Borsody ​László, a géniusz

Győr Béla - Klész László - Katonaolimpikonok
Katonáink ​erkölcsi-fizikai nevelésében a sport mindig is nagy szerepet játszott. Ennek is köszönhető, hogy honvédeink nem csupán a haza védelmében jeleskedtek, hanem az új- és modern kori olimpiák történetébe is beírták nevüket, és a különböző sportpályákon megvívott békés csatáikkal napjainkban is hozzájárulnak nemzetünk hírnevének gyarapításához. Világszerte ismert és méltatlanul elfeledett katonasportolóink pályáját és eredményeit ismerheti meg az Olvasó e könyvben. Az életutak bemutatása révén XX. századi történelmünk eddig homályba vesző vagy elhallgatott időszakai is feltárulnak. Meggyőződhetünk arról, hogy az igazságtalan meghurcolások, a nehézségek ellenére katonasportolóink szinte mindig talpra álltak, és újból építeni-alkotni kezdtek: világversenyeken indultak vagy szakedzőként szereztek maguknak hírnevet , támogatták az utánpótlást, a katonai pályán vagy az emigrációban segítették országukat szakértelmükkel. Ennek fényében még jobban tündökölnek katonaolimpikonjaink eredményei, még jobban becsüljük helytállásukat.

Pálfalvi Nándor - Hajnali ​ösvényeken
Ritka ​és különleges élmény várja e könyv olvasóit. A magyar erdők, mezők és vizek világa, amely elképzelhetetlenül csodálatos környezetet nyújt ahhoz az alig-alig ismert sporthoz, amit vadászatnak hívunk. Pálfalvi Nándor új könyvében ebbe a különös világba viszi el olvasóit. Nem tagadja, csodálattal tölti el ez az ősi sport, amely a természettel való teljes azonosulást követeli meg művelőitől. A vadászok élete foglalkoztatja, azoké az embereké, akik sportnak tekintik a vadászatot, egyenrangú ellenfélnek a vadat, s éppen ezért óvják e gazdag kincset: hazánk vadállományát. Az a tény, hogy a vadászat sport – talán nem is szorul bizonyításra, de annál inkább beszélni kell arról, hogy milyen környezetben zajlik, milyen rátermettséget, becsületességet követel az embertől, s egyszersmind arról is, hogy milyen igényű felkészültséggel és milyen fizikai, szellemi megpróbáltatással jár. Az utóbbi időben hihetetlen módon megnövekedett szerte a világon a vadászfegyverekkel folytatott és a vadászatot imitáló sportlövészet jelentősége. Ennek megindulásáról, fejlődéséről, módszereiről és szabályairól is részletesen szól a szerző. Mégsem szakkönyvet tart kezében az olvasó, hanem a természetért rajongó író szenvedélyes írását, amellyel szeretné felébreszteni bennünk a vágyat – és a féltést – a természet szépségei iránt.

Bocsák Miklós - Kocsis ​és Czibor
Kocsisné: "Ott ​maradt kinyitva az ablak, Sanyi talán csak becsukni akarta, hogy ne jöhessenek be azok, akik meg akarják ölni, nem akart ő kiugrani, talán csak megijedt megint, odament valahogy az ablakhoz, kinézett és közben, mert olyan gyenge volt szegény, leesett, tudja, én sohasem hiszem el, hogy öngyilkos lett, akkor nem akart ő öngyilkos lenni, csak kiesett, érti, ugye, elhiszi nekem, csak kiesett, csak kieshetett..." Czibor: "Huszonhat évvel ezelőtt, amikor idejöttem Spanyolországba, még nem féltem. Pedig nem volt pénzem, tele voltam adóssággal, bizonytalannak látszott a jövőm, el voltam tiltva a játéktól, és itt álltam a családommal, három kicsi gyerekkel, és mégsem féltem. Mert volt tudásom, határozottságom, értékem! Most van pénzem, az üzlet eladásából azért maradt még pénzem... És most mégis félek."

Szepesi György - Gól! ​Góóóól! 2000 gól!
Egy ​jó riportkönyv sikerét több tényező szabja meg: érdekes-e a feldolgozásra kerülő téma, követik-e egymást változatos és mozgalmas események, amelyek felkeltik, majd fokozzák az olvasó kíváncsiságát, végül pedig rendkívül fontos kérdés, hogy a szerző szemléletesen, olvasmányosan tárja-e fel élményanyagát? Úgy érezzük, jelen esetben valamennyi kérdésre egyértelmű igennel felelhetünk. Hiszen a magyar sport és ezen belül főleg a labdarúgás eseményei a szurkoló számára az az ún. "örök téma", amelyről mindig szívesen olvas. 1945-től napjainkig sportéletünk olyan változatos és mozgalmas volt, amely egymagában is leköti az olvasó figyelmét. Ami pedig a szerző stílusát illeti: Szepesi Györgyöt az elmúlt 18 év - mintegy ezer közvetítése és kétezer "gól" kiáltása - során úgy ismerte meg a sportközvélemény, mint akinek szavai szinte "láttatják" az eseményeket a rádióhallgatóval, s akár több ezer kilométer távolságból is elénk tudja varázsolni a zöld gyepen történteket. S Szepesi György kimagasló rádióriporteri kvalitásait sikeresen "menti át" könyvébe is. Érdekes és izgalmas könyvet tart kezében az olvasó, amelyet így is nevezhetnénk: egy kis sporttörténelem...

Lukács László - Szepesi György - 112 ​- A magyar olimpiai aranyérmek története
Berlin, ​1936. Olimpia. Egyetlen napon három magyar bajnokság: Csík - Csák - Lőrincz - az emlékezetben immár e feledhetetlen triót idézi az utolsó nap. Ez volt Lukács László első olimpiája .... London, 1948. Szepesi György a mikrofont morzsolgatva izgulja végig Elek Ilona győzelmét, majd bevágja magát az angol főváros legvakmerőbb sofőrjének autójába, és elcsípi Bóbis Gyula birkózócsatájának három percét.... Könyvünk a magyar olimpiai aranyérmek történetét idézi fel, az elsőtől a száztizenkettedikig, Hajós Alfrédtól a Foltán-Vaskúti kenukettesig....

Molnár Károly - Miért ​veszít a győztes?
Kik ​ők? Mendemondák, legendák és pletykák tapadnak hozzájuk. Dicsfény övezi a homlokukat, de utaztak már haza lefüggönyözött autóban, osontak haza kerülővel. Ötször-tízszer-hússzor annyi pénzt keresnek, mint egy átlag magyar állampolgár. Kiskorú lány iratait megmásítják, és elveszik feleségül. A századosok nem tisztelegnek az őrnagynak, az őrnagyok ugyanezt teszik az ezredesekkel. Belezavarják a cigányzenészeket a Balatonba, és elhúzatják a kedvenc nótájukat. Annyi csomagja van csapatunknak, mint valaha egy nagy felfedező expedíciójának Afrikában. A határon a vámtiszt tiszteleg, és átveszi az ajándékot.

Benedek Szabolcs - Focialista ​forradalom
1954 ​nyarán, alig egy évvel a legendás londoni 6:3 után Magyarország újabb futballdiadalnak néz elébe: a világbajnoki döntőnek. Az Aranycsapat győzelme nem lehet kétséges, ezért a pártállamtól a legkisebb lakóközösségekig mindenki a hazatérő bajnokok ünneplésére készül. Amikor azonban a várva várt győzelem elmarad, a csalódott szurkolók először csak tüntetni, aztán törni-zúzni kezdenek Budapesten, sőt egyesek már forradalomról beszélnek. Benedek Szabolcs történelmi dokumentumokon alapuló regénye a magyar közelmúlt egyik elfelejtett epizódját eleveníti fel egy tipikus budapesti bérház lakóinak sorsán keresztül, akik között éppúgy megtalálható az elvhű kommunista házmester, mint a volt horthysta főtiszt vagy a munkatáborokból hazatért házaspár. Egyszerű futballhisztéria volt ez vagy az 1956-os forradalom előjátéka? Tömegoszlatási főpróba? A szabadság első szárnypróbálgatása? Senki sem tudja - ez a regény azonban segít elképzelni, milyen lett volna nekünk is ott lenni az események forgatagában.

Csurka Gergely - A ​nemzet aranyai
A ​magyar háromszoros olimpiai aranyérmes vízilabda válogatott nem pusztán az olimpiákon alkotott maradandót: tizenkét év alatt 24 világversenyen vett részt, 23 alkalommal érmet szerzett - a modernkori vízilabdában ez páratlan bravúr. Ez a könyv foglalat. Történelmi tettek foglalata, benne van mindannak az összegzése, amiről az előző három kötetben részben már olvashattak. Könyv a rosszab napokra, hogy legyen miből, kikből meríteni. Mert belőlük lehet. A könyv címe - A nemzet aranyai - úgy hisszük, igazán illik erre a csapatra.

Sebes Gusztáv - Örömök ​és csalódások
A ​labdarúgás híveinek, ha szép emlékeket keresnek, nem kell a messzi múltba menniük. Elég, ha az ötvenes évek sikereit idézik maguk elé. Azokat az éveket, amikor nem ok nélkül tartották a magyar labdarúgó válogatottat a világ legjobb csapatának, amikor megnyerték az Európa Kupát, legyőzték az angol válogatottat, amikor a világbajnokság ezüstérme kudarcnak minősült. Sebes Gusztáv, és ez ma már sporttörténeti tény, volt e sikerek legfőbb kovácsa. Ha csak erről az időszakról írna, már ez is indokolttá tenné könyve megjelentetését, de írása ennél sokkal többet nyújt. Önéletrajzában egy munkásgyerek életét eleveníti fel, aki dédelgetett nagy szerelmével, a labdarúgással a szívében, nyitott szemmel járja útját, vállalva a harcot osztályáért, nemzetéért, ott igyekszik használni, ahol a legtöbbet tudja nyújtani. A labdarúgás világszerte elismert szakembere így ír bevezetőjében: "Hogy az én szerepem a sikerekben és a néhány kudarcban mennyi volt, mit tettem és mit kellett volna tennem, vagy éppen mit tehettem, azt igyekszem őszintén megírni. A kérdések eldöntését azokra az olvasókra bízom, akik a labdarúgást úgy szeretik, mint én."

Rózsaligeti László - Magyarok ​az olimpián 1. 1896-1936
Nemzetközi ​labdarúgó mérkőzés a stadionban. Magányos kiáltás: Ki a jobb?! Rádörög lelátó: Magyarok! Valóban, Magyarország a modernkori olimpiákon szerzett érmeivel sportnagyhatalomnak érezheti magát. De nem fogadható el az, hogy sporttörténetírásunk azon a színvonalon feleljen a föltett kérdésre, mint a lelátó szavalókórusa. Nemcsak az emberi kíváncsiság, hanem a jövendő sikere is megköveteli, hogy pontos választ kapjunk. Ez a munka tehát egyetlen kérdést feszeget. Kik voltak azok, akiknek olimpiai érmei miatt azt mondhatjuk, hogy a magyarok a jobbak?

Ismeretlen szerző - Pontok... ​érmek... emlékek...
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Zsolt István - A ​pálya közepén
Örömmel ​jelenteti meg a Magvető Kiadó Zsolt Istvánnak, a kitűnő, világszerte ismert labdarúgó-játékvezetőnek irodalmi értékű emlékezéseit több évtizedes sportpályafutásáról, amelyről így vall könyvében: "Ha valaki annyira szereti a legnagyobb tömeget megmozgató sportot, mint én, és annyira szeret egyedül lenni, mint én, akkor csak ott találkozhatunk: a pálya közepén... Itt senkihez nem tartozni, itt mindenek fölé emelkedni, itt mindent és mindenkit kézben tartani, elérni egy vacak síppal a tökéletes magányt, ez volt az értelme az én kedves szenvedélyemnek, a játékvezetésnek." Tulajdonképpen mi is a szerepe a játékvezetőnek? Némi öngúnnyal válaszol a kérdésre A pálya tartozéka című fejezet: "Tartozék a vonalazás, a gyep meg a sarokzászló meg a kapufa. Meg a játékvezető." A könyv lapjain egymás után elevenednek meg a magyar labdarúgás felejthetetlen - néha kellemetlen - epizódjai: az 1954-es svájci világbajnokság, ahol szó esik a Sztárokról, "akik szerették a pénzt, de rajongtak a labdáért", no meg rólunk is, a Szurkolóról...; a Fapálcikás mozaikok című fejezetben az 1964-es tokiói olimpia: "...egy ország, több mint százmillió emberrel, ahol nincs egyetlen szék, ágy, kés, villa..." És a 6:3.

Kovács Dénes - A ​vívók apostola és a vadászat szerelmese
Ez ​a könyv dr. Bay Béla (1907-1999) emlékére, születésének 100. évfordulója alkalmából jelent meg. A könyv 199 oldal, számtalan fekete-fehér és színes fotóval. A borítón és a könyvben szereplő fotók dr. Bay Béla fotóhagyatékából és a szerző archívumából valók. Ennek az életrajzi jellegű interjúkötetnek a segítségével, illetve az egyes fejezetekhez kapcsolódó bőséges kép- és grafikai anyagon keresztül, bepillantást nyerhet majd az érdeklődő Tisztelt Olvasó, dr. Bay Béla sokszor mesébe illő életpályájának kiragadott történéseibe. Dr. Bay Béla mind szakmailag, mind emberileg a magyar és a nemzetközi vívósport kiemelkedő, legendás egyénisége volt. Gyerekkorától szenvedélyesen vonzódott a vadászathoz is. Nevéhez fűződik a hazai vadászberkekben sokáig "fogalomnak" számító, kiváló vadgazdálkodásáról és jó társasági szelleméről híres, Somogy megyei Tuskósi Vadásztársaság megalapítása, és több mint három évtizeden keresztül történő eredményes irányítása.

Zsolt Róbert - Labdarúgók, ​sportolók
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Magyar ​Sport-almanach 1925
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Aczél Endre - Török Péter - Acélsodrony ​- Sport 1962–1989
Részlet ​Vitray Tamás ajánlásából: „Szívem szerint nem ajánlanám ezt a könyvet. Nem én! Ha tehetném… (vigyázat, váratlan fordulat!), minden, sportot és olvasást szerető embernek „kötelező olvasmányává” tenném. [...] Azt hiszem, egy szaklektor – aki ezúttal lehettem – ritkán kerül olyan helyzetbe, hogy a gondjaira bízott művet akkora élvezettel olvassa, mint az nekem megadatott. Titkon még azt is gyanítom, hogy akinek csak úgy véletlenül kerül a kezébe, ám a sporthoz különösebb érdeklődés nem fűzi, az is megkaphatja a „fertőzést”. Végül, bocsássanak meg, adnék egy tanácsot a leendő olvasónak: csemegézve olvassa! „Csak úgy” nyissa ki akárhol, és olvasson egy fejezetecskét. Csukja be a könyvet, és nyissa ki másutt, ismét egy részre. És így tovább… Majd legközelebb, ha ideje engedi, megint néhányat hasonló módon. Állítom, hogy így még élvezetesebb. De mi legyen, ha elkezdi szépen rendesen olvasni, és – ami könnyen bekövetkezhet – nem tudja letenni? Akkor ha befejezte, kezdje újra elölről a fenti módszerrel. Nagy passzió!”

Gallov Rezső - Amerikai ​arénák
Lehet, ​egy kicsit szokatlan, hogy éppen ezen a helyen igyekszem választ adni egy húsz évvel ezelőtt hozzám intézett kérdésre. Mentségemre legfőképpen az szolgáljon, hogy a válasszal kiadóm felkérésének is - tudniillik, hogy írjak valamit magamról, persze, tömjénfüst nélkül - eleget tehetek. "Mondd csak, Gallov - érdeklődött kollégám szokásosan csípős modorában -, hány lovat akarsz még lovagolni azzal a keszeg fenekeddel?" Kérdése, beláthattam, indokolt volt. Még vízilabdáztam ugyanis, de már a Népsport szerkesztőségében dolgoztam. Mellette riporterkedtem a tévében, próbálkoztam a rádiózással, kisfilmeket csináltam, edzőként serénykedtem a Központi Sportiskolában, bíráskodtam tanultam a Testnevelési Főiskolán, sporttárgyú cikkeimet, írásaimat széles körű "maszekolás" keretében terjesztettem. Akkor nem jutottam el a válaszig… Előtte és azóta is változatlan szenvedéllyel igyekszem minden "lovat" meglovagolni. Elvállaltam ideiglenesen még a Magyar Úszó Szövetség főtitkári posztját is, majd csaknem hét évre Kanadába szerződtem, s ismerkedhettem Észak-Amerika sportjával. A dolog nyitja egy egészen közönséges felismerés: egyetlen életünk van. Ez a tudat csillapíthatatlan nyugtalansággal tölt el. Nem tudom, ki hogyan van vele, de ez az egyke élet felháborítóan rövidnek tűnik. És rohan ráadásul, akár egy ámokfutó. Miden másodpercét igyekszem tehát kihasználni. Utálok sokat aludni, mert nem történik közben semmi. Kíváncsi természet vagyok, érdekel minden, különösképpen az a varázslatos világ, amelynek terméke, küldötte és hű szolgája vagyok - a sport. Mi másért is fűtött volna annyira a vágy, hogy sportújságíró legyek? Mégsem tudtam annyi lovat meglovagolni, mint amennyit szerettem volna. Az egyik vitt, a másik elfutott előlem, a harmadik levetett, belém is rúgott. Értékes tapasztalat volt azonban az ilyen is. Mellesleg úgy találom, érdemes a pofonokhoz is jó képet vágni, a sors szeszélyeit türelemmel - ha nem is belenyugvással - viselni, s közben máris újabb ugrásra készülni.

Keresztényi József - Az ​Olimpiák története Olümpiától Moszkváig
Negyedszer ​jelenik meg Keresztényi József sikeres könyve, amelyben az olvasó összefoglalóan megtalálja az olimpiára vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. Az ókori és újkori játékok kialakulása és története mellett ismerteti az újkori olimpiák rendjét, szervezésük, lebonyolításuk módját, szervező testületüket, közli az olimpiai győztesek eredménylistáját az első újkori olimpiától, és külön a magyar bajnokok, valamint a magyar helyezettek névsorát, végezetül a témakör bibliográfiáját. – Az előző kiadás kibővült az 1976-os nyári és az 1980-as téli olimpia adataival, a Magyar Olimpiai Bizottság új szervezeti szabályzatával, a magyar olimpiai bajnokok életrajzi kislexikonával és arcképcsarnokával. – Az illusztrációs anyag önmagában is átfogó képet ad az olimpiák történetéről.

Ismeretlen szerző - Vizipólólexikon
A ​vízipólójáték újkorát 1924-től számíthatjuk. Attól kezdve, amikor a párizsi olimpiászon a magyar csapat megtörte az angol hegemóniát. A győzelem Dugovics Titusz-szerű volt, mert elvérzett rajta a győztes és a vesztes egyaránt. Azóta hét év telt el ás a vízipólójáték meghódította a kultúrnemzetek sportolóit. Ma már vízipóló-lexikonra van szükség, hiszen Európa ezer és ezer uszodájában orkánszerűen robogott be ez az egészséges, népszerű, játékosra és nézőre egyaránt élvezetes játék. Forrásmunka nincs. A jelen eseményeit kellett a szerkesztőségnek ügyesen kiválasztania. Ez a mű a jövő forrásmunkája lesz. Budapest, 1931. április hó. Komjádi Béla

Zsolt István - A ​szöuli különgép
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.