Hogyan ​lettem színésznő? Vallomások ​/ Egy Karády-film forgatókönyve és képei / Beszélgetések Karády Katalinnal

Gulya István - Kibédi
A ​most megjelent Kibédi-könyv különbözik a korábban napvilágot látott művész-emlékiratoktól, emlékrajzoktól. A hagyományos memoároktól eltérően itt a pályatársak és barátok vallanak anekdoták és visszaemlékezéseik alapján egykori kollégájukról, Kibédi Ervinről. Nem minden esetben vidámak a történetek, inkább a népszerű színész mindennapjai elevenednek meg e lapokon, s állítanak emléket a magyar színjátszás kiemelkedő alakjának. Akinek szerencséje volt látni és hallani Kibédi Ervint a Vidám Színpadon, a rádió és televízió műsoraiban vagy a közel száz játékfilmt legkülönfélébb szerepeiben, az nem "csupán" egy színész alakítását élvezhette: ő egyszerre volt kíváló színész-komikus és énekes, szerző és jeles versíró, a magánéletben pedig szenvedélyes növény- és állatbarát. Olyasvalaki, akit már életében is jelenségként könyveltek el. Emlékezetes szerepei utánozhatatlanok, csakúgy, mint a nevéhez fűződő Hacsek és Sajó-jelenetek, amelyek a magyar kabarékorszak egyszeri és megismételhetetlen fejezetei. A könyv összeállítói sokat tanakodtak, mi lehetne a még csak alakuló könyv megfelelő címe. Végül is rájöttek: Kibédi nevéhez nem kell hozzátenni semmit, olyan fogalom, melyet pályája tett emlékezetessé.

Ézsiás Erzsébet - Mészáros ​Ági
1989. ​február 23. délután fél három. A Ménesi út 79. számú ház előtt állok, telve szorongó várakozással, hogy megismerhetem Magyarország egyik legnagyobb élő színésznőjét, akit tizenöt éve szinte sekni nem látott, olyan visszavonultan él. Mészáros Ági az ajtóban fogad: pici, törékeny, madárcsontú öregasszony. Csak a szemében szikrázik fel az élet, ahogy rám mosolyog. Finom tapintású keze hűvös. Szájával nehezen formázza a szavakat: agyembóliából visszamaradt metatézis nehezíti beszédét. Ez a legmegrázóbb az egész találkozásban: ahogy neki-nekifut egy szónak, ahogy megbicsaklik a kiejtése. Ő, aki a legnagyobb magyar írókat szólaltatta meg a nemzet első színpadán. Sok mindenről beszéltünk és semmiről. Nem akartam első alkalommal lerohanni, a kényes kérdéseket a későbbi találkozásra tartogattam. A lényeg az volt, hogy beleegyezését adja a könyvhöz, amely - hittem akkor - az ő közreműködésével fog megvalósulni. Sajátos orgánumát, lassú beszédét őrzi a magnókazetta. Fárasztotta az emlékezés. Az az erős koncentráció, amelyet a felcserélt hangzók miatt kellett kifejtenie. Gipszfotelben ült - utolsó kórházi kezelése óta fájlalta a gerincét -, ahonnan fel-felállt néhány percre lepihenni. Mészáros Ági végtelen szelíd, szeretetre méltó, meggyötört ember benyomását keltette bennem ezen az első és utolsó találkozáson. Az ajtóig kísért, meghívott máskorra is. Itt még elmesélte, hogy a kórházban, ha nem tudott aludni, régi szerepeit mondogatta magában, többek között Illyés Gyula Dózsájának Annáját. Azzal búcsúzott tőlem, hogy megmutatta a drámakötetet, amelyet az ő szépséges fiatal arca díszített. 1989. március 8-án, színházi főpróbán tudtam meg, hogy Mészáros Ági aznap meghalt. Ott ültem, abban a színházban, amelynek fél évszázadig volt tagja, ahol legszebb szerepeit játszotta. Nem tudtam másra gondolni, csak őrá. És arra a sok-sok kérdésre, amit nem tettem fel neki. Arról az előadásról nem tudnék objektív kritikát írni. Számomra mindörökre összefonódott Mészáros Ági halálával. És bár a színház - ahogy ezt a főpróba is bizonyította - megy tovább, elveszített valakit, aki szépségével, tehetségével és senkihez sem fogható népszerűségével meghatározó volt a magyar színművészetben.

Bellér Ágnes - Antal ​Imre
Antal ​Imre neve fogalom. A muzsikusból lett televíziós műsorvezető az utóbbi időben nehéz megpróbáltatásokon ment keresztül, az újságok egyre-másra írtak anyagi és egészségügyi problémáiról. Mi lehet az oka annak, hogy az ország egyik legkedveltebb nevettetője idős korára magára maradt? Erre a kérdésre próbálnak választ találni a könyvben megszólaló egykori munkatársak, ismerősök, akik számtalan közös emlékek felelevenítésével egy zárkózott, de igazán szeretetreméltó, nem mindennapi képességekkel rendelkező ember portréját rajzolják meg.

Király Jenő - Karády ​mítosza és mágiája
Mivel ​hatott a magyar filmtörténet legnagyobb sztárja, miből táplálkozik még ma is fel-feltámadó mítosza? Erről szól ez a kötet, amely kivételes igényű vállalkozás a magyar filmes könyvek között. Az olvasó szeme előtt szinte lepereg húsz Karády-mozgókép, de teljessé válik egy huszonegyedik is: a szerző szuggesztívan ívelő gondolatrendszere.

Jared Cade - Agatha ​Christie és a hiányzó tizenegy nap
1926. ​december 3-án eltűnt otthonából egy közepesen ismert angol krimiszerző. 1926. december 14-én este, mikor férje azonosította egy harrogate-i szállodában, már a világ egyik leghíresebb asszonya volt Agatha Christie. A közbeeső tizenegy napban egész Anglia őt kereste, megtalálójának magas összegű jutalmat ígért egy napilap, médiumok kinyilatkoztatásait olvashatták az érdeklődők, az Amerikai Egyesült Államokban is újsághír lett belőle. Amikor végre megkerült, mindenki azt várta, interjúkat ad és elmagyarázza, mi történt az alatt a tizenegy nap alatt. De Agatha Christie egy nyilatkozatot kivéve soha nem volt hajlandó beszélni róla. Jared Cade angol újságíró elhatározta, hogy utánajár a titoknak. Először is elolvasott mindent, amit valaha összeírtak a világ legismertebb eltűnéséről, aztán elkezdte felkutatni a még élő szemtanúkat, illetve a hajdani szemtanúk családtagjait. És eközben bukkant a kincsesbányára: Agatha Christie gyerekkori barátnőjének, sógornőjének lányára, aki mindent elmesélt, amit anyjától csak hallott, ráadásul olyan fényképekkel is megajándékozta, amelyeket még soha nem publikáltak. Ezt a könyvet Agatha Christie nem hivatalos életrajzának is nevezhetjük, hiszen az eltűnés előtti és utáni éveiről is beszámol. Izgalmas, új nézőpontú mű egy tehetséges és bölcs asszonyról.

Esztergályos Cecilia - Adj ​békét, Uram!
Biztosan ​a balett is az oka, mert ha a táncban például ugrasz és nem kap el a partnered, akkor igen nagyot esel. Én mindent a jóistentől kapok. Akkoriban, amikor 1986-ban megjelent az Adj békét, Uram! című könyvem, még egyáltalán nem volt divat kiejteni az Úristen nevét. Pedig a hit az embernek megadja azt a csodát, hogy élni tudjon.

Bikácsy Gergely - Buñuel-napló
Luis ​Bunuel a film történetének legnagyobb provokátora. A hispán hagyomány és a francia szürrealizmus egyaránt meghatározta pályáját. A személyes erkölcs Istennel feleselő komor szépsége érdekelte. Középkori vallási mítoszok és eretnekségek, a modern kor kegyetlensége, külső és belső polgárháborúk álomképei népesítik be képsorait. Bikácsy Gergely "Bolond Pierrot moziba megy" című francia filmtörténetéből ismert szubjektív hangvétele új könyvének is sajátos értéke. E könyv valóban napló: a rendező minden fontos filmjének alapos elemzése megtalálható benne, de szabálytalan, csak az emlékek belső logikájának engedelmeskedő, olykor érzékenységeket is sértő írás. Fejezeteiben az "álomvalóság", Bunuel életének és mozijának abszurd jellege tükröződik. Bikácsy mozinaplója elsősorban a nagy rendező istentagadó és istenkereső gúnykacajára figyel. "Bunuel nevetése helyteleníti a rosszal teli ťlétező világotŤ, de a létező világ magyarázhatatlan abszurdumát harsogó örömmel fogadja. Erről már érdemes filmet készíteni…és érdemes könyvet írni"- mondja a szerző.

Ungvári Zsolt - Barnóczki Ákos - Kulka ​János
" ​Adva van egy jó színész - kezdett bele az ismeretlen fiatalember, mint aki évek óta vár, hogy valakivel megoszthassa gondolatait -, remek szerepeket játszik, szakmájában jól ismerik, tehetségesnek tartják, de országosan nem ismert. Hirtelen főszereplője lesz egy tévésorozatnak, és megismeri az egész ország. Az ismertség, a siker minden színész álma. Azt gondolná az ember, hogy minden rendben. Született egy új sztár; a sztár örülhet a közönségnek, a közönség meg neki. Ha csak ennyi lenne az egész, már az is megérne egy könyvet..."

Melissa Hellstern - Audrey ​Hepburn világa
A ​képekkel gazdagon illusztrált kötet sokkal inkább életfilozófia, mint életrajz. A szerző számos, az évek során készült interjúiból idéz, és ezáltal közvetlenül Audrey-tól "hallhatjuk", hogyan is gondolkodott több, a világ hölgytársadalmát különösképp érintő olyan problémával kapcsolatban, mint a karrier, a szerelem, az anyaság vagy az emberi kapcsolatok. Melissa Hellstern munkájában eddig ritkán közzétett fényképeket és Audrey közeli barátainak vallomásait is segítségül hívja, hogy megrajzolja nekünk az ünnepelt filmcsillag igazi arcát.

Edward Douglas - Jack, ​az életművész
Jack ​Nicholson nem akárki a filmtörténelemben. Szelíd motorosok, Száll a kakukk fészkére, Becéző szavak, Batman, Lesz ez még így se, Schmidt története. Több mint hatvan filmben szerepelt, tizenkétszer jelölték Oscar-díjra, háromszor el is nyerte. Számtalan Golden Globe-díj birtokosa, akit az Amerikai Filmakadémia és Putyin orosz elnök egyaránt életműdíjjal tüntetett ki. Élő hollywoodi legenda, aki hetvenévesen is keresett, energikus színész - abban a korban, amikor a legtöbben már csak karrierjük letűnt dicsőségéről ábrándoznak. Ki is Jack Nicholson? Valószínű az egyik leg ellentmondásos személye a művész világnak. A hatvanas-hetvenes évek szexszimbóluma, az ellenkultúra és a hippimozgalom szószólója, aki százával csábított el nőket, és nem volt közülük egyetlen sem, aki elégedetlenül távozott volna a Los Angeles-i Mulholland Drive-on álló házából. Állóképességéről és játékosságáról legendák keringenek Hollywoodban. Jack Nicholson falja a nőket. De ki gondolná, hogy a hetvenévesen is magányos színész nőkkel való kapcsolatára a mai napig egy fájdalmas, gyermekkori emlék nyomja rá a bélyegét: törvénytelen kapcsolatból született és felnevelését az anyja helyett, a nagymamája vállalta magára. De ami igazán megdöbbentő: a színész harminchét éves koráig abban a hitben élt, hogy a nagyanyja az anyja, az anyja pedig a testvére. A családi titokra csak a két asszony halála után derült fény, amikor már nem lehetett semmit sem jóvátenni. Nicholson személyiségéhez hozzá tartozik az is,hogy a Jersey-i középiskola szertárosaként összezúzta az elle fél kosárlabdacsapatának a felszerelését, amikor megverték az iskolája csapatát, és a mai napig rettenetes dührohamokat képes produkálni, valahányszor kedvenc csapata, a Lakers rosszul áll egy NBA meccsen. Kétszer is előfordult, hogy golfütőjével nekiesett egy gyanútlan autós kocsijának, és dühében úgy megrongálta az autót, hogy bírósági ügy lett belőle. A golfpályán nincs nála gátlástalanabb játékos: ordít, kiabál, toporzékol, és kíméletlenül levadássza egy jól irányzott ütéssel azt, ak? bosszantani meri. Szexi, csábító férfi. Kiváló, előzékeny színész. Felbőszült, őrjöngő vadállat. Magányos ember, aki egy idő után minden nőt elvadít magától. Mindez Jack Nicholson, és még sokkal több. Feltehetjük magunkban a kérdést, hogyan férnek meg ilyen homlokegyenest ellentétes tulajdonságok egy emberben. Ez a könyv megadja a választ! A Jack, az életművész című könyvben Edward Douglas provokatív, lenyűgöző portrét rajzol a férfiről, a legendáról, a sztárról: Jack Nicholsonról.

Rózsa Miklós - Sebestyén János - Életem ​történeteiből
43 ​esztendei távollét után, 1974-ben látogatott ismét szülőhazájába az 1907-ben Budapesten született, kivált filmzenéi által világszerte ismert zeneszerző, Rózsa Miklós. Hogy szellemi gyökerei emberöltőnyinél hosszabb távollét tán sem tépődtek ki talajukból, érzékelhette a rádióhallgató tiszta, élvezetes magyar beszédéből, hamiskásan fordulatos adomázásából, csúfondárosan pesties előadásmódjából, Kötetünk címe tudatosan játékos: nem élettörténetét meséli el Rózsa, hanem valóban élete történeteit, mindenekelőtt találkozásait a legkülönfélébb valódi és talmi hírességekkel - Mario Lanzádtól Toscaniniig, Judy Garlandtól Marilyn Monroe-ig -, valamint olyan, sokszor drámai sorsfordulókat, melyekbe a világtörténelem alaposan belejátszott. Az önmagukban is szórakoztató epizódok mégsem puszta "nagy emberek papucsban"-anekdoták. A zsugorított jellemrajzok, groteszk események mögött felsejlik Hollywood, az "álomgyár" fénykora, a korabeli zenei élet és a filmszínészek világának megannyi fénye és árnya. Az írott szöveg igyekezett az élőszó varászát, egy vonzóan világos, derűs elme sziporkáit átmenteni, remélve, hogy sikerül fölidézni egy különleges életpálya légkörét, s egy részben letűnt, részben nagyon is élő művészvilágot.

Ablonczy László - Latinovits ​Zoltán tekintete
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ézsiás Erzsébet - Básti ​Lajos
Vannak ​művészpályák, amelyek úgy kezdődnek, mint a mesében: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szép fiú. Göndör, szőke haja, kék szeme, sudár termete, zengő orgánuma. A kor követelményei szerint - színésznek termett. Hogy mégis az lett, véletlen műve. De hogy igazi, nagy színész lett, akire nemzedékek sora emlékszik, az már nem meseszerű véletlen, hanem a tehetség törvényéből adódó szükségszerűség. Básti Lajos 1911. november 17-én született Keszthelyen. (Eltérően a Magyar Életrajzi Lexikon Kiegészítő kötetében közölt febuár 17-i dátumától.) A Zala vármegyéhez tartozó Keszthely akkoriban álmos kisváros, hét-nyolcezer lakossal. Saját gimnáziuma és híres gazdasági akadémiája van, nyaranta pedig megélénkül a fürdővendégek zajától. Legfőbb vonzereje a Balaton, amelynek szerete elkíséri Bástit egész életében. A kisváros légköre azonban meghatározta egész gyermekkorát "... az alsó kisvárosnak egész gyűlöletes atomoszférája, a Festetich-uradalom, a nyugdíjas katonatisztek, a premontrei papok, a ranolder-apácák, a kávéház-törő gazdászok, az irigység, a butaság, a gőg és az alázat: undorító világra nyitogatták a szememet."

Shirley Maclaine - Nincs ​lehetetlen
"Szeretem ​a fellépéseket, mert szeretem nézni az emberek arcát, hallani a nevetésüket, kapcsolatba kerülni közülük a lehető legtöbbel. Legszívesebben mesélnék nekik az életemről, a természetről és a harmóniáról. Figyelmeztetni akarom őket, hogy szeressék az életet. El akarom nekik mondani, hogy testük minden izmával harcoljanak a kétségbeesés, a gyűlölködés és a mohóság ellen. Mesélni szeretnék nekik mindazokról a csodálatos lehetőségekről, amelyeket az élet adhat, ha hiszünk benne. Nem lépheted át a saját árnyékodat - tartja a mondás. Pedig nem így van. Én átléptem. Nincs lehetetlen!"

Szigethy Gábor - Latinovits
Zsebében jeles építészmérnöki diplomával, kezében kopott, félig üres bőrönddel Latinovits Zoltán 1956 nyarán elindult Debrecenbe - segédszínésznek. Hajóskapitány a Leányvásárban, Francisco a Hammletben. Két kis szerep: bejön, kimegy. De Latinovits Zoltán lába alatt színpad a füld, feje fölött zsinórpadlás az ég. A színház az otthona. Néhány hétig katona, s amikor újra színpadra léphet, a Bohémélet kórusában énekel. Latinovits Zoltán nem ment Párizsba: Párizs jött el Debrecenbe. A civisvárosban lett az építészmérnökből magyar színész. Szárnyai nőttek; megtanulta: a színház élete árán fOlépített Déva vára. Nem tudta: élete ellobbanó, világító fáklya. Színész: száz alakban akarja a világot meghódítani, megváltoztatni, megmenteni. Filmkocka: Latinovits Zoltán Kosztolányi Dezső maszkjában, a szomorú-csúnya Pacsirta szülei, Páger Antal és Tolnay Klári társaságában - hóna alatt lapos irattáska - sétál a századforduló korabeli Sárszeg macskaköves utcácskáján. Sötét bársonykabát, világos mellény, díszzsebkendő, óralánc, finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendő: hajdani, vidéki újdondászok szerény toalettje; feltűnő mértéktartásával picit hivalkodó: lássék, nem akárki jön-megy, tervez, álmodik az álmos kisváros mindennapi csöndjében. Latinovits Zoltán jobb keze lendül, emelkedik, hüvelykujj a ágaskodik, nyitott tenyere markolni készül; bal kezével táskáját fogja, de hüvelyk és mutatóujja önkéntelenül követi jobb keze mozdulatát: indulataival együtt rezdül minden porcikája. A finom tűvel rögzített vékony, egyszínű nyakkendőről nem látszik: hajdan Kosztolányi Dezső viselte. A képen Kosztolányi Dezső ballag a sárszegi utcán, régen, máskor, boldogabb időkben.

Szentgyörgyi Rita - Bruce ​Willis
"A ​hírnév olyan, mint egy sebhely. Nem fáj, de egy percre sem feledkezhetsz meg róla" És ő imádja a hírnevet.

Salamon Béla - Hej, ​színművész!
"Eleinte ​nagyon vonakodtak, de azután hosszas huzavona után, 1922. szeptember 5-én bemutatták a Vonósnégyes-t. A darab sikeréről nem kell beszélnem. - Írja Salamon Béla önéletrajzi visszaemlékezéseiben. - Száznyolcvanhatszor játszottuk egymás után, egyre fokozódó sikerrel." Tegyük hozzá: nem múló sikerrel, hiszen a Vonósnégyes, Salamon Béla egyéni varázsának köszönhetően, örökbecsű darabja maradt a kabarénak a nagyszerű komikus haláláig, a televízió jóvoltából pedig újra és újra közkedvelt élménye most is a nézők millióinak. Kötetünk az 1939-ben megjelent Hej, színművész! életrajzi emlékezéseit tartalmazza - amelyből megtudjuk, hogyan lett a kereskedőségedből a magyar kabarévilág kiemelkedő személyisége -, továbbá mindazon anekdotáit is, amik megtörtént események ugyan, de Salamon Béla sajátos tálalásában rögzítődtek, és részben életrajzi emlékezéseihez kapcsolódnak. "Nekünk Salamont az ég küldte kedélybetegség ellen - írja Kellér Dezső 1939-ben a visszamlékezésekhez kapcsolódva. - Akérmilyenek a gazdasági és egyéb viszonyok, ő mindig derűsen és vidáman nézi az életet. Talán nemcsak a maga, de a mi kedvünkért is. Úgy tesz velünk, mint a hozzátartozó a beteggel, kerüli a szomorú témát, tapintatosan mindig másról beszél és vicceket mond. Ha egyszer, egy csúnya napon elpusztulna a világ, minden rommá dőlne és az utcákon kecskék legelnének, fogadom, hogy Salamon akkor is ezzel jönne: - Hallottátok, mit mondtam tegnap a kecskéknek?"

Ismeretlen szerző - Huszárik ​breviárium
"Mindenkinek aki ​még hisz Emberben és Műben az esendőben és az örökérvényűben HUSZÁRIK ZOLTÁN-ban" L.L.

Molnár Gál Péter - Latinovits
Nem ​született forradalmárnak, még lázadónak sem. Színésznek született, akit azonban éppen akkor nem engedtek játszani, amikor a legfontosabb lett volna... Józan volt ez őrült világban. S ha mégis őrültnek látták ellenzői, és betegnek az őt valóban féltők, csak annyira volt betegnek mondható, amennyire Hamlet királyfi, aki a szellem kitűzte célja érdekében játszotta a bolondot a királyi udvarban.

Bradányi Iván - Dolce ​vita
Federico ​Fellini a világ egyik legfantáziadúsabb rendezője volt. Amikor filmekben gondolkodott, mindent megengedett magának, ki merte volna kérdőre vonni a mestert? Riminiben született, Rómában élt, ez a két város adta keserédes történeteinek a hátterét. Mozgóképeket rajzolt, elesett emberekből csinált hősöket, s benépesítette velük az Édes élet különböző állomásait. Megértéssel boncolgatta az emberi tulajdonságok fonákságait, s odaadó szeretettel mutatta be a benne élő Olaszországot az egész világnak. Többször kijelentette, hogy nem tudna Amerikában dolgozni. Hollywood mégis öt alkalommal tüntette ki Oscar-díjjal. A Dolce vita egy saját álmaiba kapaszkodó művész izgalmas életútja.