|
Annak a Szimonovnak a java haditudósításait és háborús elbeszéléseit kapja kezébe az olvasó, aki élete fő műveit a szovjet nép fasizmus elleni harcaiból merítette. Ezek a tudósítások és elbeszélések azon melegében láttak napvilágot, ahogyan az író a front lázas harci mámorában megszerezte benyomásait, megismerkedett a hőseivel és maga is annak az ég- és földzengéses háborús atmoszférának a hatása alá került, ahol a hősei élték életüket, vagy haltak hősi halált. Semmi sem indokolja, hogy valamelyik művét is kiemeljük a sorból, mert ezek így együtt, egymás mellett, egymást támogatva és magyarázva mutatnak csak igazi képet mind a hadihelyzet változásairól, mind magának az írónak műhelyéről. Ha igazán meg akarjuk ismerni és érteni akár a Nappalok és éjszakák, akár az Élők és holtak című regény indítékait, és keresni azokat a gyökereket, melyekből kinőttek évekkel később, itt, ezekben az írásokban megtalálhatjuk őket. De annál többet is: hiszen a közvetlen élmény és szuggesztivitás talán még a későbbi művek kimunkáltabb erényeiért is kárpótolnak bennünket. Szimonov tudósításai és háborús elbeszélései a legjobb magyar fordítók tolmácsolásában látnak napvilágot egy kötetbe gyűjtve.
Kapcsolódó könyvek
Konsztantyin Szimonov - Élők és holtak
Konsztantyin Szimonov regénye világszerte méltán keltett feltűnést. A front minden borzalmát személyes élményként tapasztaló író a Honvédő Háború első, drámai hónapjairól számol be dokumentumszerű hitelességgel.
A történet - egy fiatal szovjet tiszt háborús viszontagságainak izgalmas históriája - önmagában is lebilincselő olvasmány, de a regény igazi érdekessége, művészi értéke másban rejlik.
Az Élők és holtak lapjain nagy szavak, patetikus fordulatok helyett az előadásmód puritán egyszerűségével, az egész művet átható mély emberséggel találkozunk, s ami talán a legfőbb érdeme: Szimonov kíméletlen őszinteséggel ábrázolja a történelmi valóságot - a háború kezdeti szakaszának küzdelemmel és tragédiákkal teli napjait.
Joszif Geraszimov - Öt nap pihenő
Geraszimov regénye egy törékeny románcot állít a brutális látomás: az ostromlott Leningrád tablója elé. Exkavátorral vájják a fagyos földbe a tömegsírokat, másképp nem győznék a temetést - s egy gyönyörű lányt, mint egy groteszk Csipkerózsikát, az éhhalál küszöbén ébreszt fel öngyilkos fásultságából egy fiatal, diákból lett katona.
Finom érzelmes történetben, egy lányanya elfoszló életében méri meg a háború okozta szenvedés vérlázító értelmetlenségét Baklanov is. Egyetlen napig tartott a szerelem, melynek gyümölcse a gyermek, és következménye az életfogytiglan tartó keserves munka, magány. A felserdült ifjú felkutatja az apját - de az anyában még a felvillanó remény is sutává, szomorúvá válik.
V. Vlagyimirov - L. Szuszlov - Az Abwehr ügynöke
Hosszú évek, sőt évtizedek is eltelnek, amíg a láthatatlan front, a hírszerzés egy-egy hőse előlép a névtelenség homályából. Rájuk, hírszerzőkre is illenek Julius Fučik szavai: "Egy napon ama múlt lesz, nagy időkről fognak beszélni, névtelen hősökről, akik történelmet csináltak. Szeretném, ha tudnátok: ezek a hősök nem voltak névtelenek. Emberek voltak, akiknek volt nevük, volt arcuk, voltak vágyaik és reményeik."
Ha most elővennénk hősünknek a szovjet elhárításnál levő személyi lapját, ezt olvashatnánk rajta: Mokij Gyemjanovics Karascsenko, csekista főhadnagy. A háború első napjaiban német fogságba esett. Az Abwehr beszervezte hírszerzőjének. Amikor első ízben átdobták a fronton, jelentkezett a szovjet elhárításnál, értékes adatokat vitt magával.
Előléptették századossá és feladattal visszaküldték a németekhez. Megbízatása kiváló teljesítéséért két magas kitüntetést kapott.
A németeknél lévő személyi lapján pedig ezt találnánk: Nyikulij Nyikolaj Konsztantyinovics, a Vörös Hadsereg egykori századosa, az Abwehr egyik legügyesebb, leghasználhatóbb ügynöke. Feladatai kiváló teljesítéséért megkapta a "Bronzérem kardokkal" kitüntetést.
A szerzők a tényekhez szigorúan ragaszkodva írták meg a ma is élő Karascsenko tetteinek krónikáját, amely izgalmasságban, fordulatoságban felveszi a versenyt a fantázia szülte kémregényekkel.
Julian Szemjonov - A Stirlitz-dosszié
A Vihar őrnagy című regény írójának újabb hőse szintén létező személy, Stirlitz Obersturmbannführer, valódi nevén Makszim Iszajev, szovjet felderítő. Bármennyire hihetetlen, már több mint húsz éve dolgozik a német hírszerzés és elhárítás központjában, amikor 1945-ben, a háború befejezésének küszöbén, a szovjet hadvezetés utasítására meg kell hiúsítania az évtized talán legnagyobb szovjetellenes titkos akcióját. A feladat végrehajtása szinte emberfeletti nehézségekbe ütközik, és hallatlanul veszélyes. Pengeéles helyzetekbe, látszólag megoldhatatlan problémákba bonyolódik Stirlitz, különösen, amikor a Gestapo kompromittáló helyen kellene mentenie ujjlenyomatát. Pedig még meg kellene mentenie egy lebukott rádiósnőt, párhetes gyermekével, a biztos pusztulástól, s ami a fő: meg kell hiúsítania egy svájci titkos tárgyalást. Míg Stirlitz végzi feladatát, a gyűrű mind szorosabban fonódik köré...
Julian Szemjonov - A tavasz megszépíti Berlint
Dagmar könnyedén, valahogy egészen váratlanul fölemelkedett a fotelből; szoknyája rövid volt, és Stirlitz láthatta, milyen szép, kisportolt a lába. Már régóta megfigyelt egy különös jelenséget a nőknél: a szép archoz többnyire rossz alak járul, finom kezük a pipaszár lábú nőknek van, a szép sűrű haj pedig vastag és formátlan nyakat takar.
"Itt viszony minden a legnagyobb rendben van - állapított meg. - A természet mindenből a legjobbat nyújtotta neki... talán túlzottan is bőkezű volt hozzá." - S mert az asszony mos nagyon hatott rá és annyira vonzotta, ahogy nő már réges-rég nem, egyszeriben komoly aggodalom ébredt benne. Vajon közös megbízatásukban, mely mindkettőjük számára élet-halál kérdése, nem fogja-e túlságosan is befolyásolni az a hirtelen fellobbant vonzalom? Mert ha igen, akkor ez az asszony és jómaga halálos ítéletével lesz egyenlő.
- Egyék-igyék - kínálta az asszony, miközben visszaült a fotelbe. - Szeretem nézni a férfiakat, amint esznek.
- Beszéljen még a kutatásairól. A skandináv hősi énekekről.
- Mondja - nézett egyenesen szemébe a nő -, maga mindig csak intellektuális csevegés után viszi a hölgyeket az ágyba? Pedig magával minden teketória nélkül lefeküdnék. Akár most rögtön.
Ilja Ehrenburg - Vihar
A Vihar a második világháborúról szóló legmonumentálisabb regények egyike. 1939-ben, amikor a történet indul, még szinte béke van, a regény befejező lapjai pedig már az emberiség háború utáni örömeit és vágyait fejezik ki. A fordulatos cselekmény szovjet, francia, német földön játszódik, szovjet mérnök, színésznő, egy francia gyáros lánya, kijevi fiatalok, katonák, partizánok, ellenállók, kollaboránsok, tehetetlen áldozatok és önfeláldozó hősök sodródnak a háború viharában. Ehrenburg megrendítő képekben ábrázolja a háború szörnyű pusztításait, a világ haladó erőinek gigászi küzdelmét a fasizmus ellen; családok hullanak szét, az emberek között régi, meghitt kapcsolatok, szerelmek szakadnak meg, s közben újak születnek.
A Vihar legutóbb 1955-ben jelent meg magyarul. Az 1965-ös orosz kiadás számára Ehrenburg jelentős mértékben átdolgozta művét, kötetünk ennek alapján készült.
Jurij Bondarev - A part
Negyvenes éveinek derekán Nyikityin, a híres író Hamburgba látogat, hogy eleget tegyen Frau Herbert könyvesbolt-tulajdonos szíves meghívásának. Itt szembesül múltjával, szándékosan eltemetett emlékeivel; Frau Herbert ugyanis nem más, mint Emma, az a német lány, akivel a háború végnapjaiban a fiatal hadnagy a józan ész és minden biztonsági rendszabály ellenére szenvedélyes kamaszszerelembe esett. Részletesen, érzékletesen támadnak fel Nyikityinben az elfeledett napok, események, érzelmek. Megelevenednek a színek, hangulatok, a tavasz melege, Emma sírása, nevetése - Nyikityin ráébred, hogy boldog volt akkor. Emmának is ez a néhány, borzalmak közt kiragyogó pillanat maradt életében a legszebb élmény. Szinte blaszfémia, de igaz: a háború minden kegyetlensége mellett megteremtette a maga szépségét: a szerelmet, barátságot, az emberek megismételhetetlen egymásrautaltságát, közösségét. Egy nemzedék, Bondarev nemzedéke a háború alatt volt húszéves, s a fiatalság immanens boldogsága a háborúval együtt múlt el számára, visszavonhatatlanul.
Leonyid Leonov - Orosz erdő
___Az orosz erdő, "a zöld barát", a szovjetországnak ez a hallatlanul nagy értékű kincse a főszereplője Leonov klasszikusan zárt, lírát és epikát ötvöző monumentális regényének. Az erdőért harcol Vihrov professzor, s azért, hogy új tartalmat nyerjen az ember és a természet örök barátsága. Ügyes, ravasz és látszólag szintén az igazságért síkraszálló ellenfelekkel kell megküzdenie: Gracianszkij professzor és „forgodox" csoportja kis híján győzedelmeskedik . . .
___A két tudós párviadalának akaratlanul is fontos részvevőjévé válik Vihrov lánya, Polja, aki nyomban a Honvédő Háború kezdetén partizánfeladata teljesítése közben életveszélyes kalandba bonyolódik. Leonov a múlt és jelen síkján bontja ki a mindvégig feszülten izgalmas történetet. A háború, ez a nagy történelmi próbatétel tesz pontot a viták, konfliktusok végére, s hozza meg az igazság diadalát nemcsak a két világ, hanem a szemben álló felek csatájában is.
Alekszandr Fagyejev - Az Ifjú Gárda
Fagyejev ma már világhírű regénye, akárcsak nagy sikerű műve a Tizenkilencen is, egy hős kis csapat pusztulását mondja el.
A fiatalok vakmerő kalandjai közül is csak a legjellemzőbbeket és a legérdekesebbeket választja ki. Hőseinek lelki fejlődése érdekli elsősorban: hogyan kényszerül elszánt, fegyveres ellenállásra ez a szépségrajongó diákcsapat, amely már nagyrészt jólétben és békés, boldog életben nőtt fel. A szerző igényes tárgykezelése méltán aratott nemzetközi sikert. Az elmondottak hűsége, az ábrázolás érdekessége és szuggesztivitása az alapművek közé emeli regényét. Az embertelenséggel szembeszegülő emberség harcának fenségességét mutatja meg Fagyejev e felejthetetlen olvasói élményt nyújtó könyvében.
Alekszandr Bek - A volokalamszki országút
A könyv szerzője voltaképpen nem is Alekszandr Beck, hanem az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, helyesebben a Vörös Hadsereg, mely egyetlen, iszonyú erejű ököllé kovácsolódott, hogy szétzúzza a gyilkosság mesterségére nevelt fasiszta betolakodókat. Színhelye:a volkalámszki országút, melyen a németek be akartak törni a birodalom szívébe, Moszkvába, hogy összezárják a várost szorító harapófogót. De a fogó két kegyetlen, lángszórókkal, páncéltörő ágyúkkal, gépfegyverekkel, tankokkal kivert állkapcsa között ott állt hétszáz vöröskatona, s a harapásra feltátott, vérszomjas száj nem csukódott össze.Hétszáz katona állott csupán a legveszélyesebb ponton „cérnavékonyságú vonalban” a többszörös túlerővel szemben.
Alekszandr Bek - A volokolamszki országút
Bek egész képet nyújt a szovjet ember, a szovjet katona gondolkozásáról, lelkületéről, a szocializmust építő nagy kollektívához tartozásáról, valamint az ebből fakadó nagy erkölcsi öntudatról, mely bármely támadó ellenség feletti győzelem legelső, legfontosabb tényezője. A könyv szerzője maga az élet, a valóság. Hőse: a szovjet nép, a Vörös Hadsereg, mely iszonyú erejű ököllé kovácsolódik, hogy szétzúzza a gyilkos fasiszta betolakodókat. Színhelye: a volokalamszki országút, amelyen a németek be akartak törni az ország szívébe – Moszkvába. Ezt a veszélyeztetett fontos pontot csak hétszáz katona tartotta. Egyik sem volt született hős, csak nemrégen öltötték fel egyen ruhájukat, de valamennyien tudták, mi forog kockán, hogy hazájukat védik az aljas rablótámadás ellen s ez a tudat hősökké avatta őket. Ez a könyv nemcsak érdekfeszítő elbeszélés a Vörös Hadsereg Moszkva körüli harcairól, a legendáshírű Panfilov tábornok hős katonái sorsáról, kinek oroszlánrészük volt a náci offenzíva összeomlásában, hanem jóval több, az egyszerű szovjet ember hihetetlen bátorságának, és hősiességének igazi kútforrása. A szerző elmondatja és elénk tárja a Panfilov-hadsereg egyik különítményének parancsnokával, Baurdzsan Ulival, hogyan vált a békeszerető szovjet polgár katonává, aki a példátlan és nagyszerű győzelemig keményen állta a Moszkva alatti védelmi harcokat, melyeket örök dicsfény övez. Bek a Honvédő Háborúnak ezt a dicső fejezetét, ezt a legendás harci tettet, egyszerű szuggesztív erővel hozza közelebb az olvasóhoz s ez a hétszáz katona emberségével, derűjével, erényeivel és hibáival még színesebbé, még vonzóbbá teszi ezt az izgalmas és elven regényt. Tankönyvének, amely oly közvetlenül hat, mint maga a valóság. S az a kívánatos, hogy magyar dolgozóink minél szélesebb körei olvassák.
Jurij Bondarev - Égő hó
Sztálingrád... Hólepte, füstölgő romok közt végeláthatatlan sorokban vánszorgó, éhes, rongyos, fázó, csüggedt német katonák, a vert sereg: emlékezetünk érzékeny lemezére örökre rávéste a képet a Történelem.
Könnyű az író dolga, nem kell a témát kitalálnia, színesítenie, átformálnia, de legalább annyira nehéz is: a személyesen átélt élményanyag hűséges krónikásának kell lennie ahhoz, hogy izgalmas, lebilincselő művet alkothasson.
Jurij Bondarev - az emberi szenvedések és szenvedélyek ábrázolásának szigorú logikájával még tud újat és lényegeset mondani a második világháború sorsát eldöntő, immár fogalommá vált Sztálingrádról. A csatajelenetek monumentális freskója azonban csak háttérül szolgál, hogy az író elbeszélhesse - alig két napba sűrítve - egy maroknyi kis csoport történetét, amelyben - mint cseppben a tenger - egy egész nép heroikus helytállása, világraszóló hőstette tükröződik.
Viktor Nyekraszov - A másik asszony
Felkötött karú, sovány százados áll elnyűtt katonaruhában a felesége előtt. Nem tudja, búcsúzzék-e vagy maradjon. Az asszony szeméből szeretné kiolvasni a választ az égető kérdésre: "Miért nem tudtál hűséges maradni,amíg én a fronton voltam? S most visszajösz hozzám, vagy a másikkal maradsz?"
A fordula kerék című, nálunk is jól ismert szerzőjének ez az izgalmas témájú regénye őszinte tükre a második világháború súlyos megpróbáltatásai után meginduló élet társadalmi, szerelmi, politikai problémáinak.
Grigorij Baklanov - 1941 júliusa
1941 júniusa. A TASZSZ-iroda hivatalos közleménye:
"... A Szovjetunió értesülései szerint Németország ugyanolyan következetesen tartja a szovjet-német megnemtámadási szerződés feltételeit, mint maga a Szovjetunió; szovjet vezető körök véleménye szerint azok a híresztelések, amelyek Németország szerződésszegő szándékairól és a Szovjetunió elleni támadás előkészületeiről szólnak, nélkülöznek minden alapot..."
És nyolc nappal később pusztító orkánként rázúdul a felkészületlen országra a gigászi, fasiszta hadigépezet. A felelősség kérdését veti fel önmarcangoló kíméletlenséggel Grigorij Baklanov regénye: egy tévedhetetlennek hitt ember és milliók felelősségének kérdését; a lemeztelenített, teljes igazság szenvedélye fűti.
Ez az írói szenvedély, és a regény hősinek - igazaknak és gyengéknek, mindenre elszántaknak és megalkuvóknak - kivételes művészi erővel ábrázolt lelkiismereti drámája Baklanov művét az utóbbi esztendők szovjet széppróza-termésének egyik legértékesebb, megdöbbentő írói vallomásává avatja.
Alekszandr Bek - Volokalamszki napok
Ez a regény folytatása a nagysikerű „Volokalamszki országút"-nak, amelyről bízvást mondhatjuk, hogy az egyik legkitűnőbb háborús regény. Ismét együtt ül az író a fedezék félhomályában az immár legendáshírű Momis-Uli Baurdzsánnal, aki ahelyett, hogy arról számolna be, hogyan pihete ki katonáival az "országúti csata" emberfeletti fájdalmait, elmondja, milyen újabb "kutyaszorítóba" kerültek az azóta eltelt öt nap alatt, és hogyan vágták ki belőle magukat. A németek ismét áttörték a frontot, s a kazah zászlóaljat pihenő helyett a rés betömésével bízzák meg. Ismeretlen, barátságtalan terepen, "szomszédaiktól" cserbenhagyva, többszörös túlerővel szemben kell helytállni, s ilyenkor nem használ semmiféle sablonos útmutatás. Új taktikát kell kidolgozni, harc közben, szinte pillanatok alatt - nekik, az egyszerű katonáknak. Vagy beválik, vagy valamennyien ott maradnak a harcmezőn. Mindössze öt nap története e könyv, öt érdekfeszítően izgalmas, drámai eseményekben bővelkedő napé, amelyet Panfilov katonái között tölt az olvasó, s a könyvet letéve türelmetlenül várja a folytatást, hogy megtudja, megéri-e a győzelmet is Momis-Uli Barudzsán kazah zászlóalja.
Mihail Solohov - Emberi sors / Idegen vér
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Konsztantyin Szimonov - Nappalok és éjszakák
Konsztantyin Mihajlovics Szimonovnak 1944-ben jelent meg a Nappalok és éjszakák című első nagyobb lélegzetű regénye, amelyben dokumentális hűséggel követve egy kisebb katonai egység elkeseredett küzdelmét, elsőként tudta érzékeltetni a sztálingrádi csata sorsdöntő napjainak feszültségét. A mű keletkezésének körülményeiről írja: "A Nappalok és éjszakák-at nem mindjárt prózában gondoltam el, először egy nagy elbeszélő költeményre gondoltam. Poémát akartam írni Sztálingrádról, emberekkel és képekkel, amelyeket láttam és átéltem. És csak azután kezdett kristályosodni az az érzés, hogy nem, ez nem fér bele egy poémába..."
Szimonov stílusa az orosz realisták hagyományait követi, népszerűségének könnyed, fordulatos nyelve mellett az igazság szenvedélyes keresése és bátor kimondása is egyik alapforrása.
Borisz Polevoj - Egy igaz ember
A Nagy Honvédő Háborúnak emléket állító számtalan irodalmi alkotás közül még ma is magával ragadó, megrázó erejű írás ez a dokumentumregény. Hősének, Alekszej Mereszjevnek a neve annyi esztendő után is fogalom ifjú és felnőtt olvasók előtt egyaránt. Az akaraterő, a kitartás, a hősiesség példaképe ő. A történet ismert: egy fiatal szovjet repülő légiharc közben, ellenséges területen lezuhan. Súlyosan megsebesül, de akaratereje csorbítatlan. Tizennyolc hosszú napon át vonszolódik a hóban, egy ismeretlen erdőn át, mígnem visszatalál keletre, ahol a szovjet csapatokat, övéit sejti. Küzdelme azonban még nem ért véget. A gyógyulás legalább annyi önfegyelmet kíván, mint erdei vándorlása. A legnagyobb megpróbáltatás azonban még hátravan: Alekszej Mereszjev elhatározza, hogy megkísérli, amire a repülés történetében nem volt példa! Amputáltan, műlábbal is képes lesz irányítani repülőgépét. Emberfeletti kitartását siker koronázza; ismét gépre ülhet, és hamarosan mint a szovjet hadsereg legmerészebb, legkiválóbb repülője harcol a fasiszta német hadsereg ellen.
Lev Kasszil - Maksz Poljanovszkij - Vologya utcája
Ritka dolog, hogy gyerekről utcát nevezzenek el. Vologya Dubinyinnal mégis ez történt.
Vologya olyan volt, mint a többi kisfiú. Szerette a játékot, a vidámságot, és nagy mester volt a csínyekben. Szerette a modellezést, és arról álmodott, hogy pilóta lesz. Aznap tért vissza egy jutalomnyaralásból, amikor megkezdődött a háború. A front egyre közeledett, és már Kercs lakóit fenyegette az ellenség. A férfiak elhatározták, hogy nem menekülnek el: egy elhagyott kőbánya bonyolult folyosói rejtették a partizánokat. Vologyát hosszas könyörgés után maguk közé fogadták, és részese lett a földalatti életnek. Sokszor segítette felderítésével a partizánok harcát.
Ez a fordulatos, sok szeretettel megírt könyv az meséli el, hogyan lett utcája Vologya Dubinyinnak.
Alekszandr Bek - Panfilov tábornok tartaléka
Ebben a könyvben régi kedves ismerőseinket látjuk viszont. Az író ismét elkalauzol bennünket a legendás hírű Panfilov tábornok hadosztályához, vele együtt ülünk Momis-Uli Baurdzsán kazah zászlóaljparancsnok mellé, és hallgatjuk a Moszkva környéki csaták történetének további részét. A "Panfilov tábornok tartaléka" ugyanis a "Volokalamszki országút" és a "Volokalamszki napok" folytatása.
Momis-Uli zászlóalja Panfilov hadosztályparancsnok tartaléka, tehát a tábornok mindig ott veti be, ahol éppen a legnagyobb szükség van segítségre. Komor, drámai események vidám, derűs epizódokkal váltakoznak a könyvben. Momis-Uli például nem tűri zászlóaljában a nőket. Egy fiatal leány azonban megtöri hősünk makacs ellenállását, s végül helyet kap a zászlóaljban.
Búcsúzunk is a kedves barátoktól, akikkel együtt éltünk, izgultuk végig a Honvédő Háború egyik legnagyobb csatájának sorsdöntő napjait, mert Bek ezzel a kötettel befejezte krónikáját.
