Megbukott ​bűvészinasok

Németh László - Iszony
Németh ​Lászlónak ez a méltán népszerű regénye egy férfihoz nem vonzódó, hideg természetű fiatalasszony házasságának tragédiájáról szól. Ottrubai Nelli családi okokból kénytelen hozzámenni Takaró Sándorhoz, a társadalmi ranglétrán felfelé kapaszkodó gazdag parasztság e vérbő és olvadékony természetű, jellegzetes képviselőjéhez. Nelli mindent megpróbál, hogy házasságát elviselhetővé tegye, de zárkózott, magának való, eredendően tiszta és magányos egyénisége fellázad, valósággal megöli férjét, végül pedig a másokért vállalt munka önzetlen örömében találja meg a megtisztulás, meggyalázott élete értelmét. A regény nemcsak döbbenetes erejű lélekrajz, hanem a letűnt falusi úri világ életének pompás képe is.

Temesi Ferenc - Híd
A ​Kossuth-díjas író regényének nemcsak a címe, de kulcsmotívuma is a híd. A híd, mely összekötettést biztosít a múlt és a jelen között, s egyben a célba érés, a "valahova jutás" szimbóluma is. Temesi Ferenc klasszikussá nemesedett trilógiájának első regénye a szótárregény műfaját megteremtő Por volt. Ennek sajátos, önéletrajzi folytatása a Híd, illetve a harmadik kötet, a Pest. Temesi két szálon futó művében Tóth Pál 1890-től 1980-ig ívelő története és a huszonöt éves Zoltán István 1970-es évekbeli sorsa kanyarodik egybe. Tóth Pál mozgalmas életének hátterében forradalmak, világháborúk zajlanak, a helyi és a nagypolitika gazemberei ölelkeznek össze s befolyásolják hősünk életét - míg a könyvtári gyakornokként dolgozó Zoltán István mindennapjai szinte mozdulatlannak rémlenek, teljesen tétlen életében az álmok utazásai jelentik a vigaszt. Ez az eseménytelenség betekintést enged a szűkkeblű országba zárt, a körülményeknek kiszolgáltatott fiatalság tehetetlenségébe, s ezen keresztül a hetvenes évekbeli Magyarország pangásába. Tóth Pál élete a tarot kártya 78 lapjának sorsszerűségében, Zoltán Istváné a kínai Változások könyve 64 kuájának véletlenszerűségében bomlik ki, a Temesire oly jellemző nyelvi bravúrokkal, tudatossággal és átgondolt szerkesztési elvekkel. Igazi csemege és szellemi kaland az irodalom rajondóinak.

Szabó Magda - Ókút
Hajdani ​házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra. Persze nem szegtem meg a szavamat, mintha már akkor tudtam volna, amit csak mostanában értek meg, hogy az én szüleim egész életükben mindig megpróbáltak megvédeni engem valami általuk sem ismert, de születésemtől gyanított veszedelemtől, s megpróbálták előre kiszabni leendő útjaimat, nagyjából úgy, mint egy középkori térképész, aki tisztázatlan földrajzi helyzetű országokban busafejű, nem megbízható jelleműnek ábrázolt gyíkszerű figuráknak a térképre festésével iparkodtak jelezni: itt esetleg sárkánnyal találkozik az utazó. Apám már nem érte meg, míg főfoglalkozású író lehettem, anyám igen, de akkorra már tudta, nemhogy egy fogadalom, semmi sem tudja majd életveszélyes pályámon semlegesíteni az alkotót munkára kényszerítő és kitalálhatatlan szakmai helyzetbe hozó vágyat, hogy elmondja mindenkinek, amiről úgy érzi, tilos hallgatnia. Mikor ezeket a sorokat írom, már senkim nem él, akinek szava megállíthatna, maga az ókút sincs, új épület alapozása tüntette el. Pályámat hivatalosan 1945-ben kezdtem a Magyarok-ban megjelent első, komolyan vehető verssel. Ott állok a szakma ókútja fenekén, senki szeretete nem szól rám, holott a hajdani intelem nem volt balgaság, az alkotás ókútjában bármi történhetik az alkotóval. Bármi. De persze mindegy, hogyne volna mindegy. Sem apám, sem anyám, aki retteghetne, utolsó családtagomat, Konstantint, a macskát, aki az írógépem mellé gömbölyödve kilenc termékeny éven át figyelte, mit kopognak a billentyűk, tegnap váltotta meg kivédhetetlen szenvedésétől a kegyes altatás. Akár táncolhatok is az ókút tetején, nem riasztok meg vele senkit, mert nincs is senkim, csak a mindent megőrző emléke a gyermekkor abszolút biztonságának, a háznak, ahol nem volt határvonal valóság és látomás között, ahol két elvetélt író házasságából megszülettem, felnőttem és megpróbáltam rögzíteni életem első tíz esztendejének irreálisan gyönyörű, boldogítóan abszurd szereplőgárdáját, színpadképét és kulisszáit.

Pachmann Péter - Misu ​háborúja
Misunak ​már a születése sem volt egyszerű. Talán nem is szerették igazán. Ő pedig rúgott, csípett, harapott már a méhen belül is. Ki ez a különös kisgyerek? Miért nem tudja őt igazán elfogadni az édesanyja, és miért mézesmázos vele az apja? Vajon mit keres a család közelében Ábrahám, az édesapa barátja? Hat évvel később, a délszláv háború idején Misu, a halálos beteg kisfiú a Drina völgyébe utazik. Steril szobára lenne szüksége a túléléshez, édesanyja mégis ápolónői feladatokat vállal egy táborban. Misu végignézi, ahogy útban a tábor felé, az ellenőrző pontoknál folyamatosan megalázzák a félholdat viselő nőket. Az édesanyának és Misunak sokszor víz sem jut. A túlélésért küzdenek. Vajon miért kellett a völgybe jönniük? Mi lehet az utazás valódi célja? Mi az, amiért a megaláztatásokat is büszkén el kell viselniük? Pachmann Péter meglepő fordulatokban gazdag regénye egy furcsa világba vezet bennünket. Itt mások a szabályok, mindenki különösen viselkedik. Vagy minden furcsa döntés egy jól felépített stratégia része?

Kőrösi Zoltán - Szívlekvár
,,Lehet ​siránkozni, lehet szomorkodni, oly mindegy, a lényeg a kikerülhetetlen változás, és persze az alkalmazkodás. Az ember a legalkalmazkodóbb állat... az idő lényege éppen a változás. És nem tudhatod, melyikből melyikbe lépsz bele, persze kétszer ugyanabba sohasem, ez nem is kérdés, ellenben eldönthetetlen, hogy a múlt felől törekszel a jelenen át a jövő felé, avagy a jövőből csurogsz reménytelenül a jelenen át a múltba." ,,Figyelj, elmesélek neked egy életet" - Magyar Sándor a kisunokájának, a családban immár az ötödik Magyar Sándornak meséli el saját életének és felmenőinek történetét. De nem is egy életet, hanem mindazokat a sorsváltozatokat, amelyek a huszadik századi Magyarországon oly jellemző életutak lehettek. Így aztán az egyik történetben a nagyapa édesapja nem tér vissza a munkaszolgálatból. Egy másik történet szerint úgy is lehetett volna, hogy a nagyapa édesapja fia születésére szerencsésen hazaérkezik az 1943-as doni áttörés előtt, hogy aztán a családjával Dániába menekülvén egy katonai vonatszerelvény vagonajtaja zúzza halálra. Vagy akár az is megeshetett volna, hogy a nagyapa családját, az Őrségben gazdálkodó Magyarékat 1950-ben kitelepítik a Hortobágyra. A Szívlekvár meséjében az is megtörténhetett volna, hogy a nagyapa felesége halála után megismerkedik egy Budapesten élő orosz származású özvegyasszonnyal, aki ugyancsak elmesél egy életet valakiről, aki túlélvén a háborút, magyar tolmács lett. Hogy végül az emberi sorsok miképpen fonódnak egymásba, mire lehet megoldás egy tyúk, mire jó a szívlekvár, s miként gyógyíthatnak a történetek - kiderül Kőrösi Zoltán országhatárokon és évszázadokon átívelő lebilincselő történelmi családregényéből. kevesebb

Elena Ferrante - Tékozló ​szeretet
A ​Nápolyi regények szerzőjétől Delia édesanyja temetésére érkezik Nápolyba, a fullasztó légkörű városba, ahonnan egész életében menekült. Miközben igyekszik rekonstruálni Amalia különös halálát, próbál rájönni arra is, milyen őrületes szenvedélyek és elfojtások tették őt magát azzá a rideg, saját testével állandóan hadakozó, szeretetre képtelen nővé, akivé az évek során vált. A Nápoly omladozó színfalai előtt játszódó Tékozló szeretet valódi nyomozás a múltban, a tudatalatti ködképeiben, ahol fékezhetetlen vágyak tombolnak, ahol nincs remény megnyugvásra, szeretetre, legföljebb csak a felismerés gyötrő élményére. Anya és lánya gyűlölettel vegyes szeretetéről Mario Martone rendezett filmet.

Szilvási Lajos - Egymás ​szemében
Szilvási ​Lajosnak, az elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról, milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ. ___Az _Egymás szemében_ a szerző egyik legkedveltebb műve, a két fiatal története mellett egyben egy sajátos korrajz is a hetvenes évekről. Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön.

Szávai Géza - Kivégezzük ​nagyapádat
A ​Gáspár testvérpár, az iszonytató betegségében korán elhalt Bence és a mindent túlélő Áron gyerekkora az egyenlőséget hirdető történelmi korszak – a kommunizmus – tombolásának idejére esik. De az egymást követő gyereknemzedékek sorsát mélyebben gyökerező erők, múltból rájuk szabadított, ösztönné szervült ítéletek játéka is meghatározza. Tovább élő „kivégzősdik” erőterében nő fel áldozat, hóhér, kibic, szemtanú – a mindenkori jelen örök szereplői –, emberéleteken át tör utat magának düh, bosszú, előítélet, szerelem. A bátyját túlélő Gáspár Áron keservesen megtanulja, de a gyermekének tekintett félcigány kislány, Fruzsina még csak nem is sejti, hogy az életük: sosem lesz egyenlő életük idejével, nem lesz azonos megélt éveik történéseivel. Szávai Géza pályakezdő regénye közel negyven év után is döbbenetesen idézi az akkori „közelmúltat” – folyamatos jelenként. 

Mohás Lívia - Zuhog, ​zuhog a hó
-A ​szerzõ második regényével, amely egyszerre nemesen emelkedett és finoman ironikus, érzéki és intellektuális próza, végképp bebizonyította, hogy igazi író. Könyve a múltról és az élet folytonosságár6l szól. Egy vidéki magyar család mindennapi életérõl, egyszerû emberekrõl, tanítókról, gazdálkodókról, háziasszonyokról, katonákról. Három generáció életérõl. A létezés különféle formáiról. Az értékek és bûnök sokféleségérõl. Mûfaját tekintve sajátos családregény, a mitizáló latin-amerikaiak rokona, csak itt nem nagy nemzetségek, nagy szereplehetõségek rajzát kapjuk, nem a hajdani lét degenerálódását és dekadens pompáját, hanem az egyszerû életek folytonosságát. Nagyszülõk szülõk, gyerekek és oldalági rokonok megjelennek és eltûnnek, egymásba olvadnak, és mégis megõrzik önmagukat, sorsukkal példázva, hogy a legegyszerûbb élet is lehet a maga nemében teljes. Hogy a családi emlékezet éppoly fontos, mint a társadalmi emlékezet. Hogy kötelességünk megtudni: kik vagyunk, honnan jövünk, mert akkor bizonyára azt is jobban megértjük, hogy mások kicsodák.

Mohás Lívia - Az ​oroszlános kert / Zuhog, zuhog a hó
A ​nyolcvanas évek elején, amikor a szerző ezt a két regényt írta, valószínűleg nem gondolta, hogy családregény folyammá terebélyesedik az a szűk és tágabb családi közeg, a megélt és megismert élményvilág, amely ezeket a műveket táplálja. Különösen izgalmas ez a visszatekintés a Jessze fája ismeretében. Azonosak a szereplők, azonosak a színhelyek, csak éppen más-más élmény, esemény, összefüggés kerül középpontba. A Jessze fája az anya regénye, Az oroszlános kert a "kisebbik lány", illetve N. gyermekkora. A zuhog, zuhog a hó Soltész Máriának, egy szép, szőke és nagyon erőszakos fiatalasszonynak, az író nagyanyjának a története. S valamennyi együtt: egy vidéki magyar polgár család mindennapi élete.

Szabó Magda - Pilátus
Tudtam, hogy el kell mennem tőled, mielőtt rám ragad iszonyatos fegyelmed, amellyel magadat óvod meg a munkád nyugalmát, és mielőtt annyira hozzád forrok, hogy megtanulok a szemeddel látni, és megértem én is, hogy Dorozs víz és gyógyszálló, beton és üveg, valutáris lehetőség, és nem egy régi forrás igazolása és nem valami iszonyú vágy, hogy jóvátevődjék, amit jóvá kell tennie az időnek: Én nem tudtam veled élni. Szabó Magda <div class="grid-full mrg-bot-10"><p class="pad-top-10 pad-lft-20 pad-rgt-20" style="background-color:#3E3E3E; color: white;">Hopp, itt egy nyom: <span class="bold">J</span> - "(nw)Mi ez?":http://www.rukkola.hu/blog/bejegyzesek/389-nyomozz_velunk___konyveket_es_pontokat_szorunk_a_rukkolasok_koze</p></div>

Mohás Lívia - Az ​oroszlános kert
A ​gyerekkor magától értetődő és átszellemült teljessége, öntudatlan boldogsága mellé éles és jellemző vonásokkal rajzolódik ki e regényben az önmagára ébredésnek, a felnőtté válásnak kusza folyamata. Az író okokat és indítékokat keres, fordulópontok, idővel lényegessé formálódott események, élmények eredeti tartalmát kutatja, s eközben a gyermeki világkép fölbomlását árulások, mulasztások, ellenszegülések kapcsán állítja elénk. Egyúttal azonban megmutatja azt a másik világot is, amely a gyermekinek foglalata, de nemegyszer szétfeszíteni való kerete is: a felnőttek világát. a kisvárosi zárda szabályozottságát, a vidéki intelligencia mindennapi életét, a családi mítoszok és kapcsolatok különös és szövevényes rendszerét, a háborúkat (az elsőt, amelyet az apa történetei meg régi könyvek éltetnek, s a másodikat, amely eleven valóság) és a béke zűrzavaros kezdetét...

Fehér Klára - Bezzeg ​az én időmben
"Bezzeg ​az én időmben nem csavarogtak fiúkkal a lányok." "Bezzeg..." - mondják mindenre a felnőttek. Katit azonban nem érdeklik a régi történetek, ő most tizenöt éves, most szerelmes, most akar boldog lenni. Csak az első bál éjszakáján ébred rá: 1941-et ír a naptár, amikor a történelem, a felnőttvilág bármikor elszakíthatja őt szerelmétől, akár örökre is. Fehér Klára könyve az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény. Mi lehet a titka? Talán az, hogy egy ilyen szomorú korszakról is képes bölcs derűvel mesélni. A szeretni való szereplők, a humoros helyzetek a mai olvasó számára is közelivé, átélhetővé teszik Kati és Laci történetét.

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

G. Szabó Judit - Hárman ​a szekrény tetején
Az ​igazság az, hogy eleinte csak egy lány ül a szekrény tetején, s úgy érzi magát odafönt, mint várkisasszony a kacsalábon forgó várban. Persze, ha az embernek van egy húga, akkor csöndes magányát néha elkerülhetetlenül fel kell áldoznia a nemkívánatos társaság kedvéért. De mi történik akkor, ha egy szép napon a rég nem látott nővérke is betoppan? Elfér vajon három lány is a szekrény tetején? G. Szabó Judit ellenállhatatlan humorú regénye egy eseménydús vakáció krónikája. A szórakoztató könyvet Várnai György szellemes illusztrációi egészítik ki.

G. Szabó Judit - Megérjük ​a pénzünket!
- ​Mit tetszik csinálni, ha egy lovat talál a fürdőkádban? - Ez a kedvenc kérdése Anikónak. Ő a hősnője és naplószerű lejegyzője G. Szabó Judit vidám regényének, amely egy nagy család (három lánygyerek, a szülők s egy nagymama) eseménydús életét tárja fel. Ebben a családban mindig történik valami, és mindig lehet nevetni rajta, még ha olykor nem is minden könnyű és nevetséges. Ha a Pöttyös sorozat olvasói egynémely szereplőre ráismernek, az nem a véletlen műve.

Földes Jolán - A ​halászó macska uccája
Párizsban ​van, a Szajnára fut ki. Harminc méter hosszú és két lépés széles, olyan, mint egy sötét, keskeny hegyszoros. Hontalan orosz bankár és spanyol anarchista, litván tanár és görög kereskedő, és még egész sor száműzött lakik errefelé. Közöttük és velük pedig egy magyar munkáscsalád él itt, és nem is él rosszul. Szorgalmasak és életrevalók, a gyerekek francia iskolába járnak, úr lesz belőlük. Életük egyszerű volna és tiszta, és a hontalanság csöndes bánatában is megbékélt, ha időről időre közbe nem szólnának a nagyvilág történései. De közbeszólnak. Hol egy királyt ölnek meg, hol más világrengető esemény történik, és a politikai földrengés mindig a kisemberek házát dönti össze. Magyarok külföldön. Nem primadonnák, akik diadalmasan térnek haza, csak józan, dolgos, szerény emberek. Történetük kicsit mégis Európa tizenöt évének története. (Az 1936-os első kiadás fülszövege)

G. Szabó Judit - Mari, ​ne bomolj!
Anikó, ​a szemfüles kamaszlány, a család életének krónikása, nővére, a fülig szerelmes, már az "igazit" kereső Mari, no meg kishuguk, a kotnyeles Évi ennek a kis- és nagylányoknak szóló, vidám perceket, jó szórakozást kínáló regénynek a hősei. G. Szabó Judit új könyve a nagy sikerű Hárman a szekrény tetején és Megérjük a pénzünket folytatása.

Szabó Magda - Az ​őz
Az ​őz gyilkosok és áldozatok regénye. Gyilkolt Józsi, a Három Huszár kocsmárosa, és gyilkolt Encsy Eszter, a történet hőse, a színésznő: ki-ki a maga eszközeivel. De a két gyilkos mögött ott lapul a harmadik is, a legveszedelmesebb: a kor, amelyben a színésznő született, amely iszonyatba fullasztotta gyermekéveit, aknamezőre küldte Emilt, korai sírba a munkára képtelen, virágait babusgató édesapát, s örökre kipusztított Encsy Eszterből minden hitet, bizalmat, örülni tudást. Mindaz, amit az élettől kap, későn érkezik: sem siker, sem elismerés, sem pénz, még szerelem se váltja meg többé iszonyú önmagától. És Encsy Eszter, ahogy attól a társadalomtól tanulta, amelyben él, amely fölnevelte, öl: megöli az egyetlen embert, aki valaha szerette, és tettével halálra ítéli önmagát is. Az őz megjelenése idején 1959-ben úgy robbant, mint a bomba. Hermann Hesse ajánló sorai egyengették külföldi útját, azóta harmincöt nyelven olvasható. Én, aki írtam, ha elkerülhetem, nem olvasom: félek tőle. Pedig a nemzetközi sajtó akkor tanulta meg szülővárosom, Debrecen nevét, mert úgy értékelték: ...míg a történet gyilkosai és áldozatai megfutják pályájukat, a regény lapjairól az irgalmatlan szenvedélyek forróhidege fagyaszt-éget.

Szabó Magda - Freskó
"Pályám ​kezdetén, mint a Lengyel Balázs immár legendás Újhold-ja köré csoportosuló fiatalok egyike, költőként indultam, második verseskötetemre 1949-ben kaptam az osztályidegen voltomra való hivatkozással még aznap vissza is vett Baumgarten-díjat. A zsdanovi gesztus hazai irodalompolitikánkban való érvényesítése startpisztoly dörrenése volt, az Újhold nemzedék, amely megalkuvás nélkül szembeszállt a követelményekkel, kivonult az arénából, s kollektív döntése: nem publikálunk többé, évekre megbénította a reális magyar irodalmi életet. A bekövetkezett helyzetre ki-ki írói alkata szerint reagált, volt, akit a helyzet brutalitása némaságba merevített, nálam a felháborodás kifejezési formaváltozást eredményezett, saját személyemről elfordult a tekintetem, elkezdtem figyelni, majd ábrázolni a meggyalázott országot, abbahagytam a versírást, és egy megrendítő családi haláleset után átélt temetés keserves élménye meg is hozta első regényem, a Freskó témáját. A mű 1953-ban íródott, s ha nem megfelelő kezekbe kerül, bármit eredményezhetett volna, akár a Gulágot is. Tudtam, mit ábrázolok, nem is mertem otthon tartani a hamar bujdosóba adott kéziratot, rejtegette azt Lengyel Balázs és Nemes Nagy Agnes, volt Ottlikék, volt Kálnoky László őrizetében, egy példány Debrecenben, anyámék szenespincéjében a szén alatt. 1956 aztán meghozta a megoldást: az elnémult írókat a kiadók keresték fel, kéziratot kérve, így került nyilvánosság elé a Freskó is 1958-ban, első kritikáját, ismét csak fejét kockáztatva, Lengyel Balázs írta meg. A Freskó-t a megalázott kitaszítottak jóvátételt ígérő Istene kísérte: itthoni, meglepően kedvező fogadtatása eljutott az akkor még nyugatnémet Insel kiadóig, és a könyv kikerült a nemzetközi könyvpiacra. Váratlan sikert aratott idegenben is, itthon meg a kínosan megdöbbent marxista kritikusok eddigi támadásaikat udvarias elismeréssé mitigálták. Az Újhold egykori fiataljai közül elsőnek én kaptam Kossuth-díjat, ez annyit jelentett, nincs mit kezdeni velem, ha eddig nem változtam, már aligha fogok akkor, mikor már a nemzetközi sajtó is véd. A Freskó egyetlen nap története: Annuska, aki kezéből a festőművész ecsetjét kitépte a hatalom, aki dísztárgyak készítésével keresi a szülői házból való szökése után a kenyerét Pesten, anyja temetésére hosszú távollét után először látogat szülővárosába, s mikor ismét szembesül élete hajdani irányítóival és tanúival, zavart megrendüléssel éli át, senkinek nincs már hatalma felette, nem rettegni: szánni valók a családtagok, Tarba lakói, mindenki, aki egykor bántotta vagy akitől iszonyodott. Annuska úgy tér vissza a fővárosba, hogy nem visz magával mást, csak a szánakozást, a hajdani félelemmel együtt egész Tarba emlékként marad vissza a Pest felé futó gyorsvonaton. A regény szerkezete akkor még feltűnéskeltően új volt. Nem a móriczi hagyományt követtem, hanem belső monológokkal dolgoztam. Annuska figuráját mindig más családtag, barát vagy ellenség szemszögéből ábrázoltam. Most, hogy újra elolvastam a könyvet, elfogott a borzongás: mi lett volna, ha ez az ábrázolás, amelyről azt hittem, sose lát nyomdagépet, akkor vetíti ki a letagadhatatlan igazságot, mikor boldog felszabadulttá hazudtak egy boldogtalan és megszállás alatt élő országot? Úgy meglepett, hogy nem kerültem börtönbe. A Freskó számomra örökre az újrakezdett írói élet szimbóluma marad, eltaposott fiatalságunk húsvéti csodája, a feltámadás. Egyszer, az üldözöttség legmélyebb bugyrában majdnem számonkérő indulattal faggattam Istent, ha arra teremtett, amit élnem kell, ugyan miért tette. Ma már tudom, Isten a Freskó-val válaszolt." Szabó Magda