Alakváltók

Németh Gábor - Elnézhető ​látkép
"Németh ​Gábor első három könyve, ezzel talán semmi meglepőt nem mondok, hihetetlenül összeáll. Vagy nem is tudom, azért mégiscsak meglepő, számítok valamire, és az úgy is van. Inkább egymáshoz állnak, nem érnek össze ezek a szövegek, megmarad a levegő , jéghideg, tűzforró, az Elnézhető látkép szerzője mondatról mondatra égeti ki, semmisíti meg a nyelv salakját. Nagy erővel, igazi élvezettel. Olvass úgy történeteket, mintha verseskötetet olvasnál, és nem fog eszedbe jutni, hogy másként is lehet."

Doncsev Toso - A ​kun hercegnő
A ​kötetben szinte mindegyik írás a szerelemről és az elmúlásról szól. A hajdan volt, derűs élet gyorsan és fájdalmasan válik semmivé. Úgy enyészik el, ahogy a játékos bárányfelhők foszlanak szét a pusztító vihar közeledtével és illannak tova nyomtalanul a komorra forduló égen. Minden elmúlik, talán csak az igazi emberi tartás emléke marad meg. Megdöbbentő és lebilincselő olvasmány.

V. Szita Veronika - És ​csillagport hord a szél
Szív ​és lélek van V. Szita Veronika írásaiban. Jóllehet, sorsa miatt keserű és kiábrándult is lehetne, az artikulált beszéd helyett néha akár üvölthetne is a fájdalomtól. Ő azonban csöndben, kitartóan teszi a dolgát, s eközben szomorúan vidám és vidáman szomorú történeteket formál abból az élet-anyagból, amit - úgymond - a napok hordalékának szoktunk nevezni. Önsajnálat és önámítás nélküli illúziótlanság, a megpróbáltatásokon és viszontagságokon fölülemelkedő fegyelmezettség és irigylésre méltó lélekderű szervezi és alakítja a történetek világát. A sötét árnyakkal viaskodó elégikusságtól az idillikus minőséggel érintkező derűs látásmódig, a lírai részvéttől a csillámló játékosságig sokféle hangnem színezi a történetek partitúráját.

Schreiber László - Sírhacc ​Béla, Vanicsák bácsi és Búvady
Vanicsák ​Miklós 1912-ben született Budapesten. A Műegyetemen végzett 1936-ban. 1944-ben fogságba esett Ukrajnában, miután a menekülő németek puskatussal verték le a kezét a teherautó platójáról. 1950-ben tért haza. 1953-tól a Műegyetemen tanítótt, Félvezetők című tanulmánya miatt 1955-ben elbocsátották. 1957-ben két év börtönre ítélték, 1962-ben disszidált, és végül Chilében telepedett le. Néhány évig az El Tatio gejzírekhez vezetett turistákat, aztán vaskereskedést nyitott Antofagastában. 1990-ben települt haza. ("Egyszer élünk. Vagy egyszer sem.") Sírhacc Béla 1954-ben született Budapesten. Volt figuráns, zsákhordó, könyvraktáros, kosárlabdázó, honvéd, joghallgató, reklámszövegíró és bolgárkertész.Jelenleg a Tarkabarka ÁFÉSZ anyaggazdálkodási osztályán dolgozik. Két évig élt Slavonski Brodban, a bosnyák-szerb határ közelében, fél évig Szarajevóban, ahonnan csodával határos módon menekült ki a hegyeken át tüzérségi tűzben egy Ahmed Hadzsihasszanovics nevű moszlim rendőr segítségével. Kétszer majdnem megnősült. ("Sírhacc Béla nem szokott pajtáskodó hangot megütni az Úristennel. Szemben. A köztük lévő viszony, hogy össze voltak tegeződve, mégis megzavarta néha.") Búvady János 1963-ban született Budapesten. Iskoláit és szerelmeit többnyire félbehagyta. Tizenkétéves korában türelmetlenül akart egy nőt. Magyar szövegekkel bajmolódik: olvas, ír. ("- Angyalom, ez így nem mehet tovább - hajolt hozzá Búvady, félretolva három-négy mellet. A kopasz őrangyal kivette a szájából a szivart, és szó nélkül lefejelte Búvadyt. A földi munka, a földi munka nagyon kockázatos - gondolta Búvady, és keze fejével letörölte a vért, nehogy a hófehér angyalruhára csöpögjön.") Schreiber László 1959-ben született Budapesten. ("Jó napot kívánok.")

Hajnóczy Péter - A ​fűtő
Hajnóczy ​Pétert első novellás kötetében a szigorú normáktól, kötöttségektől idegenkedő ember sírnivalóan suta törekvése foglalkoztatja, hogy "beilleszkedjék", hogy meglelje helyét, körüljárja lehetőségeit, kordába szorítva önnön szertelen természetét. Különösen az indító novellafüzérben, mely csaknem kisregénnyé olvad össze, és a befejező, La Fontaine modorában írt fabula-ciklusban,. Sokszor ingerült, sokszor szorongó ez a küzdelem, de minthogy Hajnóczy Péter nem a romantikus, hanem az ironikus túlzások iránt mutat előszeretetet, sem az ingerültség, sem a szorongás nem hatalmasodik el írásain, nem rosszkedvét kényszeríti rá az olvasóra, hanem merész, gunyoros együtt gondolkozásra csábítja, az intellektuális teljesítmény varázsával ajándékozza meg. Meglepően érett író Hajnóczy Péter; mesterségbeli tudása és tehetsége lehetővé teszi, hogy témáját ne egyszerűsítse az ábrázolás kedvéért, hanem életszerű sokrétűségében bontsa ki. E kötet is egy rugalmas, változékony attitűd terméke, amely szabadon válogathat az alkotás lehetőségei közül a realista novellától a fabuláig terjedő skálán. E skála fokozatait aszerint jelölhetnénk ki, hogy a valóság elemei vagy a fantázia játékai, az asszociációk jellegzetes mechanizmusa kap-e nagyobb szerepet a novellában.

Tóth-Máthé Miklós - A ​csokornyakkendős
Kömény ​Kelemen egy nap elhatározza, véget vet annak az áldatlan állapotnak, hogy nem ismeri személyesen azt a sok-sok ezer embert, akivel egy városban él, azonos helyekre jár, azonos szokásokat követ, akinek még a vérnyomása is annyi, mint az övé; Ruzicskáné életében egyszer örömet akar szerezni, unt, gyűlölt, telhetetlen férjének; az öregember elindul a városba, hogy erős, tartós kötelet vegyen magának, mert bizony a régi leszakadt, amikor a minap felkötötte magát rá; a főnök meghívja beosztottjait névnapjára, és "tiszta forrásból" származó kisüstivel vendégeli meg őket, Csótányos pedig - ahogy illik - berúg a forrás termékétől; a kultúra ügyét szívén viselő falusi orvos meglepő, de nem sikertelen módon kapcsolja össze hivatását szívügyével; a körorvos és az állatorvos egész évben azt tervezgeti, hogyan múlja felül a másikat a névnapi lakomán; a középkorú, magányos férfihoz csinos fiatal nő csönget be, s röviden így mutatkozik be: a Halál vagyok. Mint a felsorolásokból kitűnik, Tóth-Máthé Miklós újságokból, folyóiratokból ismert novelláinak hősei egyszerű, mindennapi emberek, akikkel csak annyi rendkívüli történik, hogy valami emberit, valami nagyon is logikusat gondolnak, s azt meg is akarják valósítani, máskor még ezt sem teszik: csupán azokat a hibákat, apró emberi tulajdonságokat valósítják meg kíméletlen következetességgel, amelyekben - szinte észrevétlenül - mindannyian bűnösek vagyunk. Az első könyvével jelentkező Tóth-Máté Miklós a színház világából pártolt át az irodalomhoz (előbb drámaíróként; _Két nap az akácosban_ című színművét a békéscsabai színház mutatta be), s máris több, mint ígéret.

Ismeretlen szerző - Körkép ​87
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Rott József - A ​Kánya-haraszt balladája
Akár ​az Alvilág! De micsoda alvilág! Fordítottan fekete a feketében. Olyan fekete, hogy már szinte narancssárgán dereng, mint egy alkonyatkor lehulló falevél. Ebben az alvilágban nem indigópapírból kivágott, függőlegesen lapos, vagy görbére görnyedt árny-alakok nyüzsögnek, vagy izzanak a mélység vérző szeplőiként, de itt Matildok, Kristófok, Matyik, Rozáliák, Gergelyek élnek, szenvednek, szeretnek, isznak, hánynak, dolgoznak, lakodalmaznak és szívük minden lüktetésében, a vér-robbanásban egy-egy epecsöpp, és keserű ránc a nagyonis létező alvilág-időn, mint egy kitin-ér a szitakötő rezgéshártyaszárnyán. Ez a bányavilág! Ez az üreges, féregjárat-háló szenvedés, ez a gödrös és fűbuckás magány, ez a kiszolgáltatottak csillagfája: befelé a földbe. Ez a mocskos élet! Ez a gyönyörű élet! Ez a világító zene, fénypontsötétség a lenti felvilágban, üregek és fűbuckák emberszép sivatagában. Hullaszag és angyalszag egymás mellett a szenvedélyben, magányban, árva létben. Bányavilág! Fekete habzás. Lenti sors-idő, amely mégis magasan lebeg, mint Arany János balladájában a levegőben lebegő lepedőn a zene, a zenészek az éjszakában. Novelláskönyv, balladáskönyv ez a Rott József-összefoglalás. És valami Sinka Istvánnal rokon lila titok. Tüskés bogáncsvirág a száraz könnytelen köveken alkonyatkor, amin egy darázs alszik szemhéjtalan lakkbársony szemekkel. Több, mint tíz éve olvastam először Rott József rövid írásait. És elkapott az ihlet, mint gyerek a lepkét a réten. Végre egy igazi novellista, végre az írás igazi ragyogása! Végre valami hit az érdemesben, mégha önmagába göngyölve is, mint Rilke zászlója. Mert emberek attól leszünk, ha elhisszük, hogy emberküldetésünk több, mit a létállapotok egésze. Mert a megvalósulás erkölcsi virága nő ki szívünkből.

Csabai László - Száraz ​évszak
"Nem ​embertől származó ujjnyomok egy áldozat torkán." Motoros siklóernyő köröz aggasztóan alacsonyan a folyóparti fák fölött. Egy embert minden indok nélkül megvernek és lelöknek a kompról. A villámfényben felbukkanó diáklány kísérteties nyomai a külvárosi villamosmegállótól egy másik földrészre vezetnek. Egy lánynak szeretkezés után mindig pokolian megfájdul a feje, mégsem képes abbahagyni a titkos találkákat. Csabai László két Szindbád-regény után megjelenő új könyvében páros novellák (a szerző szavaival élve ,,duovellák") szerepelnek, melyek párhuzamos történetekként összefutnak a nem is oly távoli végtelenben. Az elbeszéléspár darabjai között többféle kapcsolat lehetséges: a másodikban folytatódik az elsőben elkezdett történet, ugyanazon a helyszínen játszódik a két sztori, néhány epizód azonos, esetleg az első elbeszélés egyik mellékszereplője a másodikban főszereplővé lép elő. Az olvasás ezúttal is izgalmas nyomozás: minden apró motívumnak jelentősége van, és a könyvben előre haladva egyre inkább megerősödik bennünk a sejtés, hogy valami nagy és sötét titok lappang mindennek a háttérében.

Czakó Gábor - Banga Ferenc - Még ​hetvenhét magyar rémmese
A ​nagysikerű Hetvenhét magyar rémmese sorozat negyedik kötete. A magyar történelem mesés és rajzos szatírában elbeszélve. A szatíráról a közhely azt állítja, hogy görbe tükröt tart a valóság elé, attól mulatságos. Az igazság ezzel szemben az, hogy a szatíra éppenséggel sima és egyenes tükröt tart, máskülönben hogyan is derülhetne ki, hogy az ún. valóság ragyás, púpos és görbe?

Vathy Zsuzsa - Angolpark
A ​rejtőzködő írónak tartott Vathy Zsuzsa új kötete meglepetés, hiszen olyan novellák sorakoznak benne, amelyek az életút legfontosabb állomásait idézik fel. Az ötvenes évek fojtogató légkörét, benne a vidéki értelmiségi család megpróbáltatásait, az osztályidegenség bélyegét, a fiatal vegyészmérnök szárnyaló szabadságvágyát, a fővárosi újságíró szívós munkáját a Kádár-korszakban, a házasságot a két éve meghalt Lázár Ervinnel, a gyász és a megnyugvás nehéz útját. Az önmagát sok-sok iróniával láttató, különös, könnyfakasztó és mulatságos élethelyzetekben megmutatkozó Vathy Zsuzsa az élet legfontosabb kérdéseire keresi a választ: miért olyan nehéz hangot találnunk egymással, vajon a végtelen szabadság boldoggá tesz-e, mit jelent, milyen formát önthet az igazi szeretet, véget ér-e az élet a halállal? Miközben nagy igazságérzettel, önmegvalósító igyekezettel csetlünk-botlunk a világban, miért nem vesszük észre, mit mulasztunk? Miért csak utólag tudatosul bennünk, hogy élni jó, hogy a legnehezebb időkben is boldogak lehetünk? A kötet utolsó ciklusa Lázár Ervin felejthetetlen alakját idézi meg meghatóan és kivételes éleslátással.

Jolsvai András - Az ​ember játszik
Ab ​Ovo Kiadó, Budapest, 2004. 205 oldal Hogy érzékeltetni tudjuk az általunk önkényesen játékgyűjteménynek nevezett kötet sokoldalúságát, felsorolásra kell szorítkoznunk. Go, szkrábli, tarokk, csocsó, capitaly, kugli, gombfoci, möszijő, snúr, biliárd, lábtengó, ulti, darts, golf, keresztrejtvény, amőba, stukk, torpedó, forgó, mahjong, és még tucatnyi érdekes olyan játék, melyek a KÁMJT tagjainak figyelmét mindez ideig elkerülték. Jolsvai András részben pótolta ezt a hiányt. Szórakoztató, lírai-ironikus novellafüzére önéletrajz és családtörténet egyben, érzelmi kötődések és hangulatok sora, kis magyar korrajz a játékdivatok segítségével életre keltve a XX. század hatvanas éveitől kezdődően. Az ember játszik fejezeteivel különös élmény újra élni a gyermek-és ifjúkor végtelen szenvedélyességgel hajszolt időtöltéseit. A játéktársaság Forgójának definícióját pedig egy ilyen nevű pingpong játékkal kell bővítenünk. (A forgó 5-15 személy által játszható, "kiejtős" pingpong játék, ahol a résztvevők az asztal körül járva, majd futva próbálják a másik térfélre juttatni a kaucsuk labdát. Akinek ez nem sikerül, kiesik a játékból.) Jolsvai András népszerű író, újságíró. Sajátos humorú írásait több kötetben olvashattuk a közelmúltban. Idézzük most Az ember játszik ajánló sorait: "Gondolom, a könyv hátoldalán nem ártana filozofikus magasságokba emelkednünk: az jót tesz minden írásnak. És mondani olyanokat, hogy játszani annyi, mint élni. Meg hogy játszani annyi, mint örökre fiatalnak maradni. Meg játszani annyi, mint tudomásul venni győzelmet, vereséget, megtanulni a szabályokat, tiszteletben tartani az értékeket. Meg hogy játszani annyi, mint a toleranciát gyakorolni. Játszani annyi, mint játszani." És Jolsvai András könyvét olvasni annyi, mint olvasni!!!

Tar Sándor - A ​6714-es személy
Hírből ​sokan ismerjük a hírhedt hétvégi munkásvonatokat, de vajon ismerjük-e azokat a munkásokat, akik három műszakban dolgoznak, távol a családjuktól, akik olcsó borral vigasztalják magukat, elvégzik a városokban "a piszkos munkát", de az "ünnepre" már nem kellenek? Valóban ismerjük-e őket: akik munkásszálláson kotyvasztanak maguknak este és vasárnap meleg ételt, akiknek nem égeti kérges bőrű kezét a forró vas, akik éppúgy, mint bárki más, boldogságot szeretnének, családot, szerelmet, hűséget, igazságot? Ismerjük-e a tekintetüket, a hangjukat, tudjuk-e a nevüket - vagy csupán rájuk mondjuk, hogy ők a nép, a munkásosztály? Tudjuk-e, milyen gyöngédség lakozik bennük, emlegetjük-e szellemes tréfáikat, komolyan vesszük-e őket, felnőttnek, egyenrangú polgárnak; vagy csak hivatkozunk rájuk; mert ők termelik meg azt, ami nélkül megbénulna az emberi világ? Megállunk-e, hogy elbeszélgessünk velük, vagy messzire kerüljük a kocsmát is, ahol nótázva lerészegednek kínjukban? Megértjük-e, mekkora szeretettel készített celofán rózsákat éjszaka Gyula Jolánkának, s megértjük-e Laci urat meg Dezső urat, akik magukévá tették közben a lányt? Megérezzük-e az öreg Orbán tragédiáját, hogy pityókásan tanítgatja a fiúkat a szálló koszos szobájában: hogyan kell vetni a gabonát? Kuriózum, furcsaság, más világ - mondanánk; naturalizmus, dokumentarizmus, realizmus - mondanánk, s úgy vélnénk talán, hogy ezzel el is van intézve. S fontosabbnak tartunk egy külpolitikai fordulatot, egy anyagi helyzetünket érintő rendelkezést. És elszáguldunk autóval a 6714-es személyvonat mellett, amelyben vágni lehet a füstöt, amelyben meg lehet süketülni az óbégatástól, amelyben félni lehet egy részeg öklétől; s elszáguldunk a tehenet őrző András fiú mellett, akit intézetből vettek magukhoz az öregek, s úgy él, akár Móricz Árvácskája, s aki, ha emberré nő, mást nem tehet majd: nincs iskolája, családja - hát kétkezi munkás lesz, s talán fölszáll az ingázókkal a vonatra, hogy elvégezze a városban a piszkos munkát. S az ünnepre vajon marasztaljuk-e?

Szántó Ágnes - Dominó
Szántó ​Ágnes - akárcsak 2002-ben megjelent, Ébredés című emlékezetes kisregénye lapjain - molekuláris egységekre tagolja az ezúttal novellákban szerveződő anyagot, s hagyja, provokálja, hogy összekoccanjanak a molekulák; szinte kiáltson a bekezdésnyi szövegrészek közti csend. Hősei sokat utaznak, vándorolnak a világban. Helykeresésük tétje szükségképp maga a hely. Az a pont, mely korántsem állandó és szilárd, inkább változó, kétséges. Az a pont, mely csupán más pontokhoz simulva, kérdés és felelet metszésében lehet önmaga. Önmagánál több. Mint a dominó.

Bitó László - Nem ​könnyű demokratának lenni
Bitó ​László 1934. szeptember 7-én született egy budai polgári család harmadik gyermekeként. Családjával együtt 1951-ben kitelepítették, majd 1954-től munkaszolgálatos katonaként a komlói szénbányában dolgozott. Az 1956-os forradalom alatt társaival lefegyverezték tisztjeiket, majd igyekeztek feljutni Pestre, de az oroszok elfogták őket. Miután kiszabadult, az Egyesült Államokba menekült, ahol ösztöndíjat nyert a Bard College-ba. Az egyetem elvégzése után a New York-i Columbia Egyetemen sikeres orvoskutatói karriert futott be: 145 publikációja és 3 szakkönyve jelent meg. Nevéhez fűződik a glaukóma, a zöld hályog kezelésének új módszere és a Xalatan szemcsepp kifejlesztése, amelyet 2002-ben az év gyógyszerének választottak, s amely több millió ember látását védte meg világszerte. Munkásságát sok nemzetközi díjjal jutalmazták. 2004-ben az egyetemes orvostudomány terén elért eredményeiért, a zöld hályog elleni cseppek felfedezéséért és a Columbia Egyetem Kelet- és Közép-európai Központja magyar programjának támogatásáért a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést is átvehette. Az 1990-es években hazatelepült szülővárosába, Budapestre, és miután emeritus professzorként nyugdíjba ment, visszavonult a tudományos kutatástól. Azóta elsősorban irodalmi és közéleti tevékenységet folytat.

Schäffer Erzsébet - Lábujjhegyen
"Meg ​kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk..." "A mondatot évekkel ezelőtt választottam, a Nők Lapjában megjelenő írásaim mottójául. S az olvasók rátaláltak az üzenetre. Ez a mostani kötet is ennek a gondolatnak a jegyében állt össze. Történetei megint útközben születtek, s megint úgy mesélnek, hogy remélem, az olvasónak vágya támad a Lábujjhegyen-t is fellapozni újra meg újra..." /Schäffer Erzsébet/

Rott József - Áldozatot ​akartatok
" ​– Lenyelte a nyelvét – mondta, vagy inkább akarta mondani Ödön, mert alig lehetett érteni szavát. – Semmi kárt nem tett benne a fa, de amint a hátára esett…  – Fel kell metszeni a gégéjét – habogta Fényes elvékonyodó szájszéllel. – Vedd elő a bicskát!  Ödön belesápadt a gondolatba. Mindjárt tudtam, hogy képtelenek lesznek a beavatkozásra. Fényes a szavak embere, Ödön meg… gyáva ahhoz, hogy valakinek indulat nélkül elvágja a torkát. Szájhős, mint a társa.  Elvettem Ödöntől a bicskát.  Amikor idáig jutott a főerdész, ismét dörömbölni kezdett a szívem. Megrohantak az emlékek. Újra átéltem, ahogy a kitáguló pupillám felé rohan az összezsugorodó világ, és vele együtt az egyre sűrűsödő félelem és fájdalom formájában a felismerés: a léted foglya vagy…! Ha nem tudsz megbékélni magaddal, a világgal sem lehetsz békességben. Elpusztítod hát magadban az így megtagadott világot. Miképpen képtelen önmaga teljes elfogadására Fényes és Ödön is, akikkel kényszerűen összekötöttem az életemet, ám akik a döntő pillanatban a hátukat mutatták nekem.  Már tudom, hogy a rémület ölt meg akkor. A felismerés fájdalma. Azóta sem merek beszélni a tapasztalatomról. Csak a torkom forradását tapintom meg olykor, hogy elhiggyem: valóban jártam ott."

Mán-Várhegyi Réka - Boldogtalanság ​az Auróra-telepen
Mindenkit ​megmért, és senkit sem talált elég nehéznek. Éles és csúfondáros pillantást vetett a világra, mire a világ összecsinálta magát, és szépen bevallott mindent. Így aztán ezekben a történetekben pont olyannak látszik, amilyen. Rémületesnek és nevetségesnek. Istennél a kegyelem, tréfálkozunk vele, mint a bíró egy nem létező viccben. És tényleg lehet nevetni, igaz, csak befelé, mozdulatlan arccal - a szerző vélhetően attól tart, a sírást esetleg nem találnánk elegánsnak. Hősei úgy merülnek el a Semmiben, mintha a "Heidegger" egy menő fitnesszterem neve volna, a boldogtalanság pedig csak a szórakozás finoman perverz, trendi fajtája. A gonoszság mint esztétikai kategória? Ugyan. Ez a könyv tele van megértéssel. Ne mondják, hogy nem szóltam - nagy, realista írót köszönthetünk Mán-Várhegyi Rékában. (Németh Gábor)

Kötter Tamás - Rablóhalak
Kötter ​Tamás olyan világba kalauzol minket írásaiban, amelyről a magyar irodalom eddig nemigen tudósított. Hogy erről a szféráról eddig nem nagyon születtek opuszok, annak oka egyszerű: a magyar író általában nem ismeri ezt a bolygót. A pesti Édes Életről ír, a felső tízezerről: pénzes ügyvédekről, menő menedzserekről, cégvezetőkről, multis lányokról. És a csillogás mögött a hihetetlen ürességről.

Kertész Ákos - Kasparek
Új ​könyvéről mondja az író: "Öt nagy regényt szeretnék megírni - így gondoltam valamikor, kezdő íróként -, a többi csak tréning. Aztán megtanultam, hogy a művészet, mint annyi másban, sajnos ebben is hasonlít a sporthoz: az edzés magánügy. Nincs ujjgyakorlat és nincs tollpróba, nincs kis kompozíció és nincs nagy kompozíció; és mindegy, hogy novella vagy nagyregény, elbeszélés, színmű vagy forgatókönyv, mikor az író kapcsolatba kerül az olvasóval, tágabb értelemben a közönséggel, akkor nincs mentség, az vérre megy. És nincs könnyű műfaj sem: a komédia semmivel sem vidámabb dolog, mint a tragédia, mert az a tragédia fonákja. A kisszerűben, a nevetségesben mindig van valami szomorú és lehangoló, míg a nagy formátumú hősök sorsa fölemel. De mit tegyek, ha nagy formátumú hősökkel mostanában nem találkozom? Az írónak az a dolga, hogy fölmutassa, amit tapasztalt, beszámoljon arró, amit tud. És nemcsak hitelesen; ez kevés. Őszintén, mert ez a legtöbb, amit az író tehet. Még egy információval is tartozom az olvasónak. A kötetben közölt Özvegyek című drámámat két változatban írtam meg. A második, amit a József Attila Színház Berényi Gábor rendezésében mutatott be, hitem szerint jobb színház. Az itt közölt első változat viszont talán - jobb irodalom."