Az ​1956-os magyar forradalom

László Gyula - 50 ​rajz a honfoglalókról
Egy ​évezreddel ezelőtti világba viszi el az olvasót ez a képeskönyv: honfoglaló eleink mindennapjaiba. Lapozgatunk, s hol a kardkovácsot, íjkészítőt lessük meg munka közben, hol a jurta mélyére pillantunk be, vendégei leszünk a menyegzői vigasságnak, vagy megismerjük a félelmetes pusztai harcmodor fortélyait. Egyszóval: a rajz és a magyarázó szöveg varázslatával részeseivé válunk az egykori magyar életnek. 1944-ben jelent meg a szerző korszakos jelentőségű könyve: A honfoglaló magyar nép élete. Ez a képeskönyv annak a nagy munkának dióhéjnyi s a művészi rajzokkal még meggyőzőbb erejű mondanivalóját adja a mai - ifjú és idősebb - olvasónak.

Ifj. Barta János - Mária ​Terézia
Hogyan ​biztosította III. Károly királyunk a trónt leánya, Mária Terézia számára? Miképpen nyerte meg az ifjú uralkodónő a magyarság rokonszenvét? Milyen háborúkban védte meg trónját maga és a családja számára? Milyen volt egyénisége és családi élete? Milyen reformokat hajtott végre birodalmában? Milyen körülmények között vette át halálakor fia, II. József az uralmat? E kérdésekre válaszol ifj. Barta János egyetemi docens e könyvében a rendkívül gazdag forrásanyag alapján. Elemzései árnyaltak és olvasmányosak. A mű mondanivalóját gondosan megválogatott képanyag egészíti ki.

Ismeretlen szerző - István ​király emlékezete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Magyarország ​története a 19. században
A ​"hosszú" XIX. század magyar történelmét bemutató egyetemi tankönyv - amely az első kiadás bővített, javított változata - korszerű, új kutatásokon alapul. Megjelenése nem csupán a felső-oktatás, hanem az egész közoktatás, a szakközönség és az érdeklődők számára is rendkívül fontos, hiszen igen sok romantikus elképzelés, hivatkozás és vita kötődik a korhoz. A hiteles, összefoglaló ismereteket nyújtó szakkönyv a történelemtanárok továbbképzéséhez is nélkülözhetetlen. A kötet szerzői elismert magyar történészek: Csorba László, Dobszay Tamás, Fónagy Zoltán, Gergely András, Kövér György, Pajkossy Gábor, Pölöskei Ferenc, Tóth Zoltán. A tankönyvben megtalálhatók a szöveggyűjteményre vonatkozó kereszthivatkozások is.

Salamon Konrád - Utak ​a Márciusi Front felé
A ​Márciusi Front a két világháború közti Magyarország történelmének talán legnagyobb hatású antifasiszta mozgalma. Salamon Konrád könyve azt vizsgálja, milyen politikai, szellemi és társadalmi előzményei voltak a Front létrejöttének, milyen utakon- buktatókon keresztül jutottak el a résztvevők a közös fellépés gondolatáig.

Ungváry Krisztián - A ​Horthy-rendszer mérlege
A ​szociálpolitika egyúttal mindig újraosztást is jelent, és az újraosztás legszélsőségesebb formája a hátrányban részesítettek megsemmisítését is eredményezheti. A magyar zsidóság történetének és a holokausztnak számtalan megközelítési módja és értelmezése létezik. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, Célja nem csupán az eseménytörténeti rekonstrukció, hanem a tettesek tevékenysége alapján a magyar holokauszthoz vezető út bemutatása és a diszkrimináció dinamikájának vizsgálata. Értelmezése szerint a zsidóság kárára folytatott politika a 19. században látensen egyúttal egyfajta államszocialista átalakulás lehetőségét is magában hordozta. Az ellenforradalmi rendszerben ez különböző, későbbiekben részletezett okok miatt nem tárulhatott fel teljes mértékben, de mint lehetőség folyamatosan jelen volt és egyre inkább meghatározta a kor közbeszédét. A könyv a zsidóság kifosztásának szellemi előzményeit és eseménytörténetét a magyar történelem szélesebb összefüggéseibe helyezve mutatja be. Ezért számos olyan kérdést is érint (mint például a németek kitelepítése, az irányított tervszerű gazdálkodás, a szociálpolitika és a modernizáció), amelyeket a témával eddig foglalkozó szerzők nem tartottak a holokauszt szempontjából fontosnak.

Ismeretlen szerző - Az ​1848-49. évi forradalom és szabadságharc története
1848-1849 ​története ma már a magyar nemzeti mitológia egyik meghatározó jelentőségű fejezete. Mítosz ez, hiszen tele van csillogó és drámai jelenetekkel, félelem és gáncs nélküli lovagokkal és hűséges szolgákkal; míg a másik oldalon cselszövőkkel és árulókkal, esküszegőkkel és banditákkal. A múlt századi képes albumokat lapozgatva, mintha egy nagy, többfelvonásos dráma színképeit látnánk: 1848. március 15-én a nyomda előtt és a Nemzeti Múzeumnál, július 11-én a képviselőházban, szeptember 29-én Pákozd és Sukoró között, 1849 januárjában a Budapest és Debrecen közötti úton, április 14-én a Debreceni Nagytemplomban, május 21-én Budavár falain. De nem hiányoznak a tragikus vagy rémdrámai jelenetek sem: Zalatna, Nagyenyed, Abrudbánya füstölgő romjai, a zentai halottfejkoszorú, Petőfi a héjjasfalvi úton, a világosi fegyverletétel, Kossuth búcsúja Orsovánál, és végül az aradi és pesti kivégzések. Mint minden mitosz, 1848-49 története is igaz és hamis elemekből állt és áll. A mítoszteremtés már a "nagy év" napjaiban megindult. Így született meg a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti dalt szavaló Petőfi legendája; így adott egy derék ponyvaíró Kossuth szájába imát a kápolnai csatatéren s egy másik az orsovai Duna-parton; s így lett a magyar szabadságharc talán legjobb hadvezéréből, Görgeiből áruló, "ki a hazát eladta cudarul". 1848-49 a magyar nemzet közös mítosza, de nemcsak magyar mítosz. Nemcsak a magyar nemzeti önazonosság egyik meghatározó eleme, hanem a szomszéd népek identitásáé is. A nemzettéválás folyamatának ha nem is a kezdete, de talán a legszembetűnőbb jele nemcsak a magyar, hanem a román, szerb, horvát és szlovák történelemben is. Ahogy a magyar honvédek feje köré szinte glóriát képzelt a magyar köztudat, úgy a román is hajlamos az egységmozgalmak arkangyalait látni Avram Iancu (kétfejű sasos zászlók alatt masírozó) lándzsásaiban. Ahogy a magyar vörössipkásoknak legendájuk (igaz legendájuk) van, úgy a szlovák köztudat is mitologikus hősöknek tekinti a Szlovák Nemzeti Tanácsnak a cs. kir. hadsereg oldalán álIó, nagyobbrészt prágai cseh diákokból verbuvált légionistáit. Ahogy a magyar köztudat az alkotmányért argonautákként útra kelő hősöket lát az 1848. március 15-én Pozsonyból Bécsbe induló országgyűlési küldöttség tagjaiban; úgy a horvát köztudatban mindmáig valamiféle Héraklészként vagy Odüsszeuszként él a lovagias bán, Josip Jellacsics képe. De 1848-1849 nemcsak az itt élő népek, hanem az őket akkor egységesítő birodalom mítosza is. Ekkor indul útnak az a 18 éves fiatalember, aki "megmenti a birodalmat" a felbomlástól, s aki kíméletlenül abszolutisztikus önkényúrból külpolitikai és katonai kudarcok sora után többé kevésbé alkotmányos uralkodóvá, az aradi tizenhárom és Batthyány Lajos hóhérjából joviális Ferencjóskává szelídül. Ferenc József uralkodása kezdetén háborúval kovácsolja össze birodalmát, s uralkodása végén egy olyan háborúba viszi, amely a birodalom végét is jelenti. 1848-49 a Habsburg-birodalom utolsó megnyert háborúinak éve: igaz, ezeket a háborúkat önnön alattvalói ellen nyerte meg. De 1848 nem csak a magyar vagy a birodalmi mítosz része. Londonban ekkor jelenik meg egy eljövendő mítosz foglalata, "A kommunista párt kiáltványa". Franciaországban ekkor ér véget a polgárkirályság mítosza, s ekkor mutatja meg először erejét a "szociális" köztársaságé, hogy aztán egy újabb mítosznak, a második császárságénak engedjen utat. Német földön ekkor próbálják meg először politikusok valóra váltani a német egység gondolatát, hogy csakhamar kiderüljön: ezt csak "vérrel és vassal" lehet megvalósítani. A kontinens legkeletibb pólusán, a cári Oroszországban pedig az intézményes mozdulatlanság uralkodik. Ha pedig nyugatra tekintünk, az óceánon túl ekkor válik valóra a "tengertől tengerig" terjeszkedés álma, miközben tízezrek az arany bűvöletében Kalifornia felé, hogy a gyors meggazdagodás ábrándjáért áldozzák vagyonukat, esetleg életüket is. A mítoszok erejét tapasztalták maguk a kortársak is: a "jó császár" mítosza vitt többezer román parasztot 1848-49-ben az erdélyi harcokban a császár oldalára; a lengyel-magyar barátság mítosza hozta százával a lengyel önkénteseket Magyarországra; az egységes nemzetállam, a politikai nemzet, a nemzetekfölötti birodalom ábrándjáért áldozták tízezrek életüket. A ma embere azonban nem annyira a mítoszokra, inkább a tényekre kíváncsi. Arra, hogy mi igaz a mesékből, mondákból, legendákból. S nagyon kevés eseménysorhoz tapadt annyi jó szándékú történet vagy rosszízű pletyka, mint 1848-49-hez. A kötet szerzőinek szándéka az volt, hogy a két év tényeivel ismertessék meg az olvasót. Kötetünk, Eötvös Károly szavait idézve, "a nagy év" történetének bemutatására vállalkozott". A két év 731 napjából (mert 1848 szökőév is volt) 248 napot választottunk ki, s ezeken keresztül vázoltuk fel, mi is zajlott le a történeti szempontból rövid, de hazánk, Európa, s részben a világ sorsát is meghatározó 24 hónap alatt. Természetesen nem írhattunk részletekbe menően minden, érdeklődésre számot tartó eseményről, de úgy hisszük, hogy a kötetből az olvasó minden fontos történésről, e két évben felvetődött (s csak részben megoldott) történeti problémáról képet kaphat. Ezért a 248 részletesen tárgyalt eseményt nem csupán Magyarország és a Habsburg-birodalom történetébõl választottuk ki, hanem igyekeztünk bemutatni a forradalmak évének Európáját, illetve – két fejezet erejéig – a születőfélben lévõ nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok történetét is. Kötetünk azonban főleg a magyar 1848-49 eseményeire koncentrál, s ezen belül különösen kitüntetett szerep jutott a korszak hadtörténetének. 1848-49 ugyanis az első modern, európai színvonalú magyar hadsereg születésének éve, s a forradalom, a polgári átalakulás vívmányainak védelmében az ország csakhamar rákényszerült a fegyveres harcra is. E két év eseménysora nem 1848. január 1-én kezdődött, hanem már jóval, évtizedekkel korábban, s nem 1849. december 31-én fejeződött be, hanem csak évtizedek múltán. Egyes kérdésekben pedig mindmáig nem mondta ki a történelem az utolsó szót. 1848-1849 történelmi fordulópont volt, de éppen ezért bemutathatatlan az előzmények és a következmények nélkül. Ezért az egyes fejezetekben jeleztük az ott tárgyalt események történeti előzményeit és következményeit is. Kötetünk napi krónikákban mutatja be a két évet, s az egyidejűséget érzékeltetendő, a kötet terjedelmének kb. egynegyedét a kronológia alkotja. Ebbõl az olvasó megtudhatja, hogy a kifejtett eseményen kívül mi történt az adott napon az ország, a birodalom, Európa, vagy a világ más tájain. A kronológiában az olvasó megtalálhatja a szövegben említett legfontosabb eseményeket is. Az egyes témákat napokhoz kötöttük. Bár választásunkat érheti kritika, vigyáznunk kellett arra, hogy egy napnál lehetőleg csak egy eseménnyel foglalkozzunk, még akkor is, ha több fontos esemény történt ugyanazon a napon. Így került pld. a római köztársaság története 1848. november 24-éhez, amikor IX. Pius pápa elhagyta Rómát, s nem 1849. február 9-éhez, a köztársaság kikiáltásának napjához; mivel ezen a napon győzte le Bem Piskinél Puchnert, s a csata történetével szintén foglalkozunk. A kötet illusztrációinak válogatásánál arra törekedtünk, hogy a képek ne csupán színesítsék, de ki is egészítsék az elmondottakat. Hermann Róbert

Gyáni Gábor - Hétköznapi ​élet Horthy Miklós korában
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A Kádár-korszakot bemutató kötet után Gyáni Gábor történész könyve a Horthy-korral, a két világháború közötti időszak hétköznapjaival foglalkozik. A kiadvány az 1919-től 1945-ig tartó, mintegy 25 éves korszak köznapi életét tekinti át, színes képet adva ezen időszak munka- és életkörülményiről, lakóhelyeiről, közlekedéséről, sajtóéletéről, családi körülményiről, divatjáról, testápolásáról, táplálkozásáról, bűnözéséről, kultúrájáról, ünnepeiről és sok egyéb témáról. A szöveget korabeli idézetek és nagyrészt eddig publikáltan fotók gazdagítják.

Széchenyi István - Széchenyi ​pesti tervei
A ​kötet százharminchárom levelét Széchenyi István írta barátainak, munkatársainak, pesti polgároknak és külföldi bankároknak, gyárosoknak, mérnököknek, József nádornak és a bécsi udvar nagy hatalmú képviselőinek. A válogatásból az a történelmi folyamat bontakozik ki az olvasó előtt, amelynek során a múlt század első felében Széchenyi közreműködésével a poros, jellegtelen Pest-Budából az ország fővárosa lett: Budapest, ahogy ő nevezte először "az ország szívét". A gyűjtemény az 1825-ös keltezésű Kötelező levél-lel, a Magyar Tudós Társaság megalapítására tett felajánlással kezdődik, az utolsót pedig a város érdekeit féltő miniszter Széchenyi írta. Mi minden történt a közben eltelt negyedszázad alatt? Mi és hogyan valósult meg a gróf ötletei közül? Számtalan építményében ma is gyönyörködünk, az általa alapított tudományos, gazdasági, kulturális intézmények hasznát most is élvezzük. 1825-ben kezdeményezésére megindult az Akadémia szervezése, 1827-ben létrehozta a Nemzeti Casinót, ugyanebben az évben az ő javaslatára rendezték az első magyar lóversenyt, a harmincas években szorgalmazta a dunai gőzhajózás kibővítését, ösztönzésére megindult az Óbudai Hajógyár építése, a várost védő gátrendszer fölállítása, hosszú politikai és gazdasági harcok után elkészült Pest első állandó hídjának, a Lánchídnak a terve, 1840-ben működni kezdett a Pesti Hengermalom. Széchenyi közben bekapcsolódik a Nemzeti Színház építése körül zajló küzdelembe, sürgeti a város utcáinak kövezését, a közvilágítás bevezetését, fasorokat, parkokat tervez - a Sétatér első fáit felesége ültette el 1846 márciusában -, uszodák, csónakdák ügyében szervezkedik, sportlövölde, labdaház gondolatával foglalkozik - és vég nélkül sorolhatnánk terveit, javaslatait. Figyelme nemcsak a város fejlesztésére, hanem szépítésére is kiterjed. Fontos volt, hogy elkészüljön a pesti gátrendszer és a hajókikötő, ám hosszú leveleket írt azért is, hogy a csúf raktárakat és műhelyeket lebontsák a Duna-parton, és azt is fontosnak tartotta, hogy milyen legyen egy-egy középület homlokzata. E levélgyűjtemény Széchenyi rendkívül színes egyéniségéhez is kulcsot adhat a mai olvasónak. Közelebb kerülünk a terveiért végtelen odaadással és leleményességgel hol érvelve, hol hízelegve, hol a nyilvánosság porondján, hol háttérbe húzódva, ravasz taktikázáshoz folyamodó Széchenyihez is. A leghitelesebb portrét éppen ő állítja elénk - saját leveleivel.

Urbán Aladár - Gróf ​Batthyány Lajos miniszterelnöksége, fogsága és halála
2007-ben ​emlékeztünk meg Batthyány Lajos születésének 200. évfordulójáról. Ebből az alkalomból látott napvilágot Urbán Aladár újabb kötete, melyben az első felelős magyar miniszterelnök életének talán legismertebb, utolsó két esztendejét dolgozta fel.

Ismeretlen szerző - Hétköznapi ​élet a Habsburgok korában 1740-1815
A ​Corvina Kiadó sorozata, amely a hétköznapi élet eseményein keresztül ismertet meg az emberiség történetével, a világtörténelmi témák mellett eredeti művekben dolgozza fel a magyar történelem fontos korszakait. A legújabb kötet a Habsburgok uralkodásának felvilágosodás kori periódusával, illetve annak mindennapjaival foglalkozik. A H. Balázs Éva, Krász Lilla és Kurucz György történészek szerkesztésében készült kiadvány az 1740-től, Mária Terézia uralkodásának kezdetétől 1815-ig, a Szent Szövetség megalakulásáig tartó, mintegy nyolcvanéves korszak köznapi életét tekinti át, szemléletes képet nyújtva ezen időszak családi életéről, lakókörülményeiről, öltözködéséről és divatjáról, ételeiről-italairól, társadalmi rendjéről, kultúrájáról, szórakozási szokásairól, hit-életéről, munkakörülményeiről, hadseregéről, közlekedéséről és más egyéb témákról. A szöveget korabeli idézetek és mintegy 300, nagyrészt színes illusztráció gazdagítja, a pontosabb eligazodást pedig időrendi áttekintés és irodalomjegyzék segíti.

Szabó József János - Az ​Árpád-vonal útikönyve
2002-ben ​jelent meg az Árpád-vonal című könyvem a második világháborúban a Keleti-Kárpátokban harcoló magyar királyi honvédség erődítményeiről. Azóta a Kárpát-aljára és Székelyföldre induló turisták és turistacsoportok jó része keresi az Árpád-vonal megmaradt építményeit. Egyre több ismeretlen és ismerős fordul hozzám útbaigazításért egy-egy völgyzár pontos helyére vonatkozóan. Többen bíztattak is, írjak útikönyvet! Nehezn szántam rá magam, de végül elővettem a kutatóútjaimon készített jegyzeteimet, fotóimat és hangfelvételeimet, Összegyűjtöttem azokat az információkat, amelyeket ismerősöktől és ismeretlenektől kaptam. Megfűszereztem azokkal a történetekkel, amelyeket átéltem, és segítségül hívtam egykori szemtanúkat is. Bízom benne, hogy könyvemet az Árpád-vonalban bunkertúrára indulók haszonnal forgatják majd. Jó utat!

Kozsdi Tamás - A ​Magyar Korona könyve
Kezdete ​vagy vége Nincs talán semminek, Csak az Út, ami élő És a járásban halni meg.

Ismeretlen szerző - Székely ​útkereső
A ​Székely Útkereső című irodalmi és művelődési folyóirat, amely Székelyudvarhelyen jelenik meg, ötödik évfolyamában máris antológiával jelentkezik. Az antológia hű marad a lap irodalmi és művelődési tartalmi meghatározottságához, maga is felvállalva ilyen jellegű tanulmányok - nyilván a lap lehetőségeit is meghaladó - terjedelmesebb, "súlyosabb" esszék, irodalmi alkotások közlését. Az antológia a székelység és tágabb értelemben az erdélyi magyarság sorsdöntő kérdéseire kíván rákérdezni - választ adni, teret ad a történelmi, művelődéstörténeti tanulmányoknak, kritikáknak, szépirodalmi alkotásoknak. (Részlet az előszóból)

Ismeretlen szerző - Ráday ​Pál és a Rákóczi-szabadságharc
A ​közelmúltban megrendezett Ráday Pál és a Rákóczi-szabadságharc című tudományos konferencia legfőbb célja a sokoldalú Ráday Pálnak, a szabadságharc szellemi műhelye vezetőjének, a nagyságos fejedelem "jobbkezének" bemutatása, illetve a vele kapcsolatos ismereteink kiszélesítése és elmélyítése volt. E kötet a konferencián elhangzott előadások szerkesztett változata.

Vécsey Aurél - Magyarok ​a hadak útján - fájdalmas vereségeink
Jóllehet ​előző kötetünkben eleink, felmenőink győzedelmes, diadalmas csatáit vettük számba, ám nem feledkezhetünk meg az olyan sorsfordító, ám vesztes csatáinkról sem, mint Augsburg, Muhi, Mohács vagy Segesvár. Ezerszáz éves történelmünk során sajnos sokszor kellett letennünk a magyar zászlót idegen, túlerőben lévő hatalmak előtt, ám nemcsak az erőfölény miatt szenvedtünk súlyos vereségeket. Közrejátszott az árulás, a közöny vagy a széthúzás, de meglepően sokszor hagyott bennünket cserben a „művelt" nyugat is... Érdemes számot vetnünk ezen eseményekkel, mivel sokat okulhatunk az eseményekből, és ráadásul nem egynek máig érezhető következménye, illetve tanulsága van. Még elvesztett csatáink hőseitől is követendő példát vehetünk összefogásból, hazaszeretetből, tisztességből és vitézségből.

Retkes Tamás - Budapest ​hősei
„A ​főhadnagy tagja volt az egyik utolsó ludovikás évfolyamnak, és mint ilyen, nem volt hozzászokva az efféle hangnemhez. Meglepettségében úgy felhúzta mindkét szemöldökét, hogy az arisztokratikus külsőt biztosító monoklija leesett. Még hogy vele egy ilyen alantas félkatona így beszéljen! Az első meglepetést követően legott elöntötte a pulykaméreg. – Mégis ki az öhdög maga? Hendfokozata? Csapatteste? Laci elfojtott egy mosolyt, mivel nem hallott még raccsoló beszédet, és illedelmesen felelt: – Zalaváry László pártszolgálatos vagyok a Fegyveres Nemzetszolgálattól. Ezekhez a derék honvédekhez a véletlenek hosszú során csapódtam a testvéreimmel, és együtt vettük fel a harcot az ellenséggel szemben. Kommandós akcióra is vállalkoztunk, minek következtében sikerült ezt az orosz foglyot ejtenünk. A társai elestek a tűzharcban, bár egyikük sebesülten került a kezünkbe, és út közben hunyt el. Ezek a bűnözők pedig régóta halásznak a zavarosban, rontván ezzel Pártunk és Mozgalmunk jó hírét, továbbá gyengítik a városi védelem erőit."

Ismeretlen szerző - Bűnbak ​minden időben
A ​bűnbak az emberiség közösségi identitásteremtésének terméke, egyszersmind cselekvésinspiráló elem. Úgy szerves része a földi civilizáció egészének, hogy ahhoz hasonlóan idővel maga is változik. A dolog történeti bája-borzalma leginkább időtlenségében ragadható meg: a bűnbakkereső (és találó) gondolkodás nemhogy töretlenül, hanem szerteágazóan és megizmosodva él tovább a modern társadalomszervezés egymást követő időszakaiban is. A földi modernizáció idő- és térbeli különbözősége a bűnbakképzés elburjánzó sokféleségével „gazdagította a történelmet”, s lassan ide sorolható a – posztmodern? – közéleti „karaktergyilkosság” is. A bűnbak a civilizáció hajnalától kezdődően tetten érhető előítéletes gondolkodás (egyik) korai idoljaként született, hogy azután mindent túlélve az egyre inkább racionális öntudatú modern közértelmesség közepette is töretlenül – időnként tobzódva – virágozzék. Kötetünk negyven tanulmánya a bűnbakképzés eseteinek sorát eleveníti fel a középkortól a rendszerváltásig; Magyarország és a nagyvilág történetéből – Ukrajnától Németországon, Franciaországon és Spanyolországon át az Amerikai Egyesült Államokig. Az olvasó épp úgy találkozhat bűnbakként személyekkel, társadalmi csoportokkal, mint a nagybirtokkal és szobrokkal. S a konkrét esetek értelmezéséhez történeti és pszichológiai útmutatót is kaphat.

Ismeretlen szerző - Magyarország ​1938
A ​tengerentúli hölgy otthonosan ült a keszthelyi kastély könyvtárában. Ahogy gesztikulált, a művirágok megremegtek a repülő szerkezet közepén. A herceg feszengve pózolt könyvei előtt, s örült, hogy megmutathatja Margaretnek az ő Magyarországát. S Margaret Amerikából be is járta e furcsa helyet, s a mesekastélyból kilépve lencsevégre kapta az utolsó békeévben a magyar valóságot. Ahogy ő látta, ahogy mi nem láthatjuk soha: hűvös vízfátyolon át, lebegő felhőről, messziről, egészen messziről.

Katona B. Katalin - Történelmet ​író fiatalok
Rendkívül ​aktuális e legújabb műve Katona B. Katalinnak - immáron az ötödik -, mivel az ötvenhatos forradalom ötvenéves évfordulója közeleg, s mi mással ünnepelhetnénk ezt méltóbban, mint egy olyan kötettel, amely az akkori fiatalok hősiességének állít emléket, kik bátran szembe szálltak a vörös fenevaddal és magyarországi helytartóival a várható véres "haynaui" megtorlástól sem megrettenve a nemzeti függetlenségért, a szabadságért. A kötet műfaja is rendhagyó, a szerző meghatározása szerint riport-elbeszélés vagy riport-novella, amolyan beszélgetőkönyv, ugyanis az ötvenhatos események élő szemtanúit, sőt tevékeny résztvevői t faggatja. Dr. Huszti Zsuzsa vegyészt, Bara Eika üvegfúvó iparművészt, Dr. Rácz Ernő nyugalmazott jogtanácsost, Özv. Czinege Lajosné Kerényi Évát, ötvenhatos felhívások és egyéb szövegek egykori gépelőjét, Végh Ferenc tanárt, irodalomtörténeti kutatót, könyvtárost, Nyitrai János nyugalmazott repülő őrnagyot, Gara Róbert, ifjúsági válogatott tőrözőt, aki Guadeloupe szigetén a vívósportot meghonosította. Eközben szerényen, észrevehetetlenül vezeti a beszélgetések fonalát s titkon véleményét, mi több világnézetét is megismerteti velünk. Ajánljuk e könyvet azok figyelmébe, akik az ötvenhatos forradalmat és szabadságharcot nem közhelyes klisék, avagy a kádárizmus emlőin, annak kedvezményezettjeiként felnőtt, manapság akár még a liberalizmus színeiben is tetszelgő hamis interpretátorok útmutatásai alapján, hanem hiteles forrásból akarják megismerni. (Batári Gábor)