Szinyei ​Merse Pál

Bakó Zsuzsanna - A ​szépség festője
Lotz ​Károly a 19. századi magyar festészet egyik legjelentősebb mestere, s a közönség számára máig a legkedveltebb művészek közé tartozik. Művészetét páratlan fantázia, bravúros rajzi és kompozíciós tudás, monumentalitás iránti érzék és gazdag kolorit jellemzi. Hatalmas életműve több száz olaj- és falfestmény, ezernél több műfaj, amelyben ne születtek volna ecsetje nyomán remekművek. Egyéniségének legjobban a falkép reprezentatív műfaja felelt meg. Falképfestői gyakorlatát 12 éves bécsi tartózkodása során szerezte meg, mint Karl Rahl bécsi professzor tanítványa és tanársegédje. 1864-ben végleg hazatért, s bécsi mestere ajánlásával bekapcsolódott a világvárossá fejlődő Budapest középületeinek díszítőmunkálataiba. Stílusát a historikus akadémizmus jellemezte, s művészete a nagy korszakok - a reneszánsz, a barokk - formakincséből táplálkozott. E hagyományokhoz igazodva alakította egyéni stílusát, melyet könnyed elegancia, derű és harmónia jellemzett. A falképfestészet mellett kiváló alkotások fűződnek nevéhez más műfajokban is. Korai tájképeit és életképeit a romantika színei és hangulatai jellemzik, míg későbbi tájképein - főként az akvarell műfajában -, a realista látásmód érvényesül. Aktjai sugárzó, szép testű fiatal nőket ábrázolnak a harmónia, a szépség és az életöröm érzéseit közvetítve. Portréin eleinte Karl Rahl romantikus festészetének hatása érződik, később azonban stílusa dekoratívabbá válik, színei kivilágosodnak, képeit elegancia és könnyedség hatja át. Lotz Károly a hazai és az egyetemes festészet legjelesebb képviselői közé tartozik. Hagyatékának jelentős része a Magyar Nemzeti Galériában található. E könyv szerzője, Bakó Zsuzsanna, művészettörténész, muzeológus, 1972-ben szerezte diplomáját az ELTE művészettörténet-történelem szakán. 1974 óta a Magyar Nemzeti Galéria 19-20. századi Festészeti Gyűjteményének munkatársa, 1991-től osztályvezetője. Szűkebb szakterülete a 19. századi magyar festészet, de vannak publikációi a 20. századi festészet területéről is. Húszéves múzeumi működése során számos kiállítást rendezett itthon és külföldön egyaránt.

R. Bajkay Éva - Huszár ​Vilmos
A ​neves holland De Stijl csoportról és vezéregyéniségéről, Mondrianról már számos monográfia született, de az alapító tagok között szereplő Huszár Vilmos munkásságáról még sem itthon, sem külföldön nem jelent meg feldogozás. Pedig a Magyarországról elszármazott művész nagyon sokoldalú alkotó volt - képeket festett, könyvcímlapokat, reklámplakátokat, bútorokat tervezett. A holland konstruktivista csoport tagjai mellett azonban nem annyira műveinek kvalitása teszi számunkra jelentőssé, mint inkább az új művészeti eredményeket közvetítő szerepe és hatása a magyar aktivistákra, Kassák Lajos körére. Az eddig méltánytalanul mellőzött művészről Bajkay Éva, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos munkatársa, a konstruktivizmus jó ismerője írt tanulmányt. A kötetet 43 fekete-fehér és 6 színes kép illusztrálja, melyek közül számos most került közlésre első ízben.

Bánszky Pál - Bak
"Mindig ​a legfrissebb művészeti koncepciót tartom érvényesnek a magam számára. " (Bak Imre) Bak 1939. július 5-én született Budapesten. A zárkózott természetű ifjú már korán a rajzoláshoz - festészethez pártolt. Ez a hajlama vezette a Művészeti Gimnáziumba is, ahol 1957 tavaszán érettségizett. Első jelentkezésekor még nem vették fel, ezért egy évig nyomdában dolgozott, szabad idejében pedig a Dési Huber István Képzőművészeti Kör foglalkozásait látogatta. A Főiskolára 1958 őszén nyert felvételt. Itt Pap Gyula és Fónyi Géza voltak a mesterei. Első jelentős szellemi hatásként egy színes Monet filmet és a XX. századi modern képzőművészeti törekvéseket bemutató könyvek reprodukcióit tartja számon. Hasonló érdeklődésű barátaival - Molnár Sándorral és Deim Pállal - lázas igyekezettel tanulmányozták a modern művészeti könyveket. Az első év végén, a Hódmezővásárhelyen rendezett főiskolai nyári művésztelepen Bak Imre már "kettős életet" élt; tanyákat festett látványszerűen, s közben Braque újító művészetét tanulmányozta. A főiskolai évek alatt Bak Imre mérhetetlenül nagy információs anyagot dolgozott fel. Megtanult például németül, hogy eredetiben olvashassa Kazimir Malevics Tárgynélküli világ c. könyvét. Ekkortájt modern stúdiumokat végzett, s ezáltal manuálisan is megismerkedett a különböző stílustörekvésekkel.

Szabadi Judit - Bálint ​Endre
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Haulisch Lenke - Vaszary
Vaszary ​Jánost, a francia festészet mindenkori újdonságainak virtuóz átvevőjét, a tüzes színek és lendületes vonalak mesterét ez a tanulmány első ízben méltatja - korai művei alapján - a magyar realista művészet jelentős képviselőjeként. A falusi szegényembereket és az első világháború frontkatonáit, hadifoglyait ábrázoló, megdöbbentő erejű festményei mindeddig nem voltak általánosan ismertek. B. Haulisch Lenke tanulmányát 50 egyszínű és 5 színes kép illusztrálja. Az kötet első kiadása 1960-ban jelent meg.

Supka Magdolna - Kohán ​György
Akit ​manapság, korunk életveszélyes bűvészinasi fejetlensége közepette, személyes létgondok és félelmek ellenére is le tud kötni a művészetek valamelyike a kikapcsolódásnál mélyebben és tartósabban, azt természetesnek találja, hogy maga a művész sem hagy fel az alkotással. Az ilyen műbarát méltán tekint megilletődve a valóban inspirált, jelentős művek alkotóira, s egyszerűen nem hiszi el, hogy eszményképül valaha azok a jelmondatbéli Múzsák állíttattak, kik "fegyverzajban hallgatni" szoktak. Ebben két okból is kételkedik: egyfelől, mert a mi nemtőink maguk tüzelték a poétát daliás időkben, hogy "fegyvert s vitézt énekeljen", másfelől meg azért, mert a Ciceró-féle latin szövegben sem a "múzsák" szerepelnek, hanem helyettük a "törvények", a "leges" szó olvasható, s így már érthető, hogy ezek, mint a higgadt mérlegelés s a rendfenntartás kezesei, nem kívánnak beleszólni a fontolatlan harci hévbe. A lényeg amúgy is az, hogy a múzsák, az idézet általános használatában, a háborítatlanságot igénylő művészetek nevében kérnek szót időről időre, jelezve, hogy minden korban újra él az igény a szuggesztív, igaz és belsőséges hangra, s az meg is teremti szószólóját, a benső sugallatból születő művészetet.

Aradi Nóra - Koszta
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sinkovits Péter - Kondor ​Béla
A ​20. század egyik legjelenősebb festőjével ismerkedhetünk meg a magyar festészet sorozat 16. kötetében. Kondor Béla 1931-ben született és 1972-ben halt meg. A Képzőművészeti Főiskola festő majd grafika szakán tanult művész rendkívüli sokoldalúságát jelzi, hogy a legkülönbözőbb grafikai technikák alkalmazása mellett festményeket alkotott, verset s prózát írt, a fényképezésben új utakat keresett s orgonálni is kitűnően tudott. Művészete az avantgarde irányzatok helyett a múlt nagy tradícióihoz tudott úgy kapcsolódni, hogy a stiláris, tematikus és ikonográfiai motívumokat szuverén módon olvasztotta sajátos kifejezőrendszerébe. Egyéni mitológiát megteremtő művészetében korunk kihívásaira válaszolva értelmezte újra a szimbólumokat. A repülés, a szárnyalás Kondornál gyakori témájában különös jelképeket teremtett rovarok (Darázskirály, 1963), madarak s repülő szerkezetek (A műtücsök felröppentése, 1960) képében. A klasszikus és keresztény mitológia jelképeit, ambivalens tartalmak forrásává változtatta. Az angyalok, a kerubok, a teremtés és a rombolás géniuszai a kondori ikonográfia legkülönösebb alakjai. Angyalai, szentjei, bibliai hősei a Jó és a Gonosz polaritását az ember megkísértésén keresztül tárják fel. Krisztust ábrázoló képein a keresztrefeszítés korunk számára szóló üzenete foglalkoztatja (Pléhkrisztus, 1964; Krisztus a kereszten, 1971). A földi szférában létező ember arcváltozásait, az emberi színjáték tragikus szerepeit gyakran az isteni-szellemi szféra angyalaival szembesítve tárja elénk többértelmű olvasatok, ambivalens jelentések felvillantásával. Önarckép sorozatához (Valaki önarcképe) az aszimmetriára épülő diszharmónia kinyilvánításán keresztül, az irracionálissal szembenéző magatartás a kulcs. A kötetet 61 kép és 12 oldalnyi elemzés alkotja.

Lyka Károly - Nagy ​magyar művészek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aradi Nóra - Kondor ​György
A ​Kondor György pályáját bemutató kötet összeállítója nem küzd a bőség zavarával a képek válogatásakor. A szokásostól eltérő feladat olyan festő életművének az ismertetése, akinek három-négy alkotása szinte sztereotip módon, a szó jó értelmében véve közhelyszerűen vissza-visszatér a XX. századi, századközepi magyar művészettörténetet áttekintő írásokban, és akinek fennmaradt munkássága szám szerint csak hat-hét tucatnyi műből áll, beleértve a festményeket, rajzokat, grafikákat és zsengéket is.

Genthon István - Bernáth ​Aurél
Bernáth ​Aurél Kossuth-díjas festőművész életművének ismertetésével Genthon István, a kötet szerzője, egyben a két világháború közötti időszak jelentős művésztársaságának, a Gresham-csoportnak törekvéseit is felvázolja. Érzékletes képleírások segítik az olvasót. hogy a festmények világának mélyére hatoljon. A könyvet 56 kép - közöttük 5 színes nyomat - illusztrálja.

Szabó György - Mácsai ​István
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bényi László - Rudnay
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Haulisch Lenke - Paizs ​Goebel
Ha ​hovatartozása egyáltalán meghatározható, akkor Paizs Goebel Jenő a szentendrei művésztelephez tartozik. Festészete azonban meglehetősen elszigetelten áll a két világháború közötti évek magyar művészetében. Mint a magányos alkotók általában, igen sok önarcképet festett. Ezeknek sorából - valamint gyakran szimbolikus jelentésű figurális kompozícióiból, tájképeiből és csendéleteiből - világosan leolvasható művészi felfogásának fejlődése a látvány objektív megragadásától az önálló belső törvényekkel rendelkező szubjektív világ megformálásáig. Haulisch Lenke művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria emlékezetes Paizs Goebel emlékkiállításának rendezője., tanulmányában gondosan elemzi e különös, eddig nem kellően méltányolt tehetség életútját, szemléletének és alkotó módszerének alakulását. A szöveget 57 kép, köztük 6 színes reprodukció illusztrálja.

Zolnay László - Márffy
Márffy ​több mint fél évszázados életműve a magyar képzőművészet forrongó korszakának egyik újszerű és vonzó jelensége. Részét képezi a század elején megalakuló haladó szellemű művészi csoportosulások - a MIÉNK és a Nyolcak - festői eredményeinek. Két szélsőséges törekvés ötvöződik benne: fényben feloldódó ragyogó színek féktelen kavargásának és a szigorú szerkezetbe foglalt konstruktív formáknak művészi megjelenítése. A színes és érdekfeszítő könyvecske írója Márffy változatos festői pályáját rajzolja meg az egész kor szellemi életének tükrében.

Genthon István - Czóbel
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Újvári Béla - Domanovszky
Domanovszky ​Endre pályafutását végigkísérve, megismerhetünk egy sajátos művészegyéniséget és azokat a belső és külső hatóerőket is, amelyek a 20-as években indult és a 40-es években kiteljesedett művészek útját alakították. A Kossuth-díjas kiváló művész jellegzetes képviselője napjaink monumentális festői törekvéseinek. Freskói, sgraffitói, mozaikjai és gobelinjei pályaudvarokat, egyetemeket és más középületeket díszítenek. Sok a követője, és mint a Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatója, az újabb nemzedékre is erősen hat. Alkotói munkássága - melyet Ujvári Béla tanulmányából ismerhetünk meg alaposabban - mintegy kulcsot ad az olvasónak az egész mai magyar képzőművészet megértéséhez.

Rácz István - Bene ​Géza
Bene ​Géza a húszas években induló festőnemzedék s egyben a modern magyar művészet legkiválóbb képviselői közé tartozik. Munkássága mégis csak az utóbbi években kezdi elfoglalni méltó helyét a művészeti köztudatban. Bene művészetének alapélménye az ember és természet kapcsolata. De a táj számára nem csupán felszíni hangulatok keresését vagy a látvány ábrázolását, hanem a természet titkaiba való behatolást, a természet modern szellemű újrafogalmazását jelentette. Bár Bene Nagy István és Egry József hagyományainak folytatója, felhasználja és saját egyénisége szerint formálja át a kubizmus, a konstruktivizmus számos látásmódbeli eredményét. Rácz István tanulmányában behatóan ismerteti Bene Géza életútját, és sokrétegű képet rajzol a festő művészi pályájáról. A kötet 56 egyszínű és 7 színes reprodukciót tartalmaz.

Andrási Gábor - Pataki Gábor - Szücs György - Zwickl András - Magyar ​képzőművészet a 20. században
A ​20. századi magyar művészet története 1896-ban, a millennium esztendejében kezdődik, akkor, mikor a fényes ünnepségek ellenére leplezetlenül feltárul az akadémikus és modern szemlélet ellentéte. A historizmus mellett virágzik a szecesszió, néhány fiatalember pedig elindul Nagybánáyra, a modern magyar művészet első állomására. A történet az avantgárd törekvésekkel folytatódik, a Nyolcakkal és aktivistákkal, a két világháború közötti római iskola hivatalos modernségével, a posztimresszionista Grashammel, 1945-tel, a realizmus doktrinája által meghatározott ötvenes évekkel, a hatvanas, hetvenes évek újavantgárd művészetével, a rendszerváltással, a modernizmus utáni kortárs művészettel. A kötet átfogó képet ad a század képzőművészetéről, és első ízben vállalkozik az 1945-től napjainkig terjedő időszak ismertetésére, az elmúlt ötven év újjáértékelésére, a politikai nyomástól, cenzúrától, és a vele szembe alkalmazott taktikáktól független szakmai elemzésre. Ebből adódik, hogy a szerzők korábbi művészettörténet-írásunkban központi helyet elfoglaló az ún. haladó törekvések kiemelése helyett árnyaltabb képet festenek, nem hangsúlyoznak egyoldalúan egy-egy vonulatot vagy irányzatot. Úttörő jelentőségű az utóbbi harminc év feldolgozására, amelynek művészetről összefoglaló tanulmány mindeddig nem született. A szerzőknek új szempontok alapján kellett feldolgozniuk ezt az időszakot, és törekedtek arra, hogy a művészet folytonosan alakuló kontextusát és intézményrendszerét, a kiállításokat, galériákat, folyóiratokat egyaránt bemutassák, és a legfiatalabb alkotók munkáinak is helyet adjanak. 1989, a rendszerváltás óta immár tíz év telt el. Nemcsak a világ formálódott át, és vele a művészet, hanem a művészettörténet szemlélete. A századvég közelsége kényszerítően időszerűvé tette, hogy egy új nézőpontú összegzés, a nagyközönség számára is érthető, friss szellemű, színvonalas 20. századi magyar művészettörténet megjelenjen. A kötet szerzői a 20. századi magyar és közép-kelet-európai képzőművészet szakemberei, akik kiállítások kurátoraiként, egyetemi előadókként foglalkoznak kutatási területükkel, tudományos publikációk mellett a kortárs művészeti életben is aktívan résztvesznek. Andrási Gábor (1954) az Óbudai társaskör Galéria vezetője, Pataki Gábor (1955) az MTA Művészettörténeti Intézetének igazgatóhelyettese és az Új Művészet folyóirat szerkesztője, Szücs György (1960) a Magyar Nemzeti Galéria tudományos titkára és Festészeti Osztályának múzeológusa, Zwickl András (1964) a Magyar Nemzeti Galéria muzeológusa és a Magyar Iparművészeti Főiskola adjunktusa.

Gopcsa Katalin - Egry ​József
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.