Lila Cerullo és Elena Greco tűz és víz. Lila fiús, robbanékony, erőszakos, parancsolásra született, Elena lágy, odaadó, szorgalmas, figyelmes és önfeláldozó. Jobban nem is különbözhetnének, sorsuk mégis egy életre összefonódik az 1950-es évek poros nápolyi udvarain. Hol elválaszthatatlan barátnők, hol fékezhetetlen szellemi riválisok. Nem tudnak se egymással, se egymás nélkül élni, kiegészítik, inspirálják egymást; egyikük sem lenne a másik nélkül az, aki. Mindketten egy szegénységgel küszködő, büszke, erőszakos férfitársadalomban próbálnak a maguk módján boldogulni, előrébb jutni, a lehető legnagyobb függetlenséget kivívni.
A Briliáns barátnőm, melyben Lila és Elena gyermek- és kamaszkorát ismerjük meg, egy négykötetes regényfolyam, a Nápolyi regények első része. Elena Ferrante gazdag érzelmekkel és lenyűgöző intelligenciával ábrázolja két főszereplője személyiségfejlődését, és a mindent felülíró szeretetet és csodálatot, mely évtizedeken át táplálta és mélyítette barátságukat.
Értékelések 5.0/5 - 4 értékelés alapján
Kapcsolódó könyvek
Marcello D'Orta - Rómeó alulról jegyezte el Júliát
A kisdiák nem gondolkodik. A kisdiák vélekedik, összefoglal, értelmez, gondolatai támadnak, eldönti, helyes-e ez vagy az. Ezek az Örök Tanító szavai, kérdései. A kérdéseket ezúttal is D'Orta tanító úr közvetíti. A tanítás gyakorlatától immár elszakadva, két viharos sikerű tanárúrkérem-ízű könyvvel az Én reméljük, meguszom és az Isten ingyér teremtett bennünket című gyerekdolgozat-gyűjteménnyel a háta mögött. A kérdésekben is van némi rosszmájúság: ilyenek vagyunk, ilyenek vagytok, tanító bácsik, mikor nyájasan a a tanítványaitokhoz fordultok. Ezúttal kiváltképp kényes a kérdés, veszedelmesen robbanékony a magja. Mert a kislány, a kisfiú a szexről vélekedik. A Biblia idevágó passzusait értelmezi. Erre vonatkozó irodalmi ismereteit foglalja össze. Szóval D'Orta tanító úr közvéleménykutatást végez. A válaszokban ezúttal sem csalódunk. A kis kamaszok meghökkentően sokat tudnak és meghökkentően keveset. Szexuális nevelésük, akár Romeo és Júlia tanulságos eljegyzése, alulról történik. Egymástól vagy a kulcslyukon keresztül szerzik ismereteiket. Meg, persze, a tévéből. S mert ráadásul a felnőtteknek tetsző válaszokat igyekeznek adni, bájosan idétlenek. Az olasz kisdiák különleges kisdiák, a nápolyi még inkább az. Mégis az olvasó ráismer bennük a mieinkre.
Umberto Eco - Öt írás az erkölcsről
Itt kötetbe gyűjtött írásai alkalmi jellegűek. Témabeli sokféleségük ellenére együvé tartoznak: mind etikai kérdéseket vetnek föl, és járnak körül az értelmiségi szerep tudatában és felelősségével, amely abból áll, "hogy kritikus szemmel azonosítsuk, mi az, ami hellyel-közzel kielégítő módon megfelel az igazságról alkotott elképzelésünknek. E szerepet gyakorolhatja bárki, akár egy társadalom szélére sodródott ember is, amikor végiggondolja és valahogy kifejezi helyzetét, de elárulhatja az író, amikor mondandóját nem hagyja leülepedni, hanem hirtelen érzelmektől indíttatva reagál az eseményekre." Az értelmiséginek az a dolga, hogy, mint a Pinocchio mesealakja, a Szóló Tücsök gondolkodjon - aztán beszéljen.
Elena Ferrante - Amikor elhagytak
Olga, a csinos és okos fiatal nő, harmonikus családban neveli két gyermekét, egészen egy átlagos délutánig, amikor férje minden előzmény nélkül bejelenti: elhagyja. A kánikulában vergődő, elnéptelenedett olasz városban Olga végigjárja a közhelyesnek is mondható stációkat, megpróbálja visszaszerezni a férjét, nyomoz a vetélytárs után, a nyílt utcán jelenetet rendez, de azután sosem sejtett mélységekbe zuhan, otthona szertehullik, gyerekei kicsúsznak a kezéből, kifordul önmagából. Pokoljárását a múlt kísértetei övezik, de a legfőbb ellenfele önmaga. Kíméletlenül szembesülnie kell egész korábbi életével, csak azután találhat vissza régi énjéhez, és teremthet új kapcsolatot. A történetből egy szerelem bukásának, egy párkapcsolat kiüresedésének megrendítő eseményei bontakoznak ki, mégis Olga útja, amelyet tragédiákkal terhelten, konok makacssággal végigjár, drámaian egyedi, és éppen egyediségében hordozhat megváltó üzenetet minden sorstársának; talán ezért is volt akkora siker a közönség és a kritikusok köreiben egyaránt.
Umberto Eco - Loana királynő titokzatos tüze
A kötet műfaja: képes regény. De a világhírű tudós mester legújabb, ötödik regénye nemcsak ebben más, mint az előzőek, hanem abban is, hogy az illusztrációk - valahai iskoláskönyv- és divatlap-képek, mozgósító plakátok és színes képregényfigurák minden mennyiségben, plusz balillaindulók és érzelmes slágerszövegek a múlt század harmincas és negyvenes éveiből - az eddigi legszemélyesebb Eco-regényhez, valóságos ifjúkori önportréhoz kínálnak kultúrhistóriai hátteret. A regény persze most is regény. Az elbeszélő (hatvanas antikvárius) egy szívrohamot követő kómából ébred, és semmire sem emlékszik, ami személyes. Fejből citálja a fél világirodalmat, tudja, ki volt Napóleon, tudja, hogyan kell autót vezetni és fogat mosni, de nem tudja magáról, hogy kicsoda. A válaszért meg kell dolgoznia; de fordított Proust-hősként ő - érzéki emlékek híján -- nem az eltűnt idő, nem a kor, nem a szavak, hanem eltűnt érzéki önmaga nyomába kell hogy eredjen. Gyerekkorának helyszínére, egy vidéki házba visszavonulva nekilát tehát, hogy az ottani padláson őrzött régi folyóirat-, képregény-, brosúra- és ponyvaregényfüzet-kötegek, valamint 78-as fordulatszámú bakelitlemezek segítségével az alapoktól építse újra magában a saját személyiségét. És ekkor - ahogy Ecótól, a mesemondótól már megszokhattuk - igazi regényes fordulatot vesz a történet...
Dino Buzzati - A tatárpuszta / Egy szerelem története
Egy fiatal főhadnagy kémleli nap nap után, egyre jobban elhatalmasodó megszállottsággal a puszta láthatárt: hátha egyszer csak felbukkan a titokzatos ellenség, és hősi tettek kárpótolják végre a tétlen várakozásért. Van-e kiút, van-e mód kitörni a nyomasztó, téren-időn túli Erődből?
És vajon mi lesz a sorsa az öregedő agglegénynek, akit a véletlen viharos szerelembe sodor egy szép és hazug, pénzért kapható táncosnővel?
Több kiadást ért meg, és hamar népszerűvé vált magyarul is az 1972-ben elhunyt Dino Buzzati kötetünkben szereplő két regénye. a húsz esztendőnyi "korkülönbség" s a látszólag nagy tematikai eltérés mit sem változtat azon, hogy az egységes művészi életút egy-egy állomása e modern klasszikus mindkét műve.
Móra Ferenc - Olaszországi csavargásom
Nem vesztettek frissességükből, szellemességükből Móra Ferenc 1925-ben levelek formájában írott olaszországi útiesszéi, amelyek két évvel később kötetben is megjelentek. Kosztolányi Dezső 1927-ben az itt következő gondolatokat fogalmazta meg Móra tárcaköteteit olvasva, miközben azt kutatta, hogy "vajon miben lakozik az író varázsa, aki utóbbi esztendőkben egyike a legolvasottabbaknak, legnépszerűbbeknek ?" "Világnézetét derűnek szokás nevezni. Én nem tartom annak. Derűs ez, de borús is egyszerre, az édest vegyíti a keserűvel, a nyájasságot a gúnnyal, a politikai hitet a mindenbe beletörődő közönnyel, az andalgást a teremtettével, a szomorkodást a duhajsággal, a megbékélést a dohogással s egy csipetnyi, rokonszenves lázadással. Ezek a tulajdonságok azonban nem mondanak egymásnak ellent, hanem szervesen, arányosan összeolvadnak a "humor" nedűjében. Csak a humor tud megérteni egyszerre kettőt, csak az képes fölfogni egyszerre a dolgok kicsiségét és nagyságát, az egész élet viszonylagosságát. (...) Szeret meg-megállni, vargabetűt tenni, zárójeleket nyitni. Éppen eszébe jutott valami. Mégis mindig célhoz ér. Mondatai természetesen göngyölődnek le egymásról. Tiszteli a betűt, mértékes művésze az írásnak. Önmagában rendkívül megvetheti a teliszájúságot. Markolj keveset, és fogj sokat..."
Tiziano Terzani - A vég nekem a kezdet
Egy zen szerzetes a cellája csendjében üldögélve kézbe vesz egy ecsetet, és minden figyelmét összeszedve, földi létének utolsó mozdulatával rajzol egy szabályos kört. A nagybeteg Tiziano Terzani, tudván, hogy közeleg a vég, Folco fiával beszélget az életéről, újságírói pályájáról, a hidegháború alatt forrongó és átalakuló világ gyújtópontjain átélt kalandjairól, spirituális megvilágosodásáról. A könyv, amelynek szövegén átüt Terzani utánozhatatlan beszédstílusa, egy olyan ember derűjéről árulkodik, aki többé már nem harcol, csupán boldogan felidézi kalandokban és szerelmekben gazdag életét. "Azt kérded, végül mit hagyok hátra? Egy könyvet, amely talán valakinek segíthet abban, hogy tisztábban lássa a világot, hogy jobban élvezze, és tágabb összefüggéseiben szemlélje a saját életét, azzal a látásmóddal, amely bennem oly erősen él." Orsignában, a tibeti stílusban berendezett kunyhójától pár lépésnyire, egy fa tövében elmélyülten mesél arról, hogy beutazván a nagyvilágot, miként kereste egész életében az igazságot. S miközben megpróbálja értelmezni tetteit, élete során megélt különféle szerepeit, a háttérben egy egész korszak körvonalazódik az Olvasó előtt. Gondolatait legfőképpen a fiatalokhoz intézi, amikor hangsúlyozza, mennyire fontos az életben a képzelőerő, az új és a más iránti érdeklődés, valamint a bátorság egy szabad, hiteles élet felvállalására, amelyben az ember megvalósíthatja önmagát.
Carlo Levi - Ahol a madár se jár
A fasiszta Olaszország már az afrikai háború birodalmi mámorában izzik, sötétülőben az európai látóhatár, amikor egy fiatal olasz orvos-író-festő, száműzetésben, a kopár délolasz hegyek közt felfedez egy elzárt paraszti közösséget, és megírja róla az olasz Puszták népé-t. Ebben a napjainkig örökített lidércvilágban, melynek konok babonáitól idegen a remény, Levi egy rómainál is ősibb, történelmileg mindig vesztes, de elpusztíthatatlan Itália suta, de kemény arcélét tapogatja körül, melynek minden becsvágya és művészete ebbe a szóba sűrűsödik: megmaradás. Míg ezt az elesettségben szunnyadó erőt kutatja, melyen kicsorbult Róma államszervező erélye, majd a feudális erőszak, később az önmagára lelő ország nemzeti felbuzdulása és korunkban a fasizmus görögtüzes csinnadrattája, vádoló szavai egy felelősségtudatos értelmiségi aggodalmas kérdését is megfogalmazzák: ez a világ, melyben mindig üres szó volt a népjólét, a rend, a nemzeti nagyság, nem fog-e ösztönös bizalmatlansággal ellenállni a termékeny eszmékkel vajúdó és tevékeny való világ, a jobb és igazabb társadalom igézetének is?
Alessandro Manzoni - I promessi sposi
"I promessi sposi" sono una continua parabola della vita e della morte, di questo nostro breve passaggio terreno, una parabola vista quasi sempre dal basso, a ricordare una volta ancora che l'eccezione, l'eccezionalità, in quanto tali sono rarissime e 'romanzesche', mentre l'eroismo del vivere quotidiano va cercato in tutt'altra direzione e in tutt'altri modi. Come subito notava acutamente Pietro Giordani, bisogna diffidare dell' "apparir semplice" di Manzoni: nel suo grande romanzo c'è tutta l'urgenza di un messaggio che da allora rimane vivo e tragico e presente, nell'incomparabile finezza analitica dei protagonisti e delle loro passioni, in una raggiunta serenità che ben si avverte faticosa e precaria anche se a tratti pienissima, nella coscienza di un'amara e misteriosa condizione umana.
Un libro straordinario, la cui misura cresce con il passare del tempo: tutta la storia dell'uomo torna ad aprirsi dinanzi a noi, non appena parte il solenne 'largo' dell'attacco: "Quel ramo del lago di Como...".
Dino Buzzati - A Tatárpuszta
Egy fiatal főhadnagy lovagol állomáshelyére, az isten háta mögötti Erődbe. Amikor megpillantja az omladozó, sárgás falakat, az ódon, nyomasztó épületet, belekóstol az értelmetlen, céltalan katonaéletbe, első ösztöne a menekülés: vissza a városba, a tarka, nyüzsgő emberi világba. De lassan őt is rabul ejti az Erőd lidérces tébolya: hátha az Erőd alatt elterülő puszta északi síkságon át, ahol hajdan a legenda szerint a tatárok megrohanták az országot, egyszer csak felbukkan az ellenség, s elérkezik a nagy tettek, a hősi élet ideje. Dino Buzzati (1906-1972), a modern olasz irodalom egyik legnagyobb alakja, nagy erővel jeleníti meg azt a mérgező légkört, amelyben az emberi értékek és célok elvesztik természetes arányukat, s a kísértetiesen torz világban napról napra jobban eltorzul az ember. A regény képzeletbeli helyszíne - melyben a korabeli olvasók méltán ismertek rá az 1940-es Olaszországra is - mára a huszadik század egyetemes irodalmának egyik alapmetaforájává vált.
Marcello D'Orta - Én, reméljük, megúszom
A kisdiáknak vannak gondolatai. Mindenféle gondolatai, okosak meg képtelenek. A maga kis világában többnyire a helyükön vannak. A kisdiáknak van szeme. Úgy lát vele, ahogy neki kell. Füle is van, azt hallja vele, amire szüksége van. De mi történik, ha gondolkodása, látása, hallása kénytelen a felnőttek világához igazodni? Egyszerre minden kisiklik, eltorzul, kilódul a helyéből. A kisdiákkal az iskolában dolgozatot íratnak. A dolgozat címe a felnőttek eszéhez igazodik. A kisdiák meg mondja a magáét. Próbálja összecsirizelni törmelékismereteit. Nem azt mondja, amit kell, hanem, amit tud. A nagyok világa meg a kicsik világa egymásba tolakszik. S ez ellenállhatatlanul humoros. Karinthy tudta ezt: zseniális hamisítványt írt a Tanár úr kérem-ben. Ebben a könyvben igazi dolgozatok vannak. Nápoly környéki gyerekek írták. Náluk különbet Karinthy se tudott. De kificamodott mondataik, kancsal látásuk, meghökkentő igazmondásuk nemcsak viharos jókedvre derítik az olvasót. Be kell látnia, az együgyű fejekben valami romlatlan bölcsesség is fészkel.
Umberto Eco - The Mysterious Flame of Queen Loana
In this fascinating, abundant new novel from the incomparable Eco, Yambo, a rare-book dealer, has suffered a bizarre form of memory loss. He can remember every book he has ever read but nothing about his own life.
In an effort to retrieve his past, he withdraws to his old family home and searches through the boxes of old newspapers, comics, records, photo albums and diaries kept in the attic. And so Yambo relives his youth: Mussolini, Catholic education, Josephine Baker, Flash Gordon, Fred Astaire. His memories run wild, and life racing before his eyes takes the form of a graphic novel. Yambo struggles through the frames to capture one simple, innocent image: that of his first love.
Dacia Maraini - Marianna Ucría hosszú élete
Szicília, a 18.század eleje. A történet főhőse egy szép fiatal lányka, akit a palermói arisztokrácia szokása szerint igen korán - tizenhárom évesen - férjhez adnak. A nagybátyjához. Családon belül házasodni éppolyan divat volt, mint fiatalon. Marianna zokszó nélkül fogadja a házasságot, s tűri rideg férje megerőszakolással felérő közeledéseit. Csak a férje halála után ismeri meg a szerelem édes ízét. Lassan-lassan, akár egy késleltetéssel dolgozó krimiben, kiderül hogy Marianna látszólag hétköznapi élete titkokat rejteget, s e titkokat nem véletlenül ágyazza az írónő a majd háromszáz évvel ezelőtti Palermo közegébe.
Alessandro Manzoni - A jegyesek
Egy Milánó környéki faluban, a XVII. század első felében egy fiatal mátkapár készül boldogan az esküvőre; kihirdették már őket, elkészült a kelengye is, már csak a papi áldás van hátra. Miért kezd hát egyszerre homályos magyarázkodásba, miért húzza-halasztja a szertartást a nyájas-kenetes don Abbondio tisztelendő úr? Renzo és Lucia nem tudják még, hogy a környék mindenható urának brávói fenyegették meg a papot, hogy ő áll boldogságuk útjába, mert szemet vetett a szép Luciára. S nem sejtik azt sem, mikor szülőfalujukból éjten-éjjel elmenekülnek, hogy mennyi hányattatás vár még rájuk, hogy egyszerű sorsukba beleavatkoznak egy számukra ismeretlen világ hatalmai, jók és gonoszak, nagyurak és egyházi méltóságok, mindenre kész haramiák, lelketlen poroszlók – és hősünket egyszer csak sodorni kezdi a történelem: tanúja a nevezetes milánói éhségtüntetésnek, az 1630-as nagy pestisjárványnak, az olasz fejedelemségek, a spanyol és osztrák hódítók fel-fellobbanó marakodásának. S milyen színesen, milyen drámai erővel jeleníti meg Manzoni a történelem és a személyes sors megsűrűsödő pillanatait! Milyen éles szemmel néz az emberi lélek mélyeire, milyen nagyszerűen festi hőseit, nemes indulatok, apró gyarlóságok, gonosz szenvedélyek hordozóit! S mennyi mindent tud mondani Alessandro Manzoni (1785-1873) korról, erkölcsről, szokásokról, a történelemről és az emberről, mennyi ma is eleven fénnyel ragyogó igazságot! _A jegyesek_ azok közé a nagy regények közé tartozik, amelyek nélkül szegényebb volna egy nép szellemi vagyona, szegényebb az egész emberiség.
Giuseppe Tomasi di Lampedusa - A párduc
„A párduc” maga Salina hercege, akinek élete és halála, a hercegi sarjak ötven esztendőt felölelő krónikája talán az olasz arisztokrácia hanyatlásának legszebb leírása. Salina herceg ifjú unokaöccse szenvedélyesen beleszeret egy vagyonos polgár leányába. Az öreg herceg beletörődik sorsába, és maga is az új rend mellett szavaz. Mély emberismeret és kellő öngúny kell ahhoz, hogy a herceg belássa: „…mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy semmi ne változzon.” A szicíliai herceg egyetlen regényét az író titokzatos személye avatta páratlan szenzációvá. A fordulatos mű költőien, méltóságteljesen, mégis fanyar humorral festi meg egy nemesi család széthullását a történelmi korszakváltás küszöbén.
Rita Monaldi - Francesco Sorti - Secretum
Róma, 1700 júliusa. Atto Melani, a Napkirály titkosügynöke az európai politikai elit legfontosabb tagjaival Spada bíboros villájába érkezik, hogy részt vegyen a bíboros unokaöccsének az esküvőjén. Az ünneplés azonban csak ürügy, mindenki a pápa súlyos betegségével, és a spanyol király közelgő halálával foglalkozik. Károlynak ugyanis nincs örököse, és Leopold császár valamint Lajos király, akik közt a Vatikán vállalta fel a közvetítő szerepét, egyaránt igényt tartanak a trónra. Melani apát titkos mesterkedéseivel egy olyan összeesküvést indít útjára, amely akár az egész kontinenst a háború torkába sodorhatja. A könyvsorozat Atto Melani elveszettnek hitt levelezésén alapul. Egy lebilincselően izgalmas történelmi thriller, amelyben a fikció és a valóság szétválaszthatatlanul keveredik össze, és ami a kritikusok szerint a szerzőpárost a műfaj nagymesterei közé emelte. A sorozat további kötetei azóta sem jelenhettek meg Olaszországban. A világ más országaiban azonban az újabb könyvek népszerűsége is töretlen. A sikerlistákon a műfaj legnagyobbjainak tartott Dan Brown és Ken Follett műveit is maguk mögé utasítják.
Leonardo Sciascia - A késelők
"Iszonyú események borították gyászba tegnap este Palermo városát - írja a Hivatalos Lap október 2-i száma. A város különböző, egymástól úgyszólván egyenlő távolságra eső, tizenhárom ágú csillagként elhelyezkedő pontján, ugyanabban az órában tizenhárom embert sebesítettek meg súlyosan késsel; szinte valamennyit az alhasi részeken. A sebesültek mindnyájan ugyanúgy írják le a merénylőket; egyformán voltak öltözködve, egyforma volt a testalkatuk, olyannyira, hogy egy pillanatra azt lehetett hinni, talán ugyanarról a személyről van szó."
Az 1862-es tragikus palermói késelések hátterét máig homály fedi. Leonardo Sciascia több mint száz év távlatából keresi a választ arra, hogy vajon kik és miért akartak általános pánikot és feszültséget kelteni, alig két évvel az egyesült Itália születése után Szicíliában. A korabeli dokumentumok, rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvek alapján kirajzolódó kép nemcsak a régi rejtélyt oldja meg, hanem akarva-akaratlanul a mai olaszországi helyzet, a nap mint nap ismétlődő terrorcselekmények gyökereit is feltárja a szerző e rendkívül izgalmas és feszült kis dokumentumregényében.
Ismeretlen szerző - Leonardo
Ki volt valójában Leonardo da Vinci? Milyen képzésben részesült, milyen ízlés és gondolatok irányították? Hogyan élt a minden idők legnagyobb géniuszának tartott ember? A kíváncsiság egész életét jellemezte; éveken keresztül gyötrő lázként hajtva minden vele kapcsolatba kerülő dolog megismerése, megértése felé, ösztökélve a szüntelen kutatás, tanulmányozás, kísérletezés munkájában. Csillagászat és építészet, anatómia és hidraulika, madarak repülése és harci szerkezetek, valamint - természetesen - a Leonardo számára nem csupán számos mestermű megalkotását jelentő festészet. Az ifjúkori _Angyali üdvözlettől_ a _Hermelines nőig_, az _Utolsó vacsorától Mona Lisáig_ Leonardo számára a képírás egyben a régi és új technikák megalkuvás nélküli tanulmányozását, valamint az éles megfigyelés és rajzolás lankadatlan gyakorlatát jelentette. Kötetünk választott témája a reneszánsz szimbolikus alakjának ez a különleges, egyedi szintézise a művészet, a tudomány és a technika terén. Egy gyönyörű album a titokzatos zseniről.
Luigi Pirandello - Az álom valósága
A XX. századi olasz irodalom egyik legnagyobb hatású alkotójának, a szicíliai nyelvfilozófusnak - aki már világirodalmi klasszikus is egyben - életművének hatalmas, a színművek előzményeit, fő motívumait is feltáró novellaterméséből első ízben kap most kézhez ilyen átfogó válogatást a magyar olvasó. 700 oldalnyi Pirandello, például a következők: Fogságban, Ki állja a lakodalmat?, Holdkór, Szalmatűz, Ártatlanok, Valaki nevet, Az álom valósága stb.
Mario Puzo - A család
Rodrigo Borgia, aki VI. Sándor pápa néven vonult be a történelembe, nagyformátumú személyiség, igazi reneszánsz embert volt. Habzsolta az életet, a nőket, rajongott a művészetért - és legfőképp: mindent megtett a családjáért, gyermekeiért. Ám Krisztus földi helytartója kezében mindenható hatalom összpontosult, amelyet nemcsak a Szentség ügyei, hanem talán még Istennél is jobban imádott családja érdekében alkalmazott, s kiváltképpen azokkal szemben, akik útját keresztezték. Megbízható emberei, megbízható eszközei voltak ellenségei eltiprására... A pápa és gyermekei, a gyönyörű és öntörvényű jó kislány, Lucrezia, a szenvedélyes és katonának termett hazafi, Cesare, valamint a legkisebb fiú, a látszólag félénk Giovanni drámaian alakuló életére rányomta bélyegét a XV. század Itáliájának viharos történelme, melyben felbukkan Machiavelli, Savonarola és a reneszánsz kor több jelentős művésze is.
Ahogy emblematikus keresztapatörténetében, Puzo történelmi regényében is lebilincselően ír szerelem és gyűlölet, titkos szövetségek és cselszövések, kitörni kész erőszak és kegyetlenség végzetes összefonódásáról. Miközben sorra megjelentek könyvei, ezen a művén két évtizedig dolgozott, s halála után élettársa, Carol Gino fejezte be az ő feljegyzései szellemében.