|
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg.
Kapcsolódó könyvek
Anne Applebaum - Gulag - A History
Nearly 30 million prisoners passed through the Soviet Union's labor camps in their more than 60 years of operation. This remarkable volume, the first fully documented history of the gulag, describes how, largely under Stalin's watch, a regulated, centralized system of prison labor-unprecedented in scope-gradually arose out of the chaos of the Russian Revolution. Fueled by waves of capricious arrests, this prison labor came to underpin the Soviet economy. Applebaum, a former Warsaw correspondent for the Economist and a regular contributor to the Wall Street Journal and the Washington Post, draws on newly accessible Soviet archives as well as scores of camp memoirs and interviews with survivors to trace the gulag's origins and expansion. By the gulag's peak years in the early 1950s, there were camps in every part of the country, and slave labor was used not only for mining and heavy industries but for producing every kind of consumer product (chairs, lamps, toys, those ubiquitous fur hats) and some of the country's most important science and engineering (Sergei Korolev, the architect of the Soviet space program, began his work in a special prison laboratory). Applebaum details camp life, including strategies for survival; the experiences of women and children in the camps; sexual relationships and marriages between prisoners; and rebellions, strikes and escapes. There is almost too much dark irony to bear in this tragic, gripping account. Applebaum's lucid prose and painstaking consideration of the competing theories about aspects of camp life and policy are always compelling. She includes an appendix in which she discusses the various ways of calculating how many died in the camps, and throughout the book she thoughtfully reflects on why the gulag does not loom as large in the Western imagination as, for instance, the Holocaust.
Copyright 2003 Reed Business Information, Inc.
Ismeretlen szerző - A Szovjetunió Kommunista Pártjának története
Ez a könyv az SZKP történetének rövid összefoglalását tartalmazza. Első kiadását tanárok, propagandisták, tudományos dolgozók számos tanácskozáson megvitatták. Ennek a kiadásnak a megmunkálása során felhasználtuk a XXII. kongresszus anyagát, a pártarchívum újabb anyagait, figyelembe vettük a tankönyvvel kapcsolatos vitákban elhangzott kívánságokat és észrevételeket. Alaposabban kifejtettük azt a kérdést, hogy keletkezett és fejlődött ki Sztálin személyének kultusza, milyen nagy kárt okozott a pártnak és az országnak, és hogyan harcol a párt következményeinek leküzdéséért. Ezért a könyv bizonyos kiegészítéseket, újabb tényeket tartalmaz.
Jerzy Ciepielewski - A Szovjetunió gazdaságtörténete
Jerzy Ciepielewski neve nem ismeretlen a magyar olvasók előtt. Előző, más szerzőkkel közösen megírt könyve - A világ gazdaságtörténete a XIX. és a XX. században - sikert aratott. Ezúttal a szerző ismét nagyszabású vállalkozásba fogott: megírta a szovjet gazdaság 60 éves fejlődésének történetét.
Bevezetőül bemutatja a cári Oroszország gazdasági helyzetét. Hasznos adatokat kapunk arról, milyen örökséget vett át 1917-ben a győztes szovjethatalom, mennyire rontotta az amúgy is fejletlen termelőerőkkel rendelkező ország gazdasági helyzetét az első világháború.
A továbbiakban ismerteti a szocialista gazdaság kiépítésének előzményeit, kezdeteit: az októberi forradalom győzelmét közvetlenül követő időszakot, a hadikommunizmus éveit, a gazdaság helyreállítását a polgárháború évei után (NEP-korszak).
Elemzi az iparosítási politika végrehajtását, a mezőgazdaság szocialista átalakítását, ennek eredményeit, a lakosság anyagi helyzetét. Külön foglalkozik a második világháború gazdasági oldalaival, a hadigazdaság kiépítésével és finanszírozásával, az ipar és a mezőgazdaság helyzetével.
A második világháborút követő helyreállítás után új tendenciák kezdtek kibontakozni a szovjet gazdaságban - írja Ciepielewski, majd részletesen bemutatja ezeket. Átfogó képet kapunk a gazdaságirányítási rendszer 1966-ban kezdődött reformjáról, ennek a növekedési ütemre gyakorolt hatásáról. Kérésünkre a szerző kibővítette könyvét - foglalkozik az 1971-1975. évi ötéves terv céljaival; ezek megvalósulásával zárja munkáját.
Ciepielewski könyvét, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójára jelentetünk meg, a nemzetközi gazdasági kérdések, a szocialista országok gazdasági fejlődése iránt érdeklődő minden olvasónak, az oktatásban részt vevőknek, a pártapparátus dolgozóinak ajánljuk.
Boris Cederholm - A Cseka országában
Lépten-nyomon azt tapasztalhatjuk, hogy az egész világon hol erősebb, hol gyengébb kommunista hullámok ostromolják a jelenleg uralkodó társadalmi és állami rendszereket. Hol itt, hol ott tapasztalhatók kommunista összeesküvések, tüntetések, zavargások és mindenféle olyan jelenségek és események, melyek mögött több-kevesebb joggal szervezett kommunista erök munkáját véljük felismerni. Feltevésünkben nem is tévedünk, mert a kommunisták valóban minden eszközt, minden alkalmat és eseményt, minden szociális elégedetlenséget a lelkek forradalmasítására céljaik elérésére iparkodnak kihasználni. A kommunista Oroszország és az ezen kivüli világ közötti küzdelem óriási harcvonalán lezajló támadásokat és küzdelmeket Moszkvából, a kommunizmus világközpontjából irányítják, szervezik és támogatják. A kommunizmus fö erőtartalékai legfőbb vezérkara az egykori „szent"-Oroszország földjén a „minden-oroszok" cárjának óriási kiterjedésű, egykori birodalmában táboroznak. De minden országban rejtőznek kisebb-nagyobb segédcsapataik és szövetségeseik.
Földi Pál - Szpecnaz
Közel harminc évi hivatásos katonai szolgálattal a hátam mögött bátran kijelenthetem: a Szpecnaz, minden hatékonysága ellenére sem érdemli meg a megtisztelő katona nevet. A Szpecnaz kiképzésében, tevékenységében nyoma sincs a katonaság eszményének. És ahol a katonaság értelme elvész, ott előkerülnek a militarista gyilkosok, a megsemmisítés készséges mesteremberei.
A Szpecnaz „katona" egy eszme szolgájából, egy téveszme fegyveres gonosztevőjévé lett. De ha ezért elítélnénk őt, akkor az eszközt ítélnénk el. Egy baltával végrehajtott gyilkosságnál nem a balta a bűnös, hanem az agy, amely építés helyett rombolásra használta.
Ezt az agyat pedig ma is úgy hívják: Kommunizmus!
