Válogatott ​versek

Szabó Lőrinc - Tücsökzene
Szabó ​Lőrinc (1900-1957) A Tücsökzene ciklus a háborús és az azt követő megpróbálatások ellenére a gyermekkor emlékeit idézi, önfeledten idillikus világához fordul; a középkorú költő 370, egyenként tizennyolc soros versben tekinti át életét . Áradni kezdenek az emlékek megállíthatalanul, a költő a tücskök muzsikáján át újra képes a mindenséghez kapcsolódni. A Tücsökzene izgalmasan modern, univerzális tudatregény, a költői életmű ragyogó betetőzése.

Kányádi Sándor - Sörény ​és koponya
A ​szigorú, tömör négysorosok, a "körömversek" végső formára csiszolt, tényszerű közlései új színt jelentenek a kolozsvári poéta, Kányádi Sándor lírájában. A megalázott, lelkében megtiport, nyelvében, kultúrájában, nemegyszer létében veszélyeztetett romániai magyarság sorsának kibeszélőjeként a "gerinc állapotáról vall bennük, általuk a költő, s vall a maga emberi-költői rettegéséről: meddig maradhat ember az ember, meddig maradhat töretlen a gerinc, gyötörtetéseiben ép a lélek. De új a gondolatok kozmikus futása is a Vannak vidékek ..., a Históriás énekek, a Szürke szonettek, az Űrsorompó élőbeszédszerű, mégis rímes-ritmikus végtájú, szellemtől ragyogó, mélylélektani élességű, létmélységeket bejáró verseiben. Kányádi Sándor tévedhetetlenül a kisebbségi lét költője, sorstársainak verssel világító lámpása, de nem véletlenül üzenhet a "Dél keresztje" alatt élő "véreink": üzennek a költemények minden, emberségében megsértet, jogaiban gátolt, megszomorított sorsának. Évtizede, az utolsó kötet "fekete-piros" verseiben valamivel, hajszálnyival több volt a remény. A Sörény és koponya "zokogó" költője már csak abban bízik: véshet talán egy vonást, mondhat "bár egy miatyánkot", írnoki alázattal rögzítheti a kort, a pillanatot. Elmúlhatatlanná teheti élete és életük gyötrelmeit. A költő felnőtt a szerephez. A 60. születésnapra készült Sörény és koponya lírikusa az élményit átélő, egyszermind intellektuálisan megítélő művész helyzetéből fogalmaz: létérvényű, közösségi érdekű ítéleteket.

József Attila - József ​Attila összes művei I-III.
I. ​kötet: Versek 1922-1928 II. kötet: 1929-1937 - zsengék, töredékek, rögtönzések III. kötet: cikkek, tanulmányok, vázlatok

Karinthy Frigyes - Nem ​mondhatom el senkinek
Aki ​szereti Karinthyt, tudja jól: költőnek is nagy volt, Különös, szabálytalan, besorolhatatlan, mint minden műfajában. Ötlet-telitalálatai itt a paradoxonszerű végleges megfogalmazásokban villannak: némelyikük - az Előszó kétsoros tömör ars poeticája vagy a "Strungle for life" zárórímének hősi-etikus tilalma - annyi más karinthyádához hasonlóan, szállóigeként vonult be a köztudatba. Van olyan verse, amelyben látomás hegyesedik végül önmagát is - mint a Judik Etelt gyászoló Halott -, amelyben az ötlet tágul rettentő vízióvá. Jelezve egyúttal azt is, hogy Karinthy hiába érzi az Arany János "Nagyon fáj! Nem megy!"-ét, ötleteinek gyötrő szikrázása sosem tud megszűnni. A szinte még gyerekfővel írt Vérmező, 795. május csillogó szenvedélyessége hamarosan kiszorul Karinthy lírájából;a gördülékeny pátoszt csak az ígéretes korszak és az ígéretes életkor egybefonódása lobbanthatta ki - ez teszi a verset a magyar líra egyik legszebb zsengéjévé. Az első verseskötet publikálását (Nem mondhatom el senkinek, 1930) megelőző húsz év számra kicsiny verstermése az egész Karinthy-oeuvre műfaji és hangulati változatosságát tükrözi: a vékony kötetben versnovellák vershumoreszkkel, verskiáltvánnyal váltakoznak. Élete utolsó éveiben az alig negyvenöt éves Karinthy váratlanul gazdag öregkori lírát teremt. A magyar költészet ez idő tájt lezajló korszakváltásával együtt haladva, de a maga külön útján, köznapi hangú, elbeszélő jellegű verseket ír, kényelmes, lazán ritmizált, hosszú sorokban. Ezeknek a látszólag kedélyesen beszélgető költeményeknek szinte az egyetlen témájuk a halál. A szűkölő halálfélelem. Az elszámolás a teljesített és nem teljesített feladatokkal. Számvetés a pályatársakkal meg az új nemzedékekkel, akiket már új eszmék vezetnek, gőzök bódítanak, és ki tudja, érdekli-e őket, amit az öreg író "kiárusít". És végül leszámolás a korral, amelynek az ifjúkori reményeket megcsúfoló iszonyata nagyon is a korhoz tapadó közege a halálfélelem kortalan emberi szorongásának. Kései verseinek kötetkiadását - igazolva a versek sugallta előérzetet - Karinthy már nem érte meg. Az Üzenet a palackban nem sokkal a halála után, 1938-ban jelent meg. Kötetünk anyagát néhány, az eddigi gyűjteményekben nem olvasható vers, sanzon teszi teljesebbé.

Juhász Gyula - Anna ​örök
Juhász ​Gyula még Nagyváradon találkozott az életre szóló reménytelen szerelemmel. Anna igazán nem az a nő volt, aki méltó lett volna a költő magasztos szerelmére. Ismeretségük nem is volt tartós, de ő lett mindvégig Juhász Gyula számára a nő, a szerelem jelképe. Az Anna-versekben megjelenő Annának valójában vajmi kevés köze van ahhoz a ledér nagyváradi lányhoz, aki nevet adott a halhatatlan szerelemnek. Költői alakjában összeolvadnak a költő későbbi reménytelen szerelmei is. A mindig félszeg, súlyosan idegbeteg Juhász Gyula nem volt alkalmas a boldog szerelemre, de halhatatlan énekese lett a férfi örök, nő utáni vágyának. S mennél magányosabb volt a férfi, annál mélyebben zengett szerelmi lírája.

Radnóti Miklós - Radnóti ​Miklós összes versei és műfordításai
Tragikus ​halála óta Radnóti Miklós a magyar nép köztudatában legnagyobb klasszikusaink közé emelkedett. Pogány köszöntő - ez volt első kötetének címe. Köszöntsd a napot - ez volt az első kötet első versének a címe. "Ha csak verscímein zongorázunk végig - mondta első költői korszakáról Bóka László, Radnóti halálának huszadik évfordulóján -, azok zöme az első hangütést visszhangozza. S noha az első hangütés frissessége után a kötetek hangja egyre szomorkodik-komorodik a nehezülő időben, nincs a magyar lírának még egy ilyen napragyogású, életteli, érzékletesen örömtudó életműve, mint Radnótié... Költészetében mintha helyreállt volna a természeti világ és az ember kapcsolata, valamint civilizáció előtti, pogány életöröm." Tartalmukkal és formájukkal lázadó fiatalkori versei után, az érett esztendők halálfélelemtől átitatott, letisztult remekművei, harcos antifasiszta költeményei pedig azóta a francia, orosz, olasz, német, angol olvasók ezreit is meghódították. De Radnóti költészetének "érdemét - figyelmeztet tanulmányában a fiatalkori hű barát, Ortutay Gyula - nemcsak a néhány tragikus nagyságú, világirodalmi jelentőségű verse adja; ezek a versek egyetlen ívű, következetes költői pálya fejlődésének részei, s éppen az a csodálatos benne, hogy még a külső költői eszközök is annyira organikusan nőnek előzményeikből. Radnóti költői erkölcsét az is jellemzi, hogy könyörtelenül elhagyott minden fölös sallangot, az izmusok minden borzas szecesszióját, de féltő gonddal őrizte minden bátorító, költői, ábrázoló, kifejező többletet adó újdonságát." Radnóti-kötetünk a költő verseinek és műfordításainak eddigi legteljesebb kiadása; gyűjteményünk az utolsó, az 1969-es kötethez képest újonnan megtalált versekkel bővült.

József Attila - József ​Attila összes versei
A ​jelen kiadás összeállításánál az 1984-ben megjelent kritikai kiadásra támaszkodtunk. (József Attila összes versei. Bp. 1984. 1-2. kötet. Akadémiai Kiadó.) Kötetünk hét új verset tartalmaz. A Nem! Nem! Soha! címűt Szörényi László közölte a 2000 című folyóirat 1989. novemberi számában (60. 1.); a Tanítások 15. részének hasonmása a Borda antikvárium 10. sz. Ajánlójegyzékében látható (Bp. 1987. 45.); a]ött, megfogott és áthajított hasonmásának megjelenési helye: József Attila: A legutolsó harcos. A költő kéziratos verseskönyvének hasonmása. (Sajtó alá rend. Tóth Ferenc.) 84. számozatlan lap. Bp. 1983. Helikon Kiadó. A Mivelhogy oly szépen terít a... kezdetű alkalmi vers hasonmása a Köztársaság 1993. április 9-i számában jelent meg. A Faragó Sáriról írt versike a Terézváros 1989. november 3-i számában, a Homonnai Ibinek szóló alkalmi vers a Holmi 2000. novemberi számában jelent meg.A költő utolsó, halála napján írt verse tévesen csak mint változat szerepelt a kritikai kiadásban. Önálló versként az Irodalomismeret 2000. decemberi számában tettem közzé és kommentáltam.

Pilinszky János - Pilinszky ​János összes versei
Amikor ​a 25 éves Pilinszky János első verseskötete, a Trapéz és korlát 1946-ban megjelent, már mögötte voltak a legdöntőbb élmények, amelyek megalapozták egész életére szóló metafizikai és erkölcsi világképét, szorongásosságát, felelősségtudatát a világ bűneiben és részvétét mindenki szenvedései iránt. Ez a hozzáállás és a belőle következő költői témavilág ugyan a következő évtizedekben bővült, a költemények, s a hozzájuk kapcsolódó prózai és drámai műformák gazdagodtak - de végül is az 1981-ben 60 éves korában meghalt költő életműve ugyanannak a léleknek következetesen magát adó képe, viszonya önmagához és az örökkévalósághoz. Az otthoni neveltetés és a nagy humanisztikus műveltséget adó Piarista Gimnázium megerősítette és következetes világnézetté formálta az eleve lelki alkaton alapuló katolikus mindenségélményt.

Závada Péter - Ahol ​megszakad
A ​Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Ady Endre - Vér ​és arany
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Szép ​versek 1993
"az ​azért jót tesz a napnak, ha van helye benne a versnek, mások lesznek a fényviszonyok, szépen meglassulhat a nap, persze nem a verstől, hanem az olvasójától, de hát ha nincs vers, olvasó sincs." (Esterházy Péter)

Weöres Sándor - 111 ​vers
Válogatott ​verseiket a költők, a kialakult szokásnak engedelmeskedve rendszerint az idő, a keletkezéstörténet fonalára fűzik. Legeredetibb költőnk, aki egyébként azt nyilatkozta legutóbb, hogy "az eredetiség annyira nem érdekelt, amennyire a reneszánsz költőit nem érdekelte", és nem hiszi, hogy "neki valaha is lett volna saját hangja", ebben is, válogatott verseinek csoportosításában is más rendet követ. A _111 vers_ - 11 ciklus 11-szer 10 darabja és az _Ablak négyszögében_ című nyitó vers - szerkezeti újdonságával tulajdonképpen maga a költő ad sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett költészetéhez, költői működésének megértéséhez új magyarázatot. Ez a rend ugyanis, azáltal, hogy a szüntelenül áramló, egyetemes lét költészetének tartományait a belső összetartozás jellege szerint különíti el, a költő önarcképét is kirajzolja, a típusét, "aki végigpróbál mindenféle hangot, mindenféle lehetőséget, olyan széles körben, hogy ott egyéni jegy egyéb már nem marad, mint a hozzányúlásnak a jellege". Ez a rend az életmű elemi struktúráinak a rendje, s nagy tanulsága, hogy a "százféleképpen író" Weöres Sándor költészetének egységét, másokéval összetéveszthetetlen közös stílusjegyét az örökös változásban aligha lehet műfaji, életrajzi vagy tematikus szempontból jellemezni, hiszen metrikai tulajdonságok alapján rendezett ciklus, a _10 tánc-ritmus_ például, éppúgy található a gyűjteményben, mint a költőnél egyébként ritka, önéletrajzi elemekre, személyes vallomásokra épülő ciklus, a _10 szubjektív vers_, s olyasmi is, ami a poétika tudományának "szőrcsipeszeivel" végképp megragadhatatlan, mint a _10 csönd_ vagy a _10 emlékmű_. S a szerkezet matematikai harmóniájára kristályosodó önarckép arra is figyelmeztet, hogy az egyéniség "ormótlan sárcipőjét" levetett költő milyen világosan látja ihlet, tudás és értelem funkcióját a vers létrejöttében. A _111 vers_, az 1973-ban megjelent _11 szimfóniá_-val együtt, ily módon vall egy fél évszázados költészet alaptörvényeiről, és alkotójáról, aki - Weöres Sándor szerint - "csak úgy tudja kifejezni a világot, hogy folyton más és más formába bújik. Mindig maszkot visel, de ez a maszk nem arra szolgál, hogy rejtőzzék, hanem arra, hogy a maszkon keresztül, a váltott maszkon keresztül minél többet, minél többfélét kifejezhessen".

Ady Endre - Ady ​Endre összes versei
Ady ​óriási tehetségű volt. De még óriásibb ösztönű. Olyan tragikus beállítottságú költő, aminőket a magyar történelemnek csak legbaljóslatúbb korszakai neveltek. Örökségének ereje nem kisrészt abban van, hogy maga is örökséget vett át. Különös élességűre Zrínyi óta van fölhangolva egy húr a magyar lírán: a nemzeti pusztulás veszélyét mondja, s ellene a segítséget kéri. Ady legmesszehangzóbban ezt a húrt tudta verni, maga is pusztulóban. Sirályhangjai letorkolására, míg élt, a szolgák kórusának a Himnusz-t kellett harsognia. Senki nem volt oly közös gazdája az őriznivalónak és végeznivalónak, mint ő. Ady mindmáig ő a legszívósabb összekötő a múlt és a remény közt. Illyés Gyula

Ismeretlen szerző - Nefelejcs
"Versgyűjteményünk ​címét jelképesnek is szántuk, ahogy már maga a virágnév is jelképes. Szép verseket szeretnénk átnyújtani az olvasóknak, akár egy virágot, de egyben olyan verseket is, amelyek már-már rászólnak vagy legalábbis kérlelik, figyelmeztetik: ne felejts! Miért szól a nefelejcsvirág: ne felejts? Gyöngéd szépségre akar talán emlékeztetni? És miért mondja címében ugyanazt ez a gyűjtemény? Persze a versek szépsége miatt is, de nemcsak a puszta költői szépség miatt. Gyűjteményünk a magyar klasszikusoktól kezdve a mai magyar költészet legjaváig felöleli mindazt, ami a kisiskolások számára élvezetes, igaz, szép vagy játékosan szórakoztató, felöleli mindazt, ami műveltségünk lírai közkincse."

Radnóti Miklós - Erőltetett ​menet
Radnóti ​a fasiszta barbárság tombolása közben jutott el a klasszicitás, a művészi tökély magaslatára. E magaslatig hosszú és nehéz utat kellett megjárnia. Költői tehetségének néhány alaptulajdonsága, a békéhez, az idillhez, az antikizáló buklikához való vonzódása, valamint a társadalmi lázadás, a kor haladó politikai mozgalmaival rokonszenvező és változást sürgető igény már korai köteteiben is megnyilatkozik (Pogány köszöntő; Újmódi pásztorok éneke; Lábadozó szél), de a kifejezés költői erejét ekkor még gyengíti a divatos avantgarde megoldások erőltetése. A világháború közeledte, a fasizmus kibontakozása, saját halálraítéltségének tudatosodása költészete nemes egyszerűsödését, legbenső hajlamai felszabadítását váltotta ki a Járkálj csak, halálraítélt!, de főként a Meredek út c. kötettől kezdve. Akár József Attila, mindvégig pontosan megkülönbözteti előre megpecsételt egyéni sorsát és a jó ügy későbbi diadalának perspektíváját (Sem emlék, sem varázslat). Kiküzdött, megszenvedett magyarságáról vall e korszak verseinek nyelvi tisztasága, a régebbi magyar líra örökségének egyéni adaptációja, s több nagy vallomás hazaszeretetéről, a "búvó otthoni táj" vonzásáról (Nem tudhatom..., Negyedik Ecloga). Antifasizmusa is az érett és tűnődő, kevésszavú alázat nyelvén, tényközlő hitelességgel, bosszúvágy nélkül, de a fojtott felháborodást mindvégig éreztetve fogalmazódik meg (Eclogák, Töredék, Razglednicák).

Ismeretlen szerző - Magdolna
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zalán Tibor - Holdfénytől ​megvakult kutya
A _Holdfénytől ​megvakult kutya_ verseiben egy élettől búcsúzó lírai én beszél – már amennyiben „az élet” a gyerekkori értékek örökségét, a nemzedék- és pályatársak termékeny közegét, 
a használható ideákat, az izzó emberi kapcsolatokat jelenti. Mindezek hiánya 
a pusztulással szembesít, miközben – igazi, Zalán Tibor-i paradoxon – ez 
a szembesítés művészi erővel járja át a búcsúzás melankóliáját. A kötet szinte enciklopedikus számvetés, kulcsmetaforája talán a hó, amely bár mindent betemet, derengő fényt ad. Zalán Tibor, József Attila-díjas költő, író, drámaíró és esszéista 1954-ben született (tulajdonképpen) Abonyban. A Palatinus Kiadónál 2010-ben megjelent _Göncölszekér_ című novelláskötetéért Mészöly Miklós- és Artisjus-díjjal tüntették ki.

Tóth Árpád - Válogatott ​versek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hodossy Gyula - A ​szerető önfegyelem
Versek ​és rövidprózák gyűjteménye. A költő, prózaíró és irodalomszervező már egy negyedszázad óta azon fáradozik, hogy az irodalmat mindennapi olvasói szükségletté tegye. Ebben a könyvben a szerző legjobb műveit válogatta össze.

Krusovszky Dénes - Az ​összes nevem
Két ​sor a könyvből: _"A követ, amit utánam dobtatok,_ _még mindig a kezemben tartom..."_ Első olvasásra az ismerős jelenet ragad meg (kit nem dobtak meg iskoláskorában?), közben ráérzünk az időbeli távlatokra (évtizedek!), végül pedig fura érzésünk támad: mitől ennyire természetes dolog évtizedeket állni a kezünkben egy kővel? (Mert az!) A kulcs talán ez a mondat: "lehet, hogy egy nagy eső közeleg, lehet, hogy egy nagy ébredés". Ez a könyv álmoskönyv. Ugyanarra a célra is szolgál, mint az álmoskönyvek: közvetíteni az emberek két világa, az álom és az ébrenlét között. Csakhogy amíg az álmoskönyveket evilági (éber) embereknek írják, hogy el tudjanak igazodni az álmok világában, addig Krusovszky Dénes kötete olyan álmoskönyv, ami a valóságban segít tájékozódni a túloldaliak számára. Élni segít azoknak, akiknek az igazi világa az álom. Ha úgy tetszik, az alvajáróknak. Nincsenek ám ezek olyan kevesen! Az idealisták, a szerelmesek, a csalódottak, a hívők, a nagyon boldogok, a nagyon boldogtalanok. És ha valaki azt mondja, á, már megint egy holdkóros költő, és minden költő szomorú, akkor igaza van. Ez is egy holdkóros és szomorú könyv. De ha valaki pozitív töltésre vágyik, talál benne azt is. Mint egy nagyon elegáns márkajelzés, humor és önirónia bujkál benne: _"ha nászútra mész, ne egyedül indulj"_. A költő nem szégyelli, hogy a lelke nem csak költői lélek. Hanem esendő, uram bocsá', vidám: "hogy sírjak, ha minden hullám nevet". Az olvasó azonosulhat vele, mint egy regény főhősével, a katarzis mégis megmarad. Így tenni ki egy lelket, ez nagy varázslat. (Kemény István)