Drámák

Tom Stoppard - Drámák
Tom ​Stoppard a szó és a szellem virtuóza. Személyét és írásait már-már túl könnyű hatásos paradoxonokkal felcímkézni. Szabatosan fogalmazó fecsegő, bohócarcú gondolkodó, keserű tréfacsináló. Pályája kezdetétől következetes tojástáncot jár a műfajok és színházi kategóriák mezsgyéjén. Kritikusainak komoly fejfájást okoz, vajon a könnyű műfaj nehéztüzérségéhez, avagy a komoly művészet szórakoztatóipari gyorshadtestéhez sorolják inkább. Stoppard folyamatosan változik, írásaiban talán csak két dolog állandó. Az egyik a szavak, a nyelv mániákus imádata, a mesterség tisztelete. A másik, hogy a közönségét minduntalan meglepi, de mert az soha nem tudhatja, honnan várja a "támadást", újra és újra kíváncsi szívvel tér vissza, hogy a szerző próbára tehesse éberségét. A négy évtizedes pálya legjavát egybegyűjteni egyszerre szép és fájdalmas feladat. Az itt közölt drámák mindegyike önmagáért szól (remélhetőleg sokakhoz), egyiknek sincs szüksége védőbeszédre vagy magasztos dicséretre. Sok minden nem fér bele ugyanakkor egy kézbe illő válogatásba: jócskán akadnak még könnyed kis szösszenetek, komoly "lelkiismeret-darabok", érzelmes időutazások és bonyolult agytörők egyaránt, amelyek joggal követeltek volna itt helyet. Egy reményünk van csupán: ez a válogatás értük is szót emel, irántuk is fölkelti az érdeklődést. A most közreadott szövegek "az egyetlen Rosencrantz kivételével" vadonatújak; akad köztük olyan, amely magyarul még nem látott napvilágot, és olyan is, amelyet korábban más fordításban ismert meg a közönség. A kötet az alábbi drámákat tartalmazza: Rosencrantz és Guildernstern halott (Vas István fordítása.) Az igazi Bulldog hadnagy (Hamvai Kornél fordítása.) Magritte után (Ruttkay Zsófia fordítása.) Salto mortale (Upor László fordítása.) Travesztiák (Varró Dániel fordítása.) Az igazi (Békés Pál fordítása.) A szerelem mint találmány (Nádasdy Ádám fordítása.) Válogatta, szerkesztette és a tanulmányt írta: Upor László.

Arthur Miller - Drámák
A ​jelentős művészi teljesítmény egyik lényeges meghatározó tulajdonsága - írja Vajda Miklós Miller munkásságáról -, hogy benne az egyes művek, minden témabeli vagy formai eltérés és idegenség ellenére is, közös jegyeket hordozva egy irányba mutatnak. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca közül mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege. Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz. Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta morális elkötelezettségből íródott, egy olyan fölfogás és írói alkat találkozásából, amely az élet sarkalatos erkölcsi dilemmáinak megmutatását nem egyszerűen színpadilag hatásosan kiaknázható írói lehetőségnek, hanem parancsnak, az író közösségi feladatának tartja. Miller szerint "a tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, mégis, ezzel ritkán számolunk, amikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet". Miller tulajdonképpen minden darabjában tetteket szembesít következményeikkel, erkölcsi alapon. A téma természete szerint a dráma vagy az idő hosszmetszetében, vagyis logikai, okozati sorrendben mutatja be a folyamatot a döntéstől a tetten át a következményekig (A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Közjáték Vichyben), vagy a következmény szemszögéből visszanézve tárul föl teljes jelentésében, indítékaival a tett (Édes fiaim, Alku), néha pedig a kétféle módszer sajátságosan egybemosódik (Az ügynök halála, A bűnbeesés után).

Szophoklész - Szophoklész ​drámái
A ​kézirati hagyomány Szophoklész hét legjobbnak tartott tragédiáját őrizte meg, mintegy száz évvel ezelőtt pedig egy szerencsés véletlennek köszönhetően egyik szatírjátékának papirusztöredékei is előkerültek az egyiptomi sivatag homokjából. A nyolc dráma ezúttal új és a korábbi kiadásoknál részletesebb jegyzetekkel jelenik meg. Az új kiadás igyekszik hangsúlyozni a korabeli előadás sajátos vonásait: a recitált és énekelt részek váltakozását, valamint a görög dráma hagyományos szerkezeti részeit tipográfiai eszközök is kiemelik. A kötet utószava ismerteti az egyes művek legfontosabb értelmezéseit, és eligazít a legújabb kutatási irányzatok között.

Eugene O'Neill - Drámák ​1-2.
Az ​amerikai dráma forradalmasítójának óriási életművéből válogattuk kétkötetes kiadványunk anyagát. A nyolc dráma – O’Neill alkotóművészetének megannyi pillére. Korai periódusának érett darabja az egyfelvonásos _Jones császár_; már teljesen fegyverzetben mutatja az írót a szerzés és szerelem tragédiája, a _Vágy a szilfák alatt_; modern pszichológiai irányzatok ihlették a monumentális _Különös közjátékot_ - amely egyébként O’Neill legsikeresebb darabja volt. Az első kötet a klasszikus görög tragédia XX. századbeli változatával, az _Amerikai Elektra_ -trilógiával zárul. A második kötet néhány későbbi darabot tartalmaz. O’Neill tervezett óriási drámaciklusa, amely egy család történetén át az Egyesült Államok történelmének másfél századát ölelte volna fel, befejezetlen maradt. Egyetlen darabját öntötte végleges formába az író: az _Egy igazi úr_ a régi jóvágású ír bevándorló, a lecsúszott úriember drámája, aki a „született” jenki iparmágnással kerül konfliktusba. Az _Eljő a jeges_ önéletrajzi elemeket villant fel: Harry Hope fogadója „pap-Jimmy” kocsmáját idézi, ahol az író ifjúkorában a társadalom számkivetettjeivel, az alkohol és a kábítószer kétes mámorával ismerkedett. Szinte teljesen önéletrajzi fogantatású az _Utazás az éjszakába_, a Tyrone család sem együtt, sem egymás nélkül nem boldoguló, gyilkos szenvedélyekkel birkózó, szeretet és gyűlölet hálójában vergődő négyesének drámája. A család egyik fia bukkan fel a kötet utolsó darabjában, a _Boldogtalan hold_-ban, ebben az O’Neill kései éveire jellemző fájdalmasan lírai remekműben. A drámákat Bányai Geyza, Ottlik Géza, Vajda Miklós és Vas István fordította.

Bernard Pomerance - Az ​elefántember
Bernard ​Pomerance drámájának hőse, John Merrick, valóságos személy: a torzszülött fiatalember mutatványosok kénye-kedvének kiszolgáltatva járta a vásárokat a múlt század utolsó harmadában Angliában, míg utcára lökve, elhagyatottan, a felháborodott tömeg életveszélyes fenyegetésében talál rá a divatos, fiatal orvos, Frederick Treves, és a szárnyai alá veszi. "Normális" embert akar faragni belőle, neveli, oktatja, bemutatja a londoni társaságnak, s a szörnyszülött látványos, ám tragikus pályát jár be: minél inkább "olyan lesz, mint mi", annál reménytelenebbé válik helyzete. "Emberré" érése során minél magasabbra emelkedik, annál kilátástalanabbá válik a már felismert emberi teljesség elérése, s így Merrick sorsa mintegy meg is kérdőjelezi Treves kísérletének értelmét. A költői erejű színmű jelenleg a világszínpad egyik legnagyobb sikere.

Jack Kerouac - Úton ​- Az eredeti tekercs
A ​legenda szerint, melyet főként Allen Ginsberg terjesztett, Kerouac 1951 áprilisában három hét alatt, kábítószertől felpörögve írta az Úton eredeti változatát, egyetlen, a végtelen utat jelképező papírtekercsre, bekezdések és központozás nélkül. A legenda egy része igaz, egy része túlzás. Mint ahogy Allen Ginsberg megjósolta ("valamikor, majd ha mindenki meghal, az eredeti őrült könyv is meg fog jelenni"). 2007-ben végre megjelent ez az ős-Úton; most pedig magyarul is olvashatjuk a könyvet, ahogy Kerouac eredetileg megalkotta: a valóságos nevekkel (Neal Cassady, Ginsberg, Burroughs stb.) és azokkal az akkori időkben botrányosnak számító részletekkel együtt, melyek az 1957-ben kiadott, részben Kerouac által átírt, részben a kiadója által megszerkesztett változatból kimaradtak. Az „Úton” a beatnemzedék leghíresebb műve, amely azonban jóval több, mint egy új életérzés kiáltványa; az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket. „Lehet, hogy az olvasót eleinte elkápráztatja Neal fehéren izzó energiája, amellyel mindenkit és mindent feléget maga körül, de aztán megértjük, hogy a regény középpontjában Jack nyugtalan szíve dobog, aki ugyanazokat a kérdéseket teszi fel, amelyek minket sem hagynak aludni éjszaka és betöltik napjainkat. Mi az élet? Mit jelent élni, amikor a halál, a leples bitang egyre a sarkunkban jár? Megmutatja valaha Isten az arcát? Szét tudja szakítani az öröm a sötétséget? Ez belső keresés, és az út tanulságai, az amerikai tájak érzékelt és poémaként megörökített varázslata azt szolgálják, hogy megvilágítsák és kitágítsák ezt a szellemi utazást.” Howard Cunnell (Az eredeti tekercs amerikai kiadásának szerkesztője)

John Steinbeck - Egerek ​és emberek
A ​kaliforniai Soledad közelében furcsa párt tesz le az autóbusz: George alacsony és fürge észjárású, társa, Lennie lomha, nehézfejű óriás. Egy közeli tanyára tartanak, munkát keresnek. Bár a tanya lakói és munkásai korántsem barátságosak, nincs más választásuk: itt kell maradniuk, ha meg akarják valósítani közös álmukat, hogy vegyenek egy saját tanyát, ahol majd önállóan gazdálkodhatnak. Lennie-t ártatlan együgyűsége folyton bajba sodorja, és George-nak igencsak észnél kell lennie, ha mindkettőjüket meg akarja óvni a következményektől. Barátságuk ritka kincs az őket körülvevő sivár, brutális világban, amely könyörtelenül megsemmisülésre ítél mindent, ami emberi. A szikár, minden sallangtól mentes, sodró erejű kisregény a nagy gazdasági világválság idején két vándormunkás tragikusan felemelő történetén keresztül mutatja be a modern társadalom elidegenedésének, az emberi kapcsolatok kiüresedésének pusztító hatását. Mondanivalója a mai napig sem veszítette el érvényét.

Edward Albee - Who's ​Afraid of Virginia Woolf?
George, ​a disillusioned academic, and Martha, his caustic wife, have just come home from a faculty party. When a handsome young professor and his mousy wife stop by for a nightcap, an innocent night of fun and games quickly turns dark and dangerous. Long-buried resentment and rage are unleashed as George and Martha turn their rapier-sharp wits against each other, using their guests as pawns in their verbal sparring. By night's end, the secrets of both couples are uncovered and the lies they cling to are exposed. Considered by many to be Albee's masterpiece,Who's Afraid of Virginia Woolf?is a "brilliantly original work of art -- an excoriating theatrical experience, surging with shocks of recognition and dramatic fire" (Newsweek).

Tennessee Williams - Cat ​on a Hot Tin Roof and Other Plays
Williams's ​Pulitzer Prize-winning play has captured both stage and film audiences since its debut in 1954. One of his best-loved and most famous plays, it exposes the lies plaguing the family of a wealthy Southern planter of humble origins.

Samuel Beckett - Samuel ​Beckett összes drámái / Eleutheria
Samuel ​Beckett (1906-1989) ír származású, angol és francia nyelven alkotó regény- és drámaíró, költő, esszéista, a huszadik századi irodalom egyik legnagyobb hatású alakja. Költőként 1930-ban debütált, majd esszékkel, elbeszélésekkel és regényekkel folytatta pályáját. Jelentős regénytrilógiája után (Molloy; Malone meghal; A megnevezhetetlen) nevét klasszikussá vált abszurd drámája, a Godot-ra várva (1952) tette világhírűvé. Későbbi drámái közül A játszma vége és az Ó, azok a szép napok! még hagyományosan színműszerű, de később már csak néhány perces jeleneteket, némajátékokat írt. 1969-ben irodalmi Nobel-díjat kapott "művéért, mely a regény- és drámairodalomban új formákat honosított meg, s az emberi nyomorúság ábrázolásán keresztül az ember felemelkedését kívánja szolgálni". Az Európa Könyvkiadónál 1998-ban megjelent, színpadi műveket, rádiójátékokat, pantomimjeleneteket, tévéjátékot és filmforgatókönyvet tartalmazó "Samuel Beckett Összes Drámái" kötethez képest változás, hogy mostani, centenáriumi kiadásunkból a Beckett-hagyaték gondozóinak kérésére kihagytuk az Emberi vágyak című, 1937-ből származó drámai töredéket, közöljük viszont az Eleutheria című három felvonásos drámát, amely Beckett életében nem jelenhetett meg és nem kerülhetett színpadra.

Aiszkhülosz - Aiszkhülosz ​drámái
DRÁMÁI: ​Perzsák; Heten Théba ellen; Oltalomkeresők; Oreszteia; Agamemnon; Áldozatvivők; Eumeniszek Az első nagy görög drámaírónak körülbelül 90 darabja közül hét maradt fönn viszonylagos épségben, ezeket tartalmazza a kötet. A fennmaradtak közül a Perzsák az első. Az athéni görögöknek és Periklésznek a perzsa seregek elleni szalamiszi tengeri gyözelmét ünnepli benne, s egyben élete sorsdöntő élményét eleveníti meg. Érdekes, hogy valamennyi szereplő perzsa, az író ezzel érzékelteti a görög győzelem hatását. A két ellenfél a demokráciát és a keleti despotikus államformát is megtestesíti. A Heten Théba ellen előzménye az, hogy Théba egykori uralkodóját, Laiosz királyt az istenek figyelmeztetik: ne kívánjon gyermeket, mert az meg fogja ölni, és saját anyját veszi feleségül. Oidipusz mégis megszületik, és elköveti a bűnt, majd megbűnhődik: két fia száműzi vétkeiért. Eteoklész és Polüneikész az örökölt város uralmán összekülönbözik, és Eteoklész idegen katonasággal vonul Théba ellen. A várost csak a Labdakida-uralkodóház pusztulása és Kreón hatalomra kerülése menti meg a pusztulástól. Danaosz király lányairól szól az Oltalomkeresők. Ennek mondai témája tömeges férjgyilkosság. A lányok nászéjszakájukon végeznek férjeikkel, akik unokatestvéreik, Aigüptosz király fiai. Az egyetlen danaidát, aki nem hajtotta végre a szörnyű tettet, az istennő, Aphrodité menti meg nővérei várható bosszújától. Az Oreszteia a drámaköltő egyetlen, teljességében fennmaradt trilógiája, tagjai: Agamemnon, Áldozatvivők és Eumeniszek, és az Atreida-család bűneit és bűnhődését viszi színre. Miért nevezik Aiszkhüloszt a tragédiaírás atyjának? Nemcsak azért mert elődeitől nem maradt fenn teljes mű, hanem azért is, mert ő vezette be a döntő újítást: a kórus és a színész mellett ő léptette fel a második színészt, s ezzel az epikus és lírai elemekkel szemben megerősítette az akciót és a drámai dialógust.

Friedrich Dürrenmatt - A ​nagy Romulus / Az öreg hölgy látogatása
A ​történelem groteszk ábrázolása végre a nagy lendülettel induló fiatal írót egyszeriben híressé, majd világhíressé tette. Ez volt az 1950-ben írt, A nagy Romulus című történelmietlen tragikomédia. A nagy Romulus jelentéktelen, mégis emlékezetes történelmi alak, Romulus Augustulus, az utolsó nyugatrómai császár. A már teljesen legyengült birodalom utolsó uralkodója valójában gyerekember volt, az uralkodás teendőihez nem is érthetett. A népvándorlás diadalmas barbár vezére, Odoaker ellenállás nélkül szállta meg Itáliát, bevonult Rómába, megszűntnek nyilvánította a császárságot és a kiskorú császárt megfosztotta trónjától. De megkímélte életét, sőt egy kellemes vidéki villát bocsátott rendelkezésére, és életfogytig járó jövedelmet biztosított számára. Sokkal későbbi kifejezéssel nyugalomba küldte. Példátlan történelmi példa. Ez a témája Dürrenmatt komédiájának...

Eugene O'Neill - Amerikai ​Elektra
A ​trilógia mindhárom része, a második darab egyik felvonásának kivételével, a Mannon család udvarházában vagy közvetlenül a ház előtt játszódik, New England egyik kisebb tengerparti kikötővárosának határában. Külön előfüggöny a házat ábrázolja, ahogyan az utca felől látszik. Innét lépünk mindegyik darab kezdő felvonásában az épület elé, a következő felvonásban pedig be a házba. A függönyön a hatalmas - több mint húsz holdas - telek is látható, amely körülveszi a házat, a sűrű erdővel borított hegygerinc a háttérben, a gyümölcsös az épülettől jobbra és közvetlenül mögötte, balra pedig a nagy virágoskert és melegház...

Luigi Pirandello - Színművek
Luigi ​Pirandello színműveit immár hat évtizede ismeri a hazai olvasó- és nézőközönség, műveinek mégis ez az első (1984) reprezentatív gyűjteménye magyarul. Közismert, színháztörténeti jelentőségű darabjai (Hat szerep...; IV. Henrik) mellett tartalmazza korai korszakának legjobb alkotásait (A korsó; Liola) és kései, torzóban maradt remekművét, A hegyek óriásait is. A szicíliai származású író bonni tanulmányai során ismerkedett meg Hegel és Schopenhauer filozófiájával. Hazatérve tanári munkája mellett a szicíliai népéletet megörökítő elbeszéléseket publikált; közepes sikerrel. Közel három évtized telt el, míg rádöbbent: igazi eleme, írói élettere a színpad; láttató-megelevenítő tehetsége itt érvényesül igazán. Kezdetben prózai írásait alkalmazta színpadra, később azonban "beleérett" a műfajba, s a filozofikus tartalom válik döntővé műveiben. Ez az új fordításban a Karinthy-féle Hat szerep... címét is módosító Hat szereplő szerzőt keres c. darabjának dramaturgiai alapja, s ez a IV. Henrik fanyar logikai játékának is konstruktív váza. A színpad homályából előtérbe lépő hat árny "élettörténete" túlzottan is tökéletes "dráma", míg az őrült umbriai gróf végzetét épp elméjének kitisztulása okozza. Korai darabjainak "érzelmi dualizmusa" itt alaptörvénnyé emelkedik; a való világ ellentmondásai rögzítik az egyéni létezés tudathasadásos állapotát. Az olvasmányként is élvezetes könyv Függeléke A hegyek óriásaihoz kíván kulcsot adni, míg Szabó György utószava az életmű fejlődéstörténetét vázolja fel.

Ismeretlen szerző - A ​magyar dráma antológiája I-II.
A ​magyar költészet és novellisztika után elkészült drámairodalmunk áttekintő válogatása is. Harmincnégy dráma szövege olvasható a két kötetben: több mint négy évszázad legjava a műfajban, Bornemissza Pétertől és Balassi Bálinttól Weöres Sándorig és Örkény Istvánig, egyfelvonásostól a drámai költeményig, világsikerektől a méltatlanul elfeledett értékekig. Nem titkoltan azzal a szándékkal adja most közre őket az Osiris Kiadó, hogy megcáfoljuk a műfaj hazai szegényességéről szóló vélekedéseket, bővítsük az olvasói drámakínálatot, és gazdagítsuk az - úgymond - biztonsági műsorpolitikára alapozó színházi műsort. Ezek a szövegek szerves, elidegeníthetetlen részét alkotják kulturális örökségünknek, hiszen amint azt utószavában a kötetek válogatója és sajtó alá rendezője, Kerényi Ferenc írja: "A magyar dráma fejlődéstörténete - eredményeivel, problémáival egyetemben - pontos és méltó tükörképe nemzeti önismeretünknek és a világban elfoglalt helyünknek." A két kötet az alábbi műveket tartalmazza: I. kötet: Bornemisza Péter: Tragédia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából Balassi Bálint: Szép magyar komédia Csokonai Vitéz Mihály: Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak Katona József: Bánk bán Kisfaludy Károly: A kérők Kisfaludy Károly: Három egyszerre Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde Czakó Zsigmond: Leona Szigligeti Ede: Liliomfi Madách Imre: Az ember tragédiája Tóth Ede: A falu rossza Csiky Gergely: Buborékok Bródy Sándor: Királyidellek: Mátyás király házasít; Lajos király válik; A fejedelem Herczeg Ferenc: Bizánc Bródy Sándor: A tanítónő II. kötet: Molnár Ferenc: Liliom Lengyel Menyhért: Tájfun Füst Milán: Boldogtalanok Szomory Dezső: II. József császár Szép Ernő: Május Molnár Ferenc: Játék a kastélyban Déry Tibor: Az óriascsecsemő Németh László: Bodnárné Tamási Áron: Énekes madár Heltai Jenő: A néma levente Móricz Zsigmond: Úri muri Németh László: Széchenyi Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon Örkény István: Tóték Örkény István: Pisti a vérzivatarban

Cormac McCarthy - The ​Sunset Limited
A ​startling encounter on a New York subway platform leads two strangers to a run-down tenement where a life or death decision must be made. In that small apartment, “Black” and “White,” as the two men are known, begin a conversation that leads each back through his own history, mining the origins of two fundamentally opposing world views. White is a professor whose seemingly enviable existence of relative ease has left him nonetheless in despair. Black, an ex-con and ex-addict, is the more hopeful of the men–though he is just as desperate to convince White of the power of faith as White is desperate to deny it. Their aim is no less than this: to discover the meaning of life. Deft, spare, and full of artful tension, The Sunset Limited is a beautifully crafted, consistently thought-provoking, and deceptively intimate work by one of the most insightful writers of our time.

Csiky Gergely - Kisfaludy Károly - Szigligeti Ede - Liliomfi
Az ​Európa Könyvkiadó 1991 szeptemberében indította el megújított, külsejében is vonzóbb sorozatát. Alaposan, minden részletre kiterjedő figyelemmel tervezte meg az összeállítást, hiszen a világirodalom és a magyar irodalom remekműveinek kiadásával egyszerre kíván segítséget nyújtani tanárnak, diáknak s valamennyi felnőtt irodalomkedvelőnek. A kötet tartalma: A kérők, Liliomfi, A proletárok

Eugene O'Neill - Long ​Day's Journey Into Night
This ​work is interesting enough for its history. Completed in 1940, Long Day's Journey Into Night is an autobiographical play Eugene O'Neill wrote that--because of the highly personal writing about his family--was not to be released until 25 years after his death, which occurred in 1953. But since O'Neill's immediate family had died in the early 1920s, his wife allowed publication of the play in 1956. Besides the history alone, the play is fascinating in its own right. It tells of the "Tyrones"--a fictional name for what is clearly the O'Neills. Theirs is not a happy tale: The youngest son (Edmond) is sent to a sanitarium to recover from tuberculosis; he despises his father for sending him; his mother is wrecked by narcotics; and his older brother by drink. In real-life these factors conspired to turn O'Neill into who he was--a tormented individual and a brilliant playwright.

Konrad Lorenz - A ​civilizált emberiség nyolc halálos bűne
A ​szerző olyan folyamatokat és jelenségeket mutat be, melyek nemcsak kultúránkat fenyegetik bukással, hanem magát az emberi fajt is. A technológia fejlődése és túlracionalizált életmódunk egyik következményként eltorzul érzelmi világunk. Az emberiség egyre fogékonyabb az egyéniséget romboló hatásokra, gondolkodásunk ijesztően uniformizálódik. Konrad Lorenz 35 évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai napjainkban is időtállóak, s az általa megfogalmazott kételyek és állítások érvényesebbek mint valaha. Galambos Péter (Galamb) előadásában Teljes idő: 208 perc.

Egri Lajos - A ​drámaírás művészete
AZ ​ÍRÓK BIBLIÁJA ELŐSZÖR MAGYARUL! A drámaírás művészete – mely eredetileg drámaírók, színházi emberek számára készült – a XX. század második felére a forgatókönyvírók Bibliája, féltve őrzött titka lett Hollywoodtól Berlinig. A magyar származású, de Amerikában tanító Egri Lajos ezzel a korszakos művével – Arisztotelész Poétikájára építve, és azzal több ponton vitába is szállva – kitörölhetetlen nyomot hagyott a nemzetközi filmírásban. A drámaírás művészete több mint hat évtizeddel első, New York-i kiadása (1942) után most jelenik meg először magyarul – azt is mondhatnánk, közkívánatra. Reményeink szerint a kiadó égető hiányt pótol az utóbbi időben új életre kapó magyar forgatókönyvírás területén, és egy nemzeti kultúrkincs is elnyerheti végre méltó helyét – szerzőjével együtt – a magyar irodalom pantheonjában. A közhely ez esetben hatványozottan igaz: Egri könyve egyetlen íróember polcáról sem hiányozhat, minden kommunikációval, szövegírással és természetesen filmezéssel foglalkozó szakember számára megkerülhetetlen alapmű. EGRI LAJOS (1888-1967) Egerben született. A harmincas években íróiskolát alapított New Yorkban. A tanítás mellett színdarabokat írt és állított színre szerte Európában és Amerikában. Élete utolsó éveit Los Angelesben töltötte a filmipar tanácsadójaként.