Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Hűűű, ​micsoda könyv volt ez!! Teljesen lenyűgözött!! Kate Morton is ott van már jó ideje a kedvenceim sorában, sőt, közös kedvenceink sorában, mert Zsófi is nagyon szereti a könyveit, így talán nem is meglepetés, hogy ezúttal is sikerült elkápráztatnia.

Talán Kate könyveinek össze is lehetne szedni a hozzávalóit:

Végy egy régvolt családot, legyenek kedvesek, aranyosak, édes gyerekekkel, legyen benne szerelem, mindent elsöprő, sok mindent kibíró, legyen egy gonosz szereplő, legyen egy félreismert, és a legfőbb alkotórész semmiképpen se hiányozzon belőle, az pedig egy olyan titok, ami uralja az egész könyvet, amin nem csak mi olvasók törjük a fejünket, hanem a könyvben felbukkanó új szereplők.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2017/01/kate-morton-toparti-haz.html


Nagy ​reményeim voltak a regénnyel kapcsolatban, és nem kellett csalódnom. Most is egy több évtizeden és generáción átívelő családregénnyel ajándékozott meg az írónő. Egy felderítetlen eltünés 1933- ból. Egy tökéletes család, ami nem is annyira tökéletes, és egy nagyon jó megérzésekkel rendelkező nyomozónő. Mivel elég sokat ugrálunk az időben – 1912, 1932, 1933, 2003 – ezért időnként lassúnak tűnik a cselekmény. Én azonban nagyon is élveztem ezeket a visszaemlékezéseket. Eleanor és Anthony találkozását, Alice kalandjait, a család életébe való bepillantásokat. Nagyon meglepett a vége, de már az elején éreztem, hogy {{Bertie papának valami köze van az egésznek}}.
Igazán lebilincselő történet, ezúttal Cornwallból.


meseanyu
5.0/5

Nagyon ​szépen összerakott regény, kicsit tündérmeseien lekerekített, kicsit klisés, de az a fajta, amikor mély sóhajjal csukod be a könyvet, hogy az, amit sejtettél és reméltél, bekövetkezett. A krimi része fordulatos, izgalmas, a cornwalli hangulat meg lenyűgöző. Kate Morton úgy ír a házról, a kertről, az időjárásról, a család mindennapjairól, hogy összefut a nyál az ember szájában. És a szereplők is élnek, lélegeznek. Azt hiszem, ennek a műfajnak ő a királynője, lehet, hogy csak őt kéne olvasnom, hogy megkíméljem magam a csalódásoktól.


A ​jó könyvekkel általában hamar végzek, de ezt a csodát igyekeztem minél tovább kiélvezni.
Kate Morton már – már szépirodalmi stílusa ötvözte a nyomozás izgalmát és feldolgozta egy különleges család életét.
Egyedi, fordulatos krónika megbánásról, titkokról, elhallgatott igazságokról,tiltott szerelemről és egy csavaros bűntény megoldásáról… És mindezt úgy vetette papírra az írónő, hogy szinte ott éreztem magam a helyszínen a szereplőkkel. Bejártam a gyönyörű vidéket, én is ott nyújtóztam a kúria kertjében, sétáltam az azt körülvevő erdőben… Együtt nyomoztam Sadie – vel és együtt sírtam a többi szereplővel az utolsó oldalakon.
Kedvenc könyv, imádtam!!!


szadrienn
4.0/5

Vajon ​mi történt valójában Cornwallban? Hová tűnt az Edevane család tizenegy hónapos kisfia 1933 nyarán, Szent Iván éjszakáján? – tette fel a kérdést Kate Morton, és magával hívott egy finom, lágy, nőies rejtvénybogozásra.
Eleinte nehezen ment, sötétebb színekre, kevesebb harmóniára, több feszültségre vágytam, de aztán a méhzümmögés, a hangasusogás, az ötórai tea és friss sütemény csodás illata megtette hatását, lassan működésbe lépett a varázslat, és magával sodort a vidéki Anglia könnyed bája.
Végre ráhangolódva az idillre – ami aztán egyre nagyobbakat billent – elszántan a titok nyomába eredtem, beleszédülve az idősíkok közötti veszélyes ugrándozásba.
Élveztem a nyomozást, de az értékelésekben feltűnő „kissé klisés”, „kicsit kiszámítható” kritikai hangokkal is egyetértek. Ami pedig a könyv végét illeti, a szerző eddigi regénylezárásai valódi drámával, mesteri csavarral hozzám közelebb álltak, a mostani befejezés számomra bódítóan édes.


Gyönyörű ​borító, isteni történet, Kate Morton még mindig nagyszerű. Ez az első olyan könyvem az írónőtől, aminek nem sírtam a végén. Ennek örültem is, meg nem is. :D
A történet amúgy megint valami hihetetlenre sikeredett. Annyi titok, aminek egyszerűen nincsen vége, és annyi gyanúsított… Komolyan mondom, én kb. minden variációra gondoltam, csak pont arra nem, ami igazából történt. Többször volt, hogy csak néztem nagyokat, annyira meglepett a dolgok alakulása, és kismilliószor mondogattam magamnak olvasás közben, hogy: “Ezt nem hiszem el!” Viszont volt egy dolog, ami a végén nem lepett meg annyira {{Bertie}} ,erre még az elején gondoltam is, ezért nem volt olyan meglepő.
Nagyon szerettem az Anthony-Eleanor szerelmi szálat, annyira romantikus volt. Alice és Sadie is szerintem kitett magáért, egy percig sem unatkoztam. Én kifejezetten szeretem, amikor az időben ugrálunk, jobban fenntartja az izgalmat. Most is imádtam betekinteni nemcsak az 1933-as évbe, hanem az 1912-es be is, hogy aztán folytathassuk a nyomozást 2003-ban.
Nagyon szeretem, ahogy Kate Morton ír, és azok a gyönyörű helyszínek! Cornwall, a tóparti ház valami meseszép. Szívesen ellátogatnék oda.


Múlt ​és jelen váltakozásával fűszerezett családregény – van itt minden, ami egy jó könyv alapreceptje: rejtély, romantika, generációkon átívelő titok, és egy tökéletes {{vagy annak tűnő}} család. De a tökéletesség mögé ideiglenesen lehet rejtőzni csak, a maszk (és a múlt) repedései előhozzák a valódi arcunkat…. Ami biztos: az adott szó kötelez, annak megtartása pedig néha nehéz és áldozatokat követel. Ára pedig mindig mindennek van, és az élet be is nyújtja a számlát….vagy éppen visszaad és igazságot szolgáltat.
Kate Morton zseniális mesemondó, ez a története az egyik eddigi legjobb,


vargasz___
4.5/5

_ ​Az élet nem tündérmese, és vannak esetek, amikor az ember nem kaphat meg mindent, amit szeretne, mindent nem lehet._
#Valahogy mindig egy fejezettel előbb leesett, hogy mi lesz a következő lépés.#
Ugyan néhol volt azért klisé, elég rendesen, de nem tudott, nem jöhetett rá az olvasó az elején a titok nyitják, az majdnem lehetetlen.
Nem igazán szerettem meg a főszereplő Alice-t, de nem is ez volt a célja az írónőnek. Viszont a történet azt megszerettem. Nem mondanám, hogy egy könnyű nyáresti olvasmány, kőkeményen agyaltam elalvás előtt én is, hogy ki a hunyó, élveztem olvasni, volt a történetben, sőt, inkább az írásmódban valami mélabú, valami melasz szerű ragacsos illat, valami, amitől abba a bizonyos kertbe képzeli magát az olvasó, ahol rekkenő a hőség, bogár zúgás, és madár dal uralkodik. Ez az, amit nem minden író tud össze hozni, ez az, amikor olvasás közben nem tudok másra koncentrálni, csak arra, hogy vajon mi lesz a következő nyom, a következő oldal, a következő fejezet.
Ajánlom azoknak, akik értékelik a minőségi, gyönyörű választékos írásmódot, na meg azoknak, akik nyughatatlanok, és le akarnak rántani egy leplet valami titokzatos régi históriáról, amit nemzedékek óta belepett a por.


" ​Bevallom a Felszáll a köd után volt bennem egy kis félsz, de ahogy belekezdtem nem volt kérdés, hogy ez egy nagyon, de nagyon jó történet lesz.
Úgy látszik lassan össze lehet gyűjteni Kate Morton könyveinek összetevőit, hogy létrejöjjön egy újabb bestseller. Rengeteg visszatérő közös kis elemet találhatunk a könyveiben, mégis fantasztikusan gazdag fantáziával, rengeteg szerethető szereplővel, és generációkon átívelő titkokkal fűszerezve mindig valami újat mutat nekünk."
További gondolatokat itt olvashatsz a könyvről:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/kate-morton-toparti-haz.html


WindStorm
5.0/5

Ki ​gondolta volna, hogy a könyveknek ilyen hatalmuk van, kényszerítik az embert, hogy órák hosszat forgassa a lapokat?

Egyértelműen a kedvenc könyveim között a helye!
Ezelőtt még soha nem olvastam Kate Morton-tól, de ezekután úgy érzem mindegyik könyvét muszáj lesz beszereznem, mert hihetetlen az amit csinál.
Maga a történet hosszú, azt gondolná az ember, hogy biztos unalmas is, pedig nem az. A tóparti ház-ra mindent lehet írni, csak azt nem, hogy lapos, klisés és aludni lehet rajta. Nagyon nem. Pont az ellenkezője: lebilincselő, fordulatos, titkokkal teli, igazi krimi szállal körbekötve, mégis gyönyörűen megírt családregény.

Olvasás közben csak merengtem, hümmögtem, mosolyogtam és leírhatatlanul élveztem az egész regényt. Tapasztalatból állíthatom, hogy Kate valami olyat tud, amit nagyon sokan nem: élethűen ábrázolni, s mesélni.

Ilyen az élet. A lehetőség ajtaja meg-megnyílik és le-lezárul, ahogy az ember vakon tapogatózik az útján.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

214.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók