Gyász ​és gyönyör

Czvikovszky Beáta - Titokkazal
_Vígh ​Katalin:_ Ha címkét kellene a könyvre ragasztani megkönnyítendő az olvasónak a tájékozódást és a választást, a legtalálóbb stílus megjelölés e kötet írásaira nézve talán az lenne: mágikus realizmus. Indokolná ezt az, hogy a szerző egyben pszichiáter lévén, elemzi szereplői problémáit, helyét a világban, miközben ehhez a tisztánlátáshoz különleges, mágikus színezet társul. Szép írások ezek a szó legigazibb, legegyszerűbb, de semmiképpen sem felhőtlen és rózsaszín értelmében. Szépek a szavak, a szóképek, a mögöttük húzódóérzések és gondolatok, akár szelíd boldogságról, vagy kínzó fájdalomról beszélnek, szépek a tájak, szépek az emberek, mert az esendőben és a szenvedőben is lehet szépség, szép az érintés és a hangulat, ami olvasás után marad. Az írások másik jellegzetes jegye a nőiesség. Ez azért fontos, mert nem a témaválasztásban és a gondolatiságban jelentkezik - az egyetemes marad, s ez így van rendjén -, hanem a stílusban, a hangvételben: a metafórák, hasonlatok szintjén, hisz az írónő olyan képeket láttat, amiket csak egy nő képes láttatni a maga elemi női, sőt anyai énjével; s az érzelmi reagálások szintjén, hisz a nők egészen más típusú érzékenységével fordul a világ felé. _Varga Pál:_ E kötet azt az üzenetet hordozza, hogy amit megélünk, az életünk része. Pontosabban: életünk annyi, amennyit megélünk belőle. Ez némi biztatást jelent, mert arra a szabadságra emlékeztet, amelyről mindennapjaink korlátai között már-már meg is feledkezünk.

Molnár Péter - Keresők, ​avagy a lány neve
A ​Keresők, avagy a lány neve valós helyszíneken játszódó budapesti mese. Az emberekkel egyenrangú szereplők a főváros fái, szavaik a szél, az eső és a napfény. A város hangjai, nyitott és zárt terei, épületei és tárgyai is mind beleszólnak az események menetébe, ki-ki a maga módján. A főszereplő, András, az Andrássy útról azóta eltűnt Eckermann kávézóban éppen csak felfigyel egy lányra, máris közli vele a Szorongás Rt. Ügynöke: a fiúnak hét napja van arra, hogy megmentse ezt a lányt. Az ügynök örökre boldogtalanná teszi, ha a fiú nem jár sikerrel. Sőt. Kiderül, hogy az ügynök azért vált ügynökké, mert nem tudott megvédeni valakit egy ügynöktől. Ha András kudarcot vall, őrá is ez a sors vár. Képtelenség az egész, de a fura úr meggyőzően beszél, és a lány olyan szép, hogy András kétségei elillannak. Aztán hirtelen a lány is eltűnik...

Szvoren Edina - Pertu
Elbeszéléseiben ​Szvoren Edina messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek. A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete. Szvoren Edina 1974-ben született Budapesten.

Bán Zsófia - Amikor ​még csak az állatok éltek
Mit ​mondanak a képek, és mit mondhatunk a képek helyett? Hány képünk van saját magunkról és saját kultúránkról? Bán Zsófia új elbeszéléskönyvében számtalan módon teszi fel és válaszolja meg ezeket a kérdéseket. A tizenöt elbeszélésből álló kötet már címében is felvillantja a Bán Zsófia-történetek egyik visszatérő motívumát. Bán elbeszéléseiben az ember legintellektuálisabb személyiségjegyei közvetlenül találkoznak a benne, bennünk élő animálissal, a mélyben lakozó érzéki-zsigeri teremtménnyel. A két tartomány közötti közvetítésre az az elbeszélői nyelv és pozíció vállalkozik, amely (ön)ironikus kettős ügynökként hol a tudat absztrakt szerkezetét helyezi előtérbe, hol pedig a testek, a nyelven-inneni diskurzusok cserebomlásait írja le. Egyazon ütemben képes ábrázolni és értelmezni. Így pillantjuk meg a Röntgen-sugár feltalálását családi fénytörésben, az apa fotóját a munkaszolgálatról, a Bartók-darabba belesülő zongoristát, az ismerkedést a kínai vendéglőben, a vallomást a taxiban, Karády Katalint Brazíliában, és egy fényképészt az Antarktiszon. A történetek mögött pedig fokozatosan kirajzolódik egy huszadik századi közép-európai család gyakran traumákkal terhes sorsa, az anya és a lány perspektívájából, az apák hiányával. Így lesznek a kötet írásai folyamatos dialógusok, termékeny párbeszédek. Így lesz az olvasó maga is közvetítő. Tolmács és útitárs.

Bíró Kriszta - Jozefa
Egy ​kisregényt és két elbeszélést tartalmaz az elsőkönyves szerzőnő kötete. A Jozefa és az Egyszer van egy-egy öntörvényű nő szenvedélyes, különleges sorsa Bíró Kriszta friss eleven, senkiével nem rokonítható, egyéni fordulatokkal teli, eredeti stílusában. A műbútorasztalos szintén egy elsöprő szenvedély története, ezúttal a főhős férfi. Az első kötetes szerző korosabb kollegákat megszégyenítő megfigyelőképességgel ábrázolja a ˝szerelmi birtoklás˝ tulajdonképpen züllesztő, de kényszerű kompromisszumait. A három írás sokban különbözik egymástól, világukban mégis számos közös vonás fedezhető fel. Mintha a műbútorasztalos Ede, a falusi self made woman, Jozefa s a felnőtté váló Fellegi Jucika ugyanannak a nagy családnak a tagja lenne. Mintha Jozefa közel száz éve játszódó tanyasi-falusi története Jucika századközépi és Ede hatvanas-hetvenes évekbeli budapesti sorsában folytatódna. Mintha a debreceni kaszinó, a franzstadti Futó utca, a Podmaniczky utcai asztalosműhely, a budafoki közös udvar, a Debrecen környéki birtok, a Gundel és a pesti belvárosi műterem egyetlen nagy terepasztal helyszínei lennének, ahol keresztény-zsidó identitású kisemberek küszködnek egymással, szűkebb és tágabb környezetükkel, a történelemmel. Leginkább persze önmagukkal. Hajtják őket az elérhetetlennek tűnő, de így-úgy mégis beteljesülő vágyaik. Boldog pillanatok, szépség és fájdalom keveredik mindegyik sorsban.

Bak Zsuzsanna - Kabátodra ​füstöt
A ​Magoncok sorozat debütáló szerzője, mára kinőtte a képzeletbeli iskolapadot. A világot szemlélve a létezés érdekli, annak sírnivaló fonákságait és nevetséges kicsinyességeit tárja elénk, hogy akár mi is együtt sírjunk és nevessünk vele.

Nádas Péter - Minotaurus
A ​szerző húszéves sem volt, amikor megírta A Biblia című elbeszélését, ami néhány évvel később az Új Írásban jelent meg, és kijelölte Nádas Péter helyét a fiatal magyar próza élvonalában. Kérlelhetetlen tisztánlátása, szókimondása hiába tette kellemetlen személlyé a hatalom birtokosai szemében, sorra megjelenő elbeszéléseinek színvonala miatt sem elhallgatni, sem elhallgattatni nem lehetett többé. Összes elbeszélésének az életműkiadásban most közreadott kötete az 1997-ben megjelenthez képest három további írást tartalmaz: az eredetileg a Talált cetli című kötetben közölt Hazug, csalót, továbbá a korábban a Vonulás kötetében megjelentetett két filmnovellát.

Schäffer Erzsébet - Pókfonálon
Egy ​leselkedő kislány, egy utazóvekker kalandja, egy nagybácsi, aki soha nem ül le, egy pipa és a hozzá tartozó nagyapa, hét szál dália vándorlása egy kiskertből - és mellettük az emberek. Akik arra vágynak, hogy megéljék a pillanatokat, s akkor majd övék lesz a pillanatok szövetéből szőtt végtelen takaró, az idő. Ami nem más, mint az életünk. Schäffer Erzsébet makacs következetességgel, az írásaiból ismert csendes erővel gyűjti és veti papírra történeteit, melyek most is a bizalomról szólnak, arról, hogy az élet társasjátékát a legsikeresebben nyitott lélekkel lehet játszani. Akkor is, ha nem dobunk mindig hatost.

Hajnóczy Péter - A ​fűtő
Hajnóczy ​Pétert első novellás kötetében a szigorú normáktól, kötöttségektől idegenkedő ember sírnivalóan suta törekvése foglalkoztatja, hogy "beilleszkedjék", hogy meglelje helyét, körüljárja lehetőségeit, kordába szorítva önnön szertelen természetét. Különösen az indító novellafüzérben, mely csaknem kisregénnyé olvad össze, és a befejező, La Fontaine modorában írt fabula-ciklusban,. Sokszor ingerült, sokszor szorongó ez a küzdelem, de minthogy Hajnóczy Péter nem a romantikus, hanem az ironikus túlzások iránt mutat előszeretetet, sem az ingerültség, sem a szorongás nem hatalmasodik el írásain, nem rosszkedvét kényszeríti rá az olvasóra, hanem merész, gunyoros együtt gondolkozásra csábítja, az intellektuális teljesítmény varázsával ajándékozza meg. Meglepően érett író Hajnóczy Péter; mesterségbeli tudása és tehetsége lehetővé teszi, hogy témáját ne egyszerűsítse az ábrázolás kedvéért, hanem életszerű sokrétűségében bontsa ki. E kötet is egy rugalmas, változékony attitűd terméke, amely szabadon válogathat az alkotás lehetőségei közül a realista novellától a fabuláig terjedő skálán. E skála fokozatait aszerint jelölhetnénk ki, hogy a valóság elemei vagy a fantázia játékai, az asszociációk jellegzetes mechanizmusa kap-e nagyobb szerepet a novellában.

Ismeretlen szerző - Körkép ​89
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Körkép ​90
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Jókai Anna - Majd
Jókai ​Anna Kossuth-díjas író, és a Príma Primissima közönségdíjának 2004. évi nyertese, új elbeszéléskötetében a mese, a szellemi sci-fi és a spirituális realizmus határmezsgyéit járja. Az emberi lét eredete és jövője foglalkoztatja képzeletét. De nem általában, hanem konkrétan: a bölcseletileg megalapozott írói fantázia segítségével hosszabbítja meg az ismert eredőket a múlt és a jövő felé. Iróniával, kíméletlen írói tisztánlátással, felelősséggel törekszik az életet fenyegető erők árnyékát, a torz társadalmi jelenségek veszélyeit, a személyiségre leselkedő embertelen tendenciákat bemutatni. A "majd" a jelenben érik, s rajtunk áll, milyen lesz.

Ismeretlen szerző - Körkép ​73
szerzők: Birkás ​Endre Bor Ambrus Cseres Tibor Csurka István Déry Tibor Galgóczi Erzsébet Illés Endre Illyés Gyula Karinthy Ferenc Kolozsvári Grandpierre Emil Lázár Ervin Lengyel József Mándy Iván Mesterházy Lajos Mészöly Miklós Örkény István Rákosy Gergely Simonffy András Szakonyi Károly Szász Imre Vámos Miklós Vészi Endre

Ismeretlen szerző - Gyermekkor
Öt ​év után újra visszatalált az alibi, ezúttal a gyermekkorba. Az Evés-Ivás, a Kert, a Fürdő, a Lovak, az Urak-Dámák, a Szerencse, a Titok és a Tilos számok után megszületett a kilencedik kötet: a Gyermekkor. Hatvanöt ismert szerző írásait, gondolatait gyűjtöttük össze a témában, számos autista gyermek és fiatal képeivel, rajzaival, melyet színes mellékletben mutatunk be. A könyv szerzői a mai közélet legkülönbözőbb területeiről „érkezve” küldték el nekünk gondolataikat, verseiket, írásaikat. Így az Alibi ismét egy sokszínű, izgalmas, szórakoztató és gyakran elgondolkodtató mű lett, mely mindenkihez szól és mindenkit érint. Boldogok és büszkék vagyunk, hogy a kötetből keletkező teljes nyereséget a Mosoly Otthon Alapítványnak ajánlhatjuk fel. Így hazánk autista lakóotthonai javát szolgálhatja a kiadvány.

Doncsev Toso - A ​kun hercegnő
A ​kötetben szinte mindegyik írás a szerelemről és az elmúlásról szól. A hajdan volt, derűs élet gyorsan és fájdalmasan válik semmivé. Úgy enyészik el, ahogy a játékos bárányfelhők foszlanak szét a pusztító vihar közeledtével és illannak tova nyomtalanul a komorra forduló égen. Minden elmúlik, talán csak az igazi emberi tartás emléke marad meg. Megdöbbentő és lebilincselő olvasmány.

Kertész Ákos - Kasparek
Új ​könyvéről mondja az író: "Öt nagy regényt szeretnék megírni - így gondoltam valamikor, kezdő íróként -, a többi csak tréning. Aztán megtanultam, hogy a művészet, mint annyi másban, sajnos ebben is hasonlít a sporthoz: az edzés magánügy. Nincs ujjgyakorlat és nincs tollpróba, nincs kis kompozíció és nincs nagy kompozíció; és mindegy, hogy novella vagy nagyregény, elbeszélés, színmű vagy forgatókönyv, mikor az író kapcsolatba kerül az olvasóval, tágabb értelemben a közönséggel, akkor nincs mentség, az vérre megy. És nincs könnyű műfaj sem: a komédia semmivel sem vidámabb dolog, mint a tragédia, mert az a tragédia fonákja. A kisszerűben, a nevetségesben mindig van valami szomorú és lehangoló, míg a nagy formátumú hősök sorsa fölemel. De mit tegyek, ha nagy formátumú hősökkel mostanában nem találkozom? Az írónak az a dolga, hogy fölmutassa, amit tapasztalt, beszámoljon arró, amit tud. És nemcsak hitelesen; ez kevés. Őszintén, mert ez a legtöbb, amit az író tehet. Még egy információval is tartozom az olvasónak. A kötetben közölt Özvegyek című drámámat két változatban írtam meg. A második, amit a József Attila Színház Berényi Gábor rendezésében mutatott be, hitem szerint jobb színház. Az itt közölt első változat viszont talán - jobb irodalom."

Ismeretlen szerző - Próbaidő
A ​Palatinus Kiadó 2008-ban megjelent versantológiájának (Használati utasítás) sikere nyomán a szerkesztők levélben fordultak határon inneni és túli irodalmi folyóiratokhoz, vajon az utóbbi időben náluk bemutatkozó, még önálló kötet előtt álló prózaírók közül kit javasolnának együttes "föllépésre". A prózaantológia, amely stílszerűen a Próbaidő címet kapta, tizenhárom lap: Bárka, Élet és Irodalom, Híd, Jelenkor, Kalligram, Korunk, Mozgó Világ, Látó, Műút, Spanyolnátha, Székelyföld, Tiszatáj, Új Forrás jelölése és biztatása nyomán állt össze, teli izgalmas felfedezések sorával.

Ismeretlen szerző - Körkép ​78
A ​kötet szerzői: Ács Margit Ágh István Boldizsár Iván Csaplár Vilmos Cseres Tibor Dobai Péter Galgóczi Erzsébet Gáll István Hernádi Gyula Illés Endre Karinthy Ferenc Kolozsvári Grandpierre Emil Mesterházi Lajos Moldova György Ördögh Szilveszter Rákosy Gergely Simonffy András Sőtér István Spiro György Tandori Dezső Thurzó Gábor Vathy Zsuzsa Vészi Endre

Ismeretlen szerző - Körkép ​77
Szerzők ​: Birkás Endre Boldizsár Iván Bor Ambrus Csurka István Déry Tibor Dobai Péter Esterházy Péter Hernádi Gyula Illés Endre Karinthy Ferenc Kolozsvári Grandpierre Emil Mándy Iván Mesterházi Lajos Mózsi Ferenc Rákosy Gergely Sőtér István Szabó István Szakonyi Károly Tandori Dezső Tatay Sándor Thurzó Gábor Vámos Miklós Vathy Zsuzsa Vészi Endre

Tar Sándor - A ​6714-es személy
Hírből ​sokan ismerjük a hírhedt hétvégi munkásvonatokat, de vajon ismerjük-e azokat a munkásokat, akik három műszakban dolgoznak, távol a családjuktól, akik olcsó borral vigasztalják magukat, elvégzik a városokban "a piszkos munkát", de az "ünnepre" már nem kellenek? Valóban ismerjük-e őket: akik munkásszálláson kotyvasztanak maguknak este és vasárnap meleg ételt, akiknek nem égeti kérges bőrű kezét a forró vas, akik éppúgy, mint bárki más, boldogságot szeretnének, családot, szerelmet, hűséget, igazságot? Ismerjük-e a tekintetüket, a hangjukat, tudjuk-e a nevüket - vagy csupán rájuk mondjuk, hogy ők a nép, a munkásosztály? Tudjuk-e, milyen gyöngédség lakozik bennük, emlegetjük-e szellemes tréfáikat, komolyan vesszük-e őket, felnőttnek, egyenrangú polgárnak; vagy csak hivatkozunk rájuk; mert ők termelik meg azt, ami nélkül megbénulna az emberi világ? Megállunk-e, hogy elbeszélgessünk velük, vagy messzire kerüljük a kocsmát is, ahol nótázva lerészegednek kínjukban? Megértjük-e, mekkora szeretettel készített celofán rózsákat éjszaka Gyula Jolánkának, s megértjük-e Laci urat meg Dezső urat, akik magukévá tették közben a lányt? Megérezzük-e az öreg Orbán tragédiáját, hogy pityókásan tanítgatja a fiúkat a szálló koszos szobájában: hogyan kell vetni a gabonát? Kuriózum, furcsaság, más világ - mondanánk; naturalizmus, dokumentarizmus, realizmus - mondanánk, s úgy vélnénk talán, hogy ezzel el is van intézve. S fontosabbnak tartunk egy külpolitikai fordulatot, egy anyagi helyzetünket érintő rendelkezést. És elszáguldunk autóval a 6714-es személyvonat mellett, amelyben vágni lehet a füstöt, amelyben meg lehet süketülni az óbégatástól, amelyben félni lehet egy részeg öklétől; s elszáguldunk a tehenet őrző András fiú mellett, akit intézetből vettek magukhoz az öregek, s úgy él, akár Móricz Árvácskája, s aki, ha emberré nő, mást nem tehet majd: nincs iskolája, családja - hát kétkezi munkás lesz, s talán fölszáll az ingázókkal a vonatra, hogy elvégezze a városban a piszkos munkát. S az ünnepre vajon marasztaljuk-e?