Budapest ​a szabadság napjaiban 1956

Sümegi György - 1956 ​plakátjai
Ávósnak ​nincs irgalom! Menjenek az oroszok a Kárpátokon túlra! Ki a kormányból a Rákosi-rendszert is kiszolgáló szovjet talpnyalókkal! Ilyen és ehhez hasonló feliratok jelentek meg 1956 lázas napjaiban a pesti utcákon plakátokon és röplapokon, követelve a magyar függetlenséget, a megszálló szovjet csapatok kivonulását. A forradalom mindennapjaihoz szervesen hozzátartoztak az ilyen utcai falragaszok, képes üzenetek, ábrákkal illusztrált gúnyrajzok, kézi készítésű plakátok. Ezek sokszor művészi színvonalon készültek, ma azonban szinte teljesen ismeretlenek, ugyanúgy, ahogy a forradalom bukása után 1956-tal foglalkozó, természetszerűleg külföldön készült munkák is. A forradalom leverését követően Magyarországon évtizedekig nem születhettek hasonló művek, hiszen mindenfajta, 1956-ra való utalás (szöveges és képi egyaránt) tiltott volt és ha mégis megtörtént: éberen figyelték és megtorolták , így csak a rendszer lassan lazuló évtizedében, az 1980-as évek második felében, ellenzéki szereplők munkálkodásában, a forradalom harmincadik évfordulóján, majd Nagy Imre mártír miniszterelnök és társai újratemetése előtt és a 301-es parcellába tervezett emlékműpályázatkor születhettek ilyen témájú alkotások.

Berki Mihály - Pufajkások
Az ​1956. október 23-án kezdődött forradalom leverése október 30-án vette kezdetét a Szovjetunió Kommunista Pártja és kormánya együttes ülésén, ahol "a magyarországi ellenforradalom" leverése képezte a fő napirendi pontot. Bár a határozat végleges formában történt rögzítése 31-én délelőttre tehető, abban már egyetértés született, hogy a Budapestről kivont, valamint a szovjet-magyar határ felé vonuló csapatok mozgását le kell állítani. A fővárost 30-án elhagyó erők 25-30 kilométeres menet végrehajtása után letértek az utakról és beásták magukat. A hadsereg és a KGB egységei védőszárnya alatt távozott ÁVH-s és más rákosista, sztálinista tisztekkel, pártfunkcionáriusokkal közölték, hogy nem fogytatják a menetet, mivel néhány nap múlva visszatérnek és leverik az "ellenforradalmat." A moszkvaiak 31-e döntését elsőként az éppen hazautazás előtt álló Liu Saó Csinggel, a kínai külügyminiszter helyettessel közölték, majd november 1-jén a lengyel és a német, 2-án a bolgár, román, csehszlovák vezetéssel. 2-án éjjel pedig Titóékkal, Mindenki egyetértett és boldog volt, hiszen a magyar példát bizonyosan követték volna más elnyomott népek is. 31-én kora délután a Záhonynál álló mintegy 15 km hosszú katonai oszlop egyszerűen hátraarcot csinált az úton és megindult visszafelé, szabaddá téve az utat a Kárpátukrajnában várakozó hadsereg számára. Románia felől is átlépték a határt a csapatok és az országban lévő 2. különleges hadtest egységei is megindultak a magyar repülőtere és laktanyák irányába, hogy november 3-án hajnalig befejezzék a helyőrségek körülzárását. November 2-án Konyev marsall, a VSZ tagállamai Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnoka Szolnokra rendelte a magyarországi hadműveletek végrehajtásában bevont magasabb egységek parancsnokait és "...3-án éjjel 02 órakor megkapták a direktivát és a jóváhagyott hadműveleti tervet... kitűzte számukra a harci feladatot: számolják fel az ellenforradalmi zendülést.

Ismeretlen szerző - Gérecz ​Attila
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Barota Mihály - Ház ​a Mosonyi utcában
"Miután ​a személy adatokkal kapcsolatos kérdések, válaszok jegyzőkönyvbe kerültek, a bíróság elnöke felkérte az ügyészt, ismertesse a vádat. Az ügyész ismertette a vádlott bűnlajstromát: valójában azokat a vádakat, amelyek már szerepeltek a húszasok vádiratában, amelyben nevezett a XVI. rendű vádlott volt; alapvetően a népi demokratikus államrend elleni szervezkedésben való részvétel tényét, valamint a helyi rádióban elhangzott izgató, felforgató jellegű beszédek tartalmát." Védekezésében a vádlott előadja, hogy 1956 októberében elhangzott beszédében önmérsékletre, a polgárháború elkerülésére szólított föl, s tettét csak nemzetféltése motiválta.

Reisinger Attila - Holtak ​ideje
A ​megtörtént eseményeken alapuló kisregény azt beszéli el, hogy egy Ausztriában élő magyar fiatalember az 1956-os forradalom idején hogyan próbálja felkutatni a második világháború után háborús bűncselekményekkel vádolt és a szovjetek által letartóztatott édesapjának a sírját.

Ungváry Rudolf - Utána ​néma csönd
Ez ​a könyv a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem 1956-os diákparlamentjének története: a felnőtté válásról és megaláztatásról szól. A diákparlament egyetemi forradalmi testület volt, és többfélét jelentett. Jelentette egyrészt azt a nagygyűlést 1956. október 22-én délután 3 és éjfél után 2 óra között, amelyen szinte az egész egyetem jelen volt, és megfogalmazták a követeléseket. Jelentette másrészt azt a 10-15 hallgatóból és tanárból álló csoportot, amely az egyetemet képviselte, és a megyei munkástanáccsal együtt vezető szerepet játszott a forradalomban Északkelet-Magyarországon. Jelentett minden hallgatót és tanárt, aki valamit tett azokban a napokban akár fegyveres nemzetőrként, akár azzal, hogy valamit szervezett, vagy valamilyen helyzetben fellépett. A forradalom idején az egyetemi diákparlamentben minden betöltetlen hely megtalálta a maga emberét.

Várallyay Gyula - "Tanulmányúton"
Az ​1956-os forradalom leverése után a Nyugatra menekült magyar diákok több mint tíz éven át tartották fenn az 1957 tavaszán alapított szervezetüket, a Szabad Magyar Egyetemisták Szövetségét, melynek az évtizedfordulón, 1960-ban nyolcezer tagja volt (összehasonlításként: a magyar felsőoktatásban ekkor 28 ezer diák tanult). Nyugatra menekült diákok - elképzelésük szerint - tanulmányútra érkeztek, s sokáig reménykedtek a visszatérésben. a tanulmányi útból - döntő többségüknek - az emigránslét, a több évtizedes száműzetés lett osztályrészük. A diákszövetség egyik elnöke, Várallyay Gyula négy esztendővel ezelőtt fogott hozzá ahhoz, hogy összefoglalja mindazt, amit csak a szervezet résztvevőjeként mondhatott el. A személyes emlékezéseket és a megőrzött dokumentumokat ötvöző kötet - remélhetőleg - megkerülhetetlen forrássá, dokumentummá válik a korszak kutatói és az érdeklődő olvasók számára.

Standeisky Éva - Népuralom ​ötvenhatban
Mit ​csinálnak az emberek, amikor a külső és belső alávetettség megszűnésével megtapasztalhatják a szabadságot? 1956 októberének végén, novemberének elején úgy tűnt, hogy az ország lakói végre maguk dönthetnek sorsukról. A szocializmust akarták-e jobbá tenni, vagy többpártrendszerre, polgári demokráciára vágytak? Milyen tömegmegmozdulásokra került sor? Hogyan születtek az új hatalmi szervek? Kik lettek az új vezetők? Hogyan élték meg a falun élők a diktatúra szétesését? Visszatértek-e az elkezdett, félbeszakított demokratikus próbálkozásokhoz, vagy új uralmi formák megteremtésén fáradoztak? Változott-e a forradalom idején a közösségi viselkedésmód és magatartás? A könyv az eseményekben részt vevők szemszögéből ábrázolja a sokszínű, ellentmondásoktól sem mentes ötvenhatos forradalmat.

Domahidy Miklós - Könyörtelen ​idők
A ​kötet három regényt tartalmaz. A kötetcím a közelmúlt magyar történelmének három tragikus időszakára utal. Évszámokban kifejezve: 1945, 1950, 1956. Lapítani, túlélni, elmenekülni - ez a három stáció története. A lapítás iskolája, ez az első regény címe. Katonaszökevény fiatalemberek vívják elkeseredett harcukat a megmaradásért, a túlélésért a háború utolsó heteiben, valahol a Dunántúlon. Átvészelni, túlélni akarták a kort A csorba csésze című regény hősei is. Azt a kort, melyben a gyanakvás,a félelem mérgezi meg a legtisztábbnak, legbiztonságosabbnak vélt emberei kapcsolatokat, és amely felbolygatja, szétzilálja a regényben szereplő baráti társaság életét is. A drámai erejű harmadik mű, a Tizenhat zár 1956 egyik novemberi éjszakájának története. Kis csapat indul az osztrák határ felé, hogy a felsorakozott tankok között rést találjon, melyen átjuthat egy új,szabadabb, tisztább életet ígérő földre. Ezek az emberek - a másik két regény hőseihez hasonlóan - nem bűnözők, mégis üldözöttek a hazában. Józan eszük, tisztességük, egy igazságosabb világba vetett reményük segíti őket az útjukon.

Kardos Péter - Nyári Gábor - Szabad ​nép
Szabad ​nép (Szerepjáték)A könyv nem egyetlen életutat jár végig, hanem megszámlálhatatlanul sok lehetőséget kínál az olvasónak: próbáljon dönteni, legyen a "játék" főszereplője, tegye próbára magát. Mindig döntünk, akkor is, ha nem; mindig választunk, akkor, is, ha nem. Mindennap súlyos és érdektelen ügyekben határozunk. De nagyon ritkán vannak olyan időszakok, amikor kézzelfoghatóvá válik, hogy egy-egy elhatározásunk, nem csak saját életünket, hanem magát a nagybetűs Történelmet változtatja meg. 1956 októbere van. Mit teszel? A könyv nem egyetlen utat jár végig, hanem megszámlálhatatlanul sok lehetőséget kínál az olvasónak azzal, hogy dönthet, és a "játék" főszereplőjévé válhat. Szembenézve azzal, hogy milyen alternatívák álltak az emberek előtt ötven évvel ezelőtt, és melyiknek a választása mit jelenthetett.

Ismeretlen szerző - Egy ​népfelkelés dokumentumai 1956
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Petrányi Julianna - Elszalasztott ​lehetőségek
Egy ​lány, majd fiatalasszony küzdelme az önmegvalósításért. Az 1956-os forradalom, anya-lány kapcsolat, házasság, szerelmek, új élet.

H. Bodó József - A ​hársfa virága
Ez ​a könyv nem csupán az 1956-os forradalomról szól, sokkal több annál: szépirodalmi dokumentumregény, mely az első világháború és napjaink közötti időszakot hús-vér emberek sorsán keresztül mutatja be. A szerző személyes érintettsége méltán hitelesíti a forradalmat követő megtorlás iszonyú gyakorlatát. A korabeli szereplők jellemábrázolásán keresztül megérthetjük Magyarország mai helyzetének, kettéosztottságának múltban gyökerező okait. A mai fiatalság számára ezek az írások elengedhetetlenül fontosak lennének!

Mészáros István - Mindszenty
A ​Mindszenty-tisztelet története 1975-2005.A szerző összegyűjtötte e harminc év Mindszenty-tiszteletét kifejező tények dokumentumait: ismertetést nyújt a mariazelli 1975-1991 közötti időszakról, majd pedig teljes részletességgel az azóta eltelt, 1991-2005 közötti másfél évtizedről. Az a kultusz, amelyről Mindszenty bíborossal kapcsolatban beszélünk, "alulról" indult, a magyar társadalom különféle csoportjaiból, az "egyszerű nép"-ből éppen úgy, mint a világi és egyházi értelmiség köreiből, teljesen spontán módon, nem felsőbb hivatalos szervektől kezdeményezve, azok által megszervezve és fenntartva. Ez még a bíboros nyilvános, majd rabságba rejtett életében elkezdődött, és felfokozva - ugyancsak a társadalom széles köreiben - tovább folytatódott 1975-ben bekövetkezett halála után. Ez ma is tart, átlépve a XXI. századba. E nagy erővel és széles körben érvényesülő Mindszenty-tisztelet az 1990-es évek elejétől cselekvésre ösztönözte a hivatalos egyházi szerveket is. A Mindszenty-kultusz erejét azonban változatlanul az alulról jövő spontaneitás, az őszinte bensőségesség, az egyház és a haza iránti tevékeny hűség tömegekben élő tudatossága adja - Mindszenty bíboros ösztönző példája nyomán -, magával ragadva másként gondolkodókat is. A tények, dokumentumok mögött a legújabbkori magyar történelem egyik sajátos szellemtörténeti, valláslélektan, tömegpszichológiai szálát ismerheti meg e kötetből az Olvasó.

Berki Mihály - Hadsereg ​vezetés nélkül
Néhány ​hónap híján 40 évet töltöttem a hadseregben, amelyről írni akarok. Azok a fiatalok, akik 1948-ban és 1949-ben önként öltötték magukra a katonai egyenruhát, meggyőződéssel hitték, hogy helyesen teszik ha az egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzetben katonaként szolgálják a hazát. A magyar katona 1848-1849 óta nem szerzett dicsőséget az országnak és tekintélyt az egyenruhának. A vesztes második világháború után a Szovjetunióból hazatért vezetők mindent elkövettek, hogy befeketítsék a Donnál elpusztult tízezrek emlékét és bűnnek számított még a rájuk való emlékezés is. A túlzott ütemű fejlesztés következtében 200 ezerre duzzasztott hadsereg óriási teher volt az elszegényedett ország nyakán. 1956 őszén még mindig 120 ezernyi katona volt fegyverben. Mégis kétes értékű emlékeket őriznek a hadsereg tagjairól mind a felkelők, mind az akkori vezetők, mivel 30 éven át nem tisztázták elfogadható módon a 13 nap alatt lezajlott események jellegét, illetve így tisztázatlan maradt a hadsereg szerepe is. A Magyar Néphadsereg 1956-os szerepének megítélése, elemzése, vagy csak vázlatos leírása hallatlanul nehéz feladatot jelent. Az erre vonatkozó forrásértékű iratanyag évtizedeken át hozzáférhetetlen volt a magyar író, történész, politikus számára. A hadsereg mindenkor, így 1956-ban is eléggé zárt világot jelentett, ezért az íróknak és a politikusoknak nem, vagy csak felületes betekintésre nyílhatott alkalmuk.

Vida Mihály - Három ​hét boldogság
1956-ban ​születtem, négy hónapos volta, amikor a magyar forradalom kitört és minderről csaknem harminc évig igen kevés igaz szót hallottam, ha hallottam egyáltalán. Az első meglepetés 1984-ben Svédország egy kisvárosában ért, ahol a könyvtárban a több száz magyar nyelvű könyv között egy polcnyi könyvben olvashattam az 56-os forradalomról. Ha én meg is változtam, de itthon, Szegeden még öt-tíz évig semmi nem változott és úgy mentem el a városból, hogy nem tudtam, minden épületnek, utcának, esetleg a szembejövő embereknek megvan a maga története. (...) Nem szerettem volna a történelmileg is értékes és sok esetben pótolhatatlan interjúkat elfelejteni, vagy a dokumentumfilmek sanyarú sorsának megfelelően egy-két vetítés után a feledésre hagyni, végül is így született meg a kiadó és a támogatók segítségével ez a könyv.

Sándor Iván - Mikoriak ​a golyónyomok?
... ​lovasok léptettek elő fekete mocsárból. Fekete köpenyük volt. Lovaik lába, habár az állatok elmerültek a vízben, jól látszott, mintha üvegtengerben gázoltak volna. Felfelé kapaszkodtak, miközben amiben utat törtek, mint egy földgömb, visszafelé forgott. A haladás látható volt, de előrejutás nem történt. Ebben a vízióban minden bizonnyal a históriáról vallott álláspontom jelent meg és már tudtam, hogy a kép végigvonul majd a regényen...” A Századvégi történet születéskörülményeiről mondja ezt a kötet egyik beszélgetésében Sándor Iván, de minden munkájának, regényének, esszékötetének mögöttes világára is érvényes a kép. A Kiadó az író huszonkét beszélgetését nyújtja át az olvasónak, történelemről, kultúráról, irodalomról, színházról, az ezredforduló regényeiről. A könyv a szerző hetvenötödik születésnapjára jelenik meg. „Sándor Iván kvalitásainak szinte hasonlíthatatlan és besorolhatatlan egyensúlyossága, ám drámaiságot semmiképpen sem nélkülöző lélegzése méltán vívhatja ki a közfigyelmet, a közmegbecsülést, a csöndes és megújító szellemi örömök jegyében.” (Balassa Péter)

Szamilák Tünde - A ​kis angol
Egyszer ​mindenki világgá akar menni. Vajon meglépjük-e? Elindulunk? Aztán, a szívünkkel mégis itthon maradunk! 1956-ban egy ifjú kamasz elindult a nagyvilágba. Hogy mi várt rá, e könyv a megmondhatója.

Ismeretlen szerző - Ez ​történt
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Gosztonyi Péter - Föltámadott ​a tenger...1956
GOSZTONYI ​PÉTER szerző (Budapest, 1931. december 2. - Bern, 1999 március 31.). Tanulmányait Budapesten, /közgazdasági diploma/, majd 1953-tól a Zürichi Egyetemen folytatta /filozófiai doktorárus/. Részt vett az 1956-os forradalomban, alhadnagyként szolgált Maléter Pál mellett a Kilián laktanyában. A forradalom leverése után Svájcba emigrált. A 1960-as évektől az egyetemi rangú Kelet-európai Könyvtár munkatársa volt, majd 1964-től 1996-ig a vezetőjeként dolgozott. 1997-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem díszdoktorává avatták. Foglalkozása: történész, elsősorban hadtörténész. Az emigrációban igyekezett ébren tartani a határon kívül élő magyarság tudatában Magyarország felszabadításának reményét, történelmi munkáiban arra törekedett, hogy tárgyilagosan mutassa be az ország második világháborús szerepét, az 1956-os forradalom előzményeit és összefüggéseit. A Rákosi-Kádár rendszer történészeinek utolsó csatlós koncepciójával szemben kimutatta, hogy Magyarország második világháborús szerepjátszásában milyen mértékben volt meghatározó az a diplomáciai kényszerpálya, amelybe a Nyugat korabeli dilettáns politikusai a trianoni békediktátummal még a jószándékú magyar államférfiakat is belesodorták. Történészi hitvallása: úgy kell munkálkodni, hogy gyűlölet nélkül ismerjük meg szomszédainkat, s tartsuk be az együttélés szabályait, mert e nélkül sem a Nyugat, sem a Kelet nem segít bennünket... * A magyar ifjúság küzdelméről, az egész magyar nép küzdelméről szól ez a könyv: a forradalom és szabadságharc hőseiről, pártállásra, világnézeti különbségre való tekintet nélkül.