Az ​utolsó futamok Egy ​manzárdőr naplója

Ferkó Zoltán - Felnőttkorom ​legszebb nyara
2008 ​nyarán elvállalni a Boros Gyimesi Hagyományőrző Skanzen és Panzió házigazdaságát, és budapesti lakhelyünket elhagyva Borospatakára menni dolgozni, sokkal több volt, mint egy egyszerű munkahelyváltás. Feleségemmel és két gyerekemmel egy olyan létkísérletbe fogtunk, amelynek célja a globális fogyasztói társadalom béklyóival való szakítás és a hagyományos életmódhoz való visszatérés volt. Bár végül a tervezettnél rövidebb időt töltöttünk ebben a civilizáció áldásaitól jobbára még ma is elzárt, kis hegyi faluban, az ezeréves határ szomszédságában, számtalan értékes tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Meggyőződtünk róla, hogy ha egy nap a kamionok nem tudják majd az élelmet a nagyvárosi bevásárlóközpontokba szállítani, mert nem lesz üzemanyag, vagy rosszabb esetben élelem, marad még néhány hely a világban, ahol biztos a túlélés. Mielőtt azonban ez a nap eljönne, ennek a néhány helynek fel kell készülnie az önvédelemre. Ez a könyv sok egyéb más mellett azt is bemutatja, hogyan éltek nagyszüleink egy internet, mobiltelefon, bankkártya és gyorséttermek nélküli világban.

Ismeretlen szerző - Justh ​Zsigmond naplója és levelei
Justh ​Zsigmond alig múlt harmincegy éves, amikor meghalt, mégis számos regényt és novellát - teljes életművet - hagyott maga után. De minden regényénél és novellájánál érdekesebb műve - s ebben méltatói, ismerői kivétel nélkül egyetértenek - az a feljegyzéssorozat, amelyet az 1888-as párizsi és az 1889-es pesti tartózkodása alatt vezetett. E naplókat Halász Gábor rendezte sajtó alá és bocsátotta a nyilvánosság elé 1941-ben. A Párizsi napló arról a szalonéletről ad képet, amely Párizst a művészek, a szellemi emberek szemében a világ fővárosává tette. Justh előtt megnyíltak a kényesen válogatós párizsi szalonok, mert arisztokrata és művész volt. Mert szellemesen csevegett és szenvedélyesen zongorázott. Mert származása és alkata folytán közéjük való volt és mégis egzotikus vendég: magyar. Nem is egy regény nyersanyaga zsúfolódott Justh gyakran sietős, zaklatott feljegyzéseibe: kifinomult, analitikus portrék, csípős nyelvű karikatúrák, bálok és furcsa, bohém éjszakák festői s egyszersmind kritikus megjelenítése, spleenes hangulatok bágyadt árnyfoltjai, s mindeközben egy jellegzetes századvégi világpolgár idegzetének, látásmódjának lenyomata, az önportré, ami a lapokon az író szándéka nélkül is megszületett. A prousti világ közvetlen előzménye található meg Justh feljegyzéseiben, persze nyersanyagként. De hát ki nem ismerkedne szívesen olyan nyersanyaggal, melyet Sarah Bernhardt, Antokolszkij, Taine, Jablonowska hercegné, Comtesse Diane, Bourget, Haraucourt, Huysmans, Munkácsi Mihály stb. intimitásai alkotnak? A hazai napló Justh fiatal arisztokrata barátain kívül Jókai, Feszty Árpádék, Gozsdu Elek, Bródy Sándor alakjaival népesült be, s arról az irodalomszervező törekvésről tanúskodik, melyet Justh új Kazinczyként magára akart vállalni. Első ízben jelennek meg Justh levelei, melyek zömmel a naplók utáni időszakból valók, s mintegy folytatják azt a virtuális regényt, melyet olvasói ösztönünk a naplókban megsejtett. A legtöbb levél Czóbel Minkához, kedves barátnőjéhez és "kollégájához" szól, de a címzettek között találjuk Reviczky Gyulát, Aggházy Károlyt, Feszty Árpádékat, Apáthy Istvánt, Szabolcska Mihályt, Sarah Bernhardt-t (akinek egyébként Justh egy fiatalembert, Szomory Dezsőt ajánlott figyelmébe). E levelek egy része a tudatos irodalomszervezőt mutatja, más része pedig hosszú utazásokról készült beszámoló. Akkor már ugyanis elhatalmasodott az írón a végzetes betegség, s vérző tüdejével déli tájakra menekült. Szívszorító ez a folytonos utazás. Szívszorító Justh szemérmes, de egyre kétségbeesettebb híradása romló állapotáról, miközben méltóságát és ideáljait nem veszíti el egy pillanatra sem. Egyiptom, India, Itália, Dél-Franciaország e hosszú útnak az állomásai, hol itt, hol ott bújt meg nagy üldözője, a halál elől; a rövid szenttornyai nyarak alatt pedig megszervezte híres parasztszínházát (a levelekből is látható, milyen boldoggá és büszkévé tette, hogy aratás idején Molière-t és Shakespeare-t játszott parasztjaival). A naplók és a levelezés együtt - Justh életregénye, s amellett jelentős kultúrtörténeti dokumentumanyag, melyből rekonstruálható a századvég világa.

Balázs Béla - Napló ​(1903-1914)
Balázs ​Béla egyike a magyar művészet sokoldalú, érdekes alakjainak, mint költő, novellista, drámaíró és filmesztéta egyaránt maradandót alkotott. Íróként Ady, Lukács György, Thomas Mann méltatta, szövegeit Bartók és Kodály zenésítette meg. A század legjelentékenyebb emberei közül - itthon és külföldön - sokan tartoztak baráti társaságához, s részt vett kora legfontosabb eszmei és művészi mozgalmaiban. 1903-tól 1922-ig kisebb megszakításokkal írt naplója, mely most jelenik meg először, nemcsak egy kísérletező kedvű, több műfajú művész és eredeti személyiség fejlődésrajza, de egyben a kor magyar és európai szellemi életének érzékeny, plasztikus ábrázolása.

Simon Tamás - Vérmacska ​2.
A ​Vérmacska visszatér és töketlenül is tökösebb, mint valaha. Tisztában vagyok vele, hogy a második részek, azok mindig szarabbak, mint az elsők. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez most nem így lesz. Már csak azért sem, mert tanultam az első kötet hibáiból (ha voltak egyáltalán hibái) és tanultam abból is, hogy Szőrire nem szabad semmit bízni, mert mindent elszúr. Alfi, ez a két fröccsért vásárolt macskaátok ugyanott folytatja a naplóját, ahol abbahagyta. Elhozza a kurva világot, de ehhez most a világnak is lesz egy-két szava.

Keresztury Tibor - Reményfutam
"Kilépve ​bágyadt, délelőtti napra azon gondolkodtam, hogy kerékpárral Fokvárostól Amszterdamig számos helyen járnak, s több tízezer van közülük a kocsmafalnak döntve már ilyentájt. De diplomatatáska a kormányra akasztva csak itt van a világon, a földnek, s a hazának ezen a szegletén, miközben a gazdája odabent a csipesszel összefogott trapéz szövetnadrágban, hamis edzőcipőben ül a gép előtt, nézi a játékgép nővérkéjét elmerengve, s kevertet fogyaszt." Keresztury Tibor 1962-ben született Debrecenben. Gyermek- és kamaszéveit a Miskolc nevű ipari paradicsomban töltötte el, emlékezete szerint boldogan. 1987-ben szerzett diplomát a KLTE magyar-történelem szakán; 1986-tól az Alföld című irodalmi folyóirat szerkesztője, 2000 januárjától a Magyar Narancs küldő munkatársa. Megjelent könyvei: Félterpeszben (Magvető-JAK, 1991);Szövegkijáratok (Mészáros Sándorral, Széphalom, 1992); Petri György (Kalligram, 1998). Jelen kötetében effektíve a reményt, érdemileg magamagát, műfajilag pedig azt keresi, hogy van-e betölthető tér a tárca, a publicisztika, a napló és a kisprózai eszközökkel operáló hétköznapi élménybeszámoló között. Az írások túlnyomó többsége 1996 októberétől 1999 decemberéig a Magyar Narancs (Mancs) egotrip-rovatában jelent meg.

Hamvas Béla - Naplók ​I-II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Csáth Géza - Napló ​(1912-1913)
Napló ​azokból az évekből, amikor a pszichoanalízissel elkezdett foglalkozni, és a sok önelemzéstől elment a kedve az írástól. "A születő gondolatot mintegy csirájában megöli a kritika." Egy fürdőhelyen kezdett el dolgozni orvosként. Unatkozó hölgyek álltak sorban a kegyeiért. Rákapott a szerekre. Egyre durvábban nyúlt hozzájuk. És próbált leszokni. Belső vívódások, hátrahagyott gondolatok.

Radnóti Miklós - Napló
Radnóti ​Miklós, a XX. század magyar irodalmának egyik legnagyobb hatású, tragikus sorsú költője élettörténetét leghitelesebb módon a naplóiból lehet rekonstruálni. Bár a Napló 1989-ben már egyszer megjelent a Magvetőnél, a mostani kiadás szövege minden eddiginél pontosabb, és jegyzetekkel gazdagodik az életmű legjobb ismerője, Ferencz Győző friss eredményeket is közlő munkája által.

Rózsa Ágnes - Nürnbergi ​lágernapló 1944-45
_"1945. ​április 29. vasárnap_ Amikor te ezeket a sorokat elolvashatod, melletted leszek, és már tudni fogod, hogy nemcsak _azt_ a bombázást éltem túl, amelyről olvasás közben épp tudomást szerzel, hanem az összes többit is... Bármily élethűen ecsetelném is az izgalmakat meg a rémségeket, amelyeken itt átmentünk, nem hathatnak rád majd úgy, mint most rám. Mert én még mindig nem tudhatom, mi vár a végén ránk."

Márai Sándor - Napló ​1976-1983
Márai ​Sándornak bizonnyal legfontosabb művei közé tartozik hatalmas Napló-sorozata, a mostani az 1976-1983 közé eső szakasza. Az öreg, az élettől búcsúzó, immáron évtizedek óta emigációban - a Napló korszakának idején Kaliforniában - élő író ugyan sokszor említi keserűen mind az öregség számos nyavalyáját, mind a hazától való elszakítottság kínjait, írni azonban még mindig úgy tud, mint fénykorában, szellemi érdeklődése, a világra való nyitottsága, a filozófia, a történelem és főként a szépirodalom iránti érdeklődése változatlan. A NAPLÓ főként erről az érdeklődésről tanúskodik. Nem a "napok hordalékát" írja Márai, nem azt, hogy éppen mi történik vele (pedig utazik is, például Olaszországba, Mexikóba, a keleti tengerpartra stb), hanem arról számol be, mit olvasott, mit olvasott újra, mi a véleménye az újabb elméleti és művészeti munkákról, hogyan befolyásolja történelemfilozófiai nézeteit, az emberről alkotott "magánantropológiáját" egy-egy friss mű vagy - még sokkal inkább - egy-egy rég szívéhez nőtt klasszikus; Geothe, Arany, Gide, Szophoklész stb. Szól 1956-ról is, egy-egy levél, látogató kapcsán a kései Kádár-rendszerről is elmondja véleményét, igazán elemében azonban akkor van, ha a magyar irodalom nagyjairól szólhat, megunhatatlan kedvenceiről, Kosztolányiról, Krúdyról, Móriczról, Jókairól. Műelemzések, filozófiai kisesszék, szellemes, sokszor bölcs aforizmák, találó idézetek és azok kommentárjai váltogatják egymást a Naplóban, amely nemcsak megrendítő emberi dokumentum, de leginkább afféle szellemi végrendelet.

Kertész Imre - Mentés ​másként
"A ​káosz is rend, csak mások rendje." Kertész Imre 2001 és 2003 között írott naplója izgalmas és elgondolkodtató olvasmány. Kertész ekkor dönti el, hogy Budapestről Berlinbe költözik, 2002 őszén megkapja az irodalmi Nobel-díjat, közben próbálja befejezni Felszámolás című regényét, a háttérben leomlanak az ikertornyok, és az európai demokráciának új kihívásokkal kell szembenéznie. A Mentés másként lapjain a legszemélyesebb, legintimebb életkérdésekhez szervesen kapcsolódnak korunk irodalmi, filozófiai problémái. Intim és intellektuális. Igazi titkos könyv. A 2001 és 2003 között vezetett naplóból kiderül, hogyan élte meg Kertész Imre a Nobel-díj körüli világszenzációt, mit látott és mit álmodott, mi a véleménye az ezredforduló politikai káoszáról, és hogy miképpen menthető másként a szabadság és a személyiség.

Márai Sándor - A ​teljes napló 1946
Márai ​Sándor naplóinak eddigi magyar kiadása korántsem teljes – a köteteket vagy maga az író, vagy a kiadó állította össze, esetenként kihagyva a személyesebb, illetve politikailag „kínosabb” feljegyzéseket. A helyzet orvoslására született Ami a naplóból kimaradt sorozat azonban szintén válogatás, teljes naplókiadás tehát nincsen. A Helikon Kiadó ezt a hiányosságot kívánja megszüntetni, amikor küllemében is megújult sorozatban közreadja a jegyzetekkel kiegészített teljes naplót, amely tartalmaz minden eddig megjelent, valamint számos, nyomtatásban még soha nem közölt, a hagyatékból frissen előkerült feljegyzést.

Karinthy Ferenc - Napló ​I-III.
Karinthy ​Ferenc hagyatékában több ismeretlen kézirat található. Közülük a Napló a legterjedelmesebb és a legjelentősebb. A naplót szerzője több alkalommal is élete fő művének nevezi.

Ortutay Gyula - Napló ​1.
A ​híres néprajztudós és közéleti személyiség, Ortutay Gyula idén lenne 100 éves. Az Alexandra Kiadó ez alkalomból három kötetben jelenteti meg naplóját, az első kötet az 1938 és 1954 közötti bejegyzéseket tartalmazza. Ortutay felbecsülhetetlen értékű dokumentumot hagyott e korszak kutatóira, de az érdeklődő olvasó is sokat kap: a korrajz, a kor hírességeinek portréi kiváló olvasmánnyá teszik ezt a tekintélyes terjedelmű könyvsorozatot.

Szabó Magda - Megmaradt ​Szobotkának
1982 ​tavaszán meghalt Szobotka Tibor, aki nemcsak írótársa volt Szabó Magdának, hanem több mint harminc éven át a férje is. Kettejük élete az egymásra találás első pillanatától kezdve oly elválaszthatatlanul forrott eggyé, hogy a végzet mindkettőjükre sújtott. De Szabó Magda tudta, hogy ő nem köthet alkut a halállal, mert neki olyan feladata van, amit senki más nem végezhet el helyette. S az első pillanatok bénító fájdalma után, amikor heves sistergéssel leégtek az élethez kapcsoló vezetékek, Szabó Magda hozzálátott, hogy megírja élete legnehezebb könyvét. Kinyitotta a lezárt fiókokat, kiürítette a kéziratokkal tömött szekrények mélyét, és megtette azt, amit tennie kellett: életre keltette az igazi Szobotka Tibort. Ez a könyv regény, de nem regényes életrajz, sok tekintetben rendhagyó mű. Természetes módon mosódik egybe benne Szobotka Tibor szövege (memoárrészletek, naplófeljegyzések, gyermekkori írói kísérletek) a Szabó Magdáéval, kiegészítik egymást, szinte felelgetnek egymásnak. Egybeforrnak, hiszen a két élet is egy volt, elválaszthatatlan egész. S ezért szerelmi történet is ez a könyv, persze az is a maga rendhagyó módján. Ez a szerelem maga volt a teljesség, csata, amelyben a szerelmesek megnyerték egymást, s elvesztették önmagukat. Szobotka Tibornak már nem volt rá ideje, hogy megírja a memoárjait, alighogy hozzáfogott, a halál közbeszólt. A megkezdett munkát Szabó Magda folytatta; példátlan önfegyelemmel és lelkierővel rekonstruálta annak az írónak szenvedésekkel, kudarcokkal teli életét, akinek tehetségében, elhivatottságában jobban hitt, mint a sajátjáéban, olyan embert állít elénk, aki már réges-rég méltó arra, hogy véglegesen fölfedezzük, s akinek könyvei végre elfoglalják méltó helyüket a magyar irodalomban.

Hadas Krisztina - Egy ​tökéletlen anya naplója
Tökéletes ​anyák nyilván vannak, nem is kevesen. Olyan nők, akik vidáman pörögve, kiegyensúlyozottan mosolyogva terelgetik gyerekeiket, akik mindig mindenhová időben odaérnek, akik fáradhatatlan optimizmussal takarítanak, mesélnek, játszanak, tortákat sütnek, cuki jelmezeket varrnak, és a szépre suvickolt lakásban gyertyafényes vacsorával várják az urukat. A tökéletes anyáknak jó a ''píárjuk''. A tökéletleneknek kevésbé. Szóval, mit csináljon az a nő, aki csapzottan rohangál, mert nem tudja utolérni magát, aki farsangkor zárás előtt esik be a szupermarketbe, hogy még elmarja az utolsó pókember jelmezt, akinél gyakran még éjfélkor is kupi van, és mindezek tetejébe a férjét is gyakran nyaggatja? Az ilyen tökéletlen anya akkor teszi a legjobbat, ha nem esik kétségbe, és megtanul nevetni magán. Hadas Krisztina, kétgyerekes anya, feleség és televíziós újságíró pontosan ezt teszi. Vállalja tökéletlenségét. Könyvében kacagtató öniróniával fogalmazza meg négytagú családjának mindennapjait. Nyomon követhetjük kisfia fejlődését, tini lánya kamaszvilágát, egy házasság epizódjait és kiderül az is, miért is futottak neki olyan fájdalmasan messziről a családi boldogságnak.

Lendvai Béla - Adriakék, ​tengerzöld
Az ​Adriára készül? Érdekli, hogyan viszonyulnak a horvátok a magyar turistához? Szeretné tudni, milyen növényeket és fűszereket érdemes onnan hazahozni, hányféle hal tenyészik az Adriai- tengerben, miben különböznek egymástól a jugó és a bóra szelek? Akarja tudni, hogyan és miből építettek a horvátok tíz év alatt ezer kilométernyi kitűnő, négysávos autósztrádát? A horvátországi nudista strandok története és jelene érdekli netán? Esetleg arra kíváncsi, miként zajlik egy magyar újságíró interjúja egy horvát miniszterelnökkel, ha elfelejtenek tolmácsot hívni? Ha Ön egyike annak a 350 ezer magyarnak, akik idén vagy jövőre a csodálatos Adriára utaznak, mindezekre a kérdésekre pontos és érdekes választ kap Lendvai Bélától, aki ma Horvátország egyik legfelkészültebb és legtapasztaltabb hazai ismerője. A kötetet a szerző fotói illusztrálják.

Rónay László - Komor ​hónapok
Rónay ​László irodalmár naplója a 2008 májusától szeptemberéig tartó nyári, de mégis komor hónapok történéseit öleli fel. Hogy mi a komorság oka? Elég végignézni a minisztereknek kiosztott osztályzatokon...

Koncz Erzsébet - Tükörcukor
Vigyázz, ​veszélyesen ő s z i n t e ! Vész-sikítás tör magának utat, ajtót, üveget... a végeredmény mindig ellentéte a vártnak. Tombol bennem a semmi. Úgy élek, ahogy a kedvem tartja - a kedvem borzalmas. Nincs kedvem. Fájó húsba vájó, vérző penge... szalad a testbe... Nem csoda, hogy mindig mindenki fáradt, ha minden elalvásnál meghalunk, és ébredésnél megszületünk, minden nap. Ez nagyon fárasztó. Ha ezt valahogy ki lehetne küszöbölni, lehet, hogy évtizedekkel tovább élnénk. De az meg mire jó? Hello. Megint én. Ha még nem untok. Ha igen, hát olvassatok mást! Most jutottam odáig, hogy ezt az írásom is bemásolom a gépembe, csak hogy elüssem valamivel az időmet. Ezzel egyébként is szeretek foglalkozni. Tudjátok, az illúzió, hogy csinálok valamit. Nosza hát! Olvasok, aludni próbálok, nem megy, olvasok... újabb álmatlan éjszakát töltöttem el. Mintha sűrűsödnének. Hiába vagyok baromi fáradt, meg álmos, mégsem... Előbb arra gondoltam, két bögre (négy adag) kávé majd helyre tesz. Hát helyre is tett, viszont a másodikba krémport helyett capuccino port tettem, gondoltam, akármilyen rossz is az irish cream ízű, a mostani krémpornál nem lehet rosszabb, de tévedtem. Csak azért nem öntöttem ki, hogy elvegye az éhségem. Mellesleg emiatt kezdtem újra szedni a legelső bogyóm, a Rexetint, mivel rá van írva, hogy csökkenti az étvágyat, de baromira nem teszi. Csütörtökig szedem, akkor van dokilátogatási időpontom, aztán, ha addig semmi, kérek Zoloftot. Meg valami tisztességes altatót, végre. Hosszúnak ígérkezik a mai nap. Jobb esetben (ideális esetben) egykor kelek. Úgy simán elmegy egy nap. Így még azt se tudom, mivel ütöm el az időmet egyig. Mondjuk végre kitakaríthatnám a szobám. Sportolhatnék is egy keveset. Meg még mittudomén. "Az értelmes ember nem unatkozik." Hallottam már számtalanszor. Baromság! Mi van akkor, ha az értelmes ember inkább az unalmat választja, mint az elvégzendő teendőket? Ja, hogy akkor meg ne nyavalyogjon, hogy unatkozik? Miért ne? Egyébként nem tudom, miért írok most. Nem tudom, mi értelme van. Ugyanis előző könyvemet lezártam. Kezdjek egy újat? De ki lesz kíváncsi egy ugyanolyan jellegű olvasnivalóra? Talán a többi pszichiátriai beteg, akik (mint én) nem tudnak mást kézbevenni olvasás céljából. Magamból indulok ki.

Szabó Lőrinc - Napló, ​levelek, cikkek
Századunk ​viharos társadalmi és szellemi mozgalmainak, változásainak túlélő részesei, korunk "nagy öreg" személyiségei az összegzés szándékával, az átéltek értékelésének, megértésének igényével gondolják végig életútjukat, készítik memoárjaikat. A költő Szabó Lőrinc az elsők között érzett rá erre a világirodalmi jelenségre, kétkötetnyi méretű ciklusban (Tücsökzene, A huszonhatodik év) rajzolta meg egy személyiség alakulásának és kapcsolatainak történetét. Verseinek ismerői is kikövetkeztethetik életútját. Teljes életrajzot mégsem hagyott ránk a költő. Ez a kötet dokumentumokkal (levelek, naplók, interjúk, műértelmezések, rádióelőadások) keresi a költők mű és alkotójának élete közötti kapcsolatot. Igyekszik megteremteni a meg nem írt memoárt. A költő minden korszakából, majd minden jelentős tevékenységéről található benne dokumentum. Szubjektivitásában is hasonló ez a kötet a memoárokhoz: egy nagy költő így látta önmagát, műveit és helyét környezetében. Csakhogy nem utólag készíti életrajzát, hanem élete különböző pillanataiban fogalmazta meg helyzetét. A kötet éppen ezt a jellemzően változó-alakuló öndokumentálását tartalmazza, az élő Szabó Lőrincet idézi meg.