Kapcsolódó könyvek
Ibos Éva - XIX–XX. századi magyar festészet
Ez a könyv a festészet legérdekesebb száz éven keresztül mutatja be a XIX-XX. század magyar művészetét, átfogó képet adva a stílusok és irányzatok váltakozásáról. A rövid szöveg és a legjelentősebb alkotókat bemutató képanyag révén az album kézikönyvként is jól forgatható kezdő és haladó műkedvelők számára egyaránt.
Frank János - Czóbel
Czóbel Béla (1883-1976) a huszadik századi magyar festészet legendás alakja volt, Húsz éves korában - Ady Endre Párizsában - let kiállító művész, a francia Fauve-ok körének tagjaként. De már igen korán bekapcsolódott a hazai művészeti életbe: az 1909-ben megalakult Nyolcak csoport kiállításain az ő művei is szerepeltek. Ettől kezdve gyakran vesz részt az itthoni tárlatokon. A második világháború kitöréséig jórészt Franciaországban él, 1939-ben azonban Szentendrére költözik és a helybéli művésztelep tagja lesz, egészen 1976-ban bekövetkezett haláláig. Művészete ritka egységes: csendéletek, aktok, portrék, utcarészletek alkotják témakörét, az egész életművet ugyanaz az expresszionizmus által ihletett párás kolorit jellemzi.
A pályakép ennek ellenére sem mutat elfáradást: ritka vitalitása nemcsak hosszú életet adott Czóbelnek, hanem egyúttal lankadatlan festői ihletet is. Képei erről az elementáris életerőről vallanak, olyan embert mutatnak, aki az élet legegyszerűbb mozzanataiba is szépséget és gyönyörűséget lelt.
Ezzel az albummal születésének századik évfordulójára emlékezünk.
Ismeretlen szerző - Ámos Imre a "magyar Chagall"
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Altorjai Sándor
Altorjai Sándor - bár neve s művészete a szélesebb közvéleményben jelentőségéhez mérten kevésbé ismert - a 20. század második felének egyik legjelentősebb magyar képzőművésze. Ezt nemcsak az e tekintetben ugyancsak ritka honi konszenzus támasztja alá, hanem kiemelkedő - Csontváryhoz, Rippl-Rónaihoz mérhető - nemzetközi művészettörténeti recepciója és reputációja is, hisz néhány reprezentatív műve rendszeres szereplője a korszak művészetével foglalkozó megakiállításoknak. Úgy tűnik, a külföldi szakemberek is mindinkább felismerik művészetének azokat a sajátos vonásait, amelyekkel egyidejűleg kapcsolódik s kötődik a kor egyetemes tendenciáihoz, így a pop arthoz, a Nouveau Réalisme-hoz vagy akár az individuális mitológiák megfogalmazásaihoz, emellett azonban gyökerei szinte eltéphetetlenül kötik a magyar művészethez, az avantgárdhoz éppúgy, mint a hagyományokhoz, a magyar közeghez, a Balatonhoz és a Káli-medence dombjaihoz.
Művészete bizonyító erejű példa arra, hogy Magyarországon, illetve Közép-Európában minden represszió s elzártság ellenére univerzális jelentőségű életművek születhettek az 1960-70-es években. Alkukat nem ismerő, etikus személyiségének vállalása s annak műveibe való transzponálása úgyszintén egyedivé, rendkívüli értékűvé teszi művészetét.
Tim Marlow - Schiele
Mintha a századelő új tudományának, a freudi pszichoanalízisnek valamelyik tankönyvéből lépett volna ki, olyan feszültségektől gyötörten áll előttünk a XX. századi Bécs egyik legkiemelkedőbb festője Egon Schiele.
A kremsi vasutas fia valóban megjárta a lelki poklok valamennyi kínját: apját korán elveszítette, anyja kénytelen volt gyámságba adni nagybátyjához, akivel sehogy sem jött ki, s mellesleg anyjának sem tudta megbocsátani ezt a lépést. Korán kirobbanó tehetsége, a konzervatív társadalom és művészet elleni lázadása inkább taszította, mint vonzotta tanárait és kritikusait, s kemény küzdelmet kellett folytatnia kamasz- és fiatalkori szexualitásával is.
Egy nagyformátumú tehetség birkózott ezekkel a nehézségekkel előbb szecessziós indíttatású művein, amelyekre Gustav Klimt, az akkor már befutott mester gyakorolt hatást, majd hamarosan rátalál a saját hangjára. Kegyetlenül őszinte témaválasztása, izgatott, már-már görcsös vonalvezetése, színvilága az expresszionizmushoz közelít. Művei az erotika valamennyi megnyilvánulásait megörökítik, de továbblépve az élet nagy kérdéseivel, születéssel, változással és halállal foglalkoznak.
A lázadó ifjú az első világháború végére Bécs elismert festője lett, kiérlelt életműve sokirányú folytatás lehetőségét csillantotta fel. A spanyolnátha vetett véget ennek a sokat ígérő pályának.
Életműve iránt a nyolcvanas években támadt fel újra az érdeklődés. Schiele századunk egyik népszerű mestere lett. Ez a kötet a festő oeuvre-jének valamennyi jelentős darabját tartalmazza, s magyar nyelven első ízben vezet be sajátos képi világába.
Rockenbauer Zoltán - Márffy
A kötet több mint hatvan reprodukciót tartalmaz a festő képeiről, valamint számos fekete-fehér dokumentumfotót; az életrajzot, a képelemzéseket és a szómagyarázatokat Rockenbauer Zoltán írta.
Ismeretlen szerző - A magyar festészet rejtőzködő csodái I. / The Hidden Treasuries of the Hungarian Painting I.
A Mű-Terem Galéria 24 évvel a Nemzeti Galéria nagysikerű tárlata után vállalkozott arra, hogy a hazai és nemzetközi magángyűjteményekben megbúvó magyar remekműveket újra összegyűjtse és a nagyközönség elé tárja. A galéria célkitűzése az volt, hogy a két egymást követő exkluzív tárlaton ne olyan képek szerepeljenek, melyek az elmúlt években rendszeresen láthatóak voltak különböző kiállításokon. A szervezők sokkal inkább törekedtek arra, hogy olyan rég, vagy soha nem látott festmények kerüljenek be a válogatásba, melyek a művészettörténészek, a gyűjtők és a nagyközönség számára is meglepetést jelentenek. Ezért kapta a kiállítás - és egyben az album is - "A magyar festészet rejtőzködő csodái" címet.
Ismeretlen szerző - A mélyből jött festő
A kötet egy sajátos életutat bejárt embert mutat be, aki harminc év, bányában végzett munka után döntött úgy, hogy életét nagy szerelmének, a festészetnek szenteli. Úgy érezte, bűn lenne Isten adta tehetségét veszni hagyni, és nem hívni fel az emberek figyelmét az olykor rejtőzködő, máskor mulandó szépre rohanó világunkban. Ebben az érzésben osztozhat az album olvasója, aki végignézi Sziklai Károly festményeit és elolvassa Jenes Gyula portréját a naiv festőről.
Ismeretlen szerző - Leonardo
Ki volt valójában Leonardo da Vinci? Milyen képzésben részesült, milyen ízlés és gondolatok irányították? Hogyan élt a minden idők legnagyobb géniuszának tartott ember? A kíváncsiság egész életét jellemezte; éveken keresztül gyötrő lázként hajtva minden vele kapcsolatba kerülő dolog megismerése, megértése felé, ösztökélve a szüntelen kutatás, tanulmányozás, kísérletezés munkájában. Csillagászat és építészet, anatómia és hidraulika, madarak repülése és harci szerkezetek, valamint - természetesen - a Leonardo számára nem csupán számos mestermű megalkotását jelentő festészet. Az ifjúkori _Angyali üdvözlettől_ a _Hermelines nőig_, az _Utolsó vacsorától Mona Lisáig_ Leonardo számára a képírás egyben a régi és új technikák megalkuvás nélküli tanulmányozását, valamint az éles megfigyelés és rajzolás lankadatlan gyakorlatát jelentette. Kötetünk választott témája a reneszánsz szimbolikus alakjának ez a különleges, egyedi szintézise a művészet, a tudomány és a technika terén. Egy gyönyörű album a titokzatos zseniről.
Bernáth Mária - Szinyei
A magyar festészet legismertebb képeit köszönhetjük Szinyei Merse Pálnak. Minden egyes vászna valódi örömünnep a szemnek: szívet melengető derű és a természet szépségének felfedezése hatja át őket. Ám a kötet átlapozásakor annak sem kell csalódnia, akit a több mint hetven illusztráció mellett az is érdekel, hogy valóban a Majális kedvezőtlen fogadtatása késztette-e Szinyeit egy teljes évtizednyi visszavonulásra a festészettől, hogy a kis sárga virágon kívül mit rejtenek a Lilaruhás nő finom kezei, kivételesen hosszú élete folyamán hány évet ért meg a kép modellje, és honnan ismerte a Léghajó kosarából kiintegető férfit - egyáltalán: kinek integet a léghajós.
Bernáth Mária könyve elfogulatlanul idézi fel a festői pálya hullámvölgyeit; a képelemzések egy-egy mű behatóbb megismerésére adnak lehetőséget, a szöveget kiegészítő magyarázatok pedig megkönnyítik a tájékozódást. A kötetet az életrajzi adatok és az irodalomjegyzék teszi teljessé.
Révész Emese - Csók István
Csók István (1865 -1961) Csók István életútja egy évszázadon ível át, eszmélése a „boldog békeidőkre” esett, majd felnőttként megélt két világháborút és megannyi hatalomváltást. Habitusának eredendő derűjét azonban mindez csak megerősítette, világnézetté csiszolva szerencsés adottságát. Derűje máig hatóan átsugárzik művein, ami kellő magyarázatot ad arra a szeretetre, amellyel mai napig övezi művészetét a közönség. E hosszan tartó népszerűség egyik kulcsa kétségtelenül Csók festészetének világos és közérthető volta. Fénytelített, színpompás képi világának visszatérő hősei imádott felesége és lánya, színtere a békés polgári otthon vagy a nyári Balaton, kedvencei a kora ősz dúsan tarka virágai. Festészetének sokszínű formavilága nem öncélú stílusbűvészet, hanem érzékeny leképezése formakereső korának. Kötött, akadémikus kifejezésmódját hamar felváltja a realizmus tiszta hangzata, hogy azt az ifjúkor melankóliáját érzékenyebben kifejező szimbolizmus kövesse, a századelőn vérbő impresszionistaként kezdi újra, majd rövid időre őt is megérinti a modernizmus felszabadító hatása, végül élete derekán visszatér ahhoz a képi világhoz, mely egyéniségéhez, világnézetéhez leginkább illeszkedik, az impresszionizmushoz. Fordulatos stílusváltásai azonban sosem lépik át a természetközeli ábrázolás határait, képtárgya mindenkor a látott, megélt világ marad. Ideológiailag semleges, lírai látványelvű festészete éppúgy sikeres a századvég kiállítótermeiben, mint a Horthy- vagy a Rákosi-érában.
Plesznivy Edit - Vaszary János
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Ismeretlen szerző - Híres festők 117. - Egon Schiele
Egon Schiele rövid életét két jelképes dátum fogja közre: 1890 - van Gogh halálának éve, valamint 1918 - Gustav Klimt, a bécsi iskola nagy művészének halála. Schiele, az utolérhetetlen rajzművész és kolorista, akit megihletett a teljes alkotói szabadságba vetett rendíthetetlen hit, csillogva tűnt fel az expresszionista festészet égboltján, és időnek előtte tűnt le. A festő teljes kreativitását az emberi test alapos tanulmányozásának szentelte, és ezen az úton haladt az ember belső világának felfedezése felé, egészen a lélek titkainak a "felszínre hozataláig". A szexualitás és a halál kérdéseit boncolgatva vetett papírra, vagy festette vászonra - főként aktjaiban - az emberi lény legrejtettebb ösztöneit. Művei között számos nagyszerű portré található, valamint falusi és városi tájképek. Életműve kétségkívül a XX. századé, ugyanakkor azonban univerzális. Hiszen ő mondta: "Nincs modern művészet, csak művészet, az pedig örök".
Reinhard Steiner - Egon Schiele
"Az erotikus műalkotásnak is van szentsége!" (Egon Schiele)
Köpöczi Rózsa - Szőnyi István
Szőnyi István (1894-1960) Az igazi művész minden korban megkísérli meghódítani az ismeretlen tartományt, ami szemmel nem látható, szóval el nem mondható, de a remekművekben mégis felsejlik, mint a tényeken túl a valóság. Pilinszky János szerint ez a valódi realizmus. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Szőnyi István epreskerti műtermének magányában a leányának, Zsuzsának Rómába írt, 1952. január 27-én kelt levelében: „Jóformán mindennap itt járok a Köröndön, hol van egy csodálatosan szép, óriás nagy platánfa. Ahányszor arra megyek, megnézem. Szép az, ha kopár, szép az, ha lombos, szép az, ha hullatja a levelét, s gyönyörű, ha bontja a rügyeit. Ezt a fát addig néztem, míg megtaláltam magamnak az Istent.” Ha Szőnyi István művészetének lényegét szeretnénk néhány szóban összefoglalni, akkor az általa megtalált teljes világról érdemes beszélni, melyre manapság oly sokan vágyunk. Számára a szűkebb és tágabb univerzum nem hullt darabokra, akkor sem, amikor az első világháborúban a Képzőművészeti Főiskoláról a frontra vonulva egész életre szóló betegséget kapott, amikor a második világégés alatt szinte mindent elveszített, ami fontos volt számára: Péter fiát, és lebombázott műtermében képeinek nagy részét. Majd az ötvenes évek abszurd korszakának túlélésére is volt elég belső tartaléka, pedig akkorra már Zsuzsa lánya is véglegesen elhagyta az országot. Passuth Krisztina egyik tanulmányában ennek magyarázatát abban látta, hogy Szőnyi István tudta magáról: „stílusirányzatoktól és tendenciáktól, változó korszakoktól függetlenül – egyszerűen jó festő”. Harmóniára törekvő, kiegyensúlyozott természete megóvta attól, hogy letérjen az általa kiválasztott útról.
Ismeretlen szerző - Csontváry-emlékkönyv
A Csontváry-festményeket megvásároló és évtizedeken át féltve őrző Gerlóczy Gedeon építészmérnök gyűjtötte össze azt a nagy írásos anyagot, amelynek alapján Németh Lajos, a művész munkásságának legjobb ismerője megszerkesztette a kötetet. Áttekintést kapunk itt a Csontváryról szóló irodalomról éppúgy, mint Csontváry saját írásairól.
D. Fehér Zsuzsa - Pogány Ö. Gábor - Magyar festészet a XX. században
Hiba lenne századunk festészetének történetét naptári pontossággal 1900-tól számítani. Szellemi áramlatok, fejlődési problémák nem igazodnak évszámokhoz, nem tűrik az utólag megszerkesztett és mindentudó táblázatokat. A kulturális jelenségeknek is van élettana, zsenge korszaka, kiteljesedő pompája, érett gyümölcse, őszi hervadása, elszomorító alkonya. A művészet is mindig újjáéled, még ha valamelyik irányzata eleget is tett már rendeltetésének. Egy-egy korszak delelőjén már új törekvések csírái is jelen vannak, a hanyatlás mellett a jövő ígérete is hallatja szavát. A magyar századforduló az ellentétes előjelű szándékok, furcsa párhuzamosságok, eltüntethetetlen különbségek ideje volt, amikor is valami gyökeresen új jelentkezett az untatóan régi mellett, a történelem színpadán a múlt kísértetei párbeszédbe keveredtek a holnap hőseivel, az akadémizmus galériatónusaiba belehasítottak a természet éles fényei, a külsőséges reprezentációval szemben teret hódított a meghitt egyszerűség. A XIX. század utolsó évtizedeiben, negyedik negyedében már készült valami. A kiegyezéses konjunktúra nagy horderejű változásokkal járt, az úri rend monarchikus konszolidációját csak a vagyonosodó polgárság oldhatta meg, ami az uralkodó rétegek érdekazonossága mellett mégis egy sor új elemet honosított meg a gazdasági és a kulturális életben egyaránt. A vállalkozó kedv kitört a feudális korlátok közül, az intellektuális érdeklődést nem elégítette ki a Habsburg-birodalom szolgálati szabályzata. Az anyagi lehetőségek megnyíltak olyanok előtt is, akiknek nem volt belépőjük a nemesi kaszinókba; az írok, művészek, tudósok olyan gondolatokat és érveket is megismerhettek, melyek nem szerepeltek a császári és királyi tananyagban. A szociális, a szellemi igények megnőttek, a külföld technikai és művelődési eredményeinek tanulmányozása megélénkült, az előítéletek bénító abroncsa meglazult. Az értelmiség kezdte ismét megtanulni, mit jelent Európa? A hivatalos kormányzati szemlélet akkor a földesúri hetvenkedésből, klerikális bigottságból, hazafiaskodó képmutatásból kerekedett állampolitikai elvvé. A Habsburg-monarchiát nemzeti függetlenségünk zálogának hirdették a bürökraták és közjogászok, gyarmati helyzetünket a kapitalista gazdasági fellendülés eklektikus díszletei mögé rejtették a közgazdászok, a népnyomor feledtetésére a nemzetiségek elleni gyűlöletet szították a közírók. Ideológiai hamisság, talmi csillogás, felemás erkölcs, gonosz történelemhamisítás akadályozta a tisztánlátást, díszmagyarba öltözött hazaárulók, ájtatos uzsorások, hajnali misére járó milliomos tolvajok, nagyméltóságú sikkasztók, ellenforradalmárrá züllött egykori szabadságharcosok, műveletlen újgazdagok, cinikus bértollnokok ágáltak a nemzet nevében, leplezetlen önzés és féktelen karrierizmus érvényesült országos ügyekben is.
Bodnár Éva - Az újra felfedezett Tornyai
Habent sua fata libelli ... De nemcsak a könyveknek, a festményeknek is megvan a maguk sorsa ... A Tornyai-hagyaték ügye két alkalommal is a sajtószenzáció középpontjába került: először közvetlenül a festő halála után, másodszor pedig majd fél évszázad elteltével.
1936. szeptember 24-én, a temetést követő napon már hasábos cikkek jelentek meg az újságokban, az egész címoldalt betöltve: "Eltűnt Tornyai János 800 képe. Nyomozást indított a hódmezővásárhelyi rendőrség" (Magyarország), "Eltűnt nyolcszáz Tornyai-kép" (Pesti Napló), "Tornyai János özvegyének drámai nyilatkozata az eltűnt festményekről és a művész utolsó hónapjairól" (Magyarország) .
1984. november végén egy szinte hihetetlen, nem várt felfedezésről, "az évszázad leletéről" adtak hírt a lapok: "Festmények a padló alatt. Ismeretlen Tornyai-képek kerültek elő" (Esti Hírlap); "Szenzációs felfedezés. Ismeretlen Tornyai-festmények és -dokumentumok" (Népszava); "Festménykincsek az özvegy ágya alatt" (Hétfői Hírek); "A visszajussolt életmű" (Magyar Hírlap).
A páratlan felfedezést gyors kiállítás követte, amelyen az érdeklődők hosszú sora ismerkedhetett meg az előkerült rendkívül értékes anyaggal. A kiállítás rendezője, Bodnár Éva számára pedig kitűnő lehetőség kínálkozott arra, hogy eddigi kutatásait kiteljesítve, az életmű fehér foltjait betöltve, az előkerült 717 festmény és rajz, a 80 napló és más dokumentumok alapján egy, az eddiginél árnyaltabb, teljesebb életpálya képét rajzolja meg. Új művéből plasztikusan tárul elénk Tornyai János emberi, művészi portréja, és megismerkedhetünk az alföldi festészet kialakulásának történeti hátterével is.
Supka Magdolna - Tóth Menyhért - Centenáriumi kiadás
Tóth Menyhért piktúrája magában hordja azt a nagyobb művészettörténeti távlatot, amelynek részese lehetne a műértő közönség is, ha nem hátráltatná őt a megismerés legközvetlenebb módjában egyfelől az, hogy a festmények zöme és a rajzanyag eredetiben nem látható, másfelől, hogy - ami közvetett módon szolgálná a célt - a monográfia röviddel a megjelenése után eltűnt a könyvpiacról. Újbóli kiadása most azáltal vált fokozottan időszerűvé, hogy e könyv képanyagában szerepelnek mindazok a főművek is - a vonatkozó szövegrészekkel együtt -, amelyek festészetének jellegzetes váltópontjain és fehér képeinek végső szakaszában készültek, ám kezdettől fogva ismeretlenek a közönség számára, mivel központi gyűjtőhelyükön, a Kecskeméti Képtárban Tóth Menyhért állandó kiállításaiból - kellő falfelület híján - kiszorulva, a raktárban tárolódnak.
Bizzer István - Aba-Novák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.