Az ​öregtó felé

Kányádi Sándor - Kecskemesék
A ​kötet tíz, kecskékről szóló gyermekverset és mesét tartalmaz. (Mesevonat sorozat)

Korpa Tamás - Egy ​híd térfogatáról
Lírikusként ​Korpa Tamás szenvedélyes feljegyzője az összehangzásoknak, melyek szándéktalanul jelentkeznek játék közben, mikor a költő magára hagyja a nyelvet, hogy helyette érezzen, gondolkozzék. Az egymástól – időben és térben is távoli – nyelvi regiszterek élvezetes sokhangúságát azzal teremti meg, hogy nemcsak bravúros, de tetszetős is az a mód, ahogyan váltogatja a figurákat, helyszíneket, történeti rétegeket, úgy hogy közben versbeszéde végletes emberi feszültségeket testesít meg. (Oláh Szabolcs)

Orcsik Roland - Holdnak, ​Arccal
Ajánlom ​e könyvecskét mindazoknak, akik küzdenek a veszteség fantomjával, legyen az szülőföld, kapcsolat, család, gyermekkor, elfelejtett nyelv vagy bármi, amibe ma is vadul kapaszkodnának, mint isten száradó fűszálába. Mindazoknak, akiknek sikerült feltápászkodni, és azoknak, akiket soha nem kerestek fel, és valamelyik félreeső istállóban sínylődnek, és soha nem lesznek abban a nyugalomban, hogy fellapozzanak egy könyvet. (A mostaniról nem is beszélve.) Némelyikük néha-néha felébred a holdfényre, felszimatol, s elindul, haza: Arccal a Holdnak. Ezen az úton találkozunk.

Dékány Dávid - Darwin ​Motel
Itt ​az idő, hogy mindaz, amire korábban hangtompítót szereltünk, végre felébressze az alvókat. Dékány Dávid első kötetének versei egy felnőtt elkövető higgadtságával vallanak a kamaszkor őrületéről. A levetkőzhetetlen mániák és szorongások meghittségéről, a házi kedvencként dédelgetett, pusztító indulatokról és persze a szerelemről is, ami néha épp a legbarátságtalanabb díszletek között rak fészket magának. Aki a Darwin Motel elsötétített szobáiban száll meg, tudja, hogy a recepciós nem tesz fel fölösleges kérdéseket a csomagtartó tartalmáról és arról, kinek a vére száradt az ágyneműre a vendégek távozása után. Ezek a versek nem udvariasak és nem jól neveltek. De bennük van egy rosszul végződő road movie minden romantikája. Dékány Dávid 1988-ban született Szegeden, folyóiratokban 2010 óta publikál. Egy irodalmi körnek sem tagja, soha semmilyen díjat nem nyert, egyetemre nem járt. Tengerparton temessék majd el – ha mégis úgy alakul, jobb lenne ott feltámadni.

Kemény Zsófi - Nyílt ​láng használata
Ez ​a könyv egy sosem látott táj, amit újra és újra be kell járnod, hogy megértsd. Elromló mondatokból összeszerelt magánmitológia, labirintus, erdő – valahol a mélyén többszereplős monológok éjszakai gyülekezőhelyével. Ennek a könyvnek a hangja a legfinomabb regiszterekből válogat, bár a szövegek formája megtévesztően egyszerű, a megszólalás természetessége magával ragadó, a téteket szimpatikus nagyvonalúsággal kezelő versek titokban mégis a végtelenre játszanak. Ez a könyv az összement karácsonyfáké, fekete-fehér nagyszülőké, tavaszi hajnaloké, kapaszkodó kezeké. Itt még a rontás is csak gyakorlás, ama majdani, igazi rontásra. És persze, már rég dehogy. Ez a könyv hátat fordít az elvárásoknak, elsétál a pálya végéig, és csöndben mosolyogva magasabbra teszi az úgynevezett lécet. Sokkal magasabbra. Ez Kemény Zsófi első kötete. Simon Márton

Eve Alexander - Pofonbolt
Eve ​Alexander versei abban a megfoghatatlan metszetben lebegnek, ami az individualista és a gender irodalom között található. A sajátos viszony az érzékelések és a megélt pillanatok között mindenképpen figyelemreméltó, hiszen a szokatlan hasonlatok többszörösen összetett jelentésrétegei és az irodalmi megformáltság furcsa elegyet alkot a költőnő mentális vegykonyhájában. Kifinomult és inkább csak meglesett, mintsem konkrétan az arcunkba tolt érzelmek gyűjtőtégelye a kötet, tele önreflexióval és továbbgondolásra sarkalló kérdésfelvetésekkel.

Tandori Dezső - Jaj-kiállítás
A ​Scolar Versek-sorozatban megjelent Feltételes megálló (Scolar Kiadó, 2009) és az Úgy nincs, ahogy van (Scolar Kiadó, 2010) című Tandori-kötetek után a Jaj-kiállítással folytatjuk a kortárs magyar irodalom emblematikus alakjának, Tandori Dezsőnek életműsorozatát. Jaj-kiállítás – mint a cím is jelzi, Tandori kötete kiállításra hívogat. A színes, album jellegű könyvet lapozgatva furcsa sétát tehetünk a Tandori-világot benépesítő alakok, jelképek, angyalok, madarak, Tandoris-graffitik, megfejtésre váró szimbolikus feliratok világában. A festőkről, zenészekről írókról, költőkről, régi és újmódi „sztárokról” készített krétarajzok Tandori Dezső művészetének eddig kevesek által ismert részét alkotják. A képzőművészet és az irodalom összefonódásának lenyomatai ezek a hol pillanatnyi érzelemrezdülések szülte vázlatok, hol művészien kidolgozott színes krétaportrék. Ezernyi arc, képvers, tablószerű kornyomat elevenedik meg a Jaj-kiállítás „pannóin”, melyek Tandori örök „celebjeit” öntik immáron nemcsak versben, hanem a versnek testet adó rajzban is. Ekképpen szerepelhet egy kötetben Oscar Wilde-tól Sean Conneryn és David Bowie-n keresztül Petőfi Sándorig vagy éppen Ottlik Gézáig Tandori életének megannyi fő- és mellékszereplője. Furcsa válogatás, merész, szokatlan vállalkozás formát adni e „hősöknek”, kiknek sorsa, művészete akarva-akaratlanul, de beépült Tandori művészetén keresztül (is) a magyar irodalomba. A hét ciklusra osztott kötet összességében közel 150 színes rajzot tartalmaz. A rajzokat versek, jegyzetek, személyes emléktöredékek lejegyzései tarkítják, illetve választják el egymástól. A kötetet végiglapozva közelebb kerülhetünk a modern magyar költészet meghatározó alakjának világához. Mi is az a Jaj-kiállítás? – tömérdek rajz és igen kevés szöveg – századunk első évtizedének különleges alkotása. De ha akarjuk, laza labirintus, kesze-kusza madárfészek, vagy nagyon is a múlt század szellemének őrzője. 1945-ben vagyunk így, Párizs határában, romterepen. Ahol Albert Langlois clochard magához tér, emlékek nélkül új életet kezd, hajdani azonosságának régi alakjai – feleség, sok ismerős, cimbora – reménytelenül próbálják felébreszteni azt az illetőt, aki valaha volt. Könyvünk szempontjából itt az a történetben az érdekes, hogy clochard a romhalmazokról szedett színes folyóiratokból képeket vág ki, ragaszt fel kartonra, keretez be, ajándékba viszi azoknak, akiket szeret, de óhajuk szerint nem „veheti” őket. „Rajzolásnak magam csak csőlakója vagyok, de a válogatás önálló életet kezdett, szeszélyesen gyarapodott… és a többiről: a könyvben. Remélem, együttélésre alkalmas »Akárminek-Akárkinek« bizonyulhat majd az olvasó, a nézegető számára.” (Tandori Dezső előszavából)

Szennay Ilona - Felhőszirmok
Szennay ​Ilona költő, nyelvész, műfordító már korábbi köteteiben (Harmatalagút, Izsóplevelek) is megmutatta költészetének sajátos, nem-európai látásmódját. Versfüzére nem egyszerű képleírások évszakonkénti mozaikja. Lassú, szemlélődő világa arra tesz kísérletet, hogy szűk, szabályozott keretek között közvetítse a megfoghatatlant. Mindig valami tág, végtelen élmény kerül a címbe és a tizenhét szótagba zárva. Ahogy – Weöres Sándor gondolatát idézve – koponyánk is kívül zárt, belül végtelen. Ízlelget, nyelvészként kutat a szavak gyökeréig, hogy aztán ott mélyebb, elemibb összefüggésekre világítson rá. A szerző legújabb kötete esszencialitásával ismét nyugodt olvasásra és képteremtésre hívja olvasóit.

Krusovszky Dénes - Elromlani ​milyen
Krusovszky ​Dénes a legújabb magyar költőnemzedék egyik legtehetségesebb képviselője. Rangos folyóiratok évek óta közlik verseit - második kötete ezekből készült, szigorú válogatás eredménye. Verseiben nyoma sincs a pályakezdők útkeresésének, költői mutálásának - ellenkezőleg: érett, fegyelmezett, tudatosan építkező líra az övé. Az _Elromlani milyen_ a kortárs magyar költészet fontos eseménye.

Bertók László - Ott ​mi van?
Bertók ​László új könyve szerves folytatása a korábbiaknak. Az első ciklus a Hangyák vonulnak ,,hosszúkáira", a második a szonettes könyveket idéző Pénteken vasárnap ,,pillanatkáira", a harmadik pedig a Háromkák ,,magyar haikuira" utal, azok formáját használja, gondolja tovább. A versek a filozofikus látás- és gondolkodásmód, a természet, valamint a belső, lelki környezet mikrorezdüléseinek összekapcsolódásból, keveredéséből állnak össze. A lineáris gondolatmenetet (főleg a hosszúkák esetében) állandóan kérdések, pontosítások szakítják meg, melyek a reflektálatlanul biztosnak és igaznak gondolt tényekre kérdeznek rá, legyenek azok akármennyire is egyszerű, hétköznapi jelenségek, vagy éppen ismeretelméleti terminusok. A költő így tartja állandó mozgásban a leülepedett, mozdulatlannak hitt dolgokat, kérdései újabb és újabb kérdéseket szülnek az olvasóban, és a sok bizonytalan, folyton elmozduló, elfolyó dologból végül felépül egy sziklaszilárd és megingathatatlan világ. Már csak az a kérdés, hogy ott mi van?

Takács Zsuzsa - A ​bűnök számbavétele
Takács ​Zsuzsa lírája tele van váratlan áttűnésekkel, éles vágásokkal, az értelem fénykoréból minduntalan kicsúszó jelenetekkel, egy hideglelős álomvilág hol halálos, hol merészen erotikus, rendszerint szorongató képeivel. Ha pedig csakugyan egy-egy álmát írja le, foghatóan valószerűnek látja és láttatja az álmot, a fantáziaképet, mint a német romantika nagy kísértetlátói. Ha képsorainak nem volna valami bizonytalan derengése, akár realista költőnek is mondhatnánk. De a helyzetek, a személyek, a történetek kiszakadnak valóságos helyükből, a földinek metafizikai, a metafizikainak földies formája van. Ez az ingatagság teszi, hogy az élet alaphelyzeteire, születésre, halálra, szerelemre figyelő lírája legszemélyesebb pillanataiban is mindnyájunkra érvényesnek mutatja magát. Versei többnyire tragikusan szólnak, de a tragikumot sok minden ellenpontozza: az olykor kopár vagy éppen köznapian prózai, mégis rendkívül telített nyelv, a groteszk vagy éppen sötét humor. (Lator László) Ez a könyv a Magyar Könyv Alapítvány támogatásával készült.

Ferencz Győző - Ha ​nem lenne semmi nyom
Egy ​költőnek, aki történetesen fiatal, a pályán éppen induló, nem könnyű verseit veszi kézbe az olvasó. Előrebocsátjuk hát: előlegezze a megértéshez az olvasói türelmet. Ferencz Győző ugyanis szinte rejtjeles, nehezen elsajátítható verseket ír, de ezekben a töprengésre késztető versekben nehezen elmondható valóságos élményeket, hiteles megfigyeléseket közöl. Megfigyeléseinek tárgya: elsősorban önmaga. Alanyi költőről lévén szó, ezt korántsem vehetjük zokon. És Ferencz Győzőben az önmegfigyelés elég éles, elég mélyen analitikus ahhoz, hogy személyes tapasztalatai általános érvényre tegyenek szert. Hogy az olvasói beleélést lehetővé és hasznossá tegyék. Magatartásában van elegendő önmagával szembeni őszinteség és ami fő, valami etikus igényesség. Sem önmagát, sem az élettényeket nem kívánja úgy elfogadni, ahogyan vannak, rendezetlenül, belső feldolgozás, osztályozás, minősítés nélkül. A megfigyelés és megfigyelt tény igényes analízise - ez költészetének a jövőt tekintve legbiztatóbb tulajdonsága.

Tandori Dezső - A ​feltételes megálló
A ​már nem kapható főmű, a '83-ban megjelent kötet új kiadása, kiadónk egyik ünnepi meglepetése. Tandori azóta is a magyar irodalmi, s különösen a költészeti megújulás központi szereplője , aki forradalmasította a modern magyar költői nyelvhasználatot és költészetfelfogást. A kötet rajzai és ábrái is jól példázzák a művészet határvonalainak Tandorira oly jellemző átlépési szándékát, illetve e határok kihágásának vágyát.

Lovasi András - Heidl György - Lackfi ​János
A ​Hangzó Helikon-sorozat 15. kötetében az ismert rockzenész, dalszerző, énekes: Lovasi András, kortársának, a sokoldalú költőnek, műfordítónak, Lackfi Jánosnak a versei hangzanak el. Kettejük között a kapocs Lovasi régi barátja, Heidl György egyetemi docens, eszmetörténész, aki a versekhez zenét szerzett. A kedvtelésből, szobai muzsikálás céljából készült anyag teljes albummá akkor állt össze, amikor a dalokat meghallotta Gryllus Dániel, és lehetővé tette azok megjelenését a rangos Hangzó Helikon-sorozatban. A felvételen a szerzők és az énekes ismeretlen vagy alig-alig ismert arcukat mutatják meg. Kiderül, hogy Lovasi tud szelíden is énekelni, Lackfi verseinek mélyén rockos-bluesos ritmusok és gondolatok lüktetnek, Heidl pedig nem csupán a katedrán képes előadni, hanem gitárral a kezében is. A jól ismert muzsikustársak is különböző zenei világokból érkeztek. Zongorán az After Crying-alapító, néhány éve már csak akusztikus zenét komponáló és előadó Vedres Csaba játszik, gitáron közreműködik a népzenészként ismert Szabó Attila, a Csík Zenekar egyik prímása, a doboknál a Kispál és a Borz együttesből ismert Bóra Áron ül, a basszusgitárt pedig testvére, Bóra Dávid kezeli, aki egyben a Lovasi-Lackfi-Heidl-album hangmérnöke. A kötet illusztrációit Losonczy István készítette.

Lackfi János - Magam
1971-ben ​születtem Budapesten. Jelenleg az ELTE harmadéves magyar-francia szakos bölcsészhallgatója vagyok, s emellett újságírással is foglalkozom. Verseim 1989. óta különböző lapokban jelentek meg. Ez a kötet az elmúlt három év során íródott.

László Noémi - Labdarózsa
László ​Noémi gyerekversei Weöres Sándor-i magasságokba emelik az olvasót. És ott a magasban, megszabadulva sok felnőtt súlytól, végre ráeszmélhet, milyen is lehetett az az érintetlen énje, aki világra jött. A József Attila-díjas költőnő legújabb kötete. Az idei Marosvásárhelyi Könyvvásár „Szép könyv” díjában részesült!

Kukorelly Endre - Mennyit ​hibázok, te úristen
Kukorelly ​Endre a nagysikerű TündérVölgy és Ezer és 3 című regénye után versekkel jelentkezik. Tíz év után jelenik meg új verseskötete: szigorúan válogatott,fanyar, melankolikus és játékosan üde versek – megőrizve a Kukorelly-líra utánozhatatlan hangját.

Petri György - Amíg ​lehet
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Karafiáth Orsolya - Él
Karafiáth ​Orsolya hetedik kötete (mely egyben a negyedik verseskötete) az elejéről kezdi újra a történetet. A háttérben még hallható az andalító sanzonok dallama, de ez már egy sokat próbált, érett költő hangja, aki hiú ábrándok, kegyes öncsalás és a ráncokat elfedő kozmetika nélkül belenéz önmaga poklába, mert biztos magában, és tudja, mit akar. Ez a könyv sokat tud a szorongásról, a páros magányról, az ösztönök és a vágyak hatalmáról, az anyáról, apáról, a nőiségről és az erotiká­ról: a versvilág egyszerre fülledten érzéki és visszafogottan érzékletes. A versekben a költő módszeresen feltépi magán a sebeket. Nem kér támaszt, se biztatást, jó szót, nem számít senkire; egyedül megy be az erdő mélyébe, egyedül egyensúlyozik a sziklaszirteken. Bátor könyv. Egy új alkotói korszak kezdete.

Tóth Krisztina - Az ​árnyékember
Tóth ​Krisztina nemzedékének egyik legvonzóbb, legtehetségesebb alakja. Harmincévesként ő a nemrég megjelent Hét évszázad magyar költői című kötetben (l.: 9701184) szereplő legfiatalabb szerző. Az a tény, hogy hat versét beválogatták, jelzi, hogy az irodalmi közvélemény előtt műfordításaival, de eddigi költői munkásságával is tekintélyt szerzett. Előző, A beszélgetés fonala című kötetét (l.: 9426235) a Belvárosi Kiadó bibliofil sorozatában Várady Szabolcs vezette be 1994-ben. Véleménye szerint a költőnőnek már első, Őszi kabátlobogás című kötete 1989-ben is (l.: 891088), "remek indulás volt." Verseinek azóta változatlan erénye, hogy "jó olvasni őket", s hogy amiképp egykor Kormos Istvánnak, neki is kivételes érzéke van a dalhoz (Ősz; Regős; Altató; Három lámpadal stb.). Kifejezésmódját kezdettől fogva magabiztos formai tudás, arányérzék, az ösztönös zeneiségen túli muzikalitás, továbbá a helyzetek, érzelmi viszonylatok drámaian plasztikus megragadása teszi megkapóan elevenné. Csaknem negyven verset tartalmazó mostani kötetében is megmaradt a társaiénál személyesebb hang, az emelkedett, már-már klasszikus intonáció és a szerelmi tematika kiemelkedő szerepe (Valódi élet; Szemhunyás; A nyitott szem stb.). Tóth Krisztina a sárvári diákköltők közt tűnt fel, Kemény Istvánnal, Kun Árpáddal, Vörös Istvánnal indult, de az elégikus dal és a mese iránti nyitottságát, a minuciózus látás szinte gyermeki frissességét mindmáig megőrizte. - Minden verskedvelő olvasónak ajánlható.