Dávid Ibolya miniszterasszony:
“Nem sok férfinek küldtem virágot életemben, de Kemény Dénes közéjük tartozik. Történt mindez 2000-ben, a sidneyi olimpia idején. Fiammal – aki szintén vízilabdázik – az interneten kószáltunk, és egy ausztráliai virágküldő szolgálat oldalán kötöttünk ki, mely azt kínálta, hogy bárkinek egy órán belül eljuttat egy csokor virágot az olimpiai faluba. Pár hónappal később, Budapesten egy kereszteződésben egyszercsak valaki rám dudált. Ugyan mintha már láttam volna valahol, mintha Kemény Dénesre hasonlítana, de húsz évvel fiatalabb. Van neki egyáltalán fia? Majd amikor a dudáló autós a forgalom dübörgésén keresztül átkiabált: »Miniszter asszony, köszönöm a gratulációt, nagy örömöt szerzett vele!«, akkor döbbentem rá, nem Kemény Dénes fiával, hanem magával a mesterrel beszélek. Ekkora átváltozást még soha nem láttam senkin. Arca megfiatalodott, vonásai kisimultak, sugárzott róla a boldog beteljesülés érzése: sikerült, itt vagyunk a világ tetején. Kemény Dénes és csapata révén mi magyarok, valamennyien egy kicsit a világ tetjére kerültünk. Köszönet érte.”
Albert Flórián, Aranylabdás:
“Kapcsolatunk több volt, mint a hagyományos szomszédság. Rendszeresen átjártunk egymáshoz, s igen jókat beszélgettünk, sosem ragadva le csak a futballnál és a vízilabdánál. Arról nem is beszélve, hogy bármi baja volt a kutyáinknak, Dénes jóvoltából nálunk házhoz jött az állatorvos. És azok az állatok, amelyek a kertjükből szálltak át, amikor vendégül látta a játékosait!…”
Kásás Tamás olimpiai bajnok:
“Dénes a tekintetünkön keresztül lát be lelkünk legmélyére, és ezáltal mindig tudja, kinek mire van szüksége az adott pillanatban.”
Koncz Gábor, színész:
“Kemény Dénes lehet a legjobb szövetségi kapitány, nekem akkor is az a tizennégy éves Dini marad, aki a negyvenötös lábával feltrappolt egy emeletet és megette az összes sztrapacskámat a vadpörkölttel együtt. Hálából megtanítottam vizisízni. A mai hobbink is ugyanaz: a vadászat. Ha csak fél százalékkal is hatással voltam rá, a sors ajándékának tekintem, miképp azt is, hogy egy ilyen sportember útját testközelből végigkísérhettem. Ha meg az egyik lovamat is megülné, teljes lenne a kép…”
Molnár Endre olimpiai bajnok
“Már az óriási volt, hogy amikor odakerült hozzánk, a Szpariba, a nagy korkülönbség ellenére rögtön megtalálta velem a hangot, meg másokkal is, ami fiatal pólósoknál általában nem megy ilyen simán. Remek embert ismertem meg benne, továbbá egy kitűnő centert, aki a válogatottban, sajnos, nem lett állandó csapattag, holott az adottságai és a képességei megvoltak hozzá. Baráti kapcsolatunk azóta is megmaradt, s mondhatom, én vagyok az egyik legnagyobb szurkolója.”
Ratko Radic, vízilabdázó:
“Játékoskorunk óta ismerjük egymást Dénessel, akivel már akkor remek kollégák voltunk, amikor ő Comóban dolgozott, én pedig az olasz válogatottat irányítottam. Kapitányként ő volt az, aki hosszú idő után az amúgy addig is jó játékosokból álló magyar válogatottból csapatot kovácsolt. A sok aranyéremmel pedig nem csak a magyar, de a nemzetközi vízilabdasportnak is jót tett, a pólóvilágnak ugyanis nagy szüksége van győztes magyar csapatokra.”
Riskó Géza újságíró-főszerkesztő
“Vízilabdázni nem könnyű, de csodálatos. Kemény Dénes a legsportszerűbb játékosok egyike volt, akivel valaha találkoztam a vízben. Szellemes, trükkös, könnyed, gólerős, intelligens. Egyszer csak elment világot látni, majd hazajött olimpiai bajnokokat nevelni. Az arany után médiasztár lett. Megtanult nyilatkozni. Könnyedén, szellemesen, ráérősen. Nála jobb riportalanyt kívánni sem lehet.
Kapcsolódó könyvek
Peterdi Pál - Ó, póló...!
Tizenhat olimpiai bajnok szólal meg ebben a kötetben. Peterdi Pál a magyar vízilabda történetének legnagyobb csillagait bírta vallomásra, a nyolcvan esztendejéhez közeledő Vértesy Józseftől kezdve az alig huszonéves Sudár Attiláig. Valamennyien egyes szám első személyben beszélnek második otthonukról, az uszodáról és legnagyobb szerelmükről, a játékról. Páratlan sorozattal dicsekedhet legeredményesebb játéksportunk. A magyar vízilabda 1912 óta szakadatlanul a világ élvonalában tanyázik. Hogyan került oda és - ami nehezebb - hogyan sikerült máig megőriznie vezető pozícióját... erről szól a kötet.
Többek között.
Mert amíg a kötet szereplői tizenkét olimpia legnagyobb, legizgalmasabb mérkőzéseire, legvidámabb történeteire emlékeznek, vallanak még sok egyébről is. Felállítják a játék filozófiáját, beszélnek sajátos etikájáról, szellem- és jellemfejlesztő hatásáról. Bemutatják legnagyobb hazai és külföldi csillagait, igyekeznek feltárni a sportág jövőjét is. Tizenhat egyéniség tizenhat önportréja. Mindegyikük más oldalról közelíti meg a Nagy Témát és orkeszterükből kialakul egy roppant nehéz, de mindig érdekes, izgalmas, fűszeres játék összképe. Ily módon a kötet akarva-akaratlan - a vízilabda toborzójává válik. E vallomások olvastán aligha akadhat olyan fiúgyermek, aki ne kapna kedvet a betyárosan kemény és olykor ördöngősen furfangos játékhoz. A kötetet a 16 főszereplő aláírással ellátott fényképe és Várnai György 16 nagyszerű rajza teszi teljessé.
Szepesi Nikolett - Én, a szexmániás
Dokumentumregény? Vagy erotikus iromány? Esetleg önéletrajz? Szepesi Nikolett olimpikon zavarba ejtő botránykönyvében nem csak a főhős valóságos személy, hanem mindenki más is.
Csábítások és elcsábulások. Mámoros orgiák és megalázó pofonok. Szerelmek és tragédiák.
Az olimpikon megdöbbentő őszinteséggel ír a sztársportolók világáról, arról a közegről, amelyet az átlagember eddig csak kívülről és kellő áhítattal figyelt. Több ez, mint egyszerű életrajz – inkább valamiféle korrajz, a mai huszonévesek zaklatott, felszínes örömökkel és kapcsolatokkal teli világáról.
Sokkoló valóság.
Egy 26 éves lány útkeresése.
Kásás Tamás - M. Kiss Csaba - Kása
Kásás Tamás: A meccsek utáni, kötelező interjúkon kívül mindig kerültem a nyilvánosságot. Most kivételt tettem. Ez egy brutálisan őszinte könyv. Felszabadítóan vidám és kegyetlenül tragikus egyszerre. Hősies és botladozó. Elegánsan könnyed és súlyosan alapos. A kötet nemcsak a vízilabdáról, érmekről, sztorikról szól, hanem valóban rólam.
M. Kiss Csaba: Ezt a könyvet nem Tamásról, hanem Tamással írtam. Nem szimpla interjúkötet. Én ugyan kérdeztem, ő meg beszélt napokon, heteken, hónapokon át, de aztán csavartunk a dolgon. Megpróbáltam beleélni magam az életébe, és úgy megírni a könyvet, mintha én lennék ő. „Így elsőre ez nem is olyan rossz kis élet!” – vélekedett Tamás, amikor elolvasta. Szerintem se. Mindketten büszkék lehetünk rá.
Csurka Gergely - Győzelemre születtek
Könnyű lenne egy "nem tudni, miért, de..." fordulattal kezdeni. Felmentést adna sok minden alól. Mint ahogy elég sokan bújnak a "nem tudom, miért, de..." felvezetés mögé. Nem tudják miért, de úgy érzik, nekik semmi sem sikerül. És nem is sikerül. Beletörődnek. Aszalódnak a saját kis életük vereségei között. Nem tudják, miért jutott nekik ez a sors. Viszont nem is akarják tudni.
Pedig hajdanában-danában mennyire másképp szólt a dal errefelé! Sőt, még egy kicsit odébb is, amikor eleinket a Kárpátok láncai mögül hívogatták nyugatra, segítsék ezt vagy azt a győzelemben. Mert biztosak voltak abban, hogy velünk csak győzhetnek. Míg Olaszországot is megjárták (szerződtetett légiósként...) de később higgadt, kereszténnyé lett nemzetként is sorra aratták a mieink a sikereket. A hadak élén Istvánnal, Lászlóval, a jó Nagy Lajos idejében, sőt, apróbb hullámhegyeket követően Mátyás is szétkergetett néhány ellenséges elit alakulatot. Aztán mintha elvágták volna.
Vegyük például a sportot, azon belül is a csapatsportokat. Azért azokat, mert zseniális egyének mindig voltak és lesznek, Magyarországon különösen, az individuum pedig mindig is könnyebben boldogul, mint a közösség. A közösség, amelyben együtt kell előrejutni úgy, hogy közben egymásért is muszáj küzdeni.
A csapatsport a háborúság szelídített leképezése. Két alakulat, hadvezérekkel, taktikával. És ha sikerül, egy kicsit mindenki nyertesnek érzi magát. Ugyanakkor nem csupán csatákat és háborúkat kell megnyerni az igazi dicsőséghez - hanem világháborúkat is. Az pedig nekünk, magyaroknak végképp nem ment a históriában.
A sport történetében is ritkán. Korábban a futballisták hódítottak olimpiákon, a kézilabdázónők egyszer hoztak egy vb-aranyat, a férfi kosarasok Eb-n triumfáltattak, egyébként kizárólag a pólósok voltak képesek relatíve egyenletes sikerszériát produkálni. Már ameddig produkáltak. Az új éra kezdete előtt, 1976-ban nyertek utoljára olimpiát, 1973-ban világbajnokságot, 1977-ben Eb-t. Amióta beköszöntött a pénz, továbbá a ki-ki mérkőzések korszaka, a magyarok mintha eltűntek volna a süllyesztőben. Generációk nőttek fel, remek játékosok sora, leúsztak több ezer kilométert, felemeltek több tonna súlyt, végigszenvedtek száz és száz órát a tréningben - és nem és nem és nem.
Már-már úgy tűnt, a hitetlenség, az akaratgyengeség, a beletörődés és a kényszeres nosztalgiázás homokja lassan betakarja az egykor rettegett erődítményt, mint ahogy csodás futballunkkal történt.
Mígnem kiderült, ész, erő és oly szent akarat mégsem sorvadt el az átoksúly alatt. A Kárpátok pesszimizmussal színültig telt medencéjében tizenvalahány ember megmutatta, hogy igenis lehet. Lehet nyerni, ha hisznek, ha az első botlást követően csak azért is megpróbálják, ha elengedik a fülük mellett a bezzeg-szúnyog döngését, ha kitartanak a végsőkig, összeszorított fogakkal, semmi másra, kizárólag a szent célra összpontosítva minden energiájukat. Ezer és egy gáncsot kellett kikerülniük, miközben le kellett küzdeniük a közeg ellenállását, arra is ügyelve, nehogy bárki vagy bármi éket verjen közéjük, azt ugyanis tudták: együtt, összeforrva mindenre képesek.
Ez a könyv róluk szól. Róluk, akiknek példája talán serkentőleg hathat mindannyiukra. Róluk, akik talán elhitetik másokkal is, nincs lehetetlen.
Róluk - akik győzelemre születtek.
Szegő András - Madár
Erdei Zsoltban egy végtelenül szerény, kedves és szolgálatkész embert ismertem meg, aki ha ringbe száll, igazi harcossá válik. A legprofibb szemlélettel, a maximalizmust kihozva magából küzd a számára kitűzött célokért: az eredmény mellett önmagáért, a családjáért, a klubjáért, és persze a hazájáért... Hiteles, aki a mai magyar közéletben, nemcsak mint sportoló, hanem mint ember is példát mutat másoknak többek között fegyelmezettségével és megbízhatóságával. Hiszem, hogy pont ezért lehetett a világ egyik legjobb ökölvívója, és két vb-cím birtokosa. A Schenker ezért is döntött úgy, hogy a világ egyik vezető logisztikai szolgáltatójaként végigköveti és támogatja Madár - mint a világ egyik legeredményesebb ökölvívója - pályafutását. Zsoltban és a Schenkerben rengeteg a közös pont: a professzionális gondolkodásmód, a maximalizmus, a gyorsaság és a precizitás, nem utolsósorban pedig a legfontosabb, az emberközpontúság. De aki elolvassa a könyvet, úgyis megtudja, milyen is az igazi Madár.
Dóka Attila - Juhász Melinda - A magyar autó- és motorsport hősei 2012-ben
"10 magyar versenyző, 10 különböző életút, 10 eltérő megközelítés, de a cél mégis mindenkinél ugyanaz: a legjobbnak lenni és győzedelmeskedni.
A könyvben a magyar autó- és motorsport kiválóságai mesélnek a kezdetekről, a nehézségekről, fényes győzelmekről és jövőbeli terveikről.
Mindeközben mi, olvasók betekintést nyerünk a sportág kulissza-, avagy stílusosan műhelytitkaiba, megismerünk számos érdekességet, és választ kapunk arra a kérdésre, mitől lehet valaki eredményes ebben a benzingőzzel teli és motorrobajtól hangos világban." (Dóka Attila)
Stuber Sándor - Barcelona kulisszatitkai
Olimpiai bajnokok a barcelonai sikerről
FARAGÓ TAMÁS:
Ezzel a győzelemmel a kamuvíziladának vége! Már nem elég csak mások hibájára építeni, a győzelemért csapatként és egyénileg is tenni kell. Remélem, hogy az elkövetkező évtizedben ez a játék határozza meg a vízilabdasport fejlődését.
KÁSÁS TAMÁS:
Benedek Tibinek évek óta határozott elképzelése volt arról, miként lehet sikeres csapatot összegyúrni. Megálmodta, alázatos munkával összerakta, és nyert. A játékosok személyében pedig tökéletes alanyra talált.
KISS GERGELY:
1994 óta válogatott voltam, nehéz volt elképzelni, hogy mi is lesz, ha már nem játszom a Csapatban. Most, Tibor vezérletével, már látom: csupa szép dolog, továbbra is! :-) Az első lépéseket ebben a könyvben olvashatjuk.
MOLNÁR TAMÁS:
Nagy örömmel és büszkeséggel töltött el, hogy újra egy világverő magyar válogatottat láthattunk. Ha így folytatják, akkor nagyon szép és eredményes jövő áll előttük, ami Rióban csúcsosodhat ki.
VARGA ZSOLT:
Vannak pillanatok az életben, amik jelentéktelenek, nem fogsz rájuk emlékezni és vannak olyanok, amelyekre viszont egész életedben – ezekért érdemes élni. Csak az győzhet, aki vállalja a vereség kockázatát, ezek a bátrak, a harcosok, akik képesek arra, hogy feláldozzák magukat egymásért. Ez egy nagyszerű siker, szolgáljon például mindenkinek az összefogásra!
Patrick Barclay - Mourinho
Ez a könyv zseniális portrét kínál korunk egyik legkiválóbb futballmenedzseréről, aki 2013 nyarán újra visszatért korábbi sikerei egyik színhelyére, a Chelsea stadionjába. Patrick Barclay számos anekdotával fűszerezve tárgyalja a Mourinho-történetet: kitér a rettenthetetlen menedzser négy országban átélt kalandjaira, a megnyert rengeteg trófeára, gyakran óriási felzúdulást keltő nyilatkozataira és megszólaltatja játékosait, edzőtársait, barátait, ismerőseit. A portré attól lesz különösen hiteles, hogy a szerző hosszú interjúkat közöl Bobby Robsonnal és Louis van Gaallal, azokkal a mesterekkel, akik mellett Mourinho elsajátította a szakma fortélyait és jó néhány sztárjátékossal, akikkel együtt dolgozott. (lira.hu)
Csurka Gergely - A nemzet aranyai
A magyar háromszoros olimpiai aranyérmes vízilabda válogatott nem pusztán az olimpiákon alkotott maradandót: tizenkét év alatt 24 világversenyen vett részt, 23 alkalommal érmet szerzett - a modernkori vízilabdában ez páratlan bravúr.
Ez a könyv foglalat. Történelmi tettek foglalata, benne van mindannak az összegzése, amiről az előző három kötetben részben már olvashattak. Könyv a rosszab napokra, hogy legyen miből, kikből meríteni. Mert belőlük lehet. A könyv címe - A nemzet aranyai - úgy hisszük, igazán illik erre a csapatra.
Jared Cade - Agatha Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla.
Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak.
Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.
Détári Lajos - Pietsch Tibor - Détári
Alig múltam huszonnégy, amikor elvitt volna a Barcelona, ám az illetékes elvtársak nem engedtek el, mert kevesellték az egymillió dolláros ajánlatot. Nem sokkal később egyikük mosolyogva megkérdezte tőlem: Döme, az Eintracht Frankfurtba vagy a Monacóba akarsz menni? Mondtam, hogy a Monacóba. Néhány nap múlva közölték velem, hogy mehetek – a Frankfurtba. Így indult a külföldi karrierem. Aztán fantasztikus sikerekkel, csodás élményekkel végződött.
És mégis... Nem tagadom, még ma is van bennem keserűség. Hiszen ha belegondolok, hogy a Barca kétszer, a Juventus úgyszintén kétszer csábított, a Milanhoz pedig előszerződésem volt, akkor... Noha odahaza hét vastag album őrzi a rólam megjelent cikkeket, immáron az ötvenen túl arra jutottam, talán egy könyvet is megér a történetem. Elmesélem hát, hogyan jutottam az Állami lakótelep szoba-konyhás lakásától a luxusig, a futballtól a pingpongig (és vissza), az Aszfaltútépítőktől a világválogatottságig, no és az aljas rágalmaktól az egytől egyig megnyert perekig. Nincs tabu, őszintén beszélek az utamat sokáig egyengető apósomról, Komora Imréről, továbbá Mezey Györgyről, Mexikóról, gólokról, lövőcselekről, felejthetetlen győzelmekről és persze az örökké fájó kudarcokról. Más szóval, mindenről és mindenkiről. Különösképpen magamról. Elöljáróban csak annyit: bár az első igazolásomon nem ez áll, a nevem Détári Lajos...
Andre Agassi - Open
A teniszvilág felháborodással fogadta az önéletrajzi művet, amelyben Agassi karrierjének legsötétebb eseményeiről, többek között droghasználatáról és azzal kapcsolatos hazugságáról is beszámolt. A sporttörténelem egyik legkedveltebb sportolója és az egyik legtehetségesebb ember, aki teniszpályára lépett. De kevesen tudják, hogy Andre Agassi kora gyermekkora óta gyűlölte a teniszt. Még a bölcsőben biztatgatták, hogy csapjon az ütővel, később arra kényszerítették, hogy általános iskolás korában több száz labdát üssön el naponta, Agassi rosszul viselte az állandó nyomást, bár tehetséges volt, ez a belső konfliktus rányomja bélyegét az egész életére. Gyönyörű, felejthetetlen önéletrajzában Agassi elmondja élettörténetét, amelyet folyamatos konfliktusok kereteznek, egy olyan élettörténetet, amely az önpusztítás és a maximalizmus között egyensúlyozik.
Bednárik Imre - Vajda Péter - Bukóforduló
Zempiényi György imádja az úszást, de retteg a víztől. Zemplényl György imádja az úszókat, de nem tud úszni. Imádja, ha körülötte forog a világ, de halálra rémíti a nyilvánosság. Zempiényi Györgyöt hol kitüntetéssel halmozzák el, hol a fél világ üldözi. Zempiényi György lop, csal és hazudik - hogy fényűzően élhessen. De sikkaszt azért is, hogy szeressék. A semmiből tűnik fel és nyomtalanul tűnik el. Szökik Barcelonából - és visszaszökik Budapestre. Ismét szegény. Beteg. Szorong. Bujkál. Csak orvosa tudja tartózkodási helyét, meg a sofőr, aki hol a Gyorskocsi utcai kihallgatásra fuvarozza, hol két újságíróhoz, akik magnetofonra rögzítik szavait. E könyv Zempiényi György vallomása tündökléséről és bukásáról. A kormánykitüntetések és a megvetés időszakából. Trükkjeirűl és tetteiről, amelyekért most már nem érem és oklevél, hanem bírósági ítélet jár.
Dávid Kornél - S. Tóth János - Dávid Kornél
Ha nem próbálják ráerőszakolni, hogy álljon be a kapuba, Dávid Kornél talán sohasem fordít hátat a futballnak. Védeni azonban nem volt kedve, ezért sportágat váltott, s bár későn kezdett kosárlabdázni, szédületes karriert futott be. Az első és mindmáig egyetlen magyar NBA-játékos kendőzetlen őszinteséggel meséli el, miért fordultak ellene annak idején a szurkolók szűkebb hazájában, Zalában, már élvonalbeli játékosként mi okból kapott pofont az edzőjétől, s arról is kifejti véleményét, hogyan süllyedhetett ilyen mélyre a legutóbbi, 1999-es Európa-bajnoki szereplés óta a férfiszakág Magyarországon. Az eddig sehol fel nem idézett történetekből kiderül, miként tudott hajnalig tartó kaszinózás után is parádézni a sportág történetének legzseniálisabb alakja, Michael Jordan, s vajon miért csatlakozott egy alkalommal rendőregyenruhában a Chicago Bulls küldöttségéhez az extravagáns lepattanókirály, Dennis Rodman. A Chicagonál, a Clevelandnél, a Torontónál, a Detroitnál és a Washingtonnál is megforduló 107-szeres válogatott önéletrajza arra a gyakorta elhangzó kérdésre is választ ad, van-e alapja a földkerekség egyik legsikeresebb sportvállalkozását, az észak-amerikai profi kosárlabda-bajnokságot érő drog- és doppingvádaknak.
Paul "Coach" Wade - Fegyencedzés 2.
A Fegyencedzés első kötetének megjelenése óta az olvasók számtalan olyan kérdést tettek fel Paul Wade-nek, amelyek az első kötetben ismertetett alapokon messze túlmutatnak. A Fegyencedzés 2. a következő, valamint hozzájuk hasonló kérdésekre ad választ:
• Mi a helyzet a végtagokkal? A nyakkal, az alkarral, a vádlival?
• Hogyan érdemes dolgozni a test oldalán lévő izmokkal?
• Hogyan erősíthetjük ízületeinket?
A Fegyencedzés teljes egészében az erő alaprendszeréről szólt: a Mesterhatos mozdulatai, fokozatai, kiegészítve a gyakorlatok különböző, hasznos variációival. A második kötetben a magasabb szintű erőgyakorlatokat gyűjtötte össze a szerző.
A rendszer haladó szintű gyakorlatainak nem az a célja, hogy a Mesterhatos helyébe lépjenek, hanem inkább abból nőnek ki. A valódi, egész testre kiterjedő fejlődés a Fegyencedzésből megtanult – egész testet megdolgoztató – alapgyakorlatok következetes, fegyelmezett és progresszív gyakorlásával érhető Ebben a könyvben bárki egy életre elegendő hasznos edzésprogramot talál!
Az edzésmódszereken kívül azonban rengeteg tényezőtől függ az, hogy valakiből rendkívüli sportoló válik-e. A kötetben olvashatunk még:
• a börtönbeli étrendről,
• a napirend jelentőségéről az életben („a berregő szerint élni”),
• a minőségi alvás és pihenés fontosságáról,
• a mentális kontrollról (megküzdés a démonokkal),
• a „straight edge” („tiszta élet”) előnyeiről sportolók esetében,
• a gyógyulási képességekről (minimális orvosi/egészségügyi segítséggel).
„Paul Wade könyve, a Fegyencedzés 2. briliáns ötleteket ad a test oldalsó izmainak felerősítéséhez. Kőkemény!”
– Pavel Tsatsouline, a The Naked Warrior (A meztelen harcos) című kötet szerzője
„A Fegyencedzés 2. alapelve a „látványos eredmény – kevés eszközzel”. A dobóatléták vagy a küzdősportot űzők egyedülálló és meglepő technikákat találhatnak a ferde hasizmok, valamint a törzs többi oldalsó izmának erősítéséhez Az oldalsó lánc edzése – Tartsd ki a zászlót! című fejezetben. Wade megközelítése jócskán felülmúlja a törzshajlításon és a bőröndemelgetésen alapuló gyakorlatokat, és ez a fejezet olyannyira úttörő jellegű, hogy valóban megéri rászánnunk az időt, és követnünk a szerző tanácsait.
– Dan John, a Don’t Let Go című könyv szerzője és az Easy Strength című kötet társszerzője
„A könyvek közül, amelyeket eddig olvastam, a Fegyencedzés gyakorolta rám az egyik legnagyobb hatást. A Fegyencedzés 2. sokkal magasabb szintre emelte az edzésemet, valamint a testsúllyal történő erősítés hatékonyságához való hozzáállásomat – onnantól kezdve, hogy a legkisebb izmokat is maximálisan, testsúllyal végzett gyakorlatokkal kell fejleszteni, egészen odáig, hogy ugyanez a módszer a több mint 22 éven át űzött agresszív emeléstől felhalmozódott sérülések gyógyítására is alkalmas…
A Fegyencedzés 2. kétségkívül lehengerel, ösztönöz, és ugyanakkor megtanít arra, hogy a testsúllyal végzett edzésedet teljesen új, magasabb szintre emeld.”
– Zach Even-Esh, Underground Strength-edző
Kárpáti György - Itt állok megfürödve
A művelt emberiség még emlékezhet rá, 1957-ben robbantam először a könyvpiacra. Akkor még Jeney Lászlóval. 1966-ban önállósítottam magam. Most jön a harmadik. 1957-1966-1981... igen, az ilyesmi könnyen elhatalmasodhat. El is határoztam, hogy ezentúl időről időre írok egy könyvet. Kedvenc témámról - önmagamról, meg persze a pólóról, amit majdnem annyira szeretek. És ha ezt még tíz alkalommal meg tudom ismételni, már nincs komoly baj.
Ballai Attila - Császár Gábor - Császár
Egy tradicionális magyar sikersportág világát, egy profi sportember mindennapjait mutatja be ez a könyv. Az olvasót a kézilabdasztár, a szurkolók kedvence, a lányok álompasija kalauzolja: Császár Gábor a sportsajtó egyik legismertebb és legelismertebb újságírójának segítségével, Ballai Attila útmutatásával írta meg saját történetét. A Vas megyei Kenyeritől a világvárosig, avagy a falusi fiú a párizsi „világválogatottig” jutott. Sztorik a magyar kézilabdáról, a légióséletről, Veszprémről, szerelemről, szenvedélyről, és a legnehezebb pillanatokban is erőt adó hitről.
Egy példakép önéletrajza.
Popper Péter - Napidő
Volt egyszer egy könyvem - Holdidő - amelyben szemügyre vettem a múlt ezüstkék fényében villódzó és emlékezetem útvesztőjében gomolygó férfiakat és nőket, akikkel formáltuk és alakítottuk egymást. Most az élőket - kettő kivételével, akik munka közben átléptek a létezés egy másik szintjére, - hívom találkozásra, a még sugárzó, ámbár alkonyodó Napidőben.
Élőkről írni kockázatos. "Ez nincsen egészen úgy" - fogják mondani. S én - Füst Milán nyomán - azt felelem: "Persze, semmi sincsen egészen úgy". Mert ezek az írások nem róluk szólnak, hanem magamról. Arról, hogy ők hogyan élnek bennem. Az én lelkem torzulásainak mentén torzul az ő képük is, ez elkerülhetetlen. Ezért kérem, hogy ne igazítsanak helyre. Senkit sem akartam megbántani.
Simon István - Michael Schumacher
A 2010-es év nagy szenzációja, hogy ismét rajthoz áll a Formula-1-ben Michael Schumacher. Ennek apropóján újabb darabbal bővül "A világ legjobb sportolói" sorozatunk, amelyben a hétszeres világbajnok német autóversenyző pályarajzát festjük meg. A horremi kezdetektől egészen a - most már tudjuk, csak időleges - visszavonulásig.
Szuper Levente - Szűcs Miklós - Szuper Levi
Már az első edzésen a kapuba korcsolyázott, ahonnan csak a színpad kedvéért volt hajlandó kijönni. Na ja, övé volt az álomszerep: Reviczky Gábor partnereként az Indul a bakterház Bendegúzát játszotta. Színészet vagy jégkorong? Nehéz döntés, s még akkor sem volt biztos a dolgában, amikor 17 évesen nyolcezer fanatikus Fradi-drukker skandálta a nevét a Budapest Sportcsarnokban. Azután elindult világgá és Németországtól kezdve Amerikán, Kanadán, Olaszországon át Kazahsztánig mindenhol bizonyított. A közönségkedvenc, aki dühében rácsapta az ajtót a korábbi neves NHL-es menedzserre és edzőre, akinek első profi fizetése után a csapattársa azt tanácsolta, vegye meg a Balatont, akibe a levegő is belefagyott, amikor a fehérorosz nagyfőnök magánedzése miatt csőre töltött fegyverrel figyelték minden mozdulatát, s aki csapattársként megélte Ocskay Gábor tragikus halálát. A Kisstadiontól indult, az NHL-ig és az A-csoportig jutott. Ő Szuper Levente, vagy ahogyan az első igazolását aláírta és azóta is mindenki nevezi: Szuper Levi.