A ​művészet filozófiája

John Keats - Keats ​levelei
John ​Keats (1795-1821) az angol romantika második nemzedékének legfiatalabb tagja volt. Legendás, főrendi környezetből származó nemzedéktársai, Lord Byron és Percy Bysshe Shelley roppant látványos életútjához képest az ő története szűk keretek között zajlott le. Az intenzitás azonban, amellyel az eseményeket átélte, s főleg amellyel a költészet tanulmányozására és a versírásra összpontosította minden energiáját, rendkívüli jelentőséget biztosít a pályáját kísérő leveleinek. A látszólag véletlenszerűen felbukkanó, gyakran verseinek tömörségével és mágikus erejével megfogalmazott kijelentései - sejtelmei vagy éppen hogy axiómái - a költészetről, a Szépségről, a Képzeletről, az Igazságról felbecsülhetetlen értékű tudnivalókkal szolgálnak az alkotó gondolkodás, a költészet és a romantikus esztétika megértéséhez. Keats viszonylag későn kezdett írni, s nem volt még egészen huszonhat éves, mikor tüdővészben meghalt. E roppant szűkre mért idő alatt azonban megírta azokat a remekműveit, melyekben - Szerb Antal szerint - "a költő »intenzitásában« már olyan igazságokról beszél, amelyek túl vannak megismerésünk határain - és elfog bennünket a horror sacri". Levelei nemcsak e páratlan teljesítmény pszichológiai és társadalmi hátterét tárják fel, hanem egyben egy rendkívüli tudat természetét, szabad asszociációs áramát, belső tartalmát is; egy kreatív szellemnek a nyelv szemantikai és hagyományt megidéző lehetőségeivel való örömteli játéka tükröződik bennük, és egy rendkívüli jellem pátosztól mentes, de heroikus küzdelme, hogy úrrá legyen a káoszon, mely kívülről és belülről egyaránt fenyegeti. Egy fájdalmasan rövid életút, egy rendkívüli sebességgel kibontakozó költői pálya és egy drámai izzású szerelem megrendítő, katartikus hatású története rajzolódik ki belőlük.

Nyikolaj Gavrilovics Csernisevszkij - A ​művészet esztétikai viszonya a valósághoz
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Georg Simmel - Velence, ​Firenze, Róma
A ​forma Simmelnél egy olyan összefogó, strukturáló erő, amely nemcsak a művészeti látásra vonatkozik, hiszen a mindennapi életben is megtapasztalható a formáló erők jelenléte. A forma a letéteményese az „egész" egy olyan elképzelésének, amely nem a részek mechanikus összege, s amely (egy talán megfogalmazhatatlan) „egységesítő fogalom" létrehozásának/működésének eredménye. Az az összefogó erő, amely a tájban, az arcban, a képben (a keretezés által) megnyilvánul, az objektum és a szubjektum dichotómiáját felülíró összefonódásból vagy összeolvadásból jön létre; egy nem temporizálható „szellemi tett" megnyilvánulása, mely nem az okság vagy az előbb-utóbb logikája szerint szerveződik. Ez a forma a táj esetében a táj „hangulata", mely az objektív és a szubjektív „erők" elválaszthatatlan, pillanatnyi konfigurációja, együttállása. A táj Simmelnél tehát a természet és az ember egymás általi, kölcsönös olvashatóságán alapul; ez a gondolatmenet akkor fut zátonyra, amikor kiderül, hogy a tájnak - a szubjektum és objektum békés összefonódásaként felfogott - „valóságos, individuális hangulata".

Máté Zsuzsanna - Abszolútum ​a művészetfilozófiában századunk első felében
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kovács András Bálint - Szilágyi Ákos - Tarkovszkij
Nehezen ​megszületett könyvet tart kezében az olvasó. Tarkovszkij halála után tizenegy évvel jelenik meg a mű, amelyet három évvel a tragikus esemény előtt kezdtünk el írni mint az életútja feléhez érkezett művész addigi pályájának összefoglalását. Miután 1984-es "disszidálása" miatt Tarkovszkij indexre került, a magyarországi publikálásra nem is gondolhattunk. Mire a könyvnek - kalandos körülmények között - külföldi kiadót találtunk, s mire a francia fordítás elkészült, Tarkovszkij már nem volt közöttünk. Monografikus feldolgozásáról akkor, abban a helyzetben szó sem lehetett. 1986 óta tervezzük, hogy megírjuk "a" könyvet, a "végleges változatot". Írás közben kellett ráébrednünk: "végleges változat" nem létezik. Ez a könyv csak Tarkovszkij világaiban folytatott utazásaink egy újabb állomása. Andrej Tarkovszkij az orosz filmművészet eddigi legnagyobb alakja volt, aki az Iván gyermekkorával, az Andrej Rubljovval, a Szolárisszal, a Tükörrel, a Sztalkerral, a Nosztalgiával, és az Áldozathozatallal az orosz kultúrát és művészetet klasszikus fokon képviselte a szovjet korszakban. Mintha az orosz filmművészet sztalkere lett volna ő, akinek megadatott, hogy a világkultúra megszentel földjére, hatalommal, pénzzel, tudatlansággal, körülkerített csodás Zónájába vezesse mindazokat, akik vagyunk, s aki ő maga is volt, föltéve, hogy művészetének útitársául szegődünk. A 20. század utolsó harmadában, az évszázadok óta haldokló orosz ortodox civilizáció végének atmoszférájában lehetővé vált számára, hogy mindössze hét játékfilmből álló életművével olyan művészetet teremtsen, amelynek spirituális telítettsége és érzéki varázsa, formaszépsége és plaszticitása csak két átmeneti korszakhoz, a középkor végének európai és a 19. század végének orosz művészetéhez mérhető.

Nemes Z. Márió - Képalkotó ​elevenség
Hogyan ​térképezhetőek fel a filozófiai antropológia és az esztétika sokértelmű összefüggései? Milyen metodológiai és ideológiai kihívásokkal kell szembenéznie az antropológiai gondolkodásnak az „ember halála” (Michel Foucault) után? A humanizmus és az antihumanizmus dichotómiája mennyiben akadályozza a „határsértő”, az ember hagyományos fogalmát megkérdőjelező művészeti kísérletek értelmezését? Hogyan kapcsolódhat egymáshoz „Zucht” és „Bildung”, Nádas Péter prózája és David Cronenberg poszthumán esztétikája? A jelen kötet többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ. A vállalkozás központi célja egy olyan művészetfilozófiai perspektíva kidolgozása, mely azt a meggyőződést hangsúlyozva, hogy a humánideológiák bukása után is lehetséges ember és művészet „egybegondolása”, hiszen – Helmuth Plessner alapvető felismerésére utalva – az ember méltóságának egyik forrása önnön nyitottságának esztétikai elsajátítása.

André Bazin - Mi ​a film?
André ​Bazin a filmkritika, a filmelmélet egyik legjelentősebb alakja - a francia új hullám "szellemi atyja". A Mi a film? című kötet legfontosabb írásainak gyűjteménye, amelyet haszonnal forgathat minden olvasó, akit érdekel a film lényege, a filmnyelv természete, változásai és a filmtörténet mesterrendezőinek (Charles Chaplin, Jean Renoir, Orson Welles, Vittori de Sica) művészete

Umberto Eco - Loana ​királynő titokzatos tüze
A ​kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk - valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből - az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő - érzéki emlékek híján -- nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba visszavonulva nekilát tehát, hogy az ottani padláson őrzött régi folyóirat-, képregény-, brosúra- és ponyvaregényfüzet-kötegek, valamint 78-as fordulatszámú bakelitlemezek segítségével az alapoktól építse újra magában a saját személyiségét. És ekkor - ahogy Ecótól, a mesemondótól már megszokhattuk - igazi regényes fordulatot vesz a történet...

Kántás Balázs - (Contra-)Theoria
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

L. N. Sztolovics - Az ​esztétikai érték természete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - A ​fiatal Lukács dráma- és művészetelmélete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Anselm Grün - Szépség
A ​szépségről még sohasem írtam. Talán csodálkoznak a kedves olvasók, hogy most e témával foglalkozom. Tulajdonképpen inkább véletlenül került sor erre. Nagyböjti prédikációt kellett tartanom A hit szépsége és vonzereje címmel. Miközben készültem a beszédre, felismertem, milyen gyógyító erejű számomra ez a téma, s mennyire gazdagítja lelkemet. Mert amikor a szépségről gondolkozom és a szépségben gyönyörködöm, akkor az a kontemplatív és a misztikus spiritualitásnak felel meg. Azt szemlélem, ami van. Hagyom, hogy megérintsen a szépség, amellyel a természetben, a művészetben és az emberekben találkozom. Befogadom a szépet, amely elém tárul. S benne megsejtem Isten ősszépségét, amelyről a misztikusok írnak. Ez tehát olyan spiritualitás, amelyben a kegyelem áll a középpontban, és nem a saját cselekvésünk. Szemlélem a szépséget, és érzem, mennyire jót tesz, milyen gyógyítóan hat. Ebből kifolyólag a szépséggel való foglalkozás illeszkedik terápiás lelkiségembe is. A szép, amelyet csodálok, amelynek engedem, hogy megérintsen, érintkezésbe hoz saját szépségemmel, a lelkem mélyén rejlő szépséggel. Ám e szépség egy másik vonással is gazdagítja spiritualitásomat. Ez befogadó és optimista spiritualitás. Nem helyettesíti a spiritualitás más formáit. Ám kiegészíti őket, és az öröm és szeretet ízét ajándékozza nekik. /Anselm Grün/

Katherine Everett Gilbert - Helmut Kuhn - Az ​esztétika története
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kristin Thompson - David Bordwell - A ​film története
Ez ​a mű mely – mind a szerzők felkészültsége, mind a könyv szakmai színvonala alapján – olyan alapműnek számít a nemzetközi filmes szakirodalomban, ami sok vonatkozásban "átírja" a filmről való gondolkodásunkat. Hosszú ideje nem jelent meg sem idegen, sem magyar nyelven egységes szemléletű, következetes szempontok szerint végigvitt filmtörténeti munka, tehát mindenképpen komoly hiányt pótol a kiadás. A kötet nagy érdeklődésre tarthat számot a filmes szakma művelőinek körében, hiszen munkájuk során a könyv megkerülhetetlen. Ugyanakkor a mű tankönyvként is használható: elsősorban a filmszakos egyetemisták számára, másfelől pedig – erőteljes szaktanári irányítás mellett – a mozgóképes és kommunikációs tárgyakat tanuló középiskolások részére. A könyv rengeteg illusztrációt tartalmaz, melyek nem egyszerűen csak képek, hanem a mű szemléletének fontos elemét képezik. A könyv ugyanis – szemben a korábbi filmtörténetekkel – nem elsősorban a filmek által elmesélt történetek elemzésére épít, hanem a filmek stilisztikai, képi, művészi anyagára, ezért az illusztrációk elemzéseket egészítenek ki, és ez a művet szemléletileg is újdonsággá teszi.

Balogh Gyöngyi - Király Jenő - Csak ​egy nap a világ…
A ​magyar film műfaj és stílustörténete 1929-1936 Az "egy nap a világ" hangulat alapvető szerepet játszik a jellegzetes filmformák genezisében. A vizsgált időszak magyar filmjeinek a kor ideológiáját, mentalitását tükröző alaphangulata nagy szerepet játszik a filmek nemzetközi sikerében, ma is élő hatásában, feltűnő és a filmtörténetben szinte páratlan örökifjúságában. A kötet egyetemi és főiskolai filmoktatáshoz javasolt tankönyv.

Arthur C. Danto - Philosophizing ​Art
Arthur ​Danto's work has always affirmed a deep relationship between philosophy and art. These essays explore this relationship through a number of concrete cases in which either artists are driven by philosophical agendas or their art is seen as solving philosophical problems in visual terms. The essays cover a varied terrain, with subjects including Giotto's use of olfactory data in _The Raising of Lazarus;_ chairs in art and chairs as art; Mel Bochner's Wittgenstein drawings; the work of Robert Motherwell, Andy Warhol, and Robert Irwin; Louis Kahn as "Archai-Tekt"; and visual truth in film. Also featured are a meditation on the battle of Gettysburg; and a celebration of the Japanese artist Shiko Munakata, an essay that is partly autobiographical.

Király Jenő - Frivol ​múzsa I-II.
A ​tömegfilm sajátos alkotásmódja és a tömegkultúra esztétikája (Tankönyvkiadó, 1993) Könyv A Frivol múzsa esztétikai nagymonográfia a „kellemesség”-ről, világviszonylatban az első rendszeres, átfogó kísérlet a szórakozásesztétika megalapozására, mely ezzel az esztétika tudományának két és fél évezredes adósságát kezdi (vagy próbálja elkezdeni) törleszteni. Freud az éjszakai álmokat fejtette meg, a Frivol múzsa a nappali álmokat kutatja. Új értelmet nyert az „álomgyár” kifejezés: már nem feltétlen elítélő. A Frivol múzsa úgy próbálja feltárni a mai emberiség élő mitológiáját, ahogyan Mircea Eliade (vagy Hamvas Béla) az őseredeti ember képzeletvilágát, Lévi-Strauss pedig a törzsi ember tudatát, a „vad gondolkodást” vizsgálta. Jung a neurotikus panaszok fénytörésében kutatta a modern mitológiákat, a Frivol múzsa a kommunikatív nyilvánosság legelterjedtebb narratív tradícióinak titkos tartalmait kutatja. Tarthatatlan, hogy a bororo indiánokról többet, mélyebbet, átfogóbbat tudunk, mint önmagunkról. Fel kell tárni a modern nagyvárosi ember mitológiáit, össze kell foglalni a „Vízöntő korának” új szellemiségét. (…) A Frivol múzsa szerkezete Dante művének fordítottja – s ez jogosult, mert a huszadik század vér- és hazugságtengere nyelte el a felvilágosult szellemi rend ama virágkorát, melyet Dante műve megnyitott. A műfaji világképeket bejáró utunk mintegy a „paradicsomból” indul, s a pokol legmélyebb körein végződik, hogy itt találjuk meg a szenvedésben fogant érzékenység ősszikráját, az esztétikai szellem „ősrobbanását”.

Király Jenő - Mágikus ​mozi
A ​filmélet ős- és hőskorának alapvető témája a filmszerűség, a modern filmelméleteké a filmnyelv, míg a posztmodern korban a filmalkotások sokfélesége, a műfajprobléma kerül előtérbe. A Modernség módszertani örökségét és a posztmodern érzékenység új tanulságait egyaránt figyelembe vevő Mágikus mozi e tekintetben a nemzetközi szakirodalomban is hézagpótló kísérlet.

Umberto Eco - A ​nyitott mű
___Eco ​1962-ben megjelent kötete, _A nyitott mű_ arról vall, hogy szerzője felismerte: a hagyományos fogalmak nem elegendőek a legújabb kori zene, festészet, irodalom műveinek megértéséhez, s ezért kutatásai körébe vonta a nyelvészet, az információelmélet, s legvégül a szemiotika legfontosabb kérdéseit, hogy megfelelő felkészültséggel nézzen szembe a modern művészet kérdéseivel. ___A magyar kötet részben tartalmazza _A nyitott mű_ anyagát, és ezen felül azokat a zenei, képzőművészeti, építészeti tanulmányokat, amelyek egy izgalmas tudósegyéniség műhelyébe engednek bepillantást.

Szerdahelyi István - Az ​esztétikai érték
E ​könyv az általános esztétika alapvető értékfogalmaival ismerteti meg az olvasót. Kifejtésének menetét tekintve az átfogó esztétikai elméletek hagyományait követi: teljességre törekszik, azaz a mezei vadvirágok jószagú szépségétől a világirodalmi remekművek megrendítő igazságáig minden lehetséges esztétikai értékfajtára kitér, s ezek rendszerező elemzését vállalja, olyan módon, hogy lépésről lépésre haladva fejti ki az egyes fogalmak tartalmát és a köztük kimutatható összefüggések fő vonalait. Egy ilyen átfogó rendszerezés logikája szükségszerűen oda vezet, hogy a festmények színpompájának vagy a versek lüktető ritmusának érzékletes és közismert benyomásaitól el kell jutnunk a filozófiai esztétika színtelen-szagtalan, elvont fogalmainak ismeretlen világába is, ahová a mindennapi ember nem szívesen szokta követni a teória fellegekbe nyíló kapuit érthetetlen szakkifejezések varázsigéivel feltáró szakembert. E könyv szerzőjének azonban konok meggyőződése, hogy az esztétika valójában - sem tárgya, sem módszere révén - nem igényel olyan, csak beavatottak számára érthető kifejezésmódot, mint a felső matematika vagy az atomfizika; az esztétikára is érvényes Tolsztoj megállapítása, miszerint "azt mondani, hogy egy mű jó, de érthetetlen - ugyanaz, mintha egy ételről mondanánk, hogy igen jó, de az emberek számára ehetetlen". Ennek megfelelően ez az esztétika bizonyítani szeretné nemcsak rendszerezési elgondolásainak megalapozottságát, hanem azt is, hogy a szépségről szépen s az igazságról meggyőzően is lehet írni.