|
Könyvünk olyan katonák egyenruháit és fegyverzeteit mutatja be, akiknek jelentős része végigharcolta mindkét világháborút.
Kapcsolódó könyvek
Győző Somogyi - Hungarian Soldiers of Maria Theresa 1740-1768 / Mária Terézia magyar katonái 1740-1768
Mária Terézia (1740-1780) korát két nagy európai háború határozta meg. Az osztrák örökösödési (1740-1748) és a hétéves (1756-1763) háború, melyben a magyar királyság nagy erőkkel vett részt. Ekkor született meg a modern magyar katonaság, és alakult ki a magyar egyenruhastílus. A huszárviselet egész Európában hódított. A huszár, a jellegzetes magyar könnyűlovas férfias és színpompás öltözetével, villámgyors és meglepő keleties harcmodorával a korszak egyik legsikeresebb katonája volt. Magyar tisztek vezetésével, magyaros öltözetű huszárcsapatokat szerveztek. Ekkor kerültek az európai nyelvekbe a huszár, csákó, dolmány, szablya és csizma szavak, megkezdődött a könnyűlovas magyar taktika elméleti feldolgozása a hazai és külföldi szakirodalomban. A korszak magyar hadereje két részből állt, huszár- és gyalogezredekből. Ezeket elsősorban főnemesek állították fel, akiket az uralkodó ezredtulajdonosoknak nevezett ki. Utánpótlásukat alapvetően toborzással igyekeztek biztosítani, ami ha nem bizonyult elégségesnek, következett a megyei katonaállítás és a nemesi felkelés. A haderő másik fontos eleme a katonai határőrvidék volt. Az ország déli és keleti szegélyét határőrezredekre osztották, melyekben a teljes férfilakosság 18 és 60 év között katonai szolgálatot teljesített. A horvát, szerb, német, román és székely határőrezredek magyaros egyenruhát viseltek és 70 000 fős állandó haderőt jelentettek.
Várkonyi Vilmos - Don-kanyar
Magyarország 1940 decemberében örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával, amelyet azonban négy hónap elteltével felrúgott, s katonáink bevonultak a Délvidékre. Hazánk számára is elkezdődött a II. világháború. 1941 júniusában a Bárdossy László vezette kormány hadat üzent a Szovjetuniónak. Az indokot Kassa bombázása jelentette, amelyet felségjel nélküli gépek hajtottak végre. Az akció mögött talán éppen a német szövetségeseink álltak, akik így próbálták belerángatni Magyarországot egy kétes kimenetelű küzdelembe. A sebtében felállított, rövid idő alatt kiképzett, rosszul felszerelt 2. magyar hadsereg katonái 1942 őszére érték el a Don-kanyart, ahol 200 kilométernél is hosszabb arcvonalat kellett volna védelmezniük. A szovjetek azonban a következő év januárjában hatalmas támadást indítottak ezen a szakaszon, s néhány nap leforgása alatt elsöpörték egységeinket. Hadseregünk negyedrésze elesett, további 70 ezer ember pedig megsérült, vagy ellenséges fogságba került. A hazánktól 1500 kilométeres távolságban harcoló honvédek tragikus történetét a főbb események bemutatásával, illetve személyes sorsok felvillantásával igyekszik könyvünk rekonstruálni.
Győző Somogyi - The Honvéd Army 1848-1849 / A honvédsereg 1848-1849
A Kossuth-díjas festőművész e kötetében elénk tárja az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc magyar honvédseregének létrejöttét, alakulatait, fegyvernemeit. Ennek a mozgalmas időszaknak katonai viselettörténetét, a kor fegyverzetét, hadi felszerelését mutatja be gazdagon illusztrálva a legújabb kutatások alapján. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc, majd az azt követő magyar katonai emigráció, a külföldi magyar légiók ruházatát, csapatjelzéseit, zászlóit ismerhetjük meg e kötet lapjain. 1848-1849 időszaka nemcsak csatákból, hadjáratokból állt. Az új magyar kormány néhány hónap alatt megszervezte a honvédsereget az ország, a szabadság védelmére. A hősiesen védekező fiatal honvédsereget Ausztria I. Miklós cár segítségével legyőzte. A véres megtorlás elől sok ezer katona menekült külföldre, megszervezték az olaszországi magyar légiót, majd 1866-ban Poroszországban is magyar légió alakult. Mindezek bemutatásával kíván emléket állítani e dicső korszaknak a most megjelent kötet.
Sarlós Endre - Elfeledett hősök
A második világháborúba sodródó Magyarországtól a náci Németország egyre nagyobb katonai részvételt követelt. A német fenyegetettség árnyékában - Horthy kormányzó parancsára - szerveződött meg a 2. magyar hadsereg, amelyet Jány Gusztáv vezérezredes irányítása alatt - 1942 nyarán - a Don-kanyarba vezényeltek. A tiltás és az elhallgatás évtizedei után végre emlékiratok sokasága, a harcokban résztvevők beszámolói és hiteles dokumentumok kerülhettek a nyilvánosság elé. E kötet - a képregények sajátos formájában - a fiatalabb korosztály érdeklődését is ráirányítja hadtörténelmünk legtragikusabb, olykor hősies eseményére.
A Tarandus Kiadó második könyve Sarlós Endre grafikus életművének kiemelkedő alkotása.
Sebő Ödön - A halálra ítélt zászlóalj
Gyimesi-szoros, 1944
Sebő Ödönt 1942 decemberében avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Katonai pályafutását az erdélyi hadszíntéren kezde a 32. határvadászzászlóaljnál. 1944. augusztus 28-án német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy visszavonulásukat fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve az ezeréves magyar határon rendezkedett be védelemre a gyimesbükki helyőrség parancsnokaként. Az ozorai huszárok példájára emlékeztető hősies helytállás megállította a könnyű átvonulásra számító szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés és a visszavonulás után katonáit - mint az Erdélyben harcoló magyar és német hadseregek utóvédzászlóalját - továbbvezette a Székelyföldön, majd Szlovákián keresztül egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig.
Szakály Sándor - A magyar tábori csendőrség története
„Tanulmányomban a magyar királyi honvédség tábori csendőrsége megszervezésének, felállításának a körülményeit és a második világháború időszakában kifejtett tevékenységét igyekeztem feltárni. Az általam vizsgált, közel nyolc esztendőt felölelő időszak – 1938–1945 – az, amikor a magyar tábori csendőrség szervezetének megléte, illetve tevékenysége a források alapján kimutatható, nyomon követhető. [...] Úgy vélem, a kutatási nehézségek és a források töredékes volta ellenére is sikerült a magyar tábori csendőrség történetéről reális és a lehetőségekhez mérten teljes képet felvázolnom." A tíz évvel ezelőtti, nagy vitákat kiváltott és jelentős sikert aratott könyv új, javított kiadása.
Ismeretlen szerző - Zalaegerszegi honvédek a Donnál
A zalaegerszegi 17/III. zászlóalj 1943. január 27-én, a honvéd alakulatok közül utolsóként, mint a visszavonuló 2. hadsereg utóvédjének utóvédje hagyta el Don menti állásait. Visszavonulása során, a szovjet csapatok bekerítéseinek áttörése, a mostoha időjárási körülmények és ellátási nehézségek közepette súlyos veszteségeket szenvedett. Személyi állományának nem egészen egyhetede tért csak vissza szülőföldjére a sebesülten hazakerülteken kívül - 1943 májusáig. A doni tragédia 70. évfordulója alkalmából, a 17/III. zászlóalj elesett, eltűnt vagy hadifogságba került, valamint megsebesült katonáinak emlékére megjelenő könyvünk első tanulmánya a fennmaradt harctéri naplók, levelek, fényképek és visszaemlékezések felhasználásával - a zalaegerszegi alakulat 1942-1943. évi történetét dolgozza fel. A második részben a zalaegerszegi csapattest történetének egyik legfontosabb forrását, Németh József tizedes harctéri naplóját adjuk közre. A harmadik, egykorú arcképekkel illusztrált rész a zászlóalj Oroszországban harctéri szolgálatot teljesített tisztikarának és ismert tiszthelyetteseinek életrajzát tartalmazza, a negyedik részben pedig a 17/III. zászlóalj elesett, meghalt vagy nyomtalanul eltűnt (hadifogságba került) katonáinak minden eddiginél részletesebb adattára található.
Maruzs Roland - Tábornoki kar 1945-1956
Az első olyan feldolgozást ismerheti meg az olvasó, amely hiteles levéltári források alapján mutatja be a honvédség és a néphadsereg tábornoki karát az 1945 és 1956 közötti időszakban.
A második világháború befejezése és az 1956-os forradalom és szabadságharc között csupán tizenegy esztendő telt el. A történelem időkerekében ez elenyésző, a magyarság történetéhez mérten sem számít nagy időintervallumnak, mégis akkora változások mentek végbe ez alatt, amely több évtizedre meghatározta Magyarország, valamint a magyarság sorsát és szerepét. A haderőben is jelentős átalakulások történtek, megszűnt a nagy múltú Magyar Királyi Honvédség s előbb „demokratikus honvédség” jött létre, majd szovjet minta alapján létrehozták a Magyar Néphadsereget. A korszak jellegzetességéből fakadóan az 1945 és 1956 között szolgáló tábornokok között jelentős különbségek figyelhetőek meg. Az első években még többségben voltak a Ludovika Akadémiát végzett komoly katonai tudású „régi” tisztek, majd a kommunista hatalomátvételt követően a szakmai tudás háttérbe szorult és csak az elvhűség számított. Így fordulhatott elő, hogy a pártvezetés péksegédből, szabóból, vasmunkásból vagy villamoskalauzból kreált tábornokokat…
Ismeretlen szerző - Székesfehérvár, Magyarország és a nagy háború
Az első világháború centenáriuma komoly lehetőséget teremt a tudományos közvélemény számára, hogy megfelelő és méltó módon emlékezzen meg hazánk hőseiről, áldozatairól és mindennapjairól a Nagy Háború korában. Az első világégéssel kapcsolatban különösen helytörténeti vonatkozásban sok minden méltatlanul elfelejtődött, mindemellett az 1950-es évektől az államszocializmus korszakában számos torz hátteret adó tanulmány és tananyag épült be a társadalmi tudatba, illetve az oktatásba. Jelen kötet célja, hogy segítsen a korszerű, legfrissebb ismeretek terjesztésében és bemutassa a legújabb kutatások tükrében az első világháború korát, mindazokat a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális változásokat, amelyek jellemezték az adott időszakot.
A kötet ezzel elősegítheti a korszakról kialakuló közös európai gondolkodást és méltó emléket állít az első nagy világégés hőseinek és áldozatainak. A jelen tanulmánykötet mindennek során helytörténeti, regionális jellegű fókuszt alkalmaz; az országos diplomáciai események mellett elsődlegesen Székesfehérvár városára és a háborús hátországra kíván koncentrálni.
Julier Ferenc - 1914–1918
A magyar nemzet ezeréves történetének legvéresebb küzdelmét az 1914-18. évi világháború képviseli. Ezt az öt éven át húzódó óriási harcot az osztrák-magyar monarchia keretében elhelyezkedett Magyarország katonái a monarchia hadszervezetében rejlő okoknál fogva túlnyomó részben osztrák hadvezérek parancsai alatt és az „osztrák” jelző alá foglalt nép fajok harcosaival közösségben vívták meg.
A harc célja a monarchia megmentése és egyben Magyarország területi épségének megóvása volt. Ezen az igazságon nem változtat az a tény, hogy ennek a hosszabb időre kétségtelenül elkerülhetetlen, de esetleg bizonyos ideig még 1914 után való időre elodázható önvédelmi harcnak éppen 1914-ben való megkezdését a monarchia külpolitikájának intézői akarták, felhasználva ürügyül a monarchia trónörökösének Szarajevóban történt meggyilkoltatását. Akarták azért, mert az általános külpolitikai helyzet alapján ezt az időpontot és alkalmat kedvezőnek találták az említett gyilkosságban részességgel gyanúsított Szerbiával való leszámolásra, noha számolni kellett azzal, hogy a leszámolás kapcsán esetleg a monarchia minden ellenségével meg kell mérkőzni. Csupán Magyarország miniszterelnöke, Tisza István gróf foglalt határozottan állást a háború kirobbantása ellen, még pedig azért, mert ellentétben a monarchia többi külpolitikai vezetőivel a mérkőzésre való időpontot a pillanatnyi erőviszonyok alapján kedvezőtlennek ítélte.
A sors úgy akarta, hogy Tisza ettől az álláspontjától később eltérjen. A háború kitört. A monarchia minden ellensége fegyvert fogott. A küzdelemben Magyarországnak közel másfél millió katonája hullatta vérét.
Ennek a rettenetes vérontásnak hadvezetési hátterét kívánjuk ebben a könyvben ismertetni.
Gosztonyi Péter - Szálasi Hitlernél
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Kalakán László - A Svábhegy és környéke története 1944–1945-ben
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.
Horváth Miklós - A Nagy Háború másik arca
A kilencven esztendeje kirobbant első világháború, a modern emberiség „őskatasztrófája" alapjában változtatta meg kontinensünk – s benne a mi hazánk, Magyarország – további fejlődésének alakulását. A gigászi küzdelem ábrázolása hosszú időn keresztül hagyományosan a háborús hadigépezet működésére összpontosított, újabban azonban egyre inkább a küzdelem tényleges főszereplői: az emberek kerültek az érdeklődés homlokterébe. A milliós tömeghadseregek egyenruháit magukra öltő katonák döntő többsége nem hivatásszerűen hadakozott: civil volt, mielőtt a frontra került, és – ha élve megérte – újra civil lett, amikor a háború véget ért. Sőt, többé-kevésbé civil maradt a harctéren is, miközben mundérba bújtatva, jól-rosszul kiképezve fegyvert fogott és parancsot teljesített, de valójában az életéért harcolt. Egész előélete, kultúrája, neveltetése, eszményei és gondolatai a civil világból származtak, s amikor a háború arra kényszerítette, hogy átmenetileg szakítson ezzel az életmóddal, természetes módon protestált. Ha tehette, még a lövészárokba, a fedezékbe, a hadifogolytáborba is visszacsempészett a civil világból annyit, amennyit csak tudott. A katona tehát a maga módján „civilizálja" a háborút, igyekszik magát otthoni holmikkal körülvenni, az embertelen viszonyokat „humanizálni", és nem mond le a civil élvezetekről és szórakozásokról sem, ha alkalma adódik rá. Mindez természetesen a hadihelyzet függvénye: ha mozog a front, aligha lehet kényelmesen berendezkedni. Az első világháborúban azonban a frontok gyakran hosszú hónapokra megmerevedtek, és ilyenkor a katona azonnal hozzálátott, hogy némi békebeli komfortot teremtsen a maga és elöljárói számára. A kötet, amelyet az Olvasó a kezében tart, nem a harcoló katonát igyekszik bemutatni, nem a küzdő és szenvedő katonát, hanem azt, ahogy ez a katona a fronton él. A hétköznapok eseményeit, a mundérba öltözött fegyveres civilek frontéletének legfontosabb állomásait ábrázolja a korabeli fényképek segítségével. A kiválogatott fotók bemutatják a háború másik arcát, azt, amelyet nem szokás ábrázolni: a hétköznapokat, benne a civilből lett katonával.
Dr. Csonkaréti Károly - Benczúr László - Haditengerészek és folyamőrök a Dunán
Hogyan kerültek hadi tengerészek a Dunára? Milyen szerepük volt az első és a második világháború harccselekményeiben? Milyenek voltak a magyar folyami hadihajók?
Ezekre, és még sok más, a Dunaflottillával kapcsolatos kérdésre is választ ad e mű, amely egyidejűleg hadtörténelem, haditechnikatörténet és a harcok szemtanúik által történő hiteles leírása.
A szerző a Budapesti Tengerészeti Különítmény megszületésétől követi nyomon a magyar folyami hadihajósok történetét. A Dunaflottilla, és a Magyar Királyi Folyamőrség fennállása alatt két világháború rázta meg Európát. E mozgalmas, háborúkkal tarkított időszakot, a magyar tengerészek és folyamőrök hősies helytállását közreadó mű az érdeklődők számára eddig ismeretlen területet tár fel. A sok, ez idáig sehol sem látható korabeli fénykép, valamint a hadihajók felépítési rajzai pedig mindenki számára egyedi élményt nyújtanak.
Pokorny Hermann - Emlékeim - A láthatatlan hírszerző
A morva származású Pokorny Hermann 15 évesen került a K.u.K. hadsereg bécsi hadapród iskolájába; az I. világháború idején Mackensen hadsereg-parancsnokságán volt rádiólehallgató tiszt; 1917-ben tagja volt az oroszokkal Breszt-Litovszkban tárgyaló fegyverszüneti delegációnak; Trianon után hamar a honvéd vezérkarhoz vezényelték, innét ívelt föl katonai pályája egészen 1935-ös, méltatlanul korán történt nyugdíjazásáig. (Maga Gömbös Gyula miniszterelnök közölte vele, azért kell nyugdíjba vonulnia, mert a hadsereg átszervezése után a nem magyar származású tábornok nem maradhat a vezérkarban, Pokorny pedig még a nevét sem volt hajlandó magyarosítani.) Ezután katonapolitikai, hadtörténeti tanulmányokat írt, majd 1944/45 fordulóján „reaktiválta magát”, azaz átállt a szovjetekhez, hogy egy fölállítandó fegyveres alakulat segítségével gyorsítsa Magyarországnak a nyilas uralom alóli fölszabadítását. 1945 és 1949 között, végleges nyugdíjazásáig a Külügyminisztériumban dolgozott. Hosszú katonai pályafutása és hírszerző szolgálata alatt nagy műveltségű, elméletileg igen képzett főtiszt, majd tábornok vált belőle, aki történelmi távlatban tudta szemlélni hazánk és Európa sorsát, 20. századi küzdelmeit – erről tanúskodik pl. a kötet Mellékletei sorában olvasható, az 1930-as években írott Ha 1918-ban győztünk volna című dolgozata. Trianon után Pokorny szervezte meg a honvéd vezérkar „X” jelű (rejtjelező) osztályát, ide vágó emlékei szinte unikumnak számítanak a magyar hadtörténeti irodalomban.
Az 1958-ban papírra vetett Emlékeim egy furcsa, derékba tört katonai pályafutás krónikája, részletgazdag rajza, miközben hiteles tükre a 20. század első fele magyar hadtörténetének. A jegyzetekkel, mellékletekkel, dokumentummásolatokkal, archív fényképekkel kiegészített memoár – hadtörténeti gyűjteményekben helyezendő el.
Környei István - Katonasors 3.
A doni veterán Környei tizedes visszatérve szülőfalujába szomorúan tapasztalja a volksbundisták egyre erőszakosabb fellépését. Megpróbál visszailleszkedni a falu életébe, ám alig néhány hónap múlva megkapja SAS-behívóját, így kénytelen újra elhagyni szüleit és igaz szerelmét Erzsikét, hogy bekapcsolódjon a Budapest környékén dúló harcokba. A nagy sikerű sorozat záró kötete a hadtörténet iránt érdeklődők rég várt csemegéje.
Gosztonyi Péter - Légiveszély, Budapest!
Gosztonyi Péter 1931. december 2-án született Budapesten. Jóllehet közgazdász egyetemi oklevelet szerzett, érdeklődése mindinkább a történelmi kérdések felé fordult. Kisebb tanulmányait, történelmi esszéit már 1956 előtt közölték budapesti folyóiratok, napilapok. Történettudományi munkássága Svájcban bontakozott ki, ahova Magyarország 1956. decemberi elhagyása után került. A zürichi egyetem filozófiai tanszékén avatták történészdoktorrá, disszertációjának tárgya Budapest második világháborús ostroma volt. E nagy érdeklődést kiváltó munka ismertté tette nevét, valamint azt a mérhetetlen szenvedést, amit a hitleri hadvezetés "Budapest erőd" stratégiája a magyar főváros lakóinak okozott. Figyelmét addig is a második világháború hadtörténeti eseményei kötötték le, de az az érdeklődés, amit a Budapest ostromáról készített tanulmányával kiváltott, végleg a legújabb kor hadtörténeti kutatásai mellé állították. Az elmúlt évtizedekben megjelent 18 könyve, számtalan tanulmánya és tudományos igénnyel összeállított cikke - történelemirodalmi értékein felül - a háborút mélységesen elítélő, antifasiszta meggyőződését tükrözi. De munkái nemcsak politikai állásfoglalásáról tesznek bizonyságot, hanem arról is, hogy mindenkor az eredeti forrásanyagok felkutatására törekedett.
Szakály Sándor - A magyar katonai elit
Memoárok és interjúk, könyvek és filmszalagok gyakori szeperlői voltak az utóbbi évtizedben a második világháború magyar tábornokai és tisztjei. Tárgyilagos megállapítások, szélsőséges nézetek, különböző előítéletek egyaránt kapcsolódnak e hatalmi csoport megítéléséhez.
Szakály Sándor új módszerrel, a történettudomány és a szociológia határterületéről közelít a magyar katonai elit, a katonai felső vezetés kérdéseihez. A kötet az elithez számító 414 magas rangú katona eddig alig ismert életrajzi adatainak statisztikai vizsgálatával újszerű ismereteket ad a szűk körű társadalmi csoport tagjainak származásáról, mobilitásáról, összetételéről; új szempontokkal egészíti ki világháborús szerepük történeti értékelését.
Ismeretlen szerző - A Német Afrika hadtest
A második világháború katonái című, 18 részes sorozatot élethű ólomkatona figurák, valamint a hozzájuk tartozó történelmi, had- és viselettörténeti kötetek alkotják.
Az ólomkatonák korabeli fényképek alapján készültek, precíz aprólékossággal és hiteles, korhű ábrázolással. A kísérő kötetek a megformált történelmi személyek (közkatonától a törzstisztig) harcoló alakulatának második világháborús szolgálatába, katonai feladataiba engednek betekintést.
A történelmi összefoglalót részletgazdag, színes táblák követik, melyek a kiemelt katona - például magyar huszártiszt, kubáni kozák lovas felderítő, német ejtőernyős, amerikai vadászpilóta - bajtársait mutatják be. A tablószerű, színes rajzok szintén korabeli, fekete-fehér fotók felhasználásával születtek, katonai viselettörténész alapos szakmai munkáját dicsérve.
A kötetekben szereplő számos katona rendfokozatának, egyenruhájának, kitüntetéseinek és fegyverzetének leíró elemzése a világháború érdekes, kevéssé ismert hadtörténetében segít elmélyedni.
Mark R. Henry - Az amerikai hadsereg a Mediterráneumban
A második világháború katonái című, 18 részes sorozatot élethű ólomkatona figurák, valamint a hozzájuk tartozó történelmi, had- és viselettörténeti kötetek alkotják.
Az ólomkatonák korabeli fényképek alapján készültek, precíz aprólékossággal és hiteles, korhű ábrázolással. A kísérő kötetek a megformált történelmi személyek (közkatonától a törzstisztig) harcoló alakulatának második világháborús szolgálatába, katonai feladataiba engednek betekintést.
A történelmi összefoglalót részletgazdag, színes táblák követik, melyek a kiemelt katona - például magyar huszártiszt, kubáni kozák lovas felderítő, német ejtőernyős, amerikai vadászpilóta - bajtársait mutatják be. A tablószerű, színes rajzok szintén korabeli, fekete-fehér fotók felhasználásával születtek, katonai viselettörténész alapos szakmai munkáját dicsérve.
A kötetekben szereplő számos katona rendfokozatának, egyenruhájának, kitüntetéseinek és fegyverzetének leíró elemzése a világháború érdekes, kevéssé ismert hadtörténetében segít elmélyedni.
