pontosan ez történt. Már-már szán-nivaló volt, ahogy kerekre nyílt szeme, elszörnyedt tekintete az előtte álló két férfi arcát pásztázta. - Azt mondja, fizetésképtelen? - Ön dióhéjba foglalta az egészet, uram. Ki őlordsága erszényét ellopja, rongyot lop."

P. G. Wodehouse - Igenis, ​Jeeves!
Ha ​Bertie Wooster csávába kerül (márpedig mindig belekerül, hiszen csávák lesnek rá minden kilométerkőnél), ki máshoz fordulhatna, mint a csodálatos inashoz, Jeeveshez? Ha a pajkos Bobbie Wickham könnyelműen elajándékozza Agatha néni kutyáját; ha Bertie eláztatja magát Sir Roderick Glossopnál a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt; ha az alávaló Tuppy belehabarodik egy tetemes operaénekesnőbe; ha a kis Clementinát éjnek évadján kell visszacsempészni a leányneveldébe, Bertie mindig számíthat Jeevesre — feltéve, hogy ellenkezés nélkül végrehatja az inas utasításait. Csak egyetlen válasz lehetséges: — Igenis, Jeeves!