Az idei év egyik irodalmi szenzációjának ígérkezik Tolnai Ottó új könyve, a Szeméremékszerek prózafolyamának első kötete, A két steril pohár című regény. A szerteágazó történet a határon túli fürdővárosban, Palicson játszódik, szereplői a városka különféle lakói, állomásfőnök, temetőcsősz, gyógyszerész és kéményseprő, továbbá kocsmai filozófusok, fürdővárosi lumpenek, a Tolnai-kisprózákból ismert infaustusok.
A regény főhősét, T. Olivért felesége elküldi a helyi gyógyszertárba, s kalandos útja során Palics különböző helyszíneit, köztük a határsávot bejárva egy félreértett mozdulat következtében a határőrségre viszik be, ahol meglepetésére a történeteivel degeszre tömött iratmegőrzőiben kutakodik terhelő bizonyíték után a kihallgató tiszt. Eztán börtönbe, végül a pszichiátriára kerül, ahol összebarátkozik egy szivarozó pesti professzorral, akiről nem tudja eldönteni, valóban professzor-e vagy maga is páciens. Beszélgetéseik során T. Olivér a professzor asztalán is felfedezi az iratmegőrzőjét. Sőt olykor már együtt is olvasgatják. Például a Szeméremékszerek című kisregény terjedelmű kéziratot…
Kapcsolódó könyvek
Kahána Mózes - Szabadság, szerelem
Az élet sodrásában az emberek olyan bonyodalmakkal kerülhetnek szembe, amelyekből nem látszik kiút, megoldás.
A regény cselekménye a kis Moldovai Szovjetköztársaságban az ötvenes években játszódik. A háborúban férjüket, jegyesüket vesztett nők legsúlyosabb problémája a férfihiány volt.
Marica Csercsel, regényünk főhősnője jegyesét vesztette, s vigasztalanságában, társkereső vergődésében, tilosba téved: barátnője és jótevője férjének, két gyerek apjának, Pavel Bragarnak szerelmese lesz. A két életút elkerülhetetlenül összefonódik. De lehet-e boldogság ilyen áron?
Ennél is súlyosabb problémák bonyolítják tovább a szereplők sorsát: közéletükben, munkahelyükön, pártszervezetben. Pavel Bragar kénytelen megkerülni tájékozatlan és felkészületlen közvetlen feletteseit, hogy megvédje a közösség érdekeit és a párt becsületét. De lehet-e fegyelemsértéssel védeni a közösség érdekeit?
A konfliktusok csak látszólag megoldhatatlanok, de amíg a regény hősei ráeszmélnek erre, drámai epizódok hosszú során át fokozódik a feszültség.
Baranyi Ferenc - Vízillatú béke
A Kossuth-díjas költő élvezetes, anekdotikus kisprózáiban a diák és egyetemi évei rajzolódnak meg, valamint költői indulásáról, irodalmi, művészi pályájáról, a jelentős kortársakat is megidézve emlékezik…
Hajós Eszter - Bejárati égbolt
A gyökerükkel gondolkodnak a fák. Legérzékenyebb, emlékezni, figyelni és irányítani képes szerveik mélyen a föld alatt vannak, és itt, a mélyben "töprengik ki" a pompásabbnál pompásabb lombokat. A költőként is izgalmas nyelvet kimunkáló Hajós Eszter is így tesz, szinte minden kisprózáját (melyek kisprózák ugyan, de egyszersmind "nagy versek" is) a legalapvetőbb egzisztenciális tapasztalatok kimondásával indítja: milyen az ég, milyen a föld, hol a helyem, ki vagyok. A többféle műfajt és hagyományt egymásba tükröző írásokban a teljességhez a gyerekkor esszenciális magára hagyatottságából kiindulva jutunk el. Mintha ezekben a sokféle irodalmi beszédmódot ötvöző szövegekben egy gyermek birkózna a nem-lét metafizikájával, a felnőttek árulásával és a szinte mindenhol kitapintható gonoszsággal - egy gyermek, azaz kívülálló, aki az angyalok, vagy még inkább az állatok tekintetével figyel. A szövegek egy szimbolikus, ismeretlen, de mégis ismerős földrészt járnak körül. Nem konkrét kerteket, hidakat, utakat találunk bennük, hanem mágikus tájakat, metafizikai csomópontokat: a kertet, a hidat, az utat, ahol rácsodálkozhatunk a létezés értelmetlenségére. Vagy éppenséggel az értelmére: mert mint a Klee-festmények éjszakai kertjében, itt sem vagyunk teljesen egyedül: a delejes sötétben úgy ragyognak az álomba merülő lények - legtöbbször gyerekek, növények és állatok -, mint földöntúli ígéretek.
Reménykedünk benne, hogy az elsőkötetes, Prágai Tamás-díjas fiatal író varázslatos elbeszélői nyelve sok olvasóra talál, és metafizikus irányultsága nagyobb lélegzetű elbeszélői formákat is inspirál.
Bánki Éva
Voyti Attila - Trilégia
A három napló sajátos, álomszerű világban játszódik több idősíkban, többszörös identitású szereplőkkel. Olajszőkítők, kocsmatöltelékek, politikusok, meghasonlott költők, bukdácsoló angyalok valamint egymástól elszakított szerelmesek sodródnak álruhát öltött istenekkel és sátánfigurákkal a végkifejlet felé.
A szürreálisan kavargó és különböző műfaji elemeket ötvöző szöveg, a frivol, esetenként obszcén illetve az éterien finom jelenetek és stílusbeli megoldások keveredése teszi igazán egyedülállóvá a könyvet. A szerző egzaltált, szaggatott, elhallgató kifejezésmódja pedig rákényszeríti az olvasót arra, hogy maga írja tovább a művet a saját fejében, lelkében.
Ismeretlen szerző - Szeged effekt
_Szeged:_ megyei jogú város, Magyarország harmadik és a Dél-Alföld legnagyobb városa, Csongrád megye székhelye; a Tisza és a Maros találkozásánál fekszik. Története legalább kilencszáz esztendőre nyúlik vissza, hiszen – mint jelentős települést – először egy 1183-ban kelt oklevél említi.
_Effekt:_ latin eredetű szó. Jelentései: siker, eredmény, hatás; időegység alatt elvégzett munka; különleges természeti jelenség.
_Szeged effekt:_ antológia, amely Szegedhez kapcsolódó élményeket, benyomásokat rögzít, pillanatfelvételeket ad közre. Elgondolói kiváló írókat kértek föl, hozzanak létre olyan alkotásokat, amelyek a város fizikai és / vagy lelki valóságához kötődnek: Szeged tereihez, utcáihoz, épületeihez, intézményeihez, hangulatához, aurájához…
A felkérésre huszonheten mondtak igent, azaz huszonhét írás született kimondottan ehhez a könyvhöz, huszonhét írás − Szegedről, a Szeged-effektusról. Az antológia elgondolói mindezek után nem lehetnek elégedetlenek. Már csak azért sem, mert hiszik, hogy azok, akik először belelapoznak, majd belemártóznak ebbe a kötetbe, az írások olvastán kedvet kapnak Szegedhez − szépségeihez és fogyatékosságaihoz, szeretnivalóságaihoz és hibáihoz egyaránt. Azok pedig, akik korábban már megkapták ezt a bizonyos kedvet, az antológia által Szeged újabb szegleteire csodálkozhatnak rá: kellemesekre, bosszantókra, valamilyenekre. Mindazok, akik mindezidáig nem tették, nem tehették, most fölfedezhetik a várost; akiknek viszont már régi jó ismerőse Szeged, azok új, más látószögekből, új, más perspektívákból szemlélődhetnek.
A kötetet Pusztai Virág illusztrációi ékesítik.
Ismeretlen szerző - Szakítós
19 kiváló szerző, 19 remek novella
"A könyvben összegyűjtött, érzékenyen megírt történeteken keresztül mintha egy filmet néznénk, úgy követhetjük e pillanatokat a főhős szemszögéből, és tekinthetünk be ennek a lelki folyamatnak olyan árnyalataiba, amik óhatatlanul felidézik saját emlékeinket is."
Dr. Almási Kitti
A nagy érzelmi viharok ideje a kamaszkor, a fellángolásoké és a nagy csalódásoké, a heves vitáké - nemcsak a szerelemben, de barátainkkal, családunkkal is. Szakíthatunk szülőföldünkkel, kultúránkkal, kedvenc sportunkkal vagy hobbinkkal, és persze azzal is, akiről azt hittük, hogy maximum az ásó, a kapa és a nagyharang választhat szét minket.
Balázsy Panna, Bencze Blanka, Berg Judit, Dragomán György, Erdős Zsuzsa, Garaczi László, Háy János, Horányi Hanna Zelma, Kalapos Éva Veronika, Karafiáth Orsolya, Király Anikó, Lakatos Levente, Makai Máté, Mészöly Ágnes, Molnár T. Eszter, Nagy Ildikó Noémi, Szabó T. Anna, Tasnádi István, Totth Benedek remek novellái bár nagyon különböző hangon íródtak, egy dolog közös bennük: újra rádöbbenhetünk, hogy a legnagyobb csalódásokból is tudunk erőt meríteni, tanulunk belőlük, és egyszer majd mosolygunk is rajtuk.
Miklya Anna - Eső
Miklya Anna harmadik regényének főhőse héthónapos terhes, amikor egy Békés megyei kisvárosban élő anyja megkéri, hogy mérje fel a helyi önkormányzat alapítványának kezelésében lévő műemlék majorok állapotát. Az épületeket ugyanis megrongálták a hónapok óta tartó esőzések. A főhős él az alkalommal, hogy visszatérhet a helyre, ahol gyermekkorát töltötte, és Budapest helyett ebben a csöndes és békés kisvárosban hordhatja ki és szülheti meg gyermekét. A békés kisvárosról azonban kiderül, hogy életét rejtett hatalmi és anyagi érdekek irányítják, és a műemlékek ügye kibogozhatatlanul régesrégi rokoni sérelmekkel és családi konfliktusokkal szövődik össze.
Térey János - Termann hagyatéka
Termann, a huszonéves tanárjelölt szülővárosába, Debrecenbe utazik, talán felkutatni, ami még megmaradt a gyermekkor morzsalékából, talán örökre búcsút mondani neki. Aztán újra Pest, dacos ismerkedés a fővárossal, a szűkös albérletek és füstös kávéházak világával. Házibulik, emlékezetes tengerparti expedíciók és az első pszichedelikus utazások a város utcáin, melyek még a háborús Varsóig is elviszik az óvatlan utazót - sőt annál is tovább, egész a felnőttkor küszöbéig. Térey János 1997-ben megjelent novelláskötete, a Termann hagyományai újraírásával ezúttal karcosabb és érettebb hangon meséli el, hogyan múlik el az ifjúság, és hogyan teszi mégis halhatatlanná a makacs emlékezet. Mintha egy hard-boiled nevelődési történetet néznénk fekete-fehérben, megelevenedik a 90-es évek Budapestjének letűnt atmoszférája, és újra felragyognak az elveszett illúziók.
Balla D. Károly - Tejmozi
„Egyszerre apa- és anyaregény”
A főhős apja otthoni műtermében „megélhetési” aktképeket fest fiatal lányokról, közben halk zene szól, míg fia a tejüveg ajtó mögül leskelődik. Az anya kisfiával egy kitalált, csak kettejük által ismert nyelven beszélget, melyen keresztül egy szorongó, a maga módján mégis boldog gyermekkor elevenedik meg az olvasó előtt. Az apa később elhagyja családját, a fiú attól fogva anyja és húga szeretetjátszmáinak áldozata lesz. Kettős le- és elszámolás Balla D. Károly finomra csiszolt, gazdag és mégis takarékos nyelven megírt könyve, fájdalmas tanulságokkal, kibeszéletlenül maradt, ezért feloldhatatlan feszültségekkel.
Pozsgai Zsolt - Prófétakeringő
Pozsgai Zsolt harmadik drámakötete kapcsán engedjék meg, hogy még néhány gondolatot fűzzek a Prófétakeringő három darabjához. Aktuális problémákról szóló művek ezek, mai valóságunk alapvető kérdéseit boncolgatók, amelyek Pozsgai Zsolt korábbi műveihez hasonlóan tovább gazdagítják az utóbbi években megpezsdülni látszó drámairodalmunkat. Ugyanakkor színházi szemmel olvasva a műveket szembetűnő, hogy a szerző milyen kiváló dramaturgiai érzékkel szerkeszt, mennyire „érzi” a színpadot és – ami talán a legfontosabb – mennyire biztos kézzel formálja alakjait. Úgy is fogalmazhatnánk: a színészeknek írja a szereplőit. Mindez persze szinte magától értetődik, hiszen tudjuk, hogy Pozsgai Zsolt a székesfehérvári Vörösmarty Színház dramaturgja (is), tehát otthonosan mozog a színház világában és rendezőként is több sikeres produkciót jegyez. Ezért érződik olyan nagyon művein, hogy színházi atmoszférában születtek és nem egy írószoba színháztól elvont magányában. Úgy gondolom, ez az, ami ezt a három új darabot igazán különlegessé és érdekessé teszi. Mint a Vörösmarty Színház húsz év után nyugdíjba vonuló igazgatója azt kívánom tehát a szerzőnek is, és mindannyiunknak, mint közönségnek is, hogy ezek a művek mihamarabb találjanak utat újabb színpadhoz, a darabokban megformált szerepek minél többször változzanak élő színpadi alakokká, mindannyiunk örömére és épülésére.
(http://bookline.hu/product/home!execute.action?id=36219&type=22&_v=Pozsgai_Zsolt_Profetakeringo)
Ismeretlen szerző - Körkép 91
A kötet szerzői:
Bisztray Ádám
Cseres Tibor
Eörsi István
Esterházy Péter
Ferdinandy György
Garaczi László
Géczi János
Görgey Gábor
Gyárfás Miklós
Határ Győző
Horváth Péter
Karátson Endre
Karinthy Ferenc
Kukorelly Endre
Lázár Ervin
Mándy Iván
Márton László
Mátyás B. Ferenc
Mátyás Győző
Monoszlóy Dezső
Nádas Péter
Nemes László
Németh István
Rákosy Gergely
Szakonyi Károly
Szávai Géza
Tábori Zoltán
Talamon Alfonz
Tandori Dezső
Tar Károly
Tatay Sándor
Ismeretlen szerző - Körkép 92
Huszonhat mai magyar író kisprózája
Balázs József, Bodor Ádám, Cseres Tibor, Csiki László, Ferdinandy György, Gion Nándor, Horváth Péter, Kardos Eszter, Kontra Ferenc, Koppány Zsolt, Kosztolánczy Tibor, Lázár Ervin, Mándy Iván, Monoszlóy Dezső, Podmaniczky Szilárd, Sigmond István, Szabó Magda, Szántó Piroska, Szijj Ferenc, Tábori Zoltán, Tandori Dezső, Tar Sándor, Tatay Sándor, Ungváry Rudolf, Vathy Zsuzsa, Zalán Tibor
Bán Zoltán András - Susánka és selyempina
Az, az – jól tetszettek érteni első blikkre is. De ha egyszer így hívják – és nyilván nem véletlenül. És nem – nem lehet Susánkát egyedül emelni be a címbe, hogyha egyszer ketten vannak. Azazhogy – olykor ezek ketten mintha eggyé olvadnának össze. És honnan tudjuk, hogy ilyenkor nem éppen Selyempina-lényegű eggyé? Máskor viszont inkább Susánka-lényegűvé. Egyezzünk ki tehát abban, hogy egyik sincs a másik nélkül. Ám a részleteknek – például a mikor-kinek és a hogyannak – egyedül Zsigó bátyánk, dalszínházi kottaőr a megmondhatója. Aki e könyv kezdetén megbolondul – ám egyrészt ismerjük mi az efféle megszédülést, sőt bevadulást („...”), másrészt az ilyen eszelősség nemhogy nem árt, hanem használ önnön történetének, amely gyökerestül forgatja ki őt mivoltából. Az esetről fürkész jelentések készülnek, s hőseinek históriáját ezek nyomán teremti újjá – az írás avatott eszközeivel olvasmánnyá – Bán Zoltán András. Igen, ő – jól tetszenek emlékezni. Aki vitriolsugaras nyomtatóval dolgozik, ha irodalomkritikát ír. Most pedig – amidőn e kötetben szépprózát ad közre – őt akasztják éppen. Meg engem, ahogy ajánlom e jeles művet becses figyelmükbe.
Závada Pál
Bán Zoltán András Budapesten született 1954-ben. 1980 óta publikál rendszeresen irodalomkritikákat és Csont András néven zenei tárgyú írásokat. 1990-1997 között a Beszélő munkatársa, 2001-től a Magyar Narancs kulturális rovatvezetője. Fordítóként többek között Theodor W. Adorno, Heimito von Doderer, Robert Musil és Robert Walser műveit ültette át magyarra. Prózai munkái a Holmi című folyóiratban jelentek meg. Kritikáinak válogatott gyűjteményét Az elme szabad állat címen a Magvető adta ki 2000-ben.
Reményik László - Feketeleves
Mindig irigyeltem Reményik Laci barátom ötleteit. Ez a könyve is valami egészen elképesztő módon végződik. Van benne egy vendéglő, de még milyen! Semmi sem olyan benne, mint megszoktuk, mindent máshogy kell csinálni, és pont azokra a készségeinkre nem számíthatunk, amikre alapozni szoktunk. Uramisten, micsoda alaphelyzet, micsoda konfliktusok, minő komikumok lehetőségei!
De a szerzőt (most legalábbis) nem ezek érdeklik. Számára a vendéglő nem a konfliktusok forrása, hanem a megoldás. Az életben és könyveiben is a különféle csapások, megrázkódtatások után talpraállókat keresi, akiket életbajnokoknak nevez. Keresi, de nem mindig találja őket. Ha végigfuttatjuk a fejünkben azon ismerőseink listáját, akik élete összeomlott (mert valamennyien ismerünk ilyen embereket), kevés életbajnokot találunk köztük. Ez a regény olyan emberről szól - szándékosan kerülöm a könyv "hőse" kifejezést - aki egyik napról a másikra elveszíti mondhatni, mindenét. Mindent, amit megszokott, amit szeretett, amit ismert. Gyakorlatilag új világban, új környezetben kell, kellene helytállnia, korábbi képességeinek, tudásának töredékével. Megtalálja-e a lehetőségeket? Lesz-e, aki segít neki, és ő elfogadja-e a segítséget?
Ilyen helyzetekben a legtöbben leépítik igényeiket, hogy afféle csökkentett üzemmódban éljenek tovább - és vannak azok, akik teljesen feladják. Hányan vagyunk életbajnokok? Ha elolvassuk a könyvet, két kérdés mindenképp nyitva marad: Megírja-e a szerző a vendéglő történetét? Mikor?
/Fügedi Ubul/
Déry Tibor - Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról / Kedves bópeer...!
Az idő s személyiségünk változása újabb és újabb viharokat korbácsol életünkben. A remekművekre azonban, mint vezérlő csillagra, bármikor rábízhatjuk magunkat, mert fároszként világítanak, biztos partra segítve a kétkedőt, hogy megerősödjék hite: bármilyen viharok közepette is érdemes embernek maradnia.
Gyárfás Endre - A dzsungel újabb könyve
Sir Kán megölése és Maugli távozása után egy évvel az állatok emlékünnepséget terveznek. A fiatalok már alig tudnak az eseményről valamit. Az emlékezés bizonytalansága kiváltja a lappangó ellentéteket. Tabaki fondorlatosan eléri, hogy szembeforduljon egymással a mauglisták és a sirkánisták tábora, barátból ellenség váljék, békéből háborúskodás. Mindaddig, amíg a bozótban fel nem tűnik egy fekete-sárga csíkos bunda... A Sánta Mészáros tér vissza? Vagy a fia? Az unokája? Várható-e, hogy Maugli újra megmenti azokat, akik "egy vérből valók" vele? A József Attila-díjas írótól megszokott líra és humor szövi át a rendszerváltás utáni időszak szatíráját.
Molnár T. Eszter - Szabadesés
Walter Beckert, a híres heidelbergi tudóst holtan találják a háza pincéjében. Fiatal felesége, Magdalena azt állítja, önvédelemből szúrta le, azonban vallomása ellentmondásos, és drogos múltja is ellene szól. Csak Peter Brenner, a sztárügyvéd hisz neki, ám neki is csupán lépésről lépésre sikerül elnyernie a különös nő bizalmát. Peter számára lassan világossá válik, hogy egy rendkívüli gyilkossági üggyel van dolga, ezért mindent kockára téve olyan nyomokat kezd követni, melyekről a rendőrség nem akar tudomást venni.
Németh Gábor - A tejszínről
Hasi, szüli, bölcsi, ovi, isi, gimi, egyi, munki, nyugdi, ágyi, kopi, temcsi, égi, angyi, isti, jézi, felti. Jó, nem? A baba fejlődése. Ma találtam ki. Így mondja, a baba, mintha egy ideáról volna szó, egy állatfajról vagy természeti jelenségről. Nevet a szeme. -- De, jó -- mondom. -- Baromi jó. De isti van később, nem? Az nagyobb, mint a jézi. -- Hát, az igaz. -- ismeri be. És újramondja a javított változatot.
Így visszatekintve mindenképpen föltűnő az a makacs előfeltevés, hogy az igazi irodalomhoz baszás kell és halál, finomabban szólva szerelem kell és elmúlás, és messze a legjobb, ha arról szól a regény, ahogy a nő múlik el, pontosabban előbb a nő, aztán a férfi, és végül aztán, velük együtt, az egész irodalom.
Ficsku Pál - Szakbarbárok
Ez a könyv nem regény, de nem is novelláskötet. RAPszódia. A bennünk élő barbárságról szól. Meg a szexről, szerelemről, videóról. Istenről, hazáról, életről, halálról, akasztásról és örök életről. Egy szerelem vályúdásairól. Kicsit fájós, kicsit nevetős.
Büky Anna - Kifulladás
"Büky Anna elbeszélései olyan hétköznapi történetek, hogy aki elolvassa őket, kénytelen felülbírálni a hétköznapiság benne élő fogalmát. Két hét egy balatoni szállodában; társkeresés hirdetés útján; célratörő lány kalandja családos főnökével; házépítés és tönkre ment házasság; mit csinál a nő, akit elhagytak; milyen a szavakkal nem leírható fájdalom? Mélységnek és felszínnek példa nélküli meglátása és összekapcsolása valamennyi elbeszélése. Büky Anna író a valóság bűvöletében él, lát, ír."
Vathy Zsuzsa