Restauráció ​vagy kiigazítás A ​kádári represszió intézményesülése 1956-1962

Somogyi Éva - Kormányzati ​rendszer a dualista Habsburg Monarchiában
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

R. Várkonyi Ágnes - A ​tűzvész tanúi
Ezek ​az írások az utóbbi évek kísérletei és próbálkozásai. Témájuk és műfajok miatt kívánkoztak közös kötetbe. A téma hatalmas, szinte végtelen. Régi évszázadok és a velünk történő mindennapok, a múlt és a jelen: egymásba játszó változékonyságukban. Ahogy megélt pillanataikat feltartózhatatlanul alakítják történelemmé a holnapok, és előrejutva az irdatlan időben egyre újabb, eddig nem is álmodott arcait fordítja felénk a múlt. Röviden: az írások közös témája a történelem, ahogy történt, ahogy átélték az emberek, s ahogy rekonstruálták az egyes korszakok, s ahogy felfedezzük eltagadott szereplőjét, a természetet. Műfajuk az esszé, a válságok, átalakulások korának, a kora úkori Európának szülötte. Montaigne felfogásában kísérlet - Baconéban próbálkozás. Kísérlet: megfogalmazni a gondolat születését, elkapni a pillanatot, amikor a személyes élmény átlendül az elvont szférákba és addig alig sejtett felismeréséket ragyogtat fel a fecsegés. Próbálkozás: "keresni az igazságot, vagyis szerelmesen megudvarolni." Történettudós művelői szerint az esszé töredék, vázlat a súlyosan dokumentált tanulmányokhoz, a tudományos írásokból kimaradó személyesség, a készülő vagy soha meg nem írható monográfia részlete. Vagyis tényanyagában, gondolataiban szigorúan igényes beszélgetés a kortársakkal, múltbeliekkel és maiakkal, olvasóinkkal és önmagunkkal, párbeszéd a múlt, a jelen és a jövő között. Sőt ennél is több. Az igazi esszé lényege nyitottságában rejlik, nyitott az olvasó beavatására, nyitott továbbgondolásra, új, eddig nem is sejtett világok megismerésének szellemi kalandjaira. Mennyiben valósíthatják meg ezek az írások a régi mesterek követelményeit? Az író nem hiszi, hogy a feltétlen igazság letéteményese lenne, sőt tudja, hogy könnyen tévedhet. De nem vonulhat ki a történészi életformából, helyesebben korából, mindabból, ami szakadatlan tanulást kíván tőlünk; a részletek alaposabb megfigyelésére, a folyamatok mélyebb megértésére, a nagy egységek élesebb látásának elsajátítására, a felismerések jobb megfogalmazására ösztönöz. Nem vonulhat ki a századunkra jellemző peregrinus létélményéből. Sokszor van szó írásaimban utazásokról. Generációm egyetemi évei arra az időre estek, amikor a hatalom erőszakkal megszakította a tanulmányok külföldi utakkal való befejezésének évszázados hagyományát, s a nyugati határ menti városokba is csak rendőrségi engedéllyel mehettünk. A korábban gyér, majd az utóbbi évek gyakoribb utazásai nem pótolták ugyan az elmulasztottakat, de a nagyobb rálátás különleges élményeit adták. Azzal a biztos eszmélkedéssel például, hogy Európa történeti és kulturális egység, változatosságában hordja közös lényegét, amit a kora újkor évszázadai igyekeztek átmenteni. S hiába akarták puszta földrajzi térségnek tekinteni, hatalmi érdekszférákká homogenizálni később a militárius nézetek hangoztatói, kisajátítani és feldarabolni a nagy birodalmak; Európát évszázadok és kultúrák fogalmazzák szakadatlanul újra, s hordják magukban az újraszületés képességét a háborúk és katonai diktatúrák történelmi tűzvészeiből. Ajánlom ezeket az írásokat Tacitusnak, aki meggyőzött, hogy számíthatunk az utókor megértésére, ajánlom Babitsnak, aki szakadatlanul figyelmeztet, hogy Magyarország története nem eshet ki a közös európai emlékezetből. És ajánlom általában mindenkinek, akik tanítottak és ösztönöztek a történeti látás izgalmas örömeire. Élőknek és holtaknak, néhány hazai és határainkon túli barátomnak.

K. Lengyel Zsolt - Tükrözés ​és torzulás
Németországban ​a sajtó talán a legfontosabb közvélemény-formáló erő. Az elmúlt két évtizedben Magyarország nemzetközi megítélése szempontjából különösen fontos elvárássá vált, hogy a német olvasóközönség tárgyszerűen és kiegyensúlyozottan vélekedjék az itthoni és a Kárpát-medencei magyar vonatkozású eseményekről. K. Lengyel Zsolt, a korábban csak Münchenben, 2009-től Regensburgban is működő Magyar Intézet vezetője 1993-1994-ben alapos havi és alkalmi, a tudományos irodalomra is kiterjedő szemléket készített arról, hogy a német politikai sajtó hogyan, milyen hatások nyomán minősíti a magyarországi rendszerváltozás folyamatait, valamint a magyar kisebbségek helyzetét a kommunista rendszerek összeomlása után. A dolgozatok a legizgalmasabb pillanatokat ragadják meg, például az első demokratikusan választott kormány utolsó háromnegyed évét, majd a második szabad választások körülményeit és következményeit. A sajtóelemző tudós döntően a legnépszerűbb lapokat szemlézte, elsősorban a hamburgi Der Spiegelt, a berlini Die Weltet, a frankfurti Frankfurter Allgemeine Zeitungot és a müncheni Süddeutsche Zeitungot. Rendszeresen értelmezte a Neue Zürcher Zeitung tudósításait is. Általános megállapítása szerint a német politikai, illetve politológiai közvélemény kezdetben rokonszenvvel kísérte a magyarországi rendszerváltozást és a magyar kisebbségek útkeresését a környező országokban, 1993 nyarára azonban többnyire kedvezőtlenre módosult az álláspontja e témakörben. Közismert, hogy a német Magyarország-kép ma is terhes azoktól a tisztázatlanságoktól, amelyek korai köztudatba kerülését K. Lengyel Zsolt pontosan azonosítja két évtizeddel ezelőtt keletkezett, e könyvben kiadott sajtójelentéseiben.

R. Várkonyi Ágnes - Europica ​varietas - Hungarica varietas
Mit ​tanult Erasmustól V. Károly császár és Szapolyai János király? Miért Toledóban írták alá a váradi béke egyik példányát? Mi volt Pázmány Erdély-élménye Rómában, és miféle együttműködés lehetett Bethlen Gábor, a nagy fejedelem és az esztergomi érsek között? Mikor idézte Zrínyi Miklós V. Károlyt, és miért figyelmeztették a magyar világi és egyházi főméltóság-viselők a magyar királyt és a Habsburg-császárt nagy előde példájára? Merre mehet tovább a kutató, ha az 1666-ra datált Szövetséglevélben a Zrínyi név mellett a kivakart papírra írt "Péter" mögül az ultraviola lámpa fényénél "Miklós" tűnik elő? Milyen következményekkel számolt Comenius, megtudván, hogy a vesztfáliai békéből kihagyták Csehországot? Mennyit tévedtek a béke megszerkesztői könnyelműen megfeledkezve arról, hogy ha majd a Balkánra szorítják vissza az oszmán birodalom nyugati határát, mi lesz Közép-Európával? Hogyan jött létre a béke pillanata a keresztény országok között, hogy másfél évszázados készülődés után Európa minden nemzete hullatta vérét Budavár visszafoglalásáért? Hogyan értelmezte az európai hatalmi egyensúly elvét Marlborough herceg és hogyan II. Rákóczi Ferenc fejedelem? Miért mondta Lord George Stepney, Anglia bécsi követe: annyi, mintha "fejszét fognának a fa gyökerére", hogyha az Erdélyi Fejedelemség elveszti állami önállóságával a vallásszabadságot? Miben vélte felismerni Bél Mátyás a Kárpát-medence jövőjének, az egymással keverten élő közép-európai nemzetek békéjének garanciáját? És még jó néhány hasonlóan nehéz vagy talán kényes kérdésre vázol fel válaszokat a szerző, többnyire hazai és külföldi levéltárakból újonnan feltárt források alapján. R. Várkonyi Ágnes, az ELTE Közpkori és Kora-Újkori Magyar Történeti Tanszékének egyetemi tanára több mint két évszázados folyamat kritikus csomópontjait világítja meg. Tanulmányait összefogja a közös történelem, az, amely a 16. század elejétől a 18. század első harmadáig újra meg újra egymásra rajzolta Európát és Magyarországot. A képek együttese izgalmas tabló: az önazonosságát kereső Európa, és a túlélés, a megújulás esélyeiért küzdő Magyarország kölcsönösen egymásrautaltságának története.

Ismeretlen szerző - Magyarország ​agrártörténete
Az ​évtizedes munkával, a témakör legjobb hazai művelőinek tollából megszületett hatalmas magyar agrártörténet a tudományszak tulajdonképpeni első igazi összefoglalása. Jóval több, mint az általános történetekben szereplő agrártörténeti részek "szintézise", és jóval korszerűbb, mint a különböző korszakokról korábban, önállóan megjelent agrártörténeti monográfiák. A szerkesztők természetesen az európai agrártörténetírás legújabb koncepcióinak ismeretében és példájára alakították ki a nagy összefoglalást. ; A kötet három fő része: a honfoglalástól 1848-ig; 1848-1945-ig; 1945-1990-ig terjedő időszakok agrártörténetét nyújtja. A fejezetek számos szerző munkái (általában az alkorszakok, illetve a külön speciális témák, pl. egyházi birtokok kaptak külön szerzőt), de végig érezhető a nagy és egységes koncepció, amely szerves, organikus egészként fogja fel a földterület minőségét-mennyiségét, az éghajlati és egyéb viszonyokat, a földművelés korabeli eszközrendszerét, a földdel kapcsolatos jogszabályokat és tulajdonviszonyokat, a termelők és az értékesítők, valamint a feldolgozók és hasznosítók gazdagon tagolt "láncait", és természetesen azt a társadalmat is, amelyben az agrárszektor létezett, kibontakozott, lehanyatlott vagy átalakult. A hatalmas összefoglalás szinte minden lényeges ponton átalakítja a mezőgazdaság történetéről eddig megformált, akár klasszikus, akár marxizáló vagy éppen látványosan modern koncepciókat. Különösen érdekes és újszerű a régebben egyértelműen feudálisnak tekintett középkori magyar agrárgazdaságról nyújtott kép, és természetesen rengeteg újdonságot hoz az utolsó egység is a szocialista korszakról. A Függelékkel és Irodalomjegyzékkel kiegészített munka - alapvető fontosságú kézikönyv.

Kulin Ferenc - Közelítések ​a reformkorhoz
Kulin ​Ferenc tanulmányfüzérei a reformkor nagy nemzedékének alkotóit idézik meg: Kazinczy, Kölcsey, Eötvös és Petőfi pályáját, műveit, személyiségét. Eszmetörténeti munkáiban, érzékeny és avatott műelemzéseiben, bírálataiban és pályarajzaiban arra a kérdésre keres választ: mi avatta olyan egységessé a kor sokféle történetszemléleti, műelméleti, bölcseleti és esztétikai törekvését, hol ragadhatók meg azok a közös sajátosságok, amelyek szándékokon, műveken és sorsokon túl meghatározták ennek az irodalmi "aranykornak" legfőbb tendenciáit, megteremtették a magyar progresszió egyik leghomogénebb hagyományát, Európa szellemi fejlődéséhez zárkóztatták fel a magyar közgondolkozást. Kazinczy ízléséről, hatásáról, Eötvös publicisztikájáról, regényeiről, Kölcsey lírájáról, morálfilozófiájáról, Petőfi természetszemléletéről, versszerkesztéséről az irodalomtörténeti értekezés mesteri darabjait olvashatjuk a kötetben - melyek egyszerre keresnek megoldást nem évülő problémákra, s ígérnek élvezetes olvasmányt: egy korszak és legjobbjai "egymáshoz fejlődésének" regényét - történetbölcseleti krízisek előterében, morálfilozófiai dilemmák közegében, egy felgyorsult idejű, forradalmakat érlelő korban. Külön ciklusban közelíti meg Kulin a változások egyik tengelyének tekinthető nemzeti kérdéskör sokszorosan áttételes szerkezetét - napjaink dilemmáira is polemikusan felelve. Kulin Ferenc kitűnően komponált kötete mindazok érdeklődésére számíthat, akik számára a nemzeti hagyományok, a magyar géniuszok korának megidézése nem szakmai belügy, nem évfordulók protokollja; hanem példa, idejük pedig tanulságokkal élhető, "folyamatos jelen".

Ismeretlen szerző - Honfoglalás ​és régészet
A ​honfoglalás a népvándorlások fontos mozzanata, amelynek során Eurázsia füves pusztái felől lovas népek, irániak, törökök és steppei peremnépek érkeztek a Kárpát-medencébe. Közülük egyedül a magyar maradt meg, bizonyára azért, mert elődei finn-ugorokból, irániakból, törökökből és szlávokból szerveződtek, s a Fekete-tengeri térségben a görög kereszténységgel is érintkeztek. Az itt talált vegyes népelemeket is összefogva olyan hazát alapítottak, amely tartósabb lett szkíta, hun és avar elődeik birodalmánál, s amelyben - megfogyva bár - de állni tudták újabb barbárok ostromait. Ez a kötet megkísérli bemutatni, hogy a régészek és más velük együttműködő kutatók mit derítettek fel eddig a honfoglalást megelőző évszázadról. A honfoglalásról sok szemmel sorozattal a Magyar Tudományos Akadémia Őstörténeti Bizottsága Györffy György vezetésével az 1100 éve lezajlott magyar honfoglalás kérdéseiről tartott tudományos konferenciák eredményeit tárja az olvasó elé.

Kristó Gyula - Árpád ​fejedelemtől Géza fejedelemig
A ​10. század a magyar történelem fekete doboza. Az ezzel kapcsolatban ránk maradt forrásanyag kivétel nélkül külországi (idegen) híradás, és erősen tendenciózus. Pedig a 10. század (értve rajta a 895-997 közti időszakot) nagyon fontos korszaka a magyar és a közép-európai történelemnek. A magyar honfoglalás, a kalandozások, a nyugatra történő nyitás és a kelettel való kapcsolatok további ápolásának évtizedei ezek. A szerző 20 tanulmányban foglalkozik mindezekkel a kérdésekkel, továbbá a 10. századi magyar fejedelmekkel, az életmód, a gazdaság, a társadalom, a mondaképződés (tudatvilág) kérdéseivel. Tekintettel a korszak forrásproblémáira, a tanulmányok forráskritikai szempontokra is kiterjednek. Valamennyi tanulmányt szakirodalmi apparátus kísér.

Fügedi Erik - Kolduló ​barátok, polgárok, nemesek
A ​legnemesebb történetírói hagyományok és a modern historiográfia legaktuálisabb tanulságai ötvöződnek Fügedi Erik tanulmányaiban. A szerző egyformán otthon van a középkori törvények és privilégiumok latin filológiai kérdései s a történeti demográfia és statisztika újkeletű módszerei között. Írásaira azonban nemcsak a pontos, de sohasem fölöslegesen aprólékoskodó szaktudás jellemző, hanem mindenekelőtt a mozgékonyság, a szellem, a bátor kérdésföltevés. A kötet tanulmányaiból elénk rajzolódik a középkori magyar városfejlődés lényegében összefüggő képe, s ez a figyelmes olvasónak sokat elárul a magyar fejlődés általános sajátosságairól is. Hasonlóképp tágabb érvényűek a kötet gazdaságtörténeti írásai: a középkor magyar társadalmának életmódjáról, szokásairól, az egyes rétegek életszemléletéről is beszélnek, vagy közvetve tanúskodnak. Fügedi Erik érdeklődése mindig túlvezet az éppen vállalt szakkérdésen, s ez az olvasó nyeresége: hisz nemcsak egy-egy történeti probléma megoldását kapja, hanem széles és színes képet egy jelentős korszakról.

Balogh Sándor - Birta István - Izsák Lajos - Jakab Sándor - Korom Mihály - Simon Péter - A ​magyar népi demokrácia története
Hazánk ​felszabadulása utáni történetének ismerete és jó megértése népünk történeti gondolkodásának alakulása, szocialista tudatának magalapozása szempontjából elsőrendű politikai és társadalmi jelentőségű kérdés. A jelen kötet szerzői arra vállalkoztak, hogy rövid, népszerű-tudományos összefoglalás keretében - kutatásaikra és a történeti irodalomra támaszkodva - mutassák be a népi demokratikus Magyarország fejlődését. A szerzők a korszak politika-, gazdaság-, társadalom-, és kultúrtörténetét egymással szoros összefüggésben és kölcsönhatásban vizsgálják. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek azoknak az eseményeknek, amelyeket a történeti kutatás még alig tárt fel. Munkájuk megírása során arra törekedtek, hogy olyan könyvet adjanak az olvasók kezébe, amely - a tudományos követelmények sérelme nélkül - megfelel a közérthetőség és az olvasmányosság igényeinek is.

László Gyula - Góg ​és Magóg Népe
Amióta ​eszemet tudom minden este elhatároztam, hogy másnap mit tegyek. Eszmélésem óta több mint 25000 napot éltem, ami annyit jelent, hogy nagyjából ennyi intéznivalóm akad (írás, festés, faragás, levélírás, stb. stb.), így tetemes mennyiségre gyarapodott "hagyatékom". Több kötet jelent meg eddig apróbb tanulmányaimból, s ezekhez kapcsolódik jelen munkám. Elsősorban őstörténeti, régészeti tanulmányaimból áll, kevesebb művészeti írást közlök s még kevesebbet a velem készült beszélgetésekből. Gondolom ezekből kirajzolódik egy XX. századot majdnem végigélt magyar ember gondolat világa és életvitele. László Gyula Az Örökségünk könyvsorozat élő irodalmunk legjavát a szerzők kézjegyével hitelesítve őrzi meg az időnek. Idősebb íróink, összeálló gazdag életművükből személyesen válogatják ki legkedvesebb, általuk legtöbbre értékelt, legsikerültebbnek tartott s - mintegy szellemi hagyatékként - az utókornak leginkább ajánlott írásaikat.

Gaál Mózes - Magyarország ​művelődésének állapota az Árpád-házi királyok alatt
Gaál ​Mózes tanulmánya 1901-ben látott napvilágot. Jelen kiadás annak a reprint kiadása.

Ismeretlen szerző - Eötvös ​hite
A ​nagy francia forradalmat követő idők számára a krisztusi küldetés egyre inkább „laikus” jelleget öltött, az egyház éppúgy folytatta benső, megszentelő életét, de kifelé a világban már nem közvetlenül a klérus képviselte az evangéliumi értékrendet, hanem azok a polgárok, akik vállalták ezt az ősi, de formájában mégis új missziót. Ebbe a korba születik bele 1813-ban a vásárosnaményi báró, Eötvös József. Meleg és vallásos családi légkörben nő fel, az Istenbe vetett hit és a család alapvető értékként vernek gyökeret benne. Jogi tanulmányai mellett teológiát is tanult, ami keresztény hite értelmezésében és képviseletében is támogatta. Keresztény, magyar, arisztokrata, de mindenekelőtt ember. Ez olyan nyitottságot ad neki, melyet sem felekezeti, sem nemzeti, sem arisztokratikus megszorító kategóriák nem tudnak beszűkíteni. A közreadott tanulmányok az Eötvös József hite címmel 2013. szeptember 27-én a Faludi Ferenc Akadémián lezajlott tudományos konferencia anyagát tartalmazzák, szerkesztett formában. A szövegekben az eötvösi hit különféle megnyilatkozásai fogalmazódnak meg: milyen korban, milyen családi, egyházi és politikai körülmények között tudott Eötvös József hitéből táplálkozva, onnan erőt és ösztönzést merítve fellépni a politika világában, tudatosan megvallott keresztény meggyőződésével.

