A ​császári és királyi haditengerészet és Magyarország Magyarország ​szerepe a közös haditengerészet fejlesztésében

Dr. Csonkaréti Károly - Az ​Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészete
A ​hazánk történelme iránt érdeklődő olvasók évről évre gyarapodó irodalomból bővíthetik ismereteiket, de még mindig akadnak olyan részletek, amelyek megvilágításával adós a tudomány. Ezért a szó szoros értelmében hézagpótlónak minősíthető ez a könyv, amely az osztrák-magyar haditengerészet történetét a leghitelesebb dokumentumok alapján mutatja be. Ismerteti e haderőnem felfedezését, hadműveleteit és csatáit, a cs. és kir. hadiflotta tengerészeinek - köztük csaknem ötezer magyar katonának - sokszor hősi helytállását. A világháború kitörésétől kezdve ezek a tengerészek emberfeletti erőfeszítéseket tettek hazájuk tengerpartjának és parti városainak védelméért, az Adria birtoklásáért, a tengeri utánpótlási és szállítási útvonalak biztosításáért. Át tudták törni az antanthatalmak által telepített akna- és hálózárat az Otrantói-szorosban, tengeralattjáróik és repülőik sikeresen vették fel a harcot az ellenséges túlerővel, és ami a legfőbb: kit tudtak tartani a végsőkig, ami feledhetetlen epizódokban elevenedik meg a könyv lapjain. Méltó terjedelemben foglalkozik a szerző a Szent István csatahajó drámai pusztulásával, a cattarói matrózlázadással és más nevezetes eseményekkel. A szereplők között megtalálja az olvasó nagybányai Horthy Miklóst, a Novara parancsnokát, akit a háború utolsó szakaszában IV. Károly nevezett ki az osztrák-magyar hajóhad főparancsnokává.

Egervári Ödön - Magyar ​királyi honvéd törzstisztek albuma
Egervári ​Ödön: A magyar királyi honvéd törzstisztek albuma bemutatja az Osztrák-Magyar Monarchia kiegyezés utáni magyar hadseregének honvéd tisztikarát. Itt nem csak a tisztek nevével, hanem életrajzukkal és arcképükkel is megismerkedhetünk. Olyan jeles alakok tűnnek fel a kötetben, mint gróf Andrássy Gyula, Hollán Ernő, gróf Vay László, stb. A könyv egy igazi kuriózum a történelem és a magyar hadtörténet szerelmesei számára.

B. Szabó János - A ​tatárjárás
A ​Corvina kiadásában megjelent A mohácsi csata című nagysikerű könyv szerzője, B. Szabó János hadtörténész újabb munkájában a 13. századba, a tatárjárás korszakába kalauzolja az olvasót. A könyv az 1241-1242. évi magyarországi események ismertetésén túl választ keres arra a kérdésre is, hogy miért hívjuk tatárjárásnak a mongol inváziót, hogyan kerültek a mongol hadak Ázsia szívéből Magyarországra, miként sikerülhetett nekik meghódítani egész Kelet-Európát. A szerző újszerű válaszokat ad azokra a sokszor tárgyalt régi felvetésekre, hogy lehetett-e esélye a sikeres ellenállásnak Magyarországon, és hogy IV. Bélát, illetve az ország belpolitikai feszültségeit okolhatjuk-e a kudarcokért. Végül a Nagy Mongol Birodalom és a Magyar Királyság további kapcsolatait is felvázolva, a könyv magyarázatot keres arra, hogy a magyarság miként kerülhette el a kelet-európai népek jelentős részét "eltüntető" vagy átformáló mongol hódítás legsúlyosabb következményeit.

Balla Tibor - Nagy ​csaták 14.
A ​k.u.k. hadseregtől a Vörös Hadseregig - Magyar katonák a Nagy Háború román és olasz frontján, és a Tanácsköztársaság honvédő hadjáratban. A kötetben szereplő csaták: Erdély visszafoglalása és a Románia elleni hadjárat 1916-1917. Isonzói csaták (1.-11.) 1915-1917. Otrantó 1917. máj. 14-15. Caporettó 1917. okt. 24-25. Piave 1918. jún.-júl. Miskolc visszafoglalása és az északi hadjárat, 1919 május-július. A vörös honvédő háború.

Nagy László - Az ​erős fekete bég - Nádasdy Ferenc
- ​Egy nádorfi a "legmagyarabb század"-ból - Vázlat egy magyar reneszánsz főúr portréjához - Az "erős fekete bég" a végvári harcokban - A tizenötéves háború legendás hírű hadvezére - A gondolkodó katona - Epilógus - Nádasdy Ferenc életének fontosabb eseményei - Források és irodalom

Hermann Róbert - Kossuth ​hadserege, Kossuth fővezérei
A ​kötet Kossuth 1848–49-es tevékenységé három, egymással szorosan összefüggő kérdéskör alapján vizsgálja. Az első kérdés: milyen szerepet játszott Kossuth az önálló magyar hadsereg létrehozásában - azaz megalkotója volt e haderőnek, vagy csak továbbfejlesztője a Batthány Lajos miniszterelnök elkezdett munkának? A második kérdéskör: Milyen szerepet játszott Kossuth a honvédsereg tábornoki karának megteremtésében? Választásait mennyiben befolyásolták egyéni rokon- és ellenszenvek, politikai szempontok? Végül: Mennyire voltak szerencsések az egyes hadseregek, illetve az egész honvédsereg fővezéri posztjának betöltésével kapcsolatos választásai? Valóban a Görgeihez való viszonya volt a meghatározó, vagy inkább Bemet favorizálta? Hogyan lett a tökéletesen alkalmatlan Dembinskiből kétszer is a fősereg vezére, s miért nem lett az 1849 nyarán alkalmas Vetter Antalból? Törekedett Kossuth arra, hogy Ő maga vegye át a fővezérséget, s ha igen, miért nem valósult meg e szándéka?

Illésfalvi Péter - Kovács Vilmos - Maruzs Roland - "Vitézségért"
A ​kiváló szerzőtrió elkészítette a tíz éve megjelent kötetük bővített, átdolgozott kiadását, amely tartalmazza a legújabb kutatási eredményeket és rengeteg új információval, archív fotóval, illetve dokumentummal bővült. A könyv annak a közel két tucat hősnek állít emléket, akik a „Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érem”-mel lettek jutalmazva haditettükért. Többen közülük már csak hősi haláluk után érdemelték ki a II. világháború egyik legbecsesebb tiszti kitüntetését. A szerzők a rendelkezésre álló adatok alapján elkészítették a kitüntetettek életrajzát, haditettük leírását, amiért e magas kitüntetést kiérdemelték. Emellett három kitüntetett Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érme is bemutatásra kerül! Kihagyhatatlan olvasmány azok számára, akik érdeklődnek a magyar hadtörténelem iránt. "Mert ők hősök voltak! Hősök, akik nem azért vállalták a sokszor lehetetlent, mert hősökké akartak válni, hanem azért mert ragaszkodtak az esküjükhöz. Az eskühöz, amely a Haza megvédésére kötelezte őket és számukra a Haza szent volt."

Ívás István - Az ​utolsó székely határőrök
A ​második világégéskor elszenvedett tragikus eseményeket főleg a népi emlékezet alapján rögízette e kötetben a szerző. Emléket állít a székelyeknek, akik '44 nyarán/őszén az Ojtozi szorostól Bélborig ugyan nagy véráldozat árán, de még a határzónában megállítoták a támadó szovjet csapatokat.

Földi Pál - Az ​osztrák-magyar haditengerészet története
A ​nemzettudatot romboló elmúlt 55 esztendő agymosása következtében többek között a magyar hadtörténelem fényes lapjai is egyre halványulnak, a régi dicsőség nem csak késik, de végleg el is tünedezik a mesterségesen keltett éji homályban. Mindezek alapján hogyan lehetne elvárni a jövő nemzedékétől, hogy bármit is tudjon a magyar hadtörténelem egy "elveszett" mostoha gyermekéről, a haditengerészetről és a folyami flottilláról? Mit sem tudnak Lissáról, Otrantóról, a bolsevizmus réme ellen elsőnek fegyvert fogó monitorok harcairól. Legfeljebb a "lovas tengerész" gúnyosan belénk sulykolt képe vetődik fel, vagy sokan azzal intézik el az Osztrák-Magyar Haditengerészet történetét, hogy az osztrák belügy

Jánosi Engel Róbert - Isten ​nevében!
Jánosi ​Engel Róbert (Pécs, 1883. - Pécs, 1943.) első világháborús "Hadinaplója" most először kerül az Olvasóközönség elé. A jeles pécsi polgárcsalád sarjaként tartalékos hadnagyként bevonuló, utóbb főhadnagyként leszerelő naplóíró 1915. március 28. és 1917. március 30. között teljesített szolgálatot különböző katonai munkásosztagoknál a galíciai, volhíniai, majd az erdélyi hadszíntéren. Hiteles szemtanúként, a hadiesemények közvetlen részeseként örökítette meg az átélt és túlélt eseményeket: támadásokat és visszavonulásokat, győzelmeket és vereségeket. A napló olvasója előtt megelevenednek a frontszolgálatban megedzett katonák: sokuk nevét csak a "Hadinapló" örökítette meg. Jánosi Engel Róbert a fronton is őrizte a humánumot. Öntudatos, művelt és patrióta polgárként nemcsak az ősi tradíciókhoz, hanem a magyar és európai kultúrértékekhez is hűségesen ragaszkodott. A frontszolgálat közepette vezetett "Hadinapló" ezt a szellemiséget sugározza. A "Hadinapló" szövegét Baiersdorf Kristóf (Nagyszeben, 1941.) és Schweitzer Gábor (Pécs, 1964.) gondozta és egészítette ki jegyzetekkel."

Számvéber Norbert - Nagy ​csaták 11.
A ​megjelenő új kötetek a magyar hadtörténelem nagy csatáit és az azokhoz kapcsolódó hadműveleteket a legújabb kutatási eredmények alapján tárják az olvasó elé. Reményeink szerint nemzeti történelmünk hadieseményeivel kapcsolatban az itt megjelenő írásoknak évtizedes és évszázados tévhiteket sikerül eloszlatni. A hadműveletek eseményeinek, a korszak viszonyainak jobb megértését a térképek mellett a parancsnokokról, tisztekről, közkatonákról, a korabeli fegyverekről, egyenruhákról, kitüntetésekről és megannyi egyéb kép, festmény és metszet teszi könnyebbé, szinte filmszerűvé. A tordai csata 1944. szeptember 15. és október 8. között zajlott le, ahol a magyar 2. hadsereg német segítséggel és óriási veszteségek árán csaknem egy hónapon keresztül feltartóztatta a többszörös túlerőben lévő román és szovjet csapatokat. Nemcsak Észak-Erdély teljes elfoglalását akadályozták meg, hanem a Kárpátokban harcoló magyar 1. hadsereg bekerítését is. A magyar 2. hadsereg tordai állásainak védelme kelet-közép-európai térségben azon kevés hadművelet közé tartozott, amely hosszabb időre megállította a szovjet hadsereget. A Tiszántúlon Szolnok–Nyíregyháza–Nagyvárad térségében 1944. október 6–31. között zajlott le a Közép-Európa második világháborús történetének legnagyobb páncélos hadművelete az alföldi, vagy más néven „deberecen–nagyváradi” páncélos csata. A szovjet hadvezetés a Dél Hadseregcsoport és a magyar 2. hadsereg zömének bekerítését és szétzúzását tervezte, a német páncélos erők és a magyar alakulatok támadásai nyomán törekvésük meghiúsult. Az Erdélyben és a Kárpátokban harcoló magyar 1. és 2. hadsereget és a német alakulatok visszavonulását sikerült biztosítani, majd a Tisza vonalán új védelmi állásokat kiépíteni. A Dél Hadseregcsoport és a magyar haderő visszavonulása után a szovjet hadvezetés úgy vélte, „menetből” elfoglalhatja Magyarország fővárosát, Budapestet. Horthy Miklós kormányzó „kiugrási kísérletének” kudarca (1944. október 15.), majd a nyilas hatalomátvételt követően Szálasi Ferenc hozzájárult Budapest erőddé nyilvánításához. Bár a „Festung Budapest”-en rekedt mintegy 90 000 katonának alig fele vett részt a harcokban, a német és magyar alakulatok 52 napig (1944. december 24–1945. február 13.) kitartottak. Budapest szovjet bekerítése után a német hadvezetés „Konrad” fedőnéven három hadműveletet indított (1945. január 1. és február 15. között) a magyar főváros felmentésére. Több páncélos és gyalogos hadosztályt csoportosítottak át Varsó körzetéből és Kelet-Poroszországból. Előbb északról Tata, majd délről Székesfehérvár irányából indítottak támadást. A szovjet erőknek hatalmas veszteségek árán sikerült megállítaniuk az akciókat, így a főváros sorsa megpecsételődött. 1956. október 24-én hajnalban a szovjet 2. és 17. gárda-gépesített hadosztály alakulatai bevonultak Budapestre, ezzel megkezdődnek a harcok a felkelők és a szovjet megszálló csapatok között. A fegyveres felkelés ekkor már javában tartott, s a következő napokban több összecsapás zajlott a Magyar Néphadsereg, az ÁVH és a szovjet alakulatok között. Október végére győzött a forradalom. A szovjet erők jelentős része elhagyta Budapestet, ám az országba légi és szárazföldi úton újabb alakulatok érkeztek. November 4-én hajnalban a „Mennydörgés–444” („Grom–444”) jelszó elhangzását követően 60 000 szovjet katona részvételével megindult a „Forgószél” fedőnevű hadművelet.

Sarlós Endre - Elfeledett ​hősök
A ​második világháborúba sodródó Magyarországtól a náci Németország egyre nagyobb katonai részvételt követelt. A német fenyegetettség árnyékában - Horthy kormányzó parancsára - szerveződött meg a 2. magyar hadsereg, amelyet Jány Gusztáv vezérezredes irányítása alatt - 1942 nyarán - a Don-kanyarba vezényeltek. A tiltás és az elhallgatás évtizedei után végre emlékiratok sokasága, a harcokban résztvevők beszámolói és hiteles dokumentumok kerülhettek a nyilvánosság elé. E kötet - a képregények sajátos formájában - a fiatalabb korosztály érdeklődését is ráirányítja hadtörténelmünk legtragikusabb, olykor hősies eseményére. A Tarandus Kiadó második könyve Sarlós Endre grafikus életművének kiemelkedő alkotása.

Dombrády Lóránd - Tóth Sándor - A ​magyar királyi honvédség
A ​szerzők átfogó értékelést adnak az ellenforradalmi rendszer katonapolitikájáról és hadseregéről. 1919-től 1945-ig követik a hadrendi, szervezeti, anyagi, technikai, fegyverzeti és személyi változásokat, a hadseregfejlesztés egyes periódusait, programjait. Bemutatják a hadsereg tevékenységét a békés területszerzés időszakában, majd a Wehrmacht balkáni agressziójában. A legnagyobb figyelmet a Horthy-hadsereg második világháborúban való részvételére fordítják. Az olvasó megismerkedhet a magyar Kárpát-csoport és a gyorshadtest harcaival, a 2. hadsereg mozgósításával, frontra küldésével, hadműveleteivel és pusztulásával, később pedig a hasonló sorsra jutott 1. és 3. hadsereggel. A szerzők megállapítják, hogy ez a hadsereg az őt létrehozó rendszerrel együtt egy kényszerpályán haladt sorsának beteljesülése, a pusztulás felé. A kényszerpályát a fasiszta Németországhoz kötődő szovjetellenes, revíziós politika alakította ki, és erről a politikai és katonai vezetés nem tudta az országot letéríteni. Erre nem is volt alkalmas, ezért a hadsereg sorsa szükségszerűen lett a pusztulás.

Ismeretlen szerző - Nagy ​magyar csaták képes atlasza
Valóban ​olyan tragikus volt az augsburgi csatavesztés? Volt-e valóságos alapja a Botond-mondának? Honnan kapta a nevét a Vértes-hegység? Elsüllyeszthette-e Búvár Kund a német hajókat? Mit keresett Toldi Miklós Itáliában? Ezekre és még sok más izgalmas kérdésre kaphatnak választ e könyvben a hadtörténelem iránt érdeklődő diákok és felnőttek. A magyar történelem 21 híres, bár nem egyformán közismert csatáját bemutató kiadványt művészi illusztrációk és térképvázlatok teszik még vonzóbbá és hitelesebbé.

Sebő Ödön - A ​halálra ítélt zászlóalj
Gyimesi-szoros, ​1944 Sebő Ödönt 1942 decemberében avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián. Katonai pályafutását az erdélyi hadszíntéren kezde a 32. határvadászzászlóaljnál. 1944. augusztus 28-án német parancsnokság alá akarták rendelni, hogy visszavonulásukat fedezze. Ezzel a paranccsal szembeszegülve az ezeréves magyar határon rendezkedett be védelemre a gyimesbükki helyőrség parancsnokaként. Az ozorai huszárok példájára emlékeztető hősies helytállás megállította a könnyű átvonulásra számító szovjet hadsereget és egy lovas hadosztályt. A kitörés és a visszavonulás után katonáit - mint az Erdélyben harcoló magyar és német hadseregek utóvédzászlóalját - továbbvezette a Székelyföldön, majd Szlovákián keresztül egészen Németországig, az amerikai fogságba kerülésig.

Stark Tamás - Magyar ​foglyok a Szovjetunióban
Hatszázezret ​meghaladja a szovjet fogságba került magyarok száma. Sokan ma is azt hiszik, hogy ők hadifoglyok voltak, holott részben civil kényszermunkásként robotoltak a szovjet munkatáborokban. Az sorsukról szól ez a könyv.

Terplán Zoltán - A ​keresztes hadjáratok és az Árpád-kori Magyar Királyság
Terplán ​Zoltán, a Thúry József Medievisztikai Kutatócsoport tudományos munkatársa, több éve foglalkozik az Árpád-kori Magyar Királyság külpolitikai kapcsolataival. Könyvében a keresztes hadjáratok magyar vonatkozásait állítja a középpontba kevéssé ismert részletek és összefüggések bemutatásával. A szerző nemcsak szakembereknek, tanároknak, diákoknak ajánlja művét, hanem mindazoknak, akiket érdekel ennek az izgalmas korszaknak a politika-, vallás- és hadtörténete.

Gosztonyi Péter - Légiveszély, ​Budapest!
Gosztonyi ​Péter 1931. december 2-án született Budapesten. Jóllehet közgazdász egyetemi oklevelet szerzett, érdeklődése mindinkább a történelmi kérdések felé fordult. Kisebb tanulmányait, történelmi esszéit már 1956 előtt közölték budapesti folyóiratok, napilapok. Történettudományi munkássága Svájcban bontakozott ki, ahova Magyarország 1956. decemberi elhagyása után került. A zürichi egyetem filozófiai tanszékén avatták történészdoktorrá, disszertációjának tárgya Budapest második világháborús ostroma volt. E nagy érdeklődést kiváltó munka ismertté tette nevét, valamint azt a mérhetetlen szenvedést, amit a hitleri hadvezetés "Budapest erőd" stratégiája a magyar főváros lakóinak okozott. Figyelmét addig is a második világháború hadtörténeti eseményei kötötték le, de az az érdeklődés, amit a Budapest ostromáról készített tanulmányával kiváltott, végleg a legújabb kor hadtörténeti kutatásai mellé állították. Az elmúlt évtizedekben megjelent 18 könyve, számtalan tanulmánya és tudományos igénnyel összeállított cikke - történelemirodalmi értékein felül - a háborút mélységesen elítélő, antifasiszta meggyőződését tükrözi. De munkái nemcsak politikai állásfoglalásáról tesznek bizonyságot, hanem arról is, hogy mindenkor az eredeti forrásanyagok felkutatására törekedett.

Paul G. Halpern - Otrantói ​ütközet
Az ​otrantói csata – ahogyan az otrantói tengerzár felszámolására az osztrák–magyar haditengerészet által 1917. május 15-én indított hadműveletet szokás nevezni – méreteiben bizony eltörpül saját korának nagy tengeri hadműveletei, ütközetei mellett. Tény, hogy a mindössze három gyorscirkálóból és két torpedórombolóból álló kis erőcsoportosítás nem mérkőzhetett volna olyan hatalmas flottákkal, mint a japánoké vagy oroszoké Csuzimánál, nem csaphatott volna össze olyan acélóriásokkal, mint amilyenek a Skagerráknál vívták kegyetlen élet-halál harcukat. Mégis, ez a kis osztrák–magyar hajócsoport híres és fontos, hadműveleti jelentőségű csapást mért ellenfelére és ezzel felírta magát a haditengerészet halhatatlanainak csarnokában álló képzeletbeli dicsőségtáblára.

Vécsey Olivér - A ​Horthy-család története
Vitéz ​nagybányai Horthy Miklós a XX. századi magyar történelem legfontosabb alakja, személyének megítélése mégis szélsőséges nevének említése gyakorta szül indulatokat. A tengerésztisztből lett államférfi élettörténete a görög drámákkal vetekszik: világraszóló győzelmek és megrendítő erejű tragédiák, pompás sikerek és szörnyű kudarcok tagolják. Az első világháborúban ádáz tengeri ütközeteket vezetett, melyekből mindig győztesként került ki, mégis kapitulálni kényszerült az ellenség előtt. A két háború közötti időszakban megkísérelte kivívni a trianoni diktátum békés revízióját, de a történelem pusztító viharaitól nem tudta megkímélni az országot. sokáig dacolt a náci Németországgal, de kormányzói tisztségéből erőszakkal eltávolították, becsületét megtépázták. Miként a nemzetet, családját sem tudta megoltalmazni a tragikus veszteségektől: idősebbik fia a keleti frontos halt hősi halált, ifjabbik fiát pedig elrabolták, és haláltáborba deportálták a nácik. Egyaránt megszenvedte a német és az amerikai hadifogságot, majd hozzátartozóival együtt emigrálni kényszerült; s bár idős korára már nem maradt más vágya, mint hazatérni szeretett szülőhazájába, de soha többé nem léphetet magyar földre, és a világ átellenes szegletében hunyta le szemét.