Szvetlana Alekszijevics - Tempo di seconda mano
"Sognavamo una rivoluzione e l’unico timore era di non vivere abbastanza per vederla”, racconta un laureato in filosofia che al tempo dell’Unione sovietica faceva il fuochista in una centrale termica. Allora sfruttava i due giorni di libertà che venivano dopo ogni turno di ventiquattro ore per tuffarsi nei libri e nei dibattiti non conformisti, ma poi “la scoperta dei soldi è stata come l’esplosione di una bomba atomica”. “Sono nato in Urss e ci stavo bene”, dice con forza il “figlio di un comunista”, che gli aveva “insegnato l’abbiccì sulla Pravda. A ogni festa andavano insieme alle sfilate”. “Erano anni bellissimi e ingenui”, ricorda una filologa finita in un’agenzia immobiliare. Dopo aver prestato fede a Gorbaciov adesso ci penserà due volte prima di credere a qualcuno, ma è “contenta di essere vissuta in quest’epoca”. Una donna spiega di come ha “incontrato l’amore” durante le manifestazioni contro i putschisti del 1991. E che sarebbe successo se i putschisti avessero vinto? Interviste volanti per strada. “Saremmo rimasti il grande paese che eravamo”. “Avrebbero inondato di sangue il paese”. “Ma hanno vinto! Stiamo edificando il capitalismo sotto la guida del Kgb”. “La mia vita non sarebbe cambiata”. Altra gente litiga durante un Primo maggio. “Seppellitelo il vostro Lenin, e senza troppi onori”. “Lacchè dell’America! A quanto l’avete venduto il paese?”. “Siete proprio dei fessi, compagni”. “A me l’impero piaceva”, confessa uno che beve perché non è contento di come vive. Gli ex quadri della nomenclatura raccontano con rabbia del modo in cui si sono trovati emarginati e aggrediti da una marea di voltagabbana. Le antiche vittime dei tempi staliniani e dei gulag e i loro figli e nipoti raccontano di atrocità quasi indicibili, e del modo in cui “i carnefici hanno concluso i loro giorni da rispettabili pensionati”. Ma accanto alle atrocità del comunismo ci sono quelle degli odi etnici che sono esplosi al momento della sua dissoluzione, e le storie di violenza e miseria della transizione al capitalismo. Picaresco il racconto di chi riuscì a sopravvivere ai lager. Picaresco il racconto di chi ha dovuto inventarsi un nuovo lavoro dopo la caduta dell’Urss. “Qui da noi non c’è stato nessun comunismo, ma lo stalinismo. E adesso non c’è il socialismo né il capitalismo”, riconosce un ex segretario locale del partito. Eppure, in molti Stalin lo rimpiangono. Commoventi le pagine dedicate al maresciallo Achromeev, che dopo il fallimento del putsch si impiccò per non sopravvivere all’Unione sovietica. Ma fu vero suicidio? “Di fatto, nessuno di noi viveva in Urss, ognuno viveva nella sua cerchia”, osserva una intellettuale già non conformista. “Ancora oggi mi piacciono molto i film sovietici, hanno un qualcosa che non si trova nei film attuali”, confessa il figlio di una vittima delle purghe che andò a manifestare per Eltsin. E così via, decine e decine di voci. “Per me non è tanto importante che tu scriva quello che ti ho raccontato, ma che andando via ti volti a guardare la mia casetta, e non una ma due volte”, dice una contadina bielorussa. Come in una colossale Spoon River della Russia sovietica, uomini e donne, protagonisti e comparse, vittime e carnefici, raccontano attraverso le proprie vicende l’immenso dramma del crollo della Grande Utopia comunista. “Ci stiamo congedando dall’epoca sovietica. Che è come dire: dalla nostra stessa vita”, spiega Svetlana Aleksievic, che le ha raccolte. Bielorussa di padre ucraino, grande cronista dei grandi eventi dell’ultima fase dell’Urss e dell’èra post sovietica, esule dal regime di Lukashenko che però è infine tornata a vivere a Minsk, candidata al Nobel per la Letteratura nel 2014. “Mi sforzo di ascoltare con onestà coloro che hanno partecipato al dramma socialista”. Svetlana Aleksievic
David Remnick - Lenin sírja
Ez a könyv az emberi történelem egyik legkegyetlenebb rendszerének végnapjairól szól - azokról az évekről, amikor a szovjet kommunisták fokozatosan elvesztették hatalmukat (ami csak visszatekintve, történelmivé táguló távlatból látszik "viharos gyorsaságúnak"; mindenesetre a küzdelem sokáig kétesélyes volt), és megtörtént az, amit oly kevesen tudtak vagy mertek megjósolni: 1991-ben az augusztusi puccs bukása után a Szovjetunió megszűnt létezni. (...) A Lenin sírjáért Remnick Pulitzer-díjat kapott; egy recenzens "modern Tocqueville"-nek nevezte, egy másik szerint a könyvet máris be lehet sorolni az orosz történelemről szóló alapművek közé.
Sz. Ormos Mária - Az 1924. évi magyar államkölcsön megszerzése
A munka széles körű, eddig nem publikált levéltári anyag alapján mutatja be a Magyarországnak nyújtott népszövetségi kölcsön folyósítását megelőző diplomáciai küzdelmet, amely egyfelől az angol és az olasz politikai és gazdasági körök által támogatott Bethlen-kormány, másfelől a magyar revíziós tervek meghiúsítására törekvő Franciaország és a kisantant között zajlott le. Ismerteti továbbá a magyar kormánynak a kölcsönnel kapcsolatos célkitűzéseit, az előzetes tervezet jellegzetességeit, a kölcsön lebonyolítását, az ún. szanálási törvényjavaslatok vitáját és a kapott hitel felhasználását.
Huszár Károly - Az égő Oroszország
Történelmi távlatból látható igazán, hogy a bolsevizmus csak egy lépcsőfoka volt annak a tervnek, amely most, jelenkorunkban halad a végkifejlet felé. Mára a kommunizmus színt váltott, vörösről zöldre, képviselői a klímamozgalmak programját hirdetve akarják ismét "megmenteni" az emberiséget. A végső céljuk jól láthatóan nem más, mint magának az embernek a megsemmisítése. A jövő társadalmában az ember már csak egy kis alkatrész lesz a Great Reset gazdaságában, egy géppel irányítható, folyamatos kontroll alatt tartott biorobot.
Ez a velejéig romlott és beteg rendszer nem egyik napról a másikra fejlődött ki. Kezdeti megjelenési formája az úgynevezett kommunista kísérlet volt, amely a XX. században először Oroszországot borította lángba. Huszár Károly Az égő Oroszország című könyvében mint egy nagy szerkezetet, úgy szedi szét a bolsevizmus gépezetét, így a teljes keresztmetszetét láthatjuk egy olyan ideológiai rendszernek, amelyik teljesen máshogy működik és más célok felé halad, mint ahogy azt a tervezői hirdetik.
Huszár Károly könyvének kiemelt jelentősége, hogy összekapcsolja a múltat a jelennel, ugyanis döbbenetes hasonlóságokat és tanulságokat fedezhetünk fel jelenkorunk történéseivel. A múlt tapasztalatainak birtokában lehet igazán megérteni, hogy milyen szakadék felé terelik a mai társadalmat a zöld kommunisták.
Huszár Károly könyvének másik aktualitását a mostani orosz-ukrán háború adja. Ugyanazok az amerikai pénzügyi körök, amelyek 1905-ben, majd 1917-ben rászabadították az oroszokra a forradalmi vírusokat, most ismét uralmuk alá akarják vonni a bolsevizmus alól kiszabadult országot. "Színes forradalmakat" exportáltak a térségbe, az irányítást, a tömeggyilkos Lenin szerepét a puccsal hatalomba juttatott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kapta meg.
Az 1945-ben visszatérő kommunisták mindent megtettek, hogy a ma embere ne tudja elolvasni Az égő Oroszország című könyvet, amit az elsők között tiltottak be és minden példányát megpróbálták megsemmisíteni.
--------------
Huszár Károly (1882-1941) magyar politikus, miniszterelnök, a nemzetgyűlés és a képviselőház volt alelnöke, a magyarországi keresztényszocialista mozgalom egyik elindítója. 1910-től 1918-ig a sárvári kerület országgyűlési képviselője. Az első világháború kitörésekor mint őrmester ment ki a frontra. A második és harmadik Friedrich-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter. 1919. november 24. - 1920. március 1. között miniszterelnök. Ekkor történt Horthy Miklósnak Magyarország kormányzójává való megválasztása is. Ezt követően Huszár Károly benyújtotta lemondását, hogy átadja helyét egy olyan kormánynak, amely parlamentáris alapon a nemzetgyűlés többségi pártjaiból alakul meg. 1930-ban a Szent Imre Év jubiláris ünnepségeit rendezte, ezért XI. Pius pápától a Nagy Szent Gergely lovagrend nagykeresztjét kapta elismerésül. Alig volt olyan katolikus és nemzeti irányú egyesület, amelynek vezérkarában ne kapott volna helyet.
Szabó Miklós - A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal
Mit is tanultunk tőle? Hogyan kell kiolvasni a Népszabadság protokollhíreiből a magyar, egy szovjet vezető ötmondatos életrajzából a kremlbéli politikai erőviszonyok változásait. Hogyan lehet tetten érni a szélsőjobboldaliság csíráit egy új mozgalom ártatlannak tetsző programpontjában vagy egy liberális politikus kiszólásában? Száz hasonló fontos apróságon túl a legfontosabbat: hogyan lehet törés mentesen ötvözni a teljes elvhűséget a politikai racionalitással, a bátor elszántságot a józan realitásérzékkel, az elkötelezettséget a minőségérzékkel, a fontos dolgok komolyan vételét a humorérzékkel.
Zinner Tibor - Az ébredők fénykora
A politika- és ideológiatörténeti kutatások a két világháború közötti időszak radikális jobboldali törekvéseit fő vonalaikban és összefüggéseikben nagyrészt tisztázták. Mégis úgy tűnik, hogy történetírásunk a negyedszázados ellenforradalmi konstrukció egyes periódusaiban a korabeli nemzetgyűlési viták, a sajtóanyagok, a felszabadulást követő népbírósági perek politikai következtetései, frazeológiai sajátosságai hatására túlhangsúlyozta a szélsőjobboldali egyesületek, pártok, asztaltársaságok időnkénti szerepét, miközben kevéssé elemezte politizálási módszereiket, változatos célkitűzéseiket, heterogén és igen mobil társadalmi összetételüket, s agresszív tetteiket. Az Ébredő Magyarok Egyesületének fénykorát vizsgáló egyesülettörténeti kismonográfia elsődleges levéltári források, a korabeli és a kései sajtótermékek kritikus felhasználásával arra igyekszik választ adni, hogy a korszak legszélsőségesebb szervezetének arculata miért változott meg Bethlen hatalomra jutását követően. A kormányzó, a mindenkori kormányok és a pretoriánus gárda szerepét betöltő egyesületek - élükön az ÉME és nemzetvédelmi csoportja - egymáshoz való viszonyát értékelve hézagpótló ismereteket nyújt a rendszer jellegéről folyó teoretikus vitához. Az ÉME első fél évtizedének objektív bemutatása lehetővé teszi annak érzékeltetését, hogy a konszolidáció folyamatát egyes politikai csoportosulások miképp kívánták elodázni, s ebben Horthy Miklós kezdeti kétszínű politikája mekkora szereppel bírt.
Béládi László - Krausz Tamás - Sztálin
Ki volt Sztálin? Lángelméjű vezér avagy - mint Trockij állította - a "forradalom sírásója". Sztálin "működésének" egyre több tárgyi bizonyítéka kerül napvilágra (árulkodó dokumentumoktól tömegsírokig), életművének ugyanakkor elvitathatatlan végeredménye a megnyert világháború és hazájának világhatalommá fejlesztése. Sztálinról, az emberről - feltehetőleg autentikus források hiányában - csak mozaikokat kapunk a könyvből, a legtöbbet még gyermek- és ifjúkoráról. A későbbiekben külön fejezetet szentelnek a Sztálin-jelenség személyi jegyeinek amely azonban terjedelmileg nyúlfarknyi és tartalmilag sem a mű kiemelkedő része. Mindennek ellenére részletes kép rajzolódik ki a forradalom után hirtelen magasba ívelő Sztálin-karrierről. Az értelmiségi típusú forradalmárokkal szemben Sztálin a szervező forradalmár típusát személyesítette meg, akinek szervező zsenije az apparátus építésében teljesedett ki és aki természetesen az általa megszervezett pozíciókat magának tartotta meg. A létrejött apparátusok továbbépítésével később apránként felmorzsolta a demokráciát és az apparátusba saját embereit ültette. Ellenlábasait pedig, elsőként a régi lenini gárdát, Lenin munka- és fegyvertársait a nagy kirakatperekkel és az azokat követő tisztogatásokkal elpusztította. A könyv részletesen ismerteti a terrorhullámok masinériáját, éppúgy mint Sztálin ügybuzgó és hűséges munkatársainak (Molotov, Berija, Visinszkij, Kaganovics és Zsdanov) viselt dolgait. Szól Sztálin háborús szerepéről, felelősségéről és karizmatikus hatásáról, valamint a háború utáni újabb terrorpszichózisról (az írók és művészek elleni zsdanovi kirohanások, a "leningrádi-ügy" hátteréről). A könyv utolsó fejezete a sztálinizmus mérlegét megvonva magvas tanulságot is kínál.
Ismeretlen szerző - "Hatvanas évek" Magyarországon
Kötetünk egy csaknem négy éve, 2000-ben megkezdett gondolkodási folyamat, majd a nyomában megindult kutatás összegzése. A Nemzeti Kutatási és Fejlesztési Program támogatásával folytatott munka a "hatvanas évek" magyarországi történéseinek történettudományi eszközökkel való vizsgálatát tűzte ki célul. A program ebben a formájában befejeződött, így akár azt is írhatnánk, hogy a kutatás eredményeit tartalmazó kötet valamiféle lezárás. Ez azonban nem lenne teljesen igaz. Egyrészt mindvégig úgy fogtuk fel azt, amit csináltunk mint műhelymunkát, amely ugyan támaszkodik bizonyos előzményekre (az irodalomjegyzékek meggyőzően tanúsítják, hogy a "hatvanas évekre" vonatkozólag az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon is komoly és eredményes forrásfeltárás és történeti kutatómunka folyt), de nem lép fel azzal az igénnyel, hogy végleges képet adjon tárgyáról. Munkánk eredményeit folyamatosan a szakmai és a szélesebb közönség elé tártuk, s a mostani könyv sem áll önmagában - a vele egy időben megjelenő, a "hatvanas évek" emlékezetét az utolsó tizenöt-húsz évben készült életútinterjúk részleteivel megidéző kötettel együtt "érvényes"? Nyilvánvaló, hogy ez a könyv még rövid időre sem zárja le a hatvanas évekkel kapcsolatos kutatómunkát és történeti diskurzust, hiszen az csak mostanában kezdődött. Rainer M. János
Krausz Tamás - Lenintől Putyinig
Krausz Tamás az elmúlt néhány esztendőben született munkáit, történelmi és politológiai tanulmányainak, esszéinek és cikkeinek válogatását tartja kezében az Olvasó. A szerző számos könyv és szakcikk szerzője, az ELTE egyetemi tanára, a XX. századi orosz-szovjet történelem nemzetközileg is ismert és sokat idézett művelője. Kutató és tudományszervező, aki azonban nem zárkózik be a könyvtárak és levéltárak falai közé. Tudósként és közéleti emberként egyaránt szenvedélyes vitatkozó, ismeretterjesztő, esküdt ellensége a történelem politikai kurzusok ízlése szerinti értelmezésének. Munkáiban nem csupán az események sorrendjét, azok összefüggéseit, de mindig azok máig tartó hatását is vizsgálja. Különösen tetten érhető ez a törekvés a jelcini, még inkább az e kötet számára készült, a putyini korszakról szóló tanulmány esetében. Ez utóbbi írás az egyik első hazai kísérlet napjaink oroszországi eseményeinek értékelésére és értelmezésére. Krausz Tamás mindig arra törekedett, hogy élesen elválassza, megkülönböztesse tudományos munkásságát, és közéleti, politikusi tevékenységét. A kísérlet azonban nem sikerült maradéktalanul. Az igazság szenvedélyes keresése, a mindenkori hatalmi praktikákkal szembeni kendőzetlen kritikája szakmai és politikai ellenfeleiben ingerültséget, nemegyszer haragot, elvbarátaiban gyakran meghökkenést kelt. Alighanem ez az oka, hogy míg az egyik oldalon - szerencsére sikertelenül - tudományos pályáját igyekeztek akadályozni, a másikon sokszor kényelmetlen emberként emlegetik. Krausz Tamás megítélésben azonban a tudományos világ és a közélet, a bal és a jobb oldal véleménye egy tekintetben megegyezik: szavaira oda kell figyelni. A kiadó is ennek jegyében ajánlja ezt a kötetet az olvasók figyelmébe.
Kukorelly Endre - Rom
Meddig él velünk a kommunista diktatúra emléke? És mit kezdjünk vele, ha már nem tudjuk elfelejteni? - így fogalmazhatók meg röviden Kukorelly Endre Rom című könyvének alapkérdései. Pontosabb volna egyes szám első személyben kérdezni, hiszen a könyv mindvégig így és innen beszél közös történetünkről: már ezzel elhárítva a hamis közösségiség mítoszait és nyomasztó beszédmódjait. Ironikusan, önironikusan rákérdez arra, amit ma a térség legszívesebben elfelejtene, illetve amiről kínzóan ostoba önigazoló történeteket gyárt. Kukorelly Endre kikezdi ezt a fárasztó, önigazoló retorikát, ám a könyv beszélője nem áltatja az olvasót, hogy ő kívülálló lenne, aki már akkor is átlátott a szitán. Nem, csak éppen megőrizte ízlését és humorát, ami talán elég ahhoz, hogy hitelesen beszélhessen az ízléstelenség és kedélytelenség világáról. Ami nem csak a múlt.
Kukorelly Endre a kilencvenes évek óta folyamatosan írja, újraírja e könyvét. Mert nem csak a múlt, hanem annak feldolgozása is lezárhatatlan. Éles, önkínzóan mulatságos és kellemetlen könyv a Rom, mert rendre olyasmit érint, amit letakarnánk múltunkból.
Walter Bukowsky - Csatárlánc
Nyilvánvalóvá vált, hogy az aknazáron nem fogunk tudni veszteségek nélkül áttörni. A földben az aknák, szemben velünk a finnek, a hátunk mögött az NKVD géppuskái... Legalább vodkát adnának, ha már éhesen, a hidegtől dideregve kell meghalnunk. Az ezred felsorakozott. Ott álltunk a halálos vezényszó kiadására várva. Ám ekkor valami meglepő dolog történt. Az NKVD katonái megkerülték az ezredet, és előttünk foglaltak állást. Pár perc elteltével egy századnyi dezertőr és egyéb bűnös bajtársunk sorakozott fel előttük. Bűnösök voltak, mert elaludtak a fáradtságtól, vagy loptak az éhségük miatt. Esetleg melegedni akartak egy-egy begyújtott harckocsi tövében. Ami ezután következett, nem csak a finnekét, de a mi képzeletünket is felülmúlta. Parancsszóra a századnyi rettegő katona egymás kezét fogva, az aknazáron keresztül, élő csatárláncot alkotva megindult a finn állások felé. A tömegből régi katonanóta hangzott fel. A politikai tisztek vizslatva kutatták a hang forrását, de egyebet nem mertek tenni, mert az ezred a hátukban volt. Tudták, ha megszólalnak, és véletlen eldördül egy lövés, nem lesz már idő kivizsgálni, hogy ki lőtt... Vártuk, mikor reagálnak a finn oldalról, de az ellenséges állások némák maradtak. Ők sem hittek a szemüknek. A száz katona lassan, egyenletesen, a rettegés arcukra fagyott véres könnyével meneteltek énekelve, és mi velük énekeltünk. Dalunkat sűrűn szakította meg egy-egy aknarobbanás hangja...
Colin Falconer - Anasztázia
Sanghaj, 1921.
Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni.
A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe - de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen?
"Némelyik férfi nem szerelmes lesz, hanem egyszerűen elvész. Én is abban a pillanatban elvesztem, amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot..."
A nemzetközi hírű bestseller író, Colin Falconer gyilkosságról és árulásról, királyi botrányról és pénzügyi fondorlatról szövi a húszas évek viharos és romantikus évtizedén átívelő meséjét - és a valaha elbeszélt szerelmi történetek egyik legremekebbjét tárja elénk.
Walter Bukowsky - Orosz rulett
A történet egy orosz tiszt életútját követi végig a Nagy Októberi Szocialista Forradalomtól egészen a II. Világháború azon napjáig, amikor az orosz katonák kitűzték a vörös zászlót a Reischtag tetejére.
Ez alatt az idő alatt Szovjet-Oroszország számtalan háborút viselt, legtöbbször saját népe ellen.
A regény nem kíván felmentést adni az oroszoknak az általuk elkövetett háborús bűnök alól, sem a kommunistáknak az embertelenségeik miatt. Inkább megpróbál választ keresni a főhős szemszögéből, aki a legvadabb időkben is igyekezett ember maradni, s ezáltal bátorságával, gerincességével saját népéből származó ellenségeiben is tiszteletet ébreszteni.
A történet egyes alakjai kitalált szereplők, mások valós történelmi személyek. Mihail A. Bukovsky, e sorok lejegyzőjének nagyszülője géppuskásként maga is részt vett a II. Világháború harcaiban, s ott megtanulta, hogy „a csatákban, a véráztatta harcmezőn nincsenek kommunisták, nincsenek fasiszták, nincsenek, ideológiák, csak katonák, és maga a halál. Az ideológiák képviselői ugyanis soha nem mennek ki a frontvonalba.
Ismeretlen szerző - Testamentum
"A zene megvilágosítja az embert, és megadja neki az utolsó remény esélyét - ezt még a hóhérnak is beillő Sztálin is tudta." Ezt az orosz zeneszerző, Dmitrij Sosztakovics mondta, akit az 1920-as években komponált első zeneművei alapján avantgárd csodagyereknek tartottak. Ám ez a rendkívüli képesség egy évtizeddel később, Sztálin totalitárius uralma alatt már tehertételnek bizonyult, hiszen e rendszer meglehetősen kiszámíthatatlanul viszonyult a művészekhez és a művészetekhez. Solomon Volkov - Sosztakovics 1979-ben Testamentum címen magyarul is megjelent, sokat vitatott emlékiratainak társszerzője - leírja, hogyan hatott ez a halálos bizonytalanság a zeneszerző életére és munkásságára. Solomon Volkov, a szovjet-orosz kultúra szaktekintélye felfedi az olvasó előtt a Sosztakovicsban rejlő "szent őrültet": aki az igazság kimondásával mert ellenszegülni a hatalmasoknak. Könyvében bemutatja Sosztakovics harcát azért, hogy zenéjében hű maradhasson önmagához, és miként fokozta ezt a küzdelmet Sztálin, aki az egyik pillanatban betiltatta műveit, míg a másikban bátorította az alkotásra. Volkov felfedi, hogy Sosztakovics kortársai közül néhányan - többek között Mandelstam, Mihail Bulgakov és Borisz Paszternak - áldozatul estek Sztálin taktikázásának, és maga Sosztakovics is alig kerülte el ezt a sorsot. Emellett feltárja azt a pszichológiai árat, amelyet a zeneszerző egyes szerint öncélú zárkózottságának, más szerint jogosan védelmezett egyéniségének köszönhetően fizetett. A jelen kötet a huszadik század egyik legnagyobb zeneszerzője és a hírhedt zsarnok közötti kapcsolat újszerű leírása.
Gereben Ágnes - Antiszemitizmus a Szovjetunióban
Az szovjet antiszemitizmus története bizonyára sok vitát vált ki Magyarországon. Talán a szerző mentségére szolgál, hogy a szovjet levéltárak megnyitása óta a kutatók még nem vállalkoztak átfogó mű megírására.
