Hit, ​erkölcs, történelem

Marton József - A ​keresztény ókor
"A ​kinyilatkoztató Isten a történelemben élő embereknek emberi módon közli magát. Ezáltal a kinyilatkoztatás történelmi jelleget ölt, hiszen a kinyilatkoztatás hordozói a térben és időben élő emberek. Az idők teljességében végbement végső kinyilatkoztatással, a második isteni személynek, Jézus Krisztusnak megtestesülésével és földi jelenlétével az örökkévaló Isten részese lett az emberiség történelmének. Jézus Krisztus, az emberként is valóságos Isten pedig megtalálta a módját, hogy ne csak földi élete folyamán, hanem az idők végezetéig főszereplője legyen a világtörténelem eseményeinek. Ígéretei és rendelkezései szerint alapított szent egyháza „mennyei javakkal bővelkedve" „látható szervezetként" vezeti Isten népét az üdvösség útján. Feltámadása és megdicsőülése után Jézus Krisztus „látható" maradt egyházának tagjaiban is. Bennük és az ő tanúságtételük által lesz folyamatosan az üdvtörténelem részesévé. A szabad akarattal rendelkező ember azonban, aki gyenge és bűnös, képtelen maradéktalanul Isten terveit munkálni. Ennek súlyos következményei vannak az egyház életében, amelyet az egyháztörténelem lépten-nyomon érzékel. Az egyház létéhez hozzátartozik a történelme is. Ahogyan a 20. század nagy teológusa, Karl Rahner megfogalmazta: „A történelmiség az egyház lényegéhez tartozik: vagyis nemcsak története van, hanem történelmi egész önmegvalósulásában, amennyiben a történelemben és a történelmen keresztül valósul meg." Ezt a történelmet pedig el kell fogadni úgy, ahogyan végbement. Az egyház nem törölheti ki múltját, életét nem kezdheti el újból nullpontról. Ha ezt megkísérelné, akkor önmagát adná fel. Az egyház az embereket üdvösségre vezető közösség, és ugyanakkor a társadalmi viszonyokhoz és körülményekhez is alkalmazkodó cselekvő intézmény. Sohasem tűzte közvetlenül céljául, hogy a kultúrát, amelynek világában működött, egészében átalakítsa, ehhez mégis nagyban hozzájárult. Az emberek egyenlőségéről, egyenértékűségéről, a személy méltóságáról vallott mai felfogás kialakulásában például vitathatatlanul szerepet játszottak az egyházban lezajlott nagy teológiai viták. Jelen munkánkban megpróbáljuk az egyház történetének első korszakát bemutatni. Igaz, a nagy világtörténelemnek ez csak egy kis szeletét jelenti, mégis meghatározó módon tartozik bele az emberiség történetébe. Az egyházi eseményeket igyekszünk társadalmi és politikai összefüggéseikben bemutatni, tendenciózus történészi fogások mellőzésével, az erények felnagyítása és a hibák lekicsinyítése nélkül. Legyen e mű eszköz ahhoz, hogy olvasói az egyház kétezer éves történelmének első századait alaposan megismerhessék, s ezáltal is - a történelemnek Isten tervei szerint való alakításában - alkotó részeseivé váljanak." Marton József

B. Élthes Eszter - A ​pokol országútján
B. ​Élthes Eszter korábbi két könyve - a szexualitás, illetve az erkölcs védelmében írott ódája - nagy siker volt. A szerző ezúttal vallásfilozófiai témát választott. Egymás után teszi fel az új évezredben egyre sürgetőbbé váló kérdéseket az igazsággal, a szeretettel, Isten létével, életünk minőségével kapcsolatban. A könyv írója azonban nem csak kérdez, hanem a válaszokat is megadja, méghozzá igen elmélyült módon és elfogadott forrásokra alapozva. A bibliai tények figyelembevételével megfogalmazott végkövetkeztetés szerint igenis létezik pokol, s mai rideg világunkban - ahol farkastörvények uralkodnak, ahol kihalóban vannak az érzések - egyre többen haladnak az oda vezető úton. Ám a döntés mindenkinek saját joga, elindulhatunk a mennyország felé is, s megmenekülhetünk a pokol emberi aggyal elképzelhetetlenül szörnyűséges kínjaitól.

Ismeretlen szerző - Hunya ​Dániel élete és munkássága
Hunya ​Dániel SJ élete olyan volt, mint egy lassan csonkig égő gyertya, mely szóval és szenvedéssel azt hirdette: "Elégni, lángolni, áldozattá válni Istenért!" Fiatalon, a papnövendékek lelki vezetőjeként ő adott eligazítást és jó példát az áldozatvállalásra, a hívek önzetlen szeretetére, a szegények iránti fogékonyságra, a lelkipásztori munka elsőbbségére, a sajátosan is magyar lelkiség és hivatás munkálására. Később hősiesen vállalt szenvedésével teljesítette be azt, ami Krisztus szenvedéséből "hiányzik". Acélos akarat, hatalmas erejű lélek uralta a beteg, esendő testet, de szavaiból sodró dinamizmus áradt.

John W. O'Malley - A ​jezsuiták története
Már ​csak néhány évtizednek kell eltelnie, és a Jézus Társasága 1540-es megalapításának ötszázadik évfordulóját fogja ünnepelni. Az elmúlt majdnem fél évezred alatt eseményekben gazdag, bonyolult, és gyakran viharos története volt. Sokan csodálták, sokan gyűlölték, és soha nem lehetett felületesen beskatulyázni. Alapjában a Társaság egyszerűen csak egy római katolikus szerzetesrend, melynek tagjai a hagyományos szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmakat teszik le. Úgy, ahogy a többi rend tagjai, a jezsuiták is a szokásos szolgálatokat végzik: prédikálnak, és kiszolgáltatják a szentségeket. Sok más szerzetesrendhez hasonlóan a jezsuiták is elutaznak messzi földekre, távoli népekhez misszionáriusként. „Az egész világ a mi otthonunk,” ahogy Jerónimo Nadal, az egyik első, rendkívül nagy hatású jezsuita mondta. Ám alig tíz évvel az alapítás után a jezsuiták elkezdtek iskolákat működtetni világi tanulók számára, amivel ilyen nagymértékben addig egyetlen más rend sem foglalkozott. Akkor alakult ki jellegzetes, minden más rendtől különböző arculatuk. Az iskolákon keresztül kapcsolatba kerültek a világi kultúrával, olyan módon és széles körben, amelyre addig egyetlen más rend esetében sem volt példa. A jezsuiták költők, csillagászok, építészek, antropológusok, színházigazgatók lettek, és még sok más területen is dolgoztak. Sok elismerésben volt részük. Sokszor viszont féltek tőlük, gyűlölték őket, még a katolikusok köreiben is. A róluk írt történelemkönyvek századokon át ezt a kettősséget tükrözik: a jezsuiták hol szentek, hol ördögök. Természetesen mindig is többen voltak, akik józanul ítélték meg őket, de csak mintegy húsz évvel ezelőtt történt az a hatalmas változás, amikor a történészek is sokkal objektívabban kezdték a jezsuitákat vizsgálni, és arra az egyszerű kérdésre keresték a választ, hogy milyenek is voltak valójában. Ez a megközelítés igen gyümölcsözőnek bizonyult, és példátlanul sok tanulmányt eredményezett a jezsuiták vállalkozásainak minden területén. Ez az újfajta kutatás igen magas színvonalú. Ma többet tudunk a jezsuitákról, mint valaha is bármikor, és új, érdekes nézőpontokból látjuk őket.

Ferdinand Holböck - A ​legszentebb Oltáriszentség és a szentek
Ez ​a könyv egy alapmű! Minden plébániai könyvtárban meg kellene, hogy legyen. Nem másról szól, mint az Oltáriszentség szeretetének történetéről az elmúlt kétezer év folyamán. Arról a csodáról, hogy az Eucharisztia hogyan érintette meg azok szívét, akik mélyen hittek benne. A szentek életében különösképpen tükröződik az a titok, hogy az Anyaszentegyházban milyen nagy jelentőségű az Eucharisztia tisztelete. Érdemes megfigyelni, hogy azon a plébánián, ahol növekedett az Oltáriszentség tisztelete, megújult a hitélet. Ma is nagy szükségünk van erre - főként itt Európában. A katolikus keresztény ember életében az elsőáldozás az a fordulópont, ami elindítja azt a felismerést, hogy a templom nem egy üres épület, hanem ott Valaki vár, Valaki szeret, Valaki táplálni, erősíteni akar. Az egyéni buzgalomtól függően a hit növekedésével mutatkozik meg az, hogy ez a kezdeti áhítat tud-e emberformáló, szívet fölemelő, életet alakító ajándékká lenni. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, aki növekedni akar a lelki életben és a hitben. Dr. Ferdinánd Holböck professzor (1913-2002) több mint negyven könyv szerzője, Észak-Ausztriában (Schwanstadtban) született, egy tizenkét gyermekes családban. Rómában végezte teológiai tanulmányait, 1938-ban szentelték pappá. 1940-ben a teológia doktora lett Rómában. 1941-ben Neumarkt am Wallersee-ben káplán. 1948-ban a Salzburgi Egyetem teológiai fakultásán ideiglenes, majd 1956-ban kinevezett dogmatika-professzor lett. A Pápai Tudományos Akadémia tagja. Keresett igehirdető és lelkigyakorlatvezető volt. 2002-ben halt meg, 89 éves korában.

Bábel Balázs - Isten ​országútján
A ​Bábel Balázs kalocsai érsekkel folytatott beszélgetések anyagából vallomásos mű született. Amikor elkészült a könyv, egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a beszélgetőtárs kérdései fölöslegesek az írott formában. Az érsek úr által elmondottak önmagukért beszélnek – kirajzolódik előttünk egy életpálya, s annak hátterében történelmünk utóbbi fél évszázada. Ellentmondások, feszültségek, indulatok, drámai helyzetek és sorsok, jó szándékú nekibuzdulások, egyén és hatalom viszonya bontakoznak ki – s mindez a személyes átéléssel hitelesítve. Ám mindvégig ott húzódik az a fényes fonál, melynek mentén az ember kiléphet létezése pillanatnyi zavarából és kiismerhetetlenségéből. Értelme és hite által fölismerheti létezésünk teljességbe helyezett éneimét, igaz, „most még csak tükör által, homályosan”, mint Szent Pál mondja. Délelőttönként, s több alkalommal délután is folytattuk a beszélgetéseket a kalocsai érseki palotában. Nyitva volt az ablak, nyáreleji hangok és melegség árasztott el mindent. Békesség odakint, s békességről szóltak Bábel érsek szavai: közvetlen természetességgel egy hiteles ember által, aki ugyan-akkor – és ez is a hitelességhez tartozik – a megkülönböztetés igényével és pontosságával fogalmazta meg élettapasztalata alapján, amit igenelni érdemes, s amit kritikával szükséges illetni. Egyéniség, hivatás, feladat: a főpásztor életvallomásával is evangelizál, beszéljen akár az irodalomról vagy másféle művészetről, a nevelésről, a közéletről, illetve arról az ősi örökségről, melyet a Duna-Tisza közi földműves elődök hagyományoztak rá. S az olykor megpróbáltatások ellenére is derűvel végzi szolgálatát Isten országának építésében. (Elmer István)

Ismeretlen szerző - A ​péteri szolgálat a harmadik évezred küszöbén
Füzetünk ​a PPKE Hittudományi Kar és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola Dogmatika Tanszékei által 2007. november 15-16-án tartott tudományos konferencián elhangzott előadások szövegét tartalmazza. „Az összes egyházak és egyházi közösségek között a katolikus egyház van annak tudatában, hogy megőrizte Péter apostol utódának szolgálatát, Róma püspökéét Isten »az egység örök és látható elvéül és alapjául« állított, s akit a Szentlélek támogat, hogy ebben az alapvető értékben mindenki mást részesítsen. (...) Mindazonáltal jelentős és bátorító az a tény, hogy Róma püspöke primátusának kérdése közvetlenül vagy közvetve tanulmányozás tárgya lett. Az is jelentős és bátorító, hogy ez a téma lényeges kérdésként van jelen nem csupán azokban a teológiai dialógusokban, amelyeket a katolikus egyház a többi egyházakkal és egyházi közösségekkel folytat, hanem általánosabban, az egész ökumenikus mozgalomban is" - II. János Pál pápa: Ut unum sint enciklikájából

Adriányi Gábor - Az ​egyháztörténet kézikönyve
Scitovszky ​János hercegprímás 1857. augusztus 14-én a következő szavakkal kezdte püspökeihez intézett körlevelét: "A magyar vallásos irodalmat illetően a legérzékenyebb hiányosság az egyháztörténet terén van." Sajnos, ez a megállapítás részben még ma is helytálló. Igaz, ilyen tárgyú művek kiadására a II. világháború utáni évtizedekben nem nyílt lehetőség, s ha mégis megjelenhetett néhány egyháztörténeti munka, a fennálló rendszer cenzorai gondosan kitörölték a marxista-leninista ideológiával összeegyeztethetetlen részeket. Ennek fényében érthető, hogy Adriányi Gábor könyvének első kiadása (1974) csak önerőből jelenhetett meg - Münchenben. Az egyháztörténet kézikönyve egyetlen kötetbe sűríti kétezer év eseményeit. Ilyen körülmények közt az anyag tömörítése ugyan felveti a válogatás problémáját, ám a szerzőt ebben nem egyéni, hanem tárgyi szempontok vezették. Műve így a terjedelemhez viszonyítva maximális teljesítményt nyújt, különösen, ha figyelembe vesszük a bőséges irodalomjegyzéket, mely lehetőséget ad arra, hogy az olvasó a felvetett problémát tovább tanulmányozhassa. Adriányi Gábor az első kiadás után negyed évszázaddal kibővítette könyvét az elmúlt időszak eseményeivel, így a Szent István Társulat a kézikönyv új kiadásával 2000 év történetének naprakész krónikáját adja az Olvasó kezébe.

Tomka Ferenc - Halálra ​szántak, mégis élünk!
Hiánypótló, ​izgalmas írást tart kezében az olvasó, amely egyetlen kötetben, szakszerűen és olvasmányosan mutatja be a kommunista kor egyházának életét 1945-1990-ig. A könyv képet ad az egyházüldözés 1945-60 közötti időszakáról. Megrázó fejezeteket olvashatunk a kor vértanúiról, hitvallóiról, egyházának életéről. Új szempontokat nyújt az 1960-90-ig tartó rész. Ezekről az évtizedekről az egyetemi szintű történelemkönyvek is úgy írnak, mintha a növekvő vallásszabadság időszaka lett volna. A szerző ezzel szemben bemutatja e kor híveinek, papjainak, főpapjainak szorongatott helyzetét; miközben szól az élő egyházról is. A kötet második részében kiemelt helyet kap a papi-ügynök téma, annak háttere és fogalomzavarai. Sok, ma felvetett kérdésre kapunk választ. Korabeli fényképek, állambiztonsági okiratok és titkosrendőrségi fotók teszik érdekessé a művet. A szerző, dr. Tomka Ferenc egyetemi tanár, plébános. Végigélte a kort mint teológiai tanár, és egyidejűleg mint kisközösségi vezető: hiteles tanúként mutatja be a "földfeletti" és a "föld-alatti" egyház életét. Miközben a múltat szemléli, meghívja az Olvasót, hogy éljen ma tiszta emberként; és legyen ily módon egy testvéri, párbeszédre épülő jövő alakítója.

Erdő Péter - Egyházjog
A ​II. Vatikáni Zsinat különös hangsúlyt adott azoknak az egyházi értékeknek, amelyeket azután - mintegy "utolsó zsinati okmányként" - az 1983-ban megjelent új Egyházi Törvénykönyvnek kellett gyakorlati szabályok formájába öntve Isten népe életében megerősítenie. Majd tizenkét éve annak, hogy a jelen kézikönyv első kiadása napvilágot látott. Azóta az egyetemes egyházjog, de a hazai részleges egyházjog, sőt térségünk egész egyházi szervezete és élete is igen megváltozott. Az Apostoli Szentszék élénk jogalkotói tevékenysége új és új egyetemes jogszabályok alkotását eredményezte. Mindezeket a jogszabályi változásokat természetesen könyvünk átdolgozása során figyelembe kellett vennünk. A kötetet az egyházmegyei, plébániai, bírósági és más egyházi hivatali használatra szánjuk, de az egyházi közösség életébe tevékenyen bekapcsolódó krisztushívők és a vallás meg a jog világa iránt általában érdeklődők tájékoztatására is. Az oktatás szempontjából különösképpen a felsőfokú teológiai képzésben részt vevőket tartottuk szem előtt, de szolgálatot kívántunk tenni azoknak is, akik a jogtudományok keretében kerülnek az egyházjoggal kapcsolatba. Adja Isten, hogy ennek a munkának az újabb kiadása hasznosan szolgálja hazai egyházunk életét, harmonikus működését és egyre szervesebb beilleszkedését a világegyház közösségébe. - Erdő Péter, bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek

Helmut Weber - Speciális ​erkölcsteológia
A ​mű, melyet az olvasó a kezében tart, átfogó képet próbál adni a keresztény erkölcstan konkrét, speciális kérdéseiről egy olyan korban, amikor az erkölcsi értékek válsága miatt egyre többen érdeklődnek az Egyház tanítása iránt, ugyanakkor a liberális szellemi irányzatokat követve sokan támadják a Kinyilatkoztatásra épülő és örök értékeket hirdető katolikus erkölcstant. A keresztény etika sosem korlátozódott csupán olyan általános témák tárgyalására, mint a törvény, a lelkiismeret vagy az „erkölcsiség forrásai". Sohasem félt a konkrét kérdésektől és problémáktól, sőt mindenekelőtt ezek érdekelték. Az első etikai eszmélkedések az ősegyházban arra irányultak, hogy mit kell az adott pillanatban tenni vagy éppen elhagyni: hogyan viszonyuljanak a keresztények a császárkultuszhoz, az antik színházhoz, a fürdőkhöz, vagy hogy az üldözések idején meneküljenek-e? A válaszokat az Egyház vezetői a Biblia szelleméből kiindulva, praktikus és konkrét cselekvésre szólítva adták meg. A morál alapjait kifejtő általános témák és összefüggések csak később kerültek előtérbe. A könyv szerzője - az említett okokra hivatkozva - gyakran tekint a történelmi dimenzióra: a korábban képviselt nézetek és ítéletek fejlődésére. Ha ugyanis látjuk, milyen régiek egyes elképzelések és hogyan változtak az idők során, korunk téziseit sem tartjuk teljesnek vagy egyetlennek. Weber számára az emberi cselekedetek megszabásánál fontosabbnak látszik a konkrét témakörök szélesebb összefüggésbe ágyazott megértetése: hogyan lehet az adott kérdést teológiailag nézni vagy spirituálisán kezelni? Emellett hangsúlyozottan törekszik arra is, hogy a könyv fejezetei logikailag egymásra épüljenek. A témakörök szerves egymásutánja és kapcsolódási pontjainak kimutatása ugyanis világossá és könnyen érthetővé teszi a tárgyalt területet. A mű, bár minden etikai problémát nem érinthet, kimerítően ismertet olyan témákat, mint az őszinteség az orvosi tevékenységben, a politikai életben vagy a médiumok területén. Külön fejezetet szentel a bioetika kérdéseinek (mesterséges megtermékenyítés, géntechnika, kísérletek az emberen stb.), hosszan tárgyalja a házasság és a nemiség problémakörét, s érint olyan örök-aktuális területeket is, mint a háború és a béke erkölcsteológiai vonatkozásai. Reméljük, hogy Helmut Weber könyve a keresztények és minden érdeklődő számára lehetőséget nyújt az Egyház erkölcsi tanításának megismerésére, a felmerülő etikai kérdések mélyebb vizsgálatára és megoldására.

Cserháti József - Fényvillanások ​a hosszú éjszakában
E ​könyv a magyar állam és a katolikus egyház kapcsolatának történelmi dokumentuma. A szerző régi tanulmányai alapján bemutatja a szocialista egypártrendszer, a kommunista diktatúra alóli felszabadulás állomásait. Több mint hatszáz pap, öt püspök és a vértanúként tisztelt Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek, sok-sok hívő meghurcolása jelzi e kálváriát. A II. Vatikáni zsinat szellemében az egyház párbeszédet kezdett az ateizmussal. Cserháti püspök vállalta ezt a párbeszédet. Írásaiban világosan kimondta, hogy dialógusra van szükség, szabadság és önrendelkezési jog kell mindenkinek, demokratikus egyenlőség nélkül nem lehet földi közösséget megszervezni. Az egyház ellenállása nem a passzív rezisztenciában, hanem sokkal mélyebben, lelkiekben tudott olyan légkört teremteni, amelyből a végén, mint melegágyból, kisarjadt a magyar demokratikus újrakezdés. A könyv alapgondolata, hogy egymásért kell élni – egymásnak szolgálni, hogy új világ épülhessen fel.

Tomáš Halík - A ​gyóntató éjszakája
A ​szerző tizenhat esszéjében korunk lelki és társadalmi problémáival foglalkozik: az erőszak fokozódásával, a média szerepével a társadalomban, a kultúrák összemosódásával, a tudomány és hit párbeszédével stb. Mindeközben nem téveszti szem elől az embert, akinek meg kell birkóznia e válsághelyzetekkel. Ennek folyamán az embernek el kell jutnia az „olcsó hitről” a nehezen megszerezhető „hitben való második újjászületésig”, addig a bátorságig, hogy az életet valamennyi paradoxonával együtt fogadjuk el. A szerző gyóntatói mivoltában a hosszú évek pszichológiai és lelkipásztori tapasztalatait összegzi könyvében oly módon, hogy csatlakozik híveihez lelki útjukon. Tomáš Halík 1948-ban született, tanult filozófiát, szociológiát, pszichológiát, teológiát és vallástudományt. 1978-ban titokban pappá szentelték, a kommunizmus idején a vallási és kulturális ellenzéki mozgalomban tevékenykedett. Jelenleg a prágai _Károly Egyetemen_ tanít szociológiát, a prágai _Akadémiai plébániát_ vezeti és a _Cseh Keresztény Akadémia_ elnöke. A vallások közötti kapcsolatokkal foglalkozik, a tolerancia és a lelki szabadság érdekében végzett szolgálatáért kitüntetést kapott. Könyvei és cikkei számos világnyelven jelentek meg.

Barsi Balázs - "Jó ​fény, vezess!"
"Földi ​életünk igazi története nem más, mint mélyen érintő találkozások és rátalálások sorozata. A legmélyebb emberi találkozások mindig belenyúlnak a transzcendens világba, vagyis Istenhez kapcsolnak bennünket" -- vallja Barsi Balázs atya, aki ilyen mélységesen megjelölő, Istenhez vivő találkozásra hív ezeken a lapokon a "modern kori egyházatyával", Boldog John Henry Newman bíborossal. Ez a könyv a szerző _John Henry Newman_ (Az életszentség mesterei 2.) című művének bővített és átdolgozott kiadása.

Apáthy István - 110 ​kispap
Barsi ​Balázs OFM ajánlása: „Sodró írás, mert a valóság megismerése mindig megragadja azok lelkét, akik keresik az igazságot, vagyis a szabadságot, mert „egyedül az igazság szabadít meg titeket” (Jn 8.32) ahogy Urunk Jézus mondja. Nemcsak a világban, hanem az egyházban is le volt fojtva a történelem ezen szeletének megismerése. A lefojtás egyik hazug érve az lehetett, hogy ne ítéljünk el senkit. Ebben az írásban nem ítélnek el senkit, hanem éppen a hazug érvek alapján ártatlanul elítéltek elítélését ismerhetjük meg. Ez az írás egy rejtett dráma, a lelkiismeretek drámája. Megdöbbentő látni, hogy aki nem hallgat a lelkiismeretére, milyen álságos érvek mögé próbál bújni. Miért nem hallgat a lelkiismeretére az, aki nem hallgat rá? Több oka van, és éppen ezek az okok tanítanak minket békességesebb időkben is. Ilyen ok a karrierizmus, a gyávaság, a világ hiúságainak a keresése, egy megtisztelő feladathoz való ragaszkodás. Ez az írás ma is lelkiismeretvizsgálatra kell, hogy indítson mindnyájunkat, különösen Isten fölszentelt szolgáit, a kispapokat. Ugyanazok az okok, amelyek a lelkiismeretet eltorzítják - mely Isten hangja bennünk - ma is mindannyiunkat fenyegetik. Jó lenne Ferenc pápa azon figyelmeztetéseire jobban figyelni, amelyekben elítéli a papi karrierizmust, mint a cipőjére, hogy vajon piros-e vagy fekete. Gratulálok dr. Apáthy Istvánnak ehhez az írásos szép »emlékműhöz«, amelyet a lelkiismeret hőseinek állított.”

Ismeretlen szerző - Az ​élet kultúrájáért
A ​Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele a bioetika néhány kérdéséről. A körlevél elkészítése két évig tartott, a püspöki konferenciát neves szaktudósok segítették a munkában, a tudományos alapú állásfoglalásban. A dokumentum megszületésében közreműködött Vizi E. Szilveszter, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Hámori József akadémikus, Kopp Mária, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója, Freund Tamás biológus, agykutató és Falus András, a Genetikai, Sejt- és Immunbiológiai Intézet vezetője, valamint Harsányi Ottó teológus. A 147 oldalas, két nagy fejezetre osztott dokumentum a magzati fejlődés, a géntechnika, a klónozás, az őssejt-kutatás és az eutanázia természettudományos és erkölcsteológiai megvilágítását adja.

Medvigy Mihály - Pápa ​életpályák
A ​könyv a pápai székbetöltés történetének vázlatos áttekintése után tizenkét pápa karrierjét ismerteti részletesen a középkor kezdetétől a legújabb időkig; csupa olyan életpályát, amely érdekes fordulatokban gazdag. Ezenkívül számos további pápáról közli, hogy miképpen jutottak magas méltóságukba. A tizenkét pápa közül ketten voltak kudarcot vallott diplomaták, hárman egészen szegény származásúak, ketten küzdöttek önkívületi rohamokkal. Pápa lett egy ellenpápa titkárából; egy másik pedig "az ördög ügyvédje" volt korábban. Többen gondolták hogy karrierjük derékba tört, amikor hirtelen emelkedni kezdtek. Az életrajzok hátterében feltárulnak az olvasó előtt a keresztény Európai politikai és művelődéstörténetének fontos szakaszai.

Helmut Weber - Általános ​erkölcsteológia
A ​könyv átfogó képet próbál adni a keresztény erkölcstan legfontosabb alapelveiről. Az erkölcsi értékek válsága miatt az emberek jelentős része egyre jobban érdeklődik az Egyház tanítása iránt, ugyanakkor a kor liberális szellemi irányzatait követve sokan erősen támadják az Egyháznak a Kinyilatkoztatásra épülő és örök értékeket hírdető erkölcstanát.

Ismeretlen szerző - A ​Szentatya Magyarországon
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Franz Böckle - A ​morálteológia alapfogalmai
Böckle ​közvetlenül a II. Vatikáni Zsinatot követően írta meg modern erkölcsteológiai alapmunkáját "Grundbegriffe de Moral" címmel. Az 1966-ban megjelent és számtalan kiadást megélt mű a zsinat morálteológiával szemben támasztott követelményeihez alkalmazkodik. A könyv magyarra fordítását és újra kiadását, s akár tankönyvként, akár segédkönyvként alkalmazását az indokolta, hogy megbízható módon és tömören tartalmazza az erkölcsteológia alapfogalmaival, úgymint lelkiismeret, törvény, szabadság, bűn, stb. kapcsolatos katolikus egyházi tanítást.