Júlialepke Harminckét ​vallomás

Hegedüs Géza - A ​titkosírás titka
"...csak ​az igazi krimiszerzők várják el, hogy műveiket afféle komoly társadalmi vagy lélektani regényeknek olvassák. A valódiak, így Homérosztól Thomas Mannig, azt igényelték, hogy az olvasók az izgalmas kalandoknak kijáró érdeklődéssel vegyék tudomásul, amit elmeséltek. Hiszen, ha tetszik, az Odüsszeia, Boccaccio számos novellája, Voltaire legtöbb regénye, Balzac életművének jó néhány klasszikusa, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Thomas Mann Felix Krullja, Kafka A pere is krimi... csak nagyon jó krimi. Miért bánnám, ha az olvasó valahogy ebbe a rokonságba sorol?" - mondja művéről a több műfajban is maradandót alkotó író, aki legújabb történeteiben izgalmas nyomozásokról, a jogi és az erkölcsi értelemben vett bűn határmezsgyéjén mozgó esetekről mesél úgy, hogy közben hatalmas műveltségének, mély belső kultúrájának is részesévé teszi az olvasót.

Kertész Ákos - Kasparek
Új ​könyvéről mondja az író: "Öt nagy regényt szeretnék megírni - így gondoltam valamikor, kezdő íróként -, a többi csak tréning. Aztán megtanultam, hogy a művészet, mint annyi másban, sajnos ebben is hasonlít a sporthoz: az edzés magánügy. Nincs ujjgyakorlat és nincs tollpróba, nincs kis kompozíció és nincs nagy kompozíció; és mindegy, hogy novella vagy nagyregény, elbeszélés, színmű vagy forgatókönyv, mikor az író kapcsolatba kerül az olvasóval, tágabb értelemben a közönséggel, akkor nincs mentség, az vérre megy. És nincs könnyű műfaj sem: a komédia semmivel sem vidámabb dolog, mint a tragédia, mert az a tragédia fonákja. A kisszerűben, a nevetségesben mindig van valami szomorú és lehangoló, míg a nagy formátumú hősök sorsa fölemel. De mit tegyek, ha nagy formátumú hősökkel mostanában nem találkozom? Az írónak az a dolga, hogy fölmutassa, amit tapasztalt, beszámoljon arró, amit tud. És nemcsak hitelesen; ez kevés. Őszintén, mert ez a legtöbb, amit az író tehet. Még egy információval is tartozom az olvasónak. A kötetben közölt Özvegyek című drámámat két változatban írtam meg. A második, amit a József Attila Színház Berényi Gábor rendezésében mutatott be, hitem szerint jobb színház. Az itt közölt első változat viszont talán - jobb irodalom."

Talamon Alfonz - Talamon ​Alfonz művei
Talamon ​Alfonz szövegeit leggyakrabban Franz Kafka, Gabriel García Márquez vagy Bohumil Hrabal regényeivel szokás kapcsolatba hozni, s nem véletlenül. Talamon olyan poétikát alakított ki, amely a latin-amerikai mágikus realista regénytechnikából éppúgy táplálkozik, mint a francia noveau roman stílusából vagy Kafka hátborzongató álomlátásaiból. Talamon Alfonz életműve a szerző tragikusan korai halála miatt ma már lezártnak tekinthető. Megérett az idő arra, hogy egy kötetben összegyűjtve mérlegre tehessük ezt a különös, megkapó erejű szövegvilágot. Szerzőjük üstökösként robbant be a magyar irodalomba. Húszéves korában jelent meg első kötete, A képzelet szertartásai, amelyből már következtetni lehetett arra, hogy egy nagy formátumú tehetség jelenti be magát. A (talán) egyetlen Talamon-regény, a Gályák Imbrium tengerén oldalakat teleindázó mondataival már az érett talamoni stílus jellemzőit mutatja, éppúgy, mint Az álomkereskedő utazásai, amelyért szerzőjük Madách-díjat kapott. Az utolsó könyv, a Samuel Borkopf: Barátaimnak egy Trianon előtti kocsmából című műfajilag igen nehezen sorolható be bárhová. Laza novellafüzérnek, de akár regénynek is felfogható. Befejezetlen maradt, amit azért is sajnálhat az olvasó, mert ez a mű új perspektívát nyitott a talamoni poétika előtt, ahogy Grendel Lajos írja a kötet utószavában, az anekdota és a humor felé fordította a szöveg jelentéseit. Kötetünk azokat a Talamon-írásokat is tartalmazza, amelyek a szerző életében elszórtan, különböző folyóiratokban jelentek meg.

Morsányi Bernadett - A ​sehány éves kisfiú és más (unalmas) történetek
A ​sehány éves kisfiú életrajzi regénynek vagy novellaciklusnak van álcázva, de valójában intertextuális varieté, amelyet az is élvezhet, aki nem mindig ismer rá a beleszőtt alapszövegekre. Morsányi Bernadett irodalmi értelemben vett nagyszülei Czóbel Minka és Kaffka Margit, illetve Krúdy Gyula és Mándy Iván. Leginkább az ő írói világuk elemeiből építi fel a sajátját, de könyve lapjain hangsúlyosan jelen van A sehány éves kislány című, mindmáig népszerű régi gyerekkönyv is. Morsányi Bernadett már most elég erős írói egyéniség ahhoz, hogy ilyen provokációval fricskázza meg az olvasót, az olvasó pedig tapasztalni fogja, hogy a könyv épp az ellenkezője annak, amit unalmasnak szokás tartani.

Thury Zsuzsa - Családi ​dolgok
Thury ​Zsuzsa született elbeszélő, az irodalmi divatoktól függetlenül alkotó realista író, aki mindig érzékenyen és pontosan ábrázol, akár anekdotázik, akár elmélkedik, akár ironikus, akár tragikus módon láttatja a világot. Elbeszélései az elmúlt fél évszázad belső, emberi történéseinek pillanatképei, akár önéletrajzi regényként is egybeolvashatók lennének. Elsősorban családi dolgokról szólnak a novellák, a gyermekkor szegénységéről, tragédiáiról, megaláztatásairól, de ugyanilyen tiszta és őszinte hangon szól az öregkor magányáról és veszteségeiről. A kötet erőssége a Tiszta helyzet című kisregény, amely a Mihelfi-Nagy család lassú széthullásának, képmutatásának és lelepleződésének groteszk és tragikus története. Thury Zsuzsa nagy hatásának titka kétségtelenül a személyesség varázsa és a realista jellemábrázolás: ez teszi lehetővé, hogy írói skálája az érzelmes emlékezéstől a maró szatíráig terjed. elbeszéléseinek e gyűjteménye erről a gazdagságról győzhet meg minden olvasót.

Kertész Ákos - A ​világ rendje
"A ​nagy szavakat magam sem szeretem, tudom az Olvasó sem szereti. Lejáratták, lejárattuk őket. Ezért haboztam sokáig: nem túlságosan föllengzős-e ez a cím (nem egyetlen novella, az egész kötet élén) hogy: A világ rendje. Azt hiszem magyarázattal tartozom. Egyik kisregényem hőse, Vukovics "azért tud hazudni, mert meg kellett tanulnia, mert nem fogadhatta el a dolgok megszokott értékét és megszokott rendszerét, mert ha elfogadja, akkor az erősek eltapossák a kis Vukovicsot. Ő csak úgy nyerhetett, ha blöffölt, mert neki így osztották le már az indulásnál a lapot..." Az indulásnál, tehát az elemiben. Vagyis a kicsi és gyönge Vukovics Bélának föl kellett lázadnia a világ rendje ellen. Az elemiben (fiatalabbak kedvéért: általános iskola, alsó tagozat) én az osztályban a legjobban fejlett három-négy srác egyike voltam, nekem ezért nem kellett volna lázadnom. Hazudni, blöffölni nem is tanultam meg. A világ rendjét mégsem voltam képes elfogadni sem akkor, sem később. Hogy miért? Talán ha megvénülök, és nagyon magányos leszek, egyszer megírom az önéletrajzomat... Az biztos, hogy a Bibliából már akkor megtanultam, hogy a legfőbb törvény: szeresd felebarátodat, mint önmagadat, s ez a törvény, amerre csak néztem, sehol sem érvényesült. A marxizmusból pedig azt tanultam meg később, hogy az embernek az a dolga ezen a földön, hogy ezt a rosszul berendezett világot a maga és társai számára jobban rendezze be. Ma már, túl az ötvenen, úgy látom, hogy mindig is a világ rendje ellen lázadtam egy bennem élő értelmesebb és emberibb rend nevében. A magam módján."

Cseres Tibor - Ember ​fia és farkasa
Cseres ​Tibor mondja könyvéről: Válogatott elbeszélések - ha nem is teljes pályakép, de valahogy mégis hosszmetszet, oldalnézetből, a megtett útról. Vázlat persze inkább, de egyben vázlatos híradás is (vagyis árulkodás) az író élményvilágának terjedelméről, mélységéről és magasságáról, talán egész írói világáról is. Talán némi tanulság is leszűrhető az író rejtett bölcseletéről vagy bölcsességéről (ha van ilyen) s módszeréről, még ha tagadná is, hogy van egyáltalán módszere. A modern novella, úgy gondolom, kísérlet, megújuló nekifutásokkal. Az író dolga: kísérletezés a megfigyelt célok s belátott magaslatok megközelítésében. Mindig más irányból, mindig más és új eszközökkel férkőzni hozzá a téma gócához, a mondanivaló magvához, lebontva róla mindazt, amit a hanyag és figyelmetlen természet buja vegetációja reárakott. Ez a munka lényege! Megközelítés tehát és lemeztelenítés! A fölösleges díszek irgalmatlan letépésével, sőt a fölösleges hús lefaragása által is. Ne maradjon más, csak csontok, inak, idegek s valamennyi izom, nem több a szükségesnél! Érzékenység, de az érzelmekből sem több, csak amennyi kell. Késekkel, tűkkel, savakkal, lúgokkal dolgozunk, mint valami orvos meg vegyész meg rézmetsző. S mérgekkel is, mint aki megölni kész alkotásában, ítéletében, s képzeletében bárkit, akár magát is. Eleven sorsokon dolgozunk, teremtett embereket olvasztunk egybe, hogy céljai, tagadásai és szimbólumai legyenek saját maguknak, s amire látszólag rendeltettek. Az olvasó itt azt mondhatja: elég, majd meglátom! Csak olvasva képzelhetem, hogyan is gondolja, uram! Igen, elég az elméletből - mondja az író is, aki azt szeretné látni, hogy minden szándéka teljesül, azt szeretné hinni, hogy minden rejtett célzás is megértésre talál. Ezért szükséges, hogy a módszer, mint a sors keze, legyen kegyetlen, de a megvalósult művek fölött ott lebegjen a kegyelem, a teremtő isten és a megértő olvasó kegyelme.

Bánffy Miklós - Bűvös ​éjszaka
„...a ​benne rejlő vagy belőle kinövő művész mégis csalhatatlanul érezte a kor szellemének sugallatát.” Szemlér Ferenc, Utunk,1974. „Mimi megriadt, bár nem mutatta. Attól félt, hogy a házba mennek vissza, vissza abba a terembe, oda a zongorához. Félt viszontlátni azt a padocskát, ahol a művész vállára hajtotta a fejét, azt a helyet, ahol csókkal kínálta, azt a helyet, ahol őt a zene, a holdsugár és a szerelem akkora boldogsággal fonta be ma éjjel.” A kötetben Bánffy Miklós két kisregénye, a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka kapott helyet. Első kiadásban hajdanán mindkettő Kisbán Miklós névvel jelent meg, az Erdélyi történet sikere után már Bánffyként szignózva láttak napvilágot. A világ, amelyben a művek hősei mozognak, némiképp rokon a Trilógiával, de eltérést is mutat: az első lélektani érdeklődésében, a második világháborús hátterével; az első özvegy ikernővérek szerelmi kavalkádja, a második egy árva hercegnő története. De ismerős a miliő: szálloda, zeneterem, csónakház, díszkertek. A szereplők pedig: nagyvilági hölgyek, titkos szerelmesek és rajongók, művészek és „műveik”, urak és kegyeltek, hercegek. És partizánok. Bánffy kitűnő mesélő, ezúttal sem okoz csalódást.

Pálfalvi Nándor - Ne ​fesd az ördögöt
Alighanem ​a legjobb mai magyar irodalmi alkotások közül valók azok az írások, amelyekkel e könyvben találkozik az olvasó. A kötet tizennégy elbeszélést és két kisregényt tartalmaz. Mindegyik egy-egy kortüneti eseményt dolgoz fel, a maga tipikus, mégis annyira egyedi szereplőivel. Olyan emberekkel, akik, ebben a türelmetlenségbe hajszolódó világban, a nyugalmat keresik, békétlenség helyett békét, elnyomás helyett szabadságot. A XX. század lidérces örökségét cipeljük, válságok, háborúk, ellenforradalmak, lágerek és idegen hatalmak uralmának ma is élő emlékét. Ez szövi át a kötet történeteit. Olyan egyszerű témák, mint a város nyomasztó légköréből falura menekülő házaspár esete. Vagy egy talált kutyához körömszakadtáig ragaszkodó magányos férfi. És az ugyancsak egyedül élő idős nő kiszolgáltatottsága hamis barátoknak és álrokonoknak. Vagy az újgazdag gyáros, aki irtózásig undorodik a feleségétől, teher a család, a gyerekek, és legalább egy-egy napra szeretné elfelejteni őket, egy rafinált kis hostess karjaiban. Aztán, mi történik ma falun? Miféle erkölcsi normák irányítják az ott élőket? Egy másik írás az orvosok világába visz, ahol a karrierharcban valamelyikük besúgóvá válik. Csak néhány a témák közül. A kötet talán legfontosabb és legkiemelkedőbb írása a Nagyapa forradalma című kisregény, amely az 1956-os forradalom és szabadságharc napjait is feleleveníti. Pálfalvi Nándor nem először nyúl ehhez a témához. Az 1961-ben megjelent Nyakék Párizsból, és az 1987-es kiadású Kettős árnyék című regényei már bizonyságot adtak arról, hogy a szerző a valóság hitelességével tárja fel emlékeit. A Nagyapa forradalma egy "hétköznapi" ember rendkívüli igazság- és szabadságvágyát mutatja be, a gyermekkortól hetvennyolc éves koráig. Egy olyan forradalmár életét, akit minden tettében ez a tűz lelkesít és tesz képessé küzdeni. Az idős férfi unokájának mondja el, miért és hogyan harcolt hosszú élete során, és mit jelentett neki az 56-os forradalom. Mindenkinek ajánljuk ezt a könyvet.

Vészi Endre - Ember ​a retikülben
Az ​Ember a retikülben a Tranzitutas és a Messziről jött ember c. kötetek szerves folytatása. Egyik-másik novellában ismét felbukkan Árvai, "ez a nemzetközileg nem jegyzett reménykedő", s hol megfigyelései révén varázsol elénk egy emberi sorsot, hol pedig ő maga sodródik meglehetősen képtelen helyzetekbe. Repülőgépről például kiterített testeket lát a rákoskeresztúri temető egyik napsütötte betonplatóján. S egy bennfentes utas azonnal magyarázatot is ad: "Koporsóhiány.. gyenge a kapacitás". S az olvasó észre sem veszi, belecsöppent egy félreismerhetetlenül vésziendrés helyzetbe. Éppúgy, mint azokban a novellákban, melyekben a reális, mindennapi élet konfliktusaiból az író abszurd megoldással vezeti ki hősét. Gondoljunk például a féltékeny férj esetére, vagy Ólmosi-Bleier utolsó alkotására. A kötet másik két ciklusa sajátos ellentétet képez. Visszaemlékezéseiben Vészi az ifjúságát, pályakezdő éveit idézi meg, a költővé válás értő-segítő tanúit és mestereit: Lesznai Annát, Kassák Lajost, Józset Attilát és Illyés Gyulát. Hangjátékaiban pedig a nyugdíjas életforma gondjait, lehetőségeit és buktatóit elemzi két kitörni vágyó öregember konfliktusában.

Ismeretlen szerző - Démonhercegnő
Aldyr ​Dou'narr, a nyughatatlan drow-mágus már hónapok óta rója Asslanthas rengetegét. A gnómok fogságában elszenvedett megpróbáltatások kisebb pihenőre kényszerítik, a kegyetlen téli évszak viszont már a sarkában lohol. Mielőbb maga mögött kell hagynia a fehér óriásokként útját álló Godor'o'Gharam bérceit, ha a majd' fél évig lappangó éjszakát már emberlakta vidéken akarja tölteni. Álmában sem gondolná, hogy Mystrea démonhercegnő fogja rövidesen megismertetni vele a rettegést, a halálfélelmet, a gyűlöletet és a szerelmet... Jarry Hekkir kalaposmesternek szörnyű bánata van. A felesége és fia után most a kislányát is széttépte a városban garázdálkodó farkasember. S a fenevad ráadásul épp az idős mesterben öltött testet... Malruth Gordon kiment a szorult helyzetéből egy kicsiny manót, és hamarosan rádöbben, milyen kevés is tud lenni egyetlen kívánság... Shard Hargonnak még épp sikerül lenyelnie aranygyűrűit, mielőtt az orkok fogságába kerül. A gond csak az, hogy az emberi gyomor nem igazán fogadja be az ork ételeket...

Vészi Endre - Angi ​Vera és a többiek
A ​Kossuth-díjas költő-prózaíró Vészi Endre húszéves novellatermésének legizgalmasabb, legjelentősebb darabjait fogja össze e kötet. Az igazságtevés türelmetlensége, az elnyomottak, a mindig alulmaradók sorsának orvoslása, a társadalom torzulásainak diagnózisa az, amit az író szándéka szerint szenvedélyes hangú, drámai konfliktusokkal teli írásaiban felvállalt. Az Inkongnitóban Budapesten író hőse megszökik az önmagával, olvasóival való szembesítés elől; fél, hogy számot kell adnia: "Mit váltott be ön élete céljaiból? Miben érzi magát felelősnek? Mit tud például a munkások helyzetéről, védettségéről vagy védtelenségéről?... Vészi Endre vállalja, hogy gazdag élményanyagának rétegéből, a harmincas évek nyomorúságából, a koncentrációs tábor kegyetlen világából, az ötvenes évek lélektorzító légköréből, közelmúltunk társadalmi vadhajtásaiból kiválasztott konfliktusok és hősök szembesüljenek az ítéletalkotó íróval és olvasóval: állásfoglalásra és önvizsgálatra kényszerítsenek.

Dallos Sándor - Sátorom ​az ég
A ​kötet legjelentősebb írása a címadó kisregény, a Sátorom az ég. Nélkülözéseinek legsúlyosabb időszakát írja meg itt Dallos Sándor, az éhezés, a hajléktalanság, a kitaszítottság kínjait, nagy anatómiai és lélektani pontossággal. Legtöbb elbeszélésében falusi, de főleg a városi szegény emberek, parklakók, állástalanok és csellengők világát idézi föl (Parasztvér, Egy szál gyufa, Cselédek, Történetek a Miliről, Jónás nagyapám, Takarítok). Sajátos hangvételű meséket ír, s meséi tele vannak az el nem érhető messzeségek, az erkölcsi szép, a lelki emelkedettség utáni örök sóvárgással (A fekete sas, Épül a fészek, A holdhomlokú legény, Az igazság vándorai). Ez jellemzi legtöbb rövid írását, ez a realitás és a mese között mozgó sáv. Itt tartózkodik a legszívesebben.

Jókai Mór - A ​népdalok hőse
"Jókai ​a keleti mesélők egyenes utóda, aki minden súlyt kidob hajójából: s a hajó csodálatos simasággal szökken a leggazdagabb és legfantasztikusabb álompartok felé, melyek jönnek és tűnnek...Talán sokszor közönséges kalandregénynek hat ez a fordításban, hiányozván a magyar szó fogyhatatlanul gazdag varázsfolyása és röpítőereje. Talán irrealitásba látszik foszlani e regények világa, hol a valóság korlátai szétomlanak, s a hős mint a mesék királyfia, óvatlan könnyűséggel surran át a Lehetetlenbe. De ebben az irrealitásban mélyebb realitás rejlik: a keleti népek lelkének realitása, mely nem tűri e modern, szürke, megalkuvó élet béklyóit; valami népmesei gyökeresség, melyet méghozzá, mint gyökeret a fanedv, életteljessé itat az a józan humor is, ami a magyar népmesék sajátja.

Illés Endre - Belvárosi ​karácsony
Illés ​Endre (1902-1986) kritikus, elbeszélő, drámaíró. Íróként a világ érdekelte, amelyben élt, s amelynek hőseit ismerte; a tegnapi világ, a háború előtti és a háború utáni Magyarország. Találóan állapította meg róla Sőtér István, hogy "az írónak nem elég éleslátónak lennie: érzéke kell legyen az árnyalatok iránt is! Illés Endre talán egyedüli írónk, aki ezzel az érzékkel bír... irodalmat varázsol abból az anyagból, amelyhez valamilyen megíratlan törvény szerint csak sznoboknak vagy szórakoztató regények íróinak szabad nyúlniuk. Amíg mások a falut vagy legalábbis a kisvárost fedezték föl, ő felfedezte a belvárost. Mégpedig nem is dandyként, hanem íróként."

Ladányi László - A ​lángoló özvegy
Ladányi ​László Budapesten született. A második világháború előtt az Új Idők c. irodalmi hetilap munkatársa volt. A háború megpróbáltatásai után a Magyar Írószövetség tagjaiként folytatta írói munkásságát. Versei, cikkei a fővárosi lapokban és folyóiratokban jelentek meg, a rádió számos hangjátékát, musicaljét sugározta. Egyfelvonásos színdarabokat is írt és a Madách Színházban szép sikert ért el háromfelvonásos verses színműve. Verseskötetét Az éjszaka csodája címmel adták ki. 1957 óta Izraelben él. Itt is sok sikeres mű jelzi irodalmi útját. Az Új Kelet c. napilapban rendszeresen jelennek meg elbeszélései és folytatásos regényei. A párizsi Irodalmi Újság állandó novellaírója. Izraelben 1958-ban jelent meg első novelláskötete, a Tűzözön. 1975-ben a legnagyobb izraeli kiadó, a Maszada Ivrit fordításában adta ki elbeszéléskötetét Ablak az égen címmel. Műveivel elnyerte a Herzl- és a Nordau-díjat. 1980-ban jelent meg a Lángoló özvegy c. vidám regénye, majd röviddel ezután válogatott versei Őszi verőfény címen.

Szentkuthy Miklós - Angyali ​Gigi!
Szentkuthy ​új könyve két modern témájú kisregényt és novellát tartalmaz. Az Angyali Gigi c. kisregényben egy festő - remek, karikaturisztikus típusa a "modern" polgári művésznek - beszéli el egy lezüllött dzsentrilány iránti szerelme és megcsalatása humoros történét; a Végítélet a jelmezkölcsönzőben egy ügyefogyott kis tanárkáról szóló fergeteges burleszk, aki mint a lámpalázas színész, ügyetlenül botladozik a valóság kulisszái között. A novellákban újra találkozunk a kisregény hőseivel, Gigivel, Sándorral, a festővel. Az első Gigi-novellában az összes témákat és motívumokat megtaláljuk, melyek Szentkuthy novelláit ihlették. Művészeti problémák és szerelmi élmények fél-komoly, féltréfás elemzéséből a polgári életforma fölényes és gúnyos ábrázolása kerekedik ki: Szentkuthy ábrázolása ítélettel. Novelláiban egyszerű eszközökkel él, alig észrevehető megoldásokat használ, tartózkodik minden erőltetett irodalmiaskodástól, de ezek a lefokozott, tartózkodó eszközök mágis egész világot idéznek fel."

Krúdy Gyula - Aranykéz ​utcai szép napok
Az ​Aranykéz utcai szép napok nem regény, hanem elbeszélésfüzér. Mivel azonban maga Krúdy rendezte ciklusba és a későbbi életműkiadásokban újra így jelent meg, a regények sorában közöljük a szövegét. A háború kellős közepén, 1916-ban a régvolt Pestre, a biedermeier hangulatok 19. századi világába álmodta, ringatta vissza hőseit - és az olvasókat.

Tóth-Máthé Miklós - Nábót ​szőlője
Tiszalúcon ​születtem 1936-ban. Nem csupán édesapám, néhai Tóth Albert volt református lelkész, de anyai nagyapám Máthé Gyula, dédapám és őseim hosszú sora. Ahogy mondani szokás "ároni" famíliából származom. Otthon vagyok most is ebben a környezetben emberként, íróként egyaránt... Ennyi, amit "ismerkedésül" röviden elmondhattam magamról és kérem most, hogy folytassák ezt a megkezdett "ismerkedést" velem a Nábót szőlője c. novelláskötetem lapjain. Tóth-Máthé Miklós

Galgóczi Erzsébet - Mama ​öltözik
A ​tízgyerekes paraszti családból származó, ménfőcsanaki születésű írónő sok műfajú munkásságával, így elbeszéléseivel is egész életében arra törekedett, hogy a "létezett szocializmus" magyarországi útjának megvesztegethetetlenül kritikus krónikása legyen: "Valóságos képet akarok adni arról a néhány évtizedről - vallotta -, amelyben én mint író éltem." Korán lezárul pályájára visszatekintve megállapítható, hogy ezt az igényt emlékezetes írások sorozatában, regényekben, filmekben írószociográfiákban, riportokban s elbeszélésekben is valóra váltotta. Elsősorban annak a nagy társadalmi rétegnek a sorsa foglalkoztatta íróként, amelyből ő maga is származott, s írásaiból a magyar parasztság életében az ötvenes-hatvanas években végbement történelmi méretű és drámai súlyú változások legszélesebb és leghitelesebb panorámája bontakozik ki. De nem volt csupán "paraszt író": általános érvényű emberi igazságokat testesített meg életművével: "Az ember számára a legszűkebb keretek között is legalább két választási lehetőség van: vagy elfogadja az adott helyzetet, amelyben él, vagy föllázad ellene. Írásaimban soha nem a parasztot kívántam ábrázolni, hanem az embert, aki történetesen falun él."