Ismeretlen szerző - A ​művészet katonái
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ismeretlen szerző - Búvópatakok
Az ​Ungváry Krisztián által szerkesztett tanulmánykötet áttekinti a Kádár-rendszer állambiztonsága szempontjából jobboldalinak tekintett hagyomány és gondolkodás, illetve az ezt képviselő csoportok 1945 és 1990 közötti történetét. Mivel e meglehetősen széles - a progresszív konzervatív eszmétől a radikális szélsőjobboldali mozgalmakig terjedő - politikai paletta szereplői és nézetei a kommunista és államszocialista diktatúra idején egyként ellenségesnek minősültek, a kötet tanulmányai mindenekelőtt az állambiztonsági iratok feldolgozására épülnek.

M. Kiss Sándor - Utak ​56-hoz, utak 56 után
A ​szerző huszonöt év terméséből válogatta össze kötetének anyagát. Politikai megfontolásokból írás a gyűjteményből a rendszerváltoztatás előtti vagy utáni időszakból nem maradt ki. Az 1956-ról szóló tanulmányok javarészt azonban a rendszerváltoztatás után készültek. A kötetbe beillesztett irások tanúsága szerint az ismert 56-os szakértő történész igyekszik megtisztítani a forradalom és szabadságharc emlékét mindattól, amit a Kádár-korszak "rákent", másfelől kiszabadítani azt az elmúlt másfél évtized során többször tapasztalt politika fogságából.

Ismeretlen szerző - Nagy ​Imre és kora - Tanulmányok, forrásközlések V.
A ​Nagy Imre Alapítvány könyvsorozatának ötödik kötete az 1956. október-novemberi budapesti egyetemista és főiskolás diákmozgalommal foglalkozó tanulmányokat tartalmazza. Az írások az új kutatási eredményekre támaszkodva nemcsak az ELTE-n és a Műegyetemen lezajlott eseményeket dolgozzák fel, hanem azt is bemutatják, mi történt más fővárosi felsőoktatási intézményekben, beleértve a katonai tanintézeteket is, s beszámolnak a MEFESZ-ről, valamint az egyetemistákat ért megtorlásról is.

Bryan Cartledge - Trianon ​egy angol szemével
Bryan ​Cartledge ebben a munkájában a magyar olvasó számára újszerű megközelítéssel mutatja be a történelmi Magyarország sorsára végzetes trianoni békediktátumot. Egyrészt széles tablót rajzol a békekonferencián részt vett győztesek érdekvezérelt döntéseinek okairól, s következményeiről, másrészt a sorsfordító eseményeket két magyar politikus életútjába ágyazva ismerteti. Az egyikük a naiv, hiszékeny vezetőt megtestesítő Károlyi Mihály, aki a magyar történelem legválságosabb napjaiban tehetetlenül tűrte, hogy az erőszakos kommunista gépezet maga alá gyűrje az országot. A másikuk Bethlen István, a hazájához hű államférfi példája, aki élete során mindkét diktatúrának, a kommunistának és a nácinak egyaránt útjában állt. Hajtóvadászatot tartott elfogásáért a Gestapo, és szovjet börtönkórházban érte a halál.

Gergely András - Egy ​nemzetet az emberiségnek
Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Szekfű Gyula - A ​magyar állam életrajza
Nemcsak ​Szekfű pályájának, de a magyar történetírás fejlődésének is jelentős mérföldköve ez a kötet. Szekfű megállapítja, hogy a magyar tömegek romantikus és liberális történeti illúziói rendületlenül tartják magukat, s "szinte gyermekesnek tetsző, színpadias történetszemlélet" jellemzi a "nagyközönséget". A magyar állam életrajzával Szekfű jelentős kísérletet tesz a történeti hamis tudat homályainak szétoszlatására. Felfogásában gyökeresen eltér minden korábbi összegzéstől. Gondolatmenetének pillérei Szent István és Széchenyi István. Szekfű bennük olyan államférfiakat lát, akik nemzetük számára új, dinamikus, a fejlett környezethez közelítő pályát jelöltek ki; akik európai léptékkel mérték a magyarság távlatait. Mindez a könyv 1917-es magyarországi megjelenésekor alapvetően újnak számított, de meglepő volt beosztásában, periodizációjában és a felhasznált források kezelési módjában is. Szekfű Gyula munkája egy nagy gondolkodó véleménye a magyar történelem "anatómiájáról".