Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Rituga
5.0/5

Szolzsenyicin ​neve garancia arra számomra, hogy minőséget, értéket veszek a kezembe. Tudtam, hogy nem egy habkönnyű történetet olvasok, mégis mázsás súlyú kisregényt kaptam. Embernek maradni az embertelenségben. Egész nap életben maradni. Érezni a mardosó éhséget, vágyakozni egyetlen falat kenyérre. Csak egy kicsit átmelegedni. A sivár kilátástalanságot, monotonságot elviselni csak még egy kicsit. Még most is azon gondolkodom, hogy lehet ezt ép ésszel évekig, évtizedig elviselni, túlélni és nem feladni?


Bélabá
5.0/5

Nehéz ​mit mondani, nem könnyű szavakat találni azokra a borzalmakra, amit Szolzsenyicin megírt első kisregényében. Döbbenet, hogy miket kellett átélni a szibériai foglyok tízezreinek. Mondhatom költőien, hogy micsoda lágerfreskó ez a mű, de nem illik hozzá az a felmagasztalt hangnem. Azért, mert annyira lesújtó, mélyen gyomorszájon vág minden mondata. A szovjet hatalom erőfitogtatása abban mutatkozott meg miként tiporjuk el az emberek millióit… Kényszermunkatábor, Málenkij robot.. Elképesztő, hogy mennyi minden fért bele Ivan Gyenyiszovics Suhin egy napjába. Hajnali öttől, este tízig események sora, amit a főhős jó napnak tartott a végén. Ezzel az eseménybőséggel egy kicsit Sánta Ferenc Húsz órája jutott eszembe. Abban a kisregényben is rengeteg esemény történik, igaz, ott húsz különálló órában és nem egy nap alatt.
Ez a világ majdnem ugyanaz pepitában, mint a náci lágerek… Olvastam arról is megrázó könyveket, például Simon Magda: A nagy futószalagon – Riport a halálról, vagy Nyiszli Miklós megrázó írását a lágerorvosi munkájáról. Borzalom mindegyik ilyen történet. Szolzsenyicin szerencsétlensége, hogy a Gulag szigetvilágról szóló monumentális munkája megírása után megfosztották állampolgárságától és kiutasítottak a SZU-ból. Úgy tudom, hogy a Novij Mir (Új világ) című lapban adtak ki a későbbiek során szamizdatot Szolzsenyicintől. Ez a kisregénye kegyetlen, embertelen és megrázó, csak erős idegzetűeknek! Mivel annyira élethű, ezért nem is érdemelhet alacsonyabb csillagozást az ötösnél (4,8 pont).


entropic
5.0/5

Olvastam ​egy csudásan szatirikus értékelést erről a goodreadsen, az értékelés írója magát valami elkényeztetett tizenéves p*csnek tettetve arról írt, hogy: hát igen, az utóbbi néhány vakációja a családjával pont olyan volt, mint Ivan Gyenyiszovics egy napja. (Persze voltak, akik nem értették a szatírát.)
De most komolyan, erről én mit írjak meg mihez hasonlítsam?
Írjak olyanokat, hogy ~Dánia~ / ~Csehország~ / ez a kib*sz*tt homeoffice börtön, és hogy vágom, hogy van ez Ivan Gy-vel? Azért van még némi realitásérzékem, úgyhogy nem, nem írok ilyet.
Vagy olyanokat, hogy de jó, hogy van kajám, és hogy épp most dobtam ki valami gyanús, pár napos cuccost, mert az már biztos nem jó, és hogy most akkor szégyellem magam ezért? Nem szégyellem igazán.
De akkor meg mit írjak?
Szerintem néha a legjobb nem írni semmit. És tök jó, hogy amikor épp semmire nem bírok figyelni, akkor jön egy ilyen Ivan Gyenyiszovics, és akkor kiderül, hogy mégis van, amire tudok figyelni. Gondolom, az ilyesmi az irodalom csúcsa. Ahol rohadtul nem számítok én, és nélkülem meg az összes iderángatott (létező vagy nem létező) személyes kapcsolódási pontok nélkül is ennyire egyértelmű, hogy ez mennyire – jó.


tamachan
5.0/5

Habár ​kevesebb, mint 200 oldalról, illetve mindössze egyetlen napról beszélünk, nem lehetett vele gyorsan haladni. A lapok átadják azt a fájdalmat, reménytelenséget, monotonságot, igazságtalanságot – és még sorolhatnám -, ami egy ilyen munkatáborban szinte kézzelfogható. Éreztem a hideget, amit leírt. Éreztem a fáradalmakat, amiket a hajdani munkások is. Megviselt, arcon ütött, földbe tiport, majd otthagyott egymagamban a kietlen tájon, ahol nincs kegyelem. Fantasztikus, de brutális könyv.


Ez ​az a könyv, amit miután befejeztem, csak ültem, bámultam magam elé és arra gondoltam: Mégis hogyan van pofám ennyit nyavalyogni az életemen, mikor mindenem megvan?! Szerető család, étel – ital, meleg szoba, ingóságok…hogyan merek akár egy másodpercig is elégedetlen lenni…?

Végtelenül szégyellem magam…

Alekszandr Szolzsenyicinre azt hiszem, nem tudok szavakat találni, de – ami azt illeti – nem is akarok. Csak annyit mondanék, hogy a pozitivitás és az emberség egy egészen új, magasabb szintjét tárta elém, ezzel pedig példaképpé avanzsálódott a szememben.


Cipőfűző
5.0/5

Szolzsenyicin ​kisregénye a realista próza egyik késői remeke. A világos, egyenes mondatok egymás tökéletes illesztékeiként sorakoznak. Egyszerű, közérthető nyelvezet jellemzi, annyira igazi, valódi minden, hogy magunk is dideregni kezdünk a szibériai munkatábor ábrázolására. Itt a monotóniát a másnapért vívott közönséges küzdelem, az állandó éberség, a szánalmas élelmiszerporciók beosztása jelenti, a mutyizás azzal a kevéssel, ami egy fogolynak ott jut. Mindent a haszonelvűség törvénye irányít. Egy ilyen helyen nem történnek világot rengető események ({{már hogyne történnének, elvégre ilyen művek írására sarkalltak valakit}}), de Szolzsenyicin mozgalmas képekben örökítette meg a GULAG mindennapjait, Ivan Gyenyiszovics egy napját, tíz évét.


csillagka
4.5/5

Nobel-díjas, ​orosz szerző kötelező műve a gulág valóságáról, de jó megint valami unalmas terjengős marhaság, sokba futottam bele mostanában.
DE NEM ez a könyv él, remél, és tartást ad, igen! sapkában nem eszünk akkor sem ha kint mínusz 38 fok van és bent sincs sokkal melegebb, nem, akkor sem, mert azt nem illik kérem szépen.
Mínusz 38 fok bruuu én már plusz 22-nél kilépek a komfortzónámból, minden viszony kérdése, bár elképzelhető, hogy egy városbéli puhány vagyok aki ebben az állapotában képtelen lenne túlélni egy akkoriban hipp-hopp beszerezhető munkatábort.
Fantasztikus könyv az emberről, a gulág valóságáról, politika és hatásvadász túlzások nélkül, egyszerűen csak egy túlélt nap krónikája.


zoëaust
5.0/5

Fura ​érzés volt olvasni ezt a könyvet, mert két részletben olvastam. Az elejét egy gyorsétterem kanapéján, miközben előttem gőzölgött a finom étel, a másodikat a munkahelyemen, vacogva a hidegtől. ((nincs fűtés a gépek miatt, aztán meg ha be is melegszik akkor is be kell indítani a klímát ami pont velem szemben van, szóval konstans vacogás, még nyáron is vastag ruhában vagyok)). Tekintve ezt a paradoxont, megkaptam a könyvtől azt a sóvárgást amelyet átéltek a rabok és a folyamatos fázást is amelyet el kellett viselniük.
Amennyire egyszerűen, emberi szavakkal megírva ez a történet, olyan hatással van az emberre, a folyamatos szenvedés, de inkább az a fajta, amikor az ember már beletörődött a saját nyomorúságába és nem próbál meg abból kitörni, mert tudja, hogy úgysem lesz képes rá.
_Ez csak egy nap volt, a több ezerből. _


altagi
4.5/5

Szintén ​olyan könyv, ami “normális” értékelést kívánna, de sajnos ennek megírására nem én vagyok az alkalmas személy, úgyhogy ha valakit tényleg egy korrekt kis értékelés érdekel, az innen ne is olvassa tovább!
Szóval. Szolzsenyicin a Rákosztállyal azonnal felkerült a képzeletbeli “legütősebb ruszkik” listámra, ami különben nem egy kis soványka lista, de ez nem a többi nemzet szégyene, mint inkább a ruszkik érdeme. Van bennünk valami közös érzés, amit eddig még nem sikerült fülön fognom, de rajta vagyok a témán, egyszer meg fogok világosodni.
Ez a könyve viszont valahogyan nem olyan kerek, nem olyan teljes, függetlenül attól, hogy nem túl hálás izgalom és cselekmény szempontjából a témája, nekem nem is ez volt vele a gondom, hanem szerintem nem került bele minden, ami egy ilyen nap érzései közül keringhetett egy hadifogolyban. Nem elég mély, egy picit felszínes.
Azt hiszem, hogy átmenetként veszem A Gulag szigetcsoport-hoz, és így mindenki jól jár.


robinson
4.0/5

A ​fogolytábor borzalmai. A történet mélyén sok emberi érzéssel, nekem a vége olyan váratlan, befejezetlennek tűnt.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

9.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók