Ajax-loader

“Voltam ​első áldozó, hittem Istenben. Valamennyire még most is hiszek, de már nem úgy…
Abban azonban biztos vagyok, hogy a sors akaratából jutottam el Pécsről Berlinig. Voltak buktatók, értek tragédiák, de mindig talpra álltam. Senki és semmi nem tudott megtörni, egyenes gerinccel járom az utam. Igaz, már rokkantnyugdíjasként…
Huszonhárom voltam, amikor a Milan elleni BL-meccsen Demetrio Albertini csúnyán rácsúszott a jobb lábamra, onnantól fogva egy egészséges bokával játszottam le a karrierem. A pályán egyetlen hű társam volt: a fájdalomcsillapító… Még így is hatvanegyszer voltam válogatott, miközben 1999 őszén a Bayern is csábított. Karnyújtásnyira voltam attól, hogy megvalósítsam a gyerekkori álmom – az egyik este úgy feküdtem le, hogy elmegyek Münchenbe, ám másnap reggel már úgy keltem fel, hogy maradok Berlinben. Azóta is itt vagyok.
Azt követően, hogy többszörös klubrekorderként visszavonultam, a Hertha vezetői a bokorból lesték, hogyan bánok a gyerekekkel kezdő edzőként. Amikor pedig nagy bajban volt az első csapat, azzal fordultak hozzám, hogy mentsem meg… Nem mondhattam nemet akkor sem, amikor Csányi Sándor felkért, hogy vegyem át a válogatottat. Miután kezet ráztunk, a hátsó ajtón kellett kilépnem, mert az elődöm az előszobában várt… Aztán minden úgy történt, ahogy ígértem, és negyvennégy én után kijutottunk az Eb-re!
Gyakran kérdezik tőlem, mitől vagyok ennyire erős. A testvérem, Balázs az Édesapám karjaiban halt meg huszonkét évesen, Édesanyám addig emésztette magát fia elvesztése miatt, amíg menthetetlenül belebetegedett a bánatba. Hát attól vagyok ilyen erős, hogy mellettem van az Édesapám, a feleségem, Móni és a három fiam. Értük élek.
Ha valakikben, bennük feltétlenül hiszek. És magamban.” (Dárdai Pál)

Értékelések
5.0/5 - 1 értékelés alapján

A könyv borítóján egy magabiztos, örömöt sugározó Dárdai Pál néz velünk farkasszemet. Jó rápillantani. Mit kell tudnunk a hivatalos életrajzáról?

Magyar válogatott labdarúgó és edző. Hatvanegyszer volt a nemzeti válogatott tagja és 14 éven át a német Hertha BSC játékosa. 2014–2015-ben a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya és közben 2015. február 5-étől a Hertha BSC kinevezett vezetőedzőjeként kapott fontosabb feladatot (forrás: Wikipédia).

Ahelyett, hogy magam írnék okosságokat, álljon itt néhány idézet a könyv előszavából.

„Jó neked Palcsi, bőkezű veled a sors” – mondta neki Zecke, korábbi csapattársa.

Ó, igen, hogyne, gondolta magában Dárdai. „A minap jött meg a papír, hogy a bokám és a térdem tropára ment. Nem csodálom. A Bundesliga és a fájdalomcsillapító tabletta kéz a kézben jár.” „Míg bírod, húzod az igát, a Diclofenac ideig-óráig elfeledteti veled, hogy 1999 óta gyakorlatilag egy egészséges bokával préseled ki magadból a maximumot… előbb utóbb felteszed magadnak a kérdést: megéri?
Amúgy igen, megéri.”

„Megsúgom neked, lehettem volna kertész is… órákon át képes vagyok bíbelődni a legapróbb dolgokkal is.”
„Lehettem volna borbély is. A gyerekek haját évekig én nyírtam. Már azon morfondíroztam, hogy nyitok egy szalont. Pál Dárdai, ungarische hajszobrász.”
„…lehettem volna pszichológus is…mert értek az emberekhez”.
Lehetett volna cukrász is, de „mint tudjátok, nem lettem se kertész, se borbély, se pszichológus, se cukrász. Fuballista és edző lettem. Jó nekem így is. Sőt, így a legjobb.”
„Készséggel elismerem, sokat kaptam a sorstól. De mindenért, az égvilágon mindenért becsülettel megdolgoztam.”
A történet pedig itt kezdődik, a gyerekkortól halad napjainkig. Magánélet, közélet, döntések, kérdőjelek feloldásai, és foci, foci, foci.


Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
5.0/5

Statisztika

71.0
átlagos pontszám i
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók