Ajax-loader

“Rák, ​ez a jó kezdőszó” – vezeti be az olvasót Esterházy Péter naplója első lapján új életébe. Majd a mondat teremtette csöndben beszélni kezd: ismerjük és nem ismerjük ezt a hangot, mely hol távolról szól, hol közelről, játszik, fürkész, olvas, imádkozik, és néha szinte énekel annak a másiknak, aki ott benn fészkel. Aztán meg-megsötétedik, és kedvetlenül elhallgat. Napokra. Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az “ontológiai derűvel”, amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet.

Értékelések
4.8/5 - 4 értékelés alapján



Könyvesiskolásként elhatároztam, hogy a Harmonia Caelestis után soha többet nem olvasok Esterházytól semmit. Mintegy 11 évig sikerült ehhez tartanom magamat. Azonban amióta tudtam, hogy beteg, éreztem, hogy mégis illene felülvizsgálni álláspontomat. Még jobban éreztem, amikor a betegségéről írta ezt a könyvet, mivel a közvetlen környezetemben is vannak a betegséggel küzdők, illetve akik megküzdöttek vele. Utólag azt mondom, hogy jó választás volt félretenni a kötelező miatt szerzett undort. Ez a könyv egyfajta posztmodern szembenézés a betegséggel. Ha nem tudnánk se a címet, se az írót, akkor is tudnánk, hogy ezt a könyvet Esterházy Péter írta. Amolyan igazi posztmodern naplót kaptunk tőle, amelyben a betegség mellett kitér a mindennapi életére is, sőt még a közéletből is kapunk némi ízelítőt (pl. menekültkrízis). Nem sajnáltatja magát a könyv lapjain, hanem ironikus humorral beszél a betegségéről. Sőt, meg is személyisíti egy hölgy személyében, akit Hasnyálkának vagy Mucinak becéz. Ír a kezelésekről és a mellékhatásokról is és természetesen az együttélésről az ő Hasnyálkájával illetve Mucikájával. Miközben pedig ő és Hasnyálka éli az életét, jönnek a posztmodern történethez elengedhetetlen betétek is, itt például a kovalens kötés eredetét csempészte be profin a szerző, mintegy elmesélve az egészet Hasnyálka kisasszonynak. Úgy a könyv közepén van egy bekezdés, amely az én esetemben teljesen igaz a szerzőhöz való viszonyulásomra:

“Úgy látom, a hasnyálmirigyem, illetve annak módosult változata (ne mondd nekem, picim, hogy mondtak már neked ilyen szépet!) megjavítja az embereket. Kihozza belőlük a jót, a részvétet, a figyelmet, sőt , még a szeretet közelébe is eljutnak. Először azt hittem, ez azt jelenti, hogy mindenkinek hasnyálmirigyrákot ízibe, de nem, csak nekem, de nekem igen, ide nekem a hasnyálmirigyrákot is, visszhangzik az örök Zuboly. Elvileg ez azt jelenti, hogy a Hasnyálka-kisasszony-muci mintegy megváltja az emberiséget,,,”

Esterházy Péter sajnos már nincs közöttünk. Ezen könyv által sikerült őt megkedvelnem és egyben kedvet kaptam a Harmonia Caelestis újraolvasásához. Kinek ajánlhatnám ezt a könyvet? Mindenkinek, aki valamiképpen emlékezni szeretne Esterházyra, illetve szereti a posztmodern irodalmat.

→ Az értékelés eredetileg itt jelent meg:

http://konyvtori.webnode.hu/konyvajanlo/szepirodalom/hasnyalmirigynaplo/


Csedit
5.0/5

A legmegrázóbb könyv, amit valaha olvastam. 18 éves korom óta rajongok Esterházy Péter írásaiért. Ő jelentette nekem akkor a modern irodalmat, bár akkor (még) szinte töredékét értettem utalgatásainak. Azóta jóval könyebb falatokat számomra a művei.
Mindenkinek kötelező olvasmány lenne a kötet, akinek hozzátartozója, barátja, bárkije a környezetéből küzd a rákkal. Kristálytiszta bepillantást enged, mit érez (het) az ember, ha tudja, halálos betegséggel áll szemben. Hálás vagyok a szerzőnek, hogy még megírta ezt a művet. Sokat adott!


Kapcsolódó könyvek

Értékelések

Rukkola értékelés
4.8/5

Statisztika

186.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók