Hogyan ​gyógyítsuk a fanatikust

Ámosz Oz - Hirtelen ​az erdő mélyén
A ​hegyekkel és erdőkkel körülvett, a civilizációtól elszigetelt falucskából már sok éve eltűntek az állatok - mindenfajta állat. A felnőttek még emlékeznek rájuk, olykor-olykor a fülükbe cseng még a gyermekek számára már ismeretlen nyerítés, bégetés, röfögés, ugatás és az ezerféle madárdal, néha tévedésből még morzsát szórnak a nem létező galambok elé vagy hálót vetnek a rég nem látott halaknak. A gyerekek kérdésére azonban, hogy hogyan és miért történhetett meg mindez, mindig csak konok hallgatás a válasz. Először Nimi, a szeleburdi kisfiú indul el az erdőbe, hogy kiderítse a titkot, de "nyerítőkórral" megfertőzve tér vissza, így nem tud beszámolni arról, mit is látott odakint. Két osztálytársát, Maját és Matit azonban nem hagyja nyugodni a rejtély, ezért ők is elindulnak az erdő mélyére. Sok rémületes és szépséges kaland után végül találkoznak a rettegett hegyi ördöggel, Nahival, aki feltárja előttük a régmúlt titkait. A gyerekek ráébrednek: nem a gonosz szellemnek, hanem a lent élő emberek szívének kell megváltoznia, hogy az állatok és velük az őszinte, gúny és megvetés nélküli szeretet visszaköltözhessen a faluba. Ámosz Oz, Izrael leghíresebb írója, akit évek óta a Nobel-díj várományosai között emlegetnek, ezúttal egy felnőtteknek és gyermekeknek szóló, varázslatos atmoszférájú mesét írt. Egy nagy író felejthetetlenül fájdalmas és szép rajza ez egy misztikus helyről, ahol mindenki az ismeretlentől való félelem foglya, s ahol inkább felejtenek és felejtésre nevelnek, ahelyett hogy megpróbálnák visszaszerezni egykori életüket.

Ámosz Oz - Rímek ​életre, halálra
Tel-Aviv, ​egy forró nyári estén valamikor a nyolcvanas években... A szerző - középkorú, nős, híres, "civilben" könyvelő - író-olvasó találkozóra érkezik egy közösségi házba. Előre unja az egészet, a kellemetlen bizalmaskodást, a közhelyes, ostoba kérdéseket, a tudálékos irodalomtörténész műelemzését, a felolvasást. Elkalandozik a figyelme, csak testben van jelen és rutinból válaszolgat, ám a képzelete annál aktívabb: a közönség soraiból találomra választott emberek köré kis történeteket sző, s ezeket mintegy írói nyersanyagként mérlegeli, újabb és újabb részletekkel gazdagítja, továbbgondolja, azaz fejben máris egy új opust alkot szinte kényszeresen. A rendezvény után az általa kedvesnek és kellemesnek, bár nem elég vonzónak talált felolvasónő, Ráhel mellé szegődik, beszélgetésre, sétára invitálja, majd amikor kiderül, hogy a nő a szemközti házban lakik, férfias nekibuzdulással flörtöl és nála tölti az éjszakát, Ráhel féltékeny macskáját a fürdőszobába száműzve... Vagy ez már talán csak szándék volt, elszalasztott alkalom, és a szerző valójában magányosan járta az utcákat hajnalig, cigarettázva, s töprengve magán és teremtményein? Ámosz Oz gazdag asszociációs hálókat szövő, mesterien finom művű kisregénye az írói lét természetét, irodalom és valóság viszonyát boncolgatja, hisz szerinte írónak lenni annyi, mint nyitott helyzetben létezve elképzelni a másikat. Ámosz Oz 1939-ben született Jeruzsálemben. Regényeit és esszéit harmincnál is több nyelvre lefordították, Szeretetről, sötétségről című félönéletrajzi regénye világsiker volt. Számos elismerésben részesült: megkapta az Izrael-díjat, a francia Femina-díjat, a német Goethe-díjat és Béke-díjat.

Ámosz Oz - A ​Gonosz Tanács hegye
A ​forrongó, szorongásokkal és reményekkel teljes időszakot - a mai Izrael emberi forrásvidékét - a három kisregény három főszereplőjének szemszögéből, életének szűrőjén át ábrázolja a kitűnő izraeli elbeszélő. Mindhárman Jeruzsálem egyik kertvárosában élnek, a tarkabarka hátterű lakosság között. Kettejük még gyermek, az eljövendő Izrael letéteményese. Az egyik fiú az anyját veszti el, a másik pedig a makkabeusok utódjának gondolja magát, képzeletét már-már magával ragadja a kor összeesküvés- és terrorista-mentalitása. A harmadik kisregény főszereplője felnőtt; sorsa lezárt, napjai meg vannak számlálva: a haláltábornok elől Palesztinába menekült fiatal orvos rákbeteg, és tudja, hogy már nem léphet be az ígéret földjére.

Philip Roth - Reading ​Myself and Others
The ​interviews, essays, and articles collected here span a quarter century of Philip Roth's distinguished career and "reveal [a] preoccupation with the relationship between the written and the unwritten world." Here is Roth on himself and his work and the controversies it's engendered. Here too are Roth's writings on the Eastern European writers he has always championed; and on baseball, American fiction, and American Jews. The essential collection of nonfiction by a true American master, Reading Myself and Others features his long interview with the Paris Review.

Umberto Eco - Ellenséget ​alkotni
Önmaga ​jobb definiálásához, úgymond, minden társadalomnak és minden egyénnek szüksége van ellenségre, akitől különbözhet. Erről tettek bizonyságot a náci és fasiszta típusú rasszista rendszerek, amikor - tűrhetetlen faji érveléssel - rettentő ellenséget találtak ki maguknak. És ugyanezt bizonyítják ma is mindazok a társadalmak, amelyek úgy keresnek valamiféle, ellentmondást nem tűrő közmegegyezést, hogy például a bevándorlók "másságában" lelnek ellenségre. Ezzel a kritikus és antiideologikus reflexióval kezdődik és egy sor alkalmi írással folytatódik Umberto Eco új esszégyűjteménye. A szerteágazó tartalom nagyon is jellemzi Eco sokrétű világát: szó esik ismét a médiáról, tudomány és politika "perverz" viszonyáról éppúgy, mint Eco kedvenc témáiról (abszolútum, tűz, listák), és persze, mint mindig, irodalomról és tömegkultúráról. Az írásokat már-már rögeszmés szenvedély és kíváncsiság hatja át. Szerzőjük nemcsak korunk kultúrájának egyik vezető tekintélye és világszerte megbecsült értelmiségi, hanem olyan ember is, aki minden sorával bizonyítja: szereti, amit csinál. Alkalmasint őt is ezért szeretik az olvasói.

Amos Oz - Fekete ​doboz
Amos ​Oz világhírű izraeli írót bizonyára nem kell bemutatni a magyar olvasónak, hiszen három könyve is megjelent nálunk, melyek közül a Mihaél, Mihaél című regény egyöntetű kritikai és közönségsikert aratott. Ozról szülőhazájában tudni vélik, hogy ha legközelebb Izrael kerül sorra a Nobel-díjosztásban, ő a legesélyesebb. Minden más irodalmi díjat gyakorlatilag megkapott már, legutóbb a német könyvszakma Béke-díját (éppen egy esztendővel Konrád György után). Oz talán a legizraelibb szerző - írta róla a nemrég elhunyt I. B. Singer. Oz nagyon sokáig élt kibucban, regényeit, eszszéit és novelláit, melyek híven tükrözik hazája mindennapjait, eddig huszonkét nyelven adták ki. Elsősorban tanulmányaival hívta föl magára a világ irodalmi és politikai közvéleményének figyelmét, melyekben szót emelt minden Izraelben élő nemzetiség érdekében. "Nincsen arab vér. Csak ártatlan vér van!" A Fekete doboz levélregény, egy elkorhadt házasság s az újraéledő szenvedélyek története. Ám minél mélyebben haladunk benne előre, annál inkább rájövünk, hogy a női főszereplő nemcsak az örök szexuális függésben élő asszony jelképe, hanem a sokszoros függésben élő Izrael államé is. Magyarázatra szorul, hogy míg az Európa kiadónál megjelent munkáin a szerző neve "Amosz" Oz volt, miért változtattuk "Amos"-ra. A szerző kérésére. Izraelben héber betűkkel írják a nevét (lásd e könyv 2. számozatlan oldalán), minden más országban azonban egységesen Amos-nak. Maradjunk hát ennél. Reméljük, a szerző kérését (és a kiadó döntését) a könyvtárosok is megértéssel fogadják. Kiemelkedő izraeli regény, kiemelkedő izraeli író tollából. (Benjamin Cheever, _The Nation_) Megható történet... a lelki szükségletek és a test konfliktusáról. (Nadine Gordimer, _Times Literary Supplement_)

Ljudmila Ulickaja - Vidám ​temetés
Alik, ​a New Yorkba emigrált, tehetséges orosz-zsidó festőművész haldoklik. Műterem-lakásában sorra felbukkannak megcsalt feleségei, szeretői és régi barátai, akiket nem köt össze más, mint az, hogy mindannyian elhagyták Oroszországot, s mindannyian szeretik Alikot. A festőművész különös és szenvedélyes személyiségének hatása alól nem tudja magát kivonni senki, halálos ágya mellett még szeretői is összebékülnek. Az orosz Booker-díjas Ulickaja a Vidám temetésben korábbi regényeiből (Médea és gyermekei, Kukockij esetei, Életművésznők) ismert pontos lélekábrázolással mutatja be ezt a "furcsa családot" összetartó és széthúzó erőket, finom humorral ábrázolja és teszi különlegessé főszereplője halálát.

Vámos Miklós - Kedves ​kollégák I-II.
"A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem. Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek. A "Kedves kollégák" megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben." (Vámos Miklós)

Ámosz Oz - Keresztül-kasul ​Izrael országában 1982 őszén
Az ​1939-ben született Ámosz Oz a mai Izrael világszerte ismert és nagyra tartott írója. (Magyarul is megjelent _Miháél, Miháél_ című regénye.) A "Békét most!"-mozgalom egyik vezető személyisége, azaz szószólója az izraeliek és a palesztinok közti, a biztonság és a kölcsönös elismerés alapjáról kiinduló megegyezésnek. 1982 októberében és novemberében a riporternek felcsapó Oz a legkülönbözőbb helyszíneken a legkülönbözőbb partnerekkel folytatott beszélgetéseket, mintegy felmérve, ki mit gondol e páratlan ellentétektől fortyogó országban múltról, jelenről és főleg a jövőről. Oz tárgyilagosságra törekedett: valamennyi riportalanyának szavait változtatás nélkül adja közre, legyenek ezek az alanyok baloldaliak vagy nacionalista jobboldaliak - zsidók vagy arabok -, haladók vagy maradiak, ateisták vagy bigott vallásosak. Az eredmény: lenyűgöző, olykor bizony riasztó, máskor meg éppen reményt keltő könyv, amely a magyar olvasót is közelebb viheti Izrael országának jobb megismeréséhez.

Philippe Pozzo di Borgo - Életrevalók
„Soha ​nem ismeri be, annyira hiú, rátarti, brutális, szeszélyes, emberi. Nélküle már szétestem volna, halott volnék. Abdel szünet nélkül ápolt, mint egy csecsemőt. A legkisebb jelre is figyelt, ott termett minden ájulásomnál, védelmezett, ha gyenge voltam. Megnevettetett, ha összeomlottam. Ő lett az én ördögi őrizőm.” Egy gazdag, de mozgássérült arisztokrata és egy fiatal, külvárosi bevándorló igaz története. A könyv, mely az itthon is elsöprő sikerű Életrevalók című filmet inspirálta. 1993-ban a Pommery Pezsgőgyár ügyvezető igazgatója, Philippe Pozzo di Borgo nyaktól lefelé megbénult egy siklóernyős balesetben. 42 éves volt. Két nagy múltú francia család örököseként szembe kell néznie a kirekesztettség és a tehetetlenség érzéseivel - mindörökre. Abdel bevándorló, Philippe ápolója és „ördögi őrizője”, immár tíz éve. Ez a könyv az ő történetük.

Bíró Yvette - Futó
Bíró ​Yvette első regénye nem önéletrajz, mert a személyesen megélt és a képzeletbeli események szabadon keverednek benne. Ám a tényeket legtöbbször nem maga a főszereplő teremti? Lehet, hogy hét év vándorlásai hét országon át szükségesek ahhoz, hogy a hiány befogadhatóvá váljék? Bíró Yvette Budapesten született. Esszéista, forgatókönyvíró, a New York University emeritus professzora. Könyvei, tanulmányai magyarul és mintegy tíz más nyelven jelentek meg.

Krasznahorkai László - Nem ​kérdez, nem válaszol
A ​cím megtévesztő: Krasznahorkaitól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai nemcsak válaszol, hanem kérdez is. Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen.

Simon Márton - Polaroidok
Simon ​Márton új verseskötete a nagyvárosi szorongás szótára. Szélesvásznú történeteket mesél el néhány szóban vagy egy-egy mondatban, a félig kihunyt fényreklámok tömörségével. Baltával és körömollóval esik neki a nyelvnek, mintha mindig azt az egyetlen elrugaszkodási pontot keresné, ahol költészet és valóság egymásba zuhan. De miután megtalálta és megmutatta nekünk, udvariasan hátralép, és csak annyit mond: ''Uram, íme, a szakadék, amit rendelt.''

Bodor Ádám - A ​börtön szaga
"Amint ​a vizsgálat lezárult, mindnyájunkat átszállítottak az ügyészségi fogdába, a kolozsvári városi börtönbe... És mindjárt körülvett valami megfoghatatlan, lebegő fluidum, a börtönszag. Mintegy hangulati aláfestésként ez hitelesítette a helyet, a helyzetet, bármerre nézett az ember, valamely tárgyra, élőlényre akár fogolyra, akár smasszerra -, úgy tűnt, éppen abból árad. Mibenlétét még csak megközelítőleg is nehéz lenne a kívülálló számára meghatározni. Bizonyára sok összetevője lehet, kezdve a nyirkos felmosórongyok miazmás bűzétől a tetűporon át a rettenetes kübli domináns szagáig. De mindezek mögött még ott kísértett a megalázott, lebukott, vesztes ember kipárolgása, a félelem semmihez nem hasonlítható aromája, egy kevéske mindazokéból, akik az eltelt évtizedek alatt megfordultak a falak között. Azóta is kísért, néha hívatlanul ott érzem motoszkálni az orromban" Bodor Ádámot, a Sinistra körzet és Az érsek látogatása későbbi szerzőjét tizenhét éves korában tartóztatták le, rendszerellenes összeesküvés vádjával. Ez a könyv azonban nemcsak a börtönélményekről szól, hanem az írói pálya kezdeteiről, a Magyarországra költözésről és főként arról, miként változott meg gyökeresen a világ Kolozsvárott, a Trianon utáni Erdélyben. "Nemrég került a kezembe a szabaduló-cédulám, és döbbenten vettem észre személyi adataim között, hogy testmagasságom a letartóztatáskor százhatvannyolc centiméter volt. Azért döbbenetes ez számomra is, mert szabadulásomkor százhetvenkilenc centiméter magas voltam, ugyanannyi vagyok ma is. Én a börtönben még tizenegy centit nőttem."

Gore Vidal - Írók, ​gengszterek, professzorok
Gore ​Vidal a mai amerikai irodalom egyik legszínesebb egyénisége. Hogy jó és nagyon szellemes regényíró, azt magyarul megjelent művei is bizonyítják. Az esszéistát ez a válogatás mutatja be nálunk. Akárcsak történelmi regényeiben, Vidal az esszéiben is mindenekelőtt bálványokat döntöget, legyenek azok akár a nemzeti múlt legendás nagyjai, akár a jelenkori amerikai elnökök bármelyike vagy akármilyen egyéb hatalmasság. Gyilkos iróniájából bőven kijut csoportoknak és jelenségeknek is, például az irodalmi gengsztereknek titulált kritikusfajtának vagy a formai újításokkal bíbelődő, egymásnak és ítészeiknek nem olvasni-, hanem taglalni - és oktatnivalót termelő íróknak (az Egyetem firkászai). Vidal modora ízig-vérig amerikai: az udvariasság, a tapintat, a diszkréció európai fogalmainak fittyet hány, alkalomadtán a magánélet legmagánabb mozzanatait is aggály nélkül veszi tollhegyre - viszont micsoda tollhegyre! Stílusa csíp, vág, villog: érzékletesen elemez folyamatokat és embereket elevenít meg, messze túllendülve látszólagos műfaján, amely voltaképpen a recenzió: frissen megjelent könyvek kritikai ismertetése. De amerikai Vidal a szenvedélyes érdeklődésében is, amelyek az Egyesült Államok múltja, jelene és nem éppen rózsás színekben látott jövője felé fordul. Írásai épp ezért gazdag információforrások is. Sok mindent megtudunk belőlük Amerikáról, amit aligha hinnénk el, ha nem egy amerikai mondja.

Ismeretlen szerző - Pluralica
Kortárs ​észt Beszélik, hogy élnek valahol… hogy egyszer [hol volt, hol nem…] egy nép elfeledett álmai nyomába eredt, ám mikor hosszan tartó üldözés után épp utolérték volna egymást (ki tudta már, ki vágyott kire), útjukat állta a tenger. Búsan leültek hát a kerekre csiszolt kövekre a parton, és nézték, hogyan tűnnek tova. Haragot mégsem éreztek, ugyanis a végtelen víz látványa és szívüket simogató lassú hullámzása megnyugtatta őket, békével töltve meg lelküket, hogy elmerülhessenek a csendben. Megfeledkezve szavaikról beleolvadtak a természetbe, és tiszta, határozott hangokká váltak. Ezért ha szólnak, bár (ön)iróniával, s szarkasztikusan, csakis őszintén. Mondom, beszélik, hogy így történt, ekképpen… Hasonló lehet egy kortárs észt is, vagy másmilyen [aki nem hiszi…] alkossa meg saját képét mindenki, ezzel a céllal állt össze a motívumok és asszociációs mezők ezen szövete. Felfejtéséhez, egyéni társítások létrehozásához, illetve képzelőerőnk mozgásba lendítéséhez a képek és szövegek rendszere [partitura] megfelelő ösztönző, alap lehet. Kortárs észtnek tekintettünk a válogatás nézőpontjából mindenkit (legyen élő vagy holt; legyen elismert és neves vagy pályája elején álló), aki az 1980-as évek végi fordulat és a jelen pillanata között olyat alkotott, ami kora művészeti lüktetésében meghatározó. Ennek és a Pluralica elveinek figyelembevételével, a mai észt irodalomban és képzőművészetben otthonosan mozgó szakemberekkel együttműködve szerkesztettük meg ezt az átfogó keresztmetszetet. Azon túl, hogy minden itt szereplő szöveg vagy kép (egy-két kivételtől eltekintve) az elmúlt szűk húsz évből (sőt leginkább az ezredforduló utánról) való, az itt közölt írásoknak ez az első magyar nyelvű megjelenése, és a materián kívüli blokkokban a külön nem jelöltek kimondottan e lap számára készültek. Impulzivitásukról, összhangzatukról döntsön majd az olvasó, mindenesetre a kötet elemei (a lábjegyzetek is) – legyenek azok a materia, a thesis, az interactio vagy akár a reactio részei – együtt, külön-külön, egyazon helyen vagy távoli pontokról egymáshoz ívelve, de egy széles, kihívó és elgondolkodtató merítés szándékával kerültek bele ebbe a dupla számot kitevő válogatásba, hisz [jó tett helyébe…] beszélik, hogy élnek valahol észtek, kortársak. (a szerk.)

Fekete Sándor - A ​kamasz álma
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kornis Mihály - Hol ​voltam, hol nem voltam
Kornis ​Mihály Révai Gábor kérdései nyomán írott könyve túllép a hagyományos írói interjúk keretein. Az író legszemélyesebb emlékei a huszadik századi magyar történelem tragikus tapasztalataival együtt jelennek meg - a kötet szellemi önéletrajzként is olvasható. Ugyanaz a szenvedélyes igazságkeresés és kíméletlen őszinteség hatja át, mint Kornis Mihály szépirodalmi műveit.

Max Brooks - World ​War Z - Zombiháború
A ​zombiháború kis híján elpusztította az emberiséget. Az ENSZ háborús vizsgálóbizottságának munkatárasaként Max Brooks találkozott a győzelem kulcsfiguráival. A világszervezet hivatalos jelentésébe végül csak statisztikai adatok kerülhettek, Brooks azonban úgy döntött, hogy a túlélők elé tárja mindazt, ami a jelentésből kimaradt. Az interjúkötetből megismerhetjük Kuang Csingsu doktort, aki megvizsgálja a nulladik beteget, és találkozhatunk Paul Redekerrel, az Oránia-terv atyjával is. A zombiháború veteránjai, az apokalipszis haszonélvezői és elszenvedői is nyilatkoznak a kilátástalannak tűnő harcról, a kormányok ballépéseiről, az emberi gyávaságról, ostobaságról és a derengő fényről az alagút végén. E személyes hangvételű beszélgetések hű képet festenek a járvány borzalmas történetéről, pontosan dokumentálják a társadalmi és politikai változásokat, mégis megmarad bennük a legfontosabb: az emberi tényező. Brooks természetesen tisztában van vele, hogy a leírtak talán túlságosan felkavarják az olvasóit, de vállalja a kockázatot, mert úgy véli, nem rejtőzhetünk zsibbasztó statisztikák mögé. Mindenkinek tudnia kell, milyen volt valójában a zombiháború.

Szegő András - Bombasiker
Mi ​a siker titka? – tették fel ezerszer a kérdést sikeres embereknek. Szegő András riportalanyai – Fejős Éva, Lajos Mari, Lőrincz L. László, Lux Elvira, Müller Péter, Nemere István, Rácz Zsuzsa, Stahl Judit, Vass Virág, Vavyan Fable – szerint nincs titok: de kell hozzá munka, olykor kemény, olykor játszi könnyű munka, kell hozzá egy csipet szerencse, kitartás, emberi fogékonyság… Tíz különböző műfaj, tíz különböző életút, tíz különböző személyiség, de egy közös van bennük: könyveik ott vannak a sikerlisták élén…