Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Kuszma
3.0/5

Szabó ​T. Anna rövid monológokkal és szarazélet (pláne a nőiélet) helyzetrajzokkal dolgozik. Néha érzékeny, néha hatásos, ám általában elég jellegtelen és félkész #(mintha Tóth Krisztina ki nem dolgozott vázlatait látnám)# szövegeket teremtve. Én meg azon gondolkodom, hogy eszköztelenség és eszköztelenség között mennyi különbség tud lenni. A szerző elvétve használja a sejtetés, a kihagyás eszközeit*, mindent direktbe tol az arcunkba: zárt, egysíkú emóciókkal és monolit karakterekkel dolgozik, aminek köszönhetően többnyire már a második mondatnál nyilvánvalóvá válik, hová is akar kifutni az egész. Ennek következtében valószínűleg nem fog a kötet mély benyomást tenni azokra, akik nem szeretik, ha egy szöveghez megoldókulcs van, inkább maguk találnának rá a válaszokra. Olyan ez, mint a közös főzés: az író hozza az alapanyagot, instruál, de nem köti meg a kezünket. Ám itt nincs közös főzés – itt konzerv van, mirelit pizza, amit a befogadó kirak a tányérra, megesszük, aztán vagy ízlik nekünk, vagy sem. Megmondom őszintén, nem nagyon vagyok oda az ilyesmiért, ezért számomra ezek a novellák az elolvasás után úgy pukkantak szét (pákk), mint a szappanbuborék. Nyomuk sem maradt.

  • Pedig van, hogy tud olyat is: az Egy régi nő c. elbeszélésben. Ami fájóan egyedül marad a kötetben.

robinson
4.5/5

Nekem ​ez tetszett, kövezzetek meg.. szeretem a nőket, néha még talán értem is őket.
Színes, friss és nőiesen érzékeny írások, szerelem átkozott gyötrelem, ami édes kín azért.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/11/toresteszt.html


Szeretem ​benne a sokszínű vadságot, a szerteágazó indulatot, azt, hogy kis térben és nagy térben is egyformán otthon van, hogy két mondatban képes jellemezni embereket, azt ahogy a testről beszél, a testiség öröméről és reménytelenségéről, szeretem a haragját, azt, hogy bátran el bír menni a falig, és ha kell beleveri a fejét, a sajátját, az olvasóét, mindenkiét.
Negyvenkilenc pofon, negyvenkilenc ütés egy képzeletbeli bokszzsákra, majdnem mind gyomorba talál, ledarál, felőröl.
(A könyv az életem része, végigéltem ahogy megszületett, az írások többségét belülről ismerem, mégis meglepett, hogy milyen brutálisan jó érzés volt egyben elolvasni.)


dacecc
3.0/5

Szabó ​T. Anna számára nem új terep a próza, hiszen olvashattunk már tőle gyermek- és felnőttmeséket is, nem beszélve a Nők Lapjában megjelenő novelláiról, de talán kijelenthetjük, hogy a lírában érzi leginkább otthon magát. A Törésteszten is több helyütt érezni ezt a fajta beállítottságot: szembetűnő a mondatok rövidsége, sallangmentessége, ami néhol kifejezetten jót tesz a szövegnek.

A novellák középpontjában a női-férfi kapcsolat áll: a szexualitás megélése, a feladás kényszere a család érdekében, az évek óta párként élő felek viszonyainak változása, a fenyegető megszokottság, a hűlő parázs a felek között. Általános léttapasztalatként jelenik meg a magány, az egyedüllét érzése párkapcsolaton kívül és belül is. Mindezek ellenére egyértelműen a nők itt a főszereplők, hiszen ha nem is női perspektívában íródott sok novella, a nő hiánya a prózákban ugyanannyira beszédesnek hat, mint a jelenléte. Ezek tehát nem tisztán feminista írások, annak ellenére, hogy néhol érezzük: pontos, erőteljes lenyomatot kapunk a női gondolkodásról, szerepfelfogásról az írónő tolmácsolásában.

A könyv erényeinek listájára írható, hogy Szabó T. nem (annyira) sematizálja a férfi-női szerepeket kettes számrendszerűre, a karakterek változatos szerepköröket kapnak. Vannak itt jó családapák és erős, önálló nők is, de kapunk mesterséges intelligenciával bíró kiborg szexbaba szereplőt, valamint egy örökké szerelmes 95 éves nagypapa is feltűnik a színen.

A fentiekből kiolvasható, hogy sokszínű, változatos novellák sora található a kötetben, azonban ebből a sokszínűségből egy ponton túl keszekusza hatás érződik ki. Olvasva az írásokat, átgondolt tematika, vagy témakör helyett egyre inkább ötletszerűnek hatnak a történetek: jó, de túlontúl rövid és kidolgozatlan szövegeket követnek gyenge és kapkodó irományok, amelyeknek kiszelektálása jót tett volna az összképet tekintve. Sokatmondó lehet, hogy pont a hosszabb, kidolgozottabb történetek működnek jobban a többségében 3-4 oldalasak között. Ilyen például a Hold, amely egy terhes nő gondolataiba enged bepillantást, aki nem akarja a magzatot és nem találja önmagát, vagy a Cruelty free: egy férfi sztorizgatása arról, hogy hogyan szedett fel egy természetmániás, állatvédő nőt. Megrázó, egészen kemény írások is helyet kaptak a kötetben, amelyeknek jelenléte miatt a könyv komolyan veendő: a Steril gyulladás vagy a Vér ilyenek. Mindkettő a nők kiszolgáltatottságáról szól a férfiakkal szemben, egészen máshonnan közelítve: az egyiknek a testi, a másiknak a lelki erőszak a témája.

Összességében tekintve Szabó T. Anna Töréstesztje csak egy majdnem jó kötet. Fontos és izgalmas témákat is tartalmaz, de a kiemelkedő írások erejüket vesztik az erőtlenek tömegében. Egy jobban válogatott, és kidolgozottabb atmoszférával rendelkező írásokat tartalmazó gyűjtemény az idei kötelező olvasmányok közé is repíthette volna, így azonban nem marad több egy közepes minőségű novellakötetnél.


bokrichard
4.5/5

Szégyen ​és gyalázat, az elmúlt egynéhány évben nem nagyon vettem szépirodalmat a kezembe. Szabó T. Annáról is csak tv-ben hallottam, így, amikor egy kihívás apropójából a kezembe vettem e vékony kötetet, nem is sejtettem mennyi mindent kapok tőle. Nőknek és férfiaknak nőkről és férfiakról. A kapcsolatokról, a kompromisszumokról minden téren. A gyermekvállalásról. Az élet szerves részét képező tényezőkről. Sok mindent nem tudok még róla, hisz nem vagyok ekkora tapasztalat birtokában, de ez nekem is nagy lecke. Hol nevettem, hol meghatódtam, hol elgondolkodtam, szóval sok mindent éltem át ez alatt az egy nap alatt. Olykor gyönyörűen, de legtöbbször brutálisan őszintén. Nagy élmény volt, néha kell az ilyen.


Nekem ​kedves novellagyűjtemény lett a Törésteszt. Szívesen olvastam, mert hozzám közel állnak a rövid, kevés szóval dolgozó, az emberi viszonyokat, egészen pontosan a férfi és a nő viszonyát boncolgató írások.
Tetszett benne, hogy nem kizárólag a hormonvezérelt nőt, hanem a gondolkodó embert is éreztem a mondataiban. A Törésteszt bár belülről ír, kívülről is lát.
Nem mondom, hogy minden novella sikerült volt számomra, olykor kissé rövid és életlen volt az a bonckés, máskor meg mintha egy kis élet még lett volna abban a tetemnek gondolt kapcsolatban (ezért a négy csillag), többségében mégis jó írásokat olvastam ebben a kötetben.
Nekem az elmúlt két év egyik legszívesebben olvasott női prózája volt.
(Majd mondok róla hosszabban is ezt-azt, csak máshol.)


korkata
5.0/5

Azért ​szeretem a novellákat, mert pár oldalban teljes életekről olvashatunk. Ez is egy ilyen kötet. Voltak történetek melyekben magam előtt láttam a szereplőket. Hangulatuk van ezeknek az írásoknak.


ddani
5.0/5

Rövid ​prózák… és talán nem túlzás a “várva várt” jelzőt idedobni. Szabó T. Anna első önálló prózakötete jópár igen sikeres verses kötetét követi, ezzel a prózában is maradandót alkotó költő(nő)k táborába is sorolható. Szabó T Anna első önálló prózakötete amit a világon egyik legismertebb magyar kortárs prózaíró – feleségeként, illetve irodalmi munkatársaként tesz az asztalra, és abba az ambivalens helyzetbe hozza a kritikus olvasót, hogy néha elmélázzon: vajon mennyire van a sztárházaspár alkotóilag is összenőve.
Általában a személyes, társas életükben fordulópontokhoz érő emberek drámai, érzékletes ábrázolása a legtöbb kis (3-5 könyvoldalnyi) írás. Van, ahol visszaköszön az időtlen-ősi boszorkányos, mágikus, fizikális narratíva, amit a Máglya esetében is méltattam – nem ez a fő vonal itt. Mielőtt nagyon kompromittálnám magamat, gyorsan leszögezném: Szabó T. Anna és Dragomán Gyuri bármennyire is összetartoznak az életben és irodalomban, az írásaik egyáltalán nem egymás köpönyegéből bújnak elő. Viszont nem annyira buta és előítéletes kiindulás volt ez részemről, mint amennyire haszontalannak bizonyult az olvasásomhoz. Ezek a prózák először is tök jók, változatosak, itt-ott észrevehetően kilóg egyik-másik technikai kísérlet, szóval valóban egy gyűjtemény, valamennyire egyenetlen, van amelyik nagyon elkapott, van amelyik kevésbé. Amitől titokban tartottam, hogy esetleg nagyon olvasóbarát, pozitív, kockázatkerülő szövegek lesznek ezek, szerencsére alaptalannak bizonyult, a legtöbb novella olvasása közben bizony fészkelődik az ember, izgul, undorodik, örül – szóval bevonódtam és ez azt hiszem egy igazi vízválasztó. Ez öt csillag az ötből, ha nem is feltétlen tíz csillag a tízből. És hogy lesznek még további többé-kevésbé hasonló kötetek, ebben biztos vagyok, már csak az a kérdés: mikor olvashatjuk a következőt?


A ​női lélek érzékeny, a női lét nagyon sokrétű, és egy bizonyos kor után elvesznek az illúziók. De azért ilyen brutálisan a pofinkba vágni, hogy milyen baromságokkal toljuk el az életünket, az kicsit durva. Szabó T. Anna költeményeit nagyon szeretem, az ő nőies lírája nagyon közel áll hozzám, ezért nagyon kíváncsian vettem a kezembe az első novelláskötetét, és teljesen ledöbbentem rajta. Egyrészt azon, hogy mennyire keserűek az írások, másrészt azon, hogy mennyire hullámzó a színvonaluk. Van benne zseniális és felejthető is, de többségben vannak a maradandó élményt nyújtó írások. Mindezzel együtt érződik, hogy az írónő még korántsem mozog otthonosan ebben a műfajban, és talán túlzás volt 49 novellát belezsúfolni ebbe a kötetbe, eléggé eklektikus lett a végeredmény, és inkább biztató kezdetnek mondanám, mint kiforrott alkotásnak.
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2016/12/20/konyvkritika_szabo_t_anna_toresteszt


clarisssa
4.5/5

Érdekes ​gyűjteményt olvastam különféle _törés_ekről: testiekről és lelkiekről, frissekről és már behegedtekről, vérzőkről és megmásíthatatlan hatásúakról. Voltak benne a szavakkal finoman, líraian játszó novellák és gyötrő, szókimondó, nyomasztó írások, de akadtak olyanok is, amiket inkább csak egy kis vázlatnak éreztem valami mélyebb, hosszabb kifejtést igénylő történethez. Voltak, amik ellesett, apró, intim, de nagyon meghatározó pillanatokat örökítettek meg. Voltak, amik annyira taszítottak, hogy úgy éreztem tőlük: én ugyan soha többé nem állok szóba férfival! Bár, ami azt illeti, lehet, hogy nővel sem… Voltak, amik annyira nyomorúságos, végletekig feszített élethelyzeteket mutattak be, hogy az elviselhetőség érdekében hosszasan győzködnöm kellett magam: ezek csakis az írói képzelet játékai lehetnek – pedig tudom, hogy megtörténtek, megtörténhetnek, jelen pillanatban is épp megtörténnek ilyen esetek. És közben nagy levegőt vettem, lapoztam, újabb novellába kezdtem, egyikbe a másik után. Tetszett, hogy nem voltak habos-babos, rózsaszín, romantikusan kiszínezett mesék, hanem teljesen lemeztelenített nőket és férfiakat találtam bennük, amint szókimondó, olykor már szinte brutális őszinteséggel nyilatkoznak önmagukról, egymásról, kapcsolatukról, világukról. Kellemesnek nem nevezném, de erőteljesnek, hatásosnak annál inkább. Mintha a teljes képet próbálná bemutatni: variációkat, helyzeteket, keresve életünk és kapcsolataink legmélyebb lényegét. Néha mi vagyunk kegyetlenek, máskor minket törnek-zúznak össze, de mégis, mégis haladunk tovább, ezer és ezer módon és irányban, próbálunk boldogulni, keressük az utat önmagunknak, önmagunkhoz – vagy épp egymáshoz.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

97.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók