Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


A ​könyv első lapján, a méltató és elismerő szavak között, többször is szóba került a Holtodiglan, amit én szerettem, úgyhogy nagy reményekkel vágtam bele az olvasásba.
Végül sajnos nem egy újabb Holtodiglant tartottam a kezemben, de nem akarok mindig a negatív dolgokkal kezdeni, úgyhogy kezdem is a könyv pozitívumaival, mert azért voltak azok is.
A történet visszafelé elmesélése nagyon eredeti ötlet volt, amire nehéz szívvel, de azt kell mondanom, hogy szépen ki volt dolgozva. Ahogy haladtam visszafelé a napok között, egyre többet tudtam meg a történtekről, viszont, ha időrendi sorrendben ismertem volna meg az eseményeket, akkor bizony még ennyire sem élveztem volna a könyvet.
Olyan átlagos, enyhén depis főhősnő, egy déli város, egy sok évvel ezelőtt eltűnt lány, nyomasztó légkör, a kiegészítők jók voltak, de a tini tragédia, ami a fő attrakció volt, már nem igazán nyerte el a tetszésemet.
A történet lezárása gyors és semmilyen volt. Nem mondom, hogy nem volt csavar a végén, de ez egyáltalán nem az a leesik az állad féle csattanó volt.
Többet vártam ettől a könyvtől. De mindentől függetlenül, alig tudtam letenni, nagyon hamar el is olvastam, éppen ezért a pontozással is nagy bajban leszek…
http://konyvutca.blogspot.hu/2017/09/thriller-csutortok-eltunt-lanyok-veres.html


robinson
4.0/5

Az ​tény, hogy érdekes
és kiemelkedik az átlag tucat krimik áradatából. Kellő érzelmeket ébreszt az olvasóban. A történetet visszafelé ismerjük meg. Akinek ez a mód nem tetszik, nem szereti, nem is fogja élvezni ezt a pszicho-történetet.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2016/12/minden-eltunt-lany.html


mate55
4.0/5

Nem ​tudom kijelenteni, hogy szerettem ezt a regényt, hiszen sem a téma, sem a szereplők, sem az események nem éppen kedvemre valóak voltak. Mégis azt kell mondanom, hogy egy jól megírt történet, amely képes volt arra, hogy érzelmeket váltson ki belőlem, bőven adott agyalni és feldolgozni valót. Ez a könyv több, mint a múltbeli események bemutatása, mert a múlt történései mellett feltárul a szereplők jelleme, betekintést nyerhetünk a lelkük legmélyén megbújó érzelmeikbe, a legtitkosabb gondolataikba. Megértjük a tetteik motivációját, és ezek egyike sem az, ami miatt könnyen olvashatóvá válik a regény – éppen ellenkezőleg. Ez a történet nem krimi, több annál: egy jól megírt és megszerkesztett pszihó-thriller, egy olyan regény, amelyre elismerően nézel a szerkezete és mélysége miatt. A könyv egyetlen (kis) hibája az, hogy néha nehéz követni, mivel nem nagyon vagyok hozzászokva az olyan könyvekhez, ahol minden visszafelé játszódik le. A bonyolultság ellenére viszont végig értjük a történetet. Néha utal valamire, de csak annyira, hogy még épp ne legyen gyanús. Így aztán a csavarok meghatványozódnak, senki sem az, aminek elsőre tűnik, más a célja, mint amit a történet elsőre sugall. Némelyik „illúzió” annyira erős volt, hogy vissza kellett olvasnom, mert meg voltam győződve róla, hogy igenis egyértelmű utalást kaptam az adott helyzetre. Szeretem, ha egy könyv elgondolkodtat, és nem kínál tálcán mindent. Jelen esetünkben a szemünk mellett az agyunknak is erőteljesen kell dolgozni, hogy összerakjuk a mozaikdarabokat. A végén (vagyis az elején) pedig biztos vagyok benne, hogy sokan meg fognak lepődni. Az eddigieket összefoglalva ez egy üdítően friss, ötletes, bátor alkotás, mindenkinek ajánlott, aki nem veti meg az újdonságokat.


smetalin
3.5/5

Időnként ​elálmosodtam, unatkoztam. Ez a visszafelé haladás az időben nálam nem nyert, nem hozta azt amit az írónő elszeretett volna érni. A címét se nagyon értem, de ez a legkisebb bajom.
A szereplőkről mit is írhatnék………nem kerültek közel hozzám, nem éltem magam bele a helyzetükbe, olyan semmilyen.
Tíz éve eltűnt egy lány, a legjobb barátnője elmenekült a városból, és most ilyen -olyan okokból visszatért a legjobb barátnő, Nic a városba. Ismét eltűnt egy lány. Hogy mi történt tíz éve és most, ezt tudhatjuk meg ráklépésben. Írhatnám, hogy közben megismerjük a lányokat és a többi szereplőt, de annyira nem. Egynek elmegy, de álmatlan éjszakákat nem fog okozni és emlékezni sem fogok rá hosszú ideig.


Akkor ​kezdjük az elején. Vagy a végén? Nagyon érdekes a regény koncepciója, hogy az események végétől halad vissza az eleje felé, agymunkának kiváló volt. De végére belefáradtam. Mindenesetre érdekes kísérlet egy ilyen felépítésű könyv, de remélem, a többi nem ilyen lesz.


Tigrincs
4.5/5

Őszintén ​szólva nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog és ami a lényeg, nem tudom igazán, hogy mitől működik, de működik mégis. Ez a visszafelé mesélő szerkezet nagyon érdekes megoldás, hasonlót láttam a Hogyan ússzunk meg egy gyilkosságot epizódjaiban; látunk egy végkifejletet, ami valami egyértelműnek és konkrétnak egyben hihetetlennek tűnik, de lehetetlen elképzelni, hogy hogyan jutott el a sztori A-ból B-be. Szerintem egészen kivételes elbeszélő tehetség kell ehhez a fajta időutazáshoz, legalábbis, ha továbbra is a végére akarjuk a csattanót.
A másik, amit meg akartam említeni, az az újrakezdés intézménye: elmenni, elmenekülni, hátat fordítani mindennek. Milyen nehéz és lehetetlen küldetés. Erről az jut eszembe, a Bates motelben hallottam, hogy sokan elmennek és új életet kezdenek valahol, de a többség csupán a régi életét folytatja máshol. Milyen igaz. Hiszen magunkat nem hagyhatjuk hátra.
Jó könyv.


OctoberRain
4.0/5

Kifogott ​rajtam ez a könyv.
Nagyjából a felénél jártam, amikor pár napig nem vettem a kezembe, időhiány miatt.
Aztán amikor folytattam volna, csak pislogtam, hogy most mi van?
Ez a visszafele dolog teljesen bekavart. Szóval elölről kezdtem..
Nekem tetszett. Oké, nem egy világmegváltó könyv. De valahogy ez a haladjunk vissza a történetben írásmód szerintem egészen jól sikerült. Sejtettem, hogy ki meg miért, de ez mégsem zavart.
Szeretem az ilyen kisvárosokban játszódó történeteket, valahogy teljesen más hangulatot kölcsönöznek a könyvnek.
A szereplők rendben vannak, szépen lassan mindenkiről kiderül ez-az.
{{Corrine-t egy szemernyit sem sajnáltam, egy hülye kis k.rva volt}}
Bár tényleg tetszett az írásmód, azért őszintén remélem, az írónő következő könyve nem ilyen lesz.

Muszáj kiemelnem a borítót. Annyira gyönyörű!!-
És illik is a könyvhöz.
#Imádom az óriáskerekeket❤#


Judit_Sike
3.5/5

A ​könyv eleje nagyon tetszett. Tetszett a stílus, ahogy elkezdődött, a helyszínek bemutatása, a visszaemlékezések, a szereplők megjelenítése. Tetszett Nicolette, és Tyler személye is.

Aztán jött egy óriási csavar a történetben, hogy visszafelé kell olvasnunk, és visszafelé gondolkodnunk. Visszafelé halad az idő. A 15. nappal kezdi, aztán 14., 13., és így tovább, még elérkezünk a végkifejletig.
Maga az ötlet nagyon jó, és kifejezetten élveztem, hogy nem egy átlagos könyvet olvasok, hanem valami újdonságot, valami újítást. Szépen építkezett, és igazából csak a legvégén derült ki, hogy mi történt, végig izgalmas volt, és fenntartotta a figyelmet.
Úgy érzem, hogy ez egy jó kezdett, de várom a folytatást. Szeretnék még egy ugyanilyen könyvet olvasni, amibe az írónő beleteszi a tapasztalatait, összesíti, és ír egy öt csillagos könyvet.

De tényleg, nekem tetszett, izgalmas volt, és legalább hordozott egy kis újítást :)


Shanara
5.0/5

“(…) ​odáig, meg vissza vagyok a fordítva elmesélt történetekért. Sajnos nem akad túl sok belőlük – vagy én nem találkoztam eddig össze velük -, ezért nem volt kérdés, hogy nekem ez a könyv kell, ezt a regényt olvasni akarom. (…)

A regény alapvetően három részre osztott: van benne két normál vezetésű elbeszélésrész, közte pedig két hét – vagyis pontosabban tizenöt nap – történetének napi bontású visszafelé mesélése. (…)

A regény elég lassan építkezik, a jelenkori események fordított elbeszélése, azok múltbeli kapcsolódásainak leírása, valamint ezek keveredése igencsak igénybe vette a figyelmemet. (…) Időnként meg kellett állnom és elgondolkoznom azon, hogy hol is tartunk az események alakulásában: amiről a korábbi fejezetben már olvastam, az éppen most történik és igazából ez fordítva van – szóval ideje a helyére tenni az idővonalon és a helyén kezelni. Amíg csak egy tárgy eltűnése a téma, ami később – illetve napokkal korábban – még nem volt ügy, addig rendben is van, de itt emberekről van szó, akik egyébként is bonyolult kapcsolatban vannak egymással, különböző eseményekre kerül sor, változnak a hangulatok és az érzések. Szóval nem volt ez egyszerű: mindenre figyelni kellett és persze visszafelé gondolkozni, minden esemény, találkozás és beszélgetés egy apró mozaik volt, amit – utólag – a helyére kellett illesztenem, hogy végül összeálljon a kép. (…)

Ha ez még nem lenne elég, akkor ott vannak a múltbeli események, amelyek folyamatosan átszövik Nic gondolatait. (…) nem is tudtam kivonni magam az érzései alól, amelyek csak úgy áradtak belőle a jelenbeli történések és az átéltek hatására. Hihetetlen érzés volt ez így együtt, és ha néha majdnem a falra másztam is attól, amit olvastam, a könyvet akkor sem tudtam félretenni, csak úgy vitt magával a történet – mindenképpen meg akartam tudni, hogy mi lesz a végén, ki a felelős az egész cirkuszért és hogyan zárul majd a mindent és mindenkit felkavaró dráma.

(…) rászántam az időt, hogy futólag újra átolvastam és átgondoltam az eseményeket, rendeztem a gondolataimat, még így is képes volt meglepni a szerző. (…) Hihetetlen, hogy közel háromszáz oldalon keresztül képes volt úgy mesélni, hogy minden klappolt, minden információt közölt, ami a titok megfejtéséhez szükséges és mégsem árulta el magát. Helyette inkább a figyelemelterelésben hitt (…) Ilyen amikor a múlt az ember után nyúl és meghatározza a jelenét. Mondom, hogy zseniális. Engem tutira megvett kilóra."
Bővebben: https://shanarablog.blogspot.hu/2017/02/megan-miranda-minden-eltunt-lany.html


Kb ​a háromnegyedéig biztos voltam benne, h 4☆ lesz, de a végével totál behozta a kezdeti lemaradást.
Egy problémám volt vele csak, ezért is húztam a szám az elején, egy elírás miatt /én elírásnak vélem ezt a hibát/ a kb 50. oldalon, számomra világosság gyúlt az alagút végén. Közben egy kicsit utánagondoltam, és szerintem ez nekem csak azért akadhatott be, mert olvasok munkábamenet. Leszállok a buszról, és a busztól a mhelyemig ezen kottogok.
Tylert nagyon könnyen szerethetőnek tartom, és is mindig visszamennék hozzá.
A visszafele menő sztori is bejött, bár egy-két dolog nem lett visszabogozva.
Sokáig szemeztem vele, de úgy gondolom, totál megérte elolvasni, és Megan még számíthat rá, h olvasok tőle.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
4.0/5

Statisztika

44.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók