Kasszazárás rálátok ​a létre

Korpa Tamás - Inszomnia
Korpa ​Tamás második lírakötetének darabjai az ébrenlét és az álom közti billenés pillanatából szólnak. Egy olyan pillanatból, mely mindig kétszer történik meg egyszerre itt és ott. A verspárok ily módon egybetartoznak, ám egymásnak is feszülnek, és csak összeolvasásuk világítja be azt a határmezsgyét, melyhez kétféleképpen kötődnek. Korpa Tamás líranyelve egyszerre pásztáz szigorúan és szabadon: a pillanat hangjait, tereit, viszonyait rögzítő képei precízek és szürreálisak, sajátosan elforgatott szókapcsolatai pedig, akár az értett eperszemek a dohányzóasztalon, magát a nyelvet mutatják föl az ébrenlét és álom közti kettős pillanatként.

Szentmártoni János - Ballada ​hétköznapi díszletekkel
A ​kötet Szentmártoni János 1992-2010 között írt válogatott és új verseit tartalmazza.

Borbély Szilárd - Ami ​helyet
Egy ​megmunkált felszínt szerettem volna, egy eldolgozott felületet, miközben az írás grafikai jeleit átrajzoló mintázatot kerestem. Minduntalan töréseket, repedéseket, szakadásokat találtam, amelyeket próbáltam eltüntetni. Ez az igyekezet újabb változatát eredményezte azoknak a mozgásoknak, amelyek az egyenes vonaltól elváló, azt körülfonó, indázó rajzolatot hoztak létre, amolyan arabeszkeket. Az írás is ilyen, mint kilőtt nyíl, mozgás és mozdulatlanság feszültsége jelöli ki azt a helyet, ami visszájára fordítja és kizárja az így kirajzolódó nyelvi térből. A mondat pedig a beszédet átrajzoló mintázat, valami olyan, ami által letapogatható a felület, mint ami helyett van például ez a cím. /A szerző/

Skolik Ágnes - Csibemese
Ebben ​a kötetben rövid verseket és történeteket olvashatnak a szülők vagy a nagyszülők a legkisebbeknek és az óvodás korú gyermekeknek. A könyv első részében a versek és mesék témája az évszakokhoz kapcsolódik. Tavaszi verssel kezdődik és télivel fejeződik be. Ezt követi egy népmesei elemeket tartalmazó történet, majd egy kisfiúról olvashatunk, akivel álmában csodás dolgok történtek... A versek és mesék írása közben sokszor eszembe jutottak 20-25 éves emlékképek, amikor más írók és költők műveit meséltem a gyermekeimnek. Voltak kedvenc meséik és verseik, és voltak különösen kedvesek, melyeket majd minden este el kellett mesélni. Remélem, hogy a Csibemese és társai sok-sok kisgyermek kedvenc meséi közé tartoznak majd. A könyvet gyermekeimnek ajánlom

Hizsnyai Zoltán - Fordítva ​múlik - előre farol
E ​válogatáskötet azokat az életműbeli alapvető bölcseleti problémákat tematizálja, amelyek a posztmodern identitások és az etikai dimenziók felől közelíthetők meg leginkább, amelyek az intertextualitással, nyelvjátékokkal operáló metódusok által szélesítik a költői/olvasói szerephorizontot. Mindeközben egyértelmű marad a szerző korábbi ironikus - olykor a posztmodern számlájára is ironizáló -, a klasszikus költőszerep, illetve olvasói szemléletek viszonylagosításához vezető alapállása. Hizsnyai kétségtelenül a legérdekesebb, s talán a legmeghatározóbb személyisége a kortárs szlovákiai magyar lírának, illetve az egyetemes magyar irodalmi kánon alakítója is. Személyesen az ő nevéhez (az Iródia-csoport által is közvetítve) kötődik a szlovákiai magyar irodalomban végbement perspekívaváltás (egyesek szerint már paradigmaváltás), amely jelentőségében és jellegében leginkább talán a magyarországi posztmodern fordulathoz hasonlítható. Ez a válogatás remélhetőleg nem csupán azért lesz megkerülhetetlen a differenciált olvasó számára, mert Hizsnyai korábbi kötetei ma már zömmel megszerezhetetlenek, hanem azért is, mert a válogatás koncepciója szerint egyrészt a legszínvonalasabb, másrészt a perspektívaváltást és a költői fejlődést leginkább reprezentáló alkotások kaptak benne helyet. Azok, amelyek a nyelvi fordulat szempontjai szerint is leginkább interakcióba léphetnek a kortárs olvasatlehetőségekkel és az egyetemes magyar irodalom aktuális kánonjaival.

Kovács András Ferenc - Überallesbadeni ​dalnokversenyek
A ​költő legújabb versválogatása folytatja költészetének egyre gazdagodó, vitákat elindító, a közbeszédre illetve közéletre reflektáló vonulatat. A tökéletesre csíszolt forma és a rontott nyelv "véletlen találkozása" a költő asztalan olyan hangzásokat, képeket, szituációkat szűlnek, amelyek a kötet valamennyi darabjét igen olvasmányossá, nem utolsó sorban pedig jól mondhatóvá varázsolják.

Dobai Péter - Belvedere
"Legendák ​szabadja" "...be kell vallanunk azt is, hogy Dobai költői eszménye, minden nagyszabású erénye ellenére ma aligha divatos. Az a tartás, magatartás, forrongó és hősi szemlélet és hivatás, amelyet követ, nehezen kelt ez idő tájt rezonanciát, nem volna nehéz megfejteni, miért. Ennek okán hangja magányos hang, "üzenete" egy magányos szellem üzenete, kiérdemelt szerepe a magányosé, amelyet azonban kora is reá mér. És valamiképp ez a tragikus, heroikus vonás, ha lehet mondani, még inkább nemessé, egyben méltatlanul visszhangtalanná teszi költészetét, amely - nem kétséges - komoly társadalomalakító igénnyel született, és alkotta meg önmagát. Minden műve jelentős teljesítmény, amellyel végsősoron önmaga szerepét fokozza önnön legendájában." (Deák László) "A magyar irodalom tele van magányos alkotókkal, Madáchtól Füst Milánig, Hamvas Bélától Tandoriig. Helyzetüket vagy a külső körülmények vagy alkotói személyiségük alakítja, vagy mind a kettő. Műveik azonban mint a búvópatakok terjednek térben és időben, a jelen és jövő szellemi, kulturális közegeiben. Dobai Péter is ilyen magányos, sőt titokzatos alkotó. Nem csatlakozik senkihez és semmihez, a napi történések, politikai csatározások, ideológiai harcok, klikkek alakulása, szétesése nem érintik meg őt, konokul és semmitől sem zavartatva építi a maga egyszemélyes alkotói univerzumát. Megszenvedte az életet, megjárta a mélységeket, a magány útvesztőit, hogy végül megtalálja a számára legfontosabb éltető értékeket. Kevesen vannak olyanok, mint ő, akik ilyen szuggesztív, álomszerű erővel tudják életre kelteni az elsüllyedt, személyes és közösségi-történelmi múltat egyaránt. Különleges írói erővel éri el szövegeiben, hogy a felidézett, az elmúlt sokszor jelenvalóbbnak, élőbbnek hat, mint maga a jelen. Műveit nem kíséri média- vagy kritikai felhajtás, de alakítanak, hatnak, gazdagítják az életet, kultúránkat, tudásunkat. Vers, próza, forgatókönyvek sorjáznak ebben a gazdag, mély, zárt, bonyolult tartalmakkal rendelkező életműben, amely még egyre formálódik és terebélyesedik, mint évgyűrűk a fán... Túlélő dalok vagyunk - ez a címe szívbemarkoló, Cseh Tamást búcsúztató versének. S ő maga is a mindent túlélő dalok mestere." (Radnóti Zsuzsa)

Takáts Gyula - Szőlőgyöngy
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gellért Ferenc - Indul ​a vándor
2010 ​végén elkezdtem levelezni egy gyakran szomorkodó lánnyal, és pár hét után meglepődve konstatáltam, hogy lénye versköltésre inspirál. Prózai és költői módon is igyekeztem vigasztalni, felrázni, mosolygóssá tenni és „tanítani". Ő az első női múzsám. Mélyen szántó érzései annyira megragadták lelkemet, hogy nem akartam szabadulni tőlük. Kapcsolatunk mégis csak virtuális maradt és időközben meg is szakadt. Az első fejezet verseiben a hozzá fűződő érzéseim, gondolataim, plátói fellobbanásaim és „történetünk" elnyugvása követhető nyomon. A második és egyben legterjedelmesebb fejezet azokat a költeményeimet tartalmazza, amelyeket az antropozófia, a modern szellemi bölcsesség megismerése ihletett. Itt az érzékfeletti tudást és érzületet igyekszem költői módon is közvetíteni. Főként az önismeretet, a temperamentumok szerinti emberi megértést és a testet, lelket, szellemet átfogó életszemlélet fejlődését szeretném táplálni, amelyben valóságos helye van például az angyaloknak és a tündéreknek, valamint a születés előtti és a halál utáni életnek is. A harmadik fejezetbe első természetverseim kerültek, amelyek többnyire ritmusosak és életvidámságot sugároznak. Bízom benne, hogy olvasóimban is jókedvet és jó érzéseket fognak kelteni. Nem vagyok híve sem a búskomor, mindenféle fájdalmakat ábrázoló poézisnek, sem annak a prózába hajló szabad verselésnek, amely ebben a túlságosan intellektuális korban nagymértékben elterjedt. A közel 240 vers tartalmával és költői eszközeivel emelni, erősíteni és - amennyire képességeim engedték - lassan-lassan „zenélni" is szerettem volna. Így valahogy: Indul a vándor a dombra, indul a sziklaoromra. Lendül a lába, a karja, lendül a botja suhanva... Elindultam...

