Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Niitaa
5.0/5

“Gyakran ​előfordul, hogy az emberek mást látnak bennünk, mint amilyennek mi magunkat képzeljük.”

Első pillantásra megragadott a borító. Nagyon tetszett ez a sejtelmes körvonal, ugyanakkor a fehér szegéllyel elvesztette a komolyságát és egy könnyedebb, mégis elég komoly témával foglalkozó regényt vártam, enyhén limonádé ízűt. Ehhez még hozzájárult a cím betűtípusa is. No, nem ragozom tovább: nem tudtam teljes komolysággal állni hozzá. Pedig kellett volna. Meglehet, hogy az elején nem volt meg bennem a kellő odafigyelés, de pár oldal után már helyre is állt. Nagyon érdekfeszítő, az olvasó lelkét egyre jobban megviselő történetet tartottam a kezemben.
(…)
Ha tehettem volna, egy ültő helyemben végigolvasom. Nagyon jól felépített az egész történet, minden kis momentuma a helyén van. Az események láncolata nagyon jól van vezetve, folyamatosan fent tartja az olvasó figyelmét. Rengeteg olyan kérdést felvet, amin érdemes egy pillanatra elgondolkodni és magunkban átértékelni. Gilly Macmillan már az első könyvében is megcsillogtatja a zsenialitását. Én a végső eseményig képtelen voltam megfejteni, ki állhat az elrablás hátterében. A karakterekbe vetett bizalmam a sorok előrehaladtával úgy csökkent, ahogy Rachel is érzett. Emellett olyan fordulatokkal dolgozik az írónő, hogy az valami fenomenális! Többször is a földről kellett felkaparnom az állam, akkorát koppant meglepetésemben!

Ezt a könyvet ajánlanám mindenkinek, aki szereti a klasszikus értelembe vett krimit, a nyomozás menetét. Ugyanakkor lelkileg készüljetek fel előtte, mert a végére ugyanannyira kétségbeestem én is, mint Rachel, ugyanannyira féltettem a gyermeket! Nem tudtam egyszerűen elvonatkoztatni tőle, hogy ez nem egy valós esemény, létező karakterekkel. Főleg nem úgy, hogyha belegondolunk nap mint nap hány gyermek tűnik el, hányat rabolnak el. Tökéletesen ábrázolja, min megy keresztül a család, s kívánom, hogy senkinek ne legyen része még csak hasonlóban sem!

A teljes értékelést itt érhetitek el: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/04/gilly-macmillan-kilenc-nap.html


Gilly ​Macmillan könyvének sötét hangulata engem már egészen a történet elején megfogott, egy eltűnt gyerek, egy kétségbeesett anya, és egy apa, aki lelépett egy fiatalabb nő miatt. Nagyon hamar sikerült ráhangolódnom a könyvre, egy idő után viszont azt vettem észre, hogy hiába pörögnek a lapok, és tetszik a stílus is, a történet nem sokkal jutott előrébb annál, mint ahol az első fejezeteknél tartottunk, de vállat vontam és olvastam tovább, ám véleményem szerint a pörgősebb thrillerek kedvelőinek ez nem biztos, hogy tetszeni fog.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/12/thrilleres-csutortok-foszerepben-kek.html


Kedves ​E. L. James, és az ő rajongói, hát kérem, egy első könyvnek ilyennek kell lennie, és nem nyálcsorgató mamipornónak. Azért megjegyzem, Fejős Éva ajánlása majdnem elijesztett, mert úgy gondolom, nem azonos az érdeklődési körünk, de hála az égnek, nem dőltem be neki.
A sok címkéből, ami ennek a könyvnek van, nehéz kibogozni, mi is lehet ez, a “magyar nyelvű” és a “gyermekrablás” stimmel, de a “krimi” és a “rejtély” teljesen másodlagos, viszont oda kellene biggyeszteni jó nagy lób@szó betűkkel, hogy “lélektani”. Nagyon jól eltalált írás arról, mi megy végbe a szülőkben, ha eltűnik a gyerekük, milyen hatása van az internetnek az emberekre, mennyire manipulalhatóak a médián keresztül. Az egyedüli gyengesége a könyvnek a rendőr nyavalygása, szerintem az egy kicsit túlzás volt. {{Ha egy ügy ennyire kiborítja, mi lesz vele így később? El kellene gondolkozni, hogy akar-e rendőr lenni.}} De lehet, hogy csak én vagyok dilettáns ilyen ügyekben, mert a nyomozók a könyvekben mind kemény csávók, ez meg ilyen picsogós. Na üsse kavics, más rosszat nemigen tudok én erről mondani, pedig nagyon akartam volna.


Leliana
3.5/5

Hát… ​és megint csak hát. Össze kellett szednem minden kósza emlékemet a könyvről, azt hiszem, az jelent valamit, hogy nem sok maradt meg bennem róla, a mérhetetlen sok üresjáratot és lelki vívódást (mondhatni picsogást) leszámítva. Nem volt annyira rossz, de ha kimondottan lélektani cuccra készülök, és nem valami pörgős, kiszámíthatatlan, rejtélyes ügyre, azt hiszem, jobban tudtam volna élvezni. Bár Fejős Éva ajánlása után még így is azt kell mondanom, hogy abszolút pozitívan csalódtam!
Lehet, hogy ismét csak túl szigorú vagyok, mert valószínű, hogy a valóságban is hasonlóan történnének a dolgok, nyomasztó, hogy mindenki mutogat mindenkire, mindenki okol mindenkit, és a média csak még jobban belekavar az amúgy is zavarosba, de mivel a bűnösünk eléggé kitalálható volt, így sajnos nem rágtam tövig a körmeimet, ami az izgalmon felül maradt nekem, az pedig kevés volt mindenféle szempontból. :( (a két nővér múltja mondjuk tetszett)
Ha lesz még mit olvasni a szerzőtől, biztosan teszek majd vele próbát, mert első könyvhöz képest ígéretes volt. :)


dagikám
4.0/5

Jónak ​jó volt a történet, de valahogy nekem nem tetszett a rendőrök hozzáállása a gyerek megtalálásához, mintha fél vállról vették volna és szinte mindenkit letartóztatnak bizonyítékok nélkül. Nekem nem tűnt kidolgozottnak a sztori és kicsit hiányoltam a végéről, hogy akkor végül is mi lett Jimmel. Hiányzott az a plusz a történetből,amire azzt mondhatnám, hogy magával ragadott.


smetalin
4.0/5

Sok ​gyermekrablással kapcsolatos könyvet olvastam már, ez a jobbak közé tartozik. Nekem nem voltak üresjáratok, szépen felépített cselekmény bontakozott ki előttünk.
Elrabolnak egy kisfiút, így kezdődik. Majd az édesanya és a nyomozó szemszögéből megtudhatjuk mi is történik ezalatt a kilenc nap alatt, míg……………..
Felváltva élhetjük át, egy aggódó anya megpróbáltatásait amit a közvélemény, a szólás szabadság jogán hangoztat, elítéli, meghurcolja, gyanúsítja Rachelt. Majd a nyomozásba is bepillanthatunk, hogyan hat magukra a nyomozókra ez a hatalmas nyomás, amit a tömeg is a szülők is generálnak, na meg az a tény, hogy nem találják a gyereket. Nincsenek gyanúsítottak, és ez a legrosszabb, sötétben tapogatóznak, majd hirtelen több is lesz!
Az igazi bűnös, akit csak utolsó pillanatban kapnak el (szokás szerint), nekünk olvasóknak megfejthető, ha van már némi tapasztalatunk ilyen téren.
Ez a regény inkább egy lelki folyamatot mutat be, az anya és a nyomozó részéről, itt nincsenek nagy akciók, körömrágós részek, és éppen ezért jó ez a könyv.


Kissé ​lassú folyású, viszont számomra nagyon realisztikus. Tudtam ugyan, de volt, hogy visszalapoztam az elejére, hogy valóban fiktív regényt olvasok-e. A leírások, a kifakadások, a sajtó, az emberek reakciói… hihető, hogy akár így is történhetett volna. Rachel kezdettől nem volt túl szimpatikus #igaz, nem is utáltam#, mégsem gondoltam rá bűnösként, nem úgy mint szinte mindenki másra. Nincsenek benne elképesztően nagy, vagy hatásvadász fordulatok, mégis izgalmas. Megteremti, és fent is tartja azt a komor, kétségekkel teli, nyomasztó hangulatot, ami az ehhez hasonló könyvek sajátja. #Vagy csak én érzem ezt?#
Jim “dolgait” kicsit eltúlzottnak gondolom {{én nem mondom, hogy egy nyomozót nem viselhetnek meg az ilyen ügyek, de ENNYIRE? És pont EZ AZ EGY?}}, de ettől függetlenül szimpatikus karakter. Emmában viszont csalódtam, enyhén szíven ütött, mikor robbantotta a bombát. #<— ez nem spoiler#.
Tetszett, hogy nem lehetett rögtön rájönni, ki áll a dolgok hátterében. Van az a mondás, hogy mindig az a gyilkos, akire a legkevésbé gondolsz. Nos, itt is valami ilyesmi van, de azért mégsem egészen. Az elkövetőre való utalás annyira egyértelmű volt, hogy onnantól kezdve már csak azt kellett várni, hogyan fog Ben előkerülni.
Laurán viszont megdöbbentem {{vagy legalábbis azon, hogy Rachellel való barátsága nem élte túl ezt a dolgot}}, mást sejtettem annak a dolognak a lezárására.
Egy-egy résznél úgy éreztem, nincs eléggé kidolgozva, még akkor is, ha az epilógusban nagyjából mindent megmagyaráznak. Ezért is a fél csillag levonás.


_Katie_
4.0/5

Ben ​eltűnt. Az anyja, Rachel csak egy kicsit volt engedékenyebb és meg is történt a baj. Pedig ha jobban belegondol az ember, megengedi a gyerekének – főleg azon a területen, amit ismer, hogy – előreszaladjon a sarokig, vagy éppen levigye a szemetet a tárolóhoz. Azt hisszük, hogy semmi baj nem történhet. Nem is történik, amíg valaki be nem lép a képbe és bele nem rondít.
Három szemszögből ismerjük meg a történteket. Rachel, az anya, Jim, a nyomozó és a pszichológus jegyzetei alapján.
Kilenc nap néha egy pillanat alatt elröpül, amikor azonban valami borzalmas történik, akkor mintha ólomlábakon vánszorogna. Ráadásul az emberek nem fogják vissza magukat, hiszen mindenkinek meg kell osztania a véleményét az internet világában és arctalanul széjjel gyalázzák az embert.
Kilenc hosszú nap, gondolatok, magánéleti válság, kétség, titkok, elkeseredettség, remény. Bízol a jó befejezésben, hiszen egy gyerek nem érdemel halált, bántást, rosszat. {{Tetszett, hogy nem úgy lett vége, hogy aztán minden napsütés és szivárvány, hiszen ha belegondol az ember, nem is lehetne egy ilyen sokk után a gyerek ugyanolyan.}}


FreeAngel
4.5/5

Remek ​könyv! Köszönet érte @tündérrózsa-nak és a közös olvasásért is :) Kicsit lassan haladtam vele a témája miatt is, hiszen folyton a kisfiam járt az eszemben és elég nyomasztó volt így olvasni ezt a lélektani drámát, ami az édesanyában lezajlott. A nyomozó szemén keresztül is párhuzamosan végigkísérjük az eseményeket, ami gyönyörűen aládolgozik az anyában lejátszódó érzelmeknek. A két szál így tökéletes harmóniát alkotva sodor bennünket végig a könyvön, mely akár unalmas is lehetne az érzések hosszú leírása folytán, de nem az!! Vitt végig előre, hajtott a kíváncsiság, mert tudni akartam, mi történt Bennel.
Jó volt ez, nem nagyon lehet belekötni. És nem is akarok.


Zsoofia
4.5/5

Valahogy ​sikerül csak olyan krimiket/thrillereket olvasnom az elmúlt időszakban, amiben elveszett / meghalt gyerekek vannak és az anya a fő nézőpontkarakter. Nem tudom, miért izgat ez a téma ennyire, de instant leveszem az ilyen könyveket a polcról. És ez a választásom VÉGRE teljesen megfelelt az elvárásaimnak. Úgy terveztem, hogy ezt a könyvet fogom jövő héten ingázó-olvasni, de ehelyett lemaratonoztam egy este/reggel alatt.

Izgalmas krimi volt, talán a legrealistább abban az értelemben, hogy egy percig sem éreztem azt, hogy ez egy fiktív nyomozás. Ahogyan az emberek reagáltak dolgokkal, a vádaskodások, hogy néha a segítő szándékkal többet ártunk, mint használunk, hogy akkor is akadályozzuk a nyomozást, amikor nem akarjuk, ez eszméletlenül hatásos volt és meggyőzött. Egy-két elem (pontosabban Nicky [spoiler]a féltékeny[/spoiler] meg a demens Ruth) eléggé a szívembe talált. Olvasatta magát, imádtam. Nagyon kellemes csalódás volt a kötet vége [spoiler]örülök, hogy azzal is foglalkozott az író, hogyan dolgozzák föl a traumát a közeli hozzátartozók, hogy próbálják meg helyrerakni a dolgokat.[/spoiler]

Ha hibákat kéne keresnem, akkor kettőt tudok kiemelni, az egyik a fordítás. Volt benne pár nagyon magyartalan mondat, elsősorban a rosszul elhelyezett igekötők miatt. A másik meg, amit nem értettem, hogy miért támadta meg mindenki Rachelt. Nem hiszem, hogy olyan provokatívan, vagy rosszul viselkedett volna, hogy megérdemelte volna mindezt – bár köztudott, hogy interneten keresztül mindenki marha okos az erkölcsi fellegvárából, könnyen vádaskodik.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

-
átlagos pontszám
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ
0
lezárult rukk / happ

Címkék

Kollekciók