A ​pszichikum, az én és a társadalom szociálbehaviorista ​szempontból

Erich Fromm - Menekülés ​a szabadság elől
Az ​1933-ban a nácizmus elől menekülni kényszerült német társadalomtudós, Erich Fromm 1941-ben adta közre e munkáját - angol nyelven, Amerikában. A mű hű tükre azoknak a sors- és eszmei-szakmai fordulatoknak, amelyeken szerzője következetes tudományos gondolkodása és a külső események hatására szükségszerűen átesett. Az addig közkeletű pszichoanalitikus szükséglet- és libidóelmélettel szemben Fromm a szabadság egzisztenciális problémáját állította művének középpontjába. Az ember karakterét, személyiségét - mondja - nem az ösztönös szükségletek kielégítésének mikéntje határozza meg, hanem a szabadsághoz való viszony. Így például az autoriter személyiség kialakulását torz menekülési mechanizmusokként értelmezi, amelyekkel az egyén megpróbál megszabadulni az elidegenedéstől, a magánytól, a számára elviselhetetlen "negatív szabadságtól". A kétféle, negatív és pozitív szabadság megkülönböztetése olyan rendezőelvvé vált e műben, amely lehetővé tette, hogy nagy történelmi korszakokat és mozgalmakat éppúgy értelmezhessen vele, mint a személyiségzavarok, egyéni neurózisok különböző formáit. Fromm éles bírálata az emberi személyiség kibontakozását akadályozó mindenfajta belső és külső korlátozásról joggal tette művét híressé és mindenféle vulgáris világmagyarázat szemében hírhedtté. E gondolatmenetet folytatja később 1947-ben Az önmagáért való ember című munkájában. Mindkettő joggal hívta fel magára a magyar olvasóközönség kiemelt figyelmét. A szerző szenvedélyes hitvallása az ember "veleszületett és elidegeníthetetlen" jogáról a szabadságra, méltán emeli írását az el nem évülő művek kategóriájába.

Erich Fromm - A ​rombolás anatómiája
Az ​agresszivitás, a pusztításhajlam, a rombolás vágya ősidőktől fogva sajátja az emberi természetnek – legalábbis így tartja a közhiedelem. Korunk egyik legjelentősebb pszichológusa, e világsikert aratott, számos nyelvre lefordított tudományos alapmű szerzője azonban vitába száll ezzel az önfelmentő vélekedéssel, és elképesztő ismeretanyag felhasználásával, elmés és lenyűgözően logikus érveléssel bizonyítja, hogy a fenti tulajdonságok a modern idők „vívmányai”, a mai ember kevéssé rokonszenves személyiségjegyei. Ahogyan nem ismerünk szadista állatokat sem, a korai ember agresszivitása is csak a védekezést, a túlélést szolgálta, nem volt öncélú, a gyökerei a biológiai adottságokig nyúltak vissza, és nem az elme, a tudattalan sötétjéből eredeztettek.

José Ortega y Gasset - A ​tömegek lázadása
"A ​történelem olyan vers, amelynek minden szaka más ütemre lejt. De ha így van, nekünk, akik e század strófáiban vagyunk beiktatott szavak, e strófa üteme éppoly fontos, mint maga a vers. Ez az ütem a parancs, amelyet a verstől kapunk. Amit Ortega úgy mond: mindenkinek első kötelessége saját kora imperatívuszát megérteni." Németh László: Ortega és Pirandello

Erich Fromm - Az ​Önmagáért való Ember
Erich ​Frommot első, világhírűvé vált műve, a Menekülés a szabadság elől (1941) méltán avatta az elkötelezett és etikus tudományos gondolkodás egyik nagy alakjává. E második, 1947-ben keletkezett nagy munkája a szerző pszichoanalitikus felismerések alapján megfogalmazódott etikai nézeteit tárgyalja. Fromm tudományos érdeme, hogy a pszichoanalízis jelentőségét a szociálpszichológiát illetően vizsgálta, és egy speciális karakterfogalom kifejlesztésével hidat vert a szociológia és a szociológiai jelenségek pszichoanalitikus látásmódja között. E karakterológia nem csupán az egyedi életsorsok pszichoanalízisét kínálja, de egyben az egyes társadalmi csoportok dinamikus vizsgálatát is. Ezúttal nem csak a beteg egyén az érdekes, hanem sokkal inkább az embereknek a dolgokhoz, az emberi és természeti környezethez fűződő kapcsolatainak alapmintái. Fromm az általa használt karakterfogalom kialakításával már első munkáitól folyamatosan foglalkozott. Kiterjesztette a pszichoanalízis karakterértelmezésének használatát a nem terápiás és nem klinikai területekre is. Ehhez dolgozta ki a világhoz és emberekhez fűződő kapcsolat ideáltipikus alapmintáját, majd ezek után azt vizsgálta, hogy vajon ez a modell az ember gyarapodását és pszichés kiteljesedését szolgálja-e, vagy sem. A mű központi, harmadik fejezetében Fromm az egyes karakterirányultságokat írja le mint produktív, illetve a nem produktív irányultsági típusokat, és értékeli azok kihatását az ember pszichológiai fejlődésére. A könyv nem pusztán Fromm karakterológiájának foglalata, hanem bő terjedelmet szentel az ember dinamikus szemléletéből következő etikai kérdéseknek is. Fromm művének a "Man for Himself" címet adta, és ezzel kifejezésre juttatta humanisztikus programját. Az ő szemében létezik egy, az emberben mélyen beleivódott boldogság- és egészségvágy. A könyv egyfajta humanista hitvallás, annak a hitnek a kifejeződése, hogy az ember maga a mérték és a cél is. A benne kifejtett karakteológia pedig a Fromm képviselte modern humanizmus empirikus alapját jelenti.

Hankiss Elemér - Az ​ezerarcú én
Hány ​arcunk van? Hány személyiségünk? Hány énünk? Egy? Tíz? Száz? Számtalan? És egyáltalában: mi az, hogy "én"? Igaz-e az, hogy van "látható" és "rejtett" én? "Magán-" és "nyilvános" én? "Áttetsző" és "tükör-" én? "Minimális" és "marginális", "modern" és "posztmodern", "normatív" és "autonóm", "szimbolikus", "narratív" vagy akár "transzcendentális" én? Kiknek van igazuk? Azoknak, akik szerint az én az emberi lény legbelső, rendező központja, vagy azoknak, akik szerint az én egyáltalában nem is létezik? És igaz-e az, hogy az ember egyszerre két dráma főszereplője? Mindennapi életének "triviális" felszínén dolgozik, neveli gyerekeit, lót-fut, lakásra gyűjt, kertészkedik, teszi a dolgát. Ugyanakkor azonban, ezzel egy időben, a mindennapi teendők felszíne alatt építi személyiséget, keresi élete értelmét, küzd az idővel, az elmúlással, az emberlét úgynevezett végső kérdéseivel, anélkül, hogy feltétlenül tudatában volna e rejtett küzdelemnek. A könyv e két dráma kölcsönhatásának fényében vizsgálja az emberi "személyiséget. Az elemzés kerete nem az emberi-társadalmi lét általában, hanem az elmúlt évtizedekben kibontakozott "fogyasztói civilizáció", amelyben az önmagát építeni és kiteljesíteni igyekvő emberre új lehetőségek, feladatok és veszélyek várnak. Megtalálhatja és elvesztheti önmagát.

Carl Gustav Jung - Lélekgyógyászat
C. ​G. Jung sokáig agyonhallgatott életművét egyre-másra megjelenő kötetek igyekeznek megismertetni a magyar olvasóval, ám az anyag olyan bőséges és sokoldalú, hogy az értő válogatónak nem okoz gondot újabb és újabb gyöngyszemeket kicsippenteni belőle . Bodrog Miklós ezúttal öt, 1929 és 1951 között született írást választott fordításra - mindük a pszichoterápia alapkérdéseivel foglalkozik, különös tekintettel e gyógymód és a lelkigondozás viszonyára.

Michel Foucault - Felügyelet ​és büntetés
A ​Felügyelet és büntetés című munkájában Foucault szembeállítja egymással a büntetés két modelljét: – a középkori- kora újkori modellt, amelyben a bűnös, a Rossz elpusztítása a cél. A nyilvános kivégzések egyfajta színházat jelentenek, az uralkodói hatalom és tekintély reprezentálását. – A modern korban a test elpusztítása helyett a bűnös javítása, nevelése kerül előtérbe: „…a büntetés művészete a fegyelmező hatalmi rendszerekben nem a vezeklést, még csak nem is a szigorú értelemben vett elfojtást célozza”, hanem az egyének hasznossá tételét.

Kurt Lewin - A ​mezőelmélet a társadalomtudományban
Kurt ​Lewin századunk egyik legnevesebb pszichológusa volt. Német származású, de a fasizmus uralomra jutása után az Egyesült Államokba emigrált, és legjelentősebb összefoglaló jellegű írásai már az amerikai környezetben születtek. A pszichológia történetében egyike azon kutatóknak, akik számos területen egészen új alapokra helyezték az addigi kutatásokat, és - néha vitatható, de mindig termékeny - elgondolásaikkal új perspektívákat nyitottak e tudományban. Alapvető elméleti megközelítésmódja, a dinamikus pszichológia azóta a legkülönbözőbb területeken vezetett régi jelenségek átértelmezésére és új összefüggések feltárására. Élete utolsó szakaszában Lewin érdeklődése a szűken vett pszichológiai problémákon túl társadalompszichológiai problémákra is kiterjedt. Egyik kezdeményezője volt a kiscsoportkutatásnak, s megállapításai (elsősorban a demokratikus és autoritárius légkörrel kapcsolatban) immár klasszikus érvényűek. Itt és más hasonló kutatásai során arra a részben ma is megoldatlan kérdésre keres választ, hogy hogyan, milyen közvetítéseken keresztül érvényesülnek az alapvető társadalmi determinációk az egyének, illetve kisebb csoportok életében. Válogatásunk Lewin életművének legjelentősebb darabjait tartalmazza, bemutatva csaknem minden problémát, amely életének egyik vagy másik szakaszában érdeklődése homlokterében állott.

Martin Buber - Én ​és Te
Martin ​Buber író, fordító és filozófus, német és héber nyelven író gondolkodó, a felvilágosodással kezdődött és a II. világháborúval véget ért német-zsidó szellemi szimbiózis utolsó nagy alakja. A huszadik századi gondolkodás számára új utakat nyitó perszonálfilozófiájának alapműve, az Én és Te című esszé 1923-ban jelent meg. Ekkor találta meg gondolkodásának kristályosodási pontját, a dialóguselvet. Filozófiai munkássága abból táplálkozik, hogy az embernek a világ dolgaival találkozván nyitottnak kell lennie minden "másik"-ra, minden "Te"-re, nem lehet merev szokások és rituálék közé zárkóznia. Buber munkássága nemcsak zsidó és keresztény teológusokra volt hatással, gondolataiból természettudósok, pszichológusok és művészek egyaránt merítettek.

Simon Baron-Cohen - Elemi ​különbség
Mindannyian ​tudjuk, hogy az ellenkező nem tagjai néha zavarba ejtő, sőt bosszantó fajnak tűnnek. Miért használja a legtöbb férfi a telefont információcserére, ahelyett hogy csevegne rajta? Miért beszélgetnek a nők a barátnőikkel inkább a kapcsolataikról és az érzelmeikről, és a férfiak legtöbbször miért csak számítógépekkel, új kütyükkel vagy sporteseményekkel foglalkoznak? Miért értik meg jobban a nők a metakommunikációt-testbeszédet? Vajon mindez csak a neveltetés eredménye? Simon Baron-Cohen, a Cambridge-i Egyetem kiváló pszichológusa megerősíti, amit mindig is sejtettünk: a férfi- és a női agy különbözik egymástól. Ez a könyv tudományos bizonyítékokkal támasztja alá, hogy a nőkre jellemző agy jobb teljesítményt ad az empátia és a kommunikáció terén, míg a férfiakra jellemző agy inkább a különböző rendszerek felépítésében és megértésében hajthat hasznot. Baron-Cohen felvázol egy forradalmian új elméletet is: az autizmus valójában nem más, mint szélsőséges férfiagy. A szerző szerint, ha megértjük a férfi- és női agy közti alapvető különbséget, az nemcsak partnerünk heppjeinek megértésében segít, hanem korunk tudományos rejtvényeinek megfejtésében is.

Mannheim Károly - Ideológia ​és utópia
"Gottfried ​Keller jóslata szerint 'a szabadság végső győzelme száraz lesz'... Az utópia eltűnése statikus tárgyiasságot hoz létre, amelyben az ember maga is dologgá válik... Az ember, miután eljutott a tudatosság legmagasabb fokára - ahol a történelem immár nem vak sors, hanem saját alkotása -, elveszti történelemformáló akaratát és ezzel betekintését a történelembe." A tudásszociológia atyjának főműve - csonkított és titkos kiadása után - először jelenik meg magyarul.

M. Scott Peck - Hazug ​emberek
"- ​Talán igaza van, doktor úr - válaszolt Sarah kicsit sem felindulva. -Hartley betegsége szörnyű teher a számomra. Sokkal könnyebb lenne számomra, ha ő nem létezne. Megrázkódtam. Úgy tűnt, Hartley-ra semmilyen hatással nem volt az egész, ő már annyira depressziós és elnyomott volt, hogy azt már nem lehetett tovább fokozni. - Akkor miért nem hagyja el őt? - kérdeztem. - Jobban élhetne, ha nem lenne ez a teher. És hosszú távon Hartley számára is jót tehetne, ha kénytelen lenne a saját lábára állni. - Ó, Hartley-nak ennél sokkal nagyobb szüksége van rám - válaszolt Sarah anyáskodóan mosolyogva. Férjéhez fordult. - Nem bírnád ki, ha elhagynálak, ugye, drágám? Hartley rémültnek tűnt. - Gondolod, hogy tetszene neked, drágám? - kérdezte Sarah a férjétől. - Szeretnél visszamenni a kórházba, szeretnéd, ha magadra hagynálak? - Kérem - szűkölt Hartley -, kérem ne! - Mondd meg a doktor úrnak, drágám, hogy miért akarod, hogy veled legyek. - Szeretlek téged - nyöszörögte Hartley. - Látja, doktor - magyarázta diadalittasan Sarah -, nem hagyhatom el, amikor szeret engem." Dr. M. Scott Peck amerikai pszichiáter, A járatlan út című, Magyarországon is nagy sikert aratott könyv világhírű szerzője ezúttal pszichoterápiás tapasztalatainak sötétebbik oldalát mutatja be. Több évtizedes terápiás munkája során arra a meggyőződésre jutott, hogy bizonyos páciensek viselkedését nem lehet egyszerűen valamilyen pszichiátriai megbetegedés számlájára írni, hanem a gonosz befolyásának kell tulajdonítanunk. Dr. Peck lebilincselő esettanulmányokon keresztül mutatja be, hogy ezekben az esetekben valójában az emberi felelősségvállalás súlyos hiányáról van szó. Az emberi gonoszság e megközelítésmódja szakemberek és a laikus érdeklődők számára is igen izgalmas, provokatív kérdéseket vet fel az egyén felelősségéről személyes, családi és társadalmi szinten. A kötet korábban Ördögi emberek -Az emberi gonoszság lélektana címmel jelent meg.

Csíkszentmihályi Mihály - Flow ​- Az áramlat
Flow ​- a szó angolul folyást, áramlást, lebegést jelentett egészen e könyv 1990-es megjelenéséig. Azóta már egy pszichológiai fogalmat jelölő tudományos kategória is, és egyben olyan szakkifejezés, amely egyre inkább a művelt köznyelv részévé válik. Nem csak az angolban: közel egytucatnyi nyelv szókészletét gyarapítja, a fordítási kísérletek ugyanis, bár voltak közöttük nagyon szellemesek, szinte egy nyelvben sem honosodtak meg. Flow - mondják németek és japánok, talán nem véletlenül, hiszen e könnyen kiejthető szó hangulatával is kifejezi azt a szellemi állapotot, amelyet jelöl. A boldogság keresése az ember alapvető törekvése, az ideális életről való elmélkedés egyidős a filozófiai gondolkodással. Mi is az, ami az embert boldoggá teheti? Csíkszentmihályi Mihály ezt az ősi problémát választotta kutatása tárgyául. A modern pszichológia vizsgálati eszközeinek széles skáláját felhasználva több mint két évtizeden keresztül gyűjtötte az adatokat elmélete kidolgozásához. E tudományos munka eredménye a tökéletes élmény elmélete, melyet e könyv most a szélesebb olvasóközönség számára is bemutat. Csíkszentmihályi professzor hosszú ideig a Chicagói Egyetem pszichológiai tanszékét vezette. A Flow-t megelőzően már több világsikert megért könyvet írt. Az életmű egyes darabjait összeköti az értelemmel megélt alkotó élet jellemzőinek kutatása.

Steven Pinker - Hogyan ​működik az elme
Miért ​a széles vállú férfiakat és a domborodó keblű nőket szeretjük? Vajon miért alakult ki a nyelv: az agyfejlődés melléktermékeként, a gondolatok kifejezésére vagy éppenséggel udvarlásra? Mi haszna van annak, hogy olyan jól látunk színeket? Pinker könyve ilyen álnaiv kérdéseket felvetve próbál választ keresni a mai lélektan legfontosabb problémáira. Két nagy gondolatrendszer uralja ugyanis a mai pszichológiát. A kognitív pszichológia a belső embert fedezte fel, s alapvető kérdése a gondolkodásmódok szerveződése. Az evolúciós pszichológia mást kérdez: miért alakultak ki olyanná az emberi élményformák és gondolkodásmódok, amilyennek ismerjük őket? Milyen korlátok és előnyök befolyásoltak minket az emberré válás során, hogy éppen ilyenekké lettünk? Pinker különleges gondolati érdekességét az adja, hogy megpróbálja összekapcsolni a mai lélektannak ezt a két értelmezési keretét, közvetítőként sokszor egy harmadikat felhasználva, mégpedig az agykutatás eredményeit. Gondolkodás, eredet és agyi szerveződés az a három pólus, mely köré a gazdag ismeretanyagot szervezi. Olyan könyv ez, amely a pszichológus, a filozófus és a biológus mellett a humán területek és a társadalomtudományok iránt érdeklődőket is megragadja provokatív mondandójával és példákban gazdag kifejtésmódjával.

Bókay Antal - Vilcsek Béla - A ​posztmodern irodalomtudomány kialakulása
Szöveggyűjteményünk ​a jelenkorig eljutó, második kötete folytatása a már korábban Bókay Antal és Vilcsek Béla szerkesztésében megjelent könyvnek (A modern irodalomtudomány kialakulása), mely a strukturalizmusig gyűjtötte össze az irodalomtudomány legfontosabb eredeti írásait. Mindkét szöveggyűjtemény Bókay Antal Irodalomtudomány a modern és posztmodern korban (Budapest, 1997, 2001, Osiris) című, az irodalomtudomány rendszereit, elméleteit áttekintő munkájához kapcsolódik, a három kiadvány átfogó képét kívánja adni az irodalomtudomány elmúlt kétszáz évének, eredményeinek. Jelen kötet címében a "posztmodern", azaz a modern utáni elméleti megközelítésekre utal. A modern irodalomtudomány általános jelemzője, hogy hitt az irodalmi objektum érvényességében, abban, hogy van és bonyolult metodológiával elérhető, leírható az irodalom természete és az irodalmi mű jelentése. A modern nagyszerű teljesítményei ellenére sem tudta vállalását teljesíteni, hiszen mindig maradt egy olyan értelem, jelentés, amely túlfutott a módszeres leírás érvényén. A posztmodern irodalomtudományok közös jellemzője, hogy a nyelvben, a közösség rejtett folyamataiban, vagy az önteremtő lét-tartalomban megkeresik ennek a labilitásnak a hátterét és újraírják az irodalom szerepét. Kötetünkben a posztstrukturalista, dekonstrukciós, ontológiai hermeneutikai, posztkoloniális, feminista stb. irányzatok legfontosabb, ma már klasszikusnak számító írásait közöljük. Az elméleti szövegekhez kapcsolva bemutatjuk azok jellemző szellemi hátterét és olyan interpretációkat is közlünk, amelyek az adott elméletnek a keretében születtek.

Mérei Ferenc - Közösségek ​rejtett hálózata
Ennek ​a kötetnek a világújdonsága a szociometriai adatok értelmezésének, elemző módszerének leírása volt első megjelenésekor, 1971-ben. A könyv a szociálpszichológiai gyakorlat számára készült, pontos útmutatást ad a szociometriai felméréshez, a szociogramok készítéséhez, a társkapcsolati mutatók kiszámításához. Módszert ad a kisebb-nagyobb közösségekben kialakult kötődések, választások , csoportosulások, társas viszonylatok, konfliktusok feltárásához. A mikroszociológia elvei és történeti ismertetése mellett a könyv négyszáz intézmény felmérésével alapozza meg a szociometria technikájának vizsgálati, számítási és értelmezési lehetőségeit.

Gustave Le Bon - A ​tömegek lélektana
A ​tömegeknek mindig jelentékeny szerepük volt a népek életében, de sohasem olyan nagymértékben, mint napjainkban. A mai kor egyik legfőbb jellemvonása, hogy a tömegek tudattalan tevékenysége lép az egyének tudatos tevékenységének helyére. Megkíséreltem a tömegek nehéz problémáját kizárólag szigorúan tudományos eszközökkel, vagyis módszeresen megközelíteni, félretéve minden más véleményt, tant és elméletet. Úgy gondolom, hogy ez az egyetlen mód, hogy az igazságnak valamelyes részecskéjét elérhessük, mikor méghozzá az elméket olyan élénken foglalkoztató kérdésről van szó, mint ez esetben. A tudós, ki valamely jelenséget megállapítani törekszik, nem törődik a megállapítást zavaró érdekekkel. Egy kiváló gondolkodó, Goblet d'Alviela, egyik munkájában megjegyezte, hogy én, nem tartozván egyik mai iskolához sem, néha ellentétben vagyok ezeknek az összes iskoláknak bizonyos következtetéseivel. Ez az új munka, remélem, megérdemli ugyanazt az észrevételt. Valamely iskolához tartozás szükségképpen azzal jár, hogy előítéleteit és álláspontját átvegyük.

Tari Annamária - Y ​generáció
Sokan ​vágynának biztonságot adó érzelmekre egy olyan életben, egy olyan környezetben, amelyben keménynek és határozottnak kell lenni. Az Y generáció tagjai a mai huszonévesek és fiatal harmincasok, az információs kor gyermekei. Világukban mélyen megváltoztak az érintkezési szokások, és átalakultak olyan hagyományos fogalmak, mint értékrend, tudás és tekintély. Kénytelenek megteremteni azt az illúziót, ami a csoporthoz tartozást és a közösségi élményt adja. Ezt pedig sokszor az interneten találják meg: közösségi portálokon, blogokon, hálózatszervezésen alapuló játékokban. Nincs könnyű dolguk… Tari Annamária szerint világunk változásait nem csupán értelmi, hanem érzelmi eszközökkel is követni kell. A szerző gyakorló pszichológusként évek óta foglalkozik a modern életben tapasztalható pszichés jelenségekkel és a személyiség működésének változásaival. Könyvében a pszichológia felismeréseit igyekszik ötvözni a klinikumban tapasztalható mai változásokkal (pl. étkezési zavarok átalakulása, munkahelyi, párkapcsolati problémák stb.), s megpróbál használható megoldásokat, stratégiákat kínálni a régi és új nemzedékek közti szakadékok áthidalására.

Németh Erzsébet - Az ​önismeret és a kommunikációs készség fejlesztése
Manapság ​egyre több az olyan munkakör, ahol a munkavégzés hatékonysága jelentős mértékben a kommunikáció sikerességén múlik. Reményeim szerint e tankönyv nem csupán a professzionális kommunikációs készség fejlesztéséhez lesz hasznos segítőtárs, hanem ötletadóként is funkcionál. A kommunikáció olyan készség, amely ugyan rendkívül szorosan kapcsolódik a személyiségünkhöz, temperamentumunkhoz, pszichés tempónkhoz, mégis bizonyos professzionális gyakorlatok által fejleszthető. Sőt, szükség is van a fejlesztésére, ha figyelembe vesszük, hogy egy szervezet eredményes működésében meghatározó tényező a vezetők és beosztottak, illetve kollégák egymás közti kommunikációja. Az értékesítés, az ügyfélszolgálat, a közszereplés elképzelhetetlen mondanivalónk és személyünk elfogadtatása nélkül. A vezető, politikus, kereskedő, PR-munkatárs, stb. azonban általában nem születik optimális kommunikátornak...

Susan T. Fiske - Társas ​alapmotívumok
Susan ​T. Fiske Társas alapmotívumok című könyve a szociálpszichológia teljesen új, evolúciós és motivációs szempontú, rendszerező áttekintését kínálja az olvasónak. A mű egyszerre tölt be két funkciót: tankönyv, és ugyanakkor új gondolatokat megfogalmazó elméleti munka. Olvasható a mai szociálpszichológia friss tankönyveként, amelyből megtanulható e dinamikusan fejlődő szakterület alapvető ismeretanyaga. Alapos és didaktikus magyarázatai, áttekinthető szerkezete és a benne foglalt tudásanyag korszerűsége (a könyv a 2000-es évek legfrissebb kutatásainak tanulságait is bemutatja) mind hozzájárul, hogy haszonnal forgassák azok is, akik tanulmányaik során találkoznak a szociálpszichológiával, és az érdeklődő nagyközönség is. A szerző a terület ismeretanyagát ugyanakkor az ember evolúciós története során kialakult, a társas környezetben túlélést biztosító alapmotívumok köré szervezve mutatja be. Az attribúció, a sztereotípia, az attitűdök és más, jól ismert szociálpszichológiai jelenségek mind abból a szempontból kerülnek mikroszkóp alá, hogy mennyiben és hogyan szolgálták, illetve szolgálják az emberek túlélését. A könyv tehát a szociálpszichológia új elméleti nézőpontját nyújtja, s mint ilyen, a szakmai közönség érdeklődésére is joggal tart igényt.