Gellért Ferenc - Lüktetek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Varga Melinda - Sem ​a férfiban, sem a tájban
véremen ​átdübörögtél, véreden átdübörögtem lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. varrok neked egy óriáslepedőt szeretkezésekből és napmeleg reggelekből, hallgatag vízpartot hosszú sétákkal hímzek a közepére, élénk fonállal horgolom rá ujjaim mintáját hátadon, karod ívén és vállaidon – hullócsillagok buknak alá a tóba, szegélyét vad, hirtelen haragú esők csipkézik, amelyekben el is lehet ázni, vagy menekülni előlük, nevetni azon, ahogy nyomunkban caplatnak. véremben átdübörögtél, véreden átdübörögtem, lankad a vágyam, mely még az előbb lobogott. az idő, ami mozdulatot mozdulattól elválaszt, képzelt idő. olyan, mint a tenger sósan cuppanó ajka: hűvös és sikoltó, s mennyi márványhideg óra ring tajtékzó vállán, míg újra nem látlak.

Pék Pál - Arccal ​a Semminek
A ​középnemzedék megbecsült, egyéni hangú költője főként a legutóbbi másfél évtized nagyszabású pályakiteljesedésével szolgált rá a reprezentatív életmű-válogatásra. Pék Pál erénye és lelemé­nye, hogy a magyar líra egyik nagy tradíciójára, a főleg zeneisé­gében, ritmikájában népművészeti alapozású, s a műköltészet év­századai során megcsiszolt formavilágra rámintázta a modernség zaklatottabb, sokszólamú alakzatait. A hangvételben, műfajában, rímtechnikában létrehozott "vegyület" Pék Pál alkotói világa a hagyományosabb versekhez szokott olvasónak éppúgy közvetíti az új tartalmakat, amiként a "hivatásos bölcsészeket" is megra­gadja messziről, mélyről megszólaló, esetenként már-már ódon hangjaival. Ez a nagyfesztávú folytonosan meglepetéseket tarto­gató, de egészében ismerősen karakteres poézis leginkább a ma­gánosság életérzését hordozza; egzisztenciális tartalmait a vib­ráló intellektuális és morális küzdelmek termik. Bár a "pannon" megszólalástól "pilinszkys" örökségig sok jegyet és hatást indo­koltan említhetnénk, a költő legjobb versei nem folytató, hanem kezdő, szuverén jellegűek.

Hevesi Judit - Holnap ​ne gyere
Hevesi ​Judit második verseskötetének címe sajátos meghívásként is olvasható: holnap ne gyere, azaz a megszólított kap egy időben konkrét invitálást illetve annak kérését, hogy mindezt ne tegye meg. Izgalmas első kötete (Hálatlanok búcsúja, 2015) kollektív traumák továbbélését és továbbörökítését járta körül - nem egyszer éppen a körpanoráma eszközeivel. A Holnap ne gyere modalitásában és szándékában is újabb, másik lépés. A versek mélyszerkezetében egy párkapcsolat utáni űr viszonyvilága rejlik, amelyben az én és a te, a jelenlét és a hiány pillanatnyi jelentése képlékeny és bizonytalan. A versek olykor tárgyszerűségükben dokumentálják a másik hiányát, illetve azt hogy ez a hiátus miképpen alakítja újra az én azonosságát. Az érzelmesség és az irónia Hevesi lírájában egymás mellett van, egyik a másikból merít erőt. Hogy a kötet többszólamú is legyen arról ellensúly gyanánt olyan állatversek gondoskodnak, amelyek valóban megtörtént, újságokban megjelent, a sajtó nyelvéből átírt példázatok, és amelyek egyszerre mutatják meg az állatok antropomorf mivoltát és emberi kapcsolataink hol animális, hol bestiális rétegeit.

Ladik Katalin - Jegyesség
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Láng Orsolya - Bordaköz
Láng ​Orsolya ezúttal verseskötettel lép a nagyérdemű elé, a nagy sikerű Tejszobor című prózakötet után.

Gáti István - Lehetne ​rend
Lehetne ​rend. Múlhatna a múlt, helyükre kerülhetnének a dolgok. Ne kelljen keresgélni botot a görnyedéshez, okot a nevetéshez. Ne élje túl egy üveg lekvár azt, aki főzte. Lehetne, de nincs. Gáti István költészetében ez a nincs van ott mindenütt. A hiány a részvétlen túlélők: a tárgyak körül, a sokat kibíró házfalak mögött. De a versekben ott vannak mégis: az anya, aki „kisétált lassan a filmből”, az apa, aki már a kólagyárban figyelmeztette a kisfiút: „Vigyázz! Ezerből egy üveg / A túlnyomástól szétreped.”, a Körúton sétáló nagypapa és a szigorú szemüveges nagymama. Szokatlan, hogy egy első kötetes, 37 éves költő őszikéket írjon, de ez az élet (és főleg, a halál) hozta fázisugrás csak az egyik oldala Gáti István költészetének. Mert másfelől ott van a felnőtt fejjel is megőrzött gyermeki látásmód, amikor pedig ez a két oldal találkozik, ott olyan versek születnek, mint a Tél utca harmincnyolc. És van, amikor mindez humorral fűszereződik, hiszen kinek jutna eszébe limericket írni a kiöregedett, köszvényes, megkopaszodott rajzfilmfigurákról: Mekk Elekről vagy Pom-Pomról? A gyermek- és az öregkor között a harmincas férfi ironikus önarcképei is helyet kapnak a versek között, tükör helyett sajátos nézőpontból, a kirakat túlsó oldaláról: „Belülről nézem a kirakatot. / Vennék egy boldog utcát.” – írja, de nem könnyű, ha „Harminckét labda elgurult. / Jövőt reméltem, s itt a múlt.” Ha egyetlen jelzős szerkezetben kellene összefoglalni: játékos melankólia – ez a ritka párosítás jellemzi Gáti István kötetét, ezt a nagyon személyes és rokonszenves költészetet. Turbuly Lilla

Kovács András Ferenc - Adventi ​fagyban angyalok
"Termékeny ​és üdítő ez a bujkálás, de felmerülhet olvasói részről az az igény, hogy megtudják: ki is bujkál itt ily tehetséggel? Lehet, hogy ez a költő ezt sosem fogja az orrunkra kötni, mert költészetének a nyelvben, a világköltészeti tradíció tételezett nyelvi egységében való minél teljesebb feloldódása alapvető vonása mindig is. Ne tudd meg, én ki vagyok, a költészetet nézd, amely határtalan..." Károlyi Csaba

Baley Endre - Létszonettkoszorú
Szemfénylelő ​teljesítmény: művészet, ekként. Ékeli az értékelő mondatok közé magát a mű-ihlette kifejezéslelemény – a költő szóteremtésre sarkallja koszorújának szálalgatóját. Olvasóját is? Szedni gondolatban széjjel a szépen egymásra épített, remeklőn szőtt légi és földi világot. A befogadó is együtt-teremt. „Holott” lecsukott szemhéj mögött születnek a mozdulatok, a mozzanatok, s ívelnek szét és egybe. Képek peregnek, szivárvány perdül és foszlik, a való lét, az ég és Isten: panteisztikus pántáj. Versvirágok borítják. Lepkemenüett, csillagpalást. Születik számvetés. Az alkotó – megismerendő előző nyelvi bravúrjai: könyvei után – ismét bizonyítja mesterségbeli telt tudását. Alig enged téveszteni. A szigetvár-gyerek Baley Endre helyére illeszti a szonettekből mesterelt koszorút (s helyezzük mi a magyar irodalom e nehéz műnemének sikeres sorába az övét immár), odateszi, hol a hely várta érkezését, félszegen mosolyog s … köd előtte, köd mögötte: nincsen. Mintegy. Mennie kell tovább, ha még maradhatott. Szondi György

Ismeretlen szerző - Szép ​versek 2001
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Szívlapát
Vers ​a lelke mindennek A versek nem mennek ki a divatból. A versolvasás olyan, mint válogatni egy végtelen nagy ruhatárban. Lesz köztük olyan darab, ami eleinte úgy lötyög rajtad, mint apád harmincéves bőrkabátja, aztán szépen belenősz. Lesz olyan, ami egyáltalán nem tetszik, és nem is fog soha. Aztán jön a szerelemvers első látásra, majd a nagy, örök kiválasztottak. A Szívlapát című versgyűjteményben nyolcvanöt köztünk élő költő százötven verse olvasható. Vannak olyan szerzők, akik már évtizedek óta írnak, és vannak, akik meg sem születtek, amikor másoknak már verseskötete jelent meg. „A költészet (…) jégdarabkák összekoccanása, falevél-fagyasztó éjjel és csalogányhímek párbajozása” – ahogy a költő Borisz Paszternak írja, szóval valami érzéki dolog, amiről nem könnyű beszélni. De mondja az önmagát. Mert persze szó, szó, szó. Ám nemcsak szó, hanem kép és ritmus is. És valami olyat ad, hogy jé, létezik az ember, aki én is vagyok, pedig néha úgy érzem magam, mint egy nyúzott palotapincsi, akit szívlapáttal csaptak homlokon.