Psziché ​és hatalom

Kántás Balázs - (Contra-)Theoria
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Kappanyos András - Bajuszbögre, ​lefordítatlan
Kappanyos ​András új könyve a műfordítás elméletével és gyakorlatával foglalkozik. Címadó példája a James Joyce _Ullysses_ című regényének főszereplője, a Leopold Bloom konyhaszekrényében pihenő bajuszbögre, amely a műfordítók előtt álló nehézségek szimbóluma. Nemcsak azért lefordítatlan, mert a többi, lefordított bögrével ellentétben a talpán áll, hanem azért is, mert a magyar olvasóban szemben az angol anyanyelvű olvasóval - megfelelő tapasztalat híján - ez a nyelvi alakzat nem idézi fel eredeti referenciáját, a bajuszvédő betéttel ellátott ivóedényt. A bajuszbögre valódi mibenlétéről szóló információ éppúgy kattintásnyi távolságra van az olvasótól, mint a fordítótól, így a mulasztás, a tévedés, az információ elsikkasztása pillanatok alatt leleplezhető. A helyzet új fordítási stratégiákat követel, és új olvasásmódok kialakítására bátorítja az olvasót is. Ez annál nyilvánvalóbb, minél összetettebb, strukturáltabb, gazdagabb a magyar kultúrába integrálni kívánt mintázat.

Bojtár Endre - Útvesztők, ​útjelzők
Bojtár ​Endre írásait olvasva bizton állíthatom, hogy ez a kötet is ugyanolyan nagy jelentőségű, mint volt a szerző 1983-ban megjelent Egy kelet-européer az irodalomelméletben című tanulmánykötete (amelyik a körülmények szerencsés összejátszása következtében alighanem az egyetlen cenzúrázatlan könyv volt a szocializmus alatt), s amelyik ezért is, de legfőképpen minőségének köszönhetően jelentős hatással volt a fiatalabb társadalomtudósokra. A kötet felmutatja Bojtár munkásságának minden erényét: irodalomelméleti felkészültségét, irodalomtörténészi kvalitásait, a jelenkori, kortárs irodalom kritikusának biztos ítélő erejét, sőt, még műfordítói képességeiből is kapunk ízelítőt. Mindezt pedig annak az eszménynek a jegyében előadva, amit Bojtár úgy fogalmazott meg, hogy az a jó tanulmány, esszé, amelyiknek minden mondata mögött egy-egy elolvasott könyv áll, de ez nem látszik. ___Szilágyi János György

A. S. Byatt - Degrees ​of Freedom
Examines ​Iris Murdoch's early works of fiction and main philosophical ideas, relating the two and providing an insight into the larger dimensions of the novels. Byatt's survey groups and interrelates the novels, picks out recurrent themes and presents the key ideas.

Ismeretlen szerző - Dario ​Fo, a Nobel-díjas komédiás
Dario ​Fóról a magyar olvasó aligha tudhat többet annál, amit a hírközlő szervek világgá röpítettek, hogy ő az 1997. évi irodalmi Nobel-díjas, az olasz kitüntetettek közt a hatodik, és hogy díjazása meghökkenést és vitákat váltott ki. Sem Fótól, sem Fóról nem jelent meg magyar nyelven könyv ez idáig. A Madarász Imre által gondozott hiánypótló kötet első részében magáé Dario Fóé a szó: fő műve, a _Mistero buffo_ öt önálló jelenete mellett _Nem fizetünk, nem fizetünk_ című vígjátéka és három drámai monológja olvasható. A második rész négy tanulmányt tartalmaz: a történész, az irodalomtörténész, a színháztörténész és a nyelvész értelmezi és értékeli Fo munkásságát. Így végre a magyar olvasóközönség is ízelítőt kap a Nobel-díjas életműből és tudományos tájékoztatást, hogy megítélhesse azt.

Hajnal Ward Judit - Nyitott ​könyvtár
A ​Nyitott könyvtár című kötet tanulmányai és esszéi a könyvtárak mai munkáját és sokféleségét kívánják bemutatni amerikai példákból kiindulva - magyar közönségnek. Az Egyesült Államokban élő szerző tapasztalatainak jó része nemzetközi érvényű. Az írások célja azon tapasztalatok megosztása, amelyeket e kivételes helyzet idézett elő. A magyar könyvtári folyóiratokban megjelent szövegek a két világot kívánják áthidalni, könyvtárak és könyvtárosok között, reflektáltan, sok öniróniával.

Hansági Ágnes - Tárca ​– regény – nyilvánosság
A ​jelen kötetben olvasható elemzések egyfelől arra keresték a választ, hogy milyen kontextusban, az irodalmi és kritikai nyilvánosságnak milyen terében lépnek be Jókai regényei az irodalmi piacra. Legalább ennyire lényeges kérdésként tűnt fel az is, hogy a tárcaregény, a szerializáció ténye miként alakult át olyan stigmává, amely a regények kanonizációját az autonóm irodalom rendszerében akkor is aláásta, amikor azok már régen átkerültek a könyv médiumába. Ehhez szükséges volt a tárcaregény működésmódjának, a szerializáció 19. századi gyakorlatának a vizsgálata mellett annak számbavétele, hogy az autonóm irodalom irodalomfogalmait, értékképzeteit mely tényezők befolyásolták a 19. század második felében. A szoros szövegolvasatok egy része ugyan kritikai szövegek értelmezésére vállalkozik, a kötet gerincét azonban azok a szövegértelmezések alkotják, amelyek, Zsigmond Ferenc intenciója szerint, azzal a szerénytelen ambícióval készültek, hogy megmutassák a két médiumba egyszerre szánt regényszövegek kettős kódolásának működését, a Jókai- szövegek nyelvi, retorikai, elbeszéléstechnikai komplexitását.

Kántás Balázs - Árral ​szemben
Kántás ​Balázs 1987-ben született Budapesten. Irodalomtörténész, kritikus, jelenleg az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Elsődleges kutatási területe Paul Celan költészete és magyarországi recepciója, emellett a kortárs magyar irodalom aktív kritikusa is. Kisebb volumenű kritika- és tanulmánykötetei mellett három Paul Celanról szóló kismonográfia, valamint egy terjedelmesebb tanulmánykötet szerzője. A jelen kötet tíz olyan irodalmi esettanulmányt tartalmaz, melyek az irodalmiság lehető legtágabb fogalmát lehetőségeit igyekeznek megtalálni, egyúttal pedig szakmai tisztelgésként is olvashatók egy prominens pályatárs, a könyv megjelenésének idején hatvanadik életévét töltő Szigeti Csaba professzor előtt.

J. R. R. Tolkien - Szörnyek ​és ítészek
J. ​R. R. Tolkien tudományos igényű írásai legtöbbször csak a kutatók érdeklődésére tartanak számot, ez a kötet mégis minden magyar Tolkien-olvasó számára érdekes olvasmány lehet. Ezeket az írásokat ugyanis Tolkien nem kimondottan a szakmai közönségnek, inkább előadásnak szánta, épp ezért kitűnő keresztmetszetét adják szakmai érdeklődésének és tudományos munkájának. A Beowulfról, az óangol költészetről, a Sir Gawain és a Zöld Lovagról a magyar közönség Tolkient olvasva az egyik legjobb kommentátorral találkozhat ebben a kötetben; fejtegetései a tündérmesékről, a valós és fiktív nyelvekről, a fordításról vagy az oxfordi egyetemről kiválóan mutatják műveltségét, kultúrtörténeti és irodalmi gondolkodásának széles horizontját. Tolkien egyik legfontosabb „háttér-kötete" ez, amelyben külön talán kevés szó esik az általa teremtett Középföldéról, mégis az irodalomról, kultúráról, nyelvről szóló érzékeny elemzések mögött bepillantást nyerhetünk Tolkien írói hátterébe, abba a kamrába vagy könyvtárba, ahonnan az ő Középföldéje előbukkant.

Szakály Sándor - Történelem ​és publicisztika
A ​kötet a neves történész 2009 és 2013 között napi- és hetilapokban, folyóiratokban, illetve idősebb kollégák tiszteletére összeállított kötetekben megjelent, jelentősebb írásait tartalmazza.

Bíró Gergely - A ​kristálnak mindegy
Egy ​fontos és szerethető könyvnek több mindent elnézek írja egyik kritikájában Bíró Gergely, aki így viszonyul beszélgetőtársaihoz is. Alkotói pályája mellett a szerző kezdettől fogva foglalkozik életműinterjúk, esszék és kritikák írásával. A kötet első felét írókkal folytatott műhelybeszélgetések alkotják. Különlegességüket az a légkör adja, amelyben a másik meg tud nyílni anélkül, hogy úgy érezné: az ajtópántjait feszegeti valaki. A jó beszélgetések olyanok, mint az erdei túrák. Nem szalonöltözet kell hozzájuk, hanem kényelmes cipő, és olyan túratárs, aki tudja, mikor kell lassítani, vagy hol kell megállni, mert közel a szakadék. A másik pedig azt érezheti, hogy lerakhatja az út mentén kisebb-nagyobb keresztjeit, és ha megoldásra nem is, de értő meghallgatásra számíthat. Nem véletlen, hogy a kötet szerzője 2013 óta gyakorló irodalomterapeuta. Azért is különös olvasni ezeket az írásokat, mert némelyik beszélgetőtárs már nincs közöttünk. A kötet második fele gondosan csiszolt esszéket, kritikákat tartalmaz, amelyek úgy vezetnek a művek erdejében, mint a fák törzsére festett jelzések. Ugyanakkor a szerzőjük nem rejti el magát, hanem a saját belső tájaiból is sokat megmutat, elsősorban az azonosulás vagy az elhatárolódás gesztusán keresztül. Bíró Gergelyt az érdekli, hogyan juthatunk el legbelsőbb forrásunkhoz, hogyan találhatjuk meg énünk mélyén azt a magot, amelyből a lélek ősfája kifejlődhet. Szépírói vénája átüt az írásain, e válogatott anyag pedig a szerző értékrendjét és prózaírói beállítottságát is híven tükrözi

Czigány Lóránt - A ​magyar irodalom fogadtatása a viktoriánus Angliában 1830-1914
Az ​összehasonlító irodalomtörténet és a magyar nemzeti irodalomtörténet számára egyaránt nélkülözhetetlen a magyar irodalom külföldi fogadtatásának vizsgálata. A szerző e feladat fontos részének megoldására vállalkozott. Munkája gazdag forrásanyagra épül, értéke azonban nemcsak a filológiai alaposságban és az összegyűjtött anyag kronológiai rendszerezésében rejlik, hanem magyarázatot ad arra is,hogy az adott periódusban miért és mire figyeltek fel Angliában a XIX. századi magyar irodalom terméséből, s mi az oka az érdeklődés változásainak. Így jut el az angol társadalmi és politikai viszonyok elemzéséhez, valamint olyan magyar történeti problémákhoz, mint a provincializmus, a nacionalizmus és az elkésettség.

Rényi Péter - Vitában
Esszék, ​kritikák Heine, Büchner, Th. Mann, Brecht, Hochhuth, Kner I., Németh L., Darvas, Dobozy, Déry, Major Tamás, Fellini, Fábri, Jancsó és mások műveiről

Vallasek Júlia - Angolkeringő
A ​kortárs angol nyelvű irodalom ismerős idegen: témái érintésközelben lévőnek tűnhetnek a médiából, filmekből. Valamit illik tudni róluk, de nem biztos, hogy mindent részleteiben, árnyalataiban látunk. Az irodalom viszont épp az átélés, a belehelyezkedés, elidőzés terepe. J. M. Coetzee, Doris Lessing, Alice Munro, Salman Rushdie, Julian Barnes és a többiek műveiben teljes világok, kontinensek nyílnak meg. Azt is mondhatnánk, maga az angol nyelven írott irodalom az ismerős idegen. Vallasek Júlia könyve úgy vezet át magyarra fordított és még lefordítatlan művek szigetcsoportjai között, hogy képes az irodalom közeléből, az esszé nyelvén, ráérősen és elidőzve megmutatni azt, ami évekig írt esszésorozatában feltárult számára Nobel- és Booker-díjas, de igazából egyszerűen csak izgalmas szerzők műveiből.

Szörényi László - Petrarca ​Budapesten
Szörényi ​László a szakmai köztudat szerint a legtöbbet olvasó, a legszélesebb körben tájékozódó irodalomtörténész. Ezt a képet most kiegészíthetjük azzal, hogy kiváló ismeretterjesztő és kritikus is, akinek ítéletei nemcsak megalapozottak és pontosak, hanem világos, plasztikus, szellemes stílusa is magával ragadja olvasóját.

Karancsy László - Tolsztoj ​lélekábrázoló módszere
Az ​erkölcsi öntökéletesítés, a krisztusi szeretet és a nem ellenállás nagy orosz író-prófétájának filozófiai nézeteiből szükségszerűen következik a "belső ember" mennél teljesebb és mélyebb megmagyarázásának igénye. Különösen mélyre hatol Tolsztoj a lelki ellentmondások, a belső folyamatok, a jellemátalakulások, az érzelmi kapcsolatok, valamint a testi és lelki jelenségek, illetve a külső és a belső valóság közötti összefüggések feltárásában. Tolsztoj életművének e jellegzetességeit vizsgálja a könyv, valamint azt a sajátos formavilágot - különösen az ún. "lélekdialektikát" és a belső monológot -, amely a tolsztoji lélekábrázolást napjainkig ható világirodalmi jelentőségű művészetté emeli. A szerző törekszik az eddigi, hasonló irányú Tolsztoj-kutatások eredményeinek felhasználására és összefoglalására is, szükség esetén vitába bocsátkozva egyes korábbi nézetekkel. Különös figyelmet fordít az _Anna Karenina_ c. regényre, amelyben a tolsztoji lélekrajz csúcspontját látja.

Báthori Csaba - Ellenmérgek
Élesen ​és pontosan látnom csak kinn adatik: már messziről csodálom a Körösök völgyének fordulóit, az erdő ölelte szurdokok szagát, a parányi alakokat és betűket a román útjelzőtáblákon, a kidőlni készülő jelzőkarókat, póznákat, házereszeket, útmenti-árokparti vendéglők madárdúcait, az ismerős és ismeretlen lejtőket, a zöldeskék legelőszegélyeket, dombhátra felfutamló kispusztákat, a kavicsok leskelődő hunyorgását a göröngyös aszfaltok oldalában, és minden színt és látványt, amit csak ez a keletre lejtő pokoli paradicsom kínálni képes. (Eleink és az utódok) Báthori Csaba új esszékötete három egységre tagolódik. Az első az utóbbi két évben írott jegyzeteket fogja össze, és többnyire az irodalmi művek – versek – olyan jegyeit elemzi, amelyeket a hagyományos esztétikai szemlélet elhanyagol: a mű „méreteit”, a „befolyások” természetrajzát, a magány és a mű kapcsolatait, vagy éppen egy-egy költői életművet a maga egészében.  A második rész a szerző romániai – főleg a Gyimesekben szerzett – élményeit rögzíti személyes hitellel, aprólékos figyelemmel, távoli magyar és román attitűdök iránti érzékenységgel.  A harmadik részben kaptak helyet Báthori Csaba olyan kisebb irodalmi elemzései, amelyek egy-egy hazai vagy világirodalmi művet mutatnak be, illő rövidséggel, de a mélyebb észrevétel és megmérés szándékával.  Az egész kötet, reméljük, tükrözi a szerzőnek azt a szándékát, hogy hasznos, gyógyító „ellenmérgeket” adjon az olvasónak: segítse abban a ragaszkodásban, amelyet az igazi nagy irodalmi szövegek iránt táplál.  A könyvet egy rövid beszélgetés zárja.

Ismeretlen szerző - The ​Poetics of Transubstantiation
The ​essays in this collection explore the concept of 'transubstantiation,' its adaptations and transformations in English and European culture from the Elizabethans to the twentieth century. Favoring an interartistic and comparative perspective, a wide range of critical approaches, from the philosophical to the semiological, from cultural materialism to gender and queer studies, it is brought to bear on authors ranging from Descartes, Shakespeare, Joyce, to Macpherson, Madox Ford, and Winterson, as well as on contemporary sculpture and an Italian adaptation of Conrad for the screen in and unusually comic vein. The volume, edited by Douglas Burnham of Staffordshire University and by Enrico Giaccherini of Pisa University, will be of interest to those concerned with the cultural history of Christianity and with the remarkable critical and theoretical insights generated by contemporary approaches to this traditional theme.

Deák Tamás - Káprázat ​és figyelem
A ​Káprázat döntő olvasmányélményeimből származik, mielőtt még megérteném őket, Nélküle figyelmem meddő, nem tud mit kezdeni tárgyával. Minden inger, a műveké is, személy szerint hat. A tanulmányozásukban különböző módszerekkel versengő tudományok persze nem sokat adnak a személyekben elváltozó művészi ingerekre, hiszen esetlegesek, nehezen indokolhatóak, olykor megfoghatatlanok. A művészi élmény - miként az élet - inkább titkolja, semmint hirdeti az értelmét. A káprázat meg az általa átforrósodott figyelem nem helyettesítheti a tudományok alapos vizsgálódásait; a figyelem pedig többet lát, ha tanul belőlük. De a tudományok sem pótolhatják a személyes élményekből fakató megismerést, mely bár kevesebbet, de másként és közvetlenebbül szól a művekről. Számomra a fontos olvasmányok önéletrajzi cselekmények voltak, mindaz tehát, amit írtam róluk: legföljebb irodalom. A nézeteim sem oly kérlelhetetlenek, mint a tudósoké; néhol inkább csábítólag, mint módszeresen próbáltam megalapozni őket. Az elfogultságomat meg éppenséggel nem takargattam. Arról írtam, amit szeretek, s így - óhatatlanul - önmagamról is. (Deák Tamás)

Susan Sontag - Egyidőben
"Minden ​érdekelte. Ha egy szóval kellene megidéznem, azt mondanám: mohóság" - írja Susan Sontagról - egy évvel a halála után - fia, David Rieff. S azt is írja: "Tudom, hogy különös súlyt ad ennek a könyvének az az tény, hogy az utolsó." Susan Sontag 2004-ben hunyt el, s ez a kötete, melyen utolsó éveiben aktívan dolgozott, korántsem valamiféle összegzés, hanem egy olyan, valóban bámulatosan mohó olvasó és gondolkodó könyve, aki még mindig érzéki gyönyörűséggel fedez fel méltatlanul elfeledett írókat önmaga és mások számára - s lelkesen, sőt harciasan igyekszik meggyőzni minket, hogy olvasnunk kell őket (mert a XX. század legnagyobbjai közé tartoznak): Victor Serge-t, Leonyid Cipkint, Anna Bantit, Halldór Laxnesst. És egyben egy olyan bátor gondolkodó könyve, aki a politika kérdéseiben is hallatja a szavát, és 2001. szeptember 11. után az elsők között meri bírálni a Bush-adminisztrációt, és óriási felzúdulást kelt, amikor azt írja például: "Ami a bátorság (önmagában morálisan semleges) erényét illeti: sok mindent lehet mondani a keddi mészárlás elkövetőire, de azt, hogy gyávák voltak, semmiképp." S bizonyos értelemben mégiscsak összegzés ez a könyv, jóllehet maga Sontag nyilván nem annak szánta (hiszen a rák utolsó rohama előtt is tele volt tervekkel): egy-egy esszében tömören összefoglalja azt, amit az őt egész életében izgató kérdésekről - az irodalomról és a fordításról, a szavak erejéről, a történetmondásról, a szépség természetéről, a szépség és az erkölcs viszonyáról vagy épp a fényképezéről - gondolt.