Párizsban

Ismeretlen szerző - Szent ​István király emlékműve a Budai Várban
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bánffy Miklós - Huszonöt ​év
Sötét ​képet festettem a megkisebbedett Magyarországról és helyzetéről a nagy világban. Sötét képet, de nem vigasztalant. Nem csüggedés, nem reménytelenség az, ami minket eltölt. Annyi megpróbáltatás után és talán megpróbáltatás előtt is, emelt fővel áll a nemzet! Meg nem törve, de megerősödve nemzeti érzésében, ha megfogyva is. Mert a világ nagy eseményeiben a puszta szám fontos ugyan meg az egyedül döntő. És itt, Európa keletén, a mi csekély erőnk érték, érték százados kultúránk, érték fajunk egysége, érték az a férfias elszántság és munkaképesség, amely a magyaré; érték az nyíltság, mellyel a világ elé lépünk a magunk igazának tudatában, nem kamarák és kamarillák sötét zugaiban, nem titkos cselszövések útvesztőiben bízva, de a mindent beragyogó napvilágban, a népek világosodó közvéleményében. E levélgyűjtemény Széchenyi rendkívül színes egyéniségéhez is kulcsot adhat a mai olvasónak. Közelebb kerülünk a terveiért végtelen odaadással és leleményességgel hol érvelve, hol hízelegve, hol a nyilvánosság porondján, hol háttérbe húzódva, ravasz taktikázáshoz folyamodó Széchenyihez is. A leghitelesebb portrét éppen ő állítja elénk - saját leveleivel.

Földes György - Magyarország, ​Románia és a nemzeti kérdés 1956-1989
Magyarország ​és Románia kapcsolatára 1956-1989 között nemcsak az erdélyi magyarság sorsa volt nagy hatással, hanem fontos szerepe volt a két államhatalom egymást keresztező nemzetépítési stratégiájának is. A két ország története nem írható le egyszerűen egy kamaradráma szereplőinek hányattatásaként, mert a külvilág - a Szovjetunió, a többi szocialista ország, a Nyugat - nem puszta díszlete volt ennek a színpadnak. A sokat emlegetett nemzetközi erőviszonyok, az egyes szereplők külpolitikai stratégiái, a diplomácia kijelölték és egyúttal erősen le is határolták azt a terepet, amelyben Magyarország és Románia az egymás elleni küzdelem során mozoghatott. Sőt a két állam vezetőinek még az eszközök használatában sem volt sok választásuk: adott volt a stílus, amelynek egyeznie kellett a hidegháború, majd később az enyhülés nemzetközi normáival és játékszabályaival, és nem hagyhatták figyelmen kívül a nemzetközi közvéleményt és a médiát sem.

Ismeretlen szerző - Arcok ​iskolája
„Kevés ​az olyan rendező, akiért az ember hajlandó féltizenegyig a tévé előtt gubbasztani, hajlandó a Művészeti Magazint is végignézni, hogy utána láthasson egy harmincperces operát. Kevés az olyan rendező, akinek ennyire várjuk az újabb jelentkezését, mert sejtjük, milyen lesz, tudjuk, hogy egy már megismert és bevált, de egyéni és újszerű formanyelven nyilatkozik meg, és tudjuk, hogy mindig sajátos szellemi izgalmat nyújt. Kevés az olyan rendező, aki következetes anélkül, hogy modoros lenne; eredeti, anélkül, hogy különcködne; és egyszerű, anélkül, hogy szürkévé válna. Kevés az olyan rendező, akinek az egyéniségét nem őrli fel a műsorfolyamat örökmozgó imamalma és főleg nagyon kevés az olyan rendező, akit három nagyobb produkció után már a legjelentősebbek között tart számon a közönség és a kritika is.” (Váncsa István)

Somogyiné Bergmann Mária - Judit ​szerelmei
A ​szerzőről Somogyiné Bergmann Mária a Bács-Kiskun megyei Császártöltésen született 1945-ben. Felsőfokú tanulmányait a Bajai Tanítóképző Főiskolán végezte, majd Szegeden - a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán - , történelem-földrajz szakos tanári diplomát szerzett. 2011-ben néhány verse az „Ember a versben" című antológiában jelent meg. Kedves Olvasó! A könyv az 1960-as évektől a rendszerváltásig kíséri nyomon Judit - a vidéki tanárnő - életének fordulatait, küzdelmeit, szerelmeit 38 izgalmas történeten keresztül. A rendszerváltás előtti idők, az akkori társadalmi, erkölcsi viszonyok számos olyan kihívást, meglepetést tartogattak az átlagembernek, amelyek a mai generáció számára már sokszor elképzelhetetlennek, érthetetlennek tűnnek. A megtörtént eseményeken alapuló történetek hű lenyomatát adják a kornak. Mondanivalójuk van, üzenetük, gondolkodásra késztetik az embert. Szinte minden egyes történet úgy fejeződik be, hogy tudunk, értünk valamit, amit korábban nem, vagy csak egyszerűen nem volt rá időnk, hogy gondolkodjunk rajta ebben a rohanó világban. Aki elolvassa őket - miközben szinte maga előtt látja Juditot - gazdagabb lesz mind a szívében, mind a lelkében. Az olvasót az első soroktól kezdve elkapja az az érzés, hogy valami váratlan fordulat, meglepő esemény fog bekövetkezni végszó gyanánt szinte valamennyi történetben. Mert az nem lehet, hogy a dolgok úgy végződjenek, ahogyan menet közben állnak. Ez a feszítő kíváncsiság az olvasóban akaratlanul is felmerülő találgatást vált ki az élet által alkotott problémákra. Mi lenne az olvasó megoldása, s mi lesz a szerzőé? Ez az érzés teszi igazán érdekfeszítővé, olvasmányossá, és izgalmassá az egyes történeteket. A könyv lektoraként nehéz volt a technikai feladataimra összpontosítanom, mert a cselekmények szála, a gondolatok egymásba fűzése végig lekötik a figyelmet, nem lehet belőle máshová kalandozni, kizáródik a külvilág az olvasó számára. És a jó írások mindig ilyenek. Dr. Dedák István egyetemi tanár

Róder László - Született ​a párt és a nép bizalmából
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bereményi Géza - Vető János - Antoine ​és Désiré
Az ​Antoine és Désirével nemcsak Cseh Tamás utánozhatatlanul zseniális előadói stílusa és Bereményi irodalmi rangú szövegei, hanem Vető János lemezborítója is ikonikussá vált, valódi összművészeti teljesítményként tekinthetünk erre a lemezre. Bereményi és Vető pedig, majd' négy évtizeddel később, megalkották ezt a fényképregényt, amely kibontja és kiegészíti az évtizedekkel korábbi hanganyag háttértörténetét. Minden rajongónak kötelező!

Számvéber Norbert - Páncélosok ​a Dunántúlon
A ​második világháborúban a 6. páncéloshadsereg volt Németország utolsó nagy támadó hadműveletre képes, viszonylag intakt hadserege. Amikor a kudarcba fulladt ardenneki offenzíva végén kivonták a frontról, a lehetőségekhez képest újra feltöltötték élőerővel és haditechnikai eszközökkel, és ha nem is teljesen, de visszanyerte 1944. őszi erejét. Bevethették volna a már német felségterületen a Rajna felé nyomuló nyugati szövetségesek ellen, vagy átcsoportosíthatták volna akár Sziléziába, akár a Baltikumba, akár a Visztula Hadseregcsoporthoz Berlin megközelítési útjaira a szovjetek ellen, hiszen mindenütt égetően nagy szükség volt erősítésre és ellentámadást indítani képes friss erőkre. Azonban nem így történt: Magyarországon vetették harcba a Dunántúlon végrehajtott „Tavasz ébredése” hadművelet keretében, amely a második világháború utolsó német „nagy offenzívája” volt. A hadművelettel kapcsolatban számos kérdés vetődik fel. Mi volt a németek valódi terve ezzel a látszólag értelmetlen támadással? Mekkora szerep jutott ebben a jobb napokat látott német páncélos fegyvernemnek? Igaz-e, hogy a szovjetek az 1943-ban már bevált kurszki védelmi irányelveket alkalmazták újra? Milyen harcjárműtípusok csaptak össze a Dunától nyugatra és mekkora mennyiségben? Hogyan boldogultak az amerikai gyártmányú M4A2 harckocsik szovjet személyzettel a sokkal nehezebb német Panther és Tiger B páncélosok ellen magyar földön? Mekkora páncélosveszteségeket szenvedtek a szemben állók? Mennyire volt sikeres a szovjetek csattanós válasza, a Bécs felé indított támadó hadművelet? Hogyan alkalmazták e harcokban páncélosaikat a németek, a szovjetek, a magyarok és bolgárok? A könyv a részletes eseménytörténet mellett többek között e kérdésekre is keresi a választ. A felek hadműveleti irataiból származó tényeket számos naplórészlet és visszaemlékezés színesíti, és még a térképvázlatok is korabeli eredeti anyagok alapján készültek. A szerző által feltárt orosz levéltári és szakirodalmi források, valamint az újabban megjelent német memoárok a téma minden korábbinál részletesebb feldolgozását tették lehetővé.

Ismeretlen szerző - Ellenzékben
Az ​1965-ben megjelent Magyar Irodalmi Lexikon így írt Vásárhelyi Miklósról: Vásárhelyi Miklós (Fiume, 1917. okt. 9.- ): újságíró, műfordító. 1942-ben a debreceni egyetemen szerzett jogi diplomát. 1939-től tagja volt az illegális kommunista pártnak, részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945-50 között a Szabad Nép belső munkatársa, 1951-52-ben a Művelt Nép felelős szerkesztője, 1952-55-ben a Vengrija c. lap főszerkesztője s emellett 1954-55-ben a Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese volt. 1955-56-ban a Művelt Nép Könyvkiadó lektora. Nagy Imre köréhez tartozott, 1957-ben a népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben való részvétele miatt letartóztatták és 5 évi börtönre ítélték. 1960-ban, kegyelemmel szabadult, 1961-64 között a Képzőművészeti Kiadó lektora volt, azóta az Élet és Tudomány belső munkatársa. Angol (Dimphna Cusack, Henry Cooper, Allan Sillitoe) és francia (Jean Chatenau, Pierre Gamarra) nyelvű regényeket, antológiákban közölt novellákat fordított.

Ismeretlen szerző - Populáris ​zene és államhatalom
„2017-ből ​visszatekintve még az idősebb generációknak is nehéz visszaidézni azt a Magyarországot, amelyben a kormányzatnak a szórakoztató zene egyidejűleg jelentett államrendészeti és a rendszer identitását meghatározó esztétikai problémát. Ez a kitüntetett figyelem – paradox módon - jelentős társadalmi státusszal ruházta fel a »könnyű műfajok« művelőit, akár azért, mert megfelelvén a nyilvánossághoz szükséges kívánalmaknak, országos népszerűségre, de legalábbis ismertségre tehettek szert; vagy éppen ellenkezőleg: mert peremre szorultak, betiltották őket, és ezért váltak híressé-hírhedté, az Európa Kiadó egyik fontos dalát idézve, »igazi hősökké«.” [Részlet Szemere Anna Bevezetéséből] A kötetben szereplő tizenöt tanulmány arra keresi a választ, hogy milyen lehetséges kapcsolódási pontjai voltak a populáris zenei műfajoknak és a (kulturális) politikának a 20. századi Magyarországon, és hogy e kapcsolatok miképpen éreztetik hatásukat a jelenlegi zenei színtéren, illetve a populáris zenéről folytatott mai diskurzusokban.

Barkóczi Janka - Ezerszemű ​filmhíradó
A ​híradóműfaj kutatása a történettudomány, a kommunikációelmélet és az esztétika határterületén helyezkedik el, és számos résztémára bontható. A filmhíradó a két világháború közötti Magyarország új tömegkommunikációs eszköze, amely nem csak az információközlés, de a befolyásolás lehetőségeit is kibővíti, mert a szerkesztők - az események dokumentálásán túl - a közönség identitásának formálására is törekednek. A kötet bemutatja a hazai filmhíradók fejlődésének kezdeteit, az 1931-1944 között Magyar Világhíradó címmel forgalmazott mozgóképek intézményi hátterét, formai és tartalmi sajátosságait - jelezve ezzel a korabeli médiatörténet néhány fontos állomását. Barkóczi Janka (1983) filmkritikus, filmesztéta. Doktori tanulmányait a Budapesti Corvinus Egyetem Társadalmi Kommunikáció Doktori Iskolájában folytatja a magyar filmhíradók és a politikai kommunikáció témájában. Írásai rendszeresen jelennek meg hazai és külföldi kiadványokban. Kutatási területe a vizuális propaganda, valamint a mozgókép és a történelem viszonya.

S. Szabó Péter - A ​szacellum rózsája
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Krulik Zoltán - Az ​utolsó papírrepülő
Krulik ​Zoltán zenész (a Makám alapítója és vezetője) második könyve, önéletrajzi ihletésű rövidpróza kötete közel tíz éve termése. Az egy-két bekezdésnyi egységekből álló szövegfolyam fő motívuma az ősök megszólaltatása. Ezek nyomán tárul föl a kisgyermekkortól, a háború utáni időszaktól a fiatalkorig, a hetvenes évek elejéig tartó "megtalált idő" periódusa, visszafelé pedig messze, a huszadik század elejéig nyúlik. Álomszerű emlékezés, a gyermeki fantázia féktelensége, a gyermeki tudatban továbbélő korabeli olvasmányok, családi hiedelmek, valamint a megidézett korszak, az ötvenes évek valóságos félelmekkel teli világa és képtelensége különös interferenciába lépnek egymással. A gyerekkori történések helyszíne főként Tatabánya. A rohamütemben épülő iparvárosra leginkább fertályai megnevezéseiből - Alsó- és Felső-Galla, Bánhida, stb. - ismerhet rá az olvasó. Villanásnyi képek erejéig feltűnnek a nyaralások helyszínei: Hévíz, Hajdúszoboszló, a zuglói ház egy letűnt világ nyomaival. Később Pannonhalma válik a középiskolás gyermek számára igazodási ponttá, a sok szenvedésen átesett, méltóságteljes szerzetesek révén. Természetesen gördülő, mégis újabb és újabb meglepetéseket tartogató szöveg Krulik Zoltán emlékezés-füzére. Érződik rajta, hogy szerzője zenészként komponálta írását: dalszerű ismétlődések-újrakezdések, lassítások-gyorsítások, general pausá-k, kadenciák, átcsúszások beszédmódok közt, tér-idő-beszélő-váltások modulációi visznek előre. E megérlelt szövegfolyamot végigélve, másként közelíthetünk majd a zenészi életműhöz is.

Nánay István - Tanodától ​- egyetemig
1865. ​január 2-án egy háromszobás lakásban kezdődött el az intézményes magyar nyelvű színészoktatás, minek előtte I. Ferenc József, ő császári és apostoli királyi Felsége Színészeti Tanoda felállítását rendelte el, s annak fönntartására jelentős összegű segélyt biztosított, hogy az mindenekelőtt a Nemzeti Színház számára úgy a drámai, mint az operai szakban, úgy elméletileg, mint gyakorlatilag színészeket és színésznőket képezzen.

Jeles András - Büntető ​század
"Lehet, ​hogy kissé meglepődnék, ha schwarz auf weiss kiderülne, hogy valójában meg se születtem, mindez csak – hogyan mondják–- afféle rendellenesség, egy kis komplikáció, nem veszélyes, majd elhárítják az aranyos illetékesek. Tehát: igen, valamennyire nyilván meglepődnék – de nem nagyon. Tudniillik nem érne abszolút váratlanul, hiszen gyanakodtam már és lestem, figyeltem, milyen izzadt, puha kezecskéjük van a gyilkosoknak, mozdulatlan sötét gombszemük – akár Dörmögő Dömötörnek... Másfelől pedig... Szóval: észrevettem, hogy hiszen én készülök, teljes lényem szüntelen erőgyűjtés, figyelem és készülődés, mert úgy tekintem hogy az élet, az úgynevezett Élet teljes egészében (pompájában, stb.) előttem áll, – mint menyasszony a kapu előtt –, eljön a megfelelő pillanatban, és akkor majd: találkozunk."

Sulyok Dezső - Két ​éjszaka nappal nélkül
Elsőként ​1948-ban, Svájcban megjelent kötetében a szerző élete küzdelmes időszakát mutatja be a szovjet "felszabadulás" eseményeitől emigrációjának drámai megvalósításáig. A három tematikai egységre tagolt kortörténeti memoárban olvashatunk a vörös hadsereg bevonulását követő törvénytelen, erőszakos cselekedetekről, a szerző Pápa polgármestereként kifejtett tevékenységéről, az első "demokratikus" választások eredményeiről és a kommunisták vereséget követő politikai lépéseiről. A szerző bemutatja, hogyan élték meg a háborút követő éveket a különböző társadalmi rétegek, az egyházak és a politikai szervezetek, különös tekintettel a FKgP belső viszonyaira és a kommunisták "szalámitaktikájára". Olvashatunk Tildy Zoltánnak a párt és a magyar demokrácia felszámolásában játszott szerepéről, a lerombolt és kifosztott ország tragikus korabeli állapotairól. A kötet utolsó részében a szerzőnek az Andrássy út 60. szám alatt lévő épületben szerzett "élményeiről", az ott alkalmazott módszerekről, a magyar történelem korfordulóiról, a vallástalanságról, Tuhacsevszkij marsallról és a szerző által alapított Magyar Szabadságpártról is olvashatunk. (forrás: http://www.libri.hu/konyv/ket-ejszaka-nappal-nelkul.html)

Krassó Sándor - Kötéltánc
A ​könyv szerzője ifjú kamaszként átélője volt a pécsi zsidóság megpróbáltatásainak, kifosztásának és elhurcolásának. Így írásait a megélt tapasztalatok hitelesítik. Saját "kötéltáncáról" ír az Ólomlábú idő fejezetben, majd a pécsi zsidóság múlt századi sorsának történeti hűséggel történő, statisztikai adatokra, tényekre alapozott bemutatását adja a Történelmi rövidzárlat dolgozataiban. Végezetül megrendítő erővel idézi fel néhány sorstársának múltba vesző alakját az Álombéli és valós találkozások című fejezetben. Dr. Krassó Sándor Pécsett született 1929-ben, ugyanitt szerzett 1951-ben jogi, majd államigazgatási diplomát. A KSH pécsi szervezetének egyik alapító tagja, majd nyugdíjba vonulásáig elemző kiadványainak szerkesztője volt, miközben számos dolgozatát publikálta szakmai és helytörténeti folyóiratokban. Nyugdíjas éveiben alkalmanként az MTA Regionális Kutatások Központja és a Pécsi Akadémiai Bizottság munkájában vett részt. Ekkor kezdett elfoglalkozni - kegyeleti okok miatt is - e könyv témájával.

Aradi Gábor - Szabó Péter - A ​tolnai hadosztály a Don-kanyarban
A ​kötet egy sajátos összeállítású forráskiadvány. A tárgyalt események kronologikus sorrendjét követve, minden egyes fejezetét egy hadtörténeti feldolgozás, illetve a Hadtörténelmi Levéltárban és a különböző családi archívumokban őrzött korabeli hadi okmányok, személyes frontnaplók, visszaemlékezések, feljegyzések és sajtó-híradások alkotják. A kötet második felében katonai személyek harctéri szolgálatára koncentráló és második világháborús kitüntetéseiket is tartalmazó rövid életrajzok találhatók. A CD mellékleten azon honvédek és munkaszolgálatosok adatait publikáljuk, akik az egykori vagy a jelenlegi Tolna megye településein, illetve Sárbogárdi és Pécsi járásokban születtek, és akik a 2. hadsereg kötelékében, a keleti hadszíntéren hősi halált haltak, hadifogságba estek, illetve nyomtalanul eltűntek 1942 - 1943 folyamán.

Farkas Gyula - A ​"fiatal Magyarország" kora
FARKAS ​GYULA szerző 1894-ben született Kismartonban (ma Ausztria - Burgenland). Egyetemi tanulmányait Budapesten, Halléban és Párizsban végezte. Magyar és német intézményekben tanított. 1947-től az 1957-ben bekövetkezett haláláig a göttingeni egyetem tanára volt. Ez a kötet a korábban már újra kiadott "A magyar romantika" c. mű folytatása, melyben a szerző a reformkor irodalmi és kulturális életét elemzi. "...legalkalmasabbnak tartottuk a kort elnevezni arról a nemzedékről, melynek nemzedék-tudata mindennél erősebb volt, melynek szelleme leginkább rányomta a korra bélyegét, és mely a legnagyobb alkotásokat hozta létre: Petőfi nemzedékéről. Ez a nemzedék magát Fiatal Magyarország-nak hívta, idegen minta után bár, de gyökeresen magyar értelmezéssel. Nem igazságtalanság ez a korlátozó elnevezés a két korábbi nemzedékkel szemben sem, melynek idősebbje ekkor már túlhaladta irodalmi fénykorát, fiatalabbja számára pedig az irodalom nem annyira szívbéli ügy volt, mint inkább csak átmenet a politikához, a tudományhoz, vagy a publicisztikához. Petőfi és kortársai azonban életüket adták ennek az egy évtizednek és a Fiatal Magyarország elnevezést Petőfi Aranyhoz írt egyik levelében maga szentesítette meg."

Ismeretlen szerző - A ​Nagy Imre vonal
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.