Drámák

Ismeretlen szerző - Világszínpad ​3.
_Kilenc ​dráma a kötetben:_ Jean Anouilh: Ornifle vagy a buborék Mihail Bulgakov: Iván, a rettentő Max Frisch: Játék az életrajzzal Natalia Ginzburg: A hirdetés Christopher Hampton: Emberbarát Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő Jean-Paul Sartre-Euripidész: Trójai nők Tom Stoppard: Rosencrantz és Guildenstern halott Peter Weiss: Mockinpott úr kínjai és meggyógyíttatása

Örkény István - Színművek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Hubay Miklós - Apokrif ​találkozások
Amikor ​ezt a kötetet összeallítottam az Európa sorsát felvető drámákból, meglepődve kellett észrevennem, hogy megannyi apokrif találkozás a drámák magja... (A szerző)

Görgey Gábor - Fejek ​Ferdinándnak
Görgey ​Gábortól nem idegen az ironikus-játékos történelemszemlélet, de a bűnügyi történetek fordulatos cselekménybonyolítása sem. Új kötetében, miként az előzőkben is, jól megfér egymással humor és tragédia, harsány komédiázás és lírába hajló emlékezés, abszurdba forduló gondolatok és komorabb hangütésű mondanivaló, amelyeket a színházlátogatók és tévénézők ismerősként üdvözölhetnek: a Fejek Ferdinándnak, a Mikszáth különös házassága és az Ünnepi ügyelet című műveket színházaink játszották, míg a másik két darabot a televízióban láthattuk.

Hubay Miklós - A ​zsenik iskolája
Hubay ​Miklós mondja új kötetéről: "Az itt következő egyfelvonásosokat az elmúlt húsz évben írtam. Körülbelül úgy, mint amikor egy szobrász kisplasztikát csinál. Nem megrendelésre készültek. Nem köztérre szánt szobroknak. Azért a végén majdnem mind bemutatódott. (Csak a legkedvesebbek nem. Vagy azért a legkedvesebbek, mert nem bírtak szárnyrakapni?) Bemutatódtak vagy ott, ahová szántam őket, színpadon, vagy pedig (amikor a Bartók Terem után az Irodalmi Színpad is becsukta kapuit a magyar egyfelvonásosok előtt) nyilvánosságra kerültek a rádióban vagy a tévében. A magyar színházak nemigen vették tudomásul, hogy a második világháború óta a modern dráma a legnagyobbat az úgynevezett egyfelvonásos műfajban lépte. (gondoljuk csak végig: Sartre Zárt tárgyalása óta - Genet, Ionesco, Beckett...) Miért is ne? A görög tragédiák megannyi egyfelvonásos. Vagy ahogy szívesebben nevezném őket: tragédiák, egyetlen szituációban. S persze, a középkori farce-ok! Arlequin fekete selyem álarca és benne Oidipusz király két kivájt szemgolyója: ez lehetne a műfaj címerében. Kár volna ezt a címert fejjel lefelé fordítani, ahogy a kihalt családokét szokás."

Kóbor Tamás - Komédiák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mohácsi István - Mohácsi János - Sárga ​liliom
"Egy ​elfeledett, csak filmekből és regényekből ismert Magyarországot szeretnénk megmutatni, ahol egyeseknek mindent, de mindent szabad, ahol másokra viszont nem vonatkozik a törvény, ahol pénzen minden és mindenki megvehető, és ahol az 'erkölcs' szóval ijesztgetik a nagymamák az unokákat, de a felnőttek már csak nevetnek az egészen. A mi Sárga liliomunk egy vidám kirándulás lesz a boldog békeidők Magyarországára. A kompországra... " (Mohácsi István és Mohácsi János)

Szép Ernő - Színház
A ​peregve változó szituációk, az egymást keresztező cselekménysorok a film-burleksz komikumát idézik, a szereplők egymás mellett csobogó beszéde avantgarde drámák nyelvi humorát. Mintha a régi pesti kabaré, a meggyökeresedett szemlélet groteszkül csúfoló, az őszinte érzéssel szemben is ironikus pesti humor azt előlegezné, ami az elmúlt évtizedekben kapott rangsor a világszínpadon: az abszurd színház mindent kétszeresen kifordító humorát. Szép Ernő az élet hagyományos drámai konfliktusait - a beteljesületlen szerelmet, a társadalmi előítéleteken megfeneklő vágyat, érdek és érzés küzdelmét - helyezi vissza mindennapi környezetükbe: a liget gyér fái között, a vidéki városka unalmat ásító báltermében, a sietősen polgári otthonná stilizált fél-proletár lakásban a nagynak, erősnek képzelt érzések sorra fennakadnak a visszás helyzetek komikumán.

Dugonics András - Bátori ​Mária
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Németh László - Újabb ​drámák
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Sőtér István - A ​templomrabló / Júdás
Sőtér ​István életműsorozatának jelenlegi kötete egy regényt és egy drámát ad közre. Mindkettő régebben, a negyvenes években keletkezett; a regény, A templomrabló a másdoik világháború vége felé, 1943-ban, a dráma, a Júdás pedig a felszabadulás első esztendeiben. Mindkettőnek a vallás az igazi anyaga, a mitikus "regulio", vagyis a lélek hitbeli függése, de csak a dráma választja Júdás mítoszi témáját; A templomrabló az első világháború utáni, franciák megszállta Szeged történelmi és társadalmi viszonyaiba ágyazott regény az ifjúságról szól, a modern realisztikus regény ábrázoló eszközeinek rugalmas felhasználásával, amelyeket a német romantika elbeszélő irodalma éppúgy inspirált, mint a francia szürrealisztikus regény. A templomrabló-nak gyilkosságba torkolló, izgalmas története is van, mélyebb izgalma - és újdonsága - azonban a nyugtalan időktől űzött, helyüket nem lelő, jövőjüket kereső és eszményekre szomjas fiatal lelkek viselkedésének írói elemzésében rejlik, melynek során Sőtér nemcsak az érettségi előtt álló diákok tisztátalan-zavaros lelkiállapotait ábrázolja, hanem a fiatalokért egymással is csatázó felnőttek világának három, a korra jellemző képviselőjét is. Egy zenerajongó, kételyeit magába fojtó, felvilágosult, humanista paptanár, egy misztikus elragadtatásokban égő, félkegyelmű egyházfi s egy ki tudja, honnan jött, tetteivel az öncélú anarchiát és terrort megtestesítő csavargó: Paszkál, Sekrestyés és Csamangó igyekeznek megszerezni a lelkek fölötti abszolút hatalmat egy züllésnek indult, bomló és értékeit vesztett világban.

Ismeretlen szerző - Mai ​magyar drámák II.
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Nagy Karola - Ne ​nézz utánam
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

H. Barta Lajos - Beszélgetés ​a fagylaltmérgezőkkel
Az ​1935-ben született H. Barta Lajos első színpadi műve, a Kiáltás első díjat nyert 1966-ban az országos drámapályázaton. A színdarabot, amely egy apagyilkosságot rekonstruál dokumentumok segítségével, 1967-ben mutatta be a Katona József Színház nagy sikerrel, s a főszereplő Kohut Magdát Jászai Mari-díjjal tüntették ki ezért az alakításáért. Második, hasonlóan dokumentum jellegű művét, a Békesség, ámen címűt a Madách Színház Stúdiószínpada tűzte műsorára 1970-ben. A megrendítő hatású, kétszereplős színdarabot a televízió is sugározta 1978-ba, Szőnyi G. Sándor rendezésében, s a tévéjátékban nyújtott szerepformálásáért Temessy Hédi 1979-ben a legjobb női alakítás díját nyerte el a Veszprémi Tévéfesztiválon, míg a színdarab Veszprém város fődíját kapta. A címadó, Beszélgetés a fagylaltmérgezőkkel című groteszk dokumentumjátékot szintén ismerheti az olvasó televíziós földolgozásból. Kötetünkben a fenti műveken túl olvasható még három, részint új keletű színdarab. A Lelkitánc és a Szaltó mortále szokatlan hangvételű a közismert H. Barta-darabokhoz viszonyítva - a dokumentumok fiktívek, s a szellemes írói ötlet szélsőségesen groteszk, szatirikus helyzetekben mutatja be közelmúltunk és jelenkorunk honi ellentmondásait és visszásságait. Az irónia azonban nem csupán oldja a különféle "gordiuszi gubancokat", hanem föl is nagyítja azok tragikus-komikus szövevényességét. A Másodíziglen az 1940-es, 50-es éveket idézi föl filmszerűen, epizódok sorában, megejtő líraisággal és drámai módon. A szerző ebben a művében megrendítő emléket állít egy kegyetlenül nehéz korszak névtelen hőseinek.

Békefi Dorka - 10. ​32.
A ​10. 32. egy rövid történet a magányról, amelyben mindenki rengeteg kávét iszik. De nincs az a mennyiségű kávé, mely segíthetne megbirkózni a felemás emberi kapcsolatokból fakadó érzelmi feszültséggel. Ben, a történet tizenéves főszereplője lépten-nyomon ezzel a nyomasztó problémával kénytelen szembesülni. És úgy tűnik, senki nem tudja rá a megoldást. Ahogy a választ sem arra a kérdésre, hogy vajon hova lehetne elmenekülni egy ilyen helyzetből, ha kétségbeesésünkben azt sem tudjuk megmondani, mi a valóság, és mi az, ami csak a képzeletünk szürreális játéka.

Mesterházi Lajos - Pesti ​emberek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba - A ​passzív apaszív
Lehet, ​hogy a fiókban hagyott tojás megzápul csupán, ám a tojásban hagyott fiók előbb-utóbb kikel. Nyilván ezen igazság deríthet némi fényt a Pitymalló Kesely azon homályos eszméjére, mely egy fészekaljba zsúfolta Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba öt eredeti színművét. A hímkesely közismerten gondos apa: gyakran és szárnyaló kedvvel gyömöszöl temérdek dögöt fiókái ámulattól tátott csőrébe. Ezek azután, felcseperedvén, egymás fejére tojnak s apjuk fejére nőnek — s máris életre kel az egyik legarchetipikusabb drámai konfliktus: apa és gyermek örök ellentéte. Ebben az ellentétben, némely skrupulusmentes szabadossággal, fellelhetjük azt a kötetkompozíciós elvet, melyre a két szerző elmulasztott gondolni. A passzív apaszívnek, a kötet címadó darabjának hőse vér szerinti apjában hiába keresi az áhított példaképet. Két pótapa elismeréséért vetélkedik tehát magával — míg az egyiktől elfordul, a másikban csalódik. S ameddig a két apafigura végtére egymásra, addig ő tőlük független önmagára lel, korunk zavaros viszonyai között. Ezen úgy meghatódom, hogy muszáj nevetnem. Az apatikus apatípus lehetne alcíme A Romnak, annak a darabnak, mely kimódolt formahűséggel keseríti meg a reformkor magyar irodalmának édes emlékezetét. A rombolás agg istenében nem nehéz meglátnunk az önző nemzőt, ki irigy unalmában inkább rontja meg fia álmát, mintsem magánál boldogabbnak gyaníthassa őt. Mindketten pocsékul érzik magukat, már e rövidke darab végére is — ez legyen a legnagyobb örömünk! Apaiszodion: az apai szó dión túltesz keménységében, amint ezt a Danaida-lányok megtapasztalják, míg kardalaik szcénákká töredeznek. Az egyéni boldogságban magára találó boldog egyéniség hamarosan a diszkalkuliás apa őrizte makacs hagyományban botlik el — a kútról és a rájáró korsóról ez a darab se tud újat mondani. De aki végigolvassa, a végtelen mitológiai szenvedésből bizonyosan ízeltőt kap... Apória, azaz Bem apó riadt bizonytalankodása válik rákfenéjévé házasságának a Bem, a debreceni gács című műben. Az öreg férfi és fiatal nő közti kapcsolat gyakorta nyugszik apakomplexuson és vezet apofízishez, mely csontkinövési ezúttal, egyéni leleménnyel, a felszarvazásra is vonatkoztathatjuk! Az Othello-történet XIX. századi, magyarított szomorújátékká átdolgozott változatában a megjavult intrikus hiába próbálja helyrehozni Bem apó és Csészényi Esteván miniszter lányának házasságát, mégis gyermektelenné ügyetlenkedik minden apát, köztük a sajátját. Ha neki nem is gratulálhatunk, legalább nekem igen, mégpedig ahhoz, hogy ebben a darabban is sikerült fellelnem az archetipikus alapkonfliktust. Apatália, avagy milyen ramazuri kerekedhet abból, ha valaki kiszedi magának mind a hegynyi kását s ekképp üresen marad az apa tálja. A sehonnai bölcselő álhellén tragédiája bízvást maradhatott volna a Leukokitoszisz-család belügyének, ha nem támad az a remek aparopóm, mely a bonyolult, de egymásnak mégis könnyedén ellentmondó családi viszonylatok kacifántjait is e koncepció Prókrusztész-ágyába erőszakolja. A váratlanul kiserkenő vérségi kapcsolatok húsba vágó végjátékba fúlnak, de a kertben lábatlankodó, temetetlen tetemek megtartják maguknak a sötét családi titkokat. Az olvasó az egyetlen túlélő, aki mindent tudna, ha egy fia szót is értene abból, ki kinek az apja. S ha még az apa–fiú kapcsolatban a klasszikus és a posztmodern irodalom megcsúfolva-megőrzés viszonyára is felhívom a figyelmet, hivatkozván a régi s a mai témájú drámák sajátos kölcsönhatására, hát bizonnyal megszolgáltam az elismerést. Innentől a vállam várja a szerzők veregetését, míg én nem vágom képükbe jól megérdemelt tiszteletdíjamat, kiáltván: "Apage, apanázs!" Hanem a nevemet már nem adom ehhez, főleg, minthogy ugyanaz, mint az apámé, aki hajlott kora dacára nem a sérvével és a szívritmuszavarával törődik, hanem mindig mindenen röhög, csapkodja a gyenge, csúzos térdét, és csak vihog, vihog és vihog, mint aki soha nem akarja abbahagyni, a vén bakkecske!

Zalán Tibor - Drámák ​I.
„Hát ​így vagyunk. Az a jó, ami rossz. Az az értékes, ami nincs. Érdekes. Mintha megint fogna az agyam. Mintha megint kez­denék megbölcsülni. Jaj, csak el ne múljék ez az állapot! Néz­zük csak! A világ szép. Szép, mert vannak benne fák, és a fák szépek. A világ nagy. Nagy, mert a csillagok nagyok, de a csillagok láthatóan kicsik, s a nagy csillagok azért kicsik, mert messze vannak, s ha a világ nem lenne nagy, akkor a csilla­gok sem lehetnének kicsik. A világ illatos. Illatos, mert vannak benne virágok, és a virágok illatosak, tehát illatos a világ az illatos virágoktól…” (Azután megdöglünk) „Csöngetnem kell, a saját házamba becsöngetni. Hát ez megalázó kérem, minden szempontból megalázó. Főleg ha valaki meglátja, hogy a saját házamba be kell csöngetnem, mint egy… mint egy idegennek… vagy ami még rosszabb, mint egy olyannak, akit kizártak a saját házából… Hát jó. Becsöngetek. (Becsönget.) Semmi. És senki. Ezek nincsenek itt­hon. Nos, azt nem firtatom, miért nincsenek itthon. Azt meg főleg nem, hogy hol vannak ilyenkor. Felnőtt emberek, lehet dolguk, magánszférájuk, ugye, azután elvannak valahol…” (Bevíz úr hazamegy, ha)

Móricz Zsigmond - Drámák ​III.
"Már ​tettem néhányszor kísérletet arra, hogy amit a regényemben csinálok, ugyanazt megcsináljam a színpadon is... most már húsz éve kísérletezem a színpaddal. A Sári bíró óta több kísérletet tettem, hogy olyan esetben, mikor nem bírtam elérni a tolll, amit akartam, a színpad segítségével közelítsem meg. Az egyfelvonásoktól eltekintve , két komoly próbám volt; a Búzakalász és a Vadkan. Mind a két esetben úgy éreztem, mint a trenírozó, hogy most már majdnem... Csak még egyszer próbáljuk... Remélem, hogy most az Úri muri-val sikerült ez a csak még egyszer. Legalább a próbák elhitetik velem, hogy most jobban sikerült idehozni a kiválasztott világot. Milyen boldog volnék, ha úgy lenne. Mert azok a tűzben égő alföldi felhők, amilyenek sehol a földön nincsenek, s azok a lázban pezsgő magyar karakterek megérdemelnék, hogy élő valósággá legyenek a színpadon. Ha a közönség hajlandó lesz velem jönni, együtt talán meg is tudjuk csinálni a realitást. Reálissá tenni a fantáziaképet" - vallotta Móricz 1928-ban, az Úri muri bemutatója előtt. Az Úri muri-t még sok színpadi mű követte, köztük a Rokonok, a Forr a bor, a Betyár, a Kismadár és az Erdély egyik epizódjából írt, a Bethlen Gábor és Báthory Anna szerelméről szóló Boszorkány.

Szigethy Gábor - Madách ​Imre: Az ember tragédiája
A ​magyar és világirodalmi örökség híres alkotásainak elemzését, értelmezését kínálja a gimnazisták, az érettségire készülők, a főiskolások, a tanárok s az irodalom iránt általában érdeklődők számára a Talentum Műelemzések sorozat. A kötelező és az ajánlott olvasmányok új szempontú olvasatát, tömör, lényegre törő összefoglalását olvashatjuk továbbgondolásra ösztönző kérdések kíséretében a sorozat köteteiben.