Rejtekutak ​a posztmodernben Vajda ​Mihály válogatott művei

Dés Mihály - Pesti ​barokk
Budapesti ​házibulik a nyolcvanas évek derekán. Szerelmi bonyodalmak, hódítások, megcsalások, barátságmítoszok, világjobbító dumák, politikai viccek, szamizdatok. Regényünk főhőse, egyben szerzője Koszta János ebben a pesti világban otthonosan mozog, mégsem találja a helyét. Mindenről van egy jó vicce, egy családi anekdotája, egy csavaros sztorija, egy szellemes aforizmája és most készül megírni élete történetét is. Honnan is kezdje? És hová juthat el? Mire megy azzal, hogy okosan látja élete hülyeségeit? A kérdésekre ebben a regényben több válasz is létezik. Barokk voltát éppen a sokszínűség, a színpompás gazdagság szavatolja. A könyvben több műfaj is – mintha irodalmi farsangbál lenne – izgalmasan találkozik egymással. Családregény-betétek, levelezések, naplók, önéletrajzok, anekdoták, viccek, ügynökjelentések váltakoznak a mű lapjain. A Pesti barokk játék a valósággal, hiszen a fiktív karakterek mellett valódi, hús-vér személyek is szerepelnek benne; a határvonalak elmosódnak. Szellemessége szintén többrétegű: akadnak itt vaskos humorú tréfák, ironikus szólamok és irodalmi utalások. Dés Mihály nagyszerű első regényében a korszaknak és környezetnek nem is annyira emléket állít, semmint inkább a mítoszoknak, emlékfutamoknak a nyomába ered. Újraírja, átgondolja őket. Az ájtatos legendaképzésnek ugyanannyira híján van ez a kalandokban bővelkedő szellemes regény, mint a retrocsalamádénak. Dés Mihály (Budapest, 1950) magyar irodalmár, lapkiadó és író, aki 1986 óta Barcelonában él. Magyarországon műfordító volt, lektor, kritikus és alkalmi filmszínész, a Banánhéjkeringő és A dokumentátor főszereplője. Fordításai között Borges, Carpentier, Cortázar, García Márquez, Vargas Llosa művek szerepelnek. Spanyolországban újságíróként kezdte pályáját. Később megalapítja a Lateralt, mely a spanyol nyelvű világ meghatározó kulturális folyóirata lett. 1995 és 2003 között a Barcelonai Központi Egyetem tanára, spanyolul elbeszéléseket is publikált. A Pesti barokk az első regénye.

Fábián Nóra - Álmok ​Júdeában
Lírai ​elmélyülés és kifinomult lélektani érzék jellemzi a fiatal írónő novelláit. A kötet két rövid és egy hosszabb lélegzetvételű novellát tartalmaz. Ez utóbbi hátterét Heloisë és Abélard szerelmi tragédiája alkotja. A novellákban hangsúlyos szerepet kap a képzelet, az álomszerűség, a sóvárgás a tisztább és távolibb dolgok után. A testiség sejtelmes homályba burkolózik, a szavak a lélek rezdüléseit próbálják kifejezni. Az írónő művészete annak a Szent Ágostontól eredeztethető vallomásirodalomnak a posztmodern változata, melynek alaptörvénye: „ne kifelé indulj, hanem fordulj magadba, a belső emberben lakik az igazság.” „Elsősorban persze a kérdéseit fogalmazza meg: kivételes pontos-sággal, ökonómiával. A kérdéseit, amelyekre – főleg Istentől – nem vár választ, amelyekről tudja: nincs válasz rájuk. Kérdezni s jól kérdezni azonban egyet jelent az emberi lényeggel…” (Tóth László)

Nádas Péter - Emlékiratok ​könyve
Új ​kiadásban jelenik meg Nádas Péter egyik legjelentősebb műve, az Emlékiratok könyve. Az először 1986-ban napvilágot látott, többszólamú regény fülszövegében írja a szerző: "Kellemes kötelességemnek teszek eleget, ha kijelentem, hogy nem a saját emlékirataimat írtam meg. Senkit nem szeretnék fölöslegesen megtéveszteni. Regényt írtam, több ember időben némiképpen eltolt, párhuzamos emlékiratát beszéltem el. Mindazon valóságosnak tetsző helyszín, név, esemény és helyzet, ami a történetben előfordul, nem mondható tehát valóságosnak, hanem a regényes írói szándék és az óvatos képzelet terméke. Amennyiben valaki mégis magára ismerne, vagy - Isten ne adja! - bármilyen esemény, név, helyzet fedne egy valódit, akkor az csak a fatális véletlen műve lehet, s ebben a tekintetben - ha más tekintetben nem is - kénytelen vagyok minden felelősséget elhárítani." "Ezidáig is azért hallgattam minderről, azért nem beszéltem minderről soha, senkinek, hogy ne válhasson kalandos elbeszéléssé, ne legyen mese abból, ami nem mese, ne szelídíthessem fabulává szavakkal; elevenen kellett inkább eltemetni az emlékezet kriptájában, és egyedül ott van jó és háborítatlan helye."

Garaczi László - Gyarmati ​nő
A ​posztmodern fordulatait alkalmazó korábbi és új novellákban a személyes, ironikus látásmód és az új jelentéssel telített fogalmak közti feszültség teremt eleven, derűs és bravúrosan ironikus nyelvet, amellyel igényesen, mégis szórakoztatóan közölhető minden, ami az írói látótérbe kerül. A rövid epikai szövegekben a hagyományos értelemben vett prózai műfajok megszokott szabályai átértékelődnek, a legkülönfélébb kulturális nyelvi törmelékek \\(a mai média-zsargon kifejezései, klasszikus- és kortárs irodalmi közhelyek, közmondások, kocsmai beszélgetések foszlányai stb.) alkalmazása az ábrázolás fontos eszközévé válik. Az olvasót magával ragadja az író szarkazmustól és öniróniától duzzadó igényes elbeszélésmódja, amit kiegészít a kötet különleges tipográfiája is. A fejezetek elején elhelyezett, a szövegeket bevezető, az egyes fejezeteket egymástól markánsan elválasztó fotók és üres felületek jelzik, hogy a kötet szerzője követi a befogadók vizualitás iránti igényét és szokását, ugyanakkor ezzel a látvány-elemmel az olvasó figyelmét a fogalmi gondolkozás új, friss tájai felé tereli.

Papp Olivér - Verőcei ​emlékeim
„Mindenkinek ​hallani kellene egyszer az életben, amint a csendes, füstszagú, ragyogó téli reggelen vonat fütyül a verőcei állomásnál. Hallani kellene a templom mélabús, átfagyott első harang-pendüléseit, amint elúsznak az ébredező falu felett. Hallani kellene, amint a kora reggel tavaszi virágillatában Szabó bácsi a bolt redőnyét húzza fel. A lovak patáinak szikrázóan friss hangját, a vékony ostorpattanást... A Duna hűvös, kortalan szaladását, hullámainak csengő partra futását. Kora őszi estelőket, mikor az egykori „Imre”- parkban összegyűltek az öregasszonyok, átbeszélni a gondterhes jelent, rövidke jövőt és parttalan múltat. Látni, amint Pallman Imre bácsi Boross bácsival kártyázik ugyanott – hallom a lecsapott kártyalapok hangját még most is, harminc év távolából…”

Závada Pál - Milota
Závada ​Pál új regénye egy 67 éves férfi és egy 34 éves nő egymást faggató, egymásban tükröződő testamentuma. Milota György utoljára meséli el életének, családjának, szerelmeinek, falujának történeteit és legendáit, a méhészet és a máktermesztés fortélyait - miközben Roszkos Erika megpróbál a maga zsákutcába jutott életébe eligazodni. A Milota különleges családregény: A két elbeszélő hol ugyanarra az élményre közelít, hol évszázadokra eltávolodik egymástól - míg mézevők és morfinisták, tótok és magyarok, kivándorlók és betelepülők, szeretők és házastársak, barátok és ellenségek, apák és fiúk sorsa egyetlen füzérré fonódik. A mesélők pedig úgy válaszolják meg egymás emlékezéseit, hogy szavaik az 1997-es Pünkösdöt keringik körül. Eközben kipattannak a mézelő akácfürtök, és kibontják majd szirmukat a mákvirágok.

Esterházy Péter - Harmonia ​Cælestis
Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Esterházy Péter - Bevezetés ​a szépirodalomba
»Fülszöveg, ​avagy a posztmodern kelgyó enfarkába harap. _Élt egyszer egy_ Olvasó. Szegényt ide-oda vezették - kelet-európai Olvasó volt -, ám nemcsak az orránál fogva, hogy tudja meg, mi a dörgés, a zörgés, hogy merre hány centi, hogy hol lakik az Úristen, hogy merről esik az ajtó sarka, merre a lakatja, hogy fedőként tudja, mi fő a fazékban, s tudja a járást, mint tarka macska a házhíján, és nemcsak a Szépséges Irodalomba, hanem már a bevezetésbe is kezdték bevezetni. ___Hogy miként sétáljon ebben az Irodalmi Beaoburg-ban, melynek legtöbb szobáját már ismeri vagy ismerheti, az épület maga mégis új, ismerős és idegen; hogy mi volna ez a két kifordult zárójel közé zárt Tér, ez a telt Tér, ahol _minden_ szöveg, a szünet is, melyet ép(p) szövegek tagolnak és értelmeznek (és nem fordítva), illetve hogy épp ez volna _kívül_, és az volna zárójelbe téve, ami nem _ez_, hogy tehát, itt, most, ez és csak ez az, ami _van_..., hogy megint, megint, megint akarnak valamit tőle. ___De hát mért nem hagynak békén. Kérdezem. Ne vezessenek engemet sehova. Ne mondják meg, mi a valóság, és hogy ki vagyok én. Ne mondják meg, mi a szép, mi a rút. Majd én megmondom. Fölkapcsolnám a lámpát, behúzódnék a sarokba, és olvasgatnék. Ezt mért nem lehet? Naiv és nevetséges irodalombarát akarok lenni. ___Felszólítottak, írjak önreklám-szöveget, ám egy ... oldalas, ... fejezetből álló, ... személyt mozgató és 33 x ennyimegennyi sort felvonultató könyv esetében - ahol is e bizonyos sorok egyike sem szándékkal üres - igen komoly akadályok tornyosulnak az ilyesmi elébe, így hát inkább azt mondom el, mi _nem_ ez a könyv. ___Nem az emberemlékezet óta várt magyar nagyregény, jóllehet... ___Nem korrajz, amelyben ... úr magára ismerhet, íme, így élek s virulok... ___Ugyanígy nem társadalomrajz. ___Nem a mindnyájunkat kínzó _problémákat_ tartalmazza, hanem... ___Nem azért író műve, mert ... a feladata (hogy elismételje, amit...), hanem azért, mert és ha ... konstruktív variáció. (Ehhez még hozzátehetjük: mivel ez az összesség szellemében rejlik, ez a könyv idealista, analitikus, alkalmasint szintetikus.) ___Nem szatíra, hanem pozitív konstrukció. ___Nem hitvallás, hanem szatíra. ___Nem pszichológus-ember könyve. ___Nem gondolkodó-ember könyve (mivel a gondolati elemeket olyan rendbe szedi, amely). ___Nem dalnok könyve, aki... ___Nem sikerszerző könyve, nem sikertelen szerző könyve. ___Nem könnyű és nem nehéz könyv, mert ez teljességgel az olvasótól függ. ___Azt hiszem, nem is kell folytatnom, máris közölhetem: aki tudni óhajtja, mi ez a könyv, a legjobban teszi, ha maga olvassa el (nem hagyatkozik sem az én, sem mások ítéletére, hanem maga olvassa el). ___ _Élt egyszer egy_ Író, maga is Olvasó.«

Schäffer Erzsébet - Egyszer ​volt
"Szemérmetlenül ​privát gondolatok, amelyekre talán rímel egy-egy találkozás. Bizonytalan vagyok. A kéziratot odaadtam egy barátnőmnek, aki szigorú, s akinek adok a véleményére. Egy sajtcédulán ezt írta: 'Köszönöm a paksamétát. Tegnap este és ma hajnalban is ezt olvastam. Nagyon jó, hogy így együtt van ez a sok gondolat és érzés. Tragédiák és örömök, ismert és ismeretlen emberek életmeséi. Kell, hogy az ember egy kicsit kilépjen önmaga intrikái és mosolyai mögül és rácsodálkozzon egy másik földi halandóra. Őszintén tetszik. És tudd, ezt nem írhatta volna meg más, egyedül csak te. Benne vagy. És ez jó. Gitta' " Schäffer Erzsébet újságíró, a Nők Lapja kivételes hangú szerzője. A lap hasábjain egyéni hangú műfajt teremtett, amely ötvözi a tárcaírás, a riport és a novella hagyományait. Interjúi különleges beszélgetések. Lázár Ervin írta róla: "Olyan erővel árad belőle a bizalom, hogy szabaddá teszi az embert. " Ez a bizalom van jelen ebben a kötetben is. Mint előző két könyvét, ezt is úgy veheti kézbe az olvasó, hogy számíthat rá, lélektől lélekig tartó találkozásokban lesz része. A kiadó az ő kötetével indítja útjára a Nők Lapja Műhely könyvsorozatot.

Grecsó Krisztián - Angyalkacsinálás
Dokumentje ​kell, hogy legyen az embernek, ha jót akar. A gyakorlott dokumentírók már az első bejegyzés előtt nejlonba borítják az apró, kemény táblát, és frissiben bemargózzák a füzetke kockás oldalait. A kemény munka persze akkor kezdődik, amikor szétterítik a múltheti Szabadföldet, vagy Délvilágot a viaszkosvászon terítőn. Füzetüket a papiroson még egyszer eligazítják, rákönyökölnek, és írnak. Dokumentet. Apai nagyanyáméban azt olvastam, hogy aki a dokumentnek írója, annak szabad irkájával azt cselekedni, ami tetszik, de akinek akaródzik mellé ülni, sohasem kíván nem odavaló dolgot. Anyai nagyapám tíz éve írja, milyen az időjárás, lejegyezi mennyiért veszik a disznót, hogy lett kukoricánk. Mindent pontosan, ahogy volt. De hallottam már olyanról, aki nem arról írt, ami igaz. Azt beszélik például, hogy a Rozmaring utca sarkán lakó, angyalkacsináló asszony rendre elfelejtette az abortuszra megbeszélt találkát, mert mindenféle haszontalanságot vezetett dokumentjébe. Csupa lélekvesztő hamisságot. Egyetlen egyszer örökített meg valamit a való dolgokból: tévedésből tette. Ha figyelmesen olvassuk dokumentjét, észrevehetjük, annál a pontnál megtörik a valóság. Az már mese... Grecsó Krisztián 1976-ban született Szegváron. Első verseskötete, a Vízjelek a honvágyról, 1996-ban jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában.

Hermann Marika - A ​bátor Csigabiga
A ​Bátor Csigabiga, Hangya Bandika, Mókus Panni és a többi kedves meseszereplő a kis gyermekek hétköznapi hősei. Ők, a gyermekek nyelvén, számukra ismerős helyszíneken és jelenetekben élik életüket. Történeteik gyermekeink számára ismerősek, tanulságosak, ugyanakkor szórakoztatóak és mosolyogtatóak is. Olyanok, mint maga a kisgyermek: bár néha dacosak, tévednek, hibáznak, de végül minden jóra fordul. Hermann Marika tökéletesen beszéli az óvodások-kisiskolások nyelvét, de nem csak ezért olvasom szívesen a meséit a saját gyermekeimnek is, hanem azért mert a meséi kedvesek, a figurái szerethetőek, a történetek tanulságosak és szórakoztatóak is egyben. Minden anyukának szeretettel ajánlom! Vida Ágnes Hermann Marika vagyok. Célom, egy boldogabb jövő megteremtése. Szeretném, ha gyermekeink, unokáink kiegyensúlyozott, boldog felnőttekké válnának, azonban jelen életritmusunk éppen tőlük vonja el a legtöbb időnket. Ezért kezdtem el meséket és gyerekverseket írni. A meséken keresztül kívánok segítséget nyújtani a szülőknek, ebben a rohanó világban a gyermekük szórakoztatásához, neveléséhez, tanításához. Hiszem azt, hogy minél többször lépnek át a gyerekek a meséim világába, annál többet tudnak hasznosítani azokból. A kalandos, fordulatokban bővelkedő történetek segítséget nyújtanak útkeresésükhöz, boldogabb felnőtté válásukhoz.

Alice Wonder - Champs-Él... ​izé
A ​harmincegy éves Alice Wonder beleszeret egy Franciaországban élő férfiba. Az érzelem oly erős, hogy feladja karrierjét, eladja lakását, autóját, és külföldre költözik. Beleveti magát élete nagy kalandjába. Felfedez egy új világot, belekóstol az ismeretlen kultúrába, rácsodálkozik egy másik nép szokásaira. Az alkalmazkodás a tízmilliós metropoliszban nem könnyű. Idegen emberek, kiterjedt bürökrácia, hatalmas nemzeti öntudat - Párizs annyira más, mint azt az útikönyvek, a reklámok és a képeslapok hirdetik. És mégis, lenyűgöző. A szerzőnő öt éve él itt. Ma is elvarázsolják a pazar műemlékek, a gyönyörű parkok, a hangulatos kávézók. Alice Wonder őszinte, humorral és iróniával átszőtt önéletrajzi könyvében a szerelem városának fény- és árnyoldalairól ír. A mindennapi történéseken keresztül vezeti közelebb az olvasót a francia életmód és a párizsi sikk megismeréséhez.

Fejős Éva - Szeretlek, ​Bangkok
_Rendhagyó_ _útinapló_ _egy_ _egzotikus_ _világról_ _és_ _a_ _női_ _lélekről_ Akkoriban ​kezdtem a „szökésről” ábrándozni, amikor már meglehetősen ciki volt a pálmafás-tengerpartos poszter – én mégis beszereztem egyet a zsebpénzemből, és felragasztottam a gyerekszobám falára, nem zavartatva magam szüleim döbbent pillantásától. Attól kezdve téli estéken odaképzeltem magam a kókuszpálma alá, ahol meleg van, és – bár sosem jártunk tengerparton a családommal – szinte hallottam a tenger zúgását, egészen elalvásig. Eljött az idő, hogy beváltsam a magamnak tett ígéretet, hogy teljesüljön gyermekkori álmom; tavaly télen „megszöktem” kedvenc városomba, Bangkokba, és körbeutaztam Délkelet-Ázsiát. Találkozásokról, naplementékről, ázsiai mesékről és elképesztő sorsokról, egzotikus nagyvárosi lüktetésről, lakatlan szigetekről és egy másfajta életszemléletről szól ez a könyv, amit egy thai pálma alatt kezdtem írni. Öt forró, napsütéses téli hónap alatt sokat tanultam, és szinte minden megváltozott bennemés körülöttem; a sors akaratából megtanultam elengedni, sorsfordító döntéseket hoztam, szembenéztem önmagammal, az újságíróval, a nővel, az emberrel, mint talán még soha azelőtt. Ez a könyv nem a képzelet szüleménye, de ahányszor beleolvasok, a képzeletemben újra utazom, újra ott vagyok azok között az emberek között, akiktől meg lehet tanulni ÉLNI. Csupa nagybetűvel.

Cserna-Szabó András - Fél ​négy
Van, ​aki nem szeret írni, mégis ír. Nehezen, nagy szenvedések árán, de ír, mert kényszeresen el akar mondani valamit. Van, aki szeret írni, mert kényszeresen el akar mondani valamit ő is, de ez jó neki. Gyönyörködik a történetekben, a szavak engedelmességében, a képzelet valóságosságában és az emberek csodálatosságában. Cserna-Szabó András történetei erről a boldogságáról szólnak: hogy jó élni és jó írni. Egyszerű dolog ez, gondoljuk és lazán hátradőlünk olvasás közben. Lapozunk, lapozunk, aztán rájövünk, hogy mégis inkább bonyolult és összetett dolog: az élet és az írás. Cserna-Szabó András a fantáziát vegyíti a valósággal, a szomorút a vidámmal, az egyszerűt a bonyolulttal, úgy, hogy közben örömére szolgál mindez. És ha neki jó, akkor jó az olvasónak is.

Gaura Ágnes - Átkozott ​balszerencse
Egy ​közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része. Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni. Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat... Magyar nyakba magyar szemfog!

Kepes András - Tövispuszta
Kellő ​fantáziával a valóság is kitalálható. Kávéfoltos levelekből, megsárgult, tépett szélű dokumentumokból, elrongyolódott naplókból és felesleges tárgyak szagából próbálom összerakni ezt a történetet. Mindent én gyűjtöttem a behívóparancstól a kitelepítési határozatig és az egymásnak ellentmondó önéletrajzokig, a koronás ezüstkanáltól a tulipános ládáig, a chanuka gyertyatartótól a vásári Krisztus-képig és a felfújható Buddháig. Ahogy elnézem, jó mocskos kis történet lesz, tele vicsorral és könnyes röhögéssel, szerelemmel, gyilkossággal, barátsággal és árulással, fordulatokkal és közhelyekkel. Akár egy szappanopera. Vagy mint a történelmünk. De, azt gondoltam, valakinek el kell mesélnie, hátha az igazság helyett mondogatott és a valóság helyett megélt történetek összeillesztve valósággá válnak. A könyv egyik hőse én vagyok. Hogy melyik, azt egyelőre nem árulom el. Nagyjából mindegy is. Ne reménykedj, nem fogsz rájönni. Egyes szám harmadik személyben írok magamról, kellő távolságtartással és öngúnnyal, ahogy ilyen esetben elvárható, azontúl persze mély együttérzéssel és önámítással, helyenként önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk.

Horgas Béla - A ​kóbor ceruza tündére
"Megmondom ​neked, mi a szél: hosszú derekú ing a szél... Megmondom neked, átlátszó, folyóba hulló harangszó." Folytathatnánk az idézeteket, bárhol lapozzuk fel a költő verseit, minden sora olyan, hogy jó mondogatni, öröm elképzelni azt, amiről lágy, meleg, sokszor humoros, néhol "szófacsaró", tréfás verseiben mesél nekünk. Ez a költészet vidám, szeretetre méltó, nagyon mély és nagyon játékos. A rajzoló nagyszerűen értette a költőt. A kóbor ceruza tündére éppoly kedves, mulatságos, kicsit komikus és mégis tündéri, mint amilyen maga a vers, és hasonlóan vidám, színes a többi rajz is.

Heller Ágnes - New ​York nosztalgia
"Nem ​voltam ősszel New Yorkban. Azaz nem voltam ott végig, nem tanítottam, mint huszonegy éven keresztül minden esztendőben. Hiányzott New York. A város, az illata, az utcák, a lakás, a ház, a barátok, a múzeumok, a koncerttermek, az operák, az egyetem épülete, a szobám, a vendéglők, a diákok, a könyvesboltok, de még a földalatti, az eső és a szél is. Ez a New York-nosztalgia" - vallja Heller Ágnes a könyv előszavában. Mindezek a hiányzó pillanatok kerülnek bemutatásra, az olykor naplók szövegéből kinövő műben. Heller egyszerre válaszol a "mi történt ma?" és a "milyen New York?" kérdésére. Hol nőcisen, praktikusan: turkálókról, a ruhatár és büfé nélküli színházakról, hol a szellemi oldalát leírva: képzőművészeti, színházi, zenei élményeket sorjáz. Csapongón vezet körbe, mintha csak egy lakást mutatna be, a benne megforduló emberekkel, a benne megélt történetekkel együtt.

Závada Péter - Ahol ​megszakad
A ​Moszkva tér kocsmáitól a népligeti fákig, az Oktogon hajszalonjaitól a Bartók Béla úti mecsetig sokféle tájat bejárnak Závada Péter versei, akit legtöbben a kortárs underground kultikus zenekara, az Akkezdet Phiai tagjaként ismernek, ám a dalszövegei mellett évek óta publikál rangos irodalmi folyóiratokban is. Első verseskötetében a budapesti betonrengeteg zabolátlan nyelve és a magyar költészet legjobb hagyományai találkoznak, ahol a szerelmi fájdalom épp olyan jól megfér a bódult körúti hajnalokkal, mint a családi történelemmel való viaskodás a felszabadult rímjátékokkal.

Bodor Ádám - Sinistra ​körzet
Valahol ​a Kárpátok hegyláncai közt - mellékesen szólva: Európa közepén - egy velejéig irracionális világban játszódik Bodor Ádám regénye. Hősei egy bornírt társadalom foglyai - s ezenközben az öröklét számkivetettjei. Életük már-már civilizáción inneni, életviszonyaik tökéletesen szervezetlenek, tehát rendőrileg szükségképpen túlszervezettek, mindennapjaik a totális működésképtelenség szüntelen tudomásulvételével és megindító kijátszásával múlnak. Andrej Bodor a történetek elbeszélője és elszenvedője, hol alanya, hol tárgya tehát, papírjaitól és nevétől is megfosztatik, mikor megérkezik Dobrin "City"-be, a számára kijelölt lakhelyre, hogy fölkeresse nevelt fiát. Ami a regény szereplőivel és körülöttük történik, érthetetlen és borzalmas, mindazonáltal megérthető és körülményeik értelmezésével tökéletesen logikus, ami a legborzalmasabb, az történik a legtermészetesebben, leglogikusabban. S hogy ezt így érezzük, az Bodor Ádám rendkívüli írói-művészi erejének, ábrázolása pontosságának köszönhető, aminek révén fizikai és metafizikai, reális és irreális mintha nem is fogalmi ellentétpárok lennének, hanem a hiányokkal jelzett teljesség oszthatatlanságának egymásba érő, egymásba játszó felületei. Mert itt olyan világot kellett megmutatni, amelyből mindenki a maga módján menekül: külföldre (Andrej vagy Géza Hutira), halálba (Béla Bundasian), magányba (Géza Kökény) vagy a lefokozott, animális létbe, hogy ami nem embernek való, azt ne kelljen emberi öntudattal elviselni.