Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


charon
4.5/5

Tizenévesen ​gondolkodás nélkül átléptem volna az ajtón. A világom talán egy sziklás, viharos óceánpart lett volna, ahol a sirályok és fókák beszélik az emberek nyelvét, az emberek száját viszont összeöltötték, és szavak helyett egymás érzései kavarognak bennünk, a másiknak okozott öröm vagy fájdalom.

Aztán felnőttem.

Erről szól a Minden szív kaput nyit. Arról az időszakról, amikor valaki kamaszként nem találja a helyét a világban, olyan csorba kulcs, amely egyetlen zárba sem illik, aztán mégis kap egy bizarr helyet, ami személyesen neki készült. A különcségek itt otthonossá válnak, legyen az szivárványország tiritarkasága vagy a holtak csarnokának éjsötétje. A saját világukban ezek a csellengő kamaszok a főszereplők, ők alakítják a dolgok folyását, hercegek, világmegváltók lesznek, őrült tudósok laboránsává válnak: azt kapják, ami őket boldoggá teszi. Ezért annyira fájdalmas a visszatérés, ezért szükséges a rehabilitáció, hogy egyáltalán be tudjanak illeszkedni a való világba – hogy felnőjenek.

Direkt szimbolikával, de nagyon szépen elmesélt ifjúsági történet ez. A szereplők harsány megjelenésükkel animekaraktereket idéznek – Nancy haja megőszült, amint a Halál végigsimította, csak ujjai nyomán maradt ott öt fekete csík –, és az ötletekre is ez a tűzijátékszerűség jellemző, rengeteg felvillantott világ és lehetőség, ami így, ebben a tömör kifejtetlenségben működik igazán. Avagy nem bánom, hogy a kisregényben több az Oktalanság, mint a Logika, és szerencsére a Romlottság is, mint az Erényesség. A cukros, idillien látomásszerű világábrázolást szépen ellensúlyozza a második felére elharapódzó brutalitás, és így még a nyomozás alibi-egyszerűsége sem zavart a kelleténél jobban. És bár a világról rengeteget lehetne még mesélni, ez a premissza ilyen terjedelmet kívánt, így működik erőteljesen.

Remélem, olvasni fogják azok, akik még reménykednek benne, hogy egy elhagyott kútban vagy egy gyufás skatulya mélyén felbukkan az ajtajuk; és azok is, akik már visszatértek.


wzsuzsanna
5.0/5

Rettenetesen ​vártam ezt a könyvet, pedig nem volt rá különösebb okom, mint a csábító fülszöveg és az a megmagyarázhatatlan erő, ami vonzott hozzá. Ilyenkor persze mindig kétesélyes a dolog: vagy hatalmas bukta és csalódás a vége, vagy pedig beüt a csoda, és azt érzem, olyan könyvet olvasok, amit mintha személy szerint nekem írtak volna. Szerencsére ez most a második forgatókönyv szerint alakult.
Maga a történet elég rövidke a 160 oldalával, de annál tartalmasabb. Ahogy a fülszövegből is kiderül, egy bentlakásos iskolában játszódik, ahová olyan gyerekek kerülnek, akik egyszer már jártak egy másik világban, csak valamiért visszakerültek a hétköznapokba, és most nem találják a helyüket. Az iskola vezetője, Eleanor maga is kaput nyitott egyszer saját igazi otthonába, ezért pontosan érti azt a végtelen fájdalmat és magányosságot, amit ezek a kitaszított fiatalok éreznek. Nem is kecsegteti őket hiú reménnyel: könnyen meglehet, hogy soha többé nem találják meg a visszavezető utat, így az egyetlen céljuk az maradhat, hogy valahogy megpróbáljanak túlélni és továbblépni ezzel a hihetetlen ürességgel a szívükben. (…)
Tényleg akkora hatással volt rám minden sora, hogy nagyon nehéz összefüggően és értelmesen leírni, pontosan mit is szerettem benne annyira. Egyrészt nagyon mély azonosságot érzek ezekkel a gyerekekkel és a fájdalmukkal, akik valaha az életben megtapasztaltak egy másik világot és valóságot, amiből kiszakadva csak üresség maradt bennük. Nagyon tetszik az is, hogy ez az alaphelyzet kellőképpen szimbolikus ahhoz, hogy bármit bele lehessen látni, bármilyen veszteséget vagy magányosságot, hiszen nem az a fontos, hogy konkrétan milyen kontextusban kerül elő az érzés, hanem az, hogy valószínűleg mindenki átélte már. Nagyon szerettem azt a borús, sötét, mégis gyönyörű atmoszférát, amit teremtett, ami egyszerre készteti az embert emlékezésre és önreflexióra. Imádtam, ahogy az írónő játszik a műfajokkal, hiszen a horror vagy a fantasy éppúgy természetes építőeleme ennek a történetnek, mint az ösztöneinkhez visszanyúló danse macabre.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy maga a szöveg gyönyörűséges és kifejező, és bár nem olvastam eredetiben, biztos vagyok benne, hogy ebben nagy szerepe volt Miks-Rédai Viktória fordítói munkájának. Teljesen egyértelműen kedvenc lett, szépen elfoglalta a helyét abban a sorban, ahol Neil Gaiman, Philip Pullman és Peter S. Beagle már jó ideje dolgozik azon, hogy megnyissa az én ajtómat, amin keresztül egyszer hazajutok. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.hu/2018/04/minden-sziv-kaput-nyit.html


Gaura_Ágnes
4.5/5

Azt ​hiszem, így kell felnövéstörténet-fantasyt írni anélkül, hogy elcsépelt elemekből építkeznénk. Erőteljesen, bár nem tökéletesen megírt kisregény, mert számomra több ponton is hiteltelen az intézetvezető reakciója, de ez engem most csak egy félcsillagnyira zavart. Hogy miért? Mert McGuire regényét metaforikus szövegként jó olvasni. Ilyen értelemben helyezi a kamaszkor egyeseknek feldolgozhatatlan, traumatikus életszakaszát szimbolikus, mágikus terekbe, melyekbe a szív rezdüléseire (az igazi személyiség csak más, fantasztikus terekben kibontakozható jellemvonásaira) rezonáló portálokon keresztül vezet az út. Ennek megfelelően ez bizony sötét fantasy, amikbe olyan elemek is keverednek, amelyek normális körülmények között nem szerepelnek YA regényekben (pl. csonkolás) — de ezek nem funkciótlan komponensek, még ha meg is lepődünk azon, hogy a szöveg második fele váratlanul átcsap véres-nyomozós sztoriba. Bár rokonítható a Gaiman-féle fejlődésregények dark fantasy koncepciójával, McGuire kisregénye keményebb és fájdalmasabb, mert alapvetően nem a szokásos felnőtté válás nehéz, de szükségszerű folyamatát ábrázolja a fantasy eszközeivel, hanem azokra a kamaszokra koncentrál, akiknek sokkal nehezebb — ha nem lehetetlen — megtalálni önmagukat és önmaguk helyét ebben a világban. Fontos mű, megérdemelten kapta a díjakat a hibái ellenére is, és alig várom, hogy olvassam a folytatásait. (@Disznóparéj_HVP-nek örök hála, amiért a kezembe nyomta tegnap késő este!)


Niitaa
3.5/5

A ​teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/seanan-mcguire-minden-sziv-kaput-nyit.html

“Többet kaptam tőle, mint amire számítottam. Engem teljesen beszippantott Seanan McGuire világa, az összes furcsaságával együtt. Élvezettel faltam a sorokat, hiszen egy nagyszerű történet elevenedett meg a szemeink előtt, ugyanakkor nem tudok elvonatkoztatni attól az érzéstől, hogy ebből sokkalta többet is ki lehetett volna hozni. Egy elvesztegetett lehetőségnek látom, hiszen több ki nem aknázott remek fordulat is még ott ül benne, amik már sosem törhetnek a magasba.
A végső megítélésem ugyanakkor pozitív a könyvről. Szerettem a könnyű humort, ami átlengi, s azokat az életigazságokat melyeket erősen kimond.
Reményeim szerint a folytatásban többet fogunk kapni, minden szempontból. Mindenesetre kíváncsian várom. Úgy érzem, van benne potenciál, s megérdemli az esélyt a folytatás is.

A Minden szív kaput nyit reménnyel tölti el az olvasót, hogy létezhetnek más csodálatos és borzalmas világok is a miénken kívül, s hogy mindenkinek lehetősége van nagyobbá válni, ha elég bátor és kitartó hozzá."


Tigrincs
3.5/5

Tévedésből ​olvastam el, a borítólapon emlegetett díjesőből azt gondoltam, hogy ez valami összetettebb, kreatívabb hűha dolog lesz, de sajnos nem lett, ráadásul YA, tele szájbarágós magyarázatokkal.
Értem, persze, hogy {{ezek a tinik kaptak az identitáskeresésükhez kész, hozzájuk passzoló, tökéletes(nek tűnő) világokat, személyeket, életformát- szabadon behelyettesíthető – aminek fáj az elvesztése, (mind voltunk már így) de számomra azért az furcsa, hogy semmi és senki nincs a normál világukban, amit vagy akit szerethetnének, ennél fogva inkább hajazott West kisasszony intézménye valamiféle elvonóra.}} Mondjuk talán igazából az is. Sokféleképpen értelmezhető történet amúgy, sok lehetőséget rejtett volna még a kidolgozása.
Egyébként pedig olyan szép borítója van és a korrektúra is majdnem tökéletes, látszik, hogy foglalkoztak vele. Könnyed, nyári olvasmány, aminek nem én voltam a célközönsége, ízléskérdés is, hogy nem lettem a rajongója, ezért aztán nem is pontoztam le nagyon.


lilla_csanyi
3.5/5

Nagyon ​vegyesek az érzéseim ezzel a kisregénnyel kapcsolatban.
Egyrészt van egy nagyon jó alapötlet, és elindul egy ilyen kedves, Gaimanes hangulattal. Elkezdünk megismerkedni a könyv világával, ami tényleg, igazán érdekes, de sajnos a kötet túl rövid ahhoz, hogy igazán elmerüljünk benne.
Vannak ilyen kicsit Tim Burtonös, különc karaktereink, akik a rózsaszín unikornisos világok helyett sokkal sötétebb helyeken jártak, ezért számkivetettek a számkivetettek között is.
Kapunk egy kis nyomozgatást is, amihez ismét csak túl rövid a könyv, hogy igazán érdekes legyen, de cserébe átlendíti a történetet a második felében egy 180 fokos fordulattal gore horrorba, ami számomra érthetetlen és indokolatlan volt.
Ezeket még meg tudnám bocsátani, mert végül is sorozat nyitó kötet, majd elmerülünk a világban később, majd letisztul hogy milyen lesz a végső hangulata a könyvnek…
De az, hogy gyerek karakterek szájába erőltetjük a saját politikai nézeteinket, úgy hogy az se nem odaillő, se nem indokolt, totál kizökkentő, zavaró és még fel is b*ssza az ember agyát, mert azonnal az jut eszedbe, hogy “Ahha, szóval a mágikus receptje a Hugo, Locus és Nebula díjnak véletlenül sem a tehetség, hanem a patikamérlegen kiszámított gender bender, aszexualitás és női felsőbbrendűség toposzainak kutyuléka…”
De most komolyan. Aktuálpolitikát lehet mesterien is belesimítani egy fantasy történetbe, lsd. Ötödik évszak, Acél emléke. De Ringil és Essun felnőtt karakterek, kegyetlen, realisztikus világokban, saját keserű tapasztalatokkal és világképpel. Ez így mégiscsak nagyon más, mint egy gyerek szájába adni oda nagyon nem illő dolgokat.
Valószínűleg elolvasom a következő kötetet, mert érdekel, hogy milyen irányt vesz a történet, de a tavalyi tapasztalataim megerősítést nyertek…Ha még egyszer elcsábulok valamire, aminek csak a fülszövege tetszik, de nem tudok róla semmit, nincsenek róla vélemények ismerősöktől, akkor inkább felgyújtok egy 5000-est, mert ugyanott vagyunk.


M_Annie_99
4.5/5

Ó, ​ha tudnátok, hogy most mennyire melankolikus hangulatban vagyok, ahogyan közvetlenül az olvasás befejezése után írom ezt az értékelést. Egyszerűen nem is tudom pontosan megfogalmazni, hogy milyen érzéseket keltett bennem ez a rövidke regény. Annak ellenére, hogy ilyen rövid, sokkal több mondanivalót hordoz, mint néhány több száz oldalas kötet.

„Eleanor West napjai azzal teltek, hogy megadja nekik, amiben ő maga sosem részesült, és remélte, hogy egy napon mindez elégnek bizonyul, hogy megfizesse útját oda, ahová tartozik.”

Induljunk ki az alapötletből: a gyerekek képesek eltünedezni különböző portálokon keresztül, amik a legérdekesebb helyekről nyílhatnak – igen, gondoljunk csak itt a sokunk által szeretett Narniára, ahol a szereplőink a szekrényen keresztül tudnak átlépni a mesés kis világukba.
A mi történetünkben fiúk és lányok, kicsik és nagyok egyaránt át tudnak lépni olyan helyekre, olyan országokba, amik számukra tökéletesek – és ahol ténylegesen otthonra lelhetnek. Ezek az átjárók pedig a legfurcsább helyekről is nyílhatnak: egy öreg ládából, egy tükörből, vagy akár egyenesen egy nyúl üregéből is.
A lényeg azonban mindig ugyanaz: akik egyszer elvándorolnak, azok egy életre megváltoznak, s örökké visszavágynak.

„Fogalmazd meg a lehetetlent, sződd mesébe, és irányíthatod.”

A főszereplőnk Nancy, akinek az érkezésével fenekestül felfordul Eleanor West csellengő gyermekek számára fenntartott otthona. Minden a lehető legtermészetesebb módon történik, az új diák elhelyezkedését követő pár napot követően már be is következik az első olyan eset, ami egyből rá tereli a gyanút. #Ez ismerős, nem?# Azonban az egész intézményt körüllengő titokzatosság és furcsaság miatt senkire sem lehet egyértelműen rábizonyítani semmit – ez pedig mi mást is jelentene, minthogy felüti a fejét a gyanakvás és mindenki retteg mindenkitől?

„A szülők nem mindig szeretik beismerni, ha a dolgok megváltoznak. Azt akarják, hogy a világ éppen olyan maradjon, mint mielőtt a gyerekük elindult az életüket megváltoztató kalandra, és ha a világ nem engedelmeskedik, megpróbálják belepréselni a számukra épített dobozokba.”

Miután fordult a kocka, és minden kellően megváltozott, Nancy és újdonsült barátai próbálnak valamilyen épkézláb megoldást találni a hirtelen jött fordulatokra, a megannyi ujjal – mutogatok – a – másikra helyzet közepette.

„Sumi elhallgatott, lélegzetet vett, aztán folytatta. (…)
- Az ember sose gondol bele, hogy onnan is idekeveredhet valaki, nem mindig csak innen oda. Talán a falak nem is olyan átjárhatatlanok, mint azt hisszük.”

Az egész kötet egy olyan fantasztikus világba kalauzol el minket, hogy az olvasó csak ámul és bámul, s biztos vagyok benne #már csak saját magamból kiindulva#, hogy titkon azon jár az esze olvasás közben, milyen lenne, ha ő maga is találna egy átjárót, mondjuk egy odvas fában, és akaratlanul is egy egészen másik univerzumba csöppenne bele. #Most mondjátok, hogy Ti nem agyalnátok ezen! Na, ugye, én is bevallottam, nem kell itt titkolózni :D#

„Csak mentem előre, mert … mert … (…) Mert időtlen idők óta most először érezte úgy, hogy hazafelé tart, és ez az érzés elegendő volt, hogy megmozdítsa a lábát, eleinte lassan, aztán egyre gyorsabban, amíg végül már rohant a tiszta éjjelen át, és semmi sem számított, nem számított soha már …”

A történetet számomra a szereplők tették igazán színessé, és egyedivé. Mindegyikük egy külön lélek, s ennél jobban nem is különbözhetnének egymástól, de pont ez az, ami összetartja őket, mert egyetlen dologban mindannyian megegyeznek: abban a tényezőben, ami egytől – egyig megváltoztatta őket. Ez pedig nem más, mint az a rengeteg, különböző portál, ami elragadta őket a hétköznapi életükből.

„Nem szabad azért becsukni az ajtókat, mert nem tetszik, ami a másik oldalon van.”

Az összes gyerek közül a legnagyobb kedvencem Sumi volt, akinél szeleburdibb, és életvidámabb egyéniséget még életemben nem láttam. :D Automatikusan elkezdtem vigyorogni, mint a tejbetök, amikor éppen színen volt. Azt hiszem, én még jobban is örültem a főszereplőnknél, hogy Sumi lett a szobatársa. :’D

A többiek közül Kade, Jack és Christopher karaktere sikerült igazán érdekesre, és a legmorbidabb mind közül talán Jill volt. Esküszöm, felváltva borzongtam és figyeltem feszülten olvasás közben – nekem elképesztően tetszett, hogy #majdnem# velem egykorúaknak ennyire összetett, s érdekfeszítő személyisége van, pusztán egy kalandnak betudható utazásnak köszönhetően.

„Nancy számára évek teltek el, nekik csak hónapok. Még mindig azt hitték, hogy festi a haját. Még mindig azt hitték, hogy egyszer majd elmondja hol volt.”

Én személy szerint csak egy dolgot sajnálok a könyvet illetően, méghozzá azt, hogy ilyen rövidke. #Ó, Seanan Mcguire, miért csak 160 oldalt írtál? Ez az, szeretem a szenvedős költői kérdéseket :D #Ha tudnátok, mennyire bele lehet merülni, s elveszni a lapok között, higgyetek nekem, Ti is azt kívánnátok, bárcsak olvashatnátok még, és még. A világ felépítése egyenesen lélegzetelállító, engem az írónő megvett kilóra már csak ezzel a részével az alkotásának.

Tiszta szívvel tudom ajánlani ezt a kötetet minden fantasy kedvelőnek, # mint József Attila – oké, sok volt a magyar tétel, nézzétek el nekem :’D# mert a Minden szív kaput nyit garantáltan megtalálja a Ti szívetekhez vezető ajtót is – már csak az a kérdés, hogy beléptek-e rajta, vagy sem! ;)

http://pagebypagewithanne.blogspot.com/2018/05/ertekeles-seanan-mcguire-minden-sziv.html


Tök ​érdekes, hogy mennyi más történet kisebb-nagyobb darabkáit fedeztem fel ebben a műben, de igazából nem zavar, nem érzem koppintásnak – egyértelműen kijelentik pl. a Narniát -, inkább a lehetőségek kiteljesítésének vélem.

Nagyon érdekesnek találom azt, ahogy TÉNYLEG minden szív kaput nyit, de még milyen kapukat. Volt egy viszonylag hosszú mindblown-pillanatom, amikor elgondolkodtam, hogy az én szívem milyen kaput nyitna. Izgi.

Úgy érzem, hogy jól ráéreztem a kisregénységre, de a végét egy kicsit így is elkapkodottnak, lecsapottnak érzem. Plusz két-három oldal (és nem több!!) nem ártott volna neki.

A fordítás mögött néha éreztem az angol mondatokat, ami nem feltétlenül tetszett, de korrekt volt.

A borító meg szerintem továbbra is meseszép.

Aki azt hiszi a címről és a képről, hogy ez valami cukimukiromcsirózsaszín cucli, az felejtse el. Ez egy kifacsarodott, véres, izgalmas mű, olyan gyerekekkel-fiatalokkal, akik kinyitották a maguk világát, és lett légyen az bármilyen rettenetes, még így is csábítóbb, mint az ún. valóság.

Ui. Szerk.
Írták egy páran, és amúgy teljesen jogosan, hogy full random kaptunk a szereplők szájából olyan dolgokat, amik igazából a történet szempontjából szerintem nem voltak túl lényegesek #igen, a PC-propagandára gondolok röviden :D# ezek feltűntek nekem is, mind buckák a történet alföldjén, de engem annyira elvitt a sztori meg a világ háttere, hogy ezeken úgy átgurultam.
Szóval ez szerintem tök egyénfüggő, hogy ki min akad le, majdhogynem furcsa is tőlem, hogy én nem, mert alapjáraton baromira hetrás vagyok ezekre. {{De így be volt biztosítva mindenféle díjra ugyebár… :))))) kár, hogy manapság külföldiában ez a jó könyv mércéje, mert ennél jóval többet is tud ez a mű is, de úgy látszik, ez kell a zsűrinek.}}


ap358
4.0/5

Kicsit ​összezavarodtam. Még én magam se tudom eldönteni, mennyire tetszett ez a történet, de egy valami biztos, mélyen elgondolkodtató.
Az alapcselekmény, miszerint Nancy bekerül egy különleges gyerekeknek fenntartott intézménybe, ami a szülők szerint egyfajta szanatórium, még érdekesen is indul. A karakterek egytől-egyig egyediek, mindenkinek megvan a maga problémája, amivel a fiatalok tudnak azonosulni, ellenben a megoldás kulcsát egy másik világ jelenti.
Amit nem igazán tudtam eldönteni az elején, hogy mennyire keressek mögöttes tartalmat, mekkora lesz a mondanivaló és a dilemma, vagy inkább csak élvezzem az ifjúsági könyv olvasását. Talán sok gyereknél eljön az az idő, amikor nem találja a helyét, szeretne egy másik világba menekülni, másként viselkedni, és az elméjét szélesre tárva utat keresni magának. Ez a novella… Őrület? Mese? {{Némelyek, mintha meg túl sokat szívtak volna.}} Vagy egy mese, ami segít az őrületben, ami olyan gyerekekről szól, akik eltérnek az átlagtól. (hiperaktív, nemi hovatartozás, különc, stb.)
Volt itt transz-és aszexuális karakter, horror, krimi, fantasy, YA és NA, minden szépen összegyúrva, és lerövidítve. A világok néhol kidolgozatlanok voltak, illetve egyes részeknél úgy éreztem, a szereplők 12 évesek, máskor meg 20. A szájukba adott értékek inkább szóltak a világnak, mintsem önmaguknak. A jól induló keserédes, sötét hangulat hirtelen átvált YA krimibe. Ez az a szál, ami oldotta a könyv komolyságát, ellenben gyorsan lezajlott, még idő sem volt a feszültségre.
Jack karaktere tetszett a legjobban, így biztos el fogom olvasni a következő részt, az ő történetét is.


reta09
5.0/5

Nagyon ​tetszett ez a könyv! Rövid, egy óra híján belefértem a 24 órás intervallumba. Ez a könyv egy kisregény, egy portál fantasy, melyben mindenkinek saját ajtója nyílik egy másik világba, ha elég nyitott, hogy észrevegye. Miután kilök magából a világ, visszakerülsz a valóságba, de már nem érzed magad otthon. Vissza akarsz menni. Erről szól ez a könyv, hogy milyen úgy itt ragadni, hogy nem érzed a kötődést, hogy máshova vágysz. Persze történnek még dolgok, elég sötét és misztikus a könyv második fele, kitalálható, hogy mi a cselekmény, vannak rá utalások a történések folyamán, de ez cseppet sem ront a könyv tartalmán és élvezhetőségén.

Bővebb értékelés: https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2018/05/seanan-mcguire-minden-sziv-kaput-nyit.html


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

90.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók