Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


smetalin
4.0/5

Ó, ​ez elég érdekes volt. A könyv elején teljes volt a köd előttem, és ha valaki nem olvasta a [[Stephen King: Rémület a sivatagban]] ez előtt, annak a köd lent is marad. Mindenképp el kell olvasni, mert nem sok értelmét lát majd az olvasó. Így viszont, rengeteg összehasonlítás játszódik le az emberben olvasás közben, és sokkal jobban meglehet érteni ki is Tak. Az eredmény nálam az, hogy jobban tetszett a Rémület a sivatagban, de azért ez sem volt rossz. Sok sok szereplő azonos a két regényben, de mégis másképpen, más életbe vannak áthelyezve, ez teszi még érdekesebbé.
Tak itt is feltűnik és elhozza a borzalmat Nyárfa utca békés lakóinak, minden a feje tetejére áll ahogy megjelennek a Rendcsinálók és a MotoZsaruk egy régi film és egy játék élethű szereplőiként. Olyan díszletek között bukkannak fel, ahogyan egy 8 éves kisfiú lerajzolná őket. és kitör a borzalom………
és egy kis kiegészítés:
“A Rémület a sivatagbanhoz szorosan kapcsolódik A rendcsinálók című regény, mely a számos kérdést felvető “párregény”-ének tekinthető. A rendcsinálók ugyanis szintén jelen regény néhány szereplőjének történetét meséli el, köztük Takét."
(Wikipédia)


Roppant ​lapos sztori, ami valamiféle spin-offja a Rémület a sivatagban c. King-regénynek, és én már azt sem szerettem. Valahogy mégis inkább amellett tenném le a voksom, ezt sokkal kevésbé élveztem. Bár a karakterek nem rosszak, és az idilli Nyárfa utca horrorsivataggá válása hordoz magában potenciált, valahogy mégis megfoghatatlan maradt az egész.
A 2,5 csillag azoknak a részeknek szól, amik mégis tetszettek. Hullámzó volt a könyvélmény, mert egy-egy résznél mindig reménykedtem, hogy összekapja magát, de végül nem jött össze. [spoiler] és végig vártam, hogy Entragian váljon a gonosszá, és végre kiderüljön, hogy ez előzménysztori de hiába [/spoiler]


Ananiila
3.5/5

Nem ​olvastam a “párregényt” (Rémület a sivatagban), nem tudtam mire számítsak.
Az eleje tetszett, aztán a közepe felé elérkezett az a pont, hogy magamat kellett győzködni, hogy ne hagyjam abba, a vége megint tetszett.
Nagyon jó az alapötlet, de a megvalósítását úgy képzelem, hogy King, egy hetes alvás nélküli időszakban, csak valami tudatmódosítót magához véve írta a történetet.
A könyv közepén nem bírtam követni azt, hogy ki kicsoda és mi történt vele, az egészből brutális zagyvaság lett, a párhuzamos világokkal vagy idősíkokkal, nem is tudom igazán mi is akart az lenni.
Pedig maga az ötlet az zseniális, bár meglehetősen borzalmas. Nem szeretem ha {{gyerekből csinálnak gonoszt}}


Röfipingvin
3.0/5

Istenigazából ​már a [[https://moly.hu/konyvek/stephen-king-remulet-a-sivatagban|Rémület a sivatagban]] sem vett le a lábamról, így volt bennem egy előérzet, hogy a “folytatással” sem biztos, hogy megtaláljuk egymást. És így is lett…
Drága Barátom! Tudod, hogy nagyon bírlak, műveid 85% hatalmas szerelmem, de van az a 15%. És ebbe most A rendcsinálók is belekerült. Nem tudott igazán lekötni, nem varázsolt el, és még kötődni sem nagyon sikerült senkihez. Ahogy haladt előre a történet és rajzolódott ki a miért? és alakult a végkifejlet, valamivel jobban kötött le a könyv. Ám még ez sem az áll-leesés, döbbenet vagy a gyomorszorítás kategóriája. A szerkezete viszont tetszetős volt: levelek, naplóbejegyezések, cikkek, rajzok dobtak a történeten rendesen.
Maradjunk annyiban, hogy életműved része, talán ad valamiféle lezárást – vagy nem – a rémülethez, de nem erre fogok emlékezni 1-5-10-X év múlva.


A ​könyv harmadáig nem tudtam mi ez az egész. Mert ugye jó néhány szereplőt már ismertem a Rémület a sivatagban lapjairól. És olyanokon agyaltam, hogy ez most előtte játszódik, vagy utána?!
Aztán hagytam,hogy King újabb agyszüleménye elnyeljen, mint valami mocsár, és már nem próbáltam benne értelmet találni. Hagytam, hogy rémisztgessen.
Így a kötet végére érve úgy gondolom, hogy A rendcsinálók nem előtte és nem is utána játszódik, inkább párhuzamosan a Rémület a sivatagban-nal. Egy másik idősíkon vagy egy másik életben. Talán vannak emberek, akiknek találkozniuk kell, és dolgok, amiknek meg kell történniük, akkor is, ha rosszak.
5 csillagot adok a történetre, és ennek fő oka az utolsó pár oldalon található levél. Kicsit meg is könnyeztem.


Anó
3.5/5

Valaha ​règen màr olvastam, pàrjàval, a Rèmület a sivatagban-nal együtt. Az alapszituàciòra meg az autista kisfiùra emlékeztem. Meg arra, hogy sokan meghalnak a regènyben. Bàr ez" King bàcsira " amúgy is jellemző. Szòval megviselt most is. Azt is megàllapìtottam, hogy ez nem a legjobb regènye az írónak. De vannak dolgok, amikhez nagyon ért- pl. a regènyek kezdèsèhez. Valami csodàlatosan ìr le pl. egy hètköznapi nyàri napot, amikor egy kisvàrosban fiatalok jönnek-mennek, gyerekek szaladgàlnak, mèhek döngicsèlnek ès mindenki azt hiszi, hogy itt aztàn nem törtènhet semmi rossz. De persze törtènik, nem is kevès. A pokolnàl is rosszabb dolgok törtènnek. S a vègèn a nyugalom, megtèpàzva, de visszatèr. Folytatòdik az èlet, bár a túlèlők szàmàra màr soha többè nem lehet olyan, mint előtte volt. S a vège mégis olyan szèp….!


Rendbonto
3.0/5

Eléggé ​megosztott véleményem van erről a könyvről. Az első egynegyede olyan volt, hogy csak néztem nagy szemekkel, hogy “most mi van???!!!”. Persze ilyen érzésem azért szokott lenni, ha King könyvet olvasok, ez természetes, de ennél a történetnél komolyan nem tudtam, hogy mi van, és nagyon zavaros volt minden. Eleve nekem pocsék a névmemóriám, és így a hirtelen feltűnő sok szereplő nevét megjegyezni igazi kihívás volt. Már arra gondoltam, hogy felírom külön lapra őket, ám végül beláttam, hogy nem kell, mert baromira gyorsan elfogynak, ugyanis a másvilágra távoznak. Ahogy a sztori egyre jobban körvonalazódott bennem, rájöttem, hogy ennek marha sok köze van (ha nem folytatása) a Rémület a sivatagban című regényéhez! Azt viszont még nem olvastam, csupán a belőle készült filmet láttam, és így estek le bizonyos összefüggések számomra. Bizonyára jobban élveztem volna, ha korábban a másik könyvet is elolvastam volna, ám így nem nyűgözött le. Sokszor találtam unalmasnak, mint érdekesnek az egészet. A fejezetek között lévő újságcikkek, napló bejegyzések között akadtak érdekesek, de feleslegesek is szerintem, továbbá egy-egy forgatókönyv bejegyzés bevágását szintén lap pazarlásnak tartottam. Az eleje tényleg olyan volt, mintha nem is King írta volna, hanem valami alteregója. Ám durván a felétől már szín tiszta, meghamisíthatatlan King volt, aminek örültem, és egyre jobban tetszett is. Szerencsére a végére összeszedte magát. Szóval jó könyv ez, de nagyon zavaros volt így, előzmények nélkül (még ha mindent meg is magyaráz a végére).
A pozitívuma viszont az, hogy elég brutális a történet. Marha sok mindenki meghal benne, és cseppet sem járnak jól a karakterek. Azokat is, akik életben maradnak, eléggé megtépázzák az események. Viszont itt megint megjegyezném, hogy a sok karakter miatt valahogy egyik sem emelkedett ki a többi közül, egyiket sem féltettem, hogy “Jaj, nehogy meghaljon ő is!”. Minden esetre elég fantázia dús történet ez, és némileg ijesztő elemek is kerültek bele. Kíváncsi voltam, hogyan fog végződni az egész, és meglepetésemre nem egészen happy end lett, ahogy azt vártam, hanem egy tipikus King lezárást kaptam, de azok közül is a “kegyetlenebbiket”. Viszont ez illet az egész történetbe, és jobban átgondolva, nem is végződhetett ez másképpen.
Nem egyszerű a Rendcsinálók, elég fura, de azért mindent összevetve tetszett. Megtaláltam benne azokat az elemeket, eseményeket, amik le tudtak kötni.


Christa23
4.5/5

Kétség ​kívül nem ez King legjobb könyve, de magával ragadó, fordulatos olvasmány. És aki kedveli az író stílusát és könyveit, annak kihagyhatatlan.


Wally
5.0/5

Alig ​vártam, hogy elolvashassam, mert nemrég fejeztem be a Rémület a sivatagban-t. Nekem az a mű jobban tetszett, de ebbe is bele tudtam élni magam. Itt is Johnny volt a kedvencem. Néhány szereplő nagyon idegesítő volt, de jó volt megint találkozni velük, egy párhuzamos világban. A könyv vége nagyon meglepett itt is [spoiler] happy end-re számítottam, mármint ami Seth-et illeti. [/spoiler] A levél a könyv végén nagyon megható volt.


Praetorianus
2.0/5

Ezt ​a könyvet már elkezdtem olvasni egyszer, néhány évvel ezelőtt. Akkor egy óra olvasás után félreraktam. Most ismét belevágtam, végigszenvedtem, és kb 8-10 órányi döbbent pislogás után azt kell mondanom: az embernek mindig hallgatnia kéne az első megérzésére. Ez a könyv tragikusan rossz. Mondhatni szerintem ez King legrosszabb műve. A testvértörténete sem volt egy leányálom, de ehhez képest mégis. Itt semmit sem kaptunk {{egy teljesen idióta háttérsztorin kívül, amiben egy autista testbe bújt démon a megelevenedett álmaival gyilkolja le a szomszédságot}} , csak tovább mélyült kicsit a Tak-kal kapcsolatos ismeretünk (nélkülözve minden újdonságot). Ha nem tudnám, hogy King eddigre már leállt a drogokkal és a piával, hajlamos lennék azt hinni, hogy két gyűlés közt írta, mély delíriumban. Felüdülés lesz utána bármi mást olvasni…


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

12.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók