Ajax-loader

További értékelések

Az alábbi értékelések a Moly.hu-ról származnak. A Rukkola értékelésekhez kattints ide.


Nikolett0907
5.0/5

Összességében ​talán ez a kötet a legszebben és legmélyebben feltáró történet a gésák világából.
Sokkal mélyebb rálátást enged az akkori világra, a történelmi gyökerekre.
Sokan félreértelmezik és ezáltal elítélik a szóban forgó hölgyeket, pedig műveltségük és szigorú szabályok szerinti életük, nagyon kiváltságossá teszik őket.
Engem főleg a kultúra és a memoár része érdekelt.
Mindig is szerettem a Nők társadalmi mibenlétét és az adott korban betöltött szerepüket tanulmányozni, megérteni, akár elfogadni.
Maga a kötet egy csodásan megírt mű, aminek méltó helye van a polcomon.


Bélabá
5.0/5

Harmadik ​gésa témájú olvasásom volt, s talán az Arthur Golden könyvét is verte! Azért, mert ez kicsit “szakmaibb” volt, s sokkal barátságosabb szereplők voltak benne,mint a másik könyvben. az is tetszett, hogy már szakértőként tudtam olvasni s nem kellett nagyon lapozgatni a szójegyzékhez. Biztos fogok még gésákról olvasni hiszen készenlétben áll Kiharu Nakamura könyve is digi formában.


Érzelmekkel ​fűszerezett, a gésák világát bemutató mű. Sok új információt ismerhetünk meg benne, élvezetes és könnyen olvasható, de mégis figyelmet igénylő mű.
Csak ajánlani tudom mindazoknak, akik kíváncsiak erre a világra. Mert remekül megfogalmazott, reális lábakon álló regény. Számomra csak még hitelesebb azáltal, hogy maga a szerző a főszereplő, aki a saját életét, saját küzdelmeit osztja meg velünk.

Az ajánló itt folytatódik: http://anarchiakonyvblog.cafeblog.hu/2018/07/05/mineko-iwasaki-rande-brown-a-gesak-gesaja/


Bur3sz
3.5/5

Többet ​vártam ettől a regénytől. Hogy miért? Nem tudnám megmondani. A lényeg az, h csalódtam. Ha valaki még nem olvasta az Egy gésa emlékiratait, akkor jó lehet. De így, csak szerény másodhegedűs. Igaz, a kor nem azonos, mert az egyik a háború előtti Kiotót ábrázolja, a másik majdnem h napjainkban játszódik, de mégis klasszisokkal jobb a másik regény.
Mineko számomra nagyon rátarti és beképzelt nőnek tűnik. Már ezért is távol áll a karaktere tőlem. Igaz, abban a világban talán így volt a helyes, ám nekem visszataszító.
Érdekességnek jó, de közelről sem olyan informatív a mondanivalója, mint az Egy gésa emlékiratai-nak.


kedaiyun
5.0/5

Nemrég ​olvastam az Egy gésa emlékiratait, és kíváncsi lettem, hogy milyen lehet egy valódi gésa valódi önéletrajza? Golden könyve mint regény, fikció, tetszett, viszont kulturális téren nem igazán. De ezt le is írtam az értékeléskor. Mineko könyve viszont nem fikció. Aki szeretne a gésák világával megismerkedni, akkor inkább ezt a könyvet ajánlom, mert itt a szándéknak megfelelően valóban eloszlatják a gésákkal kapcsolatos tévhiteket. Szó sem volt férfiak elcsábításáról, szüzesség árverésre bocsátásáról, ilyesmiről. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy ez a könyv főként a háború utáni korszakról, az 50-es, 60-as és 70-es évekről szól, lehet, hogy a 20. század eleje más lehetett.
Számomra az tűnt ki a könyvből, hogy a gésák világa főként a színház és a tánc világához áll közel. Mineko ezt is hangsúlyozta ki, hiszen többször is leírta, hogy számára a tánc volt a legfontosabb dolog. Érdekes volt, hogy Mineko már kisgyermekként is mennyire felnőttesen gondolkozott. Vagy ez csak a gyermeki őszinteség megnyilvánulása lett volna? Lehetséges. Az is érdekes volt, hogy a Gonosz Vénasszony sem maradt végig az, viszonylag gyorsan visszakapta az eredeti nevét.
Összességében tetszett ez a könyv, szép kiadású, és a képek is nagyon jók a végén. Kicsit segít elképzelni, hogyan is nézhetett ki mindaz, ami megjelenik a könyvben. És eme könyv elolvasása után még jobban megerősödött bennem az, hogy míg ebben a könyvben a gésákról van szó, a Gésa emlékiratai inkább az oiranokról szólhat.


Qedrák
4.0/5

Mivel ​úgy tervezem, hogy egyszer majd kezembe veszem Az egy gésa emlékiratait is, előbb ezt a könyvet akartam elolvasni, mivel reflexióként született meg a másik állításait kiigazítandó.
Nem egy könnyen olvasható darab, nincs lendülete, és időben is többször ugrál a szerző, de vélhetően nem a szórakoztatás volt a legfontosabb szándéka. Bemutatja a geikók és a maikók világát, és azt a rendkívül hierarchikus környezetet, amiben felnőtt. Azonban Mineko saját magáról legalább annyit elárul, mint a munkájáról, és nem csoda, ha ennek nyomán az értékelésekben itt többen eléggé negatívan ítélték meg őt. Nem véletlenül, mert a könyvben megfogalmazott gondolatai alapján Mineko egy munkamániás, de nem túl eszes nő képét festi meg magáról. Persze ebben felelőssége van a környezetének is, vélhetően ezt a vonását ismerték fel, és ezért választották ki kisgyermek korában, hogy adoptálás révén örökössé neveljék. Ennek persze az lett a vége, hogy önmagáról eleinte nehezen gondoskodott, (az az eset a rizsfőzésről meg a porszívóról megmosolyogtató és egyben egy kicsit tragikus is volt), hiszen senki nem tanította meg neki, hogy hogyan kell.

Nehéz persze azt is átélni, hogy szinte alig tudott beszélni, már kiválasztották őt, és szép lassan elvitték a szüleitől. Rendkívül távol áll tőlem az a fajta közösségi gondolkodás, amely itt is megjelenik, az-az mindenkinek megvan a maga feladata már a születésétől kezdve, és a kiteljesedést abban lehet leginkább megtalálni, ha ezt a feladatot tökéletesen végrehajtják. Minekóról is egy egész kollektíva gondoskodott, ahogy a tanárait egy másik kollektíva nevelte föl, és így tovább.

A geikók és maikók világának nemcsak szép oldala van, bár a dolgok árnyas felét mintha egy kicsit homályosabb ecsetvonásokkal mutatná be. Szóba kerül többek között a szexuális zaklatás is, amelyet ő sem tudott megúszni, de a táncosnők közötti ellentétekre is többször utal. Ő maga egy kicsit úgy mutatja be ezt a világot, mintha mindig is része akart lenni, néhány apróságban azért átszűrődnek más részletek, így az, hogy szeretett kosarazni, vagy az, hogy a bíróságon rosszul lett, mikor meg kellett szóban erősítenie az adoptálást, nekem arra utal, hogy itt azért nem volt minden fenékig tejfel.

Pont ezért tudtam egy kicsit együtt érezni a fekete bárányként bemutatott idősebb nővérrel, Jaekóval, aki látványosan gyűlölte Minekót és szinte nem volt olyan pontja a történetnek, ahol ne játszott volna negatív szerepet. De a szülei őt is “eladták”, ahogy a húgát, csak benne megvolt a bátorság, hogy kilépjen ebből a világból, és csak a történelem alakulása okán került vissza bele. Nem csodálkoztam azon, hogy egy kudarcba fulladó élettel a háta mögött ennyire fúj a húgára.

A könyv egyébként elég egyszerű kivitelű, az átírás viszont nem következetes (hol a magyar, hol az angol neveket követi), és számos elgépelés és helyesírási hiba is maradt benne.


K_Szandra
5.0/5

Hosszú ​idő óta nem olvastam ilyen típusú könyvet pontosan A gésa emlékiratai óta. Azt kell mondjam nem tudnám egyiket se jobbnak mondani a másiknál mind a kettő nagyon tetszett a maga stílusában páratlanok voltak. Ennél a könyvnél sokszor gondolkodóba estem pl. Miért gondolja úgy egy pár éves gyermek azt hogy a szülei boldogabbak lennének ha ő elhagyná őket és gésának állna? Honnan van már ilyen érett gondolkodása oly fiatalon? Rengeteg kérdésem maradt válaszok nélkül. Érdekes volt olvasni és megismerni a japán világot egy gésa szemével. Tudni hogy ők is olyanok mint más ember követnek el hibákat. Ne egy könnyed regény volt, inkább egy leírás a gésa életről de mégis könnyed olvasmány szerintem.


maneki_neko
4.5/5

Számomra ​az volt benne a legértékesebb, hogy “elsőkézből” kaphattam információt. Ki írhatná le hitelesebben a gésák világát, életét, mint egy gésa maga? Így nemcsak az életükről, hanem a gondolkodásukról is pontos képet kaphatunk, amely nagyon eltérő a miénktől, éppen ezért szükséges minél jobban megismerni. És semmiképp sem szabad a saját mércénk szerint megítélni Minekót és a többieket, mert az nagy baklövés!
A fent leírtak miatt én készségesen elnéztem, hogy a stílusa nem szépirodalmi.


fukszia
3.5/5

Nem ​igazi regény, inkább csak egy beszámoló a gésák életéről, mint egy útinapló. azért tetszett. Azoknak akiket érdekel a japán kultúra érdemes elolvasni.


heysunny
4.0/5

Nem ​szoktam életrajzokat olvasni, mert nagyon ritka, hogy lekötnek, még kevésbé fordul elő, hogy tetszenek is. Ez a könyv sem vett le a lábamról, hiszen elég száraz, a történetmesélés inkonzisztens, csapongó, ugyanakkor sok olyan részt találtam benne, ami lekötött és érdekelt. A gésák alapjáraton sosem piszkálták a csőrömet, ezt olvasva azonban arra jöttem rá, hogy igenis érdekesnek találom a kultúrájukat és a hagyományaikat. Szomorú, hogy a mai köztudatban a gésák összeolvadtak a kurtizánokkal, holott, mint azt Mineko is írja, semmi közük egymáshoz. Mineko leírása alapján a gésák, geiko-k, maiko-k mind-mind teljes mértékben a művészet megtestesülései, ápolói és művelői. Nem tudtam levetkőzni azt a rossz szájízt, amit a rendszer létezésének oka hagy maga után: hogy rengeteg az érdekházasság Japánban (a mai napig egyébként), és hogy emiatt a szerelemtelen házasságok miatt teljesen elfogadott és normális, hogy egy japán férfi egy vagyont költ arra, hogy idegen táncoslányok és kvázi társalgónők szórakoztassák őt, míg a felesége otthon neveli a gyerekeket. Azt pláne nehezen bírtam befogadni, hogy a feleségek ezt elfogadják, néha még aktívan támogatják is, megköszönik a gésáknak, hogy gondoskodik a férjükről, majd utána együtt társalognak maguk is velük. Nem tudom, manapság hol tart a gésa-világ, de utána fogok nézni.

Ugyanakkor nagyon tetszett az, hogy mindezek mellett a gésa-lét egy remek lehetőség egy nőnek az önmegvalósításra, a teljes függetlenség elérésére és hogy valójában mennyire empowering ez az egész karrier. Bár nagyon szigorú szabályok és hierarchia szerint élnek a gésák, tökéletesen éreztem, mennyire fontos a mistresseknek, onesanoknak, tulajdonosnőknek az, hogy erős, független, tehetséges nőket neveljenek ki. Mineko munkamániás és sok értelemben buta és ignoráns volt ugyan, de kétségtelenül erős személyiség volt már gyerekkorától kezdve. Nagyon tetszettek az a részek, amelyek az ochiyán belüli történésekről, kapcsolatokról, rivalizálásról szóltak, de sokakkal ellentétben én egyáltalán nem tudtam se megérteni, se megkedvelni Yaeko-t. Teljesen mindegy, mi történt vele, semmi nem jogosította fel arra, hogy ennyire deviáns és rosszmájú legyen egészen élete végéig. Nem is egészséges az ilyen mértékű gyűlölet, biztos vagyok benne, hogy hosszútávon nagyon felemésztette őt – feleslegesen…

Bár nem olvastam az Egy gésa emlékiratait, néhány dolgot tudok róla, és nagyon bosszant, hogy az a történet terjedt el, hiszen rengeteg benne a ferdítés és bár tudom, hogy regény, fikció, mivel egy nagyon népszerű könyv, ezért igenis bosszantó, hogy segített bebetonozni még jobban azt a tévhitet, hogy gésák == kurtizánok.


← Vissza a könyv adatlapjára


Értékelések

Rukkola értékelés
-/5

Statisztika

30.0
átlagos pontszám i
0
aktív példány
0 példány értesítés alatt
0 prerukkolt példány
0 elérhető példány
0 eladó példány
0
stoppolás
0
folyamatban lévő rukk / happ

Címkék

Kollekciók