Porhó Új ​és válogatott versek

Tóth Krisztina - Vonalkód
Vonalkód ​- ez a különleges jel díszített mindent, ami a hetvenes években Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát - és kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A Vonalkód novelláiban egyik legnépszerűbb költőnk a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg e kort: részvéttel, de nem sajnálattal ír szorongásról, kitaszítottságról, "hiszen gyereknek lenni még így is jó volt. Valamennyire."

Varró Dániel - Akinek ​a lába hatos
Varró ​Dániel, korunk sztárköltője írt már verset felnőtteknek, kamaszoknak, kisgyerekeknek - ám kisgyerekes szülőknek még soha. Saját tapasztalatait sűríti ezekbe a vicces kis mondókákba, hiszen Misi fia alig múlt egy éves. A versek közt van altató (többféle is, az egyik arra az esetre, amikor az apuka már nagyon ideges), öltöztető, büfiztető, pelenkázó és fürdető. Minden szülő felszabadultan kacagva fogja olvasni ezt a szépen illusztrált könyvet, mert "Varró Dani" mindennapi örömeiket énekli meg, a tőle megszokott tréfás, finom eleganciával. Maros Krisztina illusztrációival. Nem az összes étel kebel, ebben bárhogy kételkedel. S nem is minden kebel étel, apukádé pont kivétel.

Cserna-Szabó András - Puszibolt
Ez ​a könyv a boldogságról szól – a pusziboltról, ami hol kinyit (és akkor lesz nekünk nagyon jó), hol pedig bezár (és akkor halálhörgés, siralom). Furcsa egy üzlet ez, sose lehet tudni, mikor fordul meg az üvegajtón a táblácska. A könyvbéli városka lakói mind-mind a boldogságot keresik, persze mindenki a maga módján. Kutatják a szerelemben, az igazságban, az alkotásban, a dicsőségben, a vereségben, a mámorban, a halálban. De nemcsak a puszibolt furcsa, hanem portékája is: a boldogság, akár egy nyálkás, fickándozó harcsa – ahogy megfogjuk, már ki is csúszott a markunkból. Igaz lenne, hogy az élet arra való, hogy csendben elmulasszuk? Vagy ordíthatunk is közben a fájdalomtól? Cserna-Szabó András új könyve olvasható regényként, de akár novellafüzérként is, melynek végén, akár egy krimiben, trükkös csattanó adja meg a választ kínzó kérdéseinkre.

Bartos Erika - Bárányfelhők
"Hozzáértők ​szokták elemezni, boncolgatva bizonygatni, hogy egy vers, rajz, festmény, bármi, amit alkotásnak, vagy éppen műalkotásnak nevezünk, az mitől szép, jó vagy éppen zseniális, esetleg csapnivaló. Magamat ilyesmire alkalmatlannak tartom. Nem tudom megmondani, hogy Bartos Erika az olvasni se tudó óvódásoknak ajánlott (valójában az édesanyáknak vagy éppen a fölolvasni inkább ráérő nagyiknak, dédiknek szánt) versei mitől olyan talpraesettek, megtanulásra ingerlők. Tessék végigfutni a rajzos tartalomjegyzék csupa egyszavas címein! Villamosra, trolibuszra, még utcaseprő-autóra is kapaszkodhatsz, ha a belefáradnál a szemlélődésbe. Hernyó, Csacsi, Tücsök, Szarvasbogár... Mi mindent összehordott a Bárányfelhő alá a szerző, a nem mindennapi képességgel, képességekkel megáldott Édesanya. Talán még zenét is tudna kottázni a versek fölé. Szépség, tisztaság, gyermeki őszinteség ragyog ránk ezekből a városi, nagyvárosi fogantatású versekből, rajzokból. De azt, hogy a benzingőzös nagykörúti Dugó mitől lényegül át mosolyogtatóan kedves verssé, azt fejtse meg az olvasó, vagy az olvasni még nem tudó verset hallgató." (Kányádi Sándor)

Szálinger Balázs - Köztársaság
Szálinger ​Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is. A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.

Mihail Bulgakov - A ​Mester és Margarita
"A ​kéziratok nem égnek el" - mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, _A Mester és Margaritá_nak akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. _A Mester és Margarita_ a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség...

Parti Nagy Lajos - Parti ​Nagy Lajos legszebb versei
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Boldizsár Ildikó - Meseterápia
„Boldizsár ​Ildikó korábbi, nagy sikerű meseválogatásai után most a mesék gyógyító erejét tárja fel előttünk. Bevezet a történelmi gyökerekbe, rámutat a népmese szerepére a hajdani közösségekben, feleleveníti a legértőbb mese-kommentárokat, saját praxisából hoz példákat a lelki gyógyulásra, és végül hasznos tanácsokat ad, hogyan is meséljük a mesét, hogyan segítsünk vele másokon. A könyv hosszas kutatómunka eredménye, teljességgel eredeti végkövetkeztetésekkel. Minden fejezetében izgalmas, tartalmas és hasznos olvasmány.”

Tóth Krisztina - Az ​árnyékember
Tóth ​Krisztina nemzedékének egyik legvonzóbb, legtehetségesebb alakja. Harmincévesként ő a nemrég megjelent Hét évszázad magyar költői című kötetben (l.: 9701184) szereplő legfiatalabb szerző. Az a tény, hogy hat versét beválogatták, jelzi, hogy az irodalmi közvélemény előtt műfordításaival, de eddigi költői munkásságával is tekintélyt szerzett. Előző, A beszélgetés fonala című kötetét (l.: 9426235) a Belvárosi Kiadó bibliofil sorozatában Várady Szabolcs vezette be 1994-ben. Véleménye szerint a költőnőnek már első, Őszi kabátlobogás című kötete 1989-ben is (l.: 891088), "remek indulás volt." Verseinek azóta változatlan erénye, hogy "jó olvasni őket", s hogy amiképp egykor Kormos Istvánnak, neki is kivételes érzéke van a dalhoz (Ősz; Regős; Altató; Három lámpadal stb.). Kifejezésmódját kezdettől fogva magabiztos formai tudás, arányérzék, az ösztönös zeneiségen túli muzikalitás, továbbá a helyzetek, érzelmi viszonylatok drámaian plasztikus megragadása teszi megkapóan elevenné. Csaknem negyven verset tartalmazó mostani kötetében is megmaradt a társaiénál személyesebb hang, az emelkedett, már-már klasszikus intonáció és a szerelmi tematika kiemelkedő szerepe (Valódi élet; Szemhunyás; A nyitott szem stb.). Tóth Krisztina a sárvári diákköltők közt tűnt fel, Kemény Istvánnal, Kun Árpáddal, Vörös Istvánnal indult, de az elégikus dal és a mese iránti nyitottságát, a minuciózus látás szinte gyermeki frissességét mindmáig megőrizte. - Minden verskedvelő olvasónak ajánlható.

Tóth Krisztina - Akvárium
Ebben ​a regényben mindenki árva. A negyvenes évek végén örökbefogadott kislány, a nevelőszülei, a saját gyereke, a férje, az összes rokona és ismerőse: kivétel nélkül mindenki a szeretethiányt tekinti az elfogadott, az egyetlen megélhető állapotnak. Ezek az emberek egy lepusztult, málló vakolatú, főzelékszagú gangon tengetik küzdelmes életüket, karnyújtásnyira a nyomortól, fényévekre a normálisnak gondolt léttől. Mégis, az elfojtott érzelmek és indulatok olykor-olykor feltörnek, és ezek a kitörési pontok sorsfordító pillanatokat eredményeznek. Ez a nyomasztó és szűk, de egyben átlátszó világ maga az akvárium. Tóth Krisztina kiváló arányérzékkel keveri a naturalizmust, az iróniát és a fekete humort, ,,hétköznapi katarzissal" tisztítja meg múltunknak ezt a nehezen feldolgozható, a kollektív tudattalant erősen befolyásoló szakaszát.

Háy János - Egy ​szerelmes vers története
Vajon ​kik szerepelnek ebben a könyvben? Férfiak és nők? Vagy csak egy férfi és egy nő? Feleségek, férjek, szeretők, házasok és házasságtörők, vagy csak egy érzés, mondjuk, a szerelem, ami hol itt, hol ott felüti fejét, hogy a szívbe karmoljon? ___Vajon létezik az a vers, amelynek történetéről ez a könyv szól? Ha létezik, hol van? Ebben a könyvben? Vagy az a vers a valóság? Mindannyiónk valósága? ___Ha belehallgatsz ebbe a könyvbe, megtudod, ha mégsem, akkor legalább megforgatod, s közben, ha hagyod, ő is megforgat téged, s társad lesz kis időre, hogy elfelejtsd az időt.

Varró Dániel - Szívdesszert
Ha ​nő lennék, azt szeretném, ha Varró Dani szerelmes lenne belém :-) Legalábbis a versei alapján. Távolról, ismeretlenül is. Rímesen, kedvesen, dadogósan túlbeszélősen, cseten, esemesben. Fontosnak érezném magam. Varró Dani kötete azt a kis csodát képes nyújtani, hogy az olvasó ezeket a szerelmetes verseket olvasva egyszerre érezheti magát felnőttnek és gondtalan kamasznak. Szeretsz, szeretlek, mily’ reménytelen, írja Nemes Nagy Ágnes megdöbbentő soraiban. Varró Dani meg mintha hozzá tenné: ebben a reménytelenségben van ám valami játékosság is! És tényleg. A kötet versei bizonyítják. Az meg szinte mellékes is, olyan természetes, hogy bámulatra méltó formai bravúrral és biztonsággal megírt versek ezek, régóta nem látott, gondtalan játékkal megkomponált képversek és szimpatikus önkényességgel megbontott sorok és szabályok. A szíved az enyémmel nem kompatibilis, írja Varró Dani. Igen, ez az egy, amin még a kivételes tehetséggel megírt versek sem segítenek. Jónás Tamás

Varró Dániel - Túl ​a Maszat-hegyen
A ​Túl a Maszat-hegyen című történet hőse, Muhi Andris nem is sejti, mire vállalkozik, mikor elindul a Maszat-hegyen túlra, hogy meglátogassa régen látott jó barátját. Maszat Jankát, Makula bácsit, Szösz nénét és a Maszat-hegy többi békés lakóját ugyanis nagy veszedelmek fenyegetik. A Partvis Attila vezette barbár takarítók több házban rajtaütésszerűen kitakarítanak. A gonosz Paca cár, a Maszat-hegyi trónbitorló pedig ördögi tervet eszelt ki, hogy az egész világot telepacázhassa. Muhi Andris azonban Badarországon át eljut a Maszat-hegyen túlra, ahol mindenkivel szembeszáll, és számos titokra fény derül… A könyv verses meseregény, verselésében és hangütésében a klasszikus verses regényeket idézi (Puskint, Byront, Arany Lászlót), a történet viszont kalandos, modern tündérmese. Többnyire gyermeki témákon mereng el a mesélő - hogy csúfolták gyerekkorában, vagy milyen az ideális gombfocikapu. Az elbeszélést számos játékos, dallamos betétvers egészíti ki. Találhatnak benne kedvükre valót a kis- és nagyiskolások, a szüleik, a kalandok és izgalmak, a csendes elmélkedések és az irodalmi ínyencségek kedvelői egyaránt.

Petri György - Petri ​György munkái I. - Összegyűjtött versek
Halhatatlan ​életmű - az első kötet. Olyan gyűjtemény ez, amely a közelmúltban elhunyt költő valóban összes versét tartalmazza, beleértve a fiatalkori zsengéket, a Versek című kötet egészét, a Magvető gondozásában kiadott Amíg lehet című utolsó kötetet, valamint a hagyatékban talált műveket.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Kemény István - A ​koboldkórus
A ​fiatal írók egyik legtehetségesebbjeként számontartott Kemény István új verseskönyve, A koboldkórus korszakváltást jelez: azt a pillanatot, amikor a sűrűsödő verbális és érzéki tapasztalat gondolati ritmusváltássá alakul: a komolyodó fiúval egyszerre csak egy fiatal férfi néz szembe a tükörből; valaki, aki egy új és más szinten teremthet magának szabadságot és szigort, akinek immár nem az a feladata, hogy megismerje és kövesse a Törvényt, hanem, ha lehet, újraformálja azt. A szerző prózaíróként és költőként egyformán lírikus és epikus: A koboldkórus versei és prózai jelleget hordozó szabadversei egyként a könyveiből jól ismert kivételes műgond és formakészség, metaforikus pontosság és elmélyült játékosság mesterdarabjai; ám az új korszakra jellemzően gondolati feszességük, filozofikusságuk és tömörségük megnőtt, tartalmuk megsúlyosodott.

Kemény István - A ​királynál
Kemény ​István minden könyve expedíció a szavakból teremtett világ dzsungelébe. Nem bozótvágó késsel: varázsigékkel dolgozik. Nem utat tör magának, hanem az elképzelt helyre varázsolja magát, és mindenki mást, aki vele tart. Versei lassan, sokadik olvasásra tárják fel rejtett értelmüket, mégis, már a nyitó sortól kezdve azonosítható dallamuk, lüktetésük van - előbb a fül érti meg, csak azután a szem. Az első olvasás könnyen átsiklik e rejtőzködő belső jelentés fölött, mert a felület megtévesztésig hasonlít a szokványos, hétköznapi mondatokból álló szövegekre. És teheti mindezt azért, mert ez a líra tökéletesen, határtalanul, visszavonhatatlanul szabad. Például ki gondolta volna, hogy pont a szelíd Kemény fogja a magyar közéleti költészetet megújítani Búcsúlevél című versével? Kiderült, van olyan erős, hogy ezt a terhet, ha tetszik, keresztet is elbírja. Nem hogy elbírja, de könnyedén, mégis méltósággal viszi tovább, mert valakinek ezt is meg kell tennie. Egy könyvről könyvre építkező, mindig megújuló költészet fejlődésének szemtanúi lehetünk mi, elvarázsolt olvasók.

Jónás Tamás - Lassuló ​zuhanás
Hosszasan, ​lassan írni arról, mi a jó. Tömören és gyorsan arról, mi a szép. Elbeszélgetni azokkal, akik a közelemben vannak, parttalanul, de mély tartalommal. Felfedezni az embert, először csak a figyelemmel, aztán az átadással: megélni az ő igazságait, és megmutatni neki a magaméit. Bizalommal kezdeni, s megtartani a bizalmat. Dolgozni a közelségért, kínálni alkalmakat és tereket magamból. Kivárni, amíg igazít magán a másik, abban a ritmusban, ahogy neki kényelmes, és nem sürgetni semmilyen változást. Elfelejteni, amit el kell. Tudni, hogy mit kell elfelejteni. Meghallani minden kopogtatást. Nem késni a válaszokkal, megérteni a kérdésekben lévő állításokat. Ismerni magam, a határaimat, és nem figyelmeztetni senkit a határaira. Erőm szerint vállalkozni új dolgokra. A régi dolgokat becsülettel, kitartó figyelemmel és azonos minőségű odaadással fenntartani. A gyerekek közelében maradni. Egyre pontosabban fogalmazni meg, s nem szabadon repülni hagyni a gondolatokat. Megörökíteni valamit abból, amit a szívem mélyén fontosnak érzek. Megmaradni a megérzéseknél. Bátornak lenni, hogy irracionálisnak tűnő dolgok is engedtessenek megtörténni. Annak lenni, aminek látszódom, és annak látszódni, ami vagyok. Jelen lenni. Tudni, hogy múlt vagyok. Felesleges reményekkel nem terhelni sem mást, sem magam. Néha megtébolyodni, s mindig visszatalálni. Kimondani, amit nehéz, és elhallgatni, amit könnyű lenne kimondani. Igényesnek lenni. Igénytelennek lenni. Elkezdeni, és befejezni.

Papp Diána - Bodza ​Bisztró
A ​húszéves budapesti fiatalok bulikkal teli életét élő harmincas ügyfélszolgálati csoportvezető, Kulcsár Petra váratlanul egy kis bükki faluban találja magát: egy lerobbant éttermet örökölt rég nem látott apjától. A lány szíve szerint túladna rajta, de miközben ügyeket intézni jár a faluba, megismerkedik az apja szívéhez közel álló emberekkel, akikkel hamarosan barátságot köt; és nem csak az elvesztett édesapjáról alkotott kép tisztul benne, de a fontossági sorrend is helyreáll az életében. Az eleinte sokkoló helyzet szépen lassan megoldást hoz Petra gondjaira, élete elvarratlan szálai sem maradnak elvarratlanok, sőt a szerelem sem várat magára sokáig. - Papp Diána, a Szerdán habcsók után ismét egy fiatal nő nehéz választásairól írt könyvet, amelyből természetesen a megszokott receptek sem hiányozhatnak. A Bodza Bisztró hangos lesz a nevetéstől, túlcsordul a szerelemtől és árad belőle a gasztronómia iránti szenvedély.