Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Olvasmányos, ​letehetetlen történet, melynek végén meglepő fordulatok történnek, öröm és szomorúság, remény és a jövő ígérete vár szereplőinkre.

Voltak részek, amelyekből szívesen olvastam volna részletesebben, és voltak olyanok is, amiből talán egy kicsit kevesebb is elég lett volna, de ezzel együtt, vagy éppen ettől függetlenül, jól sikerült első könyvnek tartom.

A történet vége kellőképpen elgondolkodtató, nagyszerű a befejezés, fel is sóhajthatunk és tovább is gondolkodhatunk.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/04/juhasz-gergely-utkozes.html


Bitten
5.0/5

200. ​értékelésem :D

Hiányoltam a magyar Férfi alkotókat.
Sokat adott, de el is vett!
Kaptam egy szót arra, amelyre eddig nem találtam megfelelő kifejezést!
Kaptam egy utazást, mely többször fojtogatott és élményt adott, de nem bántam.

“Ezt szeretné elérni? – utat mutatni? " Sikerült!
Nagyon megszerettem a gondolatvezetését és stílusát.

Hol a következő?

http://bittennonblogger.blogspot.hu/2017/08/juhasz-gergely-utkozes.html

https://www.instagram.com/p/BY235wOHrPGSwW8bfpdRtPBusWpdtpAeb2Fvh40/


robinson
4.0/5

A ​fiatal rádiós első regénye a véletlen találkozásokról, ami életünkre hatással lehet. Ajánlom azoknak, akik emberi sorsokra, egyéni drámákra kíváncsiak. Krimielemekkel tűzdelt lélektani dráma.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/03/utkozes.html


Mariann_
5.0/5

Aztaaa…..
Nekem ​ez átjött, bejött .
Annak ellenére, hogy "csak "kíváncsi voltam a könyvre, de semmit nem vártam tőle.
A gondolatmenet, hogy …emberek jönnek és mennek az életünkben. Van, aki sokáig, hosszú évekig velünk marad, és akadnak olyanok, akik épp csak keresztezik az utunkat….. Ezen elgondolkodva azt vettem észre, hogy a történet belelopta a szívembe magát.
Mindig kell, hogy legye egy olyan ember, aki kihúz, átvisz egy hídon, megtanít valamire, aztán eltűnik, mert teljesítette a küldetését.
Mivel egy kávézóban játszódik a történet túlnyomó része, egy kicsit több kávét ittam én is, annyira vitt magával a sztori.
Ilyen fiatalon dicséretes a bölcseletek meglátása, várom az író következő könyvet !


beccaelle
5.0/5

Kedves ​2018. Lehet kedvenc könyvet avatni már januárban? Mert úgy tűnik, nekem sikerült kifognom a legjobbat már az év elején.
Bővebben a blogon mesélek: https://csillagporkonyvesblog.blogspot.sk/2018/02/juhasz-gergely-utkozes-renike-kritikaja.html


Nem ​tudom eldönteni, hogy sajnáljam, hogy megvettem ezt a könyvet – ami megint nem segített legyűrni a kortárs magyar írós előítéleteimet, pedig nagyon dolgozom rajta -, vagy inkább annak örüljek, hogy csak hatszáz forint volt.
Én igazán reményteljes és pozitív voltam az elején, mert a fülszöveg alapján tényleg ígéretes könyvnek tűnt; nagyon jó dolgokat ki lehetett volna hozni belőle. Csak hát nem nagyon sikerült.
A legnagyobb problémám Lana. Komolyan mondom, én a második fejezettől azért imádkoztam, hogy húzzunk már el abból a rohadt bárból, és vissza se nézzünk, mert én ebből a csajból nem bírok ki még egy percet. Erre naná, hogy szinte az egész történet ott játszódik, és ő a kettes számú főszereplő. Ha valaha ilyen tolakodó, álszent, indiszkrét pincérnővel hozna össze a balsors, akkor inkább éhen halnék, de nem tudnám elviselni, hogy vagy nyomulósan erőlteti a mély, őszinte beszélgetést, vagy ritka nagy bunkó módjára egy pillantás alapján elítél (mert ugye olyan kivételes megfigyelő), aztán kioktat. Holott ugye pincérnő, akinek az lenne a dolga, hogy kiszolgálja a vendégeket, akik boldogan és tele pocival távoznának, ahelyett, hogy kénytelenek lennének végigszenvedni Miss Sherlock szendbeszédeit. Nem értem, hogy nem ment még csődbe a hely. Ez a nő… nem találok szavakat. Nem tudom, milyennek akarta őt láttatni az író, de attól tartok, nekem nem jött át.
{{Azt hittem, eldobom az agyam, amikor pár óra felületes ismeretség után képes volt felelősségre vonni szegény nyomorult Shawn-t a baleset miatt. 1. Semmi köze hozzá, mert ő ugye a pincérnő, nem a jóisten vagy bíró, és a szerencsétlen pasi nyilván nem azért ment be, hogy megmérettessen az ítélőszéken, csak kávézni akart egyet. Semmi joga ehhez a nagyjelenethez. 2. Mi ez a teátrális drámázás? Könyörgöm, nem sorozatgyilkos, nem direkt ütközött össze a másik autóval, akkor mit képzel ez a hülye némber? Minek kell félni meg undorodni? Egy baleset bárkivel megtörténhet, ez az idióta meg úgy viselkedik, mintha valami anyagyilkossal lenne dolga. Amúgy meg aki a sikátorban kokainozik, az ne papoljon arról, hogy milyen rettenetes vezetés közben telefonálni, mert a metamfetaminfüggő pasit rábeszélni a közös kokózásra sokkal rosszabb, főleg hogy tudja, hogy pár órán belül megint autóba ül. Gratulálok, Miss Álszent. 3. Azért, mert tíz perce megvilágosodott és ráguglizott, esetleg vannak emlékei a tárgyalásról, amit feltételezem, követett a tévében, még semmit nem tud a körülményekről, szóval tessék kussolni. Nem átvedleni fröcsögő gyűlöletgombóccá. }}
{{Ennek a tökéletes megkoronázása, amikor a flegma módon elküldi a személyzeti mosdóba zuhanyozni az egyik venéget, mert prostinak nézi – de ő ugye senkit nem ítél el, mint tudjuk… csak minden második embert -, aztán a nő megmondja neki, hogy most szökött meg az erőszakos pasija elől, azért megviselt. Különben nem tudom, miért kell a szétfolyt smink meg a rossz parfüm miatt k.-nak nézni az embert. De Lana nem ítél el senkit, ahogy vagy százszor ki is emelik… ja, veszem észre.}}
Nyilván minden szereplőnek súlyos tévképzetei vannak, ugyanis úgy dicsőitik Lanát, mintha fizetne nekik. De mivel közben úgy viselkedik, ahogy, ez egyáltalán nincs összhangban azzal, amit látunk belőle. És mivel olyan hipertökéletes megfigyelő (khmm…), és olyan elképesztően fogalmaz még szóban is – én ezt nem észleltem -, ezért könyvet is ír. Amire sajnos több oldalt áldozunk a tényleges könyvből, pedig marhára nem érdekel a kínosan béna kutyás sztorija. Ami olyan zseniálisan, hogy Shawnnak kis híján az életkedvét is visszahozza, olyan eksztázisba kerül az első oldaltól, ahol rögtön van rendőrgyilkosság, orgazmus meg egy drámai jelenet a kutyaszülőszobáról. Köszönöm, de tovább nem akarom tudni. #Azért persze irodalmi Nobelt neki, de izibe!#
Shawn személyes válsága akár érdekes is lehetett volna, de ez meg úgy túl lett tolva. Értem én, hogy bűntudata van, {{MITŐL, AMIKOR ÁRTATLAN??}} nekem ez is olyan túlzónak tűnt, mintha felnagyítaná a saját felelősségét és mindenáron bűnhődni akarna. Különben meg nehezen hiszem el, hogy egy ennyire népszerű médiaszemélyiségtől ilyen szinten elfordulnának egy baleset miatt. Igen, nyilván lennének lejárató cikkek meg egy csomó pocskondiázás, de ugyanennyien mellé is állnának.
A történet sajnos brutálisan kiszámítható, minden tudni lehet az első harminc oldal után. {{Nyilvánvaló, hogy a pincérnők és írók gyöngye halálos beteg, hogy Isabelle az ő szívét fogja megkapni a végén és így felépül, hogy nem is Shawn tehet a balesetről, hanem a nő, és hogy mire találkoznának, addigra Martha Tyler is meg apu is halott lesz.}}
Ráadásul tele van logikai bukfenccel. {{Milyen elcseszett rendőrök vannak itt, hogy senki nem tudta megállapítani, hogy Martha ment rossz sávban, nem Shawn? Nem hiszem el, hogy a féknyomok vagy valami alapján ne lehetett volna megállapítani. Különben meg gratulálok a felelősségteljes anyának, aki fényképeket nézeget vezetés közben, miközben a két kislánya is ott van az autóban. És mi ez a nevetséges mártírkodás Shawn részéről? Nem tudom elképzelni, hogy valaki annyira hülye legyen, hogy tönkretegye az életét és a karrierjét meg évekre börtönbe vonuljon egy olyan dolog miatt, ami a másik fél miatt történt. Az egy dolog, hogy Martha elvesztette a családját és jobban megsérült… és? Ő a felelős, bűnhődjön meg érte, ennyi. Róla is megvan a véleményem, ha tisztában volt a felelősségével, és hagyta, hogy egy ártatlan ember a böriben rohadjon. Ezzel az egész jótékonyságot dobhatja is ki a kukába. Shawn helyében biztos, hogy lepereltem volna róla még a bugyit is. Aztán a kártérítésből meg miegymásból nyugodtan támogathatott volna gyászolókat, ha akar, de nem ennek az álszent némbernek a nevében.}} Nekem egyébként az orvosi dolgok is sántítottak néha, legalábbis pár dolog furának tűnt, de mivel minden #nem létező# orvosi tudásom kimerül abban, amit a Grace klinika közben magamba szívtam, így ez nem mérvadó. De akkor is gyanús, hogy az író nem nézett utána jobban a dolgoknak. Sőt azt is nehezen hiszem el, hogy egy sztárműsorvezetőnek tíz évben telik összeszedni egymilió dollárt, perköltség ide vagy oda. Gondolom nem valami lepukkant lakásban tengette az életét, és biztos mindenféle első osztályú cucca is volt.
Meg ott vannak az olyan apróságok is, hogy ha New Yorkban játszódik a történet, akkor totál logikátlan időnként angol kifejezéseket bedobni a magyar megfelelőjük helyett (hope remény helyett, meg Happy New Year), hiszen elvileg mindenki angolul beszél. Ez nem tűnik nagy dolognak, de mégis olyan bosszantó.
A fülszövegben ígért sorsfordító találkozásokat én nem vettem észre, legalábbis nem Shawn esetében. Inkább Lana körül forgott a történet, ő volt az összekötő kapocs a többiek között.
Juhász Gergely amúgy nem kimondottan rossz író, legalábbis a stílusa egész gürdülékeny, szóval egy szép napon akár jó is lehetne. Viszont rengeteg hibát vét. Amellett, hogy a karakterek idióták, a párbeszédek is több sebből véreznek. Nagyon teátrálisak, idegesítően sok a felkiáltójel, és a rengeteg ismétléstől egy idő után szörnyen monotonná válnak. Mintha mondanának valamit, aztán még elmondanák tízszer. Emiatt az a néhány ütős vagy szép gondolat is unalmassá és elcsépeltté válik, ami önmagában lehet, hogy hatott volna rám. És könyörgöm, ha valamit már kimondtak egyszer, akkor azt nem kell többször szinte szóról szóra ugyanúgy, ugyanolyan hosszan leírni, csak eintézni pár szóban, hogy “XY elmondta az izéke történetét”. Elsőre tetszett a hídemberekről szóló elmélkedés, de amikor ötödszörre olvastam, akkor már nem érdekelt. Ugyanez igaz pepitában a titokzatos dobozra is.
Ráadásul még az érzelmek sem jönnek át. Mindenkit látunk kiborulni, összetörni, összekapni magukat, de nem tudtam átérezni semmit. Olyan kis érzéketlen voltam, mintha egy mexikói szappanopera hősnőjének hajtépős hisztériáját szemléltem volna roppant szkeptikusan.
És attól, hogy bedobja mindenféle sztár nevét meg populáris dal címét, még nem lesz jobb a könyv. Feltételezem, hogy az író teljesen nem tudta levetkőzni a rádiós énjét, de engem a végére kifejezetten irritált a dolog, élen az inkább ciki, mint menő Mick Jaggeres sztorival.
A befejezés nem rossz, {{legalább megszabadultunk Lanától, halleluja! Bár hogy a papírzsepi minőségű regénye hogy lett ekkora bestseller, az meghaladja a képzelőerőmet.}} de egy-két szereplő sorsát tekintve nagyon lezáratlan. Logan nem izgat különösebben, de az érdekelt volna, hogy mi lett Shawnnal, és mi áll a döntése mögött. Úgy tudom, hogy ez valami trilógia középső(?) része lenne elvileg, szóval gondolom a folytatásban derülne ki, de annyira nem izgat a dolog, hogy el is olvassam, ha egyszer elkészül.
Őszintén szólva nekem nagy csalódás volt, pedig tényleg szeretni akartam.


Vhrai
3.5/5

Különleges ​regény az emberi sorsok összefonódásáról, a véletlenek szerepéről. A regény hangulata végig feszült, a befejezésre egyáltalán nem számítottam. Juhász Gergelynek nagyon érdekes gondolatai vannak és ezeket nem félt a szereplők szájába adni. Néhol azonban már túlírtak a párbeszédek, az orvosi diagnózisokkal és betegségekkel kapcsolatos tévedések pedig kiborítottak. Ehhez csak egy kis kutatómunka kellett volna!

https://libellum.blog.hu/2018/08/26/juhasz_gergely_utkozes


Maate
2.0/5

Gondoltam ​szeretni fogom a könyvet, Gerivel is találkoztam már, meg ritkán is olvasok új magyar írótól könyvet és úgy tűnt, hogy van története. Nincs. Nada. De ez csak egy hiba a sokból, nézzük mi van még itt:
- a “történet” során egyszercsak kiderül, hogy a főhős autóbalesetet okozott. A másik főhős full pánikot kap, undor és gyűlölet lepi el arcát és gondolatait egyből. – Mégis mi a fenéért? Autóbalesetet okozni nem gyűlöletes, nem undorító és feltétlen nem félelmetes tett. Szerencsétlen igen, esetleg adott esetben felelőtlen igen, de nem a fentiek. Hát most ide bejönne egy ember és rájönnék, hogy ú karambolozott már életében és meghaltak akikkel ez az eset történt, akkor miért undorodnék tőle vagy félnék? Bármikor, bárkivel előfordulhat.
-nem ezer dolláros motorja van egy híres tévésnek és nem túl bonyolult 1 milliót összeszednie és ha eladja a lakását meg mindenét akkor nem 300 ezer dollárja van, az egy nagyon olcsó kis lakás egy nagyon átlag embernek
-bugyuta párbeszédek a két szereplő között, talán a tetőpontja, hogy a nő megmutatja a könyve első két oldalát, amitől a srác elalél konkrétan (szeretnék én látni olyan két oldalt), és van is miért, ugyanis két oldal alatt történik egy rendőrgyilkosság, egy orgazmus és még kutya is születik. És mindez elalélos stílusban. Hozzáteszem a képzelt könyvben tényleg több minden történik két oldalban, mint ebben az egész könyvben.
-aztán kokainoznak. Sikátorba. Mert amúgy egy zárt étteremben nem lehet, meg annak raktárába meg ezeregy helyen, nem, kimennek sikátorba majd megfagynak, de azt ott kell, merthát na, kokain az sötét sikátor, ennyike.
-aztán persze kiderül, hogy ártatlanul ült börtönben, amit amúgy ő is tudott, de magát hibáztatta, a balesetes csaj is őt hibáztatta és még valaki benyögi, hogyhát oké, de te csak börtönbe mentél ő meg elvesztette a családját. ÉÉÉÉÉS? Adott esetben veszd el a családodat, tedd tönkre az életedet és én Hawaii-on szürcsölöm a koktélomat és max sajnálkozok, hisz semmiről nem tehettem, nem, hogy a börtönt nem érdemlem meg, de addig perellek, míg az alapítvány tönkre nem megy, mert rossz híremet keltetted. Nem, felelőtlen anyuka nekivezeti a kocsiját a főhősnek és hát akkor tök oké, hogy a főhősnek az egész élete tönkremegy, börtönbe kerül ésatöbbi, merthát az anyuka meg elvesztette a családját????
-ha taxit hívunk nem mondjuk, hogy az úti cél a reptér, ha van vagy 3 reptér a városban
-ír a csaj egy köszönőlevelet a főnökének, ezt elolvassa a főszereplő és megveri a főnököt, holott nyilván a levél tartalma nem lehet indokolt és összeegyeztethető a hazugsággal amivel a csaj traktálta és amiért járhatna a verés.
-minden ezer méterről látszik, pontosan tudjuk, hogy a csaj halálos beteg, pontosan tudjuk, hogy majd odaadja szervét utána a beteg kislánynak, aki felgyógyul, pontosan tudjuk, hogy a másik ártatlan, egy valami tűnik csak meglepetésként, behoz az elején egy szereplőt, mintha két szálon futna majd a cselekmény, vagy lenne majd cselekmény, aztán egyszer csak vége lesz a könyvnek, utóiratba kiírja, hogy hát amúgy, hogy zárult az a szál a könyvön kívül és vége?
-és utolsóként: van egy történet amit elmesél egy szereplő. Aztán azt a történetet még elmesélik 5x utána. Teljes egészében. NEM KELL! Mi olvasók ott voltunk az elsőnél is, elég leírni, hogy “és röviden összefoglalta a csomag történetet a lánynak” és hasonló formulákat, nem copy pastelni 5x 5 sorban.
Szóval elég sok sebe van ennek a könyvnek és bár maga az írói stílus működhet, de könyörgöm kell egy történet is és kell bele életszag, vagy ha nem, hát regényes, de ez egyik sem. A következő biztos jobban sikerül, hajrá.


A ​legjobban az bosszant ebben a könyvben, hogy úgy érzem, az írót, akinek ez az első próbálkozása az írással, nagyon cserbenhagyták. A szerkesztő, a kiadó, a barátok. Tudom, nehéz kritikusnak lenni, de itt sokat tehettek volna az ügy érdekében, hogy végül nyomtatásba egy átdolgozottabb formája kerüljön a regénynek. Nagyon sok hiba van a történetben, ismétlődések, logikai bukfencek (Shawn autóbalesetének körülményei annyira hihetetlenek, hogy már a sci-fi kategória, aztán egyszer éjfél múlt 10 perccel, majd rá bizonyos idővel éjfél lesz 5 perc múlva…és a legrosszabb, hogy ott akkor nincs is jelentősége annak, hogy mennyi is az idő pontosan), túlírt párbeszédek, túlságosan érzelmes karakterek (ebben a sztoriban mindig könnyezik, sír, magába roskad vagy épp alaptalanul verekszik valaki), erőltetett a “sztárok” nevesítése és katasztrófális volt az a rész is, mikor valaki azt mondja: Mi ez a szám, ami most megy a rádióban? Sokszor hallottam már, de a címét nem tudom… Ez a We are the world. (na itt volt az egyik pont, ahol kínomban felröhögtem). A hídemberek, mint gondolat nagyon tetszett, ahogyan a történet is, mármint az alap sztori, szuper lehetőségeket rejtett magában, kifejezetten élveztem az első oldalakat. Aztán borult az egész, mint egy kártyavár, Lana, na vele a megjelenésétől nem tudtam mit kezdeni, a könyv végére pedig..ehhh…egyszerűen taszított ő is, meg a “csodálatosan eredeti” regénye is. Csak azért nem hagytam félbe, mert titkon reménykedtem, megvezet az író, az lesz itt a csavar, hogy a végén mindenkiről lerántja a leplet és görbe tükröt tart a sok önelégült majomnak. De sajnos nem…grrrr…életem egyik legidegesítőbb regénye. A végére hagytam a kedvenc párbeszédemet, nevek nélkül nem hinném, hogy spoileres:
- Gyakran használsz kokaint?
- Nem. Csak amikor nagyon magányos vagyok. Te próbáltad már?
- Soha. Én csak metamfetamint szedek.
- Elítélsz a kokain miatt?
- Egyáltalán nem. Sokszor vagy magányos?
- Igen. Minden este nagyon magányos vagyok…
Szóval minden este küld egy csík kokaint…nem tudom, mi lenne, ha gyakran használná :D
Sajnáltam ezt a történetet, mert az alapötlet tobábbra is nagyon tetszik…


A ​hátsó borítón olvasható: az író első thrillere.
A könyv befejezése után körbefordítottam a fejem.
Thriller? Hol?
Ezzel az erővel thriller a Gyertyák csonkig égnek is. Vagy a Vidd hírét az igazaknak.

Hídember. Széchenyi. Eperjes.
De félre a tréfával!

A regény tulajdonképpen egy megváltás történet.
Mágikus realizmus Jutott eszembe. De lehet, botor asszociáció ez. Mindegy is. Vállalom. A sajátom.
A könyv nagy része tulajdonképpen két ember beszélgetése. Zavar, hogy annyira nyílt a párbeszéd, ami két idegen között számomra túlzás. A “$@!%” pedig rendszerint irritál, ha nincs nyomós oka a történetben. Ráadásul egy teljesen új ismeretség során nem beszélünk így, mert ez azonnal véget vet(het) bármi kialakulásának. (Szia. Szia. Mondd el a titkodat $@!%!)
Az izzó csere leírása pedig maga a varázslat. Egyikük sem szállhat le az asztalról külön, külön, mert akkor felborulnak. De a férfi felmászott rá, amikor a nő már fenn volt. Aztán a rongy a zsebben, mert a férfi egyik kezével az izzót fogja, a másikkal pedig tartja magát a plafonhoz. Elengedném az égőt, ami egyébként is forró, hisz ezért kell a rongy. Amit pont bedugtam a zsebembe. Mert ott mindig rongyot tartok. Ráadásul, ha szorul az izzó, egyik kézzel az égőt fogom, a másikkal pedig a foglalatot. Hogy kitudjam tekerni. A harmadikkal meg tartom magam a plafonhoz.
Na! Szóval zavarnak az ilyenek.
Arról meg már ne is beszéljünk, ha tudom, hogy ártatlan vagyok, nem vállalok börtönt, nem vegetálok tíz éven át, hanem kiállok a biztos igazamért. Mert azon túl, hogy elvesztek mindent, mit veszíthetek? Az öngyilkosság pedig sosem volt szimpatikus számomra. Mert menekülés valami elől. És hiszem, nincs olyan mélység ahonnan ne lenne út felfelé.
Álomszerű könyv az Ütközés. Számomra hiteltelen.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

28.7
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók