Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Nagyon ​megszerettem Royce és Hadrian kettősét a Riyria krónikák sorozatban. A Trónbitorlókban már 12 éve társak és Gwen fogadójában van a főhadiszállásuk. Nagyon jó, hogy az író a kezdeteket is megírta. Hogy ismerkedtek meg, hogyan találkoztak Gwennel? Sok-sok mellékinformáció jön le a regényből, ami hozzáad az eredeti sorozathoz. Amíg nem ununk rá (az olvasók), addig Sullivan a Trónbitorlók előtti 12 évről évenként megír egy könyvet. Én nagyon kíváncsi leszek rá, remélem végigviszi.
Természetesen Hadrian volt a kedvencem, de Gwent is sokkal jobban megkedveltem. Legszívesebben újraolvasnám a sorozatot.


gesztenye63
4.5/5

„Jó ​csapaton ne változtass!” Törvényerejű szavak ezek, sportvezetői körökben bizony örök igazság. Sullivan pedig meg is fogadta a jó tanácsot. Nem változtatott a csapaton, nem vágta le az aranytojást tojó tyúkot #vagy inkább kakasokat?!#, de még csak más környezetbe sem helyezte főhőseinket. Miért is tette volna? Hadrian és Royce, vagyis a Riyria kiválóan érzi magát, sőt fickándozik, mint hal a vízben, a feudális, középkori Európának megfeleltethető, Avryn kies erdein-mezőin és mocskos, bűnben tobzódó városkáiban.
A szerző egyszerűen hátrahúzta az idővonalat, és visszarepítette a gyakorlott Riyria olvasókat tizenkét évvel, szó szerint a kezdetekhez. Sullivan nyilvánvaló módon felismerte, hogy egy ennyire sikeres sorozat előzménytörténetében legalább annyi potenciál van, mint a „fő darab”-ban. Az előszóban emlegetett 12 év/12 rész, mint lehetőség egy kicsit megijesztett ugyan, és felrémlett előttem az örök klasszikus Dumas, soronként fizetett példájának rettenete. De aztán elkezdődött a mese, és – noha az elején kissé nehézkesen, de később – egyre könnyedebben, észrevétlenül magával ragadott a történet, érkeztek a kedves, és még kedvesebb emlékfoszlányok, visszaköszöntek a főhősök meghatározó jellemvonásai.
A Koronatorony a Riyria rajongóknak igazi csemege, új olvasóknak pedig tökéletes alapozás a nagyívű _Krónikák_hoz. A szerző A kezdetek első kötetét egyértelműen a két főhős különböző, sőt gyökeresen ellentétes jelleme kibontásának szenteli, úgy hogy alkalmanként bepillantást nyújt gyermekkorukba is. A regénybeli jelenben pedig egyre izgalmasabb kalandokra kényszeríti őket, úgy hogy küldetéseiket szokás szerint nem maguk választják meg. Már az első kötetben feltűnik a sorozat egyik legszimpatikusabb karaktere is, Gwen Delancy „kisasszony”, akinek hátteréről ugyancsak sok érdekességet megtudunk.
A legizgalmasabb karakter azonban természetesen Arcadius prof, a nagy machinátor, aki egy kicsit a bölcs, öreg Gandalf, egy kicsit meg valami huncut, imposztor, örökifjú csínytevő szerepében tetszeleg. Nélküle azonban soha nem válhatna Hadrian és Royce párosa azzá, amivé végzetük hajtja őket.
A szerző mesterien építi a karaktereket, formálja jellemüket, rengeteg dialógussal, szinte észrevétlenül kibontakozó akciók során vezeti a főhősöket és az olvasót egyaránt a mind szövevényesebb, és egyre szerteágazóbb történet részleteibe.

Összességében, minden – szerintem egyébként szükséges – vért és erőszakot leszámítva, egy igazán bájos, üdítően friss kalandregényt kap az olvasó, melynek alig várja majd a folytatását. {{kíváncsi vagyok, mit fogok majd az újabb 6 rész után mondani… :)}}


TiaManta
5.0/5

Az ​író elmondja, hogy egyedül, az előző sorozat nélkül is olvasható, élvezhető a könyv, de én inkább azoknak ajánlanám akik már olvasták a teljes Riyria-krónikákat. Úgy az élmény sokkal jobb, rengeteget hozzá ad. Hiába tudjuk mi fog a végén történni, mégis izgulunk értük. A rajongóknak külön élmény minden utalás, felbukkanó szereplő is. És várva várják a két csodás főszereplő, Royce Melborn, és Hadrian Blackwater minden szavát, tettét, megmozdulását. Rajtuk múlt minden, és ők hozták a formájukat, és még inkább megszerettem őket, ha ez lehetséges.
Plussz egy különleges dolog esett meg, amit nem hittem volna hogy elér nálam. Megszerettette Gwent. Ő volt eddig az a szereplő aki teljesen hidegen hagyott. [spoiler]A halála se tudott meghatni. Szerintem neki ennyi szerepe volt. És hogy gyereket szüljön.[/spoiler] De most egy erős női karaktert látok végre, nem csak egy kelléket. Így az ő szála is meglepően le tudott kötni, nagyon is elkezdett érdekelni, mi is az ő története.
A sorozatot szerető embereknél nagyon könnyű a dolga a regénynek.
Már nem egy első könyves íróval találkozunk, és ez meglátszik rajta.
Egy kalandos, szórakoztató, nem epikus előtörténet. Ami nem lövi le a később bekövetkező eseményeket.
Én ajánlom.
Én szeretem.
Én várom a következő részt. Igénylem.


ViveEe
4.5/5

Abszolút ​egyetértek Mrs. Sullivannel. Hadriant még ne engedjük el. Örülök, hogy megszületett ez a regény, és várom a többit is.
A történet lassan csordogált, remélem ezt most már megszokom, de abszolút jó volt.
Jó volt látni, hogy jött létre a Riyria. Arcadius egy nagyon csavaros eszű konspirátor. Nagyon tetszett a vége, ahogy összekapcsolódtak, és Royce elfogadta Hadriant.
Gwen részei is nagyon érdekesek voltak. Ő is egy nagyszerű karakter volt a krónikákban, és itt megismerjük milyen rögös is volt az útja ennek a szuper nőnek.
Még csak pár napja fejeztem be a krónikákat, de újra kedvem lett hozzá. Nagyon várom magyarul a következő részt.


mezei
5.0/5

Royce ​és Hadrian az egyik legnagyszerűbb páros, akikről valaha is olvastam. És most “kénytelen vagyok” újból elolvasni a Riyria-krónikákat. :)


Navi
5.0/5

5 ​csillag, mi más lehetne? :)
Jó volt látni a kezdeteket, amikor kamaszéveik végén először találkoznak, hogyan alakult ki valamiféle bizalom, mert ez még nem barátság, de az lesz :)
A könyv, a széretek, Arcadius professzor, Ubi, Rehn. {{Mire leesett a végén, hogy kicsoda Rehn, szerintem a konyhakövet is feltörtem :)}}
És Gwen. Nagyon féltem, féltettem, de kellő bátorság van benne és akarat. Bár szerintem Grue még tartogat egy-két alattomos lépést.
Kíváncsian várom a folytatást :) Ja, és hatalmas az előszó :)


Fallen_Angel
5.0/5

A ​Riyria-krónikák az egyik kedvenc fantasy sorozatom és már egy ideje a terveim között szerepelt, hogy majd egyszer elolvasom az előzmény köteteket is. Amikor kiderült, hogy jön A Koronatorony magyarul, egy percig sem volt kérdéses, hogy megvegyem-e.

Három dolgot vártam a könyvtől: hogy hozzátegyen a történethez, hogy szórakoztasson, és hogy ne legyen rókabőr. Az elvárásoknak tökéletesen megfelelt, élveztem minden sorát, különösen Hadrian és Royce összecsiszolódásának folyamatát.
Bár a szerző az előszóban azt írja, hogy a könyvek olvashatók kronológiai és megjelenési sorrendben is, örülök neki, hogy előbb olvastam az eredeti sorozatot, szerintem A Koronatorony így sokkal érthetőbb és élvezhetőbb volt. Remélem, a kiadó hozza majd a következő részt is.


Vicky3
5.0/5

Az ​eredeti sorozat egy nagyívű, több szálon futó, de a végén egyetlen pontban kicsúcsosodó eseményláncolat, míg ezek a történetek tényleg epizodikus jellegűek, külön-külön is olvashatóak, lezárt véggel. Azzal a céllal teszi mindezt a szerző, hogy bármikor abbahagyhassa, ha úgy érzi elég. Vagy éppen lehet végigviszi mind a 12 évet és kapunk 12 részt. Még ő se tudja, bár én erősen reménykedek az utóbbiban. Úgyhogy nagyon ajánlom mindenkinek, hogy olvassa és szeresse ezeket a történeteket! Á, semmi nyomás.

Mindig is fenntartásaim voltak az előzménytörténetekkel szemben, de imádom a Riyria-krónikákat, így kétség sem fért hozzá, hogy ez a kötet is terítékre fog kerülni. A Riyria-krónikák kezdetén Royce és Hadrian már 12 éve ismerik egymást, egy összeszokott dinamikus rablópárosként tűnnek fel a lapokon, de engem mindig is foglalkoztatott a kérdés, hogy vajon két ennyire különböző ember hogyan találkozhatott. Ó, arról meg voltam győződve, hogy biztos nem volt pozitív az az első találkozás és milyen igazam volt! Nagyon jól szórakoztam a két lökötten és most tűnik szembe igazán, hogy mennyit fejlődtek és változtak mind a ketten a későbbiekben a másik ráhatása segítségével. Ráadásul kíváncsi voltam már a Koronatorony történetére is, amit már hallottunk korábban is, amit akkor annyira nem is értettem. Loptak is, meg nem is, most akkor mi van. De most szerencsére választ kapunk erre is. És osztom az író feleségének a véleményét, odáig vagyok Hadrianért.

Másik nagy pozitívuma a könyvnek Gwen megismerése. Már az eredeti szériában is szimpatikus volt, de nagyon jót tett neki, hogy ennyi szerepet kapott és megismerhetjük teljes valójában a történetét. Egy eszméletlenül erős, kitartó, hű és szerethető nő és néha megszakadt a szívem, azért amit ki kell állnia. És tudva a későbbi szerepét, teljesen jó választás a szerepre. Tetszettek az apró utalások is, ahogy helyenként beleszóltak a történet alakulásába, hogy biztos arra tereljék a szereplők útját, amerre ki van jelölve az. Néhol letaglózóan igazságtalannak vagy éppen szívbemarkolónak találtam ezeknek a beavatkozásoknak a mibenlétét és a következményét, de ugye a nagyobb jó érdekében…

Bővebben: https://three-points-of-view.blogspot.hu/2018/02/az-elso-talalkozas-michael-j-sullivan.html


Vincenza
5.0/5

_"– ​Igen, egy csapatban, társakként, úgy értve, hogy két emberként, akik együtt dolgoznak, és egyesítik a képességeiket egy közös cél érdekében. Elf nyelven van erre egy kifejezés. Úgy mondják…" _
“– Riyria – fejezte be a mondatot Royce.”

Ez a rész elképesztően jó lett, nagyon jót tett a Krónika szempontjából is, mert rengeteg utalás volt a jövőre tekintve és olyan alapot adott számunkra, amely a Trónbitorlókban sokat fog segíteni.
Azáltal, hogy megtudhattam a múltjukat még jobban elmélyítette számomra a karaktereket és még élhetőbb valódibb lett ezáltal. Maga a cselekmény nagyon izgalmas lett annak ellenére, hogy ez a rész a karakterek ismételt bemutatásáról szól.
Hihetetlen, mert olyan jók lettek a párbeszédek ez a cinikus humor, hogy a szereplők a hátukon elvitték volna a történetet. Ami már így is élvezhető volt, de az hogy egy jövőbeli látomás köré fonták a történetet és egy lehetetlen feladathoz így számomra az olvasási élmény a tetőfokára hágott.
Az oldalak csak peregtek és peregtek… a végén még olvastam volna tovább, de szerencsére tudok is majd további kalandokat olvasni, ha minden jól megy várható a folytatás.
Mindenkinek nagyon ajánlom, elképesztően izgalmas lett és ami talán nekem még jobban tetszett, hogy Sullivan úr nem félt leírni a véresebb jeleneteket sem, amiből annyit kaptam, hogy meg is lepett, de ezáltal vált letehetetlenné a könyve.
Új kedvencet avatok!!
Nagyon ajánlom! :)


Nuwiel
4.5/5

Talán ​egy kicsit összecsapott lett, talán egy kicsit aránytalan. Az elején kissé lassan csordogált a cselekmény, míg a végén nagyon beindult, és hirtelen minden szál összeért. Mégis, mindezen negatívumok ellenére sincs szívem fél csillagnál többet levonni, annyira magával ragadó Sullivan stílusa.

Valahogy nekem nem a főszereplő páros lett a kedvencem, hanem Gwen. Hadrian és Royse is jók, de sokkal jobban vártam, mi történik Gwennel, hogyan lesz képes véghezvinni a függetlenedést, hogyan építik fel a Házat és teremtik meg az új életük alapjait. Valószínűleg sokat adott volna az élményhez, ha már olvastam volna a Riyriai-krónikákat, de ügyes író Sullivan, így is élvezetes művet alkotott.

Nem mondom, hogy ezek után nem fogom elkezdeni a fősorozatot, de egyelőre sokkal kíváncsibb vagyok a Koronatorony folytatására. Leginkább persze az tart vissza Riyriától, hogy már így is túl sok megkezdett sorozatot kellene befejeznem (kösz Moly, hogy még emlékeztetsz is rá :P), mielőtt lenne erőm belekezdeni még egybe.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók