A ​százegyedik év Három ​kiseposz

Tom Stoppard - Drámák
Tom ​Stoppard a szó és a szellem virtuóza. Személyét és írásait már-már túl könnyű hatásos paradoxonokkal felcímkézni. Szabatosan fogalmazó fecsegő, bohócarcú gondolkodó, keserű tréfacsináló. Pályája kezdetétől következetes tojástáncot jár a műfajok és színházi kategóriák mezsgyéjén. Kritikusainak komoly fejfájást okoz, vajon a könnyű műfaj nehéztüzérségéhez, avagy a komoly művészet szórakoztatóipari gyorshadtestéhez sorolják inkább. Stoppard folyamatosan változik, írásaiban talán csak két dolog állandó. Az egyik a szavak, a nyelv mániákus imádata, a mesterség tisztelete. A másik, hogy a közönségét minduntalan meglepi, de mert az soha nem tudhatja, honnan várja a "támadást", újra és újra kíváncsi szívvel tér vissza, hogy a szerző próbára tehesse éberségét. A négy évtizedes pálya legjavát egybegyűjteni egyszerre szép és fájdalmas feladat. Az itt közölt drámák mindegyike önmagáért szól (remélhetőleg sokakhoz), egyiknek sincs szüksége védőbeszédre vagy magasztos dicséretre. Sok minden nem fér bele ugyanakkor egy kézbe illő válogatásba: jócskán akadnak még könnyed kis szösszenetek, komoly "lelkiismeret-darabok", érzelmes időutazások és bonyolult agytörők egyaránt, amelyek joggal követeltek volna itt helyet. Egy reményünk van csupán: ez a válogatás értük is szót emel, irántuk is fölkelti az érdeklődést. A most közreadott szövegek "az egyetlen Rosencrantz kivételével" vadonatújak; akad köztük olyan, amely magyarul még nem látott napvilágot, és olyan is, amelyet korábban más fordításban ismert meg a közönség. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Rosencrantz és Guildernstern halott (Vas István fordítása.) Az igazi Bulldog hadnagy (Hamvai Kornél fordítása.) Magritte után (Ruttkay Zsófia fordítása.) Salto mortale (Upor László fordítása.) Travesztiák (Varró Dániel fordítása.) Az igazi (Békés Pál fordítása.) A szerelem mint találmány (Nádasdy Ádám fordítása.) Válogatta, szerkesztette és a tanulmányt írta: Upor László.

Szálinger Balázs - A ​sík
A ​több rangos, köztük a 2000. év legjobb elsőkötetes prózai-epikai teljesítményéért járó Bródy Sándor-díjjal kitüntetett Szálinger Balázs negyedik könyve újabb kísérlet a magyar kiseposz műfajának feltámasztására. A zalai születésű, de egy erdélyi irodalmi csoport tagjaként indult huszonéves költő az embernek a természethez való viszonyán keresztül próbálja bemutatni az ember egyéni és közösségi történelmét. A szabályos hexameterekben írott, ritmusváltásokkal teli mű olvasmányos, költői képekben, fordulatokban gazdag, és alighanem meghatározó állomás lesz a költő pályáján.

Petri György - Petri ​György munkái I. - Összegyűjtött versek
Halhatatlan ​életmű - az első kötet. Olyan gyűjtemény ez, amely a közelmúltban elhunyt költő valóban összes versét tartalmazza, beleértve a fiatalkori zsengéket, a Versek című kötet egészét, a Magvető gondozásában kiadott Amíg lehet című utolsó kötetet, valamint a hagyatékban talált műveket.

Vlagyimir Szorokin - A ​jég
A ​Mundruczó Kornél által rendezett színpadi változatban is nagy sikert aratott kultuszkönyv új kiadása. ,,...Ilyen ez a Szorokin. Fog egy eszmét, meg a Tunguz meteor jegét és megpördíti rajta az egész huszadik századot, de olyan pontosan és olyan elviselhetetlen kegyetlenséggel, hogy egyszerre hasít beléd az, ami szerinte lehetséges, és az, ami tényleg volt." Háy János

Nádas Péter - Saját ​halál
"A ​mondatok lélegzetvételének Nádastól évtizedek óta ismerős ritmusa, a szövegalakítás cicomátlan szépsége, az érdektelenség szálaiból szőtt cselekmény érdekesség közepette a legfigyelemreméltóbb a saját (három és fél percnyi) halálát haló elbeszélőnek a tudatvesztést is felidéző-érzékeltető mozgása az én- állapot és az ő-állapot között. Annak a leírása, ahogy a meghaló eltávozik az élőből." (Tarján Tamás)

Cserna-Szabó András - Szíved ​helyén épül már a Halálcsillag
Emlék ​Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, ,,az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb." Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni. A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló...

Grecsó Krisztián - Isten ​hozott
A ​Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne - nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, melyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét... hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A 2002-ben Bródy Sándor-díjat nyert, Pletykaanyu című könyv szerzőjének új regénye krimiszerűen örvénylik, A közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké. Vele kalandozunk, örömünket, vágyainkat leljük meg benne, és józanító pillanataiban önmagunkra ébredünk.

Kondor Vilmos - Bűnös ​Budapest
1939 ​szeptembere. A magyar-lengyel határt megnyitották a menekültek előtt, akik tízezrével tódulnak a német és a szovjet csapatok elől. Gordon Zsigmond, a Magyar Nemzet újságírója is ott van a határon, amikor feltűnik neki három vöröskeresztes teherautó. Beszélni akar az egyik sofőrrel, de az továbbhajt. Pár nap múlva Gordon nyomozni kezd, és hamarosan titkos kártyabarlangokra bukkan, amelyekben egyetlen éjszaka alatt vagyonokat lehet veszíteni és nyerni – nem feltétlenül a játékosoknak. Ezzel egy időben Nemes Sándor nyugállományú főfelügyelő olyan megbízást kap, amelyet nem utasíthat vissza, méghozzá olyan embertől, aki nem szokott hozzá a visszautasításhoz. Ki kell nyomoznia, hová tűnt a lengyel katonáknak szánt kábítószer-szállítmány. Nemesnek ismerős az a mocsok és szenny, amely útját kíséri a bűnös városban, ám most olyasvalamibe botlik, amire még ő sincs felkészülve. A két nyomozás egy ponton összeér, Gordon és Nemes találkoznak, és borzalmas titkokra derítenek fényt, titkokra, melyekért semmilyen bosszú nem drága és semmilyen áldozat nem kevés. „Szuggesztív és reményteljes módon teremti meg a magyar krimi 21. századi potenciális (nemzetközi) karriertörténetét.” Rácz I. Péter, prae.hu „Kondor stílusa letisztultabb, a helyzet viszont, melyben főhősét mozgatja, egyre elszomorítóbb lett. Szabó M. István

Parti Nagy Lajos - Banga Ferenc - A ​pecsenyehattyú és más mesék
Tizenhárom ​történetet választott ki különféle országok meséiből Banga Ferenc, a kitűnő grafikus, és ugyanazzal a lendülettel szemet-szívet gyönyörködtető képeket is rajzolt hozzájuk. A történeteket Parti Nagy Lajos, a virtuóz nyelvművész írta át vadonatúj, tanulságos és mulatságos, bölcs és huncut mesékké. Könyvükből gyerekek és tanulni vágyó felnőttek egyaránt megtudhatják, mire jó egy bolhabőr cipellő, valójában mitől sós a tenger víze, és hogy mi történt a portugál csibével a liszboai villamoson…

Umberto Eco - Ellenséget ​alkotni
Önmaga ​jobb definiálásához, úgymond, minden társadalomnak és minden egyénnek szüksége van ellenségre, akitől különbözhet. Erről tettek bizonyságot a náci és fasiszta típusú rasszista rendszerek, amikor - tűrhetetlen faji érveléssel - rettentő ellenséget találtak ki maguknak. És ugyanezt bizonyítják ma is mindazok a társadalmak, amelyek úgy keresnek valamiféle, ellentmondást nem tűrő közmegegyezést, hogy például a bevándorlók "másságában" lelnek ellenségre. Ezzel a kritikus és antiideologikus reflexióval kezdődik és egy sor alkalmi írással folytatódik Umberto Eco új esszégyűjteménye. A szerteágazó tartalom nagyon is jellemzi Eco sokrétű világát: szó esik ismét a médiáról, tudomány és politika "perverz" viszonyáról éppúgy, mint Eco kedvenc témáiról (abszolútum, tűz, listák), és persze, mint mindig, irodalomról és tömegkultúráról. Az írásokat már-már rögeszmés szenvedély és kíváncsiság hatja át. Szerzőjük nemcsak korunk kultúrájának egyik vezető tekintélye és világszerte megbecsült értelmiségi, hanem olyan ember is, aki minden sorával bizonyítja: szereti, amit csinál. Alkalmasint őt is ezért szeretik az olvasói.

Claudio Magris - Duna
"...Az ​utazó, miközben csorog az ő deltája felé, a táj tükrében nézegeti magát - a történelmi, természeti, művészeti, pszichológiai tájéban, ami erdőt és hegyet-völgyet, de várakat és városokat, és lélekszakadékokat és tudattalan-örvényeket is jelent. Ez a táj, létezésének tükre, az ő kicsi életének és a nagy történelemnek a kövületeit, valamiféle eltemetett, de bármikor klónozódni, új életre kelni kész DNS-nek a maradványait is tartalmazza. A Duna dicsőséges folyó, de egyben csupa halál és szerencsétlenség is, keveredik és kereszteződik benne minden, kanyarulataiban menedéket keres az utazó, halogatva az érkezést minél későbbre, tudva jól, hogy ha az eredet jelentéktelen és főleg bizonytalan is, a vég holtbiztos és elkerülhetetlen" - összegez világhírt hozó könyvének új magyar kiadásához írott előszavában Claudio Magris. A Duna témája természetesen a Duna. Amely Danubio is, persze, és Dunaj, Dunav, Dunărea. Vagy ahogy fekete-erdei bölcsőjénél (ahol egy vitatott csapból buggyan elő), ahogy Ausztriában, ahogy a bánáti svábok és az erdélyi szászok nyelvén mondják: Donau. Ezen a nekünk is oly fájdalmasan és felemelően fontos folyón, ezen a nem is annyira földrajzi, mint inkább kultúrtörténeti tüneményen tette emlékezetes utazását a nemzetközi hírű trieszti germanistaprofesszor, egyszersmind az élő olasz irodalom egyik legnagyobb alkotója. "Érzelmes utazás ez - magyarázza Magris, miért nem "útikönyv" mégsem a Duna -, a történelem nagy monumentumainál és momentumainál érdekesebbek benne az apró és látszólag jelentéktelen részletek, útközben véletlenül hallott történetek, kocsmák falán vagy templomkapukon látott feliratok, ismeretlen, soknyelvű temetők sírköveibe vésett rövid regénysűrítmények, söralátétek és másféle történetek..." Az utazó tükre a mi tükrünk, persze. Jelenbe érő közös múltunké, Közép-Európáé, melynek tájképét, negyedszázada már, ez a könyv is gazdagítja.

Darvasi László - A ​világ legboldogabb zenekara
A ​világ legboldogabb zenekara című gyűjtemény a kortárs szépirodalom egyik legjelesebb képviselőjének műhelyébe enged bepillantást: a kötet olvasói lépésről-lépésre nyomon követhetik a rövidebb szépprózát író Darvasi László pályájának indulását és alakulását. A könyvben az író a kilencvenes évek elején-derekán írt első négy, könyvesboltokban ma már hozzáférhetetlen novelláskötetének legjava szerepel, több olyan írás, amely megjelenése után más formában is elnyerte a közönség tetszését. Darvasi ezekben a darabokban változatosan és sokoldalúan meséli el nagy témáit, szerelem és halál, bűn és nyomozás, csábítás és megbocsátás, pusztulás és megmaradás megannyi hatalmas konfliktusát - ha kell, figyelmes melankóliával, ha kell, szókimondó humorral, ha arra van szükség, az izgalom krimiszerű adagolásával. A gyűjtemény mindegyik novellája klasszikus módon előadott, fordulatosan kitalált történetek olykor a furcsa történelmi kulissza ellenére is annak a világnak a kitapintható lenyomatai, amelyben létezünk.

Szerb Antal - Utas ​és holdvilág
Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Nádas Péter - Párhuzamos ​történetek I-III.
A ​Párhuzamos történetek talán legfeltűnőbb vonása, az életmű ismerői számára is meglepetést jelentő újdonsága az egymástól lényegében független történetek olyan elképesztő sokasága, amelyet semmiféle realista konstrukció nem lenne képes egyetlen elbeszélésben összefogni. E regény történetei szinte ugyanúgy megszámlálhatatlanok, mint ahogyan azt sem tudnánk összeszámolni, hány emberrel találkoztunk életünkben, mégis egyetlen elbeszéléssé olvadnak össze. A regény egyetlen, nagy elbeszélése azonban nem ezeket a történeteket beszéli el, hanem a testek egymásra hatásának, egymásra gyakorolt vonzásának, egymásra irányuló vágyakozásának és egymásról őrzött emlékezetének nagy történetét. Ebben a burjánzó elbeszélésben jönnek létre olyan csomópontok, amelyek különböző személyekkel azonos időben és azonos helyen (a másik test az érzetben), azonos időben különböző helyeken (a másik test a vágyban), azonos helyen különböző időkben (a lakás, a ház, a város emlékezete a testben), illetve ugyanazon személlyel különböző helyeken és időkben (a saját test az emlékezetben) megesett dolgokat kapcsolnak össze. Az elbeszélésnek ez a csomópontról csomópontra haladó mozgása vetíti ki aztán a rekonstruáló képzeletbe a történetek szövegen túli valósággá összeálló szövevényét, mely így gyakorlatilag és elvileg egyaránt kimeríthetetlen, és ezért képes egy semmiből megteremtett, társadalmilag és történelmileg mégis szigorúan meghatározott, az általunk ismert vagy ismerhető reáliáknak akkurátusan megfelelő, szövegen túli világot alkotni. Ahogy ez létrejön, az ennek a regénynek a legnagyobb titka és egyben világirodalmi teljesítménye. A Párhuzamos történetekkel létrejött az a mű, amely komolyan veszi és megválaszolja a realizmus felbomlása, a századelő újító kísérletei és a nouveau roman által felvetett kérdéseket, ugyanakkor visszaadja az olvasás gyönyörét, és kiállja az összehasonlítást a tizenkilencedik századi nagyrealizmus legnagyobb műveivel.

Hans Robert Jauss - Recepcióelmélet ​- esztétikai tapasztalat - irodalmi hermeneutika
A ​kötet a modern irodalomtudomány egyik legjelentősebb és immár Magyarországon is nagy hatású irányzata, a konstanzi recepcióesztétika vezéralakjának legfontosabb tanulmányaiból nyújt válogatást. Jauß első magyar nyelvű kötete reprezentálja munkásságának sokrétűségét. A több könyvéből összegyűjtött tanulmányok a címben jelzett hármas érdeklődési irány köré rendeződnek, de bemutatják a szerző szövegelemző eljárását éppúgy, mint a posztmodernről alkotott felfogását. A válogatás tartalmazza az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb és legtanulságosabb irodalomelméleti vitáját is: Paul de Man híres tanulmányát Jaußról, illetve a német irodalomtudós erre írott válaszát.

Bartis Attila - A ​nyugalom
Anya ​és fia él együtt egy pesti lakásban. Az anya egykor ünnepelt, imádói által bálványozott, irigyei által megvetett és gyűlölt színésznő volt. Szenvedélyes, érzéki nő, aki mindig is úgy gondolta: szükség esetén szinte bármit megbocsát magának az ember. Tizenöt éve a lábát sem teszi ki a lakásból. Szorong, retteg, gyűjtögeti disszidált lánya leveleit és árgus szemekkel figyeli íróvá lett fia minden mozdulatát. És miközben odakint szép lassan összeroskad egy politikai rendszer, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy a fiú immár sose fog szabadulni e gyűlölet és szenvedély szőtte hálóból. Még akkor sem, amikor az egy éjszakás, satnya kis kalandok után egy nap a Szabadság hídon találkozik Fehér Eszterrel.

Weöres Sándor - Három ​veréb hat szemmel
Weöres ​Sándor életművében kiemelt szerepet kap a Három veréb hat szemmel című, első kiadásban 1977-ben (Szépirodalmi), majd bővített változatban 1982-ben (Magvető) megjelent antológia, amely a költő szavaival rokontalan könyv a világon. A középkortól a XX. század kezdetéig tesz közzé "lappangó, rejtett, ismeretlen költői szépségeket, különös izgató zamatú, rendhagyó műveket, amelyekkel éppen különlegességük miatt nem tudtak mit kezdeni, évszázadokig hevertették hajdani nyomtatványokban új kiadás nélkül vagy éppen kéziratban, kiadatlanul". Több mint negyedszázad után a Helikon Kiadó az életmű-sorozatban teszi újra közzé az eredetileg a nagyközönségnek szánt "temető-feltáró" antológiát, ami nemcsak rendkívül szórakoztató és tanulságos gyűjtemény, hanem sajátos vonással gazdagítja Weöres Sándorról alkotott képünket. A két kötetet az 1982-es változat szerkesztője, Steinert Ágota gondozta. Helyet kap a műben Kovács Sándor Iván forrásjegyzéke és bevezető tanulmánya, valamint Bata Imre esszéje.

Szálinger Balázs - Köztársaság
Szálinger ​Balázs új könyve különleges költői körutazás, mely napjaink Magyarországáról indul, hogy a három műnemen (líra, dráma, epika) és Róma birodalmán keresztül a közeljövő Budapestjére térjünk vissza. Szálinger nagy témája a közélet és a magánélet egymástól elválaszthatatlan egységellentéte. A feszült egymásrautaltságot humorral és iróniával, sokszor a történelem segítségével oldja fel, ez távolítja és nagyítja a Köztársaság tétjét: hogyan tudunk hitelesen megszólalni privát dolgainkról a nyilvánosság előtt? Hogyan lehet közünk saját magunkhoz a mindenkori többieken keresztül? Ezt járja körül több versciklusban és egy drámában, hogy a Háború című utópisztikus szerelmi verses elbeszélés zárja a könyvet. Napjaink Budapestje, látszólag minden rendben, mindenki rohan, teszi a dolgát, tehát semmi sincs rendben. Ugyanazon a napon robban ki a III. világháború és érkezik visszafordíthatatlan pontjához egy szakítás is. A Köztársaság Szálinger pályájának fontos állomása: összegzés és előretekintés egyazon mozzanatban. A költő játékos és termékeny lírai teret hozott létre, melyben a műnemek és a műfajok, a témák és a motívumok is változatos módon illeszkednek a kötet történetívéhez. A köztársaságok, a respublikák közös részeihez.

Roland Barthes - A ​szöveg öröme
Roland ​Barthes-nak eddig magyarul nem jelentek meg kifejezetten irodalomelméleti tanulmányai, pedig Barthes egyszerre volt a szemiotika felé továbblépő strukturalista irodalomtudomány és a szöveg "szövegségéből" eredő konklúziókat radikálisan továbbgondoló posztstrukturalizmus ihletője. A magyar kötet tartalma két hosszabb, eredetileg önálló könyv formájában megjelent tanulmány (Az írás nulla foka, A szöveg öröme). A két tanulmány Barthes pályájának két szélső pontján született, s ezzel érzékeltetni tudja azt az ívet is, amelyet a francia strukturalizmus legnagyobb hatású irodalomtudósa bejárt.

Szvoren Edina - Pertu
Elbeszéléseiben ​Szvoren Edina messzire cipeli a hőseit. Bicikliútra Szászföldön, menekülésszerű vakációra a fjordok közé, vagy a fjordoknál is fagyosabb, képzelt jövőbe. Még a gyerekkor díszletei is idegen tájként hatnak rájuk. De akárhová viszi őket, nem tud szabadulni tőlük: fájdalmas, forró, komikus élményeik a bőrére égnek. A Pertu a folyóiratok hasábjain már rendkívüli figyelmet keltett szerző első kötete. Szvoren Edina 1974-ben született Budapesten.