Akik ​nem sírnak rendesen

Oravecz Imre - A ​megfelelő nap
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Corinna Ann Jay - Amikor ​éjfélt üt az óra
„Tudod, ​mi lapul odaát a fák árnyékában? Mi húzódik a szekrényajtók mögött, az ágyak alatt? Néma sarkokban, reszkető bokrok alatt, s a kapualjakban? Vajon tudod, mi lépeget száraz leveleken a kihalt tereken, s mi oson ablakod alatt, mikor kitárt szemmel a sötétséget bámulod? A félelem lapul ott, ahová nem mersz benézni. Keserű fájdalom, segélykiáltás, vérfagyasztó kacaj. Titkok lappanganak kongó falak között: rejtélyek, melyeket magukba olvaszt a hátborzongató éjjel, s mikor érzed egy hűvös kéz érintését, megérted: a félelem ott él benned is. Ott, mélyen: a csendben, ahol nem védhet meg senki, ahol mindig egyedül vagy. Lépj hát be a világomba, kedves Vándor! Engedd meg, hogy üdvözöljelek itt, az éjszaka kapujában! Az út hosszú lesz, olykor elviselhetetlenül nehéz, de ne feledd! Az éjjel egyszer véget ér, s a Nap sugarai előbb vagy utóbb felderengenek a horizonton túl. S ha néha egyedül is érzed magad, titokban veled leszek, s fogom a kezed, míg kiérsz a fényre.”

Kiss Judit Ágnes - Koncentrikus ​korok
„Keresek ​valamit a mélyben, valami magot, magamban és magamon kívül (magamon kívül keresem), ahogy egy fa évgyűrűi mentén befelé haladva, ahogy Peer Gynt hántja le a hagymahéjakat. Van legmélye, van mag, talán több is, csak azt nem tudom, melyik az igazi: a gyerekkor, a magzati lét, a halál vagy a fogantatás előtti világ. Mire rakódik rá minden más: a nőiség, a szerelem, a gyász, a világban való élet? Keresem” – írja legújabb, immár negyedik verseskötetéről a legmaibb magyar költészet egyik vezéregyénisége, François Villon és Bolond Istók közeli rokona, a minapi “Irgalmasvérnő”, a szerepjátékok népszerű mestere, Kiss Judit Ágnes. Az új kötet talán “komolyabb”, talán szomorúbb az eddigieknél. Végső választ azonban – szerencsére – ezúttal sem kap az olvasó. A keresés folytatódik.

Oravecz Imre - Távozó ​fa
Oravecz ​Imre megindítóan személyes új kötetében a tél hideg fényével pásztázza végig létezése lehetőségeit és adottságait. Apró megfigyelések, végtelen következtetések az élet örök körforgásából. A természetből rajzolódik ki az ember, és az életből a halál. A Távozó fa a Magvetőnél megjelenő Oravecz Imre életműkiadás első kötete.

Zelk Zoltán - Sirály
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kemény Dezső - Sírkerti ​strófák
Páratlan ​mű, akár csak elődje, mintája, Edgar Lee Masters: Spoon riveri holtak című "antológiája", melyben a századelő fantázia szülte amerikai kisvárosának temetőlakói vallanak magukról tömören, sírfeliratszerűen. Az amerikai szerző sokféle irodalmi próbálkozás után, viszonylag későn - ügyvédi tapasztalatait is felhasználva - írta meg kirobbanó sikert arató gyűjteményét a holtak "fecsegő kisvárosáról". Váratlan mű Kemény Dezső Sírkerti strófái is; hisz több éves prózaírói és műfordítói működés után fordult a lírához, amikor rímes stanzákba szedte egy magyar (nem képzelt) kisváros képzelt sírfeliratait. A magyar változat sejtelmesebb, áttételesebb, mint az amerikai mű. Kemény Dezső nem írt ki neveket - nagyon ritkán és inkább csúf- és ragadványneveket -, inkább típusokat, jellemeket állít elénk, egy-egy tragikus (bal)eset "hősét". A kötet pikantériája bizonyára az, hogy utalásai mögött valós, megtörtént események rejlenek. De mindig a költészet átírásában. A nagyfőnök, az orvos, a kukás, a vénlány és a csősz szenteciózusan foglalják keretbe az élettől a halálig pergő mozaikokat. A lírai erő mellett - a rendszerváltozás következtében - kortörténeti dokumentummá is váltak a Sírkerti strófák. A csalódott elvtárs, az elgyávult szerkesztő egyaránt elmondják ön- és közleleplező visszatekintéseiket. Igen, a "halott megragadja az élőt", akkor is, ha erről nehezen és nem szívesen veszünk tudomást. Ahogy Kemény Dezső írja: "A holtak alszanak, de vallanak." E modern haláltáncban előreperdülő figurák tragikusak és szánandóan egyszerre; csontujjú figyelmeztetésük emberi gőgünknek szól. Érdemes megszívlelni a rezignált üzeneteket, önteltséggel teli lényünket az elmúlás alázatához edzeni. S tán az sem közömbös, vajon a mi fejfánkra milyen sírkerti strófákat vés majd az irgalmatlan utókor. Az önmagunkba szállás (pokolra) vezető kalauza Kemény Dezső versgyűjteménye. S akár tetszik, akár nem: e meghívás elől nem tudunk kitérni.

Szabó Lőrinc - A ​huszonhatodik év
A ​huszonhatodik év szonettciklusa fájdalmas búcsúzás, ahogy a költő mondja "lírai rekviem". Egy negyedszázadig tartó szerelemnek állított benne emléket. A 120 versből mindössze négy szonett született kedvese életében, a többit halála után, a huszonhatodik évben írta a költő. A költeményekből nem a szerelem boldogsága szól, hanem az elmúlás és a veszteség érzése.

Weöres Sándor - Psyché
Irodalmunk ​egyik legkülönösebb vállalkozása, bámulatba ejtő bravúrja ez a mű: egy a múlt század elejére képzelt, viharos életű, soha nem létezett költőnő tarka-barka egyéniségének, elragadó gazdagságú oeuvre-jének, az aprólékosságig pontos biográfiájának példátlan "rekonstrukciója". Mi vezette Weörest a Psyché megalkotásában? Éppen nem az a kegyes hamisító szándék, mint Macphersont vagy Thalyt, akik a szegényesen pislákoló "régi dicsőség" fényét próbálták növelni - a maguk korában fölöttébb sikeresen. Nem is holmi öncélú virtuózkodás. Többrétű feladat izgathatta. Az például, hogy egy régi költőnő ürügyén, annak bőrébe bújva, kitombolhassa olyan hajlamait, szándékait, amikre a mai költői felfogás, ízlés korlátlanul szabadnak hangoztatott, valójában akárhányszor öncsonkító, szigorú illemszabályrendszere nem ad módot. Weöres itt kedvére ábrázolhat, leírhat, figurákat teremthet és mozgathat, történeteket kerekíthet, dúskálhat halottnak ítélt versformákban, élhet egy ódon, dús zamatú nyelvvel, játszhat egy groteszkül elavult írásformával, beilleszthet azóta kikísérletezett fogásokat a patinás miliőbe, a fiktívet bizarr és merész módon egybejátszhatja a történelmi nevekkel, helyzetekkel és - mintegy mellékesen - olyan sok oldalról színesen elegánsan fölrajzolja az egész korszakok, hogy történelmi kézikönyvekből sem ismerhetnénk meg különbül. Remek ötle, hogy (az egykorú szokásokkal egyezőleg) Psyché fiktív versei közé applikálja Weöres az általa régóta nagyrabecsült Ungvárnémeti Tóth László hiteles verseinek egy egész ciklusát. (Psyché pompás élet- és jellemrajzot is "közöl' Ungvárnémetiről - olyan szabadon bánva figurával, tényekkel, ahogy a történelmi regényekben eddig is tették ugyan az írók, de lírai emlékezésnek álcázott "tanulmányban" eddig hasonlót nem találhattunk.

Babits Mihály - Zsoltár ​férfihangra
Nemes ​Nagy Ágnes, Németh G. Béla, Reisinger János, Rónay György kísérő tanulmányával.

Csiki László - Szombat. ​A búvár hazamegy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Devecseri Gábor - Összegyűjtött ​versek
Devecseri ​Gábor szinte gyermekfővel írta első, hamar feltűnést keltett verseit, s - bár pályája folyamán a legkülönbözőbb műfajokban jelentőset alkotott - fő kifejezési formája élete végéig a líra maradt: egyéb műveit is ez a líra sugározza át. Ez a sajátos költészet - amely kitérői, mellékútjai s olykori tévútjai ellenére - kezdetétől a végéig egységes ívet mutat. Ezt az egységet maga az alkotó fogalmazta meg legtalálóbban abban a kis írásában, amelyet válogatott versei, a Beszakad az idő elé írt: "Ha Történelem és Természet keserves rohanása a Bikasiratóban az "élő hús tépését ismétlő domináns Témakör" látomásához vezet, akkor - a tükörbe tekintő költő számára - annak felismeréséhez is, hogy e pályaív gyermekkori, a Lapozgatom a vasárnapi számot embernek ember elleni fenekedését elítélő soraitól törvényszerűen érkezett el a Bikasiratóhoz, mely az élőlényeknek élőlények által okozott szenvedésével feszül szembe. Éppoly reménytelenül, mint az a bizakodó;, napmegállítást álmodó kezdeti költemény? Nem hiszem. Ha az idill állandósításáról mint valami álomról le kell is mondanunk, áhításáról, felidézéséről és az érte való cselekvésről nem." A költő dolga: az elmúlással való perlekedés. S a költészet dolga? Igazolni a költő perlekedését. Azzal, hogy valóban győz az elmúlásom. Devecseri Gábor költészete, a költő fájdalmasan korai eltávozása után, immár elindult ezen az úton.

Boncza Berta - Csinszka ​versei
Indítsd, ​Csinszkám, bízvást útjuknak dalaidat, én gyönyörködő illetődöttséggel olvastam mély tüzű, igazán poétalélekből fakadó ütemű, hol finom halkságú, hol őserővel felviharzó verseidet. A magyar irodalom gazdagszik velük, a magyar közönség pedig szerető érdeklődéssel fogja magához ölelni annak a költőasszonynak a lelkét, aki Ady Endre megvalósult álma, egyetlen tiszta szerelme, szertefoszlott mámorok után végre megtalált igaz boldogsága volt. _Vészi József_

Ady Endre - Válogatott ​versek
Válogatta ​és a jegyzeteket összeállította Szappanos Balázs. A szöveget gondozta Láng József és Schweitzer Pál.

Tasnádi Kubacska András - Hangyácska
Egy ​szép mesét és két gyönyörű verset olvastatok a hangyákról. Megszerettétek őket? Most már tudjátok, hogyan élnek a hangyák a nagy bolyban, mivel táplálkoznak, és hogyan gondoskodnak a hangyagyerekekről. Nézzétek meg jól Szecskó Péter finom, élethű rajzait, és még jobban megismeritek, megkedvelitek a hangyavilágot.

Juhász Ferenc - A ​tenyészet országa
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kosztolányi Dezső - Mágia
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Birtalan Ferenc - Összevesztem ​a tulipánnal
Az ​Összevesztem a tulipánnal című kötet első felében az évszakok rendje szerint sorjáznak a fülbemászó zenéjű versek, míg a második részben azok a darabok kaptak helyet, amelyekben gyermeki látással szemléli a költő a világot. A kötet elsősorban a hét-tizenkét éves gyerekek között számíthat elismerésre, de biztosan remélhetjük,hogy a fiatalabb és idősebb korosztály is kedvét leli majd a könyv néhány darabjában. A verseket Horváth Magdolna míves rajzai illusztrálják.

Ismeretlen szerző - Innen ​és túl
E ​kötetben századunk magyar költői szólalnak meg: a modern gondolkodás- és kifejezésmód megteremtőitől, Adytól és a nyugatosoktól kezdve kortársainkig. Témájuk: az ember és világa – mindaz, ami nélkül nem lehet emberül élni, akár megtalálható e látható világon, akár kívül esik rajta. A modern ember vall e költeményekben: aki magabiztosan önálló, de vívódva töpreng; aki istentagadó és istenkereső egyszerre; aki nagyszerű teljesítményeket mondhat magáénak és iszonyatos kudarcokat is; aki fenn áll a kozmikus fejlődés csúcsán és porszemként tűnik el a mindenségben. Ha azonban a versek mélyére nézünk, akkor az ember örök kérdései, mindig újra visszatérő élményei, a korábbiakat folytató fölfedezései tárulnak elénk. Ma sem hagyja nyugodni az embert az, hogy mi ad értelmet az életének. Erre minden egyes életnek újra választ kell adnia, egyes szám első személyben: miért élek? mi a küldetésem a világon? Hogyan és kinek számolok el vele? Ma sem élhet egyedül az ember. A szeretet vágya, beteljesülésének öröme és hiányának fájdalma végigkíséri az életét. Természetesen kivirágzik az életünkben, mégis: aligha kaphatnánk ennél nagyszerűbb és nehezebb feladatot. Több mint 600 küzdelmes, alázatos, humánus és magyar verset tartalmaz a kötet.

Mezey Katalin - Amíg ​a buszra várunk
Mezey ​Katalin első kötete

Tamkó Sirató Károly - Jövőbúvárok
A ​népszerű költő verseinek sajátos gyűjteménye a Jövőbúvárok. Nem a közismert s oly sok élvezetet okozó, játékos gyerekversek kerültek bele- bár néhány kimagasló közülük itt is megtalálható -, hanem Tamkó Sirató felnőttköltészetének azok a „darabjai”, amelyekben a tudományával magasra nőtt ember már a XXI. század új lehetőségeit kutatja. A tudást és az emberiséget megsokszorozó, az űrt birtokba vevő fantasztikus jövő képei villannak itt fel, egy olyan gyönyörű reménység, amelyet egy valójában „képtelen”, de mélyen költői fejlődéshit éltet:” Volt víz- tüdőm/ van lég- tüdőm/ lesz űr- tüdőm… Kúszni fogok a fénysugáron.” Tamkó Sirató szemléletében és formában is merészen új költészetének a leglelke szól itt a fiatal, jövőt váró olvasóhoz.