Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


eme
4.0/5

Töredelmesen ​be kell vallanom, hogy nekem bizony hiányzott az a kis poros, unalmas vidéki város, amit Veron maga mögött hagyott. Szó se róla, a fővárosi és az abbáziai miliő, de főleg a balatoni nyár atmoszférája is elragadott, mégis, Veront szívesebben látom az ókanizsai környezetben. Annak viszont nagyon örültem, hogy a helyszínváltozás ellenére hősnőnk ugyanaz a hamisítatlan Dávid Veron maradt, akit az előző kötetből is megismertünk. Vagány csaj, aki fittyet hány társadalmi szokásra és elvárásra, ha a magasabb érdek úgy kívánja. A magasabb érdek pedig a kalandvágy, a nyomozás szenvedélye, no meg persze egy eltűnt kisfiú megtalálása. Poirot-hoz vagy Miss Marple-hez hasonló nyomozást persze ne nagyon várjunk Verontól. Nem, ő néha megmosolyogtató, de szeretnivaló szeleburdisággal, amolyan hűbelebalázs módon veti bele magát az eseményekbe. Ugorjunk neki, menjünk utána, oszt lesz, ami lesz… Még szerencse, hogy nem egyedül vállalja a kalandot, hiszen ott van mellette a jóbarátnő, a velejéig nagyvilági hölgy, Argyelán Mara, a jóképű sírkőfaragó és márványkereskedő Lipovszky Ferenc, meg jó pár fontosnak bizonyuló segítség. Ahogy fordulat fordulatot követ, és a kis árva Dede eltűnése mellett nagyobb kaliberű, politikai zűrzavarba is belecsöppenünk* egyre parodisztikusabbnak tűnik a kis botcsinálta, de rendkívül szeretnivaló nyomozóhad ügyködése. Bár tény, hogy csetlés-botlásuk ellenére azért eredményeket is elérnek, azért mégiscsak mellékszereplők a fölöttébb titkos, nemzetközi jelentőségű ügyben, amelyben tisztek, bankárok, kémek, követek és hercegek viszik a főszerepet. Inkább csak belesodródnak az eseményekbe, akaratlanul, a nagy nyomozási lendületben, a megoldás azonban már nem rájuk tartozik.
A remek humor mellett különösen értékeltem az elbeszélő iróniáját, ami nem kíméli Veronunkat sem. Főhősünk, kilépve a biztonságos, otthoni környezetből, bár veronsága minden összetevőjével fel van vértezve, a nagy pesti tömegben kevésbé tűnik ki, kissé bizonytalanabbul lépked, és még korlátozzák is kibontakozásában. Persze ez nem gátolja meg abban, hogy a saját feje után menjen. Még akkor sem, ha kénytelen-kelletlen cukrászdák nyári bonbon- és fagylaltkínálatáról kell parancsszóra értekezést írnia a Nő és Társadalom című hölgylapba. Nesze neked harcos feminizmus és kezdeményező kezdv. Még szerencse, hogy hivatalon kívül levetheti a bűbájos, habos-babos lepkeszárnyakat, és olyan jelmezt ölthet, amilyent csak szeretne (a kolorádóbogár kizárt, az már otthon megvolt… nem is lett belőle első hely. Mert az már hogy nézett volna ki…). Ki is éli jelmezviselési szenvedélyét rendesen, miközben ezer és egy (talán csöppet túl sok) fordulaton át végül elvezeti az olvasót a rejtélyek felfedéséig.
Jó volt vele tartani a megelevenedett békebeli monarchián keresztül-kasul. Jó volt megismerkedni pár igen kedves szereplővel, beleértve természetesen a szaporán dobogó szívű Elek urat is.
A stílus, hát az tényleg csöppet kacskaringósra és cirádásra sikerült helyenként, de bele lehet csobbanni ebbe is, anélkül, hogy az embert fuladás veszélyeztetné. Megtanulunk úszni benne, na, és még élvezzük is. Azt viszont bánom, hogy a cím annyira lazán kötődik a történethez. Míg az előző kötetben szerves részként ágyazódott be, úgy Veron alakjához, mint magához a krimiszálhoz is kötődött, itt csak árván lóg a levegőben… Ez mondjuk nem fog megakadályozni abban, hogy harmadszorra is bekukkantsak Veron nyomozásaiba.

  • el is veszítettem néha a fonalat, de meglehet, hogy inkább csak az én hibámból.

TheEArt
4.5/5

Nem ​a poros Ókanizsa, de Budapest, Balatonfüred, Abbázia , rejtélyes gyűlések, egy kis édesség a Nő és Társadalom olvasása közben. Egy lelkes nyomozócsapat aki az eltűnt Dedét keresi, plusz egy romantikus lelkületű könyvkereskedő aki nem mellesleg tud olvasni egy különös levél sorai között is. Századelő….és a kissé hebehurgya Dávid Veron . Mi kell más? A bűntény már megvan, a cselekmény mozgalmas…kitűnő korrajz, remek nyelvezet… élvezettel olvastam és kész!:-)


cippo
4.5/5

Kerülgettem, ​mint macska a forró kását. Dehát kilenc életem, egy halálom, csak beleugrottam. Aztán, ugye, beleestem. Mer’ a kása finom, édes és ízes és laktató, és czukor, kakaó. Tejbe’ dara(b). Ott látod a bajuszomon. Csomót meg keressen, aki a kákán is szokott. Nahát.
(Nesze neked, recenzió. ;)


stippistop
5.0/5

Szóval ​szerettem, nagyon is! “Egy kis krimi, egy kis süti, egy kis századelős hangulat!” -milyen találó leírás ez!
Jobban is tetszett, mint A fekete zongora, valahogy a krimi része jobban egyben volt szerintem. A helyszínek pedig… :) Mindegyik személyes (és sorsfordító) emlékek miatt kedves (Budapest, Balatonfüred, Abbázia). Külön élmény volt a könyvet A budapesti úrinő magánéletével párhuzamosan olvasni, ráadásul a Leányrablás Budapesten után -lubickolok most ebben a korban! :) Egy dolgot nem értek, hogy történhet meg az [spoiler], hogy Veron csak úgy fogja magát és elutazik Libovszkyval Abbáziába nyomozósdit játszani [/spoiler] egy olyan korban, amikor a jegyesek sem találkozhattak gardedám nélkül.. Most vagy nagyon átsiklottam felette vagy elmaradt az ezt övező felháborodás…
(Nehéz lesz várni egy évet, hogy ismét Marci szülihónapjában olvashassam tovabb Dávid Veron kalandjait!)


ggizi
3.5/5

Rendesen ​bajban vagyok ezzel a könyvvel, mert amennyire tetszett és elvarázsolt az első része, most szinte képtelen voltam élvezni az egészet. Pedig ugyanazt kaptam, mint vártam: nagyon kellemes, békebeli hangulatot, gyönyörű helyszíneket a korabeli Budapesttel, Balatonfüreddel és Abbáziával, a Monarchia fürdőhelyével és egy egészen különleges gazemberrel, aki rendesen megdolgoztatta az összeállt kis amatőr nyomozócsapatot. Vagyis a mozgalmas történésekkel nem lett volna baj, de most a könyv stílusa nagyon nem esett jól. Rendkívül körülményesnek, cifrázottnak és túlírtnak éreztem. A címet sem értem, de az már részletkérdés.
Még nem mondok le a folytatásról, de biztosan pihentetem a dolgot.


gab001
5.0/5

Az ​elején kicsit nehezen razódtam bele, nem emlékeztem, hogy helyenként ilyen nyakatekerten fogalmaz az írónő. Majd azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy megint kézbe vehessen, s pontosan a hangulata és a stílusa miatt. Jobban tetszett mint az első rész, bár nem tudnám megindokolni. Nem lehet unatkozni, folyamatosan zajlanak az események, melyek olykor egészen meglepőek. Ráadásul három helyszínre is elkalauzolt az írónő, s mindezt úgy, hogy szinte ott voltam én is személyesen. Annyira odafigyelt a részletekre, mintha akkor és ott élt volna, s mindenre pontosan emlékezne. A végére nagyon kikerekedett a történet, s bizony csavarokból sem volt hiány. Szinte beleszédültem.


Orsi_olvas
4.5/5

Dávid ​Veron meghódítja a székes fővárost!
Kalandos nyomozásban keveredik újfent: emberrablás, vallási őrület, szektaverzér, nemzetközi fegyverkereskedelem, útját késelés, pisztolypárbaj és hullák szegélyezik.

Nagyon más volt a hangulata, mint az első résznek, bevallom nekem hiányzott is a poros kis Ókanizsa. Kárpótolt viszont Mara karaktere, akit rögtön a szívembe zártam.
Két részből állt a könyv, az első felében Budapesten és a Balatonparton járunk Veronnal, Marával és Ferenccel egy elrabolt kisfiú nyomában, majd a főgonosz átvezetésével nemzetközi vizekre evezünk. Kicsit esetlen lett a két történetrész összefűzése, mindkettő kicsit kibontatlan maradt. Jobb lett volna, ha két külön könyvben van elmesélve a két cselekmény.

Továbbra is nagyon szeretem Baráth Katalin stlíusát, a pontos korrajzot, a fanyar humort és Veron karakterét. Járna az 5 csillag, ha nem olvastam volna már Ambrózy báró eseteit, ami mellett igencsak nehéz labdába rúgni.
Kíváncsian várom a folytatást!


Galambdúc
4.5/5

Nagyon ​jó írás, még az elsőnél is jobban elnyerte a tetszésem, a nyelvi bravúrért becsülöm a könyvet leginkább. A karakterek kitalálása és felépítése is gazdag fantáziára utal. Amennyire nem akartam elolvasni ezeket a krimiket, annál nagyobb kedvenceim most. A cselekmény igazából két részre osztható, a szálak összefonódnak – na és a hármas helyszín: Budapest, Balatonfüred, Opatija, remek! Nyaraltam Abbáziában, és a sétányok meg a régi villák sora megelevenedett előttem, miközben Veron nyomozásáról olvastam. Kíváncsian várom az új, következő részt, merre visz szereplőink útja.


anesz
5.0/5

Határozottan ​jobban tetszett, mint az előző rész. A krimiszál sokkal jobb volt, és az is életszerű, hogy nem mindenkinek lett minden nyilvánvaló, viszont az olvasók nem maradtak tudatlanságban.
A századfordulós hangulat teljesen magával ragadó volt, tényleg beleélhettük magunkat mind a történelembe, mind az irodalomba, az újságírói miliőbe. Az emberi kapcsolatok, a személyiségek ábrázolása szenzációs, gyengeségükkel együtt nagyon szerethetők.
Viszont a legjobban a korabeli Oszták-Magyar Monarchiában való utazgatás, kirándulás tetszett. Elindultunk Budapestről, meglátogattuk Balatonfüredet, majd Fiumében, Abbáziában oldódtak meg a dolgok.
Kicsit nehezen álltam neki a könyvnek, pedig nagyszerű élmény lett az olvasása.


szadrienn
4.0/5

Nagyon ​hiányzott a poros Ókanizsa és a kedves kisvárosi szereplők, hiába járhattam be a századelő hangulatos, gyönyörű fürdőhelyeit.
Micsoda öröm, hogy Veron a következő részben megint a szülővárosában nyomoz!


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

100.3